Anton Pavlovics Csehov(1860-1904)
Drámafejlődés a XIX. század végén
A műfaj válsága
- a dráma addig nagy emberi konfliktusok megjelenítését szolgálta
- a műfajnak nem kedveznek a társadalmi tendenciák
- a polgári társadalom viszonyainak kisszerűsége
- az élet elszürkülése
- az emberek közötti kapcsolatok felszínessé válása
- a közélet és magánélet elválása
- az egységes világkép és értékrend hiánya
A hagyományos drámaszerkezet fellazulása
- a klasszikus dráma alapvető jellemzője az emberek közötti egyidejű cselekvés
- a XIX. század végén e három alapelem közül kettő kérdésessé válik
- az ember marad a dráma középpontjában
- a cselekvés gyakran hiányzik, pl. Csehovnál
- Ibsennél az időszerkezet bomlik fel
- az írók egyre több jelenséget próbálnak meg a színpadon ábrázolni
- társadalmi problémák, pl. Gorkij „Éjjeli menedékhely”-ében
- filozófia: gyakran nem konkrét élethelyzet, hanem általános érvényű példázat
- epika: életképek, amelyek a drámát a regény műfajához közelítik
- líra: szabadabb formákra jellemző
Ibsen
- drámaköltészete 1877-ben kezdődik
- a naturalista dráma megteremtője: valóság a színpadon
- A vadkacsa
- új tematika: látszat és valóság drámája
- a szereplők látszatvilágban, „élethazugságban” élnek
- szimbolikus cím, a vadkacsa villódzó jelkép, néha allegorikus jelentést nyer
- sorsa is szimbólumértékű, a mű végén nem hal meg
- Gregers Werle számára az Ekdal család történetének allegóriája
- az Ekdal család számára az élethazugságnak ad tápot
- a valódi konfliktus már a cselekmény kezdete előtt lezajlott
- a dráma végén nem oldódik meg
- analitikus dráma: a múlt fejtődik fel – ez adja a drámai konfliktust
- egymásnak feszülő életfilozófiák
- Relling doktor szerint az élethazugságoknak tápot kell adni
- Gregers szerint a boldogságért meg kell tudni szabadulni tőlük – ez is egy illúzió
- szerepet kap a líra is a drámában (műfajok összemosása)
- poétikus, „lábujjhegyre állított” dialógusok
Konfliktus nélküli drámák
- a XIX. század végétől kezdve elterjedt drámaforma
- az írók az emberi élet öntudatlan mechanizmusait emelik ki
- gyakran a cselekmény hiányának látszatát keltik
- az emberek a konfliktusaikkal együtt élnek, ám ezek a konfliktusok nem oldódnak fel
- a klasszikus tragédiában a hősök belebuktak, a komédiában úrrá lettek a konfliktuson
Csehov életrajza
- 1860-ban megszületik Taganrogban; ősei parasztok, apja kereskedő
- 1876 családja Moszkvába költözik, ő 79-ben követi őket (a gimnáziumot befejezi)
- 1880 orvosi egyetem; élclapoknak dolgozik, humoreszkeket ír
- 80-as évek végén elmélyül műveinek filozófiai tartalma: céltalanság, elvesző sorsok
- egyetem után orvos, de hamarosan abbahagyja
- Puskin-díj, növekvő írói hírnév
- 1887 első drámájának bemutatója (Ivanov) - hatalmas bukás
- 1890 utazás Szahalinra, megrendítő beszámoló a fegyenctelepekről
- visszatérése után Moszkvához közel, Melihovóban vásárol egy kisbirtokot
- tüdőbetegségek, utazás Ausztriába, Franciaországba, Olaszországba
- 1899 birtok eladása, villa Jaltában (Krím-félsziget), kapcsolat Tolsztojjal, Gorkijjal
- utolsó évtized: drámák, bemutatók a Moszkvai Művész Színházban
- 1901-ben feleségül veszi az egyik színésznőt
- 1904 25-éves írói jubileum, utazás Badenweilerbe, halál, temetés Moszkvában
Fontosabb művei
- 1880 Levél tudós barátomhoz (karcolat)
-
- 1887 Ivanov
-
- 1894 Szahalin (útirajz)
- 1896 Sirály
- 1897 Ványa bácsi
- 1901 Három nővér
- 1904 Cseresznyéskert
A csehovi drámák általános jellemzői
Társadalomkritika
- mindig egy helyszínen játszódik (vidéki kúria)
- keretét általában utazás adja
- a szereplők különböző társadalmi rétegekből kerülnek ki
- mindig van egy orvos, egyéb jellegzetes szereplők is előfordulnak
- Csehov diagnózist ad a társadalomról, de nem mutat megoldást
- emberek nem találják a boldogságot, az életük értelmét
- cselekvőképtelen hősök, csak szenvedni tudnak
- mindig van szerelem, legtöbbször az is elhibázott vagy viszonzatlan
- az alakokban gyakoriak a groteszk, abszurd személyiségjegyek
Konfliktus nélküli dráma
- az egész műre ránehezedik egy jellegzetes, nyomasztó légkör
- a konfliktusok ez alatt részben elfojtódnak
- mindig megjelenik egy „szép új világ” ábrándja
- intarziás szerkesztés – egymáshoz nem illő mozaikelemek összekapcsolása
- az irónia, a kritika eszköze
- a szereplők gyakran elbeszélnek egymás mellett, így egymás gondolatait vonják vissza
- a darab végére visszaáll a kezdeti állapot
- mindig hiányzik az ötödik felvonás, a megoldás
- a végén a szereplők helyzete még reménytelenebbnek tűnik
Ványa bácsi
A dráma alapvető vonásai
