A taneszköz, információhordozó, médium, oktatási eszköz, oktatási médium, oktatási segédeszköz, szemléltetőeszköz, tanítási eszköz, tanszer, tanulási forrás: az oktatás folyamatában felhasználható, az oktatás céljainak elérését segítő tárgy.
A taneszk. értelmezhetjük hardver és szoftveroldalról , ezek együttetesen jelennek meg a fogalomban. A hardveroldhoz tartoznak azok a tárgyak, eszközök, szerkezetek, gépek – oktatástechnikai eszközök – amelyek segítségével rögziteni, közvetíteni , ellenőrizni tudjuk az információkat.
A szoftver oldalhoz tartoznak az információhordozók, amelyek az oktatástech-i gépek segítségével jelenítünk meg, közvetítünk a tanulóknak, az átadandó ismereteket.
A taneszk. az iskola infrastrukturájának részei, amelybe beletartoznak a tanítás tartalmát, tárgyát megjelenítő info hordozók.
A taneszk. története
A taneszk. története egyidős az oktatás történetével. Kezdetben az igények szerint a valóság tárgyai, eszközei, esetenként ezek célirányosan kicsinyített változatai segítették a gyermekeket a valóság megismerésében, a szükséges – elsősorban gyakorlati – tevékenységek elsajátításásban.
Mindmáig az egyik legelterjedtebb taneszk. a könyv. Az első hazánkban Szt. I. uralkodása idejéből , az általa alapított pécsi püspökség káptalan iskolájában. A könyveket ekkor kézzel írták, másolták a kolostorok mellett működő könyvmásoló műhelyek. A tanári mintapéldakönyvekből a diákok lemásolták maguknak az egyes részeket. Így készültek és terjedtek abban az időben a tankönyvek.
A tech. Fejlődésének egyik állomása, a könyvnyomtatás feltalálása 15. Sz. Gyors és olcsó rögzítési és sokszorozási lehetőséget adott az emberiségnek.
16-17. sz –ra a természettudományos oktatás fellendülése jellemző. Igen jól felszereltek voltak az iskolák fizikai, kémiai, stb. szertárai, számos szemléltető és kísérleti eszközzel ellátva. A szemléltetés taneszk-i ekkor születtek és azóta gyarapodtak, fejlődtek mind a mai napig.
A máig is szinte nélkülözhetetlen oktatási eszk.a fekete írótábla 1835-ben jelent meg először.
A vetítőgép ősét a laterna magicát 1600 körül találták fel és a 18.sz. óta alkalmazták az iskolákban.
A mozgófilmet – 19.sz végén – nagyon hamar felhasználták az oktatásban. 1926-tól kötelezően előírták az oktatófilmek vetítését az iskolákban.
Az írásvetítő őse 1930-ban jelent meg, amellyel cellofánra írt szöveget, ábrát próbáltak kivetíteni.
A 20.sz. szerepet kaptak az iskolákban az auditív eszközök, elsősorban a fonográf. 1930-ban hozták létre az első nyelvi laboratoriumot.
Az első oktatógépek a 20.sz. elején jelentek meg. De a programozott oktatás tetőpontja a 70-es évekre tehető.
A számítógépek iskolai felhasználásaval 1990-es évek egyre több oktatóprogram segíti az iskolai és az önálló tanulást.
A programozott oktatás hatására, a taneszközök funkciója megváltozott, eddig a szemléltetés, ezután a tanulás irányítása valósítható meg segítségükkel.
A taneszk. lehetséges csoportosítása
A taneszk. különféle rendszerbe foglalása, csoportosítása ismert. A legismertebb a technikatörténeti alapon történő felosztás:
1.) nemzedék: azok a tárgyak tartoznak ide, amelyek bemutatása nem igényel semmi segédeszk., gépet, berendezést: képek, térképek, tárgyak, makettek… Ezek a legkorábbi idő óta vannak jelen az iskolákban.
2.)nemzedék: az idetartozó taneszk. előállítása, sokszorosítrása már gépekkel történt, de a rajtuk megjelenő infok közvetítéséhez egyéb eszközre nincs szükség, önmaguk közvetítik azt: könyvek, tankönyvek, nyomdai termékek.
3.)nemzedék: a vetítés a hang és a híradástechn fejlődésének eredményei, az audivizuális eszk.és infohordozók tartoznak ide, az infohordozók előállításához leggyakrabban, közvetítéséhez mindig gépi berendezésre van szükség.
4.)nemzedék: azokat a taneszk. soroljuk ide, amelyek már a tanulás irányítását is képesek ellátni, itt ember és gép között jön létre kapcsolat, a tanuló önállóan tud tanulni segítségükkel: oktatógépek, programozott tankönyvek, nyelvi laboratoriumok.
5.)nemzedék: napjaink legmodernebb eszközei tartoznak ide.
További csoportosítások.
Információközvetítés érzékszervi csatornája szerint lehet:
-auditív ( hangfelvétel)
-vizuális (dia)
-audiovizuális (film)
-taktilis (tapintásos)
-komlex (szimulátor)
Taneszközök felhasználója szerint:
…megkülönböztetünk tanárok, tanulók, illetve mindkettőjük számára készült taneszk-ket.
Taneszk. a tanítási-tanulási folyamatban
A taneszközök optimális kiválasztását a kutatók, a gyakorló ped. különböző szempontcsoportokkal próbálják segíteni. A taneszk. kiválasztásakor a döntéshozatal általános szempontjai:
- taneszközök, taneszközcsoportok immanens, bennük rejlő lehetőségei. Pl. egy természetfilm bemutatása
- didaktikai feladat és a tartalom: a két tényező együtt befolyásolja a taneszközök kiválasztását, hiszen megszabja, hogy milyen tartalomhoz, melyik tanítási-tanulási feladat megvalósításához milyen taneszk. a legmegfelelőbb.
