2011. november 28., hétfő

MAGYARORSZÁG A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT.

Az 1930-as évek bel- és külpolitikai változásai.
A gazdasági világválság hatása.

A gazdasági világválság a mezőgazdaságot sújtotta; túltermelés volt, és ez árcsökkenéshez vezetett (miközben az iparcikkeké nőtt = szétnyílt az agrárolló). Az emelkedő adók miatta mezőgazdaság eladósodott. A termelőeszközöket gyártó ipar is válságba került. Kimerültek a nemesfém és devizakészletek. A kisüzemek eladósodtak és tönkrementek, súlyossá vált a munkanélküliség. Az alacsony bérek miatt az életszínvonal zuhant. Ez radikalizálta az ipari munkásságot és a szegényparasztságot, gyakorivá váltak a sztrájkok, tömegtüntetések. felszínre kerültek a szélsőségek, a KMP elítélte az MSZDP-t. Megalakult a Munkanélküliek Országos Egységbizottsága és az ún. vörös szakszervezetek. A szélsőjobboldalon a Nemzetiszocialista Magyar Munkáspárt állt, ekkor jött létre a Független Kisgazda-, Földműves és Polgári (ellenzéki) Párt. Bethlen gazdaságpolitikájával sokan elégedetlenek voltak, ezért ’31-ben, a parlamenti választásokat követően le kellett mondania.
Jobbratolódás (Gömbös Gyula, 1932-1936).
A Bethlen-féle konszolidált konzervatív rendszert az őt követő Károlyi-kormány takarékossági programja sem tudta kezelni. Az elégedetlen földbirtokosság, a közhivatalnokok, a tisztikar és az értelmiség egy része Gömbösben látta a helyzet megoldását; ő a parlament kiiktatásával történő rendeleti kormányzást akart bevezetni, melynek alapja a 95 pontos nemzeti munkaterv volt (minden rétegnek ígéretet tett: nemzeti összefogást, öncélú magyar államot, osztálybékét, revíziót, erős gazdaságot, régióvezetői pozíciót hirdetett). ’32-től a kormánypárt a Nemzeti Egység Pártja nevet viselte (előbb a Bethlen-i vonalon, ’34-től szövetségben a Kisgazdapárttal). Gömbös a harmadik erőre, a középosztálybeliek hatalomra juttatására alapozott. A munkásmozgalom kikapcsolását a korporációs rendszerrel kívánta elérni (munkaadókat és munkavállalókat egyesítő kamarai rendszerrel). Erős ellen-tétbe keveredett a Bethlen-csoporttal (akik kiváltak a NEP-ból). A’35-ös választásokat a NEP nyerte, amely csaknem fasisztoid tömegpárttá szerveződött. A ’36-tól megkezdődő telepítések a földosztás nyomán csak a módosabb parasztoknak kedvezett (a vételár 1/3-át előre kellett fizetni).
A Gömbös-féle külpolitika a békés revízióra irányult, ezért egy olasz-német-osztrák-magyar érdekegyesítést kívánt megteremteni. ’34-ben létrejött az olasz-osztrák-magyar hármasszövetség (Gömbös volt az első európai kormányfő, aki meglátogatta Hitlert). A revíziót illetően Hitler elképzelései csalódást okoztak a magyar vezetésnek, a német gazdasági pótegyezmény nyomán azonban Németo. lett Magyaro. legnagyobb felvevőpiaca, és ez megoldotta az exportot. Időközben megalakult a Berlin-Róma tengely (Olaszo.-nak szüksége volt a német segítségre Abesszíniában, így lemondott az osztrák függetlenség védelmezéséről). ’36-tól a hármasszövetség felbomlott, Magyaro.-n német hatás kezdett dominálni. Gömbös halála után a diktatúra kísérlete miatt minden réteg szembefordult irányzatával.
Darányi kormánya (1936-1938).
Miközben igyekeztek megakadályozni a jobbratolódást és a németbarátságot, mindez erősödött. A diktatorikus vonások elősegítették a fasiszta-nemzetiszocialista mozgalmak pártosodását (’37: M.Nemz.Szoc.P, betiltása után Hungarista Mozgalom, növekvő tagsággal). Növelték a kormányzó jogkörét és a felsőház hatáskörét. ’38-ban új választójogi törvényt hoztak (ffi. min. 26, nő 30 év, 6 elemi, 10 év államp., 6 év helybenlak., állandó fogl.). Az ezévben bekövetkezett Anschluss Magyaro.-n is erős jobbratolódást vont maga után.
Imrédy és Teleky (1938-1941).
Imrédy hozzáfogott a rendcsináláshoz (letartóztatták Szálasit, eleinte igyekeztek visszaszorítani a szélsőjobboldalt). Szabályozták a közalkalmazottak párttagságát és a pártok és egyesületek alapítását. ’38-ban hatályba lépett az első zsidótörvényt (értelmiségi pálya kamarai tagsághoz kötött, max. 20%). Erős jobboldali áttörés ment végbe (Magyar Élet Mozgalom). Imrédy bukását ugyanaz okozta, mint elődéét (szélsőjobb, totális tömegpárt kísérlete, kilépés a kormányzati keretekből).
Teleki a hagyományos konzervatív erők képviselője volt. Megjelent a második zsidótörvény (a kvóta 6-12%-ra esett, választójoga annak maradt, akinek ősei a kiegyezés óta Magyaro.-n éltek). A ’38-as választások előtt a kormánypárt felvette a Magyar Élet Pártja nevet, és megszerezte a legtöbb mandátumot. Visszaesett az MSZDP és a Kisgazdap., nőtt a nemzetiszocialistákra tett szavazatok száma.
Külpolitika.
Teleki ’20-as években kialakított politikája a semlegesség és a békés revízió volt. Utóbbi és a Kisantant magyarellenessége lehetetlenné tette a megegyezést a szomszédokkal. Mivel nem számíthatott nyugati segítségre sem, korlátozott volt a mozgásszabadsága. (A német közeledést lásd fentebb). A németekkel szemben kényszerűségből kialakult a vonakodó szövetséges státusza (Darányi: győri fegyverkezési program – védelmi rendszer). ’38 okt. 2: az első bécsi döntésen Mo. visszakapta Dél-Felvidéket (cseh tiltakozásra Hitler elfoglalja Csehszlovákiát); a német invázió nyomán ’39 márc.-ban Mo. bevonult Kárpátaljára. A német kapcsolat erősödött, Mo. csatlakozott az antikomintern paktumhoz és kilépett a Népszövetségből. ’40 aug. 30: második bécsi döntés (Észak-Erdély és Székelyföld is Mo.-é lett). Mo. erre adta föl addigi fegyveres semlegességét, és csatlakozott a Háromhatalmi Szerződéshez.

Nincsenek megjegyzések: