"Az ember ezermesternek született, s mindenki rabszolga, ha nem érdeke, hogy remeket csináljon. Ha távozóban egy más bolygón megkérdeznék, mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást mondanám. Nem azt amelynek a végén egy vizsga áll, hanem amit az ember kíváncsiságból, kirándulásként tett egy új nyelvbe, az azon át megközelíthető világba, egy új tudományba, munkakörbe."
Széles látókörű, nagy tudású író. A társadalomtudomány mellett a természettudomány is érdekli. Tíz nyelven olvas. Enciklopédiás érdeklődés és mérhetetlen tanulási vágy jellemzi.
ÉLETE: Nagybányán született 1901 április 18-án, értelmiségi családból. Apja Németh József tanár, orvos, anyja Gaál Anna. 1904-ben Szolnokra, majd 1905-ben Budapestre költöznek. Középiskoláit Szolnokon kezdi el, de az utolsó két osztályt Budapesten fejezi be. 1919 Őszétől fél évig a bölcsészkar hallgatója, majd 20-ban az orvosi egyetemre íratkozik át. 1925-ben a Szt. János Kórház cselédkönyves orvosa, de később ő is tanárként dolgozik. Egy időben a budapesti rádió irodalmi rovatának a vezetője.Ugyanebben az évben a Nyugatban megjelenik az első novellája (Horvátné meghal), és kiemelkedő sikert arat, Osvát Ernő további munkára serkenti. Házasságot köt Démusz Ellával. 26-ban megjelenik az első tanulmánya (Móricz Zsigmond). 27-ben a Napkelet munkatársa. 28-ban utazik Olasz- és Franciaországba. 29-ben a Napkeletben jelenik meg az első regénye (Emberi színjáték). Barátságot köt Babitsal, és a Nyugat vezérkritikusa lesz. 30-ban Baumgarten díjat kap, de visszaadja Hatvany Lajos támadása miatt. 32-ben összeveszik Babitsal, és elhagyja a Nyugatot. 32-ben megjelenik saját folyóirata a "Tanú". 33-ban kiadják az első tanulmánykötetét (Ortega és Pirandello). 35-ben csatlakozik az Új Szellemi Front reformmozgalmához. A "Sziget" című folyóirat és a Magyarságtudomány munkatársa. 38-ban a Nemzeti kamaraszínházban mutatják be az első művét (Villámfénynél). 43-ban iskolaorvosként nyugdíjba vonul.47-ben megjelenik az Iszony című regénye. 48-ban jelenik meg az első műfordítása (Thrnton Wilder Caesarja). A két világháború között sok tanulmányt ír. Érdekli a magyar és a világirodalom. A kortársírók műveit méltatja és figyeli a modern európai irodalmat is. Tanári éveit részben Budapesten, részben Hódmezővásárhelyen tölti. 48 után számos meghurcoltatásban van része, és teljesen elhalgattatják.49 és 54 között teljesen mellőzik az irodalmi életben. 51-ben Tolsztoj Ana Karenyinájának a fordításáért József Attila díjat kap. 54-től kezdik műveit kiadni, de nagyon mérsékelt a fogadtatás. 1956.10.20-án a Katona József színházban bemutatják a "Galilei" című drámáját. 57-ben Kossuth díjat kap, amelynek az összegét a vásárhelyi gimnázium könyvtárának ajándékozza. 59-ben a Szovjetúnióba utazik, és utána megírja az "Utazás" című drámáját.A 60-as években kerül igazán vissza az irodalmi életbe. 65-ben Herder díjat kap, 68-ban pedig Batsányi díjjal és "A megbecsülés jele" elnevezésű szovjet kitüntetéssel ajándékozzák meg. Utolsó éveiben súlyos betegség gyötri (hipertónia-magas vérnyomás). Betegségéről vezetett naplóját "Levelek a hipertóniáról" címen adja ki.Agyvérzésben hal meg Budapesten 1975.03.3-án.
MUNKÁSSÁGA: Elsősorban prózaíró, novellái, regényei. Hőse magányos ember, de szellemi és erkölcsi tulajdonságuk révén mások, mint a környezetük. Ezért nem találják meg helyüket a világban, tragikus hősök. Témája a falusi élet , s mégsem a faluról szól, hanem az ember lelki vivódásáról. Hősei gyakran nők, lélektanilag közelíti meg életüket, s a falu és a vidék csak háttér. Ezeket a műveket egyesek tudatregényeknek mondják. A hősök érzelmét, szellemét és társadalmi világképét mutatja meg. Legnagyobb regényei: Irgalom, Égető Eszter, Gyász, Bűn és Iszony. A Gyász című regényét tudatregénynek tartják. A lelki élet folyamatai, a valós világ történései a hős tudatában csapódik le. Az említett regényekben is a főhős Kurátor Zsófihoz hasonlóan ellentétben áll a környezetével, azok nem fejlődő, alakuló jellemek[1], hanem inkább drámai hősök. A regényei tanulmányai is nagyon fontosak. Tanulmányaiban vagy a világ-, vagy a magyar irodalommal, vagy a társadalommal foglalkozik. Tanulmánykötete a "Minőség Forradalma", amelyben azt elemzi, hogy az ember nem találja meg a munkájában a kreatív munka örömét, és ezért nem is lehet kiegyensúlyozott boldog ember. Majdnem minden munkájkához tanulmányt ír. A drámához való vonzódását, a tanulmányaiból ismerjük meg. Legjobb elemzései a drámáról készültek. A görög drámát elemzi és észreveszi, hogy egy nagy lélek küzd a rázúduló szenvedéssel, elbukik, de bukása is csodálatot vált ki (Antigóné). Ezeket a hősöket tartja ő is eszményképének, az ő hősei is kiváló nagy egyéniségek, akik nem találják meg az utat a környezetük felé. Drámái vagy történelmi, vagy társadalmi drámák. A történelmi drámák hősei a magyar történelem szereplői, pl. Apácai Csere János, Széchényi, Bólyaiak és Görgei. Világtörténelmi hősei: Husz János, Galilei, Gandi, VII. Gergely pápa. Hősei kimondják az igazságot, és ez okozza a bukásukat. A közös gondolat talán az lehetne, hogy szeretem az igazságot, gyűlölöm a méltatlanságot, ezért halok meg száműzetésben. A dráma ott kezdődik, ahol a hős tragédiája befejeződött. A drámának alig van cselekménye, minden ami megtörténik a hős lelkében zajlik le. A drámát egy sűrítettnyelv jellemzi, és ez a nyelv szoros kapcsolatban áll a hős gondolkodásával. Minden gondolat egy mondat, és ez nehezíti meg a színpadi sikert.
Lábjegyzet:
[1] Nem változnak gondolkodásukban, hanem megmaradnak úgy ahogy elindulnak
Széles látókörű, nagy tudású író. A társadalomtudomány mellett a természettudomány is érdekli. Tíz nyelven olvas. Enciklopédiás érdeklődés és mérhetetlen tanulási vágy jellemzi.
ÉLETE: Nagybányán született 1901 április 18-án, értelmiségi családból. Apja Németh József tanár, orvos, anyja Gaál Anna. 1904-ben Szolnokra, majd 1905-ben Budapestre költöznek. Középiskoláit Szolnokon kezdi el, de az utolsó két osztályt Budapesten fejezi be. 1919 Őszétől fél évig a bölcsészkar hallgatója, majd 20-ban az orvosi egyetemre íratkozik át. 1925-ben a Szt. János Kórház cselédkönyves orvosa, de később ő is tanárként dolgozik. Egy időben a budapesti rádió irodalmi rovatának a vezetője.Ugyanebben az évben a Nyugatban megjelenik az első novellája (Horvátné meghal), és kiemelkedő sikert arat, Osvát Ernő további munkára serkenti. Házasságot köt Démusz Ellával. 26-ban megjelenik az első tanulmánya (Móricz Zsigmond). 27-ben a Napkelet munkatársa. 28-ban utazik Olasz- és Franciaországba. 29-ben a Napkeletben jelenik meg az első regénye (Emberi színjáték). Barátságot köt Babitsal, és a Nyugat vezérkritikusa lesz. 30-ban Baumgarten díjat kap, de visszaadja Hatvany Lajos támadása miatt. 32-ben összeveszik Babitsal, és elhagyja a Nyugatot. 32-ben megjelenik saját folyóirata a "Tanú". 33-ban kiadják az első tanulmánykötetét (Ortega és Pirandello). 35-ben csatlakozik az Új Szellemi Front reformmozgalmához. A "Sziget" című folyóirat és a Magyarságtudomány munkatársa. 