1. AZ EMBERI MEGISMERÉS ÉS TUDOMÁNY
- A megismerés természetes emberi tevékenység.
- Az emberek törekszenek a körülöttük lévő világ általánosabb megértésére.
- Amit tudunk, annak nagy része inkább egy konszenzus elfogadásából származik, semmint saját tapasztalatunkból.
- A dolgok értelmezésének fontos forrása a ránk hagyományozott tudás és tekintély.
- Amikor saját tapasztalatunk alapján értelmezünk valamit, megfigyeléseket végzünk, és igyekszünk a megfigyelt dolgok között szabályszerűségeket felfedezni.
- Mindennapos megismerő tevékenységünk során gyakran követünk el hibákat. A tudomány védelmet nyújt az ilyen hibák ellen.
- Az ember megfigyelései gyakran pontatlanok; a tudomány úgy kerüli el az ilyen hibákat, hogy tudatos és gondosan végzett tevékenységgé teszi a megfigyelést.
- Néha általános következtetéseket vonunk le néhány megfigyelés alapján. A túláltalánosítás ellen a tudósok replikációval, a vizsgálat megismétlésével védekeznek.
- Ha már valamilyen következtetésre jutottunk, az ennek ellentmondó bizonyítékokat időnként hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, és csak az állításunkat alátámasztó tényekre figyelünk oda. A tudósok azonban az előre megszabott számú megfigyelést akkor is végigcsinálják a következtetés levonása előtt, ha már az elején „látszik” valamilyen összefüggés.
- Ellentmondó tények láttán mindenki igyekszik az ellentmondást valamiképp megmagyarázni. Eközben gyakran feltételezünk olyan tényeket is, amelyeket valójában nem figyeltünk meg. Feltevéseik ellenőrzésére a tudósok ilyenkor további megfigyeléseket végeznek.
- Előfordul néha az emberrel, hogy illogikusan okoskodik. Ez ellen úgy védekeznek a tudósok, hogy okfejtésükben épp annyira tudatosak és óvatosak igyekeznek lenni, mint a megfigyelésnél. A tudomány nyilvánossága pedig azt jelenti, hogy minden tudós munkájába a válla fölött belenéz a többi tudós.
- Ugyanez – kollégáink segítsége – védi attól a tudóst, hogy túlságosan szubjektív legyen a következtetéseiben.
- Míg az ember gyakran dönt úgy, hogy megértett már valamit, és nem keres többé új válaszokat, a tudósok – mint csoport – végső soron minden kérdést nyitottnak tekintenek.
- Annak a gyakori nézetnek, hogy bizonyos dolgok végső soron megmagyarázhatatlanok, a tudományban nincsen helye.
- A társadalomtudomány három alapvető elemből áll: elméletből, kutatásmódszertanból és statisztikából.
- A társadalomtudományi elmélet azzal foglalkozik, ami van, nem azzal, hogy minek kellene lennie. Nem jó az elméletet a filozófiával vagy a hittel összekeverni.
- A társadalomtudomány középpontjában a társadalmi élet logikus és tartósan megmutatkozó szabályszerűségei állnak.
A társadalomtudósok nem az egyes embereket akarják megmagyarázni, hanem emberek valamilyen összességét.
- Az attribútum: tulajdonság, pl.: fiatal, férfi
- A változó: logikailag összetartozó attribútumok csoportja. Pl. a férfi és a nő attribútumok a nem változót alkotják.
- Bár a társadalomtudós embereket figyel meg, elsődlegesen a változók közötti kapcsolat érdekli.
2. ELMÉLET ÉS KUTATÁS
- Néha vitatják, lehet-e tudományos kutatás tárgya az emberi magatartás. Lehet.
- A hagyományos tudománykép elemei: az elmélet, az operacionalizálás továbbá a megfigyelés.
- A hagyományos tudománykép nem mutatja be pontosan, hogyan zajlik a tudományos kutatás a valóságban.
- A társadalomtudományi elméletet, illetve a kutatást két logikai módszer köti össze:
o Dedukció: melyben sejtéseket, illetve hipotéziseket vezetünk le az elméletből.
o Indukció: melyben bizonyos megfigyelésekből általánosítunk.
- A tudomány folyamatában változik az indukció és a dedukció.
- Ha szokás is azt mondani, hogy a tudomány objektív, ez a tulajdonság nehezen meghatározható, megléte nehezen bizonyítható. A pontosabb interszubjektivitás annyit tesz, hogy különböző tudósok – még az eltérő szemléletűek is – egyet tudnak érteni a megfigyelésekkel és a következtetésekkel kapcsolatban.
- A tény általában valami megfigyelt dolog.
- A törvény tények egy osztályára vonatkozó egyetemes általánosítás.
- Az elmélet szisztematikus magyarázat tények és törvények valamely halmazára.
- A paradigma alapvető modell vagy séma, mely szervezi egy bizonyos dologgal kapcsolatos szemléletünket.
- Három fő paradigma szolgál ma a társadalomtudományi vizsgálódások vezérfonálként: az interakcionizmus, a strukturális funkcionalizmus és a konfliktuselmélet.
- Az alapozott elmélet kifejezés arra utal, hogy egy elmélet inkább megfigyeléseken alapszik, nem levezetésen.
3. AZ OKSÁG TERMÉSZETE
- A magyarázó tudományos kutatás – kimondatlanul is – ok és okozat fogalmán alapul.
- A magyarázó társadalomtudományi kutatás – kimondatlanul is – az emberi magatartás determinisztikus felfogásán alapul, legalábbis részben.
- A magyarázat idiografikus modellje egy meghatározott jelenség teljes megértésére törekszik, felhasználva az összes felmerülő oksági tényezőt.
- A magyarázat nomotetikus modellje egy jelenségosztály általános – nem feltétlenül teljes – megértésére törekszik, a lehető legkevesebb, igazán fontos oksági tényező felhasználásával. Takarékosabb az idiografikus modellnél, a társadalomtudományi kutatásokban többnyire ezt használják.
Bár úgy tűnik, hogy a társadalomtudósoknak nagyon dehumanizált képük van az általuk vizsgált emberekről, ez csak a szemléletmódjuk takarékos voltát tükrözi. Amikor egy társadalomtudós azt mondja, hogy a választói magatartást legjobban a párthoz való tartozás írja le, ez nem jelenti azt, hogy tagadná egyéb hatások létét, vagy ne venne ezekről tudomást, egyszerűen csak a legfontosabbakat akarja megtalálni.
- A magyarázó célú társadalomtudományi kutatás többnyire az okság valószínűségi modelljét használja. Akkor mondhatjuk, hogy X oka Y-nak, ha X-nek van valami hatása Y-ra.
- A kauzális tényezőknek – az okoknak – két fő fajtája létezik: a szükséges feltétel és az elégséges feltétel. X szükséges feltétele Y-nak, ha X bekövetkezte nélkül Y nem következhet be. X elégséges feltétele Y-nak, ha X bekövetkeztekor Y mindig bekövetkezik. Tudományos szempontból az a legjobb, amikor szükséges és elégséges feltételt találunk.
- Az ok-okozati kapcsolatnak a tudományos kutatásban három kritériuma van: (1) legyen empirikus összefüggés a független (ok-) és a függő (okozat-) változók között, (2) a független változó előzze meg időben a függő változót, és (3) ne lehessen a megfigyelt összefüggést egy harmadik, korábbi változó hatásaként megmagyarázni.
- A társadalomtudományokban az ok-okozati kapcsolatnak nem kritériuma a két változó tökéletes statisztikai együttjárása. Akkor is beszélhetünk ok-okozati kapcsolatról X és Y között, ha X nem a teljes oka Y-nak.
- A mutatók felcserélhetőségének elve szerint, ha egy változó számos jól meghatározott, bár nem tökéletes mutatója mind hasonló kapcsolatban áll egy másik változóval, akkor feltételezhetjük, hogy az első változó – általánosságban is – kapcsolatban áll a második változóval. Tehát, noha X-et nem sikerült kielégítően definiálnunk, mégis kijelenthetjük, hogy X összefügg Y-nal.
- A mutatók kontaminációjáról (összemosásáról) akkor beszélünk, ha két változó közül, melyek kapcsolatát vizsgáljuk, az egyiket olyan operacionalizált mutatóval mérjük, mely éppúgy a másik mutatója is lehetne. Például a vallásosság és az előítéletesség közötti kapcsolat tesztelése, ha a vallásosság mércéje az előítéletesség mércéjének is alkalmas volna.
4. A KUTATÁS TERVE
- A felderítő vizsgálatokban egy első, hozzávetőleges képet próbálunk kialakítani valamely jelenségről.
- A leíró kutatás a vizsgált populáció vagy jelenség bizonyos jellemzőinek pontos mérése és leírása.
- A magyarázó kutatás célja a tanulmányozott jelenség különféle aspektusai közötti kapcsolatok feltárása és bemutatása. A leíró vizsgálatok a „Milyen?”, a magyarázók inkább a „Miért?” kérdésre keresnek választ.
- Az elemzési egységek azok az emberek vagy dolgok, akik, illetve amelyek jellemzőit a társadalomkutató megfigyeli, leírja, magyarázza. A társadalomtudományi kutatásokban legtöbbször az egyes ember az elemzési egység, de lehet csoport, vagy valamilyen társadalomi produktum is.
- Bármi is az elemzési egységünk, sokféle fókuszpont kínálkozik a vizsgálat tárgyául: különféle jellemzők, orientációk, cselekvések például.
- A keresztmetszeti vizsgálatok egy időpontban végzett megfigyelésekre támaszkodnak. Bár ez korlátot jelent, bizonyos esetekben időben zajló folyamatokra is következtetni tudunk.
- A longitudinális vizsgálatokban több különböző időpontban végzünk megfigyeléseket. Megfigyeléseinket végezhetjük a teljes populációból vett mintákon (trendvizsgálatok), speciális alpopulációkból vett mintákon (kohorszvizsgálatok), vagy megfigyelhetjük minden alkalommal ugyanazokat az embereket (panelvizsgálatok).
- Az elmélet valamely jelenség különféle aspektusaival kapcsolatos állítások általános és többé-kevésbé átfogó készlete.
- A hipotézis valamely elméletből levezetett feltételezés a dolgok természetével kapcsolatban. Sok kutatás foglalkozik hipotézisek ellenőrzésével: annak meghatározásával, hogy ami a valóságban történik, megerősíti-e az elméleti alapon megfogalmazott várakozásainkat.
- A kutatási tervezet előzetes összefoglalása annak, hogy miért kerül sor a kutatásra és hogyan fog zajlani a kutatás. Hasznos segédeszköz a tervezésnél, továbbá néha el is várják.
5. KONCEPTUALIZÁLÁS ÉS MÉRÉS
- A fogalmak gondolati képek, melyeket közös jegyeket mutató megfigyelések és tapasztalatok összefoglalására használunk.
- Fogalmaink a valóságos világban nem léteznek, ezért azokat közvetlenül nem tudjuk mérni.
- Mérhetünk viszont olyan dolgokat, amelyeket a fogalmaink összefoglalnak.
- A konceptualizálás során specifikáljuk a fogalmainkhoz kapcsolódó elmosódott gondolati képeket, kiválasztjuk, hogy milyen fajta megfigyelések és mérések felelnek meg kutatásunk céljaira.
- Az indikátorok felcserélhetőségének elve alapján olyan fogalmakat is vizsgálhatunk és olyan fogalmakról is megállapításokat tehetünk, amelyek meghatározásáról nem tudunk megegyezni.
- A precizitás arra vonatkozik, hogy a mérce, melyet valamely attribútum leírásakor, illetve megfigyelésekor használunk, mennyire finom. Precízebb például, ha egy személyről azt mondjuk: „1 méter 75 cm magas”, mintha „körülbelül 180 cm magasnak” írjuk le.
- A megbízhatóság arra vonatkozik, mennyire valószínű, hogy egy mérési eljárás egy bizonyos jelenségről másodszor is ugyanazt a leírást adja, ha újra elvégezzük. Ha valakinek a korát a barátaitól kérdezzük meg, kevésbé megbízhatóbb, mintha tőle tudjuk, vagy ha megnézzük a születési anyakönyvét.
- Az érvényesség arra vonatkozik, hogy a mérésből származó adatok mennyire kapcsolódnak az adott fogalom elfogadott jelentéseihez. Különféle zsinórmértékek léteznek az érvényesség meghatározásához: érvényes-e ránézésre, érvényesnek mutatkozik-e valamilyen döntő ismérv szerint, illetve jól előrejelzi-e azt, érvényesnek tekinthető-e terjedelmileg; az elméleti konstrukció alapján várt összefüggést mutatja-e más változókkal, azaz érvényes-e szerkezetileg.
- Gyakran úgy tűnik, hogy szabatos, megbízható mérőeszközök készítésekor fogalmaink veszítenek jelentésgazdagságukból. Ez a probléma elkerülhetetlen. A legjobb módszer, ha több különböző, a fogalom különféle aspektusait megközelítő mércét használunk.
6. OPERACIONALIZÁLÁS
- Az operacionalizálás a konceptualizálás folyamatának folytatása.
- Az operacionalizálás során a változók méréséhez vezető konkrét empirikus eljárásokat határozzuk meg.
- Az operacionalizálás során határozzuk meg véglegesen, hogy egy adott változó attribútumait miről ismerjük majd fel a valóságban.
- Amikor egy változó mérési terjedelmét eldöntjük, ne feledkezzünk meg a fogalom ellentétéről sem. Elég lesz-e a vallásosságot a „nagyon vallásos”-tól a „nem vallásos”-ig mérni, vagy a „vallásellenes”-séget is mérnünk kellene?
- Nominális (megnevezéses) mérési szintűek azok a változók, melyek attribútumai egyszerűen csak különböznek egymástól. Példa: a nem.
- Ordinális (rendezéses) mérési szintűek azok a változók, melyek attribútumait rangsorolni lehet valamilyen módon a kisebbtől a nagyobb felé haladva. Példa lehet az előítéletesség változó, amely a „nagyon előítéletes”, „eléggé előítéletes”, „kicsit előítéletes” és „egyáltalán nem előítéletes” attribútumokból áll.
- Intervallum mérési szintű változók azok, melyek attribútumai nemcsak rangsorba állíthatók, hanem egyforma egységekből álló távolság van közöttük. Pl.: IQ
- Az arányskálán mérhető változók az intervallum mérési szintűektől mindössze annyiban különböznek, hogy ez esetben a skálának valódi nullapontja van. Az életkor pl. arányskálán mérhető változó, mert a nulla éves attribútum is beletartozik.
- Ugyanazt a változót néha többféle mérési szinten is mérhetjük. Az életkort, ami potenciálisan arányskála mérési szintű lehet, kezelhetjük intervallum, ordinális vagy akár nominális mérési szintű változóként. A mérés céljától függ, hogy melyik mérési szint a leginkább megfelelő.
- A kérdőívekkel adatokat gyűjthetünk vagy úgy, hogy (1) embereknek kérdéseket teszünk fel, vagy úgy, hogy (2) megkérjük őket, hogy különböző álláspontokat kifejező kijelentésekről mondják meg, egyetértenek-e velük.
- A kérdés lehet nyitott (a válaszadó a saját válaszát írja be/mondja) vagy zárt (előre elkészített válaszlehetőségek közül választ).
- Kérdőívekben a rövid kérdések általában jobban a hosszúaknál.
- A tagadó formájú itemeket, kérdéseket és kifejezéseket kérdőívben jobb elkerülni, mert megzavarhatják a kérdezettet a választásban.
- Sugalmazás a kérdőív-itemek azon tulajdonsága, ha a válaszolókat egy bizonyos fajta válaszra vagy egy bizonyos álláspont helyeslésére ösztönzik. Mindenképpen kerüljük.
- Az operacionalizálás a kutatás megtervezésével kezdődik, és a kutatás során végig – az adatelemezés idején is – tart.
7. A MINTAVÉTEL LOGIKÁJA
- A minta az alapsokaság egy olyan részhalmaza, amelyet megfigyelünk, hogy ennek alapján a teljes sokaság tulajdonságaira következtethessünk.
- A század korábbi részében használt mintavételi módszerek gyakran vezettek téves következtetésekhez, a jelenlegi eljárások sokkal pontosabbak és megbízhatóbbak.
- Egy minta minőségének legfőbb ismérve az, hogy mennyire reprezentatív – hogy mennyire egyeznek meg a tulajdonságai annak a teljes sokaságnak a tulajdonságaival, amelyből vettük.
A valószínűségi mintavétel kiváló módszer arra, hogy elég jó mintákat választhassunk.
- Még a leggondosabb mintavételi eljárással sem kapunk szinte sohasem az eredeti sokaságot tökéletesen reprezentáló mintát. Bizonyos mértékű mintavételi hiba mindig marad.
- A valószínűségi mintavételi eljárások lehetővé teszik, hogy megbecsüljük, mekkora mintavételi hiba várható egy adott mintánál.
- A valószínűségi mintavétel alapelve, hogy az alapsokaság minden elemének ismert, nem-nulla esélyének kell lennie a mintába kerülésre.
