„A” 1. tétel: A társadalmi együttélés alapvető szabályai, eredetük, rendeltetésük, változásuk

Az ember társas lény. A történelem során különböző együttélési formákat alakított ki.

Minden társadalom az adott fejlettségi szintnek megfelelően szabályozza az egyének egymáshoz való viszonyát.

Az egyén amikor egy közösség tagjává válik, vállalja a közösség által kialakított normák átvételét.

Az együttélési szabályok koronként, népenként változnak.
Kezdetben csak íratlan együttélési normák léteztek (pl. szokás, hagyomány, erkölcs, illem), majd az állam kialakulásával megjelentek az írott szabályok, melyeket törvénynek neveztek.

Az állam egy földrajzi terület feletti legfőbb hatalommal bíró politikai egyesülés.  (Territorialitás elve)  Az állam feladatai: a hierarchia élén állók hatalmának biztosítása, gazdasági élet szervezése, belső rend biztosítása, vallási élet megszervezése, katonai feladatok ellátása.
Az állam törvényei mindenki számára kötelezőek, érvényesülésüket az állami szervek végső soron kényszerrel biztosítják.


Ókori törvények
Az ókor törvényei között fontos szerepük van Hammurapi törvényeinek, ill. a mózesi zsidó törvényeknek.
Hammurapi (Kr.e.1728-1686) : Mezopotámia kiemelkedő uralkodója; törvénygyűjteménye a Babilóniában kialakult a gazdasági és társadalmi élet szinte valamennyi területét érinti, a 282. szakaszból álló gyűjteménye a megelőző korok szokásait, valamint az ítélkezés nyomán kialakult esetjogot írott formában foglalja össze.
A törvények foglalkoztak magántulajdon védelmével, családjoggal, munkajoggal.
Jellemzői:
- az előkelők védelme;
- a „szemet szemért, fogat fogért” elv (talio-elv) érvényesült;
- azonos bűnt nem azon módon büntetett, az alacsonyabb rangúak nagyobb büntetést kaptak
   ugyanazon bűnért,
- engedélyezte az önbíráskodást tettenért tolvaj esetén,
- a családfőnek nagy jogokat adott,
- a családon belül a férfiak több jogot kaptak, mint a nők.
- az egyház védelmét kiemelten fontosnak tartották.

Hammurapi törvényeihez hasonlóan a talio-elv az ókori zsidó törvényekben is benne volt.

Római törvények
A Tizenkét táblás törvények a római jog egyik legértékesebb tárgyi emléke a Kr. e. 5. század közepéről.
A törvényekben a korábbi görög törvények – így Szolón törvényeinek – és ókori keleti jogforrásoknak a hatása egyértelműen látható (ezt az erre vonatkozó korabeli római hagyomány is tudni véli.
A törvények közt sok vallási jellegű szankció található (például véletlen gyilkosság esetén egy kos feláldozása), ami arra utal, hogy a jog abban az időben még nem különült el élesen a vallástól.

Középkori törvények
A királyságokban a törvényt az uralkodók hozhatták, az egyház segítségével, irányításával.
Jellemzőjük.
- a talio-elv már nem érvényesült,
- bizonyos esetekben választani lehetett a büntetési formák közül, pl. testi fenyítés vagy állatok
  átadása,
- azonos bűnt nem azonos módon büntették, a büntetés kiszabásánál a származás meghatározó volt:
  egy jobbágyot szigorúbban büntettek, mint egy nemesi származásút.
- súlyosabb bűnnek számított, ha előkelők vagy egyháziak ellen követtek el bűncselekményt,
- az egyháznak jelentős szerepe volt az ítélkezésben (hosszú időn keresztül csak az egyházi
  személyek írtak, olvastak)
- ha a gyanúsított nem ismerte be a bűnt, amivel vádolták, istenítéletet alkalmaztak vele szemben,
  istenítélet: Isten segítségül hívása az ártatlanság vagy bűnösség bizonyítására; főleg tűzpróbát és
  vízpróbát alkalmaztak. ...

Újkori törvények
Az újkorban már a törvényeket az országgyűlés hozta, az ítélkezést a bíróság látta el.
A törvények mindenkire egyformán kötelezőek, függetlenül származástól, vagyoni helyzettől, vallási hovatartozástól.

Share this: