Egynyelvű szótárak - Emelt szintű nyelvtan érettségi tételek kidolgozás

Szótárak: Szócikkek, nyelvészeti segédeszközök, valamilyen szempont szerinti rendszerezése.

Célja: gyakorlati (a két- vagy többnyelvű szótárak) és tudományos (egynyelvű).

A szótárazás nem új keletű dolog, a kódexek korában már készítettek:. 
glosszákat- ezek voltak az első szójegyzékek, melyek lehettek:

interlineárisak – tehát két sor közé írták és

marginális – a lap szélire jegyezték fel a szavakat.

A leghíresebb szótár 1502-ből Ambrózius Calepius egynyelvű szótára. Nálunk az első kétnyelvű (latin-magyar) a Szenci Molnár Albert által összeállított Nünbergi szótár 1604-ből.

Az egynyelvű szótárak csoportjai:

1. értelmező szótárak (megmagyarázza a szó jelentését)

2. tájszótárak (egy adott régió szavait rögzíti)

3. történeti szótárak (régi nyelvállapotok szókincse)

4. etimológiai szótárak (azt vizsgálja, honnan származik a szó)

5. írói szótárak (egy-egy író szókincse, ami nyelvállapotra utal vissza)

6. szinonimaszótár

7. sajátos rendeltetésű szótárak (pl. régi magyar családnevek, Bakaszótár, Diákszótár, stb.)

8. helyesírási szótárak

1. Értelmező szótárak

Leírják a főbb jelentéstartalom jegyeit, (szó, szófaj, nyelvi réteg, jelentések, szószerkezetek az illető szóval) idegen szóval megadják, szinonimákat közöl.

Története: 1844-ben írtak ki először értelmező szótárra pályázatot, ezt Czuczor Gergely és Fogarasi János nyerte meg. Ez a szótár 4 kötetes volt, és 1862-74-ig jelent meg, ebben eredetmagyarázat is van.

- Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára , 2 kötetes 1867-1. kötet, 1872. – 2. kötet. A 19. sz. köz- és szépirodalmi szókincsét rögzíti, stílusárnyalatokat is megkülönböztet, táj és idegen szavakat is alkalmaz.

- Balassa József: A magyar nyelv szótára. 1940-ben jelenik meg, már nyelvhelyességi szempontokat is bevezet, pl. kerülendő x-nek az alkalmazása.

- Országh László- Bárczi Géza: A magyar nyelv értelmező szótára. 1953-62-ig jelent meg, köznapi szókincset dolgoz fel, szak- és műszavakat használ, tájszavakban jelöli a kiejtést, a származási helyet, a szavak időrendi elhelyezését.

- az előző rövidített változata: Magyar értelmező kéziszótár (Juhász József-Szőke István-O. Nagy Gábor- Kovalovszky Miklós) 1972. Ez már rajzokat, ábrákat, nyelvhelyességet, köz-és szaknyelvet is feldolgoz.

A legújabb: Magyar értelmező kéziszótár Szerk. Juhász József et al. Budapest: Akadémiai. 2006. ISBN 963 05 8024 1

A szótár szócikkekből áll, a szócikk a címszótól a másik címszóig tart. Ezek ábécérendben követik egymást.

A szócikk felépítése: címszó, gyakorisági szám (a címszó előfordulási gyakoriságát jelzi 1-5 között, az 1=gyakori) szófaj, alapjelentés (1.), milyen nyelvi rétegbe tartozik – ez rövidítve; az alapjelentés értelmezése, példa, 2-3 vagy több mellékjelentés, értelmezés.

2. Tájszótárak

A nyelvjárásgyűjtést korábban laikus emberek, papok, tanítók végezték, leginkább a szókincsre koncentrálva. A Magyar Nyelvőr 1930 indulásával folyamatos tájszógyűjtés lesz jellemző. Kialakul mint tudományág: a nyelvjárástan. 1930-tól Csűry Bálint karolja fel ezt az ügyet, akkor már nyelvészek gyűjtenek tájszavakat, kialakítják az egységes hangjelölést, kiterjesztik a nyelvjárástant más tudományokra pl. irodalom, történelem.

a, Általános tájszótár: gyűjti az alaki (kanál-kalán), a jelentésbeli (bogár) és a valódi tájszavakat (peco, tócsni) és az összes magyar nyelvjárást feldolgozza.

- Magyar tájszótár T.SZ. 1838. Buda. A Magyar Tudós Társaság gondozásában jelent meg, az előszót Döbrentei Gábor, az utószót Toldy Ferenc írta, de a szerkesztője nem ismert, talán Vörösmarty vagy Kecskeméti Csapó Dániel volt. A finnugor népek körében ez az első tájszótár, mindhárom típusú tájszót gyűjti, nem minden nyelvjárásból, a szó pontos lelőhelyét közli.

- Szinnyei József: Magyar tájszótár M.T.SZ. 1. kötete 1893. 2. kötet 1897-1901. Az előszóban a nyelvjáráskutatás történetét és módszereit taglalja. Felépítése: a, megadja a jelentését a címszónak latin vagy német megfelelővel b, értelmezést segítő szövegkörnyezetet ad, c, lelőhelyet, d, adatközlő nevét.

- Új magyar tájszótár U.M.T.SZ. 1890-1960. A Debreceni Nyelvkutató Intézet, az ELTE Nyelvjárástani Tanszéke, és a MTA Nyelvtudományi Intézete szerkesztésével.

b, Regionális tájszótár: egy terület nyelvjárásához köthető szókincset gyűjt. Ezen belül:

1. regionális teljes tájszótár: egy régió minden tájszavát gyűjti

2. regionális tájszótár: csak egyfajta tájszót vizsgál pl. Debreceni Cívis szótár: mesterséghez köthető.

- Csűry Bálint: Szamosháti szótár 1935. Bp. Három nemzedéktől, élőbeszéd alapján gyűjt, alaktani és hangtani sajátosságokat vizsgál, mindhárom tájszót, a valódi tájszóhoz néprajzi leírást ad.

- Kiss Géza- Keresztes Kálmán: Ormánsági szótár 1953. Szintén három nemzedéktől, élőbeszéd alapján gyűjt és értelmezi a szavakat.

- Bálint Sándor: Szegedi szótár 1957. Élőbeszédet gyűjt, településtörténeti bevezetővel, nyelvjárási jellemzőkkel, szinonimakereséssel, rövidítéssel, magyarázómondatokkal látja el szótárát.

További pl.-k: Kriza János: Erdélyi tájszótár, Imre Samu: Felsőőri tájszótár, Villám Judit: Nagykőrösi szótár, Kiss Jenő: Mihályi tájszótár, stb.

Jelentős továbbá: Magyar nyelvjárások atlasza- Deme László és Imre Samu szerkesztésében 1950-.

3. Történeti szótárak

Cél: egy nyelv szókincsének, szókészletének múltját bemutatni fejlődésében és változásában.

- Magyar nyelvtörténeti szótár Bécs-Pest 1868-71. szerk.: Mátyás Flórián. Értelmezte a szavakat és latin magyarázatokkal látta el.

- Magyar nyelvtörténeti szótár – Szarvas Gábor-Simonyi Zsigmond 1890-93. Cél: legrégebbi emlékektől a nyelvújításig gyűjteni, 1873-78-ig gyűjtötték az anyagot, de a legrégebbi emlékeket nem ismerték, a nyelvújítási anyagból önkényesen válogattak, megadták a címszó latin megfelelőjét, rövidítését. Érdekes, hogy az összetett szavakat az utótag alapján rakták sorba, hátul tárgymutatóval látták el, megadták, hol találkozhatunk először a szóval és ennek időpontját.

- Szily Kálmán. A magyar nyelvújítás szótára 1902 NY.Ú.SZ.

A korai szövegek pótlására:

a, Berrár Jolán-Károly Sándor: Régi magyar glosszárium 1984. Bp.

b, Szamota István-Zolnai Gyula: Magyar oklevél szótár 1902-1906.

c, Szabó F. Attila-Benedekné Gergely Piroska-Mózesné Kabán Annamária: Erdélyi-magyar szótörténeti tár

4. Etimológiai szótárak (fontos)

Def.: a nyelvtudománynak az az ága, amely elválaszthatatlan egységet alkot a szótörténettel, kutatja a szavak történetét felhasználva a földrajz, történelem, nyelvészet, művészettörténet kutatásait.

Szűkebben: szófejtés, szóeredeztetés. 1900-as évek elején végeznek először ilyen kutatásokat, kezdetben folyóiratokban. 1904-ben ír ki a MTA erre pályázatot.

- Gombocz Zoltán-Melich János: Magyar etimológiai szótár 1919-44. 17 füzetben jelent meg, de Gombocz halála miatt csak G betűig jutottak.

- Bárczi Géza: magyar szófejtő szótár 1941. Művelt olvasóknak készült, rövid szócikkek, címszó után utalás, az előfordulás dátuma, szófaja, származékai

- A magyar nyelv történeti etimológiai szótára 3 kötetes, a 4. a mutató. A szótár szócikkekből áll, a szócikk a címszótól a másik címszóig tart. Ezek ábécérendben követik egymást.

Egyesíti a történeti és etimológiai szótár sajátosságait, megadja a címszó forrását, előfordulását (különböző alakjait, előfordulási helyét, idejét), német és latin megfelelőket ad, utal kódexekre. A szócikk második részében pedig a származását fejti ki, ill. a jelentésebeli összefüggésekre is utal.(fontos)

5. Írói szótárak

Kritikai kiadás: irodalmi műnek, az eredeti kéziratok vagy az első kiadások alapján szerkesztett jegyzetekkel ellátott tudományos kiadása.

pl. írói szótár

abrosz f. (3) + jelentés + verscímek

- 715/6 – sor – ez a kritikai kiadásban jelölt lapszám

- ritm. halm. szimb. – erőteljes ritmus, halmozás, szimbólum

- Petőfi szótár – J. Soltész Katalin-Szabó Dénes-Wacha Imre- Gáldi László. 4 kötetes 1973-1987. 150. évfordulóra adták ki.