- EPSEM vagy EKV mintának nevezzük azt, amelyben a sokaság minden egyedének egyforma esélye van a mintába kerülésre.
- A mintavételi keret a populáció tagjainak listája vagy kvázilistája. Ezt a forrást használjuk a minta kiválasztásánál. A minta reprezentativitása közvetlenül függ attól, hogy mennyire tartalmazza a mintavételi keret a reprezentálni kívánt populáció összes tagját.
- Az egyszerű véletlen mintavétel a valószínűségi mintavétel logikailag legalapvetőbb eljárása, a gyakorlatban ritkán használják.
- Szisztematikus mintavétel során a mintavételi keret minden k-adik tagját választjuk be a mintába. Ez a módszer kevés kivétellel, funkcionálisan egyenértékű az egyszerű véletlen mintavétellel, de praktikusabb annál.
- A rétegzés az az eljárás, amikor a sokaság tagjait a mintavétel előtt viszonylag homogén csoportokra (rétegekre) osztjuk. Az eljárás csökkenti a mintavételi hiba mértékét, tehát javítja a minta reprezentativitását.
- A többlépcsős csoportos mintavétel bonyolultabb mintavételi eljárás: olyankor használjuk, amikor az alapsokaság tagjairól nem létezik teljeskörű lista. Kiindulásképpen mintát veszünk a tagok csoportjai közül. Azután a kiválasztott csoportok tagjairól listát készítünk – ehhez sokszor helyszínen végzett megfigyelés szükséges. Végül pedig mintát veszünk az egyes kiválasztott csoportok tagjainak listáiból, így jutunk a tagok végleges mintájához.
- Az elemszámmal arányos valószínűségű (PPS, EAV) mintavétel a többlépcsős csoportos mintavétel egyik speciális, hatékony módszere.
- Ha ez sokaság elemeinek különböző esélyük van a mintába kerülésre, akkor az egyes megfigyeléseket súlyozni kell ahhoz, hogy a teljes sokaság reprezentatív képéhez jussunk. Az egyes mintaelemekhez lényegében az illető elem mintába kerülési valószínűségének reciprokát kell súlyként hozzárendelni.
- A szakértői mintavétel nem valószínűségi mintavételi módszer, melynél a kutató saját megítélése alapján válogatja össze a minta elemeit. Megítélésen alapuló mintavételnek is nevezik.
- A kvótás mintavétel szintén nem valószínűségi mintavételi módszer. Elkészítjük először a teljes alapsokaság jellemzőinek részletes leírását (a kvóta-mátrixot), majd úgy válogatjuk össze a minta elemeit, hogy a különféle kombinációkból kellő számban (a valóságosnak megfelelő arányban) kerüljenek elemek a mintába. A kvótás minta reprezentativitása nagymértékben múlik azon, hogy mennyire helytállóan tükrözi a sokaság tényleges jellemzőit a kvóta-mátrix.
- A nem valószínűségi mintavételi módszerek a valószínűségi mintavételi módszereknél kevésbé megbízhatónak tekintendők. Alkalmazásuk viszont gyakran egyszerűbb és olcsóbb.
8. KÍSÉRLETEK
- A kísérletek az oksági folyamatok kontrollált vizsgálatának nagyszerű eszközei.
- A klasszikus kísérlet azt vizsgálja, hogy egy kísérleti inger hogyan hat valamely függő változóra. Ezt a kísérleti és kontrollcsoportban való előzetes és utólagos méréssel valósítja meg.
- Általában kevésbé fontos az, hogy a kísérleti alanyok csoportja reprezentatív legyen valamely nagyobb alapsokaságra nézve, mint az, hogy a kísérleti és a kontrollcsoport egymáshoz hasonló legyen.
- A kísérleti és a kontrollcsoport összehasonlíthatóságának biztosítására a randomizáció az általános elfogadott módszer.
- Campbell és Stanley háromféle álkísérleti elrendezést írnak le: az egyetlen mérésen alapuló esetelemzést, az egycsoportos, elő- és utótesztes kísérleti elrendezést és a statikus csoportok összehasonlítását.
- A belső érvénytelenség 12 forrása a kísérleti elrendezésben:
o A.) Történelem B.)Érés C.) Mérés D.) Mérőeszközök
E.)Közeledés az átlaghoz F.) A kísérleti személyek kiválasztásának hibái
G.) Elhalálozás a kísérletben H.)Sorrendiség I.) A hatások átterjedése J.) Kárpótlás K.)Kiegyenlítő versengés L.)Demoralizálódás
- Az alanyokat véletlenszerűen besoroló klasszikus kísérlet megvéd a belső érvénytelenség minden forrásától
- A külső érvénytelenség problémája is felmerül a kísérleteknél: lehet, hogy az eredmények nem a valódi életet mutatják.
- A külső érvénytelenség egyik példája a mérés és inger interakciója, ez ellen nem véd a klasszikus kísérlet.
- A Solomon-féle nagycsoportos kísérleti elrendezéssel és a klasszikus kísérleti elrendezés egyéb változataival kivédhetők a külső érvénytelenség problémái.
- Campbell és Stanley szerint szükségtelen az előmérés, ha az alanyokat kellően random módon soroljuk a kísérleti, illetve a kontrollcsoport(ok)ba.
- A valódi világban zajló társadalmi folyamatok gyakran produkálnak „természetes kísérleteket”, melyeket a társadalomkutató többé-kevésbé úgy tanulmányozhat, ahogy laboratóriumi kísérleteket tervez és hajt végre.
9. KÉRDŐÍVES VIZSGÁLATOK
- A kérdőíves vizsgálat az a népszerű társadalomkutatási módszer, amikor kérdőíveket veszünk fel a válaszadóknak egy – az alapsokaságból vett – mintáján.
- A kérdőíves vizsgálat különösen alkalmas nagy alapsokaságok leíró vizsgálatára, magyarázó célokra szintén jól alkalmazhatók a kérdőíves vizsgálatok adatai.
- A kérdőívfelvételnek három lényeges különböző módja van: kitöltheti maga a válaszadó az önkitöltős kérdőívet; felolvashatja a kérdőív itemeit és feljegyezheti a kapott válaszokat a személyesen jelenlévő kérdezőbiztos; és kérdezőbiztosok végzik a telefonos kérdőíves vizsgálatokat is.
- Önkitöltős kérdőíveknél általában tanácsos buzdító levelek küldésére is gondolni: új kérdőívet küldeni azoknak, akiktől az eredeti felszólításra nem érkezett válasz.
- A kérdőívek visszaérkezési idejének gondos megfigyelése jól eligazít abban, hogy a buzdító leveleket mikor érdemes elküldeni.
- A kérdezőbiztosok nélkülözhetetlen tulajdonsága, hogy semlegesek legyenek, a jelenlétük az adatgyűjtési folyamatban semmilyen hatással nem lehet a kérdőív itemekre adott válaszokra.
- A kérdezőbiztosokat gondosan fel kell készíteni, hogy jól ismerjék a kérdőívet, pontosan a kérdőív megfogalmazását kövessék, a válaszokat pedig szó szerint jegyezzék.
- A pontosító kérdés olyan semleges, nem direkt kérdés, mely úgy van megszerkesztve, hogy a válaszadót, aki egy kérdőív valamely nyílt kérdésére hiányos vagy kétértelmű választ adott, e válaszának bővebb kifejtésére bírja. Példák lehetnek: „Továbbá?”, „Hogy is van ez?”, „És hogyan?”
- Az önkitöltős kérdőív előnyei egy megkérdezéses kérdőíves vizsgálattal szemben: gazdaságos, gyors, nincs kérdezőbiztosi torzítás; valamint a névtelenség és az egyedüllét lehetősége, mely a kényes témáknál segítheti az őszintébb választ.
- A telefonon végzett kérdőíves vizsgálatok a legutóbbi években gyakoribbakká és hatékonyabbakká váltak, különösen a számítógépes támogatású telefonos kérdőívfelvétel (CATI) technikái ígéretesek.
- A megkérdezéses kérdőíves vizsgálat előnyei egy önkitöltős kérdőívvel szemben: kevesebb a hiányos kérdőív, kevesebb a félreértett kérdés, általában magasabb a visszaküldési arány, nagyobb a rugalmasság a mintavétel és az extra megfigyelések tekintetében.
- A kérdőíves vizsgálatok előnyei közé tartozik a gazdaságosság, az elérhető nagy adatmennyiség, valamint az összegyűjtött adatok standardizáltsága.
- Gyengéje a kérdőíves vizsgálatoknak, hogy némileg mesterségesek és esetleg felszínesek. Kérdőíves vizsgálattal nehéz a természetes közegükben zajló társadalmi folyamatokról teljes képet kapni.
- A másodelemzés kifejezés arra vonatkozik, ha más kutató által, máskor, az adott vizsgálatétól eltérő céllal gyűjtött adatokat elemzünk.
10. TEREPKUTATÁS
- A terepkutatás olyan társadalomkutatási módszer, melyben a társadalmi jelenségeket közvetlenül, a maguk természetes környezetében figyelik meg.
- A kutató azoknak, akiket vizsgál, megmondhatja, hogy ő a kutató, de el is titkolhatja előlük. Ha tudják róla, hogy kutat, az befolyásolhatja a megfigyelt dolog természetét, ha viszont eltitkolja, azzal becsaphatja azokat, akiket megfigyel.
- A kutató vagy részt vesz abban, amit megfigyel, vagy sem. Ha igen, akkor könnyebb eltitkolnia, hogy valójában vizsgálatot folytat, viszont a részvétel nagy eséllyel befolyásolja azt, amit megfigyel.
- Mivel a terepkutatásban az ellenőrzött mintavételi eljárások általában nem alkalmazhatóak, ha javítani akarunk a megfigyelések reprezentativitásán, kvótás mintával dolgozhatunk.
- A hólabda-mintavétel olyan módszer, amellyel egyre növekvő megfigyelési mintára tehetünk szert. Megkérjük a megfigyelt esemény egyik résztvevőjét, hogy ajánljon másokat, akikkel interjúkat készíthetünk, majd e később meginterjúvoltak mindegyikétől további javaslatokat kérünk.
- Sokszor fontos bepillantást nyújt a társas viselkedés „normális” menetébe, ha a terepkutatás során megvizsgáljuk a deviáns eseteket is.
- A terepnapló a terepkutatás gerince, mivel a kutató ebben rögzíti a megfigyeléseit. A naplóbejegyzéseknek részletesnek, ugyanakkor tömörnek kell lenniük. Rögzítsük a megfigyeléseinket miközben végezzük őket, ha ez lehetséges, ha nem, akkor utána olyan hamar, ahogyan csak lehet.
- Bár a terepkutatás kvalitatív kutatási módszer, néha a rögzített megfigyelések valamelyikének kvantifikálására is mód nyílik.
- A terepkutatásnál a megfigyelés, az adatfeldolgozás, és az elemzés egymásba fonódó, körkörös folyamatok.
- Az adatfeldolgozás kelepcéi közé tartozik a provincializmus, az elhamarkodott következtetés, a kétséges ok, az elhallgatott bizonyíték, és a hamis dilemma.
- Ha a kísérlethez és a kérdőíves vizsgálathoz hasonlítjuk, a terepkutatás eredményeinek érvényessége általában nagyobb, megbízhatósága azonban kisebb, ezenfelül a terepkutatások alapján nem is általánosíthatunk olyan biztosan, mint a szigorú mintavételen és szabványosított kérdőíveken alapuló kutatásokból.
11. BEAVATKOZÁS-MENTES VIZSGÁLATOK
- A beavatkozás nélküli módszerekkel anélkül tanulmányozhatjuk a társadalmi viselkedést, hogy annak a folyamatába beavatkoznánk.
- A tartalomelemzés olyan társadalomkutatási módszer, mely az emberi közlések tanulmányozására alkalmas. Azon felül, hogy használható a kommunikációs folyamatok tanulmányozására, a társadalmi viselkedés más vonatkozásainak vizsgálatára is alkalmas.
- Tartalomelemzésnél az elemzési egységek a közlés egységei – szavak, bekezdések, könyvek.
- A tartalomelemzésben a standard valószínűségi mintavételi eljárások alkalmazhatók.
- A manifest tartalom egy közlés közvetlenül látható, objektíven azonosítható jellemzőit jelenti – ilyenek egy könyvben bizonyos szavak, egy festményen a használt színek és így tovább. A tartalomelemzés egyik lehetséges fókuszpontja.
- A látens tartalom a közlésekben rejlő tartalmakat jelenti. A látens tartalom meghatározásánál részben a kutató megítélésére vagyunk utalva.
- A kódolás az a folyamat, amikor a nyers adatokat – akár látens, akár manifeszt tartalmat – standardizált, kvantitatív formára hozzuk.
- Számos kormányzati és nem kormányzati szerv szolgáltat összesített adatokat a társadalom különböző szempontú vizsgálataihoz.
- Ökológiai tévkövetkeztetés akkor áll elő, ha a csoportszinten talált összefüggések mások, mint amelyeket az egyének szintjén találnánk: így, ha összevonat adatok elemzéséből akarjuk az egyének magatartását megérteni, megeshet, hogy téves következtetésekre jutunk.
- A meglévő statisztikák elemzésével kapcsolatban fellépő érvényességi problémák megoldásában általában a logikai tisztaság és a megismétlés segíthet.
- Gyakoriak a meglévő statisztikákkal kapcsolatban a megbízhatósági problémák: fontos ezért, hogy elővigyázatosan bánjunk velük.
- A társadalomtudósok a különböző kultúrák történelmében mutatkozó hasonlóságok feltárására összehasonlító/történelmi módszereket is alkalmaznak.
- A hermeneutika arra vonatkozik, amikor a társadalmi élet értelmezése érdekében belehelyezkedünk a résztvevők körülményeibe, nézeteibe, érzéseibe.
- Az ideáltípus egy társadalmi jelenség lényeges minőségeiből konstruált fogalmi modell.
12. HATÁSVIZSGÁLATOK
- A hatásvizsgálat jó példa a társadalomtudományokban végzett alkalmazott kutatásokra.
- A hatásvizsgálat különösképp helyénvaló olyankor, amikor valamifajta társadalmi beavatkozás zajlik.
- A hatásvizsgálathoz elengedhetetlen a probléma gondos megfogalmazása, ideértve a releváns mérőeszközöknek, valamint a siker és a kudarc kritériumainak specifikálását.
- A hatásvizsgálatokat végző kutatók jellegzetesen kísérleti és kvázi-kísérleti elrendezésekkel dolgoznak.
- Az idősoros kvázi-kísérleti elrendezés egyetlen kísérleti csoport megfigyelését jelenti bizonyos időn át. Gyenge elrendezés abban az értelemben, hogy a megfigyelt változást okozhatja más is, nemcsak a kísérleti inger.
- A hatásvizsgálattal, mivel a tényleges élet mindennapos eseményeibe beleágyazottan zajlik, speciális szervezési-logisztikai, illetve etikai problémák is velejárnak.
- Ne vegyük természetesnek, hogy a hatásvizsgálatokból adódó gyakorlati következtetéseket átültetnénk a gyakorlatba: főként olyankor ne, ha hivatalos nézeteknek mondanak ellent.
- A makrotársadalmi mutatók nagy populációk összesített leírásai. Hozzásegíthetnek a nagy társadalmi folyamatok megértéséhez.
- Időnként lehetőség van számítógépes szimulációs modellek megkonstruálására, amelyekkel a társadalmi beavatkozások eredményei anélkül is kimutathatók, hogy ezeket az eredményeket a tényleges életben meg kellene tapasztalnunk.
SZAKKIFEJEZÉSEK
Adatközlő: A vizsgálni kívánt társadalmi jelenségben jártas személy, aki hajlandó elmondani nekünk, amit tud. Ha például egy vallási szekta tagjai között tervezünk részt vevő megfigyelést, akkor érdemes összebarátkoznunk valakivel, akinek már vannak róluk ismeretei – esetleg egy szektataggal – így háttérinformációkhoz juthatunk. Nem azonos a válaszolóval.
Általánosíthatóság: Egy kutatási eredmények az a tulajdonsága, amely alapján jogosultak vagyunk kijelenteni, hogy az alapjául szolgáló megfigyeléseknél többet fejez ki. Sokszor egy mintáról az alapsokaságra általánosítunk. Máskor fogalmakkal dolgozunk: ha kiderítjük, hogy miért követnek el emberek betöréseket, általánosíthatjuk-e ezt a felfedezésünket másfajta bűnökre is?
Arányskála: Mérési szint; az a változó mérhető arányskálán, amelynek attribútumai a nominális, ordinális és intervallum mérési szintek összes tulajdonságaival bírnak, ezenkívül „valódi” zéruspontjuk is van. Arányskálán mérhető változó például az életkor.
Átlagos, átlag: Az „átlagos” jelzővel általában valaminek a jellegzetes vagy normális voltára utalunk. A számtani közép, a medián és a módusz matematikai értelemben vett átlagok.
Attribútumok: Személyek vagy dolgok jellemzői.