38-ban a Nemzeti kamaraszínházban mutatják be az első művét (Villámfénynél). 43-ban iskolaorvosként nyugdíjba vonul.47-ben megjelenik az Iszony című regénye. 48-ban jelenik meg az első műfordítása (Thrnton Wilder Caesarja). A két világháború között sok tanulmányt ír. Érdekli a magyar és a világirodalom. A kortársírók műveit méltatja és figyeli a modern európai irodalmat is. Tanári éveit részben Budapesten, részben Hódmezővásárhelyen tölti. 48 után számos meghurcoltatásban van része, és teljesen elhalgattatják.49 és 54 között teljesen mellőzik az irodalmi életben. 51-ben Tolsztoj Ana Karenyinájának a fordításáért József Attila díjat kap. 54-től kezdik műveit kiadni, de nagyon mérsékelt a fogadtatás. 1956.10.20-án a Katona József színházban bemutatják a "Galilei" című drámáját. 57-ben Kossuth díjat kap, amelynek az összegét a vásárhelyi gimnázium könyvtárának ajándékozza. 59-ben a Szovjetúnióba utazik, és utána megírja az "Utazás" című drámáját.A 60-as években kerül igazán vissza az irodalmi életbe. 65-ben Herder díjat kap, 68-ban pedig Batsányi díjjal és "A megbecsülés jele" elnevezésű szovjet kitüntetéssel ajándékozzák meg. Utolsó éveiben súlyos betegség gyötri (hipertónia-magas vérnyomás). Betegségéről vezetett naplóját "Levelek a hipertóniáról" címen adja ki.Agyvérzésben hal meg Budapesten 1975.03.3-án.
MUNKÁSSÁGA: Elsősorban prózaíró, novellái, regényei. Hőse magányos ember, de szellemi és erkölcsi tulajdonságuk révén mások, mint a környezetük. Ezért nem találják meg helyüket a világban, tragikus hősök. Témája a falusi élet , s mégsem a faluról szól, hanem az ember lelki vivódásáról. Hősei gyakran nők, lélektanilag közelíti meg életüket, s a falu és a vidék csak háttér. Ezeket a műveket egyesek tudatregényeknek mondják. A hősök érzelmét, szellemét és társadalmi világképét mutatja meg. Legnagyobb regényei: Irgalom, Égető Eszter, Gyász, Bűn és Iszony. A Gyász című regényét tudatregénynek tartják. A lelki élet folyamatai, a valós világ történései a hős tudatában csapódik le. Az említett regényekben is a főhős Kurátor Zsófihoz hasonlóan ellentétben áll a környezetével, azok nem fejlődő, alakuló jellemek[1], hanem inkább drámai hősök. A regényei tanulmányai is nagyon fontosak. Tanulmányaiban vagy a világ-, vagy a magyar irodalommal, vagy a társadalommal foglalkozik. Tanulmánykötete a "Minőség Forradalma", amelyben azt elemzi, hogy az ember nem találja meg a munkájában a kreatív munka örömét, és ezért nem is lehet kiegyensúlyozott boldog ember. Majdnem minden munkájkához tanulmányt ír. A drámához való vonzódását, a tanulmányaiból ismerjük meg. Legjobb elemzései a drámáról készültek. A görög drámát elemzi és észreveszi, hogy egy nagy lélek küzd a rázúduló szenvedéssel, elbukik, de bukása is csodálatot vált ki (Antigóné). Ezeket a hősöket tartja ő is eszményképének, az ő hősei is kiváló nagy egyéniségek, akik nem találják meg az utat a környezetük felé. Drámái vagy történelmi, vagy társadalmi drámák. A történelmi drámák hősei a magyar történelem szereplői, pl. Apácai Csere János, Széchényi, Bólyaiak és Görgei. Világtörténelmi hősei: Husz János, Galilei, Gandi, VII. Gergely pápa. Hősei kimondják az igazságot, és ez okozza a bukásukat. A közös gondolat talán az lehetne, hogy szeretem az igazságot, gyűlölöm a méltatlanságot, ezért halok meg száműzetésben. A dráma ott kezdődik, ahol a hős tragédiája befejeződött. A drámának alig van cselekménye, minden ami megtörténik a hős lelkében zajlik le. A drámát egy sűrítettnyelv jellemzi, és ez a nyelv szoros kapcsolatban áll a hős gondolkodásával. Minden gondolat egy mondat, és ez nehezíti meg a színpadi sikert.
Lábjegyzet:
[1] Nem változnak gondolkodásukban, hanem megmaradnak úgy ahogy elindulnak
Megjegyzés küldése