Petőfi életművének, verseinek, prózáinak nyelvét és stílusát vizsgálják. Nyelve őrzi az irodalmi nyelv korabeli hagyományait, és a népies nyelvhasználatot is. Tartalmaz, rövidítéseket, tájékoztatót, előszót, szerkesztési elveket-használatot, felsorolja a költeményeit, címet, időpontot, összes műveiben hol található, idegen szóval is magyaráz.

- Csokonai szókincstár – Jakab László-Bicskei András. Ez is kritikai kiadáson alapul, nem szótár, inkább adattár, meghatározza a szófajt, idézeteket nyújt, megahatározza a szó gyakoriságát a költőnél. 9812 szót dolgoz fel. Mai helyesírással adja meg, de eredetit is közöl.

6. Sajátos rendeltetésű szótárak

- Helyesírási tanácsadó szótár

- A magyar nyelv szóvégmutató szótára

- Régi magyar családnevek szótára

- Szólás, közmondás, szinonima szótárak

- Baranyai Decsi János: Szólás és közmondás gyűjtemény 1589.

- O.Nagy Gábor: Magyar szólás és közmondás gyűjtemény

Mi fán terem?

- O. Nagy Gábor: Magyar szinonima szótár 1961.

- Szinonimaszótár: a rokon értelmű szavakat adja meg, vagyis egyetlen fogalom rokon értelmű szavait, kifejezéseit szerepelteti a szócikkben. A szavak, kifejezések mellett zárójelben szerepel a stílusminősítés, vagyis közli azt is, hogy a kifejezés melyik  stílusrétegbe tartozik, ill. milyen stílusárnyalatú.

12500 címszó és több mint 30000 rokon értelmű lexikai egységet tartalmaz.

Értelmezési feladatot nem tölt be, csupán csúcsos zárójelben utal a címszó és a szinonima közötti értelmi illetve használatköri különbségre.

Szócikkei címszótól címszóig tartanak, vastag betűs szedés különbözteti meg őket.

8. Helyesírási szótár

Három nagy szerkezeti részből áll: Szabályzat, Szótár, Tárgymutató

Akadémia Kiadó és Osiris Kiadó is adott ki, jelentős a különbség, folyamatban a helyesírás reformálása, új szótár kiadása.

Az egynyelvű szótárak ismerete

A magyar nyelv értelmező szótára:

1959 és 1962 között jelent meg,

7 kötetből áll

Magyar értelmező kéziszótár:

1972-ben jelent meg,

Az előbbinél gazdagabb szókinccsel rendelkezik (70000 címszó)

A 2003-ban átdolgozott kiadásban már 75000 címszót találunk

Magyar tájszótár:

A tájszótárak a népnyelv szavait, sajátos kifejezéseit gyűjtik össze.

19 sz. végén és a 20. sz. elején jelent meg

80000 szóadatot tartalmaz

Új magyar tájszótár:

1950-ben jelent meg az előző folytatásaként

4 kötetet tartalmaz

1890-1960-ig terjedő népnyelvi adatokat tartalmazza

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára:

1967-ben jelent meg

A magyar nyelv szavainak eredetét, jelentésváltozásait vizsgálja.

4 kötetből áll (3+1 kiegészítő)

Az egyes szócikkek élén szótörténeti adatok állnak, ezek segítségével végigkövethetjük a vizsgált szó nyelvi életútját

Idegen szavak és kifejezések szótára:

A magyar nyelvben előforduló idegen szavak eredetét és jelentését adja meg

Magyar szinonímaszótár:

Segít fogalmazáskor

1998-ban jelent meg iskolai változata Szinonímaszótár diákoknak, valamint a Magyar szókincstár

Magyar szólások és közmondások:

A szólások és közmondások jelentését adja meg

Ó Nagy Gábor

Nyelvművelő kézikönyv, Nyelvművelő kéziszótár:

Nyelvhelyességgel, nyelvműveléssel foglalkozik

A magyar helyesírás szabályai, Helyesírási kéziszótár, Magyar helyesírási szótár:

11. kiadás, helyesírásunkkal foglalkozik

Szaknyelvi szótárak:

Egy-egy szakma nyelvét foglalja össze

A magyar nyelv szókészletének rétegei - Emelt szintű nyelvtan érettségi tételek kidolgozás

(alapszókincs, jövevényszó, idegen szó, érintkezés, török kapcsolatok, műveltségváltás, szlávsággal való keveredés, német kultúra hatása, latin kultúra, újlatin kapcsolatok)

-szókészlet – a nyelv alapvető építőeleme - a nyelvek szókészlete hosszú idő alatt, korszakról korszakra alakul ki, növekszik

-egy nép életében bekövetkező változások az általa beszélt nyelv szókincsében tükröződnek legközvetlenebbül

-magyar nyelv: ősi finnugor alapszókincs – elenyésző, de a belső szóteremtés erősebb, így a mai magyar nyelv legnagyobbrészt magyar szavakból áll, csak kevés a jövevény- vagy idegen szó

-a történelem során találkozó népek nyelvei is érintkeznek; ennek során szavak kerülnek át egyik nyelvből a másikba és lassan meghonosodnak

magyar nyelv:

1. a honfoglalás előtt török népekkel érintkezett – műveltségváltás – az átvett szavak tükrözik (állattartás, vadon élő állatok nevei, lakóhely és berendezés szavai, társadalmi és szellemi tevékenység, stb)

2. szlávok – a honfoglalás előttől kb napjainkig – több ezer kölcsönszó

3. korai németből átvett szavak (polgár, püspök, herceg) – városokkal, kereskedelemmel összefüggő szavak, főúri társaság nyelvhasználata, étkezés, katonai nyelvhaszn., kultúrnövényzet

4. latin jövevényszavak – a középkori latinból, sok közöttük egyházi körökben, iskolai életben, tudományos szavak, orvosi szavak, hónapnevek

5. újlatin kapcsolatok: francia szavak a XVIII-XIX. századból, kevés olasz jövevényszó, ezek katonai, színházi, zenei, kereskedelmi szavak, stb

6. nemzetközi műveltségszavak: nagy világnyelvek közvetítésével, elsősorban a tudományos körökben, forrásuk ált. görög & latin; vándorszavak (régi kultúrák elemeit nevezik meg)

7. modern nemzetközi szavak: felvilágosodás korától, német közvetítéssel

8. tükörszavak: az átvevő nyelv hangalakjával fejeznek ki kölcsönvett idegen tartalmat (pl. anyag – matéria, mater; egyetem – universitas, uni)

9. jövevényszó & idegen szó: nem egyértelmű a határ, idegen eredetűek, idegen hangzásúak, de beilleszthetők a magyar nyelvtani rendszerbe; azok válnak idegen szóból jövevényszóvá, amiknek nincs magyar megfelelője; az idegen szavak és magyar megfelelőjük között hangulatbeli, stílusbeli különbség lehet; ha ugyanazt jelentik, felcserélhetők – kiszorítják vmelyiket

A magyar nyelv szókészletének rétegei

A szókészlet változása

-külső és belső okok

-külső: környezet változás, életmód változás, új eszközök megismerése

-belső ok: nyelvi természetű változások

-belső és külső forrású változás – a beszédben indul el, először kisebb közösség, majd szélesebb körök nyelvhasználatában

-régen ösztönösebb folyamat, ma a szótárak, a köznyelvi norma, a nyelvtan miatt szabályozottabban megy végbe

-újító egyéni szóhasználat akkor lesz nyelvi tény, ha az egész társadalomban elterjed

A szókészlet változása belső forrásból

- szóteremtés: ösztönös nyelvi tevékenység, egy hangsor önálló jelentést kap, pl. indulatszavak, hangulatszavak

-jelentésfejlődés: a nyelvi elemek a gyakori együtthasználat során jelentésváltozáson mennek keresztül

-szóalkotás: tudatos nyelvi tevékenység, meglévő nyelvi elemek összekapcsolása, több módja létezik:

-szóképzés: a honfoglalás idején kb 50 elemi, többfunkciós képzőnk volt, pl: -d ami lehet: igeképző (mozog-mozdul), kicsinyítő képző (Árpa-Árpád), településnév képző (Szeg-Szeged) és l: igeképző (mozog-mozdul)

-képzőbokrok kialakulása: elhalványul a képző jelentése, és így még egy képző csatlakozik hozzá. Eredeti képző megismétlése, hasonló jelzésű képző, más jelentésű, valamint passzív és inaktív képzők

-szóösszetétel: alá vagy mellérendelő szintagmatikus kapcsolat. Alanyi alárendelés: napsütötte, tárgyi: favágó, mellérendelő lehet kapcsolatos (búbánat), ellentétes (jöttment), jelzős szóösszetételek: minőség, mennyiség, birtokos jelzős

-ragszilárdulás: a határozók kialakulásának jellegzetes módja – a tő és rag kapcsolata idővel elhomályosul, és olyan szorossá válik, hogy a nyelvérzék alapszónak érzi a korábban ragozott szót, például táv-ol-ról

-elvonás: ha a nyelvérzék egy-egy tőszó végét képzőként ételmezi,és leváltásával új szót hoz létre, az negatív szóképzés (perel-per)

-mozaikszók, köznévvé ill. tulajdonnévvé válás által is bővül a szókincs

A szókészlet változásai külső forrásból

-idegen eredetű szavak között találhatóak: bizonytalan eredetűek – átvettek, de nem lehet tudni honnan, ismeretlen eredetűek – lehet, hogy ősi örökség, nem lehet tudni mi az átadó nyelv, nemzetközi vándorszó – azaz műveltségszó, latin eredetű, modern nemzetközi szavak

-idegen szavak – ideiglenes jelleg, jövevényszavak – alkalmazkodnak hangzásvilágukban az átvevő nyelvhez, toldalékfonémák

-csoportosítás: időrend és átadó nyelv szerint

-ősmagyar kor – iráni eredetű jövevényszavak (tehén, tej), csuvasos (török – kecske, disznó)

-ómagyar kor – szláv eredetű szavak főként közigazgatással kapcsolatosak (megye), német eredetű a városlakó életmóddal (gróf), latin eredet a kereszténységgel kapcsolatban (juss)

-középmagyar kori francia hatás (kilincs, lakat), olasz eredet, reneszánsz szókészlet, hangszerek (trombita, mandula, gondola), oszmán töröktől ismeretlen tárgyak (mamusz, harács), román jövevényszavak (cimbora, poronty)