Az indexek felcserélhetősége: A kifejezés Paul Lazarsfeldtől ered, és arra a logikai állításra utal, hogy ha valamilyen általános változó összefügg egy másik változóval, akkor a változó minden mutatójának ugyanígy össze kell vele függenie.
Belső érvényeség-ellenőrzés: Az az eljárás, amikor egy összetett mérce összetevő itemeit magával a mércével korreláltatjuk. Módszer arra, hogy ellenőrizzük, mennyire bölcs az összes itemet belevenni az összetett mércébe.
Belső érvénytelenség: Arra az eshetőségre utal, hogy a kísérleti eredményeinkből levont következtetéseink nem pontosan felelnek meg annak, ami magában a kísérletben történt.
Bogardus-féle társadalmi távolság-skála: Mérési eljárás annak meghatározására, hogy mennyire hajlandók emberek másfajta emberekkel – különféle közelségi fokú – társas kapcsolatokba kerülni. Az eljárás attól különösen jó hatásfokú, hogy az adatok eredeti részletességének feláldozása nélkül teszi lehetővé több külön változó összegzését.
Cenzus: (1) Valamely alapsokaság jellemzőinek felsorolása. A cenzus gyakran hasonlít a kérdőíves kutatásra: az a különbség, hogy a cenzus a populáció összes tagjától gyűjt adatokat, a kérdőíves kutatás pedig egy mintára szorítkozik. (2) Amivel mindenféle szikkadtagyúak állandóan traktálnak.
Csoportos mintavétel: (1) Többlépcsős mintavétel, amelyben először természetes csoportok (clusterek) közül választunk mintát, majd a kiválasztott csoportok elemei közül almintákat veszünk. Mintát vehetnénk pl. címjegyzék alapján az USA egyetemi és főiskolái közül, azután a kiválasztott iskolák mindegyikétől hallgatói névsort kérnénk, sorra mintát vennénk az egyes névsorokról, így kapnánk meg a hallgatók mintáját. V.ö.: Területi valószínűségi minta
Dedukció: Logikai modell, amelyben általános alapelvekből speciális feltevéseket alakítunk ki. Abból az általános alapelvből kiindulva, hogy minden dékán kiállhatatlan fráter, feltételezhetjük, hogy ez sem fog minket másik szakra átengedni. Ez a feltételezés dedukció (levezetés) eredménye lenne.
Dichotóm változó: Dichotómnak nevezzük az olyan változót, amelyiknek csak két értéke lehet. V.ö.: kétértékű változó
Dimenzió: egy fogalom meghatározott vonatkozása, illetve oldala.
EAV: Elemszámmal arányos valószínűség (PPS). A többlépcsős csoportos mintavételnek az a fajtája, amikor nem egyforma (ahogy az EPSEM mintáknál), hanem az elemszámukkal arányos esélyt adunk a csoportoknak a mintába kerülésre.
Egyszerű véletlen mintavétel: A valószínűségi mintavétel egyik fajtája: megszámozzuk az alapsokaságot alkotó egyedeket, készítünk egy véletlen (random) számsort, és az ebben szereplő sorszámú egyedeket vesszük be a mintába. Bár a valószínűségelmélet és számításai ennek az alapvető mintavételi eljárásnak az alkalmazását feltételezik, használata – gyakorlati okokból – mégis ritka. Egyenértékű alternatívája a szisztematikus mintavétel (véletlen kezdőponttal).
Egyváltozós elemzés: Egyetlen változó elemzése, leírás céljából. Példái a gyakorisági megoszlások, a középértékek (átlagok) és a szóródási mérőszámok – megkülönböztetjük a kétváltozós és a többváltozós elemzéstől.
Elemzési egységek: Akit vagy amit vizsgálunk. A társadalomtudományi kutatások legtipikusabb elemzési egysége az egyedi ember.
EPSEM: Egyenlő Kiválasztási Valószínűségi Módszerek. Olyan mintavételi terv, amelyben egy alapsokaság valamennyit agának ugyanakkora az esélye a mintába kerülésre.
Érvényesség ránézésre (1): Egy mutatónak az a tulajdonsága, amely lehetővé teszi, hogy egy adott változót mérni lehessen vele. Különösebb magyarázat nélkül is elfogadható, hogy egy személy templomba járásának a gyakorisága az illető vallásosságának a mutatója lehet. Tehát ránézésre érvényes. (2) Amikor egy villamosbérlet ránézésre e havinak látszik.
Érvényesség: Az olyan mérőeszközökre alkalmazott leíró kifejezés,melyek valóban azt a fogalmat mérik, amelyet mérni akarunk. Az IQ például feltehetőleg érvényesebb mércéje az intelligenciának, mint a könyvtárban töltött órák száma. Fontos megértenünk, hogy egy mérőeszköz érvényességét nem lehet végérvényesen bebizonyítani. Ezek a szempontok azonban segítenek a relatív érvényesség megállapításában: milyen a mérőeszközünk érvényessége ránézésre, milyen a kritérium szerinti érvényessége, milyen a tartalom szerinti érvényessége, a konstrukció szerinti érvényessége, segít ezenkívül a külső érvényesség-ellenőrzés és a belső érvényesség-ellenőrzés. Ne keverjük össze a megbízhatósággal.
Faktorelemzés: Komplex algebrai módszer egy konkrét megfigyeléssor mögötti általános dimenziók, azaz faktorok meghatározására.
Feltételes kérdés: Olyan kérdőívszerkesztés, amelyet csak némely válaszolóknak kell feltenni, bizonyos más kérdésekre adott válaszaiktól függően. Mindegyik válaszolónkat megkérdeznénk pl., hogy a Cosa Nostrához tartoznak-de, de csak azoktól, akik igennel felelnek, kérdeznénk, hogy milyen gyakran járnak összejövetelekre és kirándulásokra. Ez utóbbi ekkor feltételes kérdés volna.
Független változó (1): Olyan változó, amelynek értékei egy elemzésben nem kérdésesek, hanem adottnak vehetők. A független változóról feltételezzük, hogy oka vagy meghatározója a függő változónak. Ha úgy találjuk, hogy a vallás bizonyos mértékig függ a nemtől – a nők vallásosabbak, mint a férfiak -, itt a nem a független változó, a vallásosság a függő változó. Vegyük észre, hogy ugyanaz a változó lehet független változó az elemzés egyik szakaszában és függő egy másik szakaszban. A vallásosság szerepelhet független változóként a bűn magyarázatakor. (2) Az a változó, amely senkitől sem fogad el tanácsot.
Függő változó: Az a változó, amelyről feltesszük, hogy egy másiktól (ezt nevezzük független változónak) függ, vagy hogy ez a másik okozza. Amikor azt mondjuk, hogy a jövedelem részben a formális oktatás mennyiségétől függ, akkor a jövedelemmel függő változóként bánunk. (2) Önállótlan, puhány változó.
Guttman-skála: (1) Több külön megfigyelés összesítésére és egy általánosabb változó kifejezésére szolgáló összetett mérőeszköztípus. (2) Guttman Lajcsi dalestre készül.
Gyakorisági megoszlás: Annak a leírása, hogy egy változónak melyik attribútuma hányszor fordult elő egy mintában. Gyakorisági megoszlásra példa például az a kijelentés, hogy a mintának 53 százaléka volt férfi, és 47 százaléka nő. További példa az a kijelentés, hogy a megvizsgált városok közül 15-nek volt 10 000 alatti lakossága, 23-nak 10 000 és 25 000 közötti, és így tovább.
Hawthorne-hatás: A kifejezés egy termelékenységi vizsgálatsorozatra utal, a Western Electric Company egyik – Hawthorne nevű – gyártelepén (Chicago, Illinois állam). A kutatók felismerték, hogy a jelenlétükkel befolyásolják a megfigyelt dolgozók viselkedését. A kifejezésen ma bármilyen, a vizsgálat által a vizsgálat tárgyára gyakorolt hatást értenek.
Hipotézis: (1) Valamely dolog természetét illető, elméletből levezetett feltevés. Valamiről kijelentjük, hogy a valóságban ilyennek és ilyennek kell lennie, ha az elmélet helyes. (2) A ruhafehérítésről szóló kandidátusi értekezés szóbeli megvitatása.
Hipotézisvizsgálat: (1) Annak meghatározása, hogy azok a feltevések, amelyeket a hipotézis kifejez, tényleg teljesülnek-e a valóságban. (2) A ruhafehérítésről szóló kandidátusi értekezés szóbeli megvitatása.
Hólabda, vagy görgetett minta: (1) A terepkutatásban sokszor használt nem valószínűségi mintavételi eljárás. Minden megkérdezett személytől javaslatot kérünk további megkérdezendő személyekre. (2) A helytetőről válogatott köveket, vagy jól megtermett hógolyókat zúdítunk módszertanoktatónk nyakába.
Illesztés (matching): Kísérleteknél: az az eljárás, melynek révén az alanyokat – egy vagy több változóban mutatkozó hasonlóságuk alapján – összeillő párokba állítjuk (illesztjük), majd a pár egyik tagját a kísérleti, a másikat a kontrollcsoporthoz soroljuk.
Index: Összetett mérőeszköz, mely több specifikus megfigyelést összegez, és kifejez valamilyen általánosabb dimenziót. Megkülönböztetendő a skálától.
Indukció: Logikai modell, amelyben konkrét megfigyelések alapján általános alapelveket fogalmazunk meg. Ha észrevesszük, hogy a zsidók és a katolikusok inkább szavaznak a demokratákra, mint a protestánsok, ebből arra következtethetnénk, hogy a vallási kisebbségek az Egyesült Államokban inkább a demokrata párthoz kötődnek, és ezt egyben meg is magyaráznánk. Ez példa lenne indukcióra. Vö.: dedukció
Interpretáció: A Lazarsfeld-paradigmával (elaborációs modell) kapcsolatban használt szakkifejezés. A kutatások lehetséges kimenetelei közül azt fejezi ki, amikor a kontrollváltozóról kiderül, hogy az az a közvetítő faktor, amelyen keresztül egy független változó egy függő változóra hatást gyakorol.
Interszubjektivitás: A tudománynak (és más vizsgálódásoknak) az a minősége, melynek folytán két különböző kutató, ha ugyanazt a problémát vizsgálja, ugyanarra a következtetésre jut. Végső soron ez a gyakorlati kritériuma az ún. objektivitásnak. Valamiről akkor mondjuk, hogy „objektíve igaz”, ha különféle szubjektív orientációjú független megfigyelők mind igaznak mondják.
Intervallum mérési szint: Az a változó intervallum mérési szintű, amelynek attribútumai rangsorba rendezettek, s közülük a szomszédosokat egyenlő közök választják el. Pl. erre a Fahrenheit hőfok-skála, mivel ugyanakkora a távolság 17 és 18 fok, mint 89 és 90 fok között.
Kérdőív: Elemzésre alkalmas információk megszerzésére szolgáló kérdésekből és egyéb itemekből álló dokumentum. Főként a kérdőíves vizsgálat-kutatások használnak kérdőíveket, de találkozunk velük kísérleteknél, terepkutatásban és más megfigyelési módok esetén is.
Keresztmetszeti vizsgálat: Olyan vizsgálat, amely egyetlen időpontot reprezentáló megfigyeléseken alapul. Ellentéte a longitudinális vizsgálat.
Kétértékű változó: Változó mindössze két kategóriával. Például a nem, melynek a nő, illetve a férfi az attribútumai. Ld. Dichotóm változó.
Kétváltozós elemzés: Két változó egyidejű elemzése azzal a céllal, hogy meghatározzuk a közöttük lévő tapasztalati összefüggést. Példa kétválasztós elemzésre, amikor felírjuk két változó százalékos megoszlását, vagy kiszámítjuk a korrelációs együtthatójukat.
Kódolás: Az az eljárás, melynek során gépi feldolgozásra alkalmas formára hozzuk a nyers adatokat.
Kódutasítás, kódleírás: Az az adatfeldolgozáskor és adatelemzéskor használt dokumentum, amelyből a különböző adategységek adatállományon belüli elhelyezkedése kiderül. A kódleírásban szokásosan az adategységek elhelyezkedése és az attribútumok jelölésére használt kódok is szerepelnek.
Kohorszvizsgálat: Olyan vizsgálat, amelyben egy bizonyos csoportot vizsgálnak hosszabb ideig, miközben minden egyes megfigyelési alkalommal a csoport különböző tagjairól gyűjtenek adatokat. Ha pl. úgy vizsgálnám az 1970-es évfolyam foglalkozástörténetét, hogy ötévenként kérdőíveket küldenék ki, az kohorszvizsgálat lenne.
Konceptualizáció (1): Az a mentális folyamat, amelynek során homályos és pontatlan képzeteink pontosabban meghatározottá és precízebbé válnak. Vizsgálni akarjuk az előítéletességet. De mit értünk előítéletességen? Többféle előítélet létezik. (2) Értelmiségiek ivaros szaporodása.
Konfidencia-intervallum (1): Értéksáv, ahová a populációs paraméter a becslés szerint esik. Lehet például, hogy egy kérdőíves vizsgálat szerint egy mintában 40 százalék az A jelöltet támogatók aránya (szegény ördög). Bár az összes választók között az őt támogatók arányára a legjobb becslés ugyan a 40 százalék, azt nem várhatjuk, hogy pontosan ennyi legyen. Kiszámíthatunk tehát egy megbízhatósági (konfidencia-) intervallumot (pl. 35 és 45 százalék között), amelybe az alapsokaságra vonatkozó százalékarány valószínűleg beleesik. Vegyük észre, hogy minden konfidencia-intervallummal együtt a hozzá tartozó megbízhatósági szintet is meg kell adnunk. (2) Amilyen közel merészkedsz egy alligátorhoz.
Konstrukció szerinti érvényesség: Egy adott módon mért változó olyan módon függ össze a többi változóval, ahogy azt az elméleti összefüggés-rendszer alapján várjuk.
Kontigencia-tábla, kereszttábla: Változók közötti összefüggések – százalékos megoszlások képében való – bemutatására alkalmas forma.
Kontrollcsoport: Kísérletezéskor az alanyok olyan csoportja, amely a kísérleti ingerben nem részesül, és amely egyébként lehetőleg minden tekintetben emlékeztet a kísérleti csoportra. Ha a kísérlet végén összehasonlítjuk a kísérleti csoportot és a kontrollcsoportot, akkor láthatjuk a kísérleti inger hatását.
Kontrollváltozó: Olyan változó, amelyet, hogy két másik változó kapcsolatáról sikerüljön többet megtudnunk, állandó szinten tartunk. Ha pl. kapcsolatot találnánk az előítéletesség és az iskolázottság között, akkor megtehetnénk, hogy rögzítjük a nemet, és így különa férfiak és külön a nők között vizsgáljuk az előítéletesség és az iskolázottság kapcsolatát. Ebben a példában a nem a kontrollváltozó.
Kritérium szerinti érvényesség: Amilyen mértékben egy mérce egybevág bizonyos külső kritériumokkal. Az egyetemi felvételi érvényessége például abban mutatkozik meg, hogy mennyire tudja a hallgatók tanulmányi előmenetelét előrejelezni.
Külső érvényességellenőrzés: Az az eljárás, amikor úgy ellenőrizzük egy mérőeszköz – pl. index vagy skála – érvényességét, hogy megvizsgáljuk, hogyan függ össze ugyanannak a változónak más mutatóival. Például, ha egy index valóban méri az előítéletességet, akkor illik az előítéletesség egyéb mutatóival összefüggenie.
Külső érvénytelenség: Arra az eshetőségre utal, amikor a kísérleti eredményekből levont következtetéseink nem általánosíthatók a „valós” világra.
Kvótás minta: A nem valószínűségi minták egyik fajtája, amelyben előre meghatározott jellemzők alapján úgy választunk egységeket a mintába, hogy ezen jellemzők eloszlása a teljes mintában ugyanolyan legyen, mint amilyent a vizsgált alapsokaságról feltételezünk.
Látens (rejtett) tartalom: A tartalomelemzéssel kapcsolatban merül fel, a közlemények mélyén meghúzódó tartalomra vonatkozik, megkülönböztetendő a manifeszt (nyilvánvaló) tartalomtól.
Leíró statisztika: Olyan statisztikai számítások, amelyek vagy egy minta jellemzőit, vagy pedig a minta alapján a változók közötti kapcsolatokat írják le. A leíró statisztikák pusztán összesítenek egy sor – mintára vonatkozó – megfigyelést, míg a statisztikai következtetések a konkrét megfigyelések leírásán túlmenően következtetéseket vonnak le arról a nagyobb alapsokaságról is, amelyből a minta való.
Likert-skála: Rensis Likert által kidolgozott összetett mérőeszközfajta, standardizált válaszkategóriákat ad meg a kérdőíves vizsgálat kérdőíveiben, hogy ezáltal emelni lehessen a mérési szintet a társadalomtudományi kutatásokban. A Likert-itemekben ilyenféle válaszkategóriákkal találkozunk: határozottan egyetért, egyetért, nem ért egyet, határozottan nem ért egyet. Ilyen itemeket a Likert-skálák szerkesztéséhez és más típusú összetett mércék szerkesztéséhez is felhasználhatunk.
Lingitudinális vizsgálat: Különböző időpontokban történő adatfelvételt magában foglaló kutatási terv, ellentétben a keresztmetszeti vizsgálattal.
Manifeszt (nyilvánvaló) tartalom: Tartalomelemzésnél: valamely közleményben ténylegesen előforduló kifejezések, ellentéte ebben az összefüggésben a látens tartalom.
Másodelemzés: Olyan kutatási forma, amikor az egyik kutató által összegyűjtött és feldolgozott adatokat egy másik kutató – gyakran egészen más céllal – újraelemzi. Főként kérdőíves vizsgálati adatok vizsgálatára alkalmas. Az adatarchívumok és a könyvtárak a másodelemzésre kínálkozó adatok tárházai.
Medián (1): Középérték fajta, a megfigyelések nagyság szerinti sorrendjében a „középső” eset. Ha öt férfi kora 16, 17, 20, 54 és 88 év, akkor a medián 20. (a számtani közép: 39). (2) A biztonságos vezetés és az izgalmas vezetés közötti választóvonal.
Megbízhatóság: A mérési módszereknek az a tulajdonsága, hogy ugyanannak a jelenségnek ismételt megfigyelésével minden alkalommal ugyanazokhoz az adatokhoz jutunk. Egy kérdőíves vizsgálatban például feltehetően nagyobb volna a „Volt-e templomban az elmúlt héten?” kérdés megbízhatósága, mint az „életében kb. hányszor volt Ön templomban?” kérdésé. Ne keverjük össze az érvényességgel.
Megbízhatósági (konfidencia) szint: (1) Annak becsült valószínűsége, hogy egy populációs paraméter egy adott konfidencia-intervallumba esik. Lehetünk pl.95%-ig biztosak abban, hogy az összes szavazó 35 és 45% közötti arányban részesíti előnyben az A jelöltet. (2) Amennyire bízhatunk abban, hogy az utcai árustól 10 dollárért vett gyűrűnk igazából háromkarátos gyémánt.
Megismétlés (replication): Általában: egy kísérlet megismétlése a hiba csökkentése vagy valamilyen hiba kimutatása érdekében. Ezenkívül szakkifejezése a Lazarsfeld-paradigmának: az elaborációnak arra a kimenetelére vonatkozik, amikor a kontrollváltozót konstans szinten tartva is megmarad két változó között az eredetileg megfigyelt összefüggés.
Megkérdezéses kérdőívfelvétel: Adatgyűjtésre szolgáló érintkezés két ember között, akik közül az egyik (kérdezőbiztos) kérdéseket tesz fel a másiknak (a válaszolónak). A kérdezés végezhető személyesen vagy telefonon.
Megválaszolási arány: A kérdőíves vizsgálatban részt vevő személyek száma, elosztva a mintába bekerült személyek számával, százalékként kifejezve. Nevezik még kitöltési befejezési hányadnak, illetve önkitöltős kérdőíveknél, visszaküldési hányadnak is: a szétküldött kérdőíveknek hány százaléka érkezett vissza.
Mennyiségi (kvantitatív) elemzés: (1) Numerikus alakban jelenítjük meg és kezeljük a megfigyeléseinket, így igyekszünk leírni és magyarázni a mögöttük meghúzódó jelenségeket. (2) Egy HATALMAS elemzés.
Minőségi (kvalitatív) elemzés: (1) A megfigyelések nem numerikus vizsgálata és értelmezése az összefüggések mögöttes jelentéseinek, illetve mintázatainak feltárása céljából. Leginkább a történeti kutatásra és a terepkutatásra jellemző. (2) Egy menő elemzés.
Mintavételi keret: Teljes vagy körülbelüli felsorolás arról az alapsokaságról, amelyből mintát akarunk venni. A minta csak akkor reprezentálhatja az alapsokaságot, ha a mintavételi keretben az alapsokaságnak minden (vagy majdnem minden) egyede szerepel.
Mintavételi hányad: Az alapsokaságból a mintába kerülő elemek aránya.
Mintavételi intervallum: A populációnak a mintába bekerülő elemei közötti szabályos távolság.
Módusz: Ez is középérték-fajta, a legtöbbször megfigyelt értéket, illetve attribútumot jelenti. Ha egy minta 1000 protestánsból, 275 katolikusból és 33 zsidóból áll, akkor itt a protestáns a modális kategória.
A mutatók felcserélhetősége: Az az elv, mely kimondja, hogy ha két változó összefügg, akkor ennek a tapasztalatban attól függetlenül meg kell mutatkoznia, hogy milyen mércéket (mutatókat) alkalmazunk a kapcsolat ellenőrzésére. Pl. ha a nők valóban vallásosabbak, mint a férfiak, akkor a vallásosság minden mércéje szerint vallásosabbnak kell mutatkozniuk.
Nem mintavételi hibák: Az adatminőség azon tökéletlenségei, amelyeket nem a mintavétel hibája, hanem valamilyen egyéb tényező okoz. Idetartozó példák: a válaszoló félreérti a kérdést, a kérdező vagy a kódoló hibásan rögzíti a választ, kártyalyukasztási (adatrögzítési) hibák, és így tovább.
Nem valószínűségi minta: Olyan minta, amelynek választásakor nem a valószínűségi mintavétel elmélete által javasolt szabályokat követtük. Idetartoznak pl. a szakértői, a kvótás és a hólabda minták.
Nominális mérési szint: Az olyan változó nomális mérési szintű, melynek különböző attribútumai pusztán csak különbözőek – szemben az ordinális, az intervallum- és az arányskálákkal. Nominális változóra példa lehet a nem.
Nullhipotézis (1): A hipotézisvizsgálattal és a statisztikai szignifikanciapróbákkal kapcsolatban az a hipotézis, amely szerint a vizsgált változók között nincsen összefüggés. Ha statisztikailag elvetjük a nullhipotézist, akkor ezután úgy dönthetünk, hogy a két változó összefügg. (2) Nincs egy árva hipotézisünk sem.
Objektivitás: Nem létezik.
Ökológiai tévkövetkeztetés: Ha – tévesen – egyénekre vonatkozó következtetéseket hozunk, kizárólag csoportok megfigyelése alapján.
Operacionális, műveleti meghatározás: Amikor úgy határozunk meg pontosan és részletekbe menően egy dolgot, hogy azokat a lépéseket, műveleteket adjuk meg, amelyekkel a megfigyeléseket osztályozni fogjuk. Annak, hogy „jelese lesz ezen a kurzuson”, lehet operacionális meghatározása az, hogy „a záróvizsga kérdéseinek legalább 90 százalékára helyesen válaszol”.
Operacionalizáció (1): A konceptualizációt követő lépés. Az operacionalizáló az a folyamat, amikor kialakítjuk a műveleti meghatározásokat. (2) Műtét okoskodó értelmiségieken (főként operakedvelőkön)
Ordinális mérési szint: Az olyan változó ordinális mérési szintű, amelynek az attribútumai valamilyen dimenzió szerint rangsorba állíthatók. Ilyen például a „magas-közepes-alacsony” attribútumokkal jellemzett szocioökonómiai státus.
Panelvizsgálat: Olyan fajta longitudinális vizsgálat, amelyben különböző időpontokban ugyanattól a mintától (a paneltől) gyűjtenek adatokat.
Rákérdezés: Kérdezéses kérdőívfelvételnél használatos technika: arra szolgál, hogy egy kérdésre minél teljesebb feleletet kapjunk. A válaszolót egy nondirektív kifejezés vagy kérdés segítségével arra ösztönözzük, hogy a válaszát fejtse ki bővebben. Példák: „Továbbá?” és „hogy mondja?”
Randomizáció: Kísérleti alanyok kísérleti, illetve kontrollcsoportba sorolására szolgáló technika: véletlenszerűen (random módon).
Redukcionizmus: Egyes kutatók hibája: a vizsgálat jelenség szempontjából fontosnak tekintettel fogalmak körének túl szűkre szabása (redukálása).
Regresszióelemzés: Az adatelemzés olyan formája, amelyben a változók közötti kapcsolatokat egy egyenlet – a regressziós egyenlet – alakjában ábrázoljuk.
Reifikáció: Nem valóságos dolgok valóságosnak tekintése.
Rekurzív: Egyes folyamatoknak az a „visszaható” természete, miszerint egy folyamat eredménye befolyásolhatja az ők okozó folyamatot. A terhesség okának megismerése pl. olyan fogamzásgátló eljárásokhoz vezethet, amelyek megváltoztatják az általunk megismert folyamatot.
Reprezentativitás (1): Minta jellemzője: ha benne ugyanaz a tulajdonságok megoszlása, mint az alapsokaságban. Ebből következően feltehető, hogy az ilyen minták elemzésével nyert leírások és magyarázatok az alapsokaságra vonatkozó hasonlókat képviselnek (reprezentálnak) A valószínűségi mintavételi eljárások alkalmazása növeli a reprezentativitást, a reprezentativitás teszi lehetővé az eredmények általánosíthatóságát, és a statisztikai következtetéseket.
Reprodukálhatósági együttható: (1) Azt méri, hogy mennyire pontosan lehet egy skála alapján a skála megszerkesztésében részt vett eredeti adatokat rekonstruálni.
Rétegzés: Az alapsokaságot alkotó egyedek homogén csoportokba (rétegbe: strata) sorolása a mintavételt megelőzően. Az eljárás – mely használható akár az egyszerű véletlen, akár a szisztematikus, akár a csoportos mintavétellel együtt – javítja a minta reprezentativitását, legalábbis a rétegző változók tekintetében.
Skála: Összetett mérőeszköz; skála olyan itemekből szerkeszthető, amelyek logikai vagy tapasztalati struktúrába rendeződnek. Pl.: Likert-, Guttman- és Thurstone-skálák, Bogardus-féle társadalmi távolság skála. Megkülönböztetendő az indextől.
Specifikáció: Általában az a folyamat, amelynek során pontosabban meghatározzuk a fogalmakat. Ezenkívül, mint szakkifejezést, a Lazarsfeld-paradigmával kapcsolatban is használjuk: az elaborációnak arra a kimenetelére vonatkozik, amikor a kontrollváltozó által meghatározott alcsoportok némelyikében fennmarad, másokban eltűnik a két változó között eredetileg megfigyelt összefüggés. Ez azt jelentené, hogy sikerül specifikálnunk azokat a körülményeket, amelyek között az eredeti összefüggés érvényesül: pl. férfiak között igen, nők között nem.
Statisztikai következtetések elmélete: A statisztikai számításoknak az a területe, mely azt tárgyalja, hogy hogyan lehet egy minta alapján a bővebb alapsokaságra érvényes következtetéseket hozni.
Statisztikai szignifikancia: (1) Általános kifejezés; arra vonatkozik, hogy milyen kevéssé valószínű, hogy egy mintában megfigyelt összefüggések kizárólag a mintavételi hibának volnának köszönhetőek. (2) Mennyire fontos, ha Ön a statisztikavizsgán elhasal. Úgy értem, költő még akkor is lehet.
Statisztikai szignifikancia-próbák: Statisztikai számítások egy osztálya, mellyel kimutatható, mennyire valószínű, hogy egy mintában a változók között megfigyelt bizonyos kapcsolat kizárólag a mintavételi hibának tulajdonítható.
Súlyozás: Mintavétellel kapcsolatos eljárás, melynek során az egyenlőtlen valószínűséggel mintába válogatott egyedeknek különféle súlyokat adunk, hogy a minta jól reprezentálja azt az alapsokaságot, amelyből vettük.
Szakértői minta: (1) A nem valószínűségi mintavétel egyik típusa, amikor a megfigyelendők mintáját a saját megítélésünkre alapozva állítjuk össze: azokat választjuk, akiket a leghasznosabbnak vagy a legreprezentatívabbnak ítélünk. (2) Véleményükhöz makacsul ragaszkodó személyek mintája.
Számtani közép: Középérték-fajta: úgy számítjuk, hogy összeadjuk több megfigyelés értékét, és az összeget a megfigyelések számával osztjuk. Ha 10 tantárgy alapján eddig 4,0 volt az átlaga, és most 2-est kap, akkor most már csak 3,81 az átlaga (jegyeinek számtani közepe).
Szignifikanciaszint: A statisztikai szignifikanciapróbákkal összefüggésben annak a valószínűsége, hogy egy megfigyelt, tapasztalati összefüggés a mintavételi hibának tulajdonítható. Egy összefüggésről akkor mondjuk, hogy a 0,05 szinten szignifikáns, ha annak az esélye, hogy pusztán mintavételi hiba következményeként kaptuk, kisebb, mint 5 a százból.
Szisztematikus mintavétel (1): A valószínűségi mintavétel egyik fajtája: a felsorolásban szereplő minden k-adik elemet vesszük be a mintába: például minden 25-dik diákot a hallgatói nyilvántartásból. A k kiszámítása: elosztjuk a populáció elemszámát a kívánt mintaelemszámmal; a k neve: mintavételi intervallum.A szisztematikus mintavétel – bizonyos megszorításokkal – funkcionálisan egyenértékű az egyszerű véletlen mintavétellel, és általában egyszerűbben elvégezhető. Az első elemet véletlen módon szokás kiválasztani. (2) Válogatás nélkül, módszeresen minden harmadik kővel vagy hógolyóval dobunk.
Szóródás: (1) Az értékek megoszlása egy középérték – pl. a számtani közép – körül. A terjedelem egyszerű példa szóródási mérőszámra. Szerepelhet például a beszámolónkban, hogy egy csoport átlagéletkora (értsd: számtani közép) 37,9 év, a terjedelem pedig 12-től 89 évig terjed. (2) Ha elszórták, valakinek ásnia kell majd.
Tartalom szerinti érvényesség: Amilyen mértékig egy mérés lefedi a mérendő fogalom jelentéstartományát.
Terjedelem (range): (1) A szóródás egyik mérőszáma: valamely megfigyeléshalmaz legkisebb és legnagyobb értékéből áll. Az Ön évfolyamában az életkor terjedelme lehet például 17 és 37 közötti. (2) Nagy testek tulajdonsága.
Területi valószínűségi minta: Többlépcsős csoportos mintavétel, amelyben földrajzi területek – például népszámlálási számlálókörzetek vagy tájegységek – az első lépcsőben a mintavételi egységek. Az első lépcsőben beválasztott egységek elemeiről felsorolást készítünk: minden mintába került körzet minden háztartását fel kellene írnunk a körzetekbe tett kirándulások során, majd almintákat veszünk az így készült listákról.
Thurstone-skála: Olyan összetett mérőeszköz, amelyet annak megfelelően szerkesztenek, hogy az egyes változók különféle mutatóinak a szakértők mekkora súlyokat adnak.
Tipológia: Megfigyelések (leginkább nominális) osztályozása két vagy több változóban felvett attribútumaiknak megfelelően. Ilyen például, ha az újságokat a liberális-városi, liberális-falusi, konzervatív-városi, konzervatív-falusi kategóriákba soroljuk.
Többváltozós elemzés: Több változó közötti kapcsolatok szimultán elemzése. Ha egyszerre vizsgálnánk a kor, a nem és a társadalmi osztály hatását a vallásosságra, ez példa lehetne többváltozós elemzésre.
Torzítás (bias): (1) A mérőeszközöknek az a tulajdonsága, amely őket a mért dolognak az egyik irányban történő hibás megjelenítésére hajlamosítja. Az „Ön is egyetért-e azzal, hogy az elnök jól végzi a dolgát?” kérdőívitem például torzít, mert általában inkább egyetértő válaszra ösztönöz. (2) Az a dolog bennünk, amitől a szemünkben egyes emberek vagy csoportok következetesen jobbnak, illetve rosszabbnak tűnnek másoknál.
Trend-vizsgálat: A longitudinális vizsgálatok egyik fajtája: bizonyos időn át követjük egy populáció valamely jellegzetességét. Példa lehet az a felméréssorozat, amelyet a Gallup végez arról, hogy a kampányidőszakban mikor mekkora az egyes politikai jelöltek támogatottsága a választók körében – akkor is, ha minden időpontban más mintát kérdeznek.
Útelemzés: (1) A többváltozós elemzések egyik fajtája, amelyben a változók közötti kapcsolatokat grafikusan ábrázolják. (2) Valaki egy lónyomot követve a saját lépteit figyeli.
Válaszoló: Olyan személy, akinek egy kérdőíves vizsgálat kérdőív-kérdéseire adott válaszaiból elemezhető adatokat nyerünk.
Valószínűségi minta: A valószínűségszámításnak megfelelő – a legtöbbször véletlen kiválasztásos – módszerrel vett mintákra vonatkozó általános kifejezés. A valószínűségi mintavétel konkrét fajtái: területi valószínűségi mintavétel, EPSEM minták, FKVM minták, egyszerű véletlen mintavétel, szisztematikus mintavétel.
Változók: Attribútumok logikai csoportjai. A nem változót például a férfi és a nő attribútumok alkotják.