- jellegzetes csehovi színmű (helyszín, keret, szereplők)
- ironizáló cím: keresztnév + bácsi
- téma: patriarchális világ hanyatlása, tőke uralmának kezdete
- döntő fordulat: Szerebrjakov bejelentése, el akarja adni a kúriát
- az egyetlen igazi konfliktushelyzet, megosztja a szereplőket
- Csehov nem áll egyik oldalra sem: mindkét álláspontot hiteltelen alakok képviselik
- a változtatás szükséges, mégsem rokonszenves a néző számára
- elveszne a vidéki atmoszféra szépsége
Kompozíció
- meghatározó elem a csehovi atmoszféra
- 4 felvonás, megoldás nincs
- élethelyzet ismertetése
- Ványa elhibázott életén kesereg, az orvos az erdőről beszél lelkesen
- konfliktusok elmélyülése
- Ványa és Asztrov isznak, Jelena és Szonya kibékülnek, Szonya szerelmes az orvosba
- kimozdulás az alapállapotból:
- Jelena és Asztrov jelenete, Szerebrjakov bejelentése, Ványa lövései
- visszaáll az eredeti „rend”
- bonyolult kapcsolatrendszer, nincs meghatározó, drámai konfliktus
- mindenki mást szeret, senki sem boldog
- a cselekményből kimarad három mellékszereplő – irónia
- Tyelegin: Ványa életútjának karikatúrája
- Marina: jellegzetes alak
- Marija Vasziljevna: a letűnő világ megtestesítője, Szerebrjakov feltétlen híve
- az intarziás szerkesztés többek között Szonya záró monológjában nyilvánul meg
Szereplők
- Szerebrjakov: a cselekmény mozgatórugója, a haladás megtestesítője; mégsem szimpatikus
- tudósnak tartja magát, de nem tehetséges
- praktikus gondolkodás, zsarnoki jellem
- nem hiteles figura
- Ványa: szintén tehetségesnek tartja magát, szorgalmas is, de hamis értékeknek élt
- kisiklás szerelem, munka és tanulás terén
- ő áll a konfliktusok középpontjában, őt értik meg a legkevésbé
- mindenben ő a hibás, semmi sem sikerül neki
- szláv lélek: öngyilkossági és gyilkossági kísérlet
- a legnagyobb vesztes a szereplők közül
- Asztrov: az egyetlen, aki valamikor érdemi munkát végzett
- nemes céljai voltak, de hitelvesztetté vált
- reményvesztett értelmiségi: ismeri az ország nyomorát, tehetetlenséget érez
- Jelena Andrejevna: pozitív alak, mindenki szereti, ő is mindenkihez kedves
- eleinte ő is tehetséges, nyitott volt
- Szerebrjakovval házasság – elfojtódás
- Szonya: tisztességes, dolgos, de nem szép (csak etikai értékek)
- Asztrov ellenpontja, mégis szerelmes belé
- ártatlansága, őszintesége eltávolítja a többi szereplőtől
- ő próbálja csillapítani a konfliktusokat, ő zárja le a drámát
A 6-os számú kórterem
Keletkezés, műfaj
- előzmény: látogatás Szahalinra, útirajz (egyszerű emberek portréja)
- megjelenés Az orosz gondolat c. lapban
- műfaj: kisregény, poveszty (elbeszélésnél hosszabb, regénynél rövidebb)
Kompozíció
- 1. kórterem ismertetése, majd Nyikita bemutatása
- 2-3. Gromov életútja
- 4-5. Ragin doktor bemutatása
- 6-8. megkezdődik Ragin jellemének átalakulására: elveszti lelkesedését (nem operál)
- 9-10. Ragin találkozik Gromovval, filozófiai vitába bocsátkoznak, a doktor élvezi
- 11- Ragint elmebajosnak tartja a környezete, amiért bejár a kórterembe
- 13-14. út Moszkvába, Varsóba; a doktor kölcsönad 500 rubelt a postamesternek
- 15-19. Ragint elbocsátják, pénze nincsen;
- bezárják a kórterembe, ahol agyvérzésben meghal
Téma
- Csehov legreménytelenebb hangvételű alkotása – nincs irónia
- a mű tiltakozás a passzivitás és a fennálló társadalmi rendszer ellen
- a kórházban virágzik a bűnözés (lopás, hárem, korrupció, betegek megtévesztése)
- a 6-os kórterem egy melléképületben áll, ami a betegek (?) elkülönítését szolgálja
- a kórterem az orosz társadalom tükörképe
- teljhatalmú őr: Nyikita
- az orosz hatalmi gépezet primitív, talpnyaló megtestesítője
- felfelé alázatos, lefelé aljas, durva, kegyetlen
- két párhuzamos sors: Gromov és Ragin doktor
- Gromov tanár volt, majd elszegényedése és lelki gyengesége révén üldözési mániás lett
- Ragin eleinte ambiciózusan igazgatta a kórházat, később abbahagyta a munkát
- saját megnyugtatására új filozófia: a szenvedés és a halál az élet velejárója, amely a tökéletesség felé visz
- teljes passzivitásából, nihilizmusából Gromov zökkenti ki
- Gromov szerint Ragin filozófiája „megfelel az orosz naplopó természetének”
- szabadon szeretne élni, szenvedélyesen szereti az életet
- a passzív elmélkedés nem erény, hanem „tompa elbutultság”
- Ragin a mű végén, a kórteremben döbben rá életének elhibázottságára
- Nyikita ütése nyomán visszazökken a való világba
- feltámad felelősségérzete, lelkifurdalás gyötri; életét elhibázottnak tartja
- a mű szimbolikája szerint Oroszország egy börtön, ahol mindenki elpusztul, aki ki akar törni, vagy másképp gondolkodik
Megjegyzés küldése