A magyar nyelv szókészletének rétegei

Nyelvi rétegek (és stílusszintek) a szókészlet alapján:

A jelenkori, szinkrón nyelvi helyzet tényezői:

–közömbösség, szavaink nagy részét – alapszókincs – kötöttség nélkül használjuk

–igényszint: irodalmi nyelv

–területiség (vízszintes tagolódás: földrajzi-táji szempont: nyelvjárások)

–társadalmiság (függőleges tagolódás: réteg- vagy szociolingvisztikai szempont); foglalkozás szerinti rétegek (szaknyelv, tudományok nyelve, művészetek nyelve, politikai nyelvhasználat, hivatalos nyelv, divat nyelve, diáknyelv); társadalmi csoportok szerinti (társalgási nyelv, közéleti nyelv, ifjúsági nyelv, családi nyelv)

–témakör (tematikus vagy csoportszempont)

–kommunikáció megnyilatkozásának módja (szóbeliség vagy írásbeliség)

–nyelvi magatartás (trágár, durva, bizalmas, semleges, választékos, ünnepélyes)

–életkor (pl. ifjúsági nyelv)

–gyakoriság

A nyelvváltozatok rendszere:

– idiolektus, szavajárás: egyénre jellemző nyelvhasználat, kedvelt kifejezések, szólások, szerkezetek, szövegtípusok

– familiáris, családi nyelvhasználat: a szókincs részévé válnak a gyerek első próbálkozásai, tévesztései, szófordulatai

– szociolektus, csoport-, szaknyelv: társadalmi nyelvváltozat; foglalkozás, munkahely, a kortárscsoport, szabadidős tevékenységek és a nem is meghatározza a nyelvhasználatot; ide sorolandó a hobbi- és sportnyelv, a politikai nyelvhasználat, divatnyelv, ifjúsági- és diáknyelv (szleng: alacsonyabb rendű köznyelv) is

– zsargon: legszűkebb szakmai nyelv, sok benne az idegen nyelvi elem

– argó: tolvajnyelv

Beszédrétegek:

– élőszó

– félproduktív

– reproduktív-interpretatív

– felolvasás

A beszéd hangzásának stílusszintjei:

– igényes norma

– átlagos norma (sztenderd)

– igénytelen beszédmód

Történeti változásokra utaló tényezők:

– élőnyelvi szavak

– archaizmusok

– neologizmusok

– feltűnő neologizmusok (idegen szavak)

A magyar szókészlet rétegei:

Ősi örökség: az uráli, finnugor és ugor korból maradt fenn; mintegy 700 ősi szóelem a finnugor korból, 70-70 az uráli és ugor korból származó

igék, leggyakoribb mediális, cselekvő igék:	van, lesz, marad, él, hal, szül; megy, áll, alszik, iszik, lát, játszik; ad, visz, hagy, fon, köt, varr, mos
főnevek, testrészek:	kéz, láb, köröm, szem, fej, homlok, száj
főnevek, rokonsági kifejezések:	anya, apa, fiú, nő, rokon, árva
főnevek, vallási kifejezések:	ég, menny, éj, hajnal, villám
melléknevek, tulajdonságok jelzése:	ó, új, agy, vén, lágy, vékony
mennyiséget jelölő fogalmak:	egy, kettő, három, négy, öt, hat, húsz, száz
névmások:	én, te, ő, mi, ti, ki?, mi?, ez, az

Jövevényszavak: a vándorlás és együttélés során átvett szavak, melyek hangrendileg illeszkedtek a magyar nyelvhez, meghonosodtak, nem érezzük idegennek őket

iráni	tej, tíz, vám, vásár; alán: asszony, híd
ótörök (csuvas) k. 300 szó	bika, borjú, disznó, tyúk, búza, eke, bor, gyöngy
oszmán-török kb. 30 szó	dívány, findzsa, pamut, dolmány
szláv: kb. 500 szó bolgár cseh lengyel orosz szerb-horvát bosnyák szlovák szlovén ukrán	palota, zarándok csésze bekecs, galuska jász, tanya borostyán kupica boróka, lekvár, kasza malac, zabla harisnya, kalamajka
német kb. 400 szó	herceg, bognár, farsang, zokni, zsemlye
latin kb. 200 szó	káptalan, mise, pápa, eklézsia, akác, citrom, patika
francia kb. 10 szó	címer, kilincs, tárgy
olasz kb. 100 szó	kastély, rizs, táska, torzsa, dús
román kb. 150 szó	cimbora, ficsúr, mokány, tokány, pulya
angol	meccs, futball, dzsentri, nejlon, lord, löncs
cigány	csaj, csávó, csór, góré, kajál
jiddis	gój, jampec, jatt, kóser

Értékelő szempont (stílusrétegek) szerinti tényezők:

– eszményített nyelvváltozatok szempontjai (normatív, nem normatív)

– stíluskategória, stílusréteg

Nyelvművelés és nyelvtervezés napjainkban

-nyelvi cselekvés: a nyelvre gyakorolt tudatos hatás

-nyelvi tervezés: akkor van rá szükség, ha egy közösség társadalmi problémái a nyelvvel kapcsolatosak (probléma többnyire: a normák ütközése), vagy ha egy bizonyos területen hiányos a szókészlet