- Szervezeti formák és a módszerek
- A tanulók különböző csoportjainak jellemzői.
- A ped. személyi lehetőségei
A taneszk. a tanítási-tanulási folyamatban változatos funkciókat láthatnak el: motíválás, ismeretnyújtás, szemléltetés…
A taneszk. a tanulót aktivizálják, motiválják, tevékenységét segítik.
Taneszközök a tanítási órán
A tanítási- tanulási folyamatban többnyire a tanítási órákon jelennek meg. Napjainkig a legelterjedtebb taneszk. a könyv. A hagyományos taneszk. tartalmát át lehet tenni modern közvetítőkre. De a gyerekek még jó ideig tankönyvekből fognak tanulni, hagyományos térképet fognak használni.
Ma már a harmadik nemzedékbe tartozó audiovizuális eszközök megtalálhatók a legtöbb iskolában.
-auditív eszk.: rádió, magnó. A rajtuk rögzített vagy a hozzájuk készült infohordozók, nagyon jól használhatók mind a tanórán, mind azon kívül.
-vizuális eszk.: diavetítők, filmvetítők. Elsősorban a szemléltetéshez használt eszk. , amelyek alkalmasak megjeleníteni, felnagyítani a szövegeket, ábrákat.
-audiovizuális: televízió… felhasználása a két taneszk.csoport lehetőségeit egyesíti.
A számgéppel segített oktatás a szám.gép oktatástechnikai eszköz, többféle tanítási- tanulási feladat megoldásában ad segítséget.
13. tétel
A frontális munka jellemzése
A frontális munka olyan szervezési mód, amelyben az együtt tanuló/tanított gyerekek tevékenysége párhuzamosan, egy időben, gyakran azonos ütemben folyik a közös oktatási célok érdekében.
A frontális munka legtöbbször osztálykeretben zajlik, de frontális munka folyik akkor is, ha több osztály számára szervezünk együttes oktatást. A frontális munkát leggyakrabban a tanítási órán alkalmazzák, de gyakorlatilag az oktatás bármely, a tanítási órát kiváltó, vagy tanítási órán kívüli szervezeti formájában helye lehet.
A frontális munka a maga eredményeivel, eredménytelenségeivel mégis az oktatás leggyakrabban alkalmazott szervezési módja. Ez a következő, különböző okok miatt alakult így:
-ez a szervezési mód teszi lehetővé a leggyorsabb tanítást
-a tömegoktatás a frontális munkával a legolcsóbb
-nagy osztálylétszám esetében nem is lehet mást csinálni
A ped. számára a frontális munka hatalmas erőfeszítés, hiszen egyszerre kíván figyelemkoncentrációt és nagyfokú figyelemmegosztást különféle tevékenységterületen, s ráadásul nemegyszer harcba, kisebb-nagyobb fegyelmezésbe keveredik az együtt haladni nem akaró gyerekekkel.
Az egyéni munka
Az egyéni munka során az egyes gyerekek önállóan megoldandó egyéni feladatokat kapnak. Az egyéni munka célja lehet új ismeret megszerzése, a korábban tanultak alkalmazása…
Az egyéni munka az elsajátítást, a tanulást szolgálja. Természetes, hogy vannak elakadások, éppen ezért rendkívül fontos a menet közbeni segítségnyújtás. A ped. számára az egyéni munka szintén fontos tanulási alkalom, a dominánsan közvetett irányítás fontos gyakorlási lehetősége. Tanulják a tanulók különböző sajátosságait, tapasztalatokat szerezhetnek a feladatmeghat. tekintetében.
A párban folyó tanulás
A párban folyó tanulás lényege, hogy két tanuló működik együtt valamely tanulmányi feladat megoldása érdekében.
A párban folyó tanulásnak két alapváltozata van. Az egyik változat az, amelyben hasonló szinten levő tanulók közösen, gondolatcserében oldanak meg valamely kapott feladatot. Ezt a megoldást páros munkának hívják.
A másik változat az, amelyben különböző szinten levő tanulók közötti tanulmányi kapcsolat jön létre azzal a kifejezett szándékkal, hogy a jobb szinten lévő gyerek segítsen társának. Ezt a megoldást tanulópárnak nevezik.
A páros munka folyhat a zárt oktatás körülményei között is, amikor mind a párok összetételének mérlegelése, mind a feladat meghatározása a tanár hatásköre.
A tanulópárok összetételében a spontán választások mellett élhetünk olykor tanári javaslattal is. Ha a közös tanulás lassan egymás elfogadásához vezet.
A páros munka fontos lépcsőfok a gyerekek számára ahhoz, hogy az együttműködésben tapasztalatokat szerezzenek. A ped. a páros munkában új oldalukról ismerheti meg tanítványait.
A tanulópárok jelentősége a mindkét tanuló által szerezhető szociális és tanulási tapasztalatok miatt alig becsülhető túl, bár ezek a tapasztalatok különböző jellegűek.
A csoportmunka
A csoportmunkában 3-6 fő közös munkában old meg kapott vagy vállalt feladatot. A csoportmunka során a tagok között kölcsönös függési, felelősségi és ellenőrzési viszonyok jönnek létre.
