Ady Endre helye a század költészetében: Ady Endre (1877-1919) 1877-ben született Érmindszenten, református, kisnemesi hagyományú családban. Zilahon járt gimnáziumba. Debrecenben jogot tanult, de nem fejezte be, hanem újságíró lesz. Kisvártatva megjelenik első kötete „Versek” címmel. Nemsokára kiderül, hogy halálos beteg, vérbajos.
Nagyváradon lesz újságíró a Nagyváradi Naplónál, amely korának egyik legnagyszerűbb lapja. Újságíróként sikereket ér el, megjelenik újabb verseskötete, a „Még egyszer”. Nagyváradon találkozik szerelmével, Diósy Ödönné Brüll Adéllal, azaz Lédával. Léda révén kijut Párizsba, és a város felszabadító hatása folytán megjelenik újabb verseskötete, az első igazi Ady-kötet, az „Új versek” 1906-ban. Ez a kötet gyökeres fordulatot jelent a magyar költészetben, a magyarságról alkotott képben. A XX. Század költészetének nyitánya.
A versek bemutatása: Az „Új versek” cím nélküli nyitódarabja: Góg és Magóg fia vagyok én
Góg és Magóg fia vagyok én
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Verecke Híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?
Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.
De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer
Mégis győztes, mégis új és magyar.
A vers Ady új költői magatartását, magyarságképét is tartalmazza. A vers hőse bezárva érzi magát a Kárpátok által, de nem tud kitörni, még sírni is tilos Magyarországon. Verecke útján jött a honfoglalókkal, de most nyugatról akar betörni, mert új daloknak jött el az ideje. Pusztaszer, azaz az ősi Magyarország elpusztítja, aki újat akar, de a vers hőse mégis harcba száll, mert így is magyar.
A versre élesen ellentétes két pólus jellemző: a költő és Pusztaszer ellentéte. A költő honfoglaló és újító, Kelet és Nyugat egységét hirdeti, hatalmas erejű, fegyvere a dal, és magyar, győztes. Ezzel szemben Pusztaszer a honfoglalásra hivatkozik, magát keletinek hirdeti, gyűlölködik, eltapos, durva, látszólag felülkerekedik.
A költő azonban mégis dalol új hangon, mert ő az igazi magyar, az ő oldalán az igazság.
A vers óriási botrányt keltett, megadta az új költészet alaphangját.
Magyarország újfajta ábrázolása teljesen kifejtett formában megjelenik az Ugar-versekben, amelyek közül az egyik A Tisza-parton
Jöttem a Gangesz partjairól
Hol álmodoztam déli verőn
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: Az erőm
Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók
A Tisza-parton, mit keresek?
A vers hőse szólal meg, az első versszakban arról, hogy a Gangesz partjairól jött, ott kellemes volt, erre utalnak a kifejezések: álmodozás, szív, harangvirág, finom remegések. A második versszak csupa névszóból áll: fokos, sivatag, durva kezek, hogy a Tisza-part, mint Magyarország szimbóluma csupa rosszat, barbárt jelentsen. A vers ama verseknek a rokona, amelyek témája az idegen földre került ember, vagy virág sorsa, amelyet megöl az idegenség, a hideg, a barbár világ: ilyen vers például Janus Pannonius „Egy dunántúli mandulafáról” című verse: a mandulafa kivirágzik a barbár tájon, de a Pannon tájon még túl korán van, hiszen a késői fagyok el fogják pusztítani a szépséget. Janus Pannonius is a barbár Magyarországról, és a költészetről, illetve azok ellentétéről beszél, csak az Ady-vers sűrítettebb. A vers két versszaka élesen ellentétes értéktartalmú, tehát a vers értékszembesítő vers, és szabályos tükrözésnek tekinthető. Petőfi Magyarországa jelenik meg, de a megváltozott világgal együtt megváltozott értéktartalommal.
Az Ugar-versek másik példája A magyar Ugaron című vers.
Elvadult tájon gázolok
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem
Ez a magyar Ugar.
Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?
Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.
Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed,
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.
A versben az Ugar Magyarország szimbóluma. Az ugar szót először Széchenyi használta Magyarországra, hogy kifejezze elmaradottságát, műveletlenségét. Ez az Ugar gazzal és dudvával van tele, elpusztítja a szépet és a jót, és a vers hősét is, aki a „régmult virágok illatát” keresi. Azaz a föld termékeny, valaha jó volt itt, de minden tönkrement. Így a vers idő- és értékszembesítő vers: a jelen reménytelen, hiába a szépséget kereső hős, a hiábavalóságot mutatja a kacagó szél is, amely a kilátástalan helyzetet jeleníti meg.
A versben a táj csak a kifejezni akart világképet szimbolizálja, semmi kapcsolatban nincs a valósággal, csak elemenként feleltethető meg. A két világ ellentétes hangulata és értékrendje az ellentétes elemekből áll össze. Ilyen például az elvadult tájjal szemben az „én” , és az ős, buja föld.
A versek hatása, üzenete: A versek megváltoztatták a Magyarországról alkotott képet: nagy vihart kavartak, mert a negatív értékelést a kortársak zöme nem akarta elfogadni. Az Ady utáni generációk innen merítették a magyarság-felfogásukat. Ady Kelet-Nyugat felfogása ma is példamutató.
Nagyváradon lesz újságíró a Nagyváradi Naplónál, amely korának egyik legnagyszerűbb lapja. Újságíróként sikereket ér el, megjelenik újabb verseskötete, a „Még egyszer”. Nagyváradon találkozik szerelmével, Diósy Ödönné Brüll Adéllal, azaz Lédával. Léda révén kijut Párizsba, és a város felszabadító hatása folytán megjelenik újabb verseskötete, az első igazi Ady-kötet, az „Új versek” 1906-ban. Ez a kötet gyökeres fordulatot jelent a magyar költészetben, a magyarságról alkotott képben. A XX. Század költészetének nyitánya.
A versek bemutatása: Az „Új versek” cím nélküli nyitódarabja: Góg és Magóg fia vagyok én
Góg és Magóg fia vagyok én
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?
Verecke Híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?
Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.
De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer
Mégis győztes, mégis új és magyar.
A vers Ady új költői magatartását, magyarságképét is tartalmazza. A vers hőse bezárva érzi magát a Kárpátok által, de nem tud kitörni, még sírni is tilos Magyarországon. Verecke útján jött a honfoglalókkal, de most nyugatról akar betörni, mert új daloknak jött el az ideje. Pusztaszer, azaz az ősi Magyarország elpusztítja, aki újat akar, de a vers hőse mégis harcba száll, mert így is magyar.
A versre élesen ellentétes két pólus jellemző: a költő és Pusztaszer ellentéte. A költő honfoglaló és újító, Kelet és Nyugat egységét hirdeti, hatalmas erejű, fegyvere a dal, és magyar, győztes. Ezzel szemben Pusztaszer a honfoglalásra hivatkozik, magát keletinek hirdeti, gyűlölködik, eltapos, durva, látszólag felülkerekedik.
A költő azonban mégis dalol új hangon, mert ő az igazi magyar, az ő oldalán az igazság.
A vers óriási botrányt keltett, megadta az új költészet alaphangját.
Magyarország újfajta ábrázolása teljesen kifejtett formában megjelenik az Ugar-versekben, amelyek közül az egyik A Tisza-parton
Jöttem a Gangesz partjairól
Hol álmodoztam déli verőn
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: Az erőm
Gémes kút, malom alja, fokos,
Sivatag, lárma, durva kezek,
Vad csókok, bambák, álom-bakók
A Tisza-parton, mit keresek?
A vers hőse szólal meg, az első versszakban arról, hogy a Gangesz partjairól jött, ott kellemes volt, erre utalnak a kifejezések: álmodozás, szív, harangvirág, finom remegések. A második versszak csupa névszóból áll: fokos, sivatag, durva kezek, hogy a Tisza-part, mint Magyarország szimbóluma csupa rosszat, barbárt jelentsen. A vers ama verseknek a rokona, amelyek témája az idegen földre került ember, vagy virág sorsa, amelyet megöl az idegenség, a hideg, a barbár világ: ilyen vers például Janus Pannonius „Egy dunántúli mandulafáról” című verse: a mandulafa kivirágzik a barbár tájon, de a Pannon tájon még túl korán van, hiszen a késői fagyok el fogják pusztítani a szépséget. Janus Pannonius is a barbár Magyarországról, és a költészetről, illetve azok ellentétéről beszél, csak az Ady-vers sűrítettebb. A vers két versszaka élesen ellentétes értéktartalmú, tehát a vers értékszembesítő vers, és szabályos tükrözésnek tekinthető. Petőfi Magyarországa jelenik meg, de a megváltozott világgal együtt megváltozott értéktartalommal.
Az Ugar-versek másik példája A magyar Ugaron című vers.
Elvadult tájon gázolok
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem
Ez a magyar Ugar.
Lehajlok a szent humuszig:
E szűzi földön valami rág.
Hej, égig nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?
Vad indák gyűrűznek körül,
Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata
Bódít szerelmesen.
Csönd van. A dudva, a muhar,
A gaz lehúz, altat, befed,
S egy kacagó szél suhan el
A nagy Ugar felett.
A versben az Ugar Magyarország szimbóluma. Az ugar szót először Széchenyi használta Magyarországra, hogy kifejezze elmaradottságát, műveletlenségét. Ez az Ugar gazzal és dudvával van tele, elpusztítja a szépet és a jót, és a vers hősét is, aki a „régmult virágok illatát” keresi. Azaz a föld termékeny, valaha jó volt itt, de minden tönkrement. Így a vers idő- és értékszembesítő vers: a jelen reménytelen, hiába a szépséget kereső hős, a hiábavalóságot mutatja a kacagó szél is, amely a kilátástalan helyzetet jeleníti meg.
A versben a táj csak a kifejezni akart világképet szimbolizálja, semmi kapcsolatban nincs a valósággal, csak elemenként feleltethető meg. A két világ ellentétes hangulata és értékrendje az ellentétes elemekből áll össze. Ilyen például az elvadult tájjal szemben az „én” , és az ős, buja föld.
A versek hatása, üzenete: A versek megváltoztatták a Magyarországról alkotott képet: nagy vihart kavartak, mert a negatív értékelést a kortársak zöme nem akarta elfogadni. Az Ady utáni generációk innen merítették a magyarság-felfogásukat. Ady Kelet-Nyugat felfogása ma is példamutató.
Megjegyzés küldése