                        à 2 fő rész: a nyelvhasználatra & magára a nyelvre ható tevékenység

- az elvek kialakítói a politikusok, végrehajtói az akadémiák, oktatási és művelődési szervezetek

-legfontosabb eszköze: jog – garantálja az oktatást, a nyelvhasználatot

-több országban létezik nyelvtörvény, amely az államnyelv védelmét szolgálja, (Mo-n. 2001ben a gazdasági reklámok & üzletfeliratok esetében)

-1990es években felvetődött a nyelvi emberi jogok kérdése à kisebbségek, cigányság, jelnyelvet használók

-legfontosabb helyszínei: család, oktatás à a nyelvi nevelés legfontosabb része a családban zajlik, a családtól veszi át az iskola a nyelvi képzést, itt folytatódik a tudatos, társadalmilag elfogadott anyanyelvi nevelés & itt kezdődik az idegen nyelvi képzés

-felnőttkorban a tömegkommunikáció válik a legfontosabb nyelvi befolyásoló tényezővé

-fontos területek: szaknyelvi fejlesztés, nyelvkorszerűsítés, fordítás, tolmácsolás, helyesírás, beszédművelés, határon túli magyarság nyelvi gondjai

            -nyelvpolitika

à feladata: tudatos döntésekkel segíteni az anyanyelv, az esetleges további hazai nyelvek, valamint az idegen nyelvek használatát a zökkenőmentes komm. érdekében

-a nyelvtervezési döntéseket mindig vmilyen nyelvi ideológia mentén hozzák, amelyekkel a kommunikációt kívánják szabályozni

-nyelvstratégia: a nyelvpolitika és a nyelvi tervezés céljainak, konkrét feladatainak, a feladatok végrehajtásának programszerű megfogalmazása

-nyelvművelés

-kultúrához kötött tevékenység, ezért országonként más-más elnevezése & tartalma van

-az alkalmazott nyelvtudomány egyik ága, amely a nyelvhelyesség elvei alapján a nyelvi műveltség terjesztésével igyekszik segíteni a nyelv egységes fejlődését, a zavartalan anyanyelvi kommunikációt

-feladata a nyelvre és a beszélőre irányul

à a nyelvre irányulóan 3 fő feladat: diagnózis (az élő nyelvszokás megállapítása), értékelés (a norma szempontjából megítéli az új nyelvi jelenségeket); nyelvbővítés

àa beszélőre irányulóan 3 feladat: anyanyelvi ismeretterjesztés, önálló eligazodás, állásfoglalás – tudatos nyelvérzék kialakítása – a kommunikációs konfliktusok önálló megoldása; az igényesség fölkeltése

                        -magyar nyelvművelés – sok eleme a nyelvtervezéssel rokonítja

                                   à 2 felfogás:

1.    nyelvközpontú: célja a nyelv jobbítása, a nyelvi logikát, racionalitást, történetiséget és esztétikumot abszolút érvényűnek gondolja

2.    emberközpontú/pozitív: középpontjában a megértés, a kommunikáció áll, támogatja a nyelvváltozatokat

- eredmények: klasszikus XIX. századi és XX. századi nyelvújítás, akadémiai helyesírás és nyelvművelés, xx. századi nyelvi mozgalmak, stb.

-tudományos nyelvművelés – megkülönböztethető a többnyire laikusok által végzett nyelvvédelemtől („naiv nyelvművelés”)

à purizmus (a nyelv teljes megtisztítása), nyelvi babona (tudományos megalapozottság nélkül megfogalmazott nyelvi szabály)

-nyelvészet  - nyelvészek: megkülönböztetik a tevékenységüket a nyelvműveléstől à a nyelvészet szerintük deskriptív (leíró), nem preskriptív (előíró)

(ennek ellenére a két tevékenység a kezdetektől összekapcsolódik)

-a nyelvre tudatosan ható tevékenységek rendszere:

            nyelvi tervezés

                        nyelvpolitika

                                   nyelvstratégia

                                               nyelvművelés

                                                           nyelvvédelem

nyelvművelés napjainkban:

-pozitív, emberközpontú à nem soviniszta (nem idegen szó ellenes); a nyelvet változásában, fejlődésében kell vizsgálni, elavuló dolgok; a nyelvművelési babonákat, hamis nyelvtörvényeket el kell távolítani; nem tiltó szabályok megtanítása a módszer és a cél, hanem a pozitív nyelvművelés, a nyelvben rejlő lehetőségek elemzése; a nyelvművelésnek a nyelvhasználókra, a beszélőre is tekintettel kell lennie – a nyelvi hiba sokszor nem a nyelv hibája, hanem a beszélőé,

-ismeretterjesztő, toleráns

-nem dogmatikus, elfogadja a szükséges és indokolt változásokat (pl ikes ragozás)

à már nem az az álláspont, hogy a nyelv régebbi állapotához képest romlott volna – ez változás

-nemzetközpontúság

-tudományos módszerek a nyelvművelésben (szociolingvisztika, kommunikáció,stb)