A csoportmunka alkalmazható új anyag feldolgozása, az alkalmazás, a rögzítés, a rendszerezés és ritkábban az értékelés érdekében. Alkalmazása azoknak a gyerekeknek a körében eredményes, akik tudnak és akarnak az együttműködés normáihoz igazodni.
A csoportok kialakítása az egyik alapkérdés. Csoportokat létrehozhat a tanár, alakíthat a gyerek. A csoportmunka megtervezésekor alapdöntés, hogy alkalmazásának milyen funkciót szánnak.
A csoportmunka alkalmazásának fő lépései:
-a csoportmunka tartalmi és hangulati elpkészítése frontálisan
-a csoportfeladatok kiosztása vagy a választás lehetővé tétele vagy a csoport által önállóan meghatározott feladat rögzítése
-az együttes munkára rendelkezésre álló idő meghatározása
-a csoportmunka befejezése
-a csoportok frontális munkaformában történő beszámolói
A jól szervezett csoportmunka mind az egyes tanulókra, mind az az osztályra pozitív hatással van. A gyereke megtanulnak figyelni, hallgatni egymásra. Gyakorlatot szereznek a munkamegosztásban.
A szervezési módok alkalmazása
A szervezési módok melletti döntést az alkalmanként elérenő nevelési-oktatási ismereteink, a rendelkezésre álló idő, az oktatás körülményei, stb.állapota befolyásolja.
Az iskolai gyakorlatban nem célszerű úgy gondolkodni, hogy egy-egy alkalommal csak az egyik vagy csak a másik szervezési módot érdemes alkalmazni. Sok esetben a szervezési módok párhuzamos alkalmazása lehet a leginkább célravezető.
14.tétel
Az értékelés fogalmának alakulása
Hagyományosan a pedagógiában az értékelés a tanítási tevékenységhez kapcsolódott. Döntően a tanulóra irányuló tanári tevékenységként jelent meg, és következményei alapvetően a tanulókat érintette
Funkciói közül a minősítés kapott hangsúlyos szerepet a tanárok, a szülők, a tanuló és az oktatásirányítók gondolkodásában.
Az értékelés járulékos funkciójaként a pályaválasztási orientálást is számon tartjuk.
A nevelés szempontjából az értékelés a nevelési módszerek közé tartozik és külső szabályozó szerepet tölt be a személyiségfejlődésben.
Az oktatás során részben oktatási módszerként, részben elvégzendő didaktikai feladatként értelmezték.
A legnagyobb hatást Tyler értékelési modellje gyakorolta. Tyler a tantervek fejlesztésével, az oktatás tervezésével foglalkozva úgy vélte, hogy a nevelés-oktatásban 3 alapvető elemmel kell számolni:
a) a célokkal, amelyeket a tanulóknak a nevelési-oktatási programon keresztül kell elérniük
b) a tanulóknak tanulási tapasztalataival, amelyek egyéni vagy csoportos tanulási tevékenységből származhatnak.
c) Az értékeléssel, amelynek során megállapítják, hogy a tanulók elérték-e a kitűzött célt.
Az értékelés infot ad arról, hogy mely célokat, milyen szinten sikerült elérni. Az infók birtokában a programkészítő el tudja dönteni, hogy a célok reálisak voltak-e, szükség van-e módosításra, esetleg egyes célok elvetésére.
A tyleri modell szerint az értékelésben azt vizsgáljuk, hogy teljesültek-e a célok, ugyanakkor arról is infókat nyerünk, vajon a célok a folyamat hatására valósultak-e meg.
Az értékelés funkciói
A visszacsatolás vagy visszajelentés pedagógiai alkalmazásásval a minden ped. kategóriára és jelenségre kiterjedő, metodikailag változatos értékelést nevezzük újabb szóösszetétellel pedagógiai értékelésnek.
Az értékelés tárgya a fenti értelmezés alapján nemcsak a tnauló lehet, hanem a tanulókon túl az iskolai személyzet, maga az iskola…
Az intézményes nevelés rendszerébe épített visszejelentő mechanizmusok segítségével a nevelés minden szintjén lehetőség nyílik a tények, illetve az eredményesség alapján történő oktatásirányításra. A nevelés-oktatás központi rendszabályozó eleme országos, helyi, iskolai szinten, valamint az osztály, tanulócsopoer és az egyének szintjén is.
A diagnosztikus, a formatív és a szummatív értékelés
A diagnosztikus értékelés célja: a különböző paedagógiai döntések, beavatkozások, fejlesztések előtt a döntéshozók részletes infokat szereznek arról, hogy a tanulók milyen feltételekkel kezdik a nevelés- oktatás adott szakaszát, megfelelnek e az elvárásoknak, melyek azok a területek, ahol lemaradtak a tanulók-.
A formatív értékelés alapvetően a folyamat közbeni irányítást, segítést tűzi ki célul. Nem minősitést, ítélkezést jelent ez az értékelés, hanem egyrészt a tanulási sikerek megerősítését, másrészt a tanulásil hibák és nehézségek feltárását.
A szummatív értékelés egy-egy nevelési-oktatási szakasz záróaktusa, célja az összegzés, a záró minősítése. Ebben az értékelési formában a tanulót teljesítménye alapján kategóriádba soroljuk .A szummatív értékelés gyakori formája a a vizsga, amely többféle funkciót tölthet be: igazolja a végzettséget, a megfelelő képzettséget…
Az értékelés folyamata
Bármely típusú , szintű értékelésről van szó, az értékelés a következő fázisokból áll:
1. Az értékelési probléma megértése, az értékelés megtervezése:
a) a célok megfogalmazása
b) az info illetve adatgyűjtés módszereinek, eszközeinek kiválasztása, ha szükséges, akkor kifejlesztése
2. Információgyűjtés
3. Az infok elemzése, értelmezése
4. A megfelelő minősítések, illetve döntések megfogalmazása
Megítélés, becslés, mérés
A minőségi és a mennyiségi értékelés közötti átmenetet képviseli a megítélés. Ebben az esetben a személyiségjegyeket, a viselkedéseket, teljesítményeket két csoportba soroljuk: elfogadhatónak, vagy elfogadhatatlannak.
Ha az értékelendő személyiségjegyet, viselkedést, teljesítrményt egy skálán próbáljuk elhelyezni, a skála fokaival fejezzük ki a meglévő személyiségjegyek, a viselkedés, a teljesítmény színvonalát, akkor közeledünk a mennyiségi értelmezéshez, vagyis becslést végzünk.
Mérés esetén sokkal pontosabb az értékelés. A mértést úgy végezzük, hogy a mérőeszközökön rögzített skálát hozzámérjük egy megvizsgálandó tulajdonsághoz.
Mérésmetodológiai követelmények
A pedagógiai mérésekkel szemben alapvetően 3 mérémetodológiai követelmény támasztható:
Objektivitás, érvényesség, és megbízhatóság.
Az objektivitás lényege:
Tárgyilagos, szubjektívitástól mentes értékelés.
Az érvényesség rendkívül összetett, bonyolult problémaja a mérésnek. Alapvetően azt jelenti, hogy azt mérjük- e az értékelés során, amit mérni akartunk.
A mérésnek fontos alapfeltétele a megbízhatóság., vagyis az a tény, hogy egy tulajdonságnak az ismételt mérése ugyanazt az eredményt adja.
Külső és belső értékelés
Az értékelés céljai szerint akkor beszélünk belső értékelésről, ha a rendszer saját céljai szerint végezzük el az értékelést. Például a tanulók tudását a tanár által megfogalmazott célokhoz és a tényleges tanítási- tanulási folyamathoz viszonyítva értékeljük.
Külső értékelés esetén az adott pedagógiai rendszernél magasabb, felsőbb rendszer elvárásai szerint oldják meg az értékelést. Például egy iskola hatékonyságát külső célok, elvárások teljesülése alapján ítélik meg.
10.tétel
Az oktatás stratégiái
A.) Célközpontú stratégiák
1. Információ tanítása bemutatás segítségével
2. Fogalomtanítás magyarázat és megbeszélés segítségvel
3. Készségtanítás direkt oktatás segítségével
4. Szociális és tanulási készségek tanítása kooperatív tanulás segítségével
5. Gondolkodás fejlesztése felfedezéses tanulás segítségével
Információ tanítása bemutatás segítségével
Ez az egyszerűbb és összetettebb infok megszerzésére és tárolására, felidézésére irányuló tanítási strat. rendelkezik a legnagyobb hagyománnyal, ez a legelterjedtebb is.
Fogalomtanítás magyarázat és megbeszélés segítségvel
A fogalmak a dolgokat lényeges ismertetőjegyek segítségével írják le. A fogalomtanulás során a dolgokat ezen ismertetőjegyek alapján osztályokba soroljuk, majd megvizsgáljuk, hogy az egyes jelenségek rendelkeznek-e a fogalom megkülönböztető jegyeivel, azaz az adott fogalomhoz tartoznak vagy sem.
Készségtanítás direkt oktatás segítségével
Ezt a tanítási stratégiát főként az alapvető készségek és az elemi ismeretek elsajátítására alkalmazzák.
B.) Szabályozáselméleti stratégiák
1. Nyílt oktatás
2. Programozott oktatás
3. Adaptív oktatás
4. Optimális elsajátiítási stratégiák
Az oktatási módszer fogalma
Az oktatási módszerek az oktatási folyamatnak állandó, ismétlődő összetevői, a tanár és tanuló tevékenységének részei, amelyek különböző célok érdekében eltérő stratégiákba szerveződve kerülnek alkalmazásba.
Módszerek csoportosítása, osztályozása
1. Az infok forrása szerint:
a.) verbális
b.) szemléletes
c.) gyakorlati módszereket különböztetnek meg egymástól
2. A tanulók által végzett megismerő tevékenység szerint beszélhetünk:
a.) receptív
b.) reproduktív
c.) részben felfedező
d.) kutató jellegű módszerek
3. Az oktatás logikai iránya szerint:
a.) induktív
b.) deduktív
4. A tanulási munka irányításának szempontja alapján:
a.) tanári dominancia
b.) közös tanári-tanulói
c.) tanulói dominanciájú
5. Az oktatási folyamatban betöltött szerepük szerint
a.) az új ismeretek tanításának-tanulásának
b.) a képességek tanításának- tanulásáanak
c.) az alkalmazásnak
d.) a rendszerezésnek és rögzítésnek a módszerei szerint
6. A szóbeli közlő módszereken belül meg szokták különböztetni:
a.) a monologikus
b.) a dialógikus módszereket
A módszerek kiválasztása
Az eredményes tanításnak előfeltétele a módszerek széles skálájának ismerete, gyakorlati alkalmazásuk elsajátítása, de legalább ennyire fontos az, hogy az adott helyzetben a legmegfelelőbbet válasszuk:
A módszerek optimális kiválasztásához szükséges:
- az egyes módszerek lehetőségeinek alapos ismerete
- a módszerek kiválasztását meghatározó szempontok ismerete
- a szempontok és a módszerek közötti összefüggések megfogalmazásához elméleti ismeretek megléte
- jártasság a pedagógiai döntések meghozatalában
A taneszk. értelmezhetjük hardver és szoftveroldalról , ezek együttetesen jelennek meg a fogalomban. A hardveroldhoz tartoznak azok a tárgyak, eszközök, szerkezetek, gépek – oktatástechnikai eszközök – amelyek segítségével rögziteni, közvetíteni , ellenőrizni tudjuk az információkat.
