Villányi László
Élete
1953-ban született Győrött. A középiskolát a Jedlik Ányos Gépipari Szakközépiskolában végezte. „B” osztályba járt, gépgyártás-technológiát tanult, 1971-ben érettségizett.
Az érettségi után kezdett verset írni, ahogy ő fogalmazott, „szerelem okán”. Az első kötetet, amelyben megjelentek versei, Kormos István költő lektorálta
(szintén kötődik megyénkhez, Mosonszentmiklóson született, Mecséren élte gyermekéveit, a XX. sz.-i magyar irodalom egyik jeles költője).
Kormos adott hitet, ő a pártfogó, afféle mecénás, hiszen ez időben a Magvető Kiadó főszerkesztője. Több versében is utal Villányi Kormosra, a mesterre, az öregebb barátra.
Költőnk a 70-es években a Kassák Kollégium tagja ( művészeti kör ), s kezdenek megjelenni kötetei:
Délibábünnep (1978)
Falovak (1982)
Alázat (1990)
Az alma íze (1994)
Vivaldi naplójából (1997)
1989-től Villányi László a Műhely című folyóirat főszerkesztője. A mai magyar irodalom számon tartott költője.
A Műhely című folyóiratról
1978-ban indult Győrben. Társadalomtudományi és közművelődési folyóiratként indult dr. Gecsényi Lajos szerkesztésében. 1985-től dr. Kloss Andor a főszerkesztője, majd 1989-től Villányi László.
A Műhely napjainkra kulturális folyóirattá vált. Újdonság benne a polgárosodás, a bölcselet, a filozófia, a vallástörténet, a természettudományok megjelenése.
A jellemző műfajok: az esszé, naplórészletek, levelek, interjúk, versek, novellák.
Villányi főszerkesztősége idején különszámok jelentek meg Weöres Sándorról, Kormos Istvánról, Galgóczi Erzsébetről, s például a szürrealizmusról is.
Több éve működik a Műhely Baráti Kör, melynek tagjai bizonyos időközönként összejönnek valamilyen művészeti kérdést megvitatni. Bármely érdeklődő csatlakozhat.
A főszerkesztő hitvallása szerint:
„A Műhely azok folyóirata, akik építik és őrzik belső szabadságukat.”
Villányi költészete kötetei, versei tükrében
Délibábünnep (1978) c. kötetéről:
Szárnypróbálgató kötet. Jellemző motívumai:
-a vonat ( Ablak, Menetrend, Zúzottkő, Mariann c. verseiben)
-Kormos Istvánhoz való kötődése ( Dunában gázolva c. vers)
-a gyermekkor
-a városhoz, Győrhöz való tartozás, ragaszkodás versei (Városom, Gyertek már, megjött Ödi fényképezni)
-József Attila hatása
Alázat(1990) c. kötetéről
Már jelentős költőt takar. Jellemzői:
-korábbi témák megjelenése
(Kormos Istvánról a Kormos c. vers; a városról, Győrről A polgár esti meditációja, A bolond, Képeslap c. vers )
-új témák is megjelennek:
olasz útja kultúrélményei (Firenze c. vers)
szerelmi téma, érzelmek, erotika(Vallomás, Tünemény, Gőg c. vers)
filozófiai téma(Kérdések c. vers)
művészettel kapcsolatos téma(Üdv c. vers)
Az alma íze (1994)
Jellemzője:
A régi témák közül -a gyermekkor, a városi versek (Győriek ha találkoznak) Kormost még mindig emlegeti (Negyven évesen)
Újdonság:-felerősödik az erotikus szólam (Botrány, Metamorfózis)
Vivaldi naplójából(1997)
Sok az újdonság.
Téma: zene-hegedű-hangjegyek-templom
1710-1737 ( e két időpont közötti évekhez rendel verseket)
Az olasz út emlékei is megjelennek( lány, angyal, híd, gondola)
Értékelés
Nem tartozik a hangzatos szólamokat megfogalmazó, látványos fordulatokat hirdető, ill. megvalósító költők közé.
Inkább visszahúzódó, ritkán megszólaló lírikus ő, aki magányában folyamatosan és tudatosan alkot, érzékenyen és körültekintően kísérletezik, de csak a kiérlelt, a többszörösen ellenőrzött verseit tárja köteteiben a nyilvánosság elé.
Szinte észrevétlenül vált korosztálya meghatározó költőjévé.
