1867-es kiegyezést követően fejlődés, építkezések, világváros (1873). Eötvös Lóránd, Kandó Kálmán, Puskás Tivadar, Bánki Donát.
A fejlődés nem hozott demokratikus átalakulást, vidéken nem volt fejlődés, kivándorlások. Nemzetiségi probléma, munkásmegmozdulások.
Újfajta élet- és művészetszemlélet, amely elől az eddigi művészeti szerveződések elzárkóztak.
Kis József A Hét (1890-1924) című lapja az új szellemű polgári irodalom lapja volt.
A modernség lett a jelszó, amely feudalizmusellenességet is jelentett.
Nyugat:
1908. január 1-től 1941-ig.
Főszerkesztő: Ignotus (Hugó),
Szerkesztő: Fenyő Miksa, Osvát Ernő.
A szellemi szabadság és függetlenség fellegvára lett.
Osvát szembefordult a már epigonná vált népi-nemzeti irodalommal.
A nyugatosoknak sok ellenségük lett, hazafiatlansággal, bomlasztó szándékkal vádolták őket.
Első nemzedék: Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kaffka Margit, Füst Milán, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Molnár Ferenc, stb.
Második nemzedék: (a 20-as években megjelenő írók) Erdélyi József, Szabó Lőrinc, Illés Endre, Illyés Gyula, Németh László, stb.
Harmadik nemzedék: Jékely Zoltán, Weöres Sándor, Zelk Zoltán, Radnóti Miklós, Szerb Antal, stb.
A Nyugatnak nem volt egységes világnézeti arculata, az fogta össze őket, amivel szembefordultak.
Irányzatok: szimbolizmus, impresszionizmus, naturalizmus, DE avantgárd NEM.
Avantgárd: Kassák Lajos: Tett, Ma, támadta a Nyugatot.
Ady Endre élete:
1877-ben született Érdmindszenten.
Apja: Ady Lőrinc (paraszti sorban élő nemes),
Anyja: Pásztor Mária.
1888: Nagykároly, piarista gimnázium.
1892: Zilah, szabadabb légkör. Első verse itt jelent meg (1986). Sokat olvasott.
1896-ban végzett. Családja egyetemre szerette volna küldeni, de ő inkább újságoknál tevékenykedett. Ismerte a pozitivizmust, Nietzsche tanait (életmámor, felsőbbrendű ember jogai).
1899: első kötete: Versek. Még nem hasonlít későbbi verseire.
1900: Nagyvárad, szabadság. Első nagyváros életében, kitágult látóköre. Eleinte a Szabadság, később a Nagyváradi Napló című folyóiratoknál dolgozott, jó újságíróvá vált. Kisebb kalandjai után az igazi szerelmet Diósy Ödönné Brüll Adél jelentette. A Párizsban élő nő felfigyelt Adyra, és elvitte Párizsba.
1904-ben Párizsba utazott.
1905: hazajött, Budapesti Napló, tudósító. Ekkor már heves támadások érték versei miatt, de volt, aki rögtön mellé állt. A figyelem középpontjába került.
1906-ban Párizsba menekült a támadások elől.
1907: hazatért, azonban újságánál nem volt már helye. A Vér és Arany megjelenése után újra megindult a harc ellene. A Népszavánál talált állást magának (szociáldemokrata lap).
1908: a Nyugatnak kezd verseket íni, enyhült elszigeteltsége. A Nyugat magára vállalta Ady védelmét. Barátaival is összetűzésbe került, ennek csúcsa volt A duk-duk affér című igazságtalan cikk, melynek megírását később meg is bánta. Pesten élt, de nem érezte magát otthon. Éjszakai életet élt, mulatókba járt.
1904-11-ig hétszer járt Párizsban, de a Léda-szerelem kezdett kihűlni. Ady fizikai állapota is sokat romlott az éjszakázások, az alkohol és az altatók következtében.
1909-től gyakran gyógykezelésben részesült.
1914-ig évente jelentek meg kötetei, a siker végre mellé állt.
1912: a Léda-szerelem vége, újra szabad élet, nők ostroma. Megismerkedik távoli rokonával Boncza Bertával, majd
1915-ben egybekeltek. Csucsán éltek, mivel Ady irtózott a háború borzalmaitól, távol akart maradni a háborút éltető Pesttől. Csinszka apjának halála után,
1917-ben Pestre költöztek. Házasságuk nem volt boldog, de menedéket, megnyugvást jelentett a beteg, megtört költőnek. Egészsége megromlott, lelkileg összetörte a háború. Már régóta nem jelentek meg versei.
1918-ban Hatvany Lajos vállalta egy válogatás közreadását. Ady ekkor már igen súlyos állapotban volt, nehezen beszélt, szellemi bénulás jelei jelentkeztek nála. Az őszirózsás forradalom idején már alig követte az eseményeket. Decemberben tüdőgyulladást kapott, s
1919. január 27-én meghalt.
Kötetei:
1899: Versek
1903: Még egyszer
1905: Új versek
1907: Vér és Arany
1908: Holnap (antológia)
1908: Az Illés szekerén
1909: Szeretném, ha szeretnének
1910: Minden-Titkok versei
1912: A menekülő Élet
1913: A Magunk szerelme
1914: Ki látott engem?
1918: A halottak élén
1923: Az utolsó hajók
Ady jelentősége
1. - Csokonai: felvilágosodás, népiesség,
- Petőfi: népi-nemzeti irodalom,
- Ady: első és legnagyobb szimbolista.
2. Újat hoz tartalomban és formában is.
- Tájábrázolás: nem idilli táj, mint Petőfinél, hanem beteges, hanyatló, haldokló.
- Szerelmi költészete: idilli, tiszta szerelem eltűnik. Testiség előtérbe kerül, fülledt erotika. Perdita-kultusz, bűn büszkén vállalása. Megszépítő messzeség, boldogtalan szerelem. Szerelemhez hozzátartozik a halál gondolata.
- A pénz sok vers ihletője. Kettősség: szeretné, ha lenne pénze, de meg is veti magát ezért.
- A társadalom megváltozatásáról alkotott nézete. Antifeudalista és antikapitalista egyaránt.
- Háborúellenesség: Képes az egyszerű emberek szemével nézni, akik a frontokon halnak meg és szenvednek a hátországban.
3. Meg nem értett zseni, feljebbvalóság érzése.
4. Ady a szavak mestere, saját szavak, új szavak alkotása, jelzők újszerű alkalmazása, nagy kezdőbetűk.
Ady költészetének egyéb jellemzői
- köteteire a tudatos szerkesztés jellemző: - címadó vers központi helyen szerepel,
- kiemelt a nyitó- és záróversek szerepe,
- egyes kötetekben a versek tematikus rendben szerepelnek.
- újfajta jelzőhasználat,
- saját szavak, szókapcsolatok,
- szinesztézia,
- nagybetűs szavak,
- verscímek 3 szóból állnak.
Ady-versek elemzése
1. Cím, kulcsszavak, alapján.
2. Motívumrendszer alapján.
3. Nyelvtani megformálásból kiindulni (ellentétek, feltételek).
4. Képi váltások alapján való elemzés. Gondolathoz milyen képet társít, hogyan jut gondolattól képig, képtől gondolatig.
5. Szimbólumrendszer alapján.
ARS POETICA
Ady új Messiás akart lenni, új gondolatokkal jelentkezett a magyar irodalomban, új formában.
Cél: feudalizmus maradványainak felszámolása, a demokratikus polgári forradalom kivívása (később intenzívebben jelenik meg).
Kettősség:
- HIÁBA: Reménytelen feladat. “Korán jöttem ide”-motívum. Tudja, hogy a csorda eltapossa.
- MÉGIS: Ha valakit poétának jelölt ki a Sors, akkor nincs joga kibújni a feladat alól. Tragikus küldetéstudat. Kötelessége szembesíteni a magyarságot a valósággal, felébresztenie az alvó nemzetet. Tudja, hogy csak veszíthet, mégis tántoríthatatlan.
Új tartalomhoz új forma járul: - első szimbolista, régi szimbólumok megvannak, de más formában, más jelentéssel,
- új szavak,
- újfajta jelzőhasználat.