A szoftver oldalhoz tartoznak az információhordozók, amelyek az oktatástech-i gépek segítségével jelenítünk meg, közvetítünk a tanulóknak, az átadandó ismereteket.
A taneszk. az iskola infrastrukturájának részei, amelybe beletartoznak a tanítás tartalmát, tárgyát megjelenítő info hordozók.
A taneszk. története
A taneszk. története egyidős az oktatás történetével. Kezdetben az igények szerint a valóság tárgyai, eszközei, esetenként ezek célirányosan kicsinyített változatai segítették a gyermekeket a valóság megismerésében, a szükséges – elsősorban gyakorlati – tevékenységek elsajátításásban.
Mindmáig az egyik legelterjedtebb taneszk. a könyv. Az első hazánkban Szt. I. uralkodása idejéből , az általa alapított pécsi püspökség káptalan iskolájában. A könyveket ekkor kézzel írták, másolták a kolostorok mellett működő könyvmásoló műhelyek. A tanári mintapéldakönyvekből a diákok lemásolták maguknak az egyes részeket. Így készültek és terjedtek abban az időben a tankönyvek.
A tech. Fejlődésének egyik állomása, a könyvnyomtatás feltalálása 15. Sz. Gyors és olcsó rögzítési és sokszorozási lehetőséget adott az emberiségnek.
16-17. sz –ra a természettudományos oktatás fellendülése jellemző. Igen jól felszereltek voltak az iskolák fizikai, kémiai, stb. szertárai, számos szemléltető és kísérleti eszközzel ellátva. A szemléltetés taneszk-i ekkor születtek és azóta gyarapodtak, fejlődtek mind a mai napig.
A máig is szinte nélkülözhetetlen oktatási eszk.a fekete írótábla 1835-ben jelent meg először.
A vetítőgép ősét a laterna magicát 1600 körül találták fel és a 18.sz. óta alkalmazták az iskolákban.
A mozgófilmet – 19.sz végén – nagyon hamar felhasználták az oktatásban. 1926-tól kötelezően előírták az oktatófilmek vetítését az iskolákban.
Az írásvetítő őse 1930-ban jelent meg, amellyel cellofánra írt szöveget, ábrát próbáltak kivetíteni.
A 20.sz. szerepet kaptak az iskolákban az auditív eszközök, elsősorban a fonográf. 1930-ban hozták létre az első nyelvi laboratoriumot.
Az első oktatógépek a 20.sz. elején jelentek meg. De a programozott oktatás tetőpontja a 70-es évekre tehető.
A számítógépek iskolai felhasználásaval 1990-es évek egyre több oktatóprogram segíti az iskolai és az önálló tanulást.
A programozott oktatás hatására, a taneszközök funkciója megváltozott, eddig a szemléltetés, ezután a tanulás irányítása valósítható meg segítségükkel.
A taneszk. lehetséges csoportosítása
A taneszk. különféle rendszerbe foglalása, csoportosítása ismert. A legismertebb a technikatörténeti alapon történő felosztás:
1.) nemzedék: azok a tárgyak tartoznak ide, amelyek bemutatása nem igényel semmi segédeszk., gépet, berendezést: képek, térképek, tárgyak, makettek… Ezek a legkorábbi idő óta vannak jelen az iskolákban.
2.)nemzedék: az idetartozó taneszk. előállítása, sokszorosítrása már gépekkel történt, de a rajtuk megjelenő infok közvetítéséhez egyéb eszközre nincs szükség, önmaguk közvetítik azt: könyvek, tankönyvek, nyomdai termékek.
3.)nemzedék: a vetítés a hang és a híradástechn fejlődésének eredményei, az audivizuális eszk.és infohordozók tartoznak ide, az infohordozók előállításához leggyakrabban, közvetítéséhez mindig gépi berendezésre van szükség.
4.)nemzedék: azokat a taneszk. soroljuk ide, amelyek már a tanulás irányítását is képesek ellátni, itt ember és gép között jön létre kapcsolat, a tanuló önállóan tud tanulni segítségükkel: oktatógépek, programozott tankönyvek, nyelvi laboratoriumok.
5.)nemzedék: napjaink legmodernebb eszközei tartoznak ide.
További csoportosítások.
Információközvetítés érzékszervi csatornája szerint lehet:
-auditív ( hangfelvétel)
-vizuális (dia)
-audiovizuális (film)
-taktilis (tapintásos)
-komlex (szimulátor)
Taneszközök felhasználója szerint:
…megkülönböztetünk tanárok, tanulók, illetve mindkettőjük számára készült taneszk-ket.
Taneszk. a tanítási-tanulási folyamatban
A taneszközök optimális kiválasztását a kutatók, a gyakorló ped. különböző szempontcsoportokkal próbálják segíteni. A taneszk. kiválasztásakor a döntéshozatal általános szempontjai:
- taneszközök, taneszközcsoportok immanens, bennük rejlő lehetőségei. Pl. egy természetfilm bemutatása
- didaktikai feladat és a tartalom: a két tényező együtt befolyásolja a taneszközök kiválasztását, hiszen megszabja, hogy milyen tartalomhoz, melyik tanítási-tanulási feladat megvalósításához milyen taneszk. a legmegfelelőbb.
