Az államalapítás - Géza és István államszervező munkája

A honfoglalás: Tudjuk, hogy az Etelközben élő magyarok már 862-től zsákmányszerző hadjáratokat vezettek a Kárpát- medencébe. A 890-es években a frankok, morvák, bolgárok ellen vezetett eredményes hadjáratokat, mintegy előkészítve a szállásterület Kárpát-medencébe való áthelyezését. A közel félmilliós magyarság csapatait Árpád gyula vezette 894-ben a Vereckei-hágón át az új hazába. 894-900-között az egész Kárpát-medencét birtokba vette a magyarság. A letelepedést követően Ny-i és D-i irányba támadó hadjáratokat indítottak őseink. Ezeket a hadjáratokat összefoglaló néven kalandozásoknak nevezzük. (cél: védelem biztosítása megelőző célzattal; zsákmányszerzés) Azonban a normann és magyar betörések miatt a nyugati erők összefogtak és egységesedtek. 933-ban Merseburgnál szász Henrik király vezetésével, 955-ben Augsburgnál pedig Ottó király vezetésével mértek sorsdöntő vereséget a magyarokra. Géza (972-997): A kalandozások kudarcával válaszút elé került népünk. A döntést Árpád dédunokája Géza fejedelem hozta meg. Amikor 972-ben Géza került hatalomra, az alakuló állam nagyon nehéz helyzetben volt. Megnövekedtek a belső ellentétek, de a fő problémát a külső támadás veszélye jelentette. 962-ben I. Ottó vezetésével megalakult a Német-római Császárság, mely a kor legütőképesebb lovagseregét sorakoztatta fel. Géza fejedelem a beilleszkedés politikáját választotta. Felvette a kapcsolatot I. Ottóval és követei útján 973-ban békét kötöttek,(cserébe Géza lemondott az ausztriai és morva területekről) továbbá papokat, hittérítőket kért a kereszténység sikeres felvételéhez. Ekkor érkezett az országba Brúnó püspök, aki a kereszténység terjesztésének úttörője volt. A fejedelem saját támaszát látta az egyházban, ami pajzsként szolgált egy esetleges külföldi támadás kivédésére. Ő maga is megkeresztelkedett és fiát, Vajkot Gizella bajor hercegnővel házasíttatta össze, lányait a velencei dózséhoz (Orseolo Ottó) és a lengyel herceghez adta (Vitéz Boleszláv). Legkisebb lányát Aba Sámuel vette feleségül. Ezekkel a dinasztikus házasságokkal hazánk stabilitását erősítette. Belpolitikában folytatta a rá hagyományozott utat. Saját függésébe vonta a még független területeket. Már házasságával megszerezte Erdélyt. Felesége az erdélyi gyula lánya Sarolt lett. A pogány hit belföldi erőit katonai erővel törte le. A stratégiai pontokat katonai erővel megszállta. Új székhelyet alakított ki magának. Kalocsáról Esztergomba költözött. Megszerezte Veszprém várát, amit a királynénak adott, így lett Veszprém a királynéi város. Géza katonasága 3 részből állt: európai mintára nehézfegyverzetű lovagokból létrehozott elitcsapatok alkották a magját. Ezek legnagyobb részét magyar katonák tették ki. Ezek eltartását a király biztosította különböző bevételekkel. (pl.: vámok, kereskedelem, bányák jövedelme). A másik fontos egység a szolgáló népek által eltartott magyar katonaság volt. Ők könnyű fegyverzetű lovasokból álltak. A harmadik nagy egységet az idegen népekből álló segédcsapatok alkották. (székelyek, besenyők) Az ő feladatuk volt a felderítés, továbbá ők alkották az elő- és utóvédet. Géza történelmi érdeme, hogy a magyar nép válaszútján felismerte a helyes utat és rá is lépett.
I. Szent István (997-1000-1038. aug.15):
Géza halála után kérdéses volt, hogy ki kövesse a trónon. A pogány szokás szerint a szeniorátus elve (a nemzetség legidősebb, még nemzőképes férfitagja örököl) alapján kellett kijelölni az utódot. Így Koppányt illette a hatalom. Géza viszont fiát, Istvánt jelölte utódul a primogenitúra elve alapján. (elsőszülött fiú örököl) A fejedelemi hatalom erősödése -főleg Géza kemény kezű politizálása¬- erős ellenállást váltott ki az engedelmességre kényszeríttet törzs és nemzetségfők körében. Érthető, hogy Istvánnak először a nyílt lázadásokkal kellett leszámolnia. A dunántúli Koppányt (997) fegyveres erővel -részben külföldi lovagok segítségével- leverte, birtokait elkobozta. Később az erdélyi Gyulát (1003), majd a Temesvidék urát, Ajtonyt (1008) győzte le. 1000-ben megkoronáztatta magát. Koronát a pápától (II. Szilveszter) kért és kapott. A korona nem csak a világi, hanem az “apostoli hatalmat” is jelentette, vagyis a király feladata lett az egyházszervezés. A bevált szokással szemben nem a császártól kérte, hanem a pápától, ezzel jelezte, hogy nem ismer el maga fölött semmilyen világi hatalmat. A fejedelemség helyébe lépett a feudális királyság. A királyi hatalom alapját a föld szolgáltatta. István a lázadók leverésével megszerezte a törzsi szállásterületek kétharmadát. István az egykori nemzetségfők helyébe saját, megbízható embereit ültette. Ezt a személyt ispánnak, comesnek nevezték. Felelt a kezében lévő területért és a rajta élő népességért. Várakat építtetett, melyeknek élén szintén az ispán állt. A terület katonai védelmét a várjobbágyokból álló várkatonaság látta el. Az ispán ezenkívül igazságot szolgáltatott és a közigazgatást is intézte, bizonyos esetekben a földesurakra kiterjedő jogkörrel is. Új székhelyet hozott létre Székesfehérváron. (oka: 1019-ben megindult jeruzsálemi zarándoklatok elkerülték Esztergomot.) A lakosság másik felének feladata az udvarházak ellátása volt. Ha király, nem a székhelyén tartózkodott, hanem járta az országot, akkor udvarházról udvarházra járt. Ha az egyikben már az összes élelmet felélte, továbbállt a következőbe. Így alakult ki a vármegyerendszer, ami a fejlődés betetőzője, az eddigi keretek felhasználása volt a központi hatalom érdekében. A gazdasági és fegyveres erő nagy része közvetlenül a király ellenőrzése alá tartozott. A vármegye területén kaptak földet azok a külföldi jövevények, akik a kezdeti harcok idején támogatták Istvánt. Ezek adománybirtok fejében továbbra is az uralkodó oldalán katonáskodtak. István az új szervezetet és rendet törvényekkel igyekezett megerősíteni. Két törvénykönyvét töredékekből ismerjük. Mivel a törvény magában foglalja a kiszabható büntetést, jellegüket tekintve büntetőtörvénykönyvek voltak. Az első törvénykönyv 35 cikkelyből áll és a szabadokra vonatkozott. Főbb gondolati csoportok: - az egyház és papság helyzetére vonatkozó ált. rendelkezések; - új birtokrend biztosítása; - vallásgyakorlat biztosítása; - erőszak büntetése; - esküszegés büntetése; - földesúri előjogok biztosítása; - özvegyek és árvák védelme; - boszorkányok/varázslók büntetése. A második törvénykönyv 20 cikkelyből áll és kiegészítő jellegű volt. Főleg az egyházat védte. A törvényekben 2 fő elv érvényesült: - a függőség elve: az előkelők ítélkeznek alattvalóik felett. -a területi elv: az ispánok és a bírák csak saját területükön bíráskodtak (nem máshol) István egyházszervező munkája: A térítést cseh, olasz és német papok végezték. Ez a folyamat István korára fejeződött be. A püspökségek (XI. sz. -ban 10 db egyházmegye: veszprémi, győri, pécsi, váci, csanádi, bihari és erdélyi) a királyi magánbirtokokon jöttek létre. Esztergom érseki rangot kapott a pápától. Ez fontos, mert az önálló magyar érsekség létrehozásával elhárult annak a veszélye, hogy a magyar egyház német befolyás alá kerül (mint a cseh és a lengyel). Az első esztergomi érsek Rada volt. A világi egyházszervezet mellett a szerzetesség is meghonosodott. A pannonhalmi kolostor (csak 1002-alapítólevél) már Géza idején megépült, de rövidesen jelentőssé vált a veszprémvölgyi és a pécsváradi apátság is. Az egyház anyagi biztonságáról nagy birtokadományokkal és a tized bevezetésével gondoskodott. Pénzügyek: A gazdasági ügyeket a kincstár intézte. A bevételek többsége terményben érkezett be, amit a király és udvara feléltek. Emellett volt állami adó is, melyet füstpénznek, vagy szabad dénároknak neveztek. Ez évi 8 dénárt jelentett. Ehhez az adóhoz szükség volt a pénzverésre. Rendszeres pénzverés csak 1020 után kezdődött, ehhez mintának II. Henrik dénárját használták mintának. Külpolitika: Igyekezett apja békepolitikáját folytatni. A németekkel kötött békét házassága is erősítette.(II. Henrik sógora volt) A német-lengyel háborúba csak akkor avatkozott be, amikor a lengyelek magyar várakat foglaltak. Ezeket István visszavette, majd békét kötött. Dinasztikus kapcsolatok kötötték Bizánchoz, ugyanis Baszileosz császár egyik lányát összeházasította Imrével. Így az 1010-es évek végére Magyarország. külpolitikai helyzete rendkívül kedvező lett. 1019-ben megnyílt a jeruzsálemi zarándokút, amibe Magyarországot is bekapcsolta. A nyugati keresztény műveltség rohamosan tért hódított. Megindult a hazai papképzés, fellendült az írásbeliség. Fejlődött az építészet és a szobrászat is (a templomépítések miatt). Trónutódlás: István fiát, Imrét szánta utódjául, de annak korai halála (1031) miatt mást kellett keresnie. A családban Vazul pályázott a trónra (István nagybátyjának a fia). István nem akarta, hogy ő kövesse a trónon, mert “pogánynak” ítélte. Vazult megvakíttatta és fiaival együtt száműzte. Ezután a velencei származású rokonát Orseoló Pétert jelölte ki utódnak, aki korábban a királyi testőrség parancsnoka volt.