Az ars poetica versek általános gondolatai:
- költői öntudat, magabiztosság, dac,
- a kritikák visszautasítása,
- meg nem alkuvás,
- költői sors vállalása, kényszerűség, sorsszerűség, feláldozza magát,
- meg nem értettség, magány, feljebbvalóság,
- hangsúlyozza költészetének újszerűségét, eredetiségét, nem tart igényt a művészi hagyományokra, szabályokra (népi-nemzeti irodalom), másolások visszautasítása.
- a vers csak eszköz, a mondanivaló a fontos, ő sem csupán költő.
Főként az Új versek című kötet.
Új Vizeken járok (I. 60.)
1905.
1. vsz.: Költői öntudat. Most még nem értik meg, de majd a jövő meghozza számára a dicsőséget.
2.-3. vsz.: A kimozdulás, a haladás, a távolba tekintés fontosságát hangsúlyozza.
4. vsz.: Ady visszautasítja a múlthoz való görcsös ragaszkodást. Az újhoz való ragaszkodás sok szenvedéssel jár, ő mégsem lesz a “szürkék hegedűse”.
5. vsz.: Nem hajlandó beleolvadni a tespedésbe, a semmittevő csordába.
Alapmotívum: hajó, víz, ehhez kapcsolódó képek: részeg evezős, horizonok. “Repülj hajóm”: tántoríthatatlanság.
Góg és Magóg fia vagyok én... (I. 7.)
1905. Ars poetica, programadás és írói szándékainak összegzése. Messiás szerep felvállalása. Ady vállalja magyarságát.
“Hiába” és “mégis”. Tudja, hogy céljai nem megvalósíthatóak, korán jött messiás, bele fog bukni, nem lesz követője, mégis nem tudja nem kimondani ezeket a szavakat. Cél a magyarság szembesítése a valósággal, a szürke tömeg kilódítása a posványból.
Ellentétekre épülő vers.
Hunn, új legenda (I. 13.)
Hatvany Lajos bírálta Adyt, ezt a verset neki ajánlotta, 1913-ban.
1. vsz.: Költői öntudat, nem értik meg, a szürke tömeg nem is értheti meg. Magány, kitaszítottság.
4. vsz.: Eredetiség fontosságának hangsúlyozása, másolások elítélése.
5. vsz.: Újszerűség. Három hatalmas költő bátor, öntudatos, magabiztos megcsúfolása.
6. vsz.: A régi elavult keretek, korlátok áttörése, újszerűség.
9-11. vsz.: Költősors és magyarság vállalása.
12. vsz.: A kritika visszautasítása. (Petőfi: A természet vadvirága).
13. vsz.: Áldozatot hoz másokért.
14. vsz.: A siker nem számít, nem vágyik rá, nem az a fontos. A verseknek mondanivalója van. A mondanivaló fontos nem a versek.
15. vsz.: Célja eléréséhez a költészet csak eszköz.
A Hortobágy poétája (I. 24.)
Janus Pannonius írt hasonló verset.
Konzervativizmus, szellemi sötétség, műveletlenség, elmaradottság ellen szól Ady.
Csorda: megváltozik a Petőfi-motívum, negatív jelentést kap. A csorda lelegeli a virágot, válogatás nélkül eltapos mindent.
Ez a hely nem alkalmatlan a kibontakozásra, a művész beleolvad a csordába.
A Tisza-parton (I. 26.)
Nominális stílus, statikus helyzetkép. ÉN <> TI.
Lelkek a pányván (I. 28.)
Festőiség. Korán jöttem ide.
Korán jöttem ide (I. 28.)
Janus Pannonius írt hasonló verset.
A lelkek temetője (I. 29.)
Elvágyódás. Mo. ellentétbe állítása a nyugati fejlettséggel.
A magyar Ugaron (I. 33.)
A tájlíra és az ars poetica keveredése.
Statikus képek után mozgalmas kép.
A magyar Messiások (I. 83.)
1907. A megváltásra egy szikrányi remény sincsen, mégis küzdeni kell.
A muszáj Herkules (I. 220.)