Elsősorban nem a divatokhoz, hanem az irodalmi hagyományokhoz kötődik, jóllehet a század avantgárd eredményeit is sikeresen kamatoztatja. A többiek iránt megnyilvánuló figyelme, lényeglátása, igényes gondolatisága, esendőségének tudata és emberi alázata teszi éretté, színvonalassá és rokonszenvessé alkotásait.
Vitathatatlan érdemeit a Radnóti-díjjal és a Déry Tibor-díjjal ismerték el.5
Ami a másik Villányiból kimaradt:
Saját vallomása szerint: magas koncentrációjú állapotban ír verset, javítgatós típus. A költészettel hiány töltődött be az életében, otthon érzi magát benne, oda menekül. A költészet szabadságot adott számára.
Adalék a Vivaldi naplójához
„ Chicagóban kezdődött minden. Ültem a négyes buszon,…szemben velem egy törékeny, fekete bőrű lány ábrándozott….nyújtotta felém a füzetet, súgva:
Vivaldi….Egy hónappal később ebbe a füzetbe kezdtem írni Vivaldi naplóját.”
„Vivaldi én vagyok: én éltem papként Velencében, én szereztem, játszottam zenét, és dirigáltam a zenészeket, én tanítottam az árvalányok otthonában. …Az említettekhez természetesen hozzátartozik az ihlető velencei közeg: a festészet, a tenger, a lagunák. …Én …a velencei közegben leltem rá arra a tökéletes metaforára, amellyel ki tudom fejezni jelenkorunkat.”
„Egy esztendő egy költemény, mintha Vivaldi valóban naplót írt volna, amiből én kiemelem a költészetet. Rettenetesen izgatott ez a játék, ez a többszöri fikció.”
Versek: Délibábünnep-kötet
„Mintha látnám fákon túl:
kin tempóz Kormos úr?
Végigjárom a kanyarokat
összeszedem az elakadt rímeket.”
„felemelheted Laci megnézni
nem tudjátok a kabátomat hol hagytam el
hol a kulcs
jövök mindjárt
befejezted Ödi?”
„Félig bontott ház
ládában hamu
Halgödörben halászlé
csupasz körte alatt
meztelenül hegedülő
kopasz öregúr
pincérlányok izmos lába
firka a vakolaton
keresztet támasztó angyalok
lila ház
vörös hajú kurva
Virág-köz ablakában
könyöklő Krúdy”
( Városom –részlet) )
Ablak
Kihajoltam
a „ kihajolni veszélyes” ablakon.
veszélyes lettem.
Alázat című kötet:
„A város bolondjáról mindaddig senki sem tudott,
míg mekegni nem kezdett. Ráadásul a legvárat-
lanabb helyzetekben, a város legforgalmasabb pontjain.”
(A bolond-részlet)
Kormos
Nézem ezt a kiscsikót,
a kocsi mögé kötve, kocog,
úgy-ahogy ismeri az utat,
de a teherről mit se tud;
valahogy így mentem veled-
elfogadva mint rendjén valót,
ismételhetőt a végtelenségig-,
magabiztosan és ostobán;
most vagyok hozzád a leghűbb,
mondd hát: jó formában vagy, s látod, mire meghallom,
jókora gödörben állok.
„mikor pedig Dávid már állt,
egyetlen napot sem bírtam ki úgy,
hogy arra ne menjek, körbe ne járjam;
most itt vagyok ismét,
ám csak a harangok ismernek rám,
a harangok bólintanak felém.”
(Firenze-részlet)
„mondd, hányan ámultak testeden,
voltak lelkes hajótöröttek,
hány testet derített fel kezed,
hányan vélték a megmaradást,
bár ígérted, hogy nem maradsz?”
(Gőg-részlet)
Az alma íze c. kötetből
„De mindkettőnknek leginkább a mekegó öregúr hiányzott
a városból, aki sűrűn kiabálta: „Dombóvár, vég-
állomás”, és minden őrültsége ellenére számon
tartotta a város legszebb lányait.”
(Győriek ha találkoznak-részlet)
Vivaldi naplójából c. kötet 1733
(Andante.)
Miként lassan ért ízzel telítődik a szőlőszem, s
áttetszőn ragyogni kezd.
Itt másként érint a víz. A kő erezetében a táj
ritmusa.
Mélyre hajolva óvtam egy pókhálót, miközben csiga-
házak roppantak talpam alatt.
(Olyan zenét írni, mint az eső. Viruljon minden.)
Megjegyzés küldése