- Szervezeti formák és a módszerek
- A tanulók különböző csoportjainak jellemzői.
- A ped. személyi lehetőségei
A taneszk. a tanítási-tanulási folyamatban változatos funkciókat láthatnak el: motíválás, ismeretnyújtás, szemléltetés…
A taneszk. a tanulót aktivizálják, motiválják, tevékenységét segítik.
Taneszközök a tanítási órán
A tanítási- tanulási folyamatban többnyire a tanítási órákon jelennek meg. Napjainkig a legelterjedtebb taneszk. a könyv. A hagyományos taneszk. tartalmát át lehet tenni modern közvetítőkre. De a gyerekek még jó ideig tankönyvekből fognak tanulni, hagyományos térképet fognak használni.
Ma már a harmadik nemzedékbe tartozó audiovizuális eszközök megtalálhatók a legtöbb iskolában.
-auditív eszk.: rádió, magnó. A rajtuk rögzített vagy a hozzájuk készült infohordozók, nagyon jól használhatók mind a tanórán, mind azon kívül.
-vizuális eszk.: diavetítők, filmvetítők. Elsősorban a szemléltetéshez használt eszk. , amelyek alkalmasak megjeleníteni, felnagyítani a szövegeket, ábrákat.
-audiovizuális: televízió… felhasználása a két taneszk.csoport lehetőségeit egyesíti.
A számgéppel segített oktatás a szám.gép oktatástechnikai eszköz, többféle tanítási- tanulási feladat megoldásában ad segítséget.
13. tétel
A frontális munka jellemzése
A frontális munka olyan szervezési mód, amelyben az együtt tanuló/tanított gyerekek tevékenysége párhuzamosan, egy időben, gyakran azonos ütemben folyik a közös oktatási célok érdekében.
A frontális munka legtöbbször osztálykeretben zajlik, de frontális munka folyik akkor is, ha több osztály számára szervezünk együttes oktatást. A frontális munkát leggyakrabban a tanítási órán alkalmazzák, de gyakorlatilag az oktatás bármely, a tanítási órát kiváltó, vagy tanítási órán kívüli szervezeti formájában helye lehet.
A frontális munka a maga eredményeivel, eredménytelenségeivel mégis az oktatás leggyakrabban alkalmazott szervezési módja. Ez a következő, különböző okok miatt alakult így:
-ez a szervezési mód teszi lehetővé a leggyorsabb tanítást
-a tömegoktatás a frontális munkával a legolcsóbb
-nagy osztálylétszám esetében nem is lehet mást csinálni
A ped. számára a frontális munka hatalmas erőfeszítés, hiszen egyszerre kíván figyelemkoncentrációt és nagyfokú figyelemmegosztást különféle tevékenységterületen, s ráadásul nemegyszer harcba, kisebb-nagyobb fegyelmezésbe keveredik az együtt haladni nem akaró gyerekekkel.
Az egyéni munka
Az egyéni munka során az egyes gyerekek önállóan megoldandó egyéni feladatokat kapnak. Az egyéni munka célja lehet új ismeret megszerzése, a korábban tanultak alkalmazása…
Az egyéni munka az elsajátítást, a tanulást szolgálja. Természetes, hogy vannak elakadások, éppen ezért rendkívül fontos a menet közbeni segítségnyújtás. A ped. számára az egyéni munka szintén fontos tanulási alkalom, a dominánsan közvetett irányítás fontos gyakorlási lehetősége. Tanulják a tanulók különböző sajátosságait, tapasztalatokat szerezhetnek a feladatmeghat. tekintetében.
A párban folyó tanulás
A párban folyó tanulás lényege, hogy két tanuló működik együtt valamely tanulmányi feladat megoldása érdekében.
A párban folyó tanulásnak két alapváltozata van. Az egyik változat az, amelyben hasonló szinten levő tanulók közösen, gondolatcserében oldanak meg valamely kapott feladatot. Ezt a megoldást páros munkának hívják.
A másik változat az, amelyben különböző szinten levő tanulók közötti tanulmányi kapcsolat jön létre azzal a kifejezett szándékkal, hogy a jobb szinten lévő gyerek segítsen társának. Ezt a megoldást tanulópárnak nevezik.
A páros munka folyhat a zárt oktatás körülményei között is, amikor mind a párok összetételének mérlegelése, mind a feladat meghatározása a tanár hatásköre.
A tanulópárok összetételében a spontán választások mellett élhetünk olykor tanári javaslattal is. Ha a közös tanulás lassan egymás elfogadásához vezet.
A páros munka fontos lépcsőfok a gyerekek számára ahhoz, hogy az együttműködésben tapasztalatokat szerezzenek. A ped. a páros munkában új oldalukról ismerheti meg tanítványait.
A tanulópárok jelentősége a mindkét tanuló által szerezhető szociális és tanulási tapasztalatok miatt alig becsülhető túl, bár ezek a tapasztalatok különböző jellegűek.
A csoportmunka
A csoportmunkában 3-6 fő közös munkában old meg kapott vagy vállalt feladatot. A csoportmunka során a tagok között kölcsönös függési, felelősségi és ellenőrzési viszonyok jönnek létre.
A csoportmunka alkalmazható új anyag feldolgozása, az alkalmazás, a rögzítés, a rendszerezés és ritkábban az értékelés érdekében. Alkalmazása azoknak a gyerekeknek a körében eredményes, akik tudnak és akarnak az együttműködés normáihoz igazodni.