ÉN <> TI. Muszáj: kényszerűségből vállalt feladat, nem olvadhat bele a szürke tömegbe, nem tehet másképp.
Szeretném, ha szeretnének előverse / "Sem utódja, sem boldog őse..." (I. 233.)
1909. Mondanivalója van, mint előversnek: a költő hangulatát, lelkiállapotát, helyzetét írja le. A cím kifejezi a tartalmat, a költő egy nem kívánt állapoton kíván változtatni. Magányában szeretetre, emberi kapcsolatokra vágyik.
Sok ismétlés (gondolatritmus, strófák végén sorismétlés).
1. vsz.: Szenvtelen, statikus, helyzetkép. Teljes magány leírása. Egyszerű mondatok. nominális stílus. A költő tulajdonképpen meg sem jelenik és a birtokos személyjelek is E/3. személyűek.
2. vsz.: Megjelenik a költő: “vagyok” és rögtön általánosít is. Már nem csak saját magányáról ír, hanem az általános emberi elidegenedésről.
3. vsz.: “DE” fordulat, érzelmi kitörés, szenvtelenség, nominális stílus megszűnik. Nem tudja elviselni a magányt. Tenni akar ellene: igék, verbális stílus.
4. vsz.: Visszacsendesedik. Kötetcím: mondanivaló összefoglalása.
MAGYARSÁG VERSEK
Az Ady egész költészetére jellemző kettősség itt is jelen van:
- szereti és tiszteli a magyar népet,
- és éppen ezért ostoroz, átkoz, sért, bánt.
A nemzet sorsa fölött érzett aggodalom indította ezen verseinek megírására. Ady rádöbben arra, hogy az ő sorsa a magyarság sorsa. Ady megteremti önmaga mítoszát, jogot formál magának arra, hogy ostorozzon, szembesítsen, bántson, sértsen, mindezt azért, hogy felébressze az alvó magyar népet. A magyarság bűne az akarathiány, a tenni nem tudás. Ostorozásukra olykor kemény kifejezéseket használ: szűk, vén fejű, szomorú nyáj, csorda nép, piszkos, gatyás, bamba, törpék, csürhe, gnóm, nyavalyás, talmi, Xerxes gyáva népe, bús koldusok, Tökmag Jankók.
Ady gyakran festi meg az elmaradott Mo. és a fejlett Párizs ellentétét.
A magyar Ugaron (I. 33.)
1905. Petőfivel ellentétben nem egy elképzelhető képet fest meg, hanem a szimbólumok belső látásunkat aktivizálják. A magyar táj elátkozott föld, mindenki pusztulásra ítéltetett. Az elvadult, vad mező látszólag végleges állapot, mindent dudva, muhar borít. Ezzel ellentétben áll a szent humusz, a szűzi föld, ami arra utal, hogy itt lehetett volna virágzó országot építeni, csak mi nem voltunk rá képesek.
Pimasz, szép arccal (I. 374.)
1910. Bűnünk az akarathiány mellett a nagyhangúság, hencegés, a tettekben rejlő tehetetlenség. A kérdő mondatokban bizonytalanság, tétovázás rejlik. Ő is azonosul a magyarsággal, ő is része a nemzetnek.
Föl-földobott kő (I. 242.)
1909. Szükségszerűség, determináltság, amely a hazaszeretetből fakad. A hon iránti szeretet nagyságát a világegyetemben érvényes fizikai törvényszerűséghez hasonlítja. A lélek elvágyódik, de valami mindig visszahúzza.
Magyar jakobinus dala (I. 162.)
1908. Optimista vers, a reformkorihoz hasonló lelkesültség jellemzi. Ady szerint nincs veszve minden, összefogást sürget Magyarország népei között. Az elnyomottak nevében beszél, kérdésekkel provokál. A nemzetiségi kérdés megoldását keresi.
Nekünk Mohács kell (I. 171.)
1908. Antihimnusz. Isten segítségét kéri a verésben, mert népünk csak így képes összefogásra. Ha nincs rajtunk sorscsapás, akkor elpusztulunk, meghal a nemzet. Itt is azonosul a néppel, magának is ugyanúgy kéri a verést.