-elfogadott a sokszínűség, a többféle nyelvi norma, szokás

-a nyelvművelés a kapcsolat a tudomány, a szakemberek és az anyanyelvet beszélők között

-kulcs: mivel a nyelvek a társ. életével összefonódnak, ezért alakulnak, változnak; a változás történeti folyamat; a nyelvet külső és belső hatások érik, a változás ténye a jelenkori nyelvállapotban is megragadható – változatok élnek egyszerre – a választáshoz van szükség anyanyelvi műveltségre, tudatos nyelvhasználatra

-aktuális kérdések, hibák, témák:

·        az igeragozás hibái (olvasnák, mondhassuk, stb)

·        névutózás

·        igés „terpeszkedő” kifejezések (elintézést nyert, kivizsgálásra került stb)

·        idegen szavak

·        szómagyarítás

·        reklámnyelv

·        trágárság

·        hiperkorrekció

5. Nyelvművelés és nyelvtervezés napjainkban

5.1. A nyelvművelés

-          az alkalmazott nyelvtudomány egyik területe, a nyelvvel kapcsolatos ismeretterjesztő munka

-          nyelvművelők feladata a nyelv fejlődésének elősegítése

-          eszköz: a nyelvi műveltség terjesztése, széles körben történő tájékoztatás

5.2. Feladatai

-          képalkotás a nyelvhasználatról – felmérik, hogy az általános szokások alapján történő nyelvhasználat mennyiben tér el az ismert normáktól – hangalak, szerkezet, stiláris érték

-          a nyelv folyamatosan változik – de alapvető szabályait neheze hagyja el (boltba-boltban)

-          a felmérés után: értékelés – szakértő testület állást foglal a jelenség mellett vagy ellen, véleményük ezek szerint: az adott új jelenség szükséges-e, van-e jelentéstöbblete, gazdagítja-e a nyelvet, beilleszkedik-e a nyelv rendszerébe

-          cél: a nyelv bővítése, gazdagítása

-          a nyelvi normához, azaz a nyelv használatának esztétikai és szociokulturális ideáljához, szabályrendszeréhez viszonyítják az új jelenségeket az értékelő munkájuk során

-          de a nyelvi norma nem állandó, változik, és több norma is létezhet párhuzamosan

5.3. A nyelvészet

-          sokszor összekeverik őket a nyelvművelőkkel, pedig nem azonos

-          a nyelvészet leíró jellegű tudomány, míg a másik alkalmazott nyelvészetben van

-          a nyelvészet a nyelvet mint különleges, önmagában létező rendszert vizsgálja

-          a nyelvhasználat csak a jelenségek szintjén érdekli – a kifejezés erkölcstelensége, tisztelettartalma stb. nem befolyásolja

-          antilop fészket rakott – nyelvtanilag jól értelmezhető ezért ok

5.4. Nyelvromlás

-          nyelvművelés feladata a nyelvromlás megakadályozása, a nyelvészet nem tud ezzel mit kezdeni

-          relatív, elvont értékekre támaszkodó fogalom, a nyelvészet szerint nyelvromlás az, ha a nyelv már csak korlátozottan alkalmas a gondolatok kifejezésére

-          a nyelvművelők szerint viszont az, ha a „szépsége”, hagyományai csorbulnak

-          tipikus formái szerintük: idegen szavak fokozott használata, a nyelvi szabályoktól való eltérés (nem-e), egyszerűsödés (szököl), szleng kifejezések beemelése a művelt nyelvhasználatba (bealszik)

5.5. Szervezetek, dokumentumok

-          MTA Nyelvtudományi Intézet

-          Nyelvművelő és Tanácsadó osztálya ennek

-          Nyelvművelő kézikönyv, kéziszótár, lexikon, Édes anyanyelvünk, Grétsy, Balázs Géza

Nyelvművelés és nyelvtervezés napjainkban

Nyelvművelés: az alkalmazott nyelvtudománynak az az ága, amely a nyelvhelyesség elvei alapján, a nyelvi műveltség terjesztésével igyekszik segíteni a nyelv egészséges fejlődését. Célja és tartalma idő és hely függvénye.

A nyelv legfőbb feladata a gondolatközlés, az ember és ember között kapcsolat megteremtése. A kapcsolatteremtésnek, a gondolatközlésnek (kommunikációnak) három tényezője van:

- beszélő (ill. az író)

- hallgató (olvasó)

- nyelv (kapcsolatlétesítő közeg, eszköz)

Feladata: segítsen zavartalanná, pontossá tenni a kapcsolatteremtést, a kommunikációt, fölfedje az esetleges zavar okát, s gondoskodjon a hiba megszüntetéséről. Eszerint a nyelvi hiba lehet magában a nyelvben, de lehet a nyelvet használó emberben, elsősorban a beszélőben (íróban), másodsorban a hallgatóban (olvasóban).

Tehát a nyelvművelő tevékenység is kétarcú: egyrészt magára a nyelvre, másrészt az emberre irányul.

