Jel:
– Érzékszerveinkkel felfogható jelenség.
– Mindig valamilyen jelrendszer tagja.
– A kommunikáció során felhasználva egy másik embert tájékoztató jelzés, csak az emberi érintkezésben töltheti be jelölő szerepét..
– Felidéző szerepének eléréséhez fontos, hogy egy – kisebb vagy nagyobb – közösség minden tagja elfogadja.
– Önmagánál mindig többet jelent (felidézi vagy helyettesíti a valóság egy darabját).
– Jelentését meghatározza, hogy a valóság mely részét, milyen körülmények között képes felidézni.
– Egyszerűbb, mint a valóság, amire vonatkozik * általánosít.
Jelölő és jelölt kapcsolata:
– motivált:
– hasonlóság (pl. a közlekedési lámpában az emberalak),
– nem hasonlít, de kapcsolatban, érintkezésben áll a valósággal (pl. a közlekedési lámpában a nyíl),
– motiválatlan:
– csak tásadalmi megállapodás. (pl. a közlekedési lámpák színei).
A jelek kialakulása és működése összefügg az emberrel és a társadalommal. A társadalom és az emberi gondolkodásmód változásával együtt jár a jelek, jelrendszerek változása is.
A nyelv:
– a legegyetemesebb jelrendszer,
– összetettsége miatt leginkább alkalmas a valóság ábrázolására,
– általában minden ember ismeri,
– a társadalom alkotása, de minden egyén másképp használja, alapja az egyén beszédének.
A beszéd a nyelvi jelek és szabályok alkalmazása a közlésfolyamat során.
NYELVI RENDSZER:
– változtatható, növelhető jelkészlet,
– a jelek használatának módját meghatározó szabályok.
A beszélt nyelv hangokból épül fel. A hangoknak nincs önálló jelentésük, csak jelentésmegkülönböztető szerepük.
A nyelvi jelrendszer legkisebb, érzékelhető hangtestből álló és önálló jelentéssel rendelkező elemeit elemi jeleknek, morfémáknak nevezzük.
A morfémákból szószerkezeteket, szintagmákat állítunk össze, amik a beszéd nagyobb egységeit alkotják. A morfémákat csoportokba soroljuk.
A jelentés rétegzettsége: a nyelvi jel alapjelentésén kívül a jelentéshez másodlagos jelentés társul, amit befolyásol stílusárnyalatuk, nyelvrétegbeli hovatartozásuk.
Gazdaságosság és pontosság:
– A nyelv valóságfelidéző szerepe az elvonatkoztató gondolkozáson alapszik, minden nyelvi jel a nem a valóság egyedi darabjára vonatkozik, hanem jelenségek, tárgyak egy csoportjára.
– A nyelvi jelek változatos összekapcsolásával az általános jelek segítségével a valóság bármely konkrét részletét ábrázolni tudjuk.
Ezek segítségével megvalósítható a pontos ábrázolás anélkül, hogy túl sok nyelvi jelet kellene megtanulnunk.
Megjegyzés küldése