A csoportok kialakítása az egyik alapkérdés. Csoportokat létrehozhat a tanár, alakíthat a gyerek. A csoportmunka megtervezésekor alapdöntés, hogy alkalmazásának milyen funkciót szánnak.
A csoportmunka alkalmazásának fő lépései:
-a csoportmunka tartalmi és hangulati elpkészítése frontálisan
-a csoportfeladatok kiosztása vagy a választás lehetővé tétele vagy a csoport által önállóan meghatározott feladat rögzítése
-az együttes munkára rendelkezésre álló idő meghatározása
-a csoportmunka befejezése
-a csoportok frontális munkaformában történő beszámolói
A jól szervezett csoportmunka mind az egyes tanulókra, mind az az osztályra pozitív hatással van. A gyereke megtanulnak figyelni, hallgatni egymásra. Gyakorlatot szereznek a munkamegosztásban.
A szervezési módok alkalmazása
A szervezési módok melletti döntést az alkalmanként elérenő nevelési-oktatási ismereteink, a rendelkezésre álló idő, az oktatás körülményei, stb.állapota befolyásolja.
Az iskolai gyakorlatban nem célszerű úgy gondolkodni, hogy egy-egy alkalommal csak az egyik vagy csak a másik szervezési módot érdemes alkalmazni. Sok esetben a szervezési módok párhuzamos alkalmazása lehet a leginkább célravezető.
14.tétel
Az értékelés fogalmának alakulása
Hagyományosan a pedagógiában az értékelés a tanítási tevékenységhez kapcsolódott. Döntően a tanulóra irányuló tanári tevékenységként jelent meg, és következményei alapvetően a tanulókat érintette
Funkciói közül a minősítés kapott hangsúlyos szerepet a tanárok, a szülők, a tanuló és az oktatásirányítók gondolkodásában.
Az értékelés járulékos funkciójaként a pályaválasztási orientálást is számon tartjuk.
A nevelés szempontjából az értékelés a nevelési módszerek közé tartozik és külső szabályozó szerepet tölt be a személyiségfejlődésben.
Az oktatás során részben oktatási módszerként, részben elvégzendő didaktikai feladatként értelmezték.
A legnagyobb hatást Tyler értékelési modellje gyakorolta. Tyler a tantervek fejlesztésével, az oktatás tervezésével foglalkozva úgy vélte, hogy a nevelés-oktatásban 3 alapvető elemmel kell számolni:
a) a célokkal, amelyeket a tanulóknak a nevelési-oktatási programon keresztül kell elérniük
b) a tanulóknak tanulási tapasztalataival, amelyek egyéni vagy csoportos tanulási tevékenységből származhatnak.
c) Az értékeléssel, amelynek során megállapítják, hogy a tanulók elérték-e a kitűzött célt.
Az értékelés infot ad arról, hogy mely célokat, milyen szinten sikerült elérni. Az infók birtokában a programkészítő el tudja dönteni, hogy a célok reálisak voltak-e, szükség van-e módosításra, esetleg egyes célok elvetésére.
A tyleri modell szerint az értékelésben azt vizsgáljuk, hogy teljesültek-e a célok, ugyanakkor arról is infókat nyerünk, vajon a célok a folyamat hatására valósultak-e meg.
Az értékelés funkciói
A visszacsatolás vagy visszajelentés pedagógiai alkalmazásásval a minden ped. kategóriára és jelenségre kiterjedő, metodikailag változatos értékelést nevezzük újabb szóösszetétellel pedagógiai értékelésnek.
Az értékelés tárgya a fenti értelmezés alapján nemcsak a tnauló lehet, hanem a tanulókon túl az iskolai személyzet, maga az iskola…
Az intézményes nevelés rendszerébe épített visszejelentő mechanizmusok segítségével a nevelés minden szintjén lehetőség nyílik a tények, illetve az eredményesség alapján történő oktatásirányításra. A nevelés-oktatás központi rendszabályozó eleme országos, helyi, iskolai szinten, valamint az osztály, tanulócsopoer és az egyének szintjén is.
A diagnosztikus, a formatív és a szummatív értékelés
A diagnosztikus értékelés célja: a különböző paedagógiai döntések, beavatkozások, fejlesztések előtt a döntéshozók részletes infokat szereznek arról, hogy a tanulók milyen feltételekkel kezdik a nevelés- oktatás adott szakaszát, megfelelnek e az elvárásoknak, melyek azok a területek, ahol lemaradtak a tanulók-.
A formatív értékelés alapvetően a folyamat közbeni irányítást, segítést tűzi ki célul. Nem minősitést, ítélkezést jelent ez az értékelés, hanem egyrészt a tanulási sikerek megerősítését, másrészt a tanulásil hibák és nehézségek feltárását.
A szummatív értékelés egy-egy nevelési-oktatási szakasz záróaktusa, célja az összegzés, a záró minősítése. Ebben az értékelési formában a tanulót teljesítménye alapján kategóriádba soroljuk .A szummatív értékelés gyakori formája a a vizsga, amely többféle funkciót tölthet be: igazolja a végzettséget, a megfelelő képzettséget…
Az értékelés folyamata
Bármely típusú , szintű értékelésről van szó, az értékelés a következő fázisokból áll:
1. Az értékelési probléma megértése, az értékelés megtervezése:
a) a célok megfogalmazása
b) az info illetve adatgyűjtés módszereinek, eszközeinek kiválasztása, ha szükséges, akkor kifejlesztése
2. Információgyűjtés
3. Az infok elemzése, értelmezése
4. A megfelelő minősítések, illetve döntések megfogalmazása
Megítélés, becslés, mérés
A minőségi és a mennyiségi értékelés közötti átmenetet képviseli a megítélés. Ebben az esetben a személyiségjegyeket, a viselkedéseket, teljesítményeket két csoportba soroljuk: elfogadhatónak, vagy elfogadhatatlannak.
Ha az értékelendő személyiségjegyet, viselkedést, teljesítrményt egy skálán próbáljuk elhelyezni, a skála fokaival fejezzük ki a meglévő személyiségjegyek, a viselkedés, a teljesítmény színvonalát, akkor közeledünk a mennyiségi értelmezéshez, vagyis becslést végzünk.
Mérés esetén sokkal pontosabb az értékelés. A mértést úgy végezzük, hogy a mérőeszközökön rögzített skálát hozzámérjük egy megvizsgálandó tulajdonsághoz.
Mérésmetodológiai követelmények
A pedagógiai mérésekkel szemben alapvetően 3 mérémetodológiai követelmény támasztható:
Objektivitás, érvényesség, és megbízhatóság.
Az objektivitás lényege:
Tárgyilagos, szubjektívitástól mentes értékelés.
Az érvényesség rendkívül összetett, bonyolult problémaja a mérésnek. Alapvetően azt jelenti, hogy azt mérjük- e az értékelés során, amit mérni akartunk.
A mérésnek fontos alapfeltétele a megbízhatóság., vagyis az a tény, hogy egy tulajdonságnak az ismételt mérése ugyanazt az eredményt adja.
Külső és belső értékelés
Az értékelés céljai szerint akkor beszélünk belső értékelésről, ha a rendszer saját céljai szerint végezzük el az értékelést. Például a tanulók tudását a tanár által megfogalmazott célokhoz és a tényleges tanítási- tanulási folyamathoz viszonyítva értékeljük.
Külső értékelés esetén az adott pedagógiai rendszernél magasabb, felsőbb rendszer elvárásai szerint oldják meg az értékelést. Például egy iskola hatékonyságát külső célok, elvárások teljesülése alapján ítélik meg.
10.tétel
Az oktatás stratégiái
A.) Célközpontú stratégiák
1. Információ tanítása bemutatás segítségével
2. Fogalomtanítás magyarázat és megbeszélés segítségvel
3. Készségtanítás direkt oktatás segítségével
4. Szociális és tanulási készségek tanítása kooperatív tanulás segítségével
5. Gondolkodás fejlesztése felfedezéses tanulás segítségével
Információ tanítása bemutatás segítségével
Ez az egyszerűbb és összetettebb infok megszerzésére és tárolására, felidézésére irányuló tanítási strat. rendelkezik a legnagyobb hagyománnyal, ez a legelterjedtebb is.
Fogalomtanítás magyarázat és megbeszélés segítségvel
A fogalmak a dolgokat lényeges ismertetőjegyek segítségével írják le. A fogalomtanulás során a dolgokat ezen ismertetőjegyek alapján osztályokba soroljuk, majd megvizsgáljuk, hogy az egyes jelenségek rendelkeznek-e a fogalom megkülönböztető jegyeivel, azaz az adott fogalomhoz tartoznak vagy sem.
Készségtanítás direkt oktatás segítségével
Ezt a tanítási stratégiát főként az alapvető készségek és az elemi ismeretek elsajátítására alkalmazzák.
B.) Szabályozáselméleti stratégiák
1. Nyílt oktatás
2. Programozott oktatás
3. Adaptív oktatás
4. Optimális elsajátiítási stratégiák
Az oktatási módszer fogalma
Az oktatási módszerek az oktatási folyamatnak állandó, ismétlődő összetevői, a tanár és tanuló tevékenységének részei, amelyek különböző célok érdekében eltérő stratégiákba szerveződve kerülnek alkalmazásba.
Módszerek csoportosítása, osztályozása
1. Az infok forrása szerint:
a.) verbális
b.) szemléletes
c.) gyakorlati módszereket különböztetnek meg egymástól
2. A tanulók által végzett megismerő tevékenység szerint beszélhetünk:
a.) receptív
b.) reproduktív
c.) részben felfedező
d.) kutató jellegű módszerek
3. Az oktatás logikai iránya szerint:
a.) induktív
b.) deduktív
4. A tanulási munka irányításának szempontja alapján:
a.) tanári dominancia
b.) közös tanári-tanulói
c.) tanulói dominanciájú
5. Az oktatási folyamatban betöltött szerepük szerint
a.) az új ismeretek tanításának-tanulásának
b.) a képességek tanításának- tanulásáanak
c.) az alkalmazásnak
d.) a rendszerezésnek és rögzítésnek a módszerei szerint
6. A szóbeli közlő módszereken belül meg szokták különböztetni:
a.) a monologikus
b.) a dialógikus módszereket
A módszerek kiválasztása
Az eredményes tanításnak előfeltétele a módszerek széles skálájának ismerete, gyakorlati alkalmazásuk elsajátítása, de legalább ennyire fontos az, hogy az adott helyzetben a legmegfelelőbbet válasszuk:
A módszerek optimális kiválasztásához szükséges:
- az egyes módszerek lehetőségeinek alapos ismerete
- a módszerek kiválasztását meghatározó szempontok ismerete
- a szempontok és a módszerek közötti összefüggések megfogalmazásához elméleti ismeretek megléte
- jártasság a pedagógiai döntések meghozatalában
Megjegyzés küldése