A nyelvművelés feladata a nyelvre irányulóan háromféle lehet:

- Megállapítja az élő nyelvszokást a nyelvi jelenségek formájára (hangalakjára), jelentésére és stiláris értékére vonatkozólag. Ez a felmérés elsősorban a köznyelvi nyelvhasználatra szorítkozik, amely a mindenkori normának, a helyességnek az alapja, de magában foglalja más nyelvi rétegeknek a köznyelvvel érintkező részét.

- Értékeli, megítéli az újonnan keletkezett nyelvi jelenségeket. Az értékelés arra vonatkozik, hogy szükség van-e rájuk, melyikük jelent újat, többletet nyelvünkben. A nyelvművelés ehhez képest alakítja ki állásfoglalását: károsnak, szükségtelennek, tűrhetőnek, szükségesnek vagy fontosnak ítélve az új jelenséget, akadályozza, tiltja elterjedését, vagy éppen segíti, javasolja, esetleg szűkebb területen használva elfogadja a használatát.

- A nyelv bővítése, a mutatkozó hiányok pótlása. Ez a bővülés történhet más nyelvekből, saját nyelvünk nem könyvelvi rétegeiből, a régi nyelvből, de alkothatunk új szavakat a meglevő köznyelvi szókincsből is összetétel, képzés stb. útján. Napjainkban például világszerte általános az intézményneveknek betűszóval való rövidítése, megjelölése, és az új fogalmak (pl. anyagoknak, találmányoknak) mozaikszóval való megnevezése.

A nyelvművelés a múltban elsősorban a nyelv pallérozására, gazdagítására, csinosítására, majd tisztogatására, védelmére törekedett. De a valóság ma már az, hogy a nyelvhasználat során mutatkozó hibák többsége nem a nyelvnek, hanem a nyelvet használó embernek a hibája.

A beszélő és a hallgató közti tökéletes kapcsolat létrejövésének, kommunikáció zavartalanságának legfőbb akadály az, hogy a beszélő (író) nem válogat megfelelően a  rendelkezésére álló nyelvi eszközök között, s emiatt a hallgató (olvasó) nehezen érti, nem érti vagy félreérti a közleményt. A nyelvi formának nem megfelelő kiválasztásával okozott zavar lehet értelmi jellegű. De a kapcsolat, a kommunikáció lényegéhez hozzátartozik az is, hogy milyen érzelmi hatást kelt a hallgatóban a beszélő által választott nyelvi forma.

A beszélő és a hallgató közötti nyelvi kapcsolatnak az azonos nyelvi műveltség a fő feltétele.

A nyelvművelés feladata az emberre, a beszélőre, és a hallgatóra nézve szintén háromféle:

-          Anyanyelvünk ismeretének minél magasabb fokú és szélesebb körű elsajátíttatása.

-          Állásfoglalás a nyelvben felbukkanó új jelenségekkel kapcsolatosan: hogyan nézzék, hogy értékeljék a nyelvi változásokat, mi az állásfoglalás alapja, mi a nyelvi helyesség, vagy helytelenség megítélésének módja

-          „pozitív nyelvművelés”, a kifogástalan, példamutató, szép írásművek megismerése, és megismertetésének hasznossága. Ezek állandó olvasása erősíti a nyelvérzéket, segít abban, hogy a nyelvhasználat magasabb fokra emelkedjen.

Nyelvtervezés:

A nyelvtervezés (angolul language planning) fogalmát Einar Haugen (1959) vezette be 1958-ban.

- nem tévesztendő össze a nyelvműveléssel

- a nyelv változásába tudatos beavatkozás céljából végzett tevékenység

Haugen értelmezésében nyelvtervezésre akkor van szükség, ha valamilyen társadalmi csoport úgy érzékeli, hogy társadalmi problémái (részben vagy egészben) a nyelvvel kapcsolatosak. Ez a helyzet akkor jön létre, ha a társadalomban egymás mellett létező nyelvi normák összeütközésbe kerülnek egymással. A normák konfliktusa nagyon sokféle formát ölthet, és nagyon sokféle területen bukkanhat föl. Az iskola és az otthon nyelvi normája ütközik például össze, ha egyes csoportok nem saját nyelvükön, hanem más nyelv vagy nyelvváltozat közvetítésével kénytelenek elsajátítani a tananyagot: magyarországi cigány gyerekek, akik nem magyar anyanyelvűek, de magyar iskolába kell járniuk vagy azok a magyar anyanyelvű gyerekek, akik otthon nem az iskola által megkövetelt sztenderd nyelvváltozatot beszélik szüleikkel. Normák ütköznek össze, ha egy tudományos közösségben több szó is jelöli ugyanazt a fogalmat, s a közösség tagjai egyértelműbbé szeretnék tenni szaknyelvüket azzal, hogy csökkentik az ugyanazt a fogalmat jelölő szavak számát -- ilyenkor el kell dönteniük, hogy a lehetséges változatok közül melyiket részesítsék előnyben. Normák ütköznek akkor is, ha a jogi szövegek szerzői jogi értelemben véve pontosságra törekednek, hogy biztosítsák a szöveg egyértelműségét, a szövegek címzettei viszont szívesebben olvasnák a számukra is fontos tartalmú szövegeket úgy, hogy jogi képzettség nélkül is megértsék őket.

(Felhasznált szakirodalom: Fábián Pál - Lőrincze Lajos, Nyelvművelés)