Ének az utolsó ítéletrôl
(Dies irae...)
1. Ama nap, a harag napja,
e világot lángba dobja:
Dávid és Szibilla mondja.
{Tommaso da Celano (tommázó da cselánó)
Dies irae... kiejtése: diesz íré; a latin himnusz kezdete, jelentése: "a harag napja".
Dávid: ószövetségi zsidó király; Szibilla: Apollón isten jós-papnôje. Nevükhöz különbözô jövendölések fűzôdtek, amelyek az utolsó ítéletrôl szóltak.}
2. Mily irtózat fog az lenni,
ha a Bíró el fog jönni
mindent híven számbavenni.
3. Harsonának szörnyü hangja
hull a millió sirhantra
kit-kit a Trón elé hajtva.
4. Hökken Halál és Természet
ahol a Teremtés ébred
felelni a Vádló-széknek.
5. Az írott könyv elhozatik
melyben minden foglaltatik
kibôl végzés formáltatik.
6. S ha a Bíró leül ottan,
ami csak lappang, kipattan,
misem marad megtorlatlan.
7. Én szegény ott mit beszéljek,
milyen pártfogókat kérjek,
hol még a szentek is félnek?
8. Nagy Király kit retteg minden,
de a jót megváltod ingyen,
kegyek kútja, válts meg engem!
9. Rólam, Jézus, emlékezzél,
akiért a földre jöttél,
veszni aznap ne engedjél.
10. Engem fáradtál keresve,
értem szálltál a Keresztre:
annyi munkád kárba esne!
11. Igaz bosszú Mérlelôje,
bocsánatod add elôre,
míg a Számadás nem jône!
12. Fölnyögök bús vádlott módján,
bűntudattól pirul orcám,
úgy könyörgök, Uram, nézz rám!
13. Ki Magdolnát föloldottad,
és a latrot meghallgattad:
nekem is e reményt-adtad.
14. Nem méltó az én kérésem;
de Te jó vagy, tedd kegyessen,
hogy örök tűz ne égessen.
15. Bárányaid közt helyezz el,
bakok közé ne rekessz el:
jobbod felôl várjon kész hely!
{Magdolna: az Újszövetségben szereplô bűnös nô, akinek Jézus megbocsátotta bűneit.
Jézust két lator között feszítették keresztre. Az egyik a kereszten Jézushoz fordult, kérve tôle, hogy emlékezzen meg róla, amikor eljön uralma. Jézus ezért megbocsátotta bűneit.
Az utolsó ítéletkor Isten kétfelé választja az embereket, elkülöníti egymástól az üdvözülteket és a kárhozattakat, azaz a bárányokat és a kosokat. A jókat jobb, a rosszakat bal oldalára állítja.}
16. Vesd a gonoszt kárhozatra,
a vad lángnak általadva;
engem végy a hív csapatba!
17. Esdve és ölelve térded,
hamuvá tört szívvel kérlek:
ôrizz, hogy jó véget érjek!
(Babits Mihály fordítása)
Megjegyzés küldése