- A megismerés természetes emberi tevékenység.
- Az emberek törekszenek a körülöttük lévő világ általánosabb megértésére.
- Amit tudunk, annak nagy része inkább egy konszenzus elfogadásából származik, semmint saját tapasztalatunkból.
- A dolgok értelmezésének fontos forrása a ránk hagyományozott tudás és tekintély.
- Amikor saját tapasztalatunk alapján értelmezünk valamit, megfigyeléseket végzünk, és igyekszünk a megfigyelt dolgok között szabályszerűségeket felfedezni.
- Mindennapos megismerő tevékenységünk során gyakran követünk el hibákat. A tudomány védelmet nyújt az ilyen hibák ellen.
- Az ember megfigyelései gyakran pontatlanok; a tudomány úgy kerüli el az ilyen hibákat, hogy tudatos és gondosan végzett tevékenységgé teszi a megfigyelést.
- Néha általános következtetéseket vonunk le néhány megfigyelés alapján. A túláltalánosítás ellen a tudósok replikációval, a vizsgálat megismétlésével védekeznek.
- Ha már valamilyen következtetésre jutottunk, az ennek ellentmondó bizonyítékokat időnként hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, és csak az állításunkat alátámasztó tényekre figyelünk oda. A tudósok azonban az előre megszabott számú megfigyelést akkor is végigcsinálják a következtetés levonása előtt, ha már az elején „látszik” valamilyen összefüggés.
- Ellentmondó tények láttán mindenki igyekszik az ellentmondást valamiképp megmagyarázni. Eközben gyakran feltételezünk olyan tényeket is, amelyeket valójában nem figyeltünk meg. Feltevéseik ellenőrzésére a tudósok ilyenkor további megfigyeléseket végeznek.
- Előfordul néha az emberrel, hogy illogikusan okoskodik. Ez ellen úgy védekeznek a tudósok, hogy okfejtésükben épp annyira tudatosak és óvatosak igyekeznek lenni, mint a megfigyelésnél. A tudomány nyilvánossága pedig azt jelenti, hogy minden tudós munkájába a válla fölött belenéz a többi tudós.
- Ugyanez – kollégáink segítsége – védi attól a tudóst, hogy túlságosan szubjektív legyen a következtetéseiben.
- Míg az ember gyakran dönt úgy, hogy megértett már valamit, és nem keres többé új válaszokat, a tudósok – mint csoport – végső soron minden kérdést nyitottnak tekintenek.
- Annak a gyakori nézetnek, hogy bizonyos dolgok végső soron megmagyarázhatatlanok, a tudományban nincsen helye.
- A társadalomtudomány három alapvető elemből áll: elméletből, kutatásmódszertanból és statisztikából.
- A társadalomtudományi elmélet azzal foglalkozik, ami van, nem azzal, hogy minek kellene lennie. Nem jó az elméletet a filozófiával vagy a hittel összekeverni.
- A társadalomtudomány középpontjában a társadalmi élet logikus és tartósan megmutatkozó szabályszerűségei állnak.
A társadalomtudósok nem az egyes embereket akarják megmagyarázni, hanem emberek valamilyen összességét.
- Az attribútum: tulajdonság, pl.: fiatal, férfi
- A változó: logikailag összetartozó attribútumok csoportja. Pl. a férfi és a nő attribútumok a nem változót alkotják.
- Bár a társadalomtudós embereket figyel meg, elsődlegesen a változók közötti kapcsolat érdekli.
2. ELMÉLET ÉS KUTATÁS
- Néha vitatják, lehet-e tudományos kutatás tárgya az emberi magatartás. Lehet.
- A hagyományos tudománykép elemei: az elmélet, az operacionalizálás továbbá a megfigyelés.
- A hagyományos tudománykép nem mutatja be pontosan, hogyan zajlik a tudományos kutatás a valóságban.
- A társadalomtudományi elméletet, illetve a kutatást két logikai módszer köti össze:
o Dedukció: melyben sejtéseket, illetve hipotéziseket vezetünk le az elméletből.
o Indukció: melyben bizonyos megfigyelésekből általánosítunk.
- A tudomány folyamatában változik az indukció és a dedukció.
- Ha szokás is azt mondani, hogy a tudomány objektív, ez a tulajdonság nehezen meghatározható, megléte nehezen bizonyítható. A pontosabb interszubjektivitás annyit tesz, hogy különböző tudósok – még az eltérő szemléletűek is – egyet tudnak érteni a megfigyelésekkel és a következtetésekkel kapcsolatban.
- A tény általában valami megfigyelt dolog.
- A törvény tények egy osztályára vonatkozó egyetemes általánosítás.
- Az elmélet szisztematikus magyarázat tények és törvények valamely halmazára.
- A paradigma alapvető modell vagy séma, mely szervezi egy bizonyos dologgal kapcsolatos szemléletünket.
- Három fő paradigma szolgál ma a társadalomtudományi vizsgálódások vezérfonálként: az interakcionizmus, a strukturális funkcionalizmus és a konfliktuselmélet.
- Az alapozott elmélet kifejezés arra utal, hogy egy elmélet inkább megfigyeléseken alapszik, nem levezetésen.
3. AZ OKSÁG TERMÉSZETE
- A magyarázó tudományos kutatás – kimondatlanul is – ok és okozat fogalmán alapul.
- A magyarázó társadalomtudományi kutatás – kimondatlanul is – az emberi magatartás determinisztikus felfogásán alapul, legalábbis részben.
- A magyarázat idiografikus modellje egy meghatározott jelenség teljes megértésére törekszik, felhasználva az összes felmerülő oksági tényezőt.
- A magyarázat nomotetikus modellje egy jelenségosztály általános – nem feltétlenül teljes – megértésére törekszik, a lehető legkevesebb, igazán fontos oksági tényező felhasználásával. Takarékosabb az idiografikus modellnél, a társadalomtudományi kutatásokban többnyire ezt használják.
Bár úgy tűnik, hogy a társadalomtudósoknak nagyon dehumanizált képük van az általuk vizsgált emberekről, ez csak a szemléletmódjuk takarékos voltát tükrözi. Amikor egy társadalomtudós azt mondja, hogy a választói magatartást legjobban a párthoz való tartozás írja le, ez nem jelenti azt, hogy tagadná egyéb hatások létét, vagy ne venne ezekről tudomást, egyszerűen csak a legfontosabbakat akarja megtalálni.
- A magyarázó célú társadalomtudományi kutatás többnyire az okság valószínűségi modelljét használja. Akkor mondhatjuk, hogy X oka Y-nak, ha X-nek van valami hatása Y-ra.
- A kauzális tényezőknek – az okoknak – két fő fajtája létezik: a szükséges feltétel és az elégséges feltétel. X szükséges feltétele Y-nak, ha X bekövetkezte nélkül Y nem következhet be. X elégséges feltétele Y-nak, ha X bekövetkeztekor Y mindig bekövetkezik. Tudományos szempontból az a legjobb, amikor szükséges és elégséges feltételt találunk.
- Az ok-okozati kapcsolatnak a tudományos kutatásban három kritériuma van: (1) legyen empirikus összefüggés a független (ok-) és a függő (okozat-) változók között, (2) a független változó előzze meg időben a függő változót, és (3) ne lehessen a megfigyelt összefüggést egy harmadik, korábbi változó hatásaként megmagyarázni.
- A társadalomtudományokban az ok-okozati kapcsolatnak nem kritériuma a két változó tökéletes statisztikai együttjárása. Akkor is beszélhetünk ok-okozati kapcsolatról X és Y között, ha X nem a teljes oka Y-nak.
- A mutatók felcserélhetőségének elve szerint, ha egy változó számos jól meghatározott, bár nem tökéletes mutatója mind hasonló kapcsolatban áll egy másik változóval, akkor feltételezhetjük, hogy az első változó – általánosságban is – kapcsolatban áll a második változóval. Tehát, noha X-et nem sikerült kielégítően definiálnunk, mégis kijelenthetjük, hogy X összefügg Y-nal.
- A mutatók kontaminációjáról (összemosásáról) akkor beszélünk, ha két változó közül, melyek kapcsolatát vizsgáljuk, az egyiket olyan operacionalizált mutatóval mérjük, mely éppúgy a másik mutatója is lehetne. Például a vallásosság és az előítéletesség közötti kapcsolat tesztelése, ha a vallásosság mércéje az előítéletesség mércéjének is alkalmas volna.
4. A KUTATÁS TERVE
- A felderítő vizsgálatokban egy első, hozzávetőleges képet próbálunk kialakítani valamely jelenségről.
- A leíró kutatás a vizsgált populáció vagy jelenség bizonyos jellemzőinek pontos mérése és leírása.
- A magyarázó kutatás célja a tanulmányozott jelenség különféle aspektusai közötti kapcsolatok feltárása és bemutatása. A leíró vizsgálatok a „Milyen?”, a magyarázók inkább a „Miért?” kérdésre keresnek választ.
- Az elemzési egységek azok az emberek vagy dolgok, akik, illetve amelyek jellemzőit a társadalomkutató megfigyeli, leírja, magyarázza. A társadalomtudományi kutatásokban legtöbbször az egyes ember az elemzési egység, de lehet csoport, vagy valamilyen társadalomi produktum is.
- Bármi is az elemzési egységünk, sokféle fókuszpont kínálkozik a vizsgálat tárgyául: különféle jellemzők, orientációk, cselekvések például.
- A keresztmetszeti vizsgálatok egy időpontban végzett megfigyelésekre támaszkodnak. Bár ez korlátot jelent, bizonyos esetekben időben zajló folyamatokra is következtetni tudunk.
- A longitudinális vizsgálatokban több különböző időpontban végzünk megfigyeléseket. Megfigyeléseinket végezhetjük a teljes populációból vett mintákon (trendvizsgálatok), speciális alpopulációkból vett mintákon (kohorszvizsgálatok), vagy megfigyelhetjük minden alkalommal ugyanazokat az embereket (panelvizsgálatok).
- Az elmélet valamely jelenség különféle aspektusaival kapcsolatos állítások általános és többé-kevésbé átfogó készlete.
- A hipotézis valamely elméletből levezetett feltételezés a dolgok természetével kapcsolatban. Sok kutatás foglalkozik hipotézisek ellenőrzésével: annak meghatározásával, hogy ami a valóságban történik, megerősíti-e az elméleti alapon megfogalmazott várakozásainkat.
- A kutatási tervezet előzetes összefoglalása annak, hogy miért kerül sor a kutatásra és hogyan fog zajlani a kutatás. Hasznos segédeszköz a tervezésnél, továbbá néha el is várják.
5. KONCEPTUALIZÁLÁS ÉS MÉRÉS
- A fogalmak gondolati képek, melyeket közös jegyeket mutató megfigyelések és tapasztalatok összefoglalására használunk.
- Fogalmaink a valóságos világban nem léteznek, ezért azokat közvetlenül nem tudjuk mérni.
- Mérhetünk viszont olyan dolgokat, amelyeket a fogalmaink összefoglalnak.
- A konceptualizálás során specifikáljuk a fogalmainkhoz kapcsolódó elmosódott gondolati képeket, kiválasztjuk, hogy milyen fajta megfigyelések és mérések felelnek meg kutatásunk céljaira.
- Az indikátorok felcserélhetőségének elve alapján olyan fogalmakat is vizsgálhatunk és olyan fogalmakról is megállapításokat tehetünk, amelyek meghatározásáról nem tudunk megegyezni.
- A precizitás arra vonatkozik, hogy a mérce, melyet valamely attribútum leírásakor, illetve megfigyelésekor használunk, mennyire finom. Precízebb például, ha egy személyről azt mondjuk: „1 méter 75 cm magas”, mintha „körülbelül 180 cm magasnak” írjuk le.
- A megbízhatóság arra vonatkozik, mennyire valószínű, hogy egy mérési eljárás egy bizonyos jelenségről másodszor is ugyanazt a leírást adja, ha újra elvégezzük. Ha valakinek a korát a barátaitól kérdezzük meg, kevésbé megbízhatóbb, mintha tőle tudjuk, vagy ha megnézzük a születési anyakönyvét.
- Az érvényesség arra vonatkozik, hogy a mérésből származó adatok mennyire kapcsolódnak az adott fogalom elfogadott jelentéseihez. Különféle zsinórmértékek léteznek az érvényesség meghatározásához: érvényes-e ránézésre, érvényesnek mutatkozik-e valamilyen döntő ismérv szerint, illetve jól előrejelzi-e azt, érvényesnek tekinthető-e terjedelmileg; az elméleti konstrukció alapján várt összefüggést mutatja-e más változókkal, azaz érvényes-e szerkezetileg.
- Gyakran úgy tűnik, hogy szabatos, megbízható mérőeszközök készítésekor fogalmaink veszítenek jelentésgazdagságukból. Ez a probléma elkerülhetetlen. A legjobb módszer, ha több különböző, a fogalom különféle aspektusait megközelítő mércét használunk.
6. OPERACIONALIZÁLÁS
- Az operacionalizálás a konceptualizálás folyamatának folytatása.
- Az operacionalizálás során a változók méréséhez vezető konkrét empirikus eljárásokat határozzuk meg.
- Az operacionalizálás során határozzuk meg véglegesen, hogy egy adott változó attribútumait miről ismerjük majd fel a valóságban.
- Amikor egy változó mérési terjedelmét eldöntjük, ne feledkezzünk meg a fogalom ellentétéről sem. Elég lesz-e a vallásosságot a „nagyon vallásos”-tól a „nem vallásos”-ig mérni, vagy a „vallásellenes”-séget is mérnünk kellene?
- Nominális (megnevezéses) mérési szintűek azok a változók, melyek attribútumai egyszerűen csak különböznek egymástól. Példa: a nem.
- Ordinális (rendezéses) mérési szintűek azok a változók, melyek attribútumait rangsorolni lehet valamilyen módon a kisebbtől a nagyobb felé haladva. Példa lehet az előítéletesség változó, amely a „nagyon előítéletes”, „eléggé előítéletes”, „kicsit előítéletes” és „egyáltalán nem előítéletes” attribútumokból áll.
- Intervallum mérési szintű változók azok, melyek attribútumai nemcsak rangsorba állíthatók, hanem egyforma egységekből álló távolság van közöttük. Pl.: IQ
- Az arányskálán mérhető változók az intervallum mérési szintűektől mindössze annyiban különböznek, hogy ez esetben a skálának valódi nullapontja van. Az életkor pl. arányskálán mérhető változó, mert a nulla éves attribútum is beletartozik.
- Ugyanazt a változót néha többféle mérési szinten is mérhetjük. Az életkort, ami potenciálisan arányskála mérési szintű lehet, kezelhetjük intervallum, ordinális vagy akár nominális mérési szintű változóként. A mérés céljától függ, hogy melyik mérési szint a leginkább megfelelő.
- A kérdőívekkel adatokat gyűjthetünk vagy úgy, hogy (1) embereknek kérdéseket teszünk fel, vagy úgy, hogy (2) megkérjük őket, hogy különböző álláspontokat kifejező kijelentésekről mondják meg, egyetértenek-e velük.
- A kérdés lehet nyitott (a válaszadó a saját válaszát írja be/mondja) vagy zárt (előre elkészített válaszlehetőségek közül választ).
- Kérdőívekben a rövid kérdések általában jobban a hosszúaknál.
- A tagadó formájú itemeket, kérdéseket és kifejezéseket kérdőívben jobb elkerülni, mert megzavarhatják a kérdezettet a választásban.
- Sugalmazás a kérdőív-itemek azon tulajdonsága, ha a válaszolókat egy bizonyos fajta válaszra vagy egy bizonyos álláspont helyeslésére ösztönzik. Mindenképpen kerüljük.
- Az operacionalizálás a kutatás megtervezésével kezdődik, és a kutatás során végig – az adatelemezés idején is – tart.
7. A MINTAVÉTEL LOGIKÁJA
- A minta az alapsokaság egy olyan részhalmaza, amelyet megfigyelünk, hogy ennek alapján a teljes sokaság tulajdonságaira következtethessünk.
- A század korábbi részében használt mintavételi módszerek gyakran vezettek téves következtetésekhez, a jelenlegi eljárások sokkal pontosabbak és megbízhatóbbak.
- Egy minta minőségének legfőbb ismérve az, hogy mennyire reprezentatív – hogy mennyire egyeznek meg a tulajdonságai annak a teljes sokaságnak a tulajdonságaival, amelyből vettük.
A valószínűségi mintavétel kiváló módszer arra, hogy elég jó mintákat választhassunk.
- Még a leggondosabb mintavételi eljárással sem kapunk szinte sohasem az eredeti sokaságot tökéletesen reprezentáló mintát. Bizonyos mértékű mintavételi hiba mindig marad.
- A valószínűségi mintavételi eljárások lehetővé teszik, hogy megbecsüljük, mekkora mintavételi hiba várható egy adott mintánál.
- A valószínűségi mintavétel alapelve, hogy az alapsokaság minden elemének ismert, nem-nulla esélyének kell lennie a mintába kerülésre.
- EPSEM vagy EKV mintának nevezzük azt, amelyben a sokaság minden egyedének egyforma esélye van a mintába kerülésre.
- A mintavételi keret a populáció tagjainak listája vagy kvázilistája. Ezt a forrást használjuk a minta kiválasztásánál. A minta reprezentativitása közvetlenül függ attól, hogy mennyire tartalmazza a mintavételi keret a reprezentálni kívánt populáció összes tagját.
- Az egyszerű véletlen mintavétel a valószínűségi mintavétel logikailag legalapvetőbb eljárása, a gyakorlatban ritkán használják.
- Szisztematikus mintavétel során a mintavételi keret minden k-adik tagját választjuk be a mintába. Ez a módszer kevés kivétellel, funkcionálisan egyenértékű az egyszerű véletlen mintavétellel, de praktikusabb annál.
- A rétegzés az az eljárás, amikor a sokaság tagjait a mintavétel előtt viszonylag homogén csoportokra (rétegekre) osztjuk. Az eljárás csökkenti a mintavételi hiba mértékét, tehát javítja a minta reprezentativitását.
- A többlépcsős csoportos mintavétel bonyolultabb mintavételi eljárás: olyankor használjuk, amikor az alapsokaság tagjairól nem létezik teljeskörű lista. Kiindulásképpen mintát veszünk a tagok csoportjai közül. Azután a kiválasztott csoportok tagjairól listát készítünk – ehhez sokszor helyszínen végzett megfigyelés szükséges. Végül pedig mintát veszünk az egyes kiválasztott csoportok tagjainak listáiból, így jutunk a tagok végleges mintájához.
- Az elemszámmal arányos valószínűségű (PPS, EAV) mintavétel a többlépcsős csoportos mintavétel egyik speciális, hatékony módszere.
- Ha ez sokaság elemeinek különböző esélyük van a mintába kerülésre, akkor az egyes megfigyeléseket súlyozni kell ahhoz, hogy a teljes sokaság reprezentatív képéhez jussunk. Az egyes mintaelemekhez lényegében az illető elem mintába kerülési valószínűségének reciprokát kell súlyként hozzárendelni.
- A szakértői mintavétel nem valószínűségi mintavételi módszer, melynél a kutató saját megítélése alapján válogatja össze a minta elemeit. Megítélésen alapuló mintavételnek is nevezik.
- A kvótás mintavétel szintén nem valószínűségi mintavételi módszer. Elkészítjük először a teljes alapsokaság jellemzőinek részletes leírását (a kvóta-mátrixot), majd úgy válogatjuk össze a minta elemeit, hogy a különféle kombinációkból kellő számban (a valóságosnak megfelelő arányban) kerüljenek elemek a mintába. A kvótás minta reprezentativitása nagymértékben múlik azon, hogy mennyire helytállóan tükrözi a sokaság tényleges jellemzőit a kvóta-mátrix.
- A nem valószínűségi mintavételi módszerek a valószínűségi mintavételi módszereknél kevésbé megbízhatónak tekintendők. Alkalmazásuk viszont gyakran egyszerűbb és olcsóbb.
8. KÍSÉRLETEK
- A kísérletek az oksági folyamatok kontrollált vizsgálatának nagyszerű eszközei.
- A klasszikus kísérlet azt vizsgálja, hogy egy kísérleti inger hogyan hat valamely függő változóra. Ezt a kísérleti és kontrollcsoportban való előzetes és utólagos méréssel valósítja meg.
- Általában kevésbé fontos az, hogy a kísérleti alanyok csoportja reprezentatív legyen valamely nagyobb alapsokaságra nézve, mint az, hogy a kísérleti és a kontrollcsoport egymáshoz hasonló legyen.
- A kísérleti és a kontrollcsoport összehasonlíthatóságának biztosítására a randomizáció az általános elfogadott módszer.
- Campbell és Stanley háromféle álkísérleti elrendezést írnak le: az egyetlen mérésen alapuló esetelemzést, az egycsoportos, elő- és utótesztes kísérleti elrendezést és a statikus csoportok összehasonlítását.
- A belső érvénytelenség 12 forrása a kísérleti elrendezésben:
o A.) Történelem B.)Érés C.) Mérés D.) Mérőeszközök
E.)Közeledés az átlaghoz F.) A kísérleti személyek kiválasztásának hibái
G.) Elhalálozás a kísérletben H.)Sorrendiség I.) A hatások átterjedése J.) Kárpótlás K.)Kiegyenlítő versengés L.)Demoralizálódás
- Az alanyokat véletlenszerűen besoroló klasszikus kísérlet megvéd a belső érvénytelenség minden forrásától
- A külső érvénytelenség problémája is felmerül a kísérleteknél: lehet, hogy az eredmények nem a valódi életet mutatják.
- A külső érvénytelenség egyik példája a mérés és inger interakciója, ez ellen nem véd a klasszikus kísérlet.
- A Solomon-féle nagycsoportos kísérleti elrendezéssel és a klasszikus kísérleti elrendezés egyéb változataival kivédhetők a külső érvénytelenség problémái.
- Campbell és Stanley szerint szükségtelen az előmérés, ha az alanyokat kellően random módon soroljuk a kísérleti, illetve a kontrollcsoport(ok)ba.
- A valódi világban zajló társadalmi folyamatok gyakran produkálnak „természetes kísérleteket”, melyeket a társadalomkutató többé-kevésbé úgy tanulmányozhat, ahogy laboratóriumi kísérleteket tervez és hajt végre.
9. KÉRDŐÍVES VIZSGÁLATOK
- A kérdőíves vizsgálat az a népszerű társadalomkutatási módszer, amikor kérdőíveket veszünk fel a válaszadóknak egy – az alapsokaságból vett – mintáján.
- A kérdőíves vizsgálat különösen alkalmas nagy alapsokaságok leíró vizsgálatára, magyarázó célokra szintén jól alkalmazhatók a kérdőíves vizsgálatok adatai.
- A kérdőívfelvételnek három lényeges különböző módja van: kitöltheti maga a válaszadó az önkitöltős kérdőívet; felolvashatja a kérdőív itemeit és feljegyezheti a kapott válaszokat a személyesen jelenlévő kérdezőbiztos; és kérdezőbiztosok végzik a telefonos kérdőíves vizsgálatokat is.
- Önkitöltős kérdőíveknél általában tanácsos buzdító levelek küldésére is gondolni: új kérdőívet küldeni azoknak, akiktől az eredeti felszólításra nem érkezett válasz.
- A kérdőívek visszaérkezési idejének gondos megfigyelése jól eligazít abban, hogy a buzdító leveleket mikor érdemes elküldeni.
- A kérdezőbiztosok nélkülözhetetlen tulajdonsága, hogy semlegesek legyenek, a jelenlétük az adatgyűjtési folyamatban semmilyen hatással nem lehet a kérdőív itemekre adott válaszokra.
- A kérdezőbiztosokat gondosan fel kell készíteni, hogy jól ismerjék a kérdőívet, pontosan a kérdőív megfogalmazását kövessék, a válaszokat pedig szó szerint jegyezzék.
- A pontosító kérdés olyan semleges, nem direkt kérdés, mely úgy van megszerkesztve, hogy a válaszadót, aki egy kérdőív valamely nyílt kérdésére hiányos vagy kétértelmű választ adott, e válaszának bővebb kifejtésére bírja. Példák lehetnek: „Továbbá?”, „Hogy is van ez?”, „És hogyan?”
- Az önkitöltős kérdőív előnyei egy megkérdezéses kérdőíves vizsgálattal szemben: gazdaságos, gyors, nincs kérdezőbiztosi torzítás; valamint a névtelenség és az egyedüllét lehetősége, mely a kényes témáknál segítheti az őszintébb választ.
- A telefonon végzett kérdőíves vizsgálatok a legutóbbi években gyakoribbakká és hatékonyabbakká váltak, különösen a számítógépes támogatású telefonos kérdőívfelvétel (CATI) technikái ígéretesek.
- A megkérdezéses kérdőíves vizsgálat előnyei egy önkitöltős kérdőívvel szemben: kevesebb a hiányos kérdőív, kevesebb a félreértett kérdés, általában magasabb a visszaküldési arány, nagyobb a rugalmasság a mintavétel és az extra megfigyelések tekintetében.
- A kérdőíves vizsgálatok előnyei közé tartozik a gazdaságosság, az elérhető nagy adatmennyiség, valamint az összegyűjtött adatok standardizáltsága.
- Gyengéje a kérdőíves vizsgálatoknak, hogy némileg mesterségesek és esetleg felszínesek. Kérdőíves vizsgálattal nehéz a természetes közegükben zajló társadalmi folyamatokról teljes képet kapni.
- A másodelemzés kifejezés arra vonatkozik, ha más kutató által, máskor, az adott vizsgálatétól eltérő céllal gyűjtött adatokat elemzünk.
10. TEREPKUTATÁS
- A terepkutatás olyan társadalomkutatási módszer, melyben a társadalmi jelenségeket közvetlenül, a maguk természetes környezetében figyelik meg.
- A kutató azoknak, akiket vizsgál, megmondhatja, hogy ő a kutató, de el is titkolhatja előlük. Ha tudják róla, hogy kutat, az befolyásolhatja a megfigyelt dolog természetét, ha viszont eltitkolja, azzal becsaphatja azokat, akiket megfigyel.
- A kutató vagy részt vesz abban, amit megfigyel, vagy sem. Ha igen, akkor könnyebb eltitkolnia, hogy valójában vizsgálatot folytat, viszont a részvétel nagy eséllyel befolyásolja azt, amit megfigyel.
- Mivel a terepkutatásban az ellenőrzött mintavételi eljárások általában nem alkalmazhatóak, ha javítani akarunk a megfigyelések reprezentativitásán, kvótás mintával dolgozhatunk.
- A hólabda-mintavétel olyan módszer, amellyel egyre növekvő megfigyelési mintára tehetünk szert. Megkérjük a megfigyelt esemény egyik résztvevőjét, hogy ajánljon másokat, akikkel interjúkat készíthetünk, majd e később meginterjúvoltak mindegyikétől további javaslatokat kérünk.
- Sokszor fontos bepillantást nyújt a társas viselkedés „normális” menetébe, ha a terepkutatás során megvizsgáljuk a deviáns eseteket is.
- A terepnapló a terepkutatás gerince, mivel a kutató ebben rögzíti a megfigyeléseit. A naplóbejegyzéseknek részletesnek, ugyanakkor tömörnek kell lenniük. Rögzítsük a megfigyeléseinket miközben végezzük őket, ha ez lehetséges, ha nem, akkor utána olyan hamar, ahogyan csak lehet.
- Bár a terepkutatás kvalitatív kutatási módszer, néha a rögzített megfigyelések valamelyikének kvantifikálására is mód nyílik.
- A terepkutatásnál a megfigyelés, az adatfeldolgozás, és az elemzés egymásba fonódó, körkörös folyamatok.
- Az adatfeldolgozás kelepcéi közé tartozik a provincializmus, az elhamarkodott következtetés, a kétséges ok, az elhallgatott bizonyíték, és a hamis dilemma.
- Ha a kísérlethez és a kérdőíves vizsgálathoz hasonlítjuk, a terepkutatás eredményeinek érvényessége általában nagyobb, megbízhatósága azonban kisebb, ezenfelül a terepkutatások alapján nem is általánosíthatunk olyan biztosan, mint a szigorú mintavételen és szabványosított kérdőíveken alapuló kutatásokból.
11. BEAVATKOZÁS-MENTES VIZSGÁLATOK
- A beavatkozás nélküli módszerekkel anélkül tanulmányozhatjuk a társadalmi viselkedést, hogy annak a folyamatába beavatkoznánk.
- A tartalomelemzés olyan társadalomkutatási módszer, mely az emberi közlések tanulmányozására alkalmas. Azon felül, hogy használható a kommunikációs folyamatok tanulmányozására, a társadalmi viselkedés más vonatkozásainak vizsgálatára is alkalmas.
- Tartalomelemzésnél az elemzési egységek a közlés egységei – szavak, bekezdések, könyvek.
- A tartalomelemzésben a standard valószínűségi mintavételi eljárások alkalmazhatók.
- A manifest tartalom egy közlés közvetlenül látható, objektíven azonosítható jellemzőit jelenti – ilyenek egy könyvben bizonyos szavak, egy festményen a használt színek és így tovább. A tartalomelemzés egyik lehetséges fókuszpontja.
- A látens tartalom a közlésekben rejlő tartalmakat jelenti. A látens tartalom meghatározásánál részben a kutató megítélésére vagyunk utalva.
- A kódolás az a folyamat, amikor a nyers adatokat – akár látens, akár manifeszt tartalmat – standardizált, kvantitatív formára hozzuk.
- Számos kormányzati és nem kormányzati szerv szolgáltat összesített adatokat a társadalom különböző szempontú vizsgálataihoz.
- Ökológiai tévkövetkeztetés akkor áll elő, ha a csoportszinten talált összefüggések mások, mint amelyeket az egyének szintjén találnánk: így, ha összevonat adatok elemzéséből akarjuk az egyének magatartását megérteni, megeshet, hogy téves következtetésekre jutunk.
- A meglévő statisztikák elemzésével kapcsolatban fellépő érvényességi problémák megoldásában általában a logikai tisztaság és a megismétlés segíthet.
- Gyakoriak a meglévő statisztikákkal kapcsolatban a megbízhatósági problémák: fontos ezért, hogy elővigyázatosan bánjunk velük.
- A társadalomtudósok a különböző kultúrák történelmében mutatkozó hasonlóságok feltárására összehasonlító/történelmi módszereket is alkalmaznak.
- A hermeneutika arra vonatkozik, amikor a társadalmi élet értelmezése érdekében belehelyezkedünk a résztvevők körülményeibe, nézeteibe, érzéseibe.
- Az ideáltípus egy társadalmi jelenség lényeges minőségeiből konstruált fogalmi modell.
12. HATÁSVIZSGÁLATOK
- A hatásvizsgálat jó példa a társadalomtudományokban végzett alkalmazott kutatásokra.
- A hatásvizsgálat különösképp helyénvaló olyankor, amikor valamifajta társadalmi beavatkozás zajlik.
- A hatásvizsgálathoz elengedhetetlen a probléma gondos megfogalmazása, ideértve a releváns mérőeszközöknek, valamint a siker és a kudarc kritériumainak specifikálását.
- A hatásvizsgálatokat végző kutatók jellegzetesen kísérleti és kvázi-kísérleti elrendezésekkel dolgoznak.
- Az idősoros kvázi-kísérleti elrendezés egyetlen kísérleti csoport megfigyelését jelenti bizonyos időn át. Gyenge elrendezés abban az értelemben, hogy a megfigyelt változást okozhatja más is, nemcsak a kísérleti inger.
- A hatásvizsgálattal, mivel a tényleges élet mindennapos eseményeibe beleágyazottan zajlik, speciális szervezési-logisztikai, illetve etikai problémák is velejárnak.
- Ne vegyük természetesnek, hogy a hatásvizsgálatokból adódó gyakorlati következtetéseket átültetnénk a gyakorlatba: főként olyankor ne, ha hivatalos nézeteknek mondanak ellent.
- A makrotársadalmi mutatók nagy populációk összesített leírásai. Hozzásegíthetnek a nagy társadalmi folyamatok megértéséhez.
- Időnként lehetőség van számítógépes szimulációs modellek megkonstruálására, amelyekkel a társadalmi beavatkozások eredményei anélkül is kimutathatók, hogy ezeket az eredményeket a tényleges életben meg kellene tapasztalnunk.
SZAKKIFEJEZÉSEK
Adatközlő: A vizsgálni kívánt társadalmi jelenségben jártas személy, aki hajlandó elmondani nekünk, amit tud. Ha például egy vallási szekta tagjai között tervezünk részt vevő megfigyelést, akkor érdemes összebarátkoznunk valakivel, akinek már vannak róluk ismeretei – esetleg egy szektataggal – így háttérinformációkhoz juthatunk. Nem azonos a válaszolóval.
Általánosíthatóság: Egy kutatási eredmények az a tulajdonsága, amely alapján jogosultak vagyunk kijelenteni, hogy az alapjául szolgáló megfigyeléseknél többet fejez ki. Sokszor egy mintáról az alapsokaságra általánosítunk. Máskor fogalmakkal dolgozunk: ha kiderítjük, hogy miért követnek el emberek betöréseket, általánosíthatjuk-e ezt a felfedezésünket másfajta bűnökre is?
Arányskála: Mérési szint; az a változó mérhető arányskálán, amelynek attribútumai a nominális, ordinális és intervallum mérési szintek összes tulajdonságaival bírnak, ezenkívül „valódi” zéruspontjuk is van. Arányskálán mérhető változó például az életkor.
Átlagos, átlag: Az „átlagos” jelzővel általában valaminek a jellegzetes vagy normális voltára utalunk. A számtani közép, a medián és a módusz matematikai értelemben vett átlagok.
Attribútumok: Személyek vagy dolgok jellemzői.
Az indexek felcserélhetősége: A kifejezés Paul Lazarsfeldtől ered, és arra a logikai állításra utal, hogy ha valamilyen általános változó összefügg egy másik változóval, akkor a változó minden mutatójának ugyanígy össze kell vele függenie.
Belső érvényeség-ellenőrzés: Az az eljárás, amikor egy összetett mérce összetevő itemeit magával a mércével korreláltatjuk. Módszer arra, hogy ellenőrizzük, mennyire bölcs az összes itemet belevenni az összetett mércébe.
Belső érvénytelenség: Arra az eshetőségre utal, hogy a kísérleti eredményeinkből levont következtetéseink nem pontosan felelnek meg annak, ami magában a kísérletben történt.
Bogardus-féle társadalmi távolság-skála: Mérési eljárás annak meghatározására, hogy mennyire hajlandók emberek másfajta emberekkel – különféle közelségi fokú – társas kapcsolatokba kerülni. Az eljárás attól különösen jó hatásfokú, hogy az adatok eredeti részletességének feláldozása nélkül teszi lehetővé több külön változó összegzését.
Cenzus: (1) Valamely alapsokaság jellemzőinek felsorolása. A cenzus gyakran hasonlít a kérdőíves kutatásra: az a különbség, hogy a cenzus a populáció összes tagjától gyűjt adatokat, a kérdőíves kutatás pedig egy mintára szorítkozik. (2) Amivel mindenféle szikkadtagyúak állandóan traktálnak.
Csoportos mintavétel: (1) Többlépcsős mintavétel, amelyben először természetes csoportok (clusterek) közül választunk mintát, majd a kiválasztott csoportok elemei közül almintákat veszünk. Mintát vehetnénk pl. címjegyzék alapján az USA egyetemi és főiskolái közül, azután a kiválasztott iskolák mindegyikétől hallgatói névsort kérnénk, sorra mintát vennénk az egyes névsorokról, így kapnánk meg a hallgatók mintáját. V.ö.: Területi valószínűségi minta
Dedukció: Logikai modell, amelyben általános alapelvekből speciális feltevéseket alakítunk ki. Abból az általános alapelvből kiindulva, hogy minden dékán kiállhatatlan fráter, feltételezhetjük, hogy ez sem fog minket másik szakra átengedni. Ez a feltételezés dedukció (levezetés) eredménye lenne.
Dichotóm változó: Dichotómnak nevezzük az olyan változót, amelyiknek csak két értéke lehet. V.ö.: kétértékű változó
Dimenzió: egy fogalom meghatározott vonatkozása, illetve oldala.
EAV: Elemszámmal arányos valószínűség (PPS). A többlépcsős csoportos mintavételnek az a fajtája, amikor nem egyforma (ahogy az EPSEM mintáknál), hanem az elemszámukkal arányos esélyt adunk a csoportoknak a mintába kerülésre.
Egyszerű véletlen mintavétel: A valószínűségi mintavétel egyik fajtája: megszámozzuk az alapsokaságot alkotó egyedeket, készítünk egy véletlen (random) számsort, és az ebben szereplő sorszámú egyedeket vesszük be a mintába. Bár a valószínűségelmélet és számításai ennek az alapvető mintavételi eljárásnak az alkalmazását feltételezik, használata – gyakorlati okokból – mégis ritka. Egyenértékű alternatívája a szisztematikus mintavétel (véletlen kezdőponttal).
Egyváltozós elemzés: Egyetlen változó elemzése, leírás céljából. Példái a gyakorisági megoszlások, a középértékek (átlagok) és a szóródási mérőszámok – megkülönböztetjük a kétváltozós és a többváltozós elemzéstől.
Elemzési egységek: Akit vagy amit vizsgálunk. A társadalomtudományi kutatások legtipikusabb elemzési egysége az egyedi ember.
EPSEM: Egyenlő Kiválasztási Valószínűségi Módszerek. Olyan mintavételi terv, amelyben egy alapsokaság valamennyit agának ugyanakkora az esélye a mintába kerülésre.
Érvényesség ránézésre (1): Egy mutatónak az a tulajdonsága, amely lehetővé teszi, hogy egy adott változót mérni lehessen vele. Különösebb magyarázat nélkül is elfogadható, hogy egy személy templomba járásának a gyakorisága az illető vallásosságának a mutatója lehet. Tehát ránézésre érvényes. (2) Amikor egy villamosbérlet ránézésre e havinak látszik.
Érvényesség: Az olyan mérőeszközökre alkalmazott leíró kifejezés,melyek valóban azt a fogalmat mérik, amelyet mérni akarunk. Az IQ például feltehetőleg érvényesebb mércéje az intelligenciának, mint a könyvtárban töltött órák száma. Fontos megértenünk, hogy egy mérőeszköz érvényességét nem lehet végérvényesen bebizonyítani. Ezek a szempontok azonban segítenek a relatív érvényesség megállapításában: milyen a mérőeszközünk érvényessége ránézésre, milyen a kritérium szerinti érvényessége, milyen a tartalom szerinti érvényessége, a konstrukció szerinti érvényessége, segít ezenkívül a külső érvényesség-ellenőrzés és a belső érvényesség-ellenőrzés. Ne keverjük össze a megbízhatósággal.
Faktorelemzés: Komplex algebrai módszer egy konkrét megfigyeléssor mögötti általános dimenziók, azaz faktorok meghatározására.
Feltételes kérdés: Olyan kérdőívszerkesztés, amelyet csak némely válaszolóknak kell feltenni, bizonyos más kérdésekre adott válaszaiktól függően. Mindegyik válaszolónkat megkérdeznénk pl., hogy a Cosa Nostrához tartoznak-de, de csak azoktól, akik igennel felelnek, kérdeznénk, hogy milyen gyakran járnak összejövetelekre és kirándulásokra. Ez utóbbi ekkor feltételes kérdés volna.
Független változó (1): Olyan változó, amelynek értékei egy elemzésben nem kérdésesek, hanem adottnak vehetők. A független változóról feltételezzük, hogy oka vagy meghatározója a függő változónak. Ha úgy találjuk, hogy a vallás bizonyos mértékig függ a nemtől – a nők vallásosabbak, mint a férfiak -, itt a nem a független változó, a vallásosság a függő változó. Vegyük észre, hogy ugyanaz a változó lehet független változó az elemzés egyik szakaszában és függő egy másik szakaszban. A vallásosság szerepelhet független változóként a bűn magyarázatakor. (2) Az a változó, amely senkitől sem fogad el tanácsot.
Függő változó: Az a változó, amelyről feltesszük, hogy egy másiktól (ezt nevezzük független változónak) függ, vagy hogy ez a másik okozza. Amikor azt mondjuk, hogy a jövedelem részben a formális oktatás mennyiségétől függ, akkor a jövedelemmel függő változóként bánunk. (2) Önállótlan, puhány változó.
Guttman-skála: (1) Több külön megfigyelés összesítésére és egy általánosabb változó kifejezésére szolgáló összetett mérőeszköztípus. (2) Guttman Lajcsi dalestre készül.
Gyakorisági megoszlás: Annak a leírása, hogy egy változónak melyik attribútuma hányszor fordult elő egy mintában. Gyakorisági megoszlásra példa például az a kijelentés, hogy a mintának 53 százaléka volt férfi, és 47 százaléka nő. További példa az a kijelentés, hogy a megvizsgált városok közül 15-nek volt 10 000 alatti lakossága, 23-nak 10 000 és 25 000 közötti, és így tovább.
Hawthorne-hatás: A kifejezés egy termelékenységi vizsgálatsorozatra utal, a Western Electric Company egyik – Hawthorne nevű – gyártelepén (Chicago, Illinois állam). A kutatók felismerték, hogy a jelenlétükkel befolyásolják a megfigyelt dolgozók viselkedését. A kifejezésen ma bármilyen, a vizsgálat által a vizsgálat tárgyára gyakorolt hatást értenek.
Hipotézis: (1) Valamely dolog természetét illető, elméletből levezetett feltevés. Valamiről kijelentjük, hogy a valóságban ilyennek és ilyennek kell lennie, ha az elmélet helyes. (2) A ruhafehérítésről szóló kandidátusi értekezés szóbeli megvitatása.
Hipotézisvizsgálat: (1) Annak meghatározása, hogy azok a feltevések, amelyeket a hipotézis kifejez, tényleg teljesülnek-e a valóságban. (2) A ruhafehérítésről szóló kandidátusi értekezés szóbeli megvitatása.
Hólabda, vagy görgetett minta: (1) A terepkutatásban sokszor használt nem valószínűségi mintavételi eljárás. Minden megkérdezett személytől javaslatot kérünk további megkérdezendő személyekre. (2) A helytetőről válogatott köveket, vagy jól megtermett hógolyókat zúdítunk módszertanoktatónk nyakába.
Illesztés (matching): Kísérleteknél: az az eljárás, melynek révén az alanyokat – egy vagy több változóban mutatkozó hasonlóságuk alapján – összeillő párokba állítjuk (illesztjük), majd a pár egyik tagját a kísérleti, a másikat a kontrollcsoporthoz soroljuk.
Index: Összetett mérőeszköz, mely több specifikus megfigyelést összegez, és kifejez valamilyen általánosabb dimenziót. Megkülönböztetendő a skálától.
Indukció: Logikai modell, amelyben konkrét megfigyelések alapján általános alapelveket fogalmazunk meg. Ha észrevesszük, hogy a zsidók és a katolikusok inkább szavaznak a demokratákra, mint a protestánsok, ebből arra következtethetnénk, hogy a vallási kisebbségek az Egyesült Államokban inkább a demokrata párthoz kötődnek, és ezt egyben meg is magyaráznánk. Ez példa lenne indukcióra. Vö.: dedukció
Interpretáció: A Lazarsfeld-paradigmával (elaborációs modell) kapcsolatban használt szakkifejezés. A kutatások lehetséges kimenetelei közül azt fejezi ki, amikor a kontrollváltozóról kiderül, hogy az az a közvetítő faktor, amelyen keresztül egy független változó egy függő változóra hatást gyakorol.
Interszubjektivitás: A tudománynak (és más vizsgálódásoknak) az a minősége, melynek folytán két különböző kutató, ha ugyanazt a problémát vizsgálja, ugyanarra a következtetésre jut. Végső soron ez a gyakorlati kritériuma az ún. objektivitásnak. Valamiről akkor mondjuk, hogy „objektíve igaz”, ha különféle szubjektív orientációjú független megfigyelők mind igaznak mondják.
Intervallum mérési szint: Az a változó intervallum mérési szintű, amelynek attribútumai rangsorba rendezettek, s közülük a szomszédosokat egyenlő közök választják el. Pl. erre a Fahrenheit hőfok-skála, mivel ugyanakkora a távolság 17 és 18 fok, mint 89 és 90 fok között.
Kérdőív: Elemzésre alkalmas információk megszerzésére szolgáló kérdésekből és egyéb itemekből álló dokumentum. Főként a kérdőíves vizsgálat-kutatások használnak kérdőíveket, de találkozunk velük kísérleteknél, terepkutatásban és más megfigyelési módok esetén is.
Keresztmetszeti vizsgálat: Olyan vizsgálat, amely egyetlen időpontot reprezentáló megfigyeléseken alapul. Ellentéte a longitudinális vizsgálat.
Kétértékű változó: Változó mindössze két kategóriával. Például a nem, melynek a nő, illetve a férfi az attribútumai. Ld. Dichotóm változó.
Kétváltozós elemzés: Két változó egyidejű elemzése azzal a céllal, hogy meghatározzuk a közöttük lévő tapasztalati összefüggést. Példa kétválasztós elemzésre, amikor felírjuk két változó százalékos megoszlását, vagy kiszámítjuk a korrelációs együtthatójukat.
Kódolás: Az az eljárás, melynek során gépi feldolgozásra alkalmas formára hozzuk a nyers adatokat.
Kódutasítás, kódleírás: Az az adatfeldolgozáskor és adatelemzéskor használt dokumentum, amelyből a különböző adategységek adatállományon belüli elhelyezkedése kiderül. A kódleírásban szokásosan az adategységek elhelyezkedése és az attribútumok jelölésére használt kódok is szerepelnek.
Kohorszvizsgálat: Olyan vizsgálat, amelyben egy bizonyos csoportot vizsgálnak hosszabb ideig, miközben minden egyes megfigyelési alkalommal a csoport különböző tagjairól gyűjtenek adatokat. Ha pl. úgy vizsgálnám az 1970-es évfolyam foglalkozástörténetét, hogy ötévenként kérdőíveket küldenék ki, az kohorszvizsgálat lenne.
Konceptualizáció (1): Az a mentális folyamat, amelynek során homályos és pontatlan képzeteink pontosabban meghatározottá és precízebbé válnak. Vizsgálni akarjuk az előítéletességet. De mit értünk előítéletességen? Többféle előítélet létezik. (2) Értelmiségiek ivaros szaporodása.
Konfidencia-intervallum (1): Értéksáv, ahová a populációs paraméter a becslés szerint esik. Lehet például, hogy egy kérdőíves vizsgálat szerint egy mintában 40 százalék az A jelöltet támogatók aránya (szegény ördög). Bár az összes választók között az őt támogatók arányára a legjobb becslés ugyan a 40 százalék, azt nem várhatjuk, hogy pontosan ennyi legyen. Kiszámíthatunk tehát egy megbízhatósági (konfidencia-) intervallumot (pl. 35 és 45 százalék között), amelybe az alapsokaságra vonatkozó százalékarány valószínűleg beleesik. Vegyük észre, hogy minden konfidencia-intervallummal együtt a hozzá tartozó megbízhatósági szintet is meg kell adnunk. (2) Amilyen közel merészkedsz egy alligátorhoz.
Konstrukció szerinti érvényesség: Egy adott módon mért változó olyan módon függ össze a többi változóval, ahogy azt az elméleti összefüggés-rendszer alapján várjuk.
Kontigencia-tábla, kereszttábla: Változók közötti összefüggések – százalékos megoszlások képében való – bemutatására alkalmas forma.
Kontrollcsoport: Kísérletezéskor az alanyok olyan csoportja, amely a kísérleti ingerben nem részesül, és amely egyébként lehetőleg minden tekintetben emlékeztet a kísérleti csoportra. Ha a kísérlet végén összehasonlítjuk a kísérleti csoportot és a kontrollcsoportot, akkor láthatjuk a kísérleti inger hatását.
Kontrollváltozó: Olyan változó, amelyet, hogy két másik változó kapcsolatáról sikerüljön többet megtudnunk, állandó szinten tartunk. Ha pl. kapcsolatot találnánk az előítéletesség és az iskolázottság között, akkor megtehetnénk, hogy rögzítjük a nemet, és így különa férfiak és külön a nők között vizsgáljuk az előítéletesség és az iskolázottság kapcsolatát. Ebben a példában a nem a kontrollváltozó.
Kritérium szerinti érvényesség: Amilyen mértékben egy mérce egybevág bizonyos külső kritériumokkal. Az egyetemi felvételi érvényessége például abban mutatkozik meg, hogy mennyire tudja a hallgatók tanulmányi előmenetelét előrejelezni.
Külső érvényességellenőrzés: Az az eljárás, amikor úgy ellenőrizzük egy mérőeszköz – pl. index vagy skála – érvényességét, hogy megvizsgáljuk, hogyan függ össze ugyanannak a változónak más mutatóival. Például, ha egy index valóban méri az előítéletességet, akkor illik az előítéletesség egyéb mutatóival összefüggenie.
Külső érvénytelenség: Arra az eshetőségre utal, amikor a kísérleti eredményekből levont következtetéseink nem általánosíthatók a „valós” világra.
Kvótás minta: A nem valószínűségi minták egyik fajtája, amelyben előre meghatározott jellemzők alapján úgy választunk egységeket a mintába, hogy ezen jellemzők eloszlása a teljes mintában ugyanolyan legyen, mint amilyent a vizsgált alapsokaságról feltételezünk.
Látens (rejtett) tartalom: A tartalomelemzéssel kapcsolatban merül fel, a közlemények mélyén meghúzódó tartalomra vonatkozik, megkülönböztetendő a manifeszt (nyilvánvaló) tartalomtól.
Leíró statisztika: Olyan statisztikai számítások, amelyek vagy egy minta jellemzőit, vagy pedig a minta alapján a változók közötti kapcsolatokat írják le. A leíró statisztikák pusztán összesítenek egy sor – mintára vonatkozó – megfigyelést, míg a statisztikai következtetések a konkrét megfigyelések leírásán túlmenően következtetéseket vonnak le arról a nagyobb alapsokaságról is, amelyből a minta való.
Likert-skála: Rensis Likert által kidolgozott összetett mérőeszközfajta, standardizált válaszkategóriákat ad meg a kérdőíves vizsgálat kérdőíveiben, hogy ezáltal emelni lehessen a mérési szintet a társadalomtudományi kutatásokban. A Likert-itemekben ilyenféle válaszkategóriákkal találkozunk: határozottan egyetért, egyetért, nem ért egyet, határozottan nem ért egyet. Ilyen itemeket a Likert-skálák szerkesztéséhez és más típusú összetett mércék szerkesztéséhez is felhasználhatunk.
Lingitudinális vizsgálat: Különböző időpontokban történő adatfelvételt magában foglaló kutatási terv, ellentétben a keresztmetszeti vizsgálattal.
Manifeszt (nyilvánvaló) tartalom: Tartalomelemzésnél: valamely közleményben ténylegesen előforduló kifejezések, ellentéte ebben az összefüggésben a látens tartalom.
Másodelemzés: Olyan kutatási forma, amikor az egyik kutató által összegyűjtött és feldolgozott adatokat egy másik kutató – gyakran egészen más céllal – újraelemzi. Főként kérdőíves vizsgálati adatok vizsgálatára alkalmas. Az adatarchívumok és a könyvtárak a másodelemzésre kínálkozó adatok tárházai.
Medián (1): Középérték fajta, a megfigyelések nagyság szerinti sorrendjében a „középső” eset. Ha öt férfi kora 16, 17, 20, 54 és 88 év, akkor a medián 20. (a számtani közép: 39). (2) A biztonságos vezetés és az izgalmas vezetés közötti választóvonal.
Megbízhatóság: A mérési módszereknek az a tulajdonsága, hogy ugyanannak a jelenségnek ismételt megfigyelésével minden alkalommal ugyanazokhoz az adatokhoz jutunk. Egy kérdőíves vizsgálatban például feltehetően nagyobb volna a „Volt-e templomban az elmúlt héten?” kérdés megbízhatósága, mint az „életében kb. hányszor volt Ön templomban?” kérdésé. Ne keverjük össze az érvényességgel.
Megbízhatósági (konfidencia) szint: (1) Annak becsült valószínűsége, hogy egy populációs paraméter egy adott konfidencia-intervallumba esik. Lehetünk pl.95%-ig biztosak abban, hogy az összes szavazó 35 és 45% közötti arányban részesíti előnyben az A jelöltet. (2) Amennyire bízhatunk abban, hogy az utcai árustól 10 dollárért vett gyűrűnk igazából háromkarátos gyémánt.
Megismétlés (replication): Általában: egy kísérlet megismétlése a hiba csökkentése vagy valamilyen hiba kimutatása érdekében. Ezenkívül szakkifejezése a Lazarsfeld-paradigmának: az elaborációnak arra a kimenetelére vonatkozik, amikor a kontrollváltozót konstans szinten tartva is megmarad két változó között az eredetileg megfigyelt összefüggés.
Megkérdezéses kérdőívfelvétel: Adatgyűjtésre szolgáló érintkezés két ember között, akik közül az egyik (kérdezőbiztos) kérdéseket tesz fel a másiknak (a válaszolónak). A kérdezés végezhető személyesen vagy telefonon.
Megválaszolási arány: A kérdőíves vizsgálatban részt vevő személyek száma, elosztva a mintába bekerült személyek számával, százalékként kifejezve. Nevezik még kitöltési befejezési hányadnak, illetve önkitöltős kérdőíveknél, visszaküldési hányadnak is: a szétküldött kérdőíveknek hány százaléka érkezett vissza.
Mennyiségi (kvantitatív) elemzés: (1) Numerikus alakban jelenítjük meg és kezeljük a megfigyeléseinket, így igyekszünk leírni és magyarázni a mögöttük meghúzódó jelenségeket. (2) Egy HATALMAS elemzés.
Minőségi (kvalitatív) elemzés: (1) A megfigyelések nem numerikus vizsgálata és értelmezése az összefüggések mögöttes jelentéseinek, illetve mintázatainak feltárása céljából. Leginkább a történeti kutatásra és a terepkutatásra jellemző. (2) Egy menő elemzés.
Mintavételi keret: Teljes vagy körülbelüli felsorolás arról az alapsokaságról, amelyből mintát akarunk venni. A minta csak akkor reprezentálhatja az alapsokaságot, ha a mintavételi keretben az alapsokaságnak minden (vagy majdnem minden) egyede szerepel.
Mintavételi hányad: Az alapsokaságból a mintába kerülő elemek aránya.
Mintavételi intervallum: A populációnak a mintába bekerülő elemei közötti szabályos távolság.
Módusz: Ez is középérték-fajta, a legtöbbször megfigyelt értéket, illetve attribútumot jelenti. Ha egy minta 1000 protestánsból, 275 katolikusból és 33 zsidóból áll, akkor itt a protestáns a modális kategória.
A mutatók felcserélhetősége: Az az elv, mely kimondja, hogy ha két változó összefügg, akkor ennek a tapasztalatban attól függetlenül meg kell mutatkoznia, hogy milyen mércéket (mutatókat) alkalmazunk a kapcsolat ellenőrzésére. Pl. ha a nők valóban vallásosabbak, mint a férfiak, akkor a vallásosság minden mércéje szerint vallásosabbnak kell mutatkozniuk.
Nem mintavételi hibák: Az adatminőség azon tökéletlenségei, amelyeket nem a mintavétel hibája, hanem valamilyen egyéb tényező okoz. Idetartozó példák: a válaszoló félreérti a kérdést, a kérdező vagy a kódoló hibásan rögzíti a választ, kártyalyukasztási (adatrögzítési) hibák, és így tovább.
Nem valószínűségi minta: Olyan minta, amelynek választásakor nem a valószínűségi mintavétel elmélete által javasolt szabályokat követtük. Idetartoznak pl. a szakértői, a kvótás és a hólabda minták.
Nominális mérési szint: Az olyan változó nomális mérési szintű, melynek különböző attribútumai pusztán csak különbözőek – szemben az ordinális, az intervallum- és az arányskálákkal. Nominális változóra példa lehet a nem.
Nullhipotézis (1): A hipotézisvizsgálattal és a statisztikai szignifikanciapróbákkal kapcsolatban az a hipotézis, amely szerint a vizsgált változók között nincsen összefüggés. Ha statisztikailag elvetjük a nullhipotézist, akkor ezután úgy dönthetünk, hogy a két változó összefügg. (2) Nincs egy árva hipotézisünk sem.
Objektivitás: Nem létezik.
Ökológiai tévkövetkeztetés: Ha – tévesen – egyénekre vonatkozó következtetéseket hozunk, kizárólag csoportok megfigyelése alapján.
Operacionális, műveleti meghatározás: Amikor úgy határozunk meg pontosan és részletekbe menően egy dolgot, hogy azokat a lépéseket, műveleteket adjuk meg, amelyekkel a megfigyeléseket osztályozni fogjuk. Annak, hogy „jelese lesz ezen a kurzuson”, lehet operacionális meghatározása az, hogy „a záróvizsga kérdéseinek legalább 90 százalékára helyesen válaszol”.
Operacionalizáció (1): A konceptualizációt követő lépés. Az operacionalizáló az a folyamat, amikor kialakítjuk a műveleti meghatározásokat. (2) Műtét okoskodó értelmiségieken (főként operakedvelőkön)
Ordinális mérési szint: Az olyan változó ordinális mérési szintű, amelynek az attribútumai valamilyen dimenzió szerint rangsorba állíthatók. Ilyen például a „magas-közepes-alacsony” attribútumokkal jellemzett szocioökonómiai státus.
Panelvizsgálat: Olyan fajta longitudinális vizsgálat, amelyben különböző időpontokban ugyanattól a mintától (a paneltől) gyűjtenek adatokat.
Rákérdezés: Kérdezéses kérdőívfelvételnél használatos technika: arra szolgál, hogy egy kérdésre minél teljesebb feleletet kapjunk. A válaszolót egy nondirektív kifejezés vagy kérdés segítségével arra ösztönözzük, hogy a válaszát fejtse ki bővebben. Példák: „Továbbá?” és „hogy mondja?”
Randomizáció: Kísérleti alanyok kísérleti, illetve kontrollcsoportba sorolására szolgáló technika: véletlenszerűen (random módon).
Redukcionizmus: Egyes kutatók hibája: a vizsgálat jelenség szempontjából fontosnak tekintettel fogalmak körének túl szűkre szabása (redukálása).
Regresszióelemzés: Az adatelemzés olyan formája, amelyben a változók közötti kapcsolatokat egy egyenlet – a regressziós egyenlet – alakjában ábrázoljuk.
Reifikáció: Nem valóságos dolgok valóságosnak tekintése.
Rekurzív: Egyes folyamatoknak az a „visszaható” természete, miszerint egy folyamat eredménye befolyásolhatja az ők okozó folyamatot. A terhesség okának megismerése pl. olyan fogamzásgátló eljárásokhoz vezethet, amelyek megváltoztatják az általunk megismert folyamatot.
Reprezentativitás (1): Minta jellemzője: ha benne ugyanaz a tulajdonságok megoszlása, mint az alapsokaságban. Ebből következően feltehető, hogy az ilyen minták elemzésével nyert leírások és magyarázatok az alapsokaságra vonatkozó hasonlókat képviselnek (reprezentálnak) A valószínűségi mintavételi eljárások alkalmazása növeli a reprezentativitást, a reprezentativitás teszi lehetővé az eredmények általánosíthatóságát, és a statisztikai következtetéseket.
Reprodukálhatósági együttható: (1) Azt méri, hogy mennyire pontosan lehet egy skála alapján a skála megszerkesztésében részt vett eredeti adatokat rekonstruálni.
Rétegzés: Az alapsokaságot alkotó egyedek homogén csoportokba (rétegbe: strata) sorolása a mintavételt megelőzően. Az eljárás – mely használható akár az egyszerű véletlen, akár a szisztematikus, akár a csoportos mintavétellel együtt – javítja a minta reprezentativitását, legalábbis a rétegző változók tekintetében.
Skála: Összetett mérőeszköz; skála olyan itemekből szerkeszthető, amelyek logikai vagy tapasztalati struktúrába rendeződnek. Pl.: Likert-, Guttman- és Thurstone-skálák, Bogardus-féle társadalmi távolság skála. Megkülönböztetendő az indextől.
Specifikáció: Általában az a folyamat, amelynek során pontosabban meghatározzuk a fogalmakat. Ezenkívül, mint szakkifejezést, a Lazarsfeld-paradigmával kapcsolatban is használjuk: az elaborációnak arra a kimenetelére vonatkozik, amikor a kontrollváltozó által meghatározott alcsoportok némelyikében fennmarad, másokban eltűnik a két változó között eredetileg megfigyelt összefüggés. Ez azt jelentené, hogy sikerül specifikálnunk azokat a körülményeket, amelyek között az eredeti összefüggés érvényesül: pl. férfiak között igen, nők között nem.
Statisztikai következtetések elmélete: A statisztikai számításoknak az a területe, mely azt tárgyalja, hogy hogyan lehet egy minta alapján a bővebb alapsokaságra érvényes következtetéseket hozni.
Statisztikai szignifikancia: (1) Általános kifejezés; arra vonatkozik, hogy milyen kevéssé valószínű, hogy egy mintában megfigyelt összefüggések kizárólag a mintavételi hibának volnának köszönhetőek. (2) Mennyire fontos, ha Ön a statisztikavizsgán elhasal. Úgy értem, költő még akkor is lehet.
Statisztikai szignifikancia-próbák: Statisztikai számítások egy osztálya, mellyel kimutatható, mennyire valószínű, hogy egy mintában a változók között megfigyelt bizonyos kapcsolat kizárólag a mintavételi hibának tulajdonítható.
Súlyozás: Mintavétellel kapcsolatos eljárás, melynek során az egyenlőtlen valószínűséggel mintába válogatott egyedeknek különféle súlyokat adunk, hogy a minta jól reprezentálja azt az alapsokaságot, amelyből vettük.
Szakértői minta: (1) A nem valószínűségi mintavétel egyik típusa, amikor a megfigyelendők mintáját a saját megítélésünkre alapozva állítjuk össze: azokat választjuk, akiket a leghasznosabbnak vagy a legreprezentatívabbnak ítélünk. (2) Véleményükhöz makacsul ragaszkodó személyek mintája.
Számtani közép: Középérték-fajta: úgy számítjuk, hogy összeadjuk több megfigyelés értékét, és az összeget a megfigyelések számával osztjuk. Ha 10 tantárgy alapján eddig 4,0 volt az átlaga, és most 2-est kap, akkor most már csak 3,81 az átlaga (jegyeinek számtani közepe).
Szignifikanciaszint: A statisztikai szignifikanciapróbákkal összefüggésben annak a valószínűsége, hogy egy megfigyelt, tapasztalati összefüggés a mintavételi hibának tulajdonítható. Egy összefüggésről akkor mondjuk, hogy a 0,05 szinten szignifikáns, ha annak az esélye, hogy pusztán mintavételi hiba következményeként kaptuk, kisebb, mint 5 a százból.
Szisztematikus mintavétel (1): A valószínűségi mintavétel egyik fajtája: a felsorolásban szereplő minden k-adik elemet vesszük be a mintába: például minden 25-dik diákot a hallgatói nyilvántartásból. A k kiszámítása: elosztjuk a populáció elemszámát a kívánt mintaelemszámmal; a k neve: mintavételi intervallum.A szisztematikus mintavétel – bizonyos megszorításokkal – funkcionálisan egyenértékű az egyszerű véletlen mintavétellel, és általában egyszerűbben elvégezhető. Az első elemet véletlen módon szokás kiválasztani. (2) Válogatás nélkül, módszeresen minden harmadik kővel vagy hógolyóval dobunk.
Szóródás: (1) Az értékek megoszlása egy középérték – pl. a számtani közép – körül. A terjedelem egyszerű példa szóródási mérőszámra. Szerepelhet például a beszámolónkban, hogy egy csoport átlagéletkora (értsd: számtani közép) 37,9 év, a terjedelem pedig 12-től 89 évig terjed. (2) Ha elszórták, valakinek ásnia kell majd.
Tartalom szerinti érvényesség: Amilyen mértékig egy mérés lefedi a mérendő fogalom jelentéstartományát.
Terjedelem (range): (1) A szóródás egyik mérőszáma: valamely megfigyeléshalmaz legkisebb és legnagyobb értékéből áll. Az Ön évfolyamában az életkor terjedelme lehet például 17 és 37 közötti. (2) Nagy testek tulajdonsága.
Területi valószínűségi minta: Többlépcsős csoportos mintavétel, amelyben földrajzi területek – például népszámlálási számlálókörzetek vagy tájegységek – az első lépcsőben a mintavételi egységek. Az első lépcsőben beválasztott egységek elemeiről felsorolást készítünk: minden mintába került körzet minden háztartását fel kellene írnunk a körzetekbe tett kirándulások során, majd almintákat veszünk az így készült listákról.
Thurstone-skála: Olyan összetett mérőeszköz, amelyet annak megfelelően szerkesztenek, hogy az egyes változók különféle mutatóinak a szakértők mekkora súlyokat adnak.
Tipológia: Megfigyelések (leginkább nominális) osztályozása két vagy több változóban felvett attribútumaiknak megfelelően. Ilyen például, ha az újságokat a liberális-városi, liberális-falusi, konzervatív-városi, konzervatív-falusi kategóriákba soroljuk.
Többváltozós elemzés: Több változó közötti kapcsolatok szimultán elemzése. Ha egyszerre vizsgálnánk a kor, a nem és a társadalmi osztály hatását a vallásosságra, ez példa lehetne többváltozós elemzésre.
Torzítás (bias): (1) A mérőeszközöknek az a tulajdonsága, amely őket a mért dolognak az egyik irányban történő hibás megjelenítésére hajlamosítja. Az „Ön is egyetért-e azzal, hogy az elnök jól végzi a dolgát?” kérdőívitem például torzít, mert általában inkább egyetértő válaszra ösztönöz. (2) Az a dolog bennünk, amitől a szemünkben egyes emberek vagy csoportok következetesen jobbnak, illetve rosszabbnak tűnnek másoknál.
Trend-vizsgálat: A longitudinális vizsgálatok egyik fajtája: bizonyos időn át követjük egy populáció valamely jellegzetességét. Példa lehet az a felméréssorozat, amelyet a Gallup végez arról, hogy a kampányidőszakban mikor mekkora az egyes politikai jelöltek támogatottsága a választók körében – akkor is, ha minden időpontban más mintát kérdeznek.
Útelemzés: (1) A többváltozós elemzések egyik fajtája, amelyben a változók közötti kapcsolatokat grafikusan ábrázolják. (2) Valaki egy lónyomot követve a saját lépteit figyeli.
Válaszoló: Olyan személy, akinek egy kérdőíves vizsgálat kérdőív-kérdéseire adott válaszaiból elemezhető adatokat nyerünk.
Valószínűségi minta: A valószínűségszámításnak megfelelő – a legtöbbször véletlen kiválasztásos – módszerrel vett mintákra vonatkozó általános kifejezés. A valószínűségi mintavétel konkrét fajtái: területi valószínűségi mintavétel, EPSEM minták, FKVM minták, egyszerű véletlen mintavétel, szisztematikus mintavétel.
Változók: Attribútumok logikai csoportjai. A nem változót például a férfi és a nő attribútumok alkotják.