Torlódó társadalom

Európa és Magyarország népessége –az ipari forradalom térnyerésével párhuzamosan- gyorsan növekedett. A gazdasági fejlődés átalakította a társadalmat. Kelet-Európában – és Mo.-on is- az átalakulás éppen csak elkezdődött. Egymás mellett éltek- folyamatos kölcsönhatásban- a régi, földbirtokosokból és parasztokból álló, és az új, polgárokból és munkásokból álló társadalmi rétegek. Együttélésük, eltérő szokásaik, értékrendjük számos társadalmi feszültséghez vezetett. Az ilyen egymásba kapcsolódó, átmeneti szerkezetű társadalmat torlódó társadalomnak nevezzük.
Magyarországon egymás mellett élt az új, polgárosodó társadalom és a régi formákat őrző világ. A kettő erősen hatott egymásra. A magyar társadalom szerkezete a következőképpen differenciálódott: nagybirtokosok, dzsentrik, nagypolgárság, úri középosztály, kispolgárság, parasztság, munkásság.
A dualizmus idején (1869.-1918.) Magyarország továbbra is agrár jellegű ország volt, mely a terület adottságaiból is következett. Az ipari forradalom Magyarországon először a malomiparra volt jellemző, majd tért hódított a nehéziparban is (kohászat-Ganz). A gabonatermelés korszerűsödött, hiszen új eljárásokat vezettek be és gépesítettek. A nagybirtokok a korszakban már kapitalista nagyüzemek voltak A birtokok modernizálásában a nagybirtokosok jártak az élen.
A mintegy 2000 család, amely ezer holdnál több földet birtokolt, a magyarországi földbirtokállomány harmadát tartotta kezében. Ide tartoztak az arisztokrata- hercegi, grófi, bárói- famíliák.. Jelentős tőkével vettek részt a kereskedelmi és az ipari beruházásokban, valamint ez a réteg tartottak kezében az állami vezető pozíciókat. Összeköttetéseik tőkét jelentettek, amit jól fizető igazgatósági állásokkal honoráltak a pénzemberek. Zárt, elkülönülő világot alkottak. A befolyás, a jólét, a műveltség, mely meghatározta életformájukat, társadalmi mintául szolgált a birtokos nemesség és a nagypolgárság számára.
A dzsentri elsősorban a jómódú, anyagilag független, nemesi származású középbirtokosokat (200-1000 hold) jelentette. Gazdálkodók voltak, azonban a kártalanítás, a passzív ellenállás és a tőkehiány következtében birtokaik rosszul jövedelmeztek. A korszak második felére sokuk elvesztette birtokainak jelentős részét. A dzsentri befolyás hagyományos területei a megyei tisztségek mellett az állami hivatalok voltak, s jövedelmeik legnagyobb részben innen származtak. Hivatali állásuk következtében sokan költöztek városokba. A bérházak elegáns, első emeleti, utcai fronton lévő lakásait bérelték. (Ebben a rétegben a társadalmi mobilitás is megfigyelhető.) Megőrizték korábbi életmódjukat, szokásaikat. Az elvárt úri külsőségek és a valós anyagi helyzetük ellentmondásai siettették anyagi romlásukat. A dzsentri mintául szolgált a polgári és kispolgári csoportok számára.
A szűk nagypolgári réteg jelentős részét a terménykereskedelemből meggazdagodott, majd ipari tevékenységbe kezdő zsidóság adta. A korszak látványos karriertörténete: szinte a semmiből teremtett óriásvállalatot a zsidó származású Weiss Manfréd és a Svájcból érkező Ganz Ábrahám (vasúti kerekek). A réteg gazdasági ereje egyre nőtt, de a politikába csak közvetve szólt bele, átengedve azt a történelmi osztályoknak. Az arisztokráciával létrehozott kapcsolatai révén érvényesítette érdekeit.
Az úri középosztály zöme a városlakó németség köreiből került ki. E réteg mentalitása nem volt egységes, keveredtek benne a polgári és a dzsentri gondolkodás hagyományai.
A kispolgársághoz a mesteremberek tartoztak. Ide sorolhatók a polgári állam alkalmazottjai, a rendőrök, csendőrök, postások, vasutasok és altisztek is.
A parasztság a jobbágyfelszabadításkor (1853.) telki állományának arányában jutott földhöz, s ennek megfelelően rétegződött gazdag-, közép-, szegényparasztságra illetve földnélküli agrárproletárokra. A társadalmi mobilitás leginkább itt jellemező.
A falu irányítása az 50-200 holdas gazdagparasztság kezében volt. Földjeiket főként a földnélküliek olcsó bérmunkájával műveltették.
A középparasztság (11-40 hold) maga művelte földjét.
A szegényparasztság nem tudott megélni földjéből, ezért bérmunkára kényszerült. A gazdasági cselédek, mezőgazdasági bérmunkások (szegényparasztok, agrárproletárok) a majorsági birtokokon dolgoztak. A napszámosok napi bér fejében aratáskor és szüret idején idénymunkát vállaltak. A summások ezzel szemben mezőgazdasági idénymunkásként főként aratáskor, rendszerint lakóhelyüktől távol, többedmagukra megállapított bérért dolgoztak (mezőgazdasági vándormunkás). Kubikusok: egy új társadalmi réteg volt, a földnélküli parasztok és az agrárproletárok közül kerültek ki. Út és vasútépítéseknél, folyamszabályozásoknál, városépítéseknél, ármentesítési munkálatoknál dolgoztak. Bérüket összteljesítményük után kapták meg. Ez a réteg volt a legradikálisabb réteg.
A munkásság új csoportja a gyári munkásság volt. A szakmunkások döntő többsége a Lajtántúlról vándorolt be. Szaktudásukat jól megfizették.
A korszak fontos összetevője a technikai fejlődés által diktált életmódbeli változás. Az új találmányok hatása alól senki sem vonhatta ki magát. A korábban kevesek számára elérhető tárgyak, kedvtelések tömegessé váltak. A ma mindennapi életük részét képező eszközök- telefon, villamos, autó- az újdonság erejével hatottak, s alapvetően átalakították az emberek mindennapjait. A közművesítés is óriási változásokat eredményezett. A vezetékes ivóvíz kiépítésének hatására a módosabb rétegek lakásaiban megjelentek a fürdőszobák. A csatornázás lehetővé tette a vízöblítéses WC elterjedését. A higiénia segített a járványok visszaszorításában. A lakásviszonyokról nem lehet egységes képet kapni, rétegenként óriási volt az eltérés, a tendencia mégis az egy főre jutó szobaszám emelkedése volt. Megszűnt az éhínség.
A középosztály és az alkalmazott réteg létszámának növekedése, a munkásság munkaidejének csökkentése következtében beköszöntött a tömeges szabadidőtöltés korszaka. A 20. század elején megjelent a mozi, mely minden réteg számára elérhető volt. A szabadidő megjelenésével általánossá vált a testedzés is. A testedzéssel együtt megjelent a sport szórakoztatóiparral rokon üzleti vonulata is: futballklubok alakultak, melyek városrészekhez, társadalmi csoportokhoz kötődtek.
A közlekedés fejlődése, a szabadidő megjelenése és a jövedelmek növekedése révén a középosztály, a kispolgárság és a szakmunkások is bekapcsolódtak a turizmusba.
A tömegtermelés olcsóbbá tette a ruházkodást. Az egyszerű emberek is gyakrabban cserélhették öltözetüket. A divat változásának követését korábban csak a középosztály engedhette meg magának – ez már általánossá vált. A nagyvárosi élet, a tömegtermelés egyik következménye, hogy a hagyományos helyi viseletek visszaszorultak vagy eltűntek.
Harc a női egyenjogúságért: A nők családon belüli alárendeltsége és távolmaradása a közszerepléstől évszázadokon át alapvetően nem változott. A „modern idők” jelentős változásokat hoztak. Az életmód átalakulása növelte a szabadidőt, s a gyermeknevelés mellett más tevékenységre is jutott idő. Az ipari forradalom idején már nagy számban alkalmaztak női munkaerőt, ami szintén oldotta a nemi szerepek megrögződött korlátait. Az oktatás tömegessé válása révén a nők is hozzájutottak a korábban „elzárt” műveltséghez, egyre több nő szerzett diplomát. A nők iskolázottsága kitágította érdeklődésüket, ugyanakkor alkalmassá tette őket számos, korábban nők számára elképzelhetetlen munkakör betöltésére (tanár, orvos, kutató).
A századforduló irodalmi élete sokszínű volt (Mikszáth, molnár Ferenc, Nyugatosok: Ady, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád). A korszakban a középosztály terebélyesedésével jelentős mértékben megnőtt az irodalom iránt érdeklődő közönség, új csoportok váltak az irodalom fogyasztóivá. A polgárosodó Magyarország általános műveltségi szintjének növekedését az iskolarendszer fejlődése hozta magával: Eötvös József népiskolai törvénye (1868.) kötelezővé tette az iskolába járást.
Az ország lakossága másfél század alatt a járványok ellenére közel két és félszeresére nőtt. A fejlettebb területeken (Dunántúl, Városok, Felvidék) hamarabb, míg az elmaradottabb térségekben (Erdély) később jelentkezett a demográfiai robbanás. Ezzel egy időben nagyarányú elvándorlás kezdődött meg, melynek fő úti célja elsősorban az Amerikai Egyesült Államok illetve a nagyobb városok voltak.
A 19. század második felében jelentős arányeltolódások mutatkoznak a nemzetiségi összetételben. Fő jellemzője a magyarság arányának növekedése volt (41%-ról 54,5%-ra). A változás három eleme összefüggött egymással:
A természetes szaporulat: a demográfiai robbanás először a magyarság körében jelentkezett. A kivándorlás és a bevándorlás is a magyarság arányát növelte. Száz kivándorlóból 33 volt magyar. A harmadik összetevő az asszimiláció volt, melynek következtében egyre több nemzetiségi vallotta magát magyarnak.
Az 1868.-as nemzetiségi törvény a korszak talán legliberálisabb törvénye volt, mely a polgári állam kialakulását segítette. A nemzetiségeknek egyenjogúságot biztosított, ugyan a magyar volt a hivatalos nyelv, de a nemzetiségek használhatták anyanyelvüket. A nemzetiségi területeken a magyar törvényeket le kellett fordítani az adott nyelvre valamint a vegyes lakosság lakta területeken a hivatalnokoknak magyarul és az adott nemzetiség nyelvén is beszélniük kellett. A magyar vezetőréteg ezután sem bővíteni, sem korlátozni nem kívánta a nemzetiségek jogait.
A nemzetiségek jó ideig passzív ellenállást folytattak. A ’90-es évektől fokozottabban szálltak síkra jogaik bővítése érdekében. A nemzetiségekre hatott a független Románia és Szerbia politikája (1894. Memorandum per).
A zsidóság egyenjogúságát a magyar országgyűlés már a kiegyezés évében kimondta. Az izraelita vallást 1895.-ben a bevett vallások sorába emelték. A zsidóság gyorsan asszimilálódott, gazdasági, kereskedelmi pozíciókat töltöttek be (földtulajdonnal nem rendelkezhettek), majd megjelentek az értelmiségi pályákon is.

Rákosi-korszak gazdasága [történelem]

Rákosi-korszak gazdasága

Gazdaság: a háborús pusztítás, szovjet megszállás és jóvátétel miatt összeomlott

· Az ipari termelés 1/3-ára esett vissza

· Élelmiszer-fejadag

· A világgazdaság legnagyobb inflációja→ pengő elértéktelenedett

↓

Az állam megőrizte vezető szerepét a gazdaságban.

1946: szénbányákat, erőműveket, nehézipari üzemeket államosították

USA visszaadta a MNB aranykészletét→ Ft bevezetése

1974: hároméves terv

1948: a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket államosították

1949: a 10 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket államosították

1949-re kiépítették az egypártrendszerű diktatúrát Magyarországon. Teljes körű államosítást hajtottak végre a mezőgazdaságban, az iparban és az oktatatási rendszerben.

A diktatúra módszere: terror és megfélemlítés

· ÁVH: Államvédelmi Hatóság

· Csak a párt vezetőinek volt alárendelve

· Ítélet nélkül letartóztathatott a gyanúsítottakat

· Kényszervallatás

· Ellenőrzése alatt álltak az internáló táborok

· Vezetője: Péter Gábor

· Központja: Budapest, Andrássy út 60.

· Internálótáborok: a politikai foglyokat ítélet nélkül internálták

· Kb. 40000 fogoly

· 100 db internálótábor

· Leghírhedtebbek: Recsk, Kistarcsa, Tiszalök, Hortobágy

· Kitelepítés: a rendszer ellenségeit fizikai munkára kényszerítették

· Koncepciós perek: lesújtottak a rendszer ellenségeire, de a párton belüli tisztogatás eszközei is voltak (Pl.: Rajk-per)

↓

Egy millió ember ellen indítottak eljárást→ félelem és a gyanakvás légköre uralkodott

A terror és a megfélemlítések tették lehetővé a mezőgazdaságban és az iparban végrehajtott erőszakos kollektivizálást.

Rákosi-rendszer (1948-53) gazdaságpolitikája:

Sztálini modell átvétele

Mezőgazdaság:

· Erőszakos kollektivizálás: termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat hoztak létre

· Kulák = gazdag paraszt

-Vagyonfosztás

-Internálás

· Beszolgáltatási rendszer: megszabták, hogy ilyen terményből mennyit kell beszolgáltatni

Aki nem tette közellátás szabotálásáért megbüntették

· Padlássöprés: következő évi vetőmagot elkobozták

· Gyapottermesztés meghonosítása

· Az ország gabona- és borimportra szorult

Ipar:

· „vas és az acél országa” leszünk

· nehézipart erőltetett menetben fejlesztették

· Magyarország Szovjetunióból importált feketekőszenet és vasércet

· Új iparvárosok építése: Dunaújváros (Sztálingrád), Tiszaújváros (Leninváros), Kazincbarcika, Tatabánya

· Tervutasításos rendszer

· Munkaverseny-mozgalom

· A könnyűipart elhanyagolták

Infrastruktúra:

· elhanyagolták

Társadalmi következmény:

· Az életszínvonal 1949-től 1952-ig mintegy 20%-kal csökkent

· Ellátási gondok→1951-ben bevezették a jegyrendszert

· Rettegés, félelem légköre uralkodott

1949: Elfogadták az új alkotmány

· államforma: népköztársaság

· megszűnt a köztársasági elnök tisztsége→ Elnöki Tanács (kollektív államfői testület)

· Elnöki Tanács:

· elnöke: Szakits Árpád

· törvényerejű rendeleteket hozott

· országgyűlés működése formálissá vált: évente kétszer, háromszor ülésezett + elfogadta az Elnöki Tanács intézkedéseit

· megszűnt a bíróság és az ügyészség függetlensége

· pártirányítás alá kerültek a szakszervezetek, szakmai szervezetek és az oktatási intézmények

1950: új közigazgatási rendszer = tanácsrendszer

· megszűnik az önkormányzatiság

· a párt utasításait hajtják végre

Anjouk [történelemAnjouk]

Anjouk

Tartományúri hatalom

Az Árpád-ház kihalása után az ország a tartományurak kezébe került. A kiskirályok megszerezték maguknak a főméltóságokat (nádor, vajda, bán), sajátjukként kezelték a királyi várakat, úgy gondolták, az ő joguk az új király megválasztása. A trónért az Árpád-házzal nőágon rokon dinasztiák versengtek: Anjouk, Premyslek, Wittelsbachok. Anjou Károly Róbertet támogatta a pápa, az itáliai bankárok és a magyar főpapság. András halálakor Károly nem tétlenkedett, egy kis csapattal Esztergomba sietett, ahol az érsek egy alkalmi koronával megkoronázta (1301). A tartományurak nem fogadták el a nélkülük hozott döntést, arra hivatkozva, hogy a koronázás nem a Szent Koronával történt. Károly megnyerte néhány tartományúr támogatását (Aba Amádé, Borsa Kopasz, Csák Ugrin) és a 1307-es rákosi gyűlésen a főpapok és a nemesek támogatásával elfogadták magyar királynak. A gyűlésen Károly megerősítette a nemesek szabadságát, mely szerint nem lehet őket familiárisi szolgálatra kötelezni. 1308-ban Pesten királlyá választották, sokan innen számítják uralkodását (1308-1342). A király ügyes taktikával hol tárgyalva, hol harcolva, egymás ellen kijátszva a tartományurakat erősítette hatalmát. Kán Lászlótól tárgyalás útján szerezte vissza a Szent Koronát, melyért cserébe a vajdai méltóság megtartását ígérte. 1310-ben Székesfehérváron az esztergomi érsek megkoronázta a Szent Koronával, így teljes jogú magyar királlyá vált. Az 1312-es rozgonyi csatában legyőzte az Abákat. Ebben a harcban a papság, a nemesség és a polgárság is a király mögé állt a tartományúri hatalommal szemben. Csák Ugrin halálával a Délvidék harc nélkül került a király kezébe. Csák Máté 1321-es halálával az egész ország királyi fennhatóság alá került.

Királyi hatalom

Károly visszaszerezte a királyi birtokokat, melyeket a továbbiakban az új bárók irányítottak. A bárók csak tisztségük révén irányítottak, tehát jövedelmeik nagy része a király kegyétől függött. Az új bárók részben régi családok oldalági leszármazottai voltak, részben felemelt nemesek voltak. A király korlátozta az egyházi hatalmat, a pápai jövedelmek harmadát lefoglalta az állam számára. A magyar haderőt a király hadserege, a bárói, vármegyei bandériumok és a kun könnyűlovasság alkották. Támadó hadjáratok alkalmával a királynak fizetnie kellett a nemeseknek, ezért Károlynak növelnie kellett bevételeit.

Gazdasági reformok

Magyarország rendkívül gazdag volt ásványkincsekben. Károly elsősorban a nemesfémbányászat fejlődését támogatta. A földek tulajdonosainak átengedte a bányabér (urbura) egyharmadát, így érdekeltté tette a birtokosokat a bányák megnyitásában. Jelentősebb volt a királyi pénzverési monopóliumból származó haszon. A kitermelt nemesfémet a termelők kötelesek voltak nyers állapotban beszolgáltatni a felállított tíz pénzverő kamara egyikénél, ahol vert pénzt kaptak érte. A vert pénz 45-50%-kal kevesebb nemesfémet tartalmazott a beszolgáltatottnál. Károly jó minőségű aranyforintot és ezüstdénárt veretett. Az új pénz értékállóságát csak úgy őrizhette meg, hogy szakított az évenkénti beváltással és a pénzrontással. E jövedelem pótlására bevezette a kapuadót (1336), melyet jobbágyportánként kellett fizetni, évente 18 dénár. Bevezette a harmincadvámot a kereskedelem megvámolására. Az országba behozott iparcikkekért (szövet, fegyver) főleg aranypénzzel fizettek, a század közepétől nőtt az élőmarha és a bor kivitele.

Külpolitika

Hatalmának megszilárdulása után aktív külpolitikát folytatott. Két fő célja: családja dinasztikus kapcsolatainak és Magyarország déli befolyási övezetének visszaszerzése. Jó viszonyra törekedett a cseh Luxemburgi és a lengyel Lokietek családdal. Feleségül vette Lokietek Ulászló lányát, Erzsébetet. 1335-ben a visegrádi királytalálkozón megállapodott a két uralkodóval egy Bécset elkerülő kereskedelmi útvonal kijelöléséről, ugyanis sértette érdekeiket Bécs árumegállító joga. Lokietek Kázmér megtette utódjának Károly idősebbik fiát, Lajost; kisebbik fiát, Andrást eljegyezték a Nápolyi trón örökösével, Johannával.

Nagy Lajos, a lovagkirály

I. Nagy Lajos 1342-ben hű bárókra és tele kincstárra támaszkodva kezdhette meg uralkodását. 1343-ban a Károly által kötött szerződés értelmében a nápolyi trónt Lajos öccse, András örökölte volna. Azonban a pápa, félve az Anjouk túlzott megerősödésétől megakadályozta András trónra kerülését. Lajos hatalmas összeget adományozott a pápa és a nápolyi királyi udvar elnyerésére. András elnyerte a királyi címet, azonban Johanna nem kívánt vele élni és megfojtatta. Lajos fegyverrel kívánt elégtételt venni, s családja számára akarta megtartani a nápolyi trónt. Két hadjáratban (1347-48, 1350-52) legyőzte ellenfeleit, de a pápa és a helyi erők ellenében nem tudta megtartani a távoli területet. Lajos Velencétől visszaszerezte Horvátországot és Dalmáciát, Károly politikáját folytatva délen kiépítette a bánságok rendszerét. Keleten a tatárok elleni védelem érdekében hűbéressé tette Moldvát, ahol 1345-ben legyőzte a tatárokat. Lajos keleti és nyugati politikájában is folytatta Károly elképzeléseit. Seregekkel támogatta Lokietek Kázmért. Kázmér halála után (1370) elfoglalta a lengyel trónt. Magyarország és Lengyelország között perszonálunió jött létre.

Törvényhozó

Az eredménytelen itáliai hadjáratok és a behurcolt pestis nyomán feszült belpolitikai helyzet alakult ki. Lajos 1351-ben országgyűlést hívott össze. A törvények az Aranybulla megújításával a nemesség szabadságjogait biztosították (adómentesség, törvényes ítélet nélkül nem fogható el, háza sérthetetlen, csak a haza védelmében köteles hadba lépni). Az ősiség törvénye értelmében a birtok nemzetségen belül apáról fiúra szállt, az elidegeníteni nem lehetett. Ez a rendelkezés egyrészt védte a nemesi birtokokat a nagybirtokkal szemben, másrészt a háramlási jog révén a fiúágon kihalt nemzetségek földjei a királyra szálltak. Ezáltal a király a magas halálozási arányoknak köszönhetően megújuló birtokrendszerhez jutott, amellyel újabb bárói réteget tudott felemelni. A jobbágyi terheket egységesen szabályozta (kilenced), ami meggátolta a jobbágyok vándorlását a kedvezményeket ígérő földesurakhoz.

Társadalom

A 40-50 ezer főt számláló magyar nemesség korántsem volt egységes. Vezető csoportját a 35-40 családból álló bárók képezték, akik vezető tisztségeket töltöttek be. A nemesség és a jobbágyság kialakulása a 14. századra befejeződött. A nemesség nagy része közép- vagy kisbirtokos volt. A jobbágyok apró falvakban éltek, gazdálkodásuk és szolgáltatásuk alapja a telek volt, mely belső (ház, kert) és külső (szántó, rét, erdőrész) telekből állt. A szántót minden évben máshol jelölték ki (nyomáskényszer). A földesúri birtokon alakultak ki a mezővárosok, melyek lakói a földesúri terheket egy összegben fizethették ki, és saját bírót választhattak. A lakosság továbbra is döntő mértékben mezőgazdasággal foglalkozott de már éltek itt kézművesek, s jelentős volt a kereskedelmi forgalom. Emelkedett a városok száma, Buda árumegállító jogot kapott. A szabad királyi városok csak a király alá tartoztak, hasonló kiváltságokat élveztek, mint a nyugat-európai társaik. A városok létszáma elmaradt a nyugati városokétól, megjelentek a céhek.

Az utódlás gondjai

Károlynak több gyermeke is született, azonban a 70-es évekre meghaltak és Lajosnak csak lányai voltak. Máriát Luxemburgi Zsigmondhoz, Hedviget egy Habsburg-herceghez adta feleségül.

A KÖZÉPKORI VÁROSOK KIALAKULÁSA, GAZDASÁGA, TÁRSADALMA[történelem]

A KÖZÉPKORI VÁROSOK KIALAKULÁSA, GAZDASÁGA, TÁRSADALMA

Kialakulásának háttere:

A második nagy társadalmi munkamegosztás, azaz a kézműipar és a mezőgazdaság különválása társadalmilag és lokálisan.

Városalapító tényezők:

- földrajzi tényezők: fontos kereskedelmi utak találkozásánál; folyami átkelőknél; sík- és hegyvidék találkozásánál; egyházi és királyi székhelyek közelében; forgalmas helyen.

- gazdasági tényezők: az ipar és a kereskedelem központja.

Céhes ipar:

feudális iparszervezeti forma. Az azonos mesterséget űző kézművesek érdekvédelmi szervezete.

- feladata: - a külső és a belső verseny kizárása.

- részt vállaltak a város védelmében

A versenyt nagyon szigorú céhszabályokkal zárták ki:

- megszabják a felhasználható nyersanyag mennyiségét és minőségét.

- megszabják az alsó árat.

- megszabják a felső munkahatárokat.

- megszabják az inasok és a legények számát

- megtiltották a reklámot és a másik portékájának ócsárlását.

- megnehezítették a mesterré válást.

A céhek jellemzői:

- a céh irányítója a céhmester, az ő irányítása alatt dolgoztak a legények és az inasok.

- nincs munkamegosztás, a mester is dolgozik.

- jó minőség, magas ár.

Fő céhesipari központok:

Flandria: posztóipar

Dél-Németország városai: bányászat, fémfeldolgozás

Észak-Olaszország: posztóipar, selyemszövés

A városok társadalma

A városok lakói a polgárok (a két alapvető osztály - a nemesség és a jobbágyság – között elhelyezkedő társadalmi réteg).

A polgárság nem egységes, hanem tagolt. Csoportjai:

1, patríciusok: gazdag kereskedők, a városok vezetői.

2, a céhes kézművesek: részt vesznek a város vezetésében.

3, plebejusok: polgárjoggal nem rendelkező szegény, nincstelen elemek. Cselédek, napszámosok, inasok.

A városok harca az önállóságért

Háttere: a városok eredetileg a földesúri birtokokon alakultak ki.

Célja: megszabadulni a feudális függéstől, kizsákmányolástól.

A szabadság kivívására sok város önálló szervezetet, ún. kommunát hozott létre.

(kommuna: a városlakókat tömörítő szervezet)

A harc első eredményei:

- elérték, hogy csak évi egy összegben adóztak.

- saját bírát választhattak.

A harc eredményei:

- csak a királynak adóztak, a földesúrnak nem.

- saját önkormányzatuk lesz.

- pallosjoguk lesz.

- számos gazdasági jellegű kiváltságot kapnak, így pl. árumegállító jog, vámmentesség, vásártartás joga.

A siker záloga: a királyi támogatás: a király segít a polgároknak a földesurakkal szemben, akik ezért cserébe segítik a királyt, mivel a nagybirtokosok a királyi hatalom meggyengítését szeretnék elérni. Így a polgárság a király támasza lesz.

Ez a városfejlődés csak Nyugat-Európára jellemző, Kelet-Közép-Európában mezővárosok jönnek létre.

A igazi város és a mezőváros összehasonlítása

IGAZI VÁROS		MEZŐVÁROS
önállóak, saját önkormányzattal bír	jogállás	földesúri tulajdonban van
pallosjoga van		földesúri igazságszolgáltatás alatt áll
ipar, kereskedelem; polgárok	lakói	mezőgazdasági jell.; parasztpolgár
csak a királynak adózik	kiváltságai	évi egy összegben adózik
pallosjoga van
árumegállító jog vámmentesség kőfallal veheti körül magát vásártartási joga van

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és ennek következményei[történelem]

Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása és ennek következményei.

- Az első világháború első éveiben a Monarchia megítélése kedvező. Az antant az európai erőegyensúly tartópillérének gondolta, mely stabilizálja a hatalmi viszonyokat Európa közepén és a Balkánon, valamint megakadályozza Oroszország előretörését és a Német Császárság hegemóniáját.

o 1917 február 23. Oroszországban megdől a cárizmus, Leninék hatalma még igen ingatag, a nyugat már nem tart tőle, így a Monarchiára már nem volt szükség Oroszország ellen.

o IV. Károly 1918 májusában megállapodást köt II. Vilmossal, melyben az osztrák-magyar hadsereget alárendeli a német vezetésnek.

- Így a Monarchia kompenzációs szerepe mind a két kulcsfontosságú helyen megszűnik, ezért megítélése az antant által jelentősen romlik. 1918 tavaszától egyre inkább a Monarchia felbontását támogatták több kisebb, jobban irányítható államra.

- Ezt a tervet jelentősen segítette az a tény, hogy a Monarchia etnikailag rendkívül megosztott, és egyre erősödnek a nemzetiségeken belül a szeparatista nézetek. A Birodalom egész területén megszületik az igény nemzetállamok létrehozására. (Amennyiben ez megvalósul, a Monarchia már nem képes működni).

o 1918. ápr 18-án a nemzetiségek kongresszust tartanak Rómában, ahol kimondják, hogy nem szándékoznak a Monarchia keretei közt élni. Kidolgozásra kerülnek az elszakadási programjaik, és mivel az antant már támogatta törekvéseiket, közeledés indul meg..

o A magyar belpolitikában a kiegyezés(1867) óta meglévő függetlenségi törekvések sem erősítették a dualista államot.

- A háborús kimerültség miatt sem anyagi sem emberi erőforrás nem állt rendelkezésre a szétbomlás megállításához. Az országban egyre nagyobb a háborúellenes hangulat. A városokban sztrájkok, éhségtüntetések törnek ki. Az egyre gyakoribb rekvirálások miatt a parasztság is szembefordul az államhatalommal. A Monarchia közel 4 millió katonával vett részt. Ebből 1 millió halott, másfél millió hadifogoly lett. A legnagyobb áldozatok az orosz (Galícia) és az olasz (Isonzó) frontokon voltak. Katonalázadások indulnak meg, egyre felgyorsul a hadsereg felbomlása.

- IV. Károly egy utolsó kétségbeesett kísérletet tesz a Monarchia megmentésére. 1918. okt 17-én nyilvánosságra hoz egy császári manifesztumot, melyben a Monarchiát szövetségi állammá nyilvánítja:. „minden néptörzs” nemzeti tanácsainak vezetésével létrehozza saját nemzeti államát, amelyek államszövetségben működnek. A nemzetiségek már nem érik be ennyivel. Teljes önállóságot akarnak, nem fogadják el a manifesztumot.

- Az utódállamok gyorsan szerveződtek, melyeknek létrejöttéhez az antant minden támogatást megadott.
Az új utódállamok:

- Lengyelország (okt.7),

- Csehszlovákia (okt.28),

- Horvátország, Szlavónia, Dalmácia (okt.29) -> Szerb-horvát-szlovén királysággá alakult

- Bosznia (okt.31)

Közben a Monarchián belül is forradalmi válság alakult ki.

1918.okt.17-én Tisza István bejelentette, hogy a központi hatalmak elveszítették a háborút.

1918.okt.24-én három jelentős elenzéki pártból megalakult a Magyar Nemzeti Tanács.

Tagjai:

- A Függetlenségi és a 48-as Párt (Károlyi párt 1916 júl)

- Az Országos Polgári és Radikális Párt (Jászi Oszkár)

- A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (Vázsonyi V)

A Magyar Nemzeti Tanács programja:

- a háború azonnali beszüntetését, és- általános és titkos választójogot követeletek - annexió nélkül- földreformot és szociálpolitikai reformot hírdettek nemzetiségi önrendelkezést akartak, hogy biztosítható legyen a demokratikus Magyarország területi épsége.

A MNT megalakulásakor Wekerle Sándor miniszterelnök lemondott. A király (IV. Károly) azonban nem volt hajlandó Károlyi Mihályt kinevezni miniszterelnökké, ezért 1918.okt.28-án hatalmas tömeg indult a budai várba, hogy a király megbizottjától, József főhercegtől kierőszakolják Károlyi miniszterelnökségét, és a MNT elismerését. A Lánchídnál azonban a rendőrség feltartóztatta a tömeget. Október 30.-án újabb tüntetések zajlottak, a Keleti-pályaudvaron bevagonírozott katonák is csatlakoztak a résztvevőkhöz. Az éjszaka folyamán győzött a forradalom. Október 31.-én Károlyi Mihályt kinevezték miniszterelnökké. A kormány november 1-én felmentést kapott a királynak tett esküje elól, és a Nemzeti Tanács előt tett esküt. Ezzel kinyílvánították az Ausztriától való elszakadást.

Ezután IV. Károly november 11.-én az ECKARTSAU-i nyilatkozatában lemondott Német-Ausztria államügyeinek intézéséről => nov. 12.-én kikiáltották Ausztriában a köztársaságot. Nov. 13.-án hasonló nyilatkozatot adott a magyar parlamentnek => nov. 16.-án kikiáltották Magyarországon is a köztársaságot.

Évszámok:

1917.febr.23 ----------- cárizmus összeomlása Oroszországban

1918.ápr.8 -------------- nemzetiségi kongresszus Rómában

1918.okt.17 ------------ IV. Károly manifesztuma

1918.okt.24 ------------ Magyar Nemzeti Tanács

1918.okt.28 ------------ lánchidi csata

1918.okt.30/31 ------- őszirózsás forradalom

1918.nov.1 ------------- Károlyi miniszterelnök lett - elszakadás Ausztriától

1918.nov.11 és 13 -- IV. Károly eckartsaui nyilatkozatai

1918.nov.12 ----------- Ausztria köztársaság

1918.nov.16 ----------- Mo. köztársaság

Manifesztum = nyilatkozat

Föderáció = szövetség

Annexió = a katonai megszállás után egy terület közigazgatási beépítése egy másik államba

Az első világháború története [történelem]

Az első világháború története

1)Az első világháború kitörése

a) A háború előzményei

- Németország politikájának megváltozása, támadó, fenyegető külpolitikája

- A nagyhatalmak szövetségi rendszerei:

- A hármas szövetség (1882 Németország, Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország)

- Az antant (1907. Anglia, Franciaország, Oroszország)

- A helyi konfliktusok fegyveres elrendezése, a háború kitörésére utal

- A Balkánon nagy a feszültség, a sok kis nemzeti államönállóságot akar, a nagyhatalmak pedig egymással rivalizálnak a területekért, és a fennhatóságért

- Németország területeket szerez, gazdasági kényszer, a felvevőpiac növelése érdekében

- Franciaország vissza akar vágni Németországnak (Elzász és Lotaringia miatt), és újra nagyhatalmi pozíciót akar szerezni

- Anglia a saját pozícióját akarja megőrizni Németországgal szemben, főleg a gyarmatait félti

- Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia a Balkánért viaskodik egymással

- Olaszország gyarmatokat akar szerezni, és nagyhatalmi pozíciót

- 1914. június 28.-án meggyilkolják Ferenc Ferdinándot, az osztrák trónörököst, Szarajevóban (Szerbiáé akkor), egy szerb diák Gauribó Princip, a "Fekete kéz" nevű nacionalista szervezet tagja

- Ferenc Ferdinánd halála a magyarság szempontjából sem volt olyan tragikus, mivel Ferdinánd mindenkit gyűlölt, aki nem volt osztrák, legfőképp a magyarokat

- Németország felajánlja külpolitikai támogatását a Monarchiának

- Ultimátumot küldenek Szerbiába, ami elfogadhatatlan, a Monarchia hadat üzen 1914. július 28-án

- Augusztus 1-én, Németország Franciaországnak és Oroszországnak üzen hadat

- A németek megszállják Luxemburgot és Belgiumot

- Anglia hadat üzen Németországnak, a Monarchia pedig Oroszországnak

- Olaszország egyelőre taktikázik, nem üzen hadat senkinek

2)Haditervek

a) A központhatalmak tervei:

- Schliffen-terv: lényege hogy egy gyors villámháború jöjjön létre egy fronton

- 6 hét Franciaország ellen, 6 hét Oroszország ellen

b) Az Antant hatalmak tervei:

- Nincsen konkrét tervük, kiváró jellegű taktikát folytatnak

- Oroszországnak van egyedül támadó jellegű politikája

- Eleinte ők is bíznak a gyors lefolyásban

- 1914. augusztusában válik világméretűvé a háború

- Japán hadat üzen Németországnak

- Törökország is belép a háborúba a Központi hatalmak oldalán

- A tengereken is folynak a harcok

3)A világháború első szakasza 1914. végéig

a) Nyugati front

- Németország elfoglalja Belgiumot, Luxemburgot és megközelíti Párizst is

- A franciák a Marne folyónál ellentámadásba lendülnek, sikeresen megállítják a németeket

- Álló háború alakul ki

b) Keleti front:

- Oroszország megtámadja Németországot, a németek visszaverik az oroszokat

- A német tábornok Hindenberg a Tennenburg-i és Mazuri-tavaknál küzd az oroszok ellen

- Oroszország és az Osztrák Magyar Monarchia között állóháború alakul ki Galícia területén

c) Déli front:

- Osztrák Magyar Monarchia és Szerbia között zajlanak a harcok, eredménytelenül

- Állóháború alakul ki

d) Tengerek

- Angol, francia, japán fölény

- Az Északi-tengeren Helgolandnál németellenes blokád jön létre

- Egyértelmű, hogy gyors megoldás nincs, hosszú harcra kell felkészülni.

4)A világháború második szakasza 1915-1916

- 1915. májusában belép Olaszország az antant hatalmak oldalán, jelentős területeket ígérnek nekik, 3. front a Monarchiának

- Bulgária belép a központi hatalmak oldalán -> Szerbia összeomlik, és megszállás alá kerül

- Görögország ekkor még semleges, de engedélyezi antant csaptok partraszállását

- 1916-ban a Románok is belépnek az antant oldalán

a) Nyugati front:

- Folytatódik az állóháború 1915-ben

- 1915-ben Verdun (verdön)-nél a németek támadnak, hírhedten véres küzdelem volt "verduni vérszivattyú"

- Az angolok segítenek a franciának így sikerül legyőzniük a németeket

- A Somme (szom) folyónál vetnek be először a szövetségesek harckocsikat

b) Keleti front:

- A kárpátokban folynak a harcok

- Przemyl (semiszl) - nél az Osztrák Magyar Monarchia egyik támaszpontját az oroszok megtámadják, súlyos veszteségek, az oroszok győznek.

- Gorlicénél a német és osztrák egyesített hadak áttörnek az orosz vonalon

- Elfoglalják az egykori Lengyelország legnagyobb részét 1915-ben

- 1916-ban Galíciában zajlik újabb orosz támadás, váltakozó sikerek

- Románia betör Erdélybe és elfoglalja, de az egyesített német-osztrák hadat visszaverik őket egészen Bukarestig

c) Déli front:

- 1915. a Monarchia és Bulgária együtt legyőzi Szerbiát

- Olaszország Dél-Tirolnál harcol, illetve a Piave és a Isonso folyók környékén

- 1916-ban az Isonsonál állóháború alakul ki.

d) Tengerek:

- Az 1914-es blokád, hatásosnak bizonyul

- 1915-től kezdve Németország minden hajót idegennek tekint

- 1915-ben egy angol utasszállító hajó, a Lusitania, is Németország áldozatává válik (100 amerikai turista is volt a hajón)

- 1916-ban a Jüttlandnál zajló antant győzelem a legjelentősebb.

- Az antant veszi át a kezdeményezést, a központi hatalmak inkább védekeznek

- A nagyhatalmak a háború utáni területrendezések érdekében titkos szerződéseket kötnek:

- 1915.április londoni egyezmény:

- Olaszország és az antant köti

- Megkapja, siker esetén, Dél-Tirolt a Brenner-hágóig, Triestet és környékét, Isztriát és a környező szigeteket, és protektorátusi jogot kap Albánia felett

- 1916.augusztus bukaresti szerződés

- Románia és az antant köti

- Románia megkapja Erdélyt, a Partium területét, az Alföld Keleti felét, a Bánságot és Bukovinát

- Nagy veszteségeket okoznak a harcok, mindenki kételkedni kezd a háború pozitív mivoltában

- A hátországbeli élet is romlik, egyre több a háborúellenes lázadás vagy tiltakozás

- Az antant és a központi hatalmak is béke "tapogatózásokat" folytatnak

- A központi hatalmak békét ajánlanak (IV. Károly) az antantnak, de az elfogadhatatlan, mert meghagyná a területeket abban az állapotban, amiben akkor voltak

- Az antant is tesz békeajánlatot 1917-ben, de ezt pedig a központi hatalmak nem fogadják el

5)A háború harmadik szakasza 1917-1918

- 1917-ban belép az USA is az antant oldalán

- Oka: Németország korlátlan tengeralattjáró háborút hirdet, USA a háttérből segíti az antant országokat gazdaságilag

- Görögország az antant oldalán 1917-ben lép be a harcokba

a) Nyugati front

- Franciaországban a tavaszi offenzíva zajlik 1917-ben, sikertelen harcok a németek ellen,

- Ismét patt helyzet alakul ki, egyik fél sem tud mit kezdeni a másikkal

- 1918-ban a II. Marne-i csat zajlik, a németek kezdeményezik a harcot, ebben a harcban amerikai katonák is részt vesznek így augusztus 8-án végleg legyőzik a németeket

- 1918. november 11-én Németország fegyverszünetet kér, II. Vilmos megbukik, kikiáltják a köztársaságot

b) Keleti front:

- 1917 februárjában Oroszországban polgári demokratikus forradalom tör ki

- 1917-ben itt a Kerenszkij offenzíva zajlik, Oroszország megtámadja a Monarchiát, orosz vereséggel zárul területfoglalással jár

- 1917 októberében szocialista forradalom Oroszországban, Lenin átveszi a hatalmat, béketárgyalásokat kezdeményez

- 1918-ban márciusban megkötik a Breszti békét, Oroszország különbékével, megalázó területi veszteségekkel kilép a háborúból

c) Déli front:

- 1917-ben Olaszország veszít a központi hatalmakkal szemben Caporettonál

- Görögország belépésével az antant jelentős erőfölénybe kerül, az itt állomásozó francia hadak tábornoka Franché d’ Esperey (fransé deszperi)

- Bulgária vereséget szenved, kilép a háborúból, 1918. szeptember 29-én békét köt, Törökország rá 1 hónapra kapitulál

- Olasz fronton a Piave folyónál a Monarchia veszít, az antant hadak eljutnak Belgrádig

-1918. november 3-án Padovai fegyverszüneti egyezményt kötnek, a Monarchia kilép a harcból

d) Tengerek:

- Németország korlátlan tengeralattjáró háborút hirdet

- Törökország ellen győztes antanttámadás, a Boszporusz-Dardanellák szorost az antant elfoglalja

7)A Párizs környéki békék

a) A wilsoni pontok

- Amerika ebben a kérdésben, területi felosztásokban érdekelt

- Wilson elnök pontokba szedte elveit (14 pont) 1919. Januári wilsoni pontok:

- Titkos tárgyalások nélkül, nyíltan kell békét kötni

- Területi elrendeződés alapja: a nemzeti-elv, a megszállt területeket fel kell szabadítani, az eddig nem önálló nemzeteknek joga van az önállósághoz

- Gazdasági elvek: nemzetközi kereskedelem szabadsága

- Katonai elvek

- Népszövetség: az országok fölött álló szervezet, a békét ellenőrzi

- Ennek alapján kötik meg a békét

b) 1919. január 18. Párizs - Békekonferencia

- Németország ellen irányul az egész béke

- Franciaország gyakorlatilag szabad kezet kap a béke megkötésében

- Csak a győztesek vannak jelen: USA (Wilson elnök); Nagy-Britannia (Lloyd George miniszterelnök); Franciaország (Clemanceau elnök); Olaszország (Orlando elnök); Japán

c) Béke célok:

- Anglia:

- Németország gyarmatait szeretné megkapni

- Európában nem akarja teljesen háttérbe szorítani

- Fél, hogy ez esetben Franciaország nagyon megerősödne

- Franciaország

- Németország pozícióját akarja

- Olaszország:

- Nagyhatalmi pozíciót akar

- A Duna-medencére szeretné hatalmát kiterjeszteni, illetve az Adriai tengerre és a Balkánra

- USA

- Tengereken és a Távol-keleten próbál hatalmat gyakorolni

- Japán:

- A tengereken érdekelt

d) A békék és az országok

- 1919. Versailles: német-antant

- 1919. Saint-Garmen: Ausztria-antant

- 1919. Neully (Nüji): Bulgária-antant

- 1920. Sévres (Sevr): Törökország-antant

- 1920. Versailles Trianon palota: Magyarország-antant

8.)Területi változások, a békék tartalma

Németország

- Elzászt és Lotaringiát visszacsatolják Franciaországhoz

- Luxemburg kiválik a német vámszövetségből, önálló lesz

- Belgium és Dánia kis területeket kap

- Lengyelország megkapja Danzigot (ma Danszk) és a hozzá vezető korridort (folyosót) így Németország kettészakad

- Danzignak szabadvárosi címe van (népszövetség ellenőrzi)

- Lengyelország megkapja Kelet-Poroszországot, Pomerániát, Poznant, Felső-Sziléziát

- A Saar-vidék sorsa bizonytalan, 15 évig nemzetközi felügyelet, utána pedig népszavazással döntik el a hovatartozását.

- A Rajna-parton lévő megszállási övezetek: Köln, Koblenc, Meinz, az antant tábora, demilitarizált övezet a Rajna bal partja és a jobb part 50 km-es körzetben

- megtiltja a német és osztrák területek egyesülését

- Németország hadserege maximum 100 000 fős lehet, és nem lehet általános hadkötelezettséget hirdetni, a modern fegyverek és hadászati eszközök használata tilos

- Jóvátételre kötelezi , de összeget nem határoznak meg

- A Jóvátételi Bizottság 1921. május.1-én határozza meg, 20 milliárd markában

- Oroszország

- Megállapítják új határait, visszakapja a megalázó békében elvesztett területeit

- Ausztria

- Nem egyesülhet Németországgal

- Elveszíti: Karinthiát, Krajnát, Dalmáciát, Dél-Tirolt, Stájerországot, a Szerb-Horvát-Szlovén Birodalom kezébe kerülnek ezek

- Galícia Lengyelországhoz kerül

- A Monarchia megszűnik

- Románia

- Megkapja: Bukovinát, Burgenlandot, Klagenfurt városa népszavazással dönti el hovatartozását, de marad Románia része

- Magyarország

- Jelentős és igazságtalan területi veszteségek, a Monarchia megszűnik

- Sopron népszavazással Magyarországhoz kerül (" a hűség város")

- Bulgária

- Kis területeket veszít Nyugaton és Északon

- Délen Macedónia egy része Görögországhoz kerül

- Így elzárják az Égei-tengertől

- Később sok kis egyezmény születik

- Törökország

- VI. Mohamed szultán köti meg a békét

- A török népnek az Ankara és a Fekete-tenger közti területet adja csak a többi területet fölosztják a többi ország között:

- Görögország: Thrákia, Égei-szigetek, Szíria környéke,

- Olaszország : Rodosz-szigettel szemben lévő Török partvidék

- Területi fölszabadító mozgalom indul meg: vezető: Kemal Musztafa tagjai: katonatisztek

- A cél a török lakta területek fölszabadítása

- 1920-1922 háború török görög háború. A törököket Oroszország, a görögöket az antant országok támogatják

- 1922 az antant megszünteti a támogatását, így a törökök győznek

- Losanban új konferencia 1923. érvényteleníti a Sévres békét

- Az 1913 előtti határok érvényesek Észak-Afrikában és a Közel-Keleten lévő területeiket ,azonban elvesznek