Gőzösről az Alföld (I. 367.)
Vershelyzet: képzeletbeli utazás. Vonat- és ködmotívum. Álom és halál. Nem az ostorozó hangnem válik uralkodóvá, hanem a sajnálat.
A téli Magyarország (I. 169.)
Statikus és dinamikus részekre osztható. Mozgás és mozdulatlanság, mozdony SZIMBÓLUM 219 \f "Symbol" \s 10 álom.
A márciusi Naphoz (I. 369.)
Tavasz || forradalom: megújhodás.
Tételmondat: “Minden, változásért és újért kiált itt”.
Keret, soronkénti megfelelések.
“Nagy a te hatalmad” SZIMBÓLUM 219 \f "Symbol" \s 10 “nagy a te verésed”.
Nem a pusztulásért kéri a verést, hanem azért, hogy végre kimozduljunk a holtpontról. “Verje”-szakasz után “HA”: csak akkor, ha nem teszünk semmit, van még menekvés. Minden ósdit el kell pusztítani, mindent, ami visszahúzó erő.
A fajok cirkuszában (I. 373.)
1910. Az európai népek körében hátul kullogunk, mások levetett rongyait hordjuk, képtelenek vagyunk újat alkotni, a saját lábunkra állni. Szomorú öniróniával írja le eltévedésünket, létünk céltalanságát, reménytelenségét (“Húsvéttalan a magyarság”). Itt is megjelenik a mégis, a felsőbb parancs, amely nem hagyja, hogy beletörődjön sorsába.
Az Idő rostájában (II. 40.)
1913. Nemzethalál víziója ismét megjelenik, nyugodtabb, konstatáló hangnem. Látja a jövőben a magyarság pusztulását, szétszóródását, mely belső bűneinknek, tehetetlenségünknek, a jövőért tenni nem tudás következménye. Eljövendő sorsunkat megérdemeltük, a Földön nincs helye a magatehetetlen népeknek, akik “nem magvak a jövőnek”.
Üdvözlet a győzőnek (II. 274.)
Lírai, lágy hangulat. Bánat, kérés. Nem elkerülni akarja a fájdalmat, hanem csak enyhíteni.
LÁTOMÁSSZERŰ TÁJLÍRA
Összefonódnak az ars poeticával és a magyarság versekkel. Fontos szimbólum a puszta, ez azonban a Petőfinél és Aranynál megszokott idilli képektől eltérően negatív szimbólum. A puszta a társadalmi és szellemi elmaradottság, az üresség, a rothadás, az álom jelképe.
Míg Arany és Petőfi egy festői, vizuálisan elképzelhető képet festett, Ady a szimbólumokkal belső látásunkat aktivizálja.
Gyakori alakzat a hiperbola a tájversekben, ami a végtelenig nagyítja a mondanivalót.
Magyar Ugar SZIMBÓLUM 219 \f "Symbol" \s 10 daloló Párizs.
A magyar ugaron (I. 33.)
1905. Petőfivel ellentétben nem egy elképzelhető képet fest meg, hanem a szimbólumok belső látásunkat aktivizálják. A magyar táj elátkozott föld, mindenki pusztulásra ítéltetett. Az elvadult, vad mező látszólag végleges állapot, mindent dudva, muhar borít. Ezzel ellentétben áll a szent humusz, a szűzi föld, ami arra utal, hogy itt lehetett volna virágzó országot építeni, csak mi nem voltunk rá képesek.
A Hortobágy poétája (I. 24.)
1905. A költő tragédiájáról, mely már Jannus Pannonius költészetében is megjelenik, szól ez a vers. Ellentétben áll a művészi lelkű költő és a durva, vad környezet. A vers a költő – nép, csordás – csorda ellentétre épül. A magasabbrendű művészt korlátozza az állati sorban élő nép, mely nem érti meg őt, művészete elveszik a durva környezetben.
A Gare de l'Esten (I. 41.)
A cím jelentősége: várakozás, búcsú, pályaudvar: se itt, se ott, alkalmat ad a szubjektív összehasonlításra.
Párizs és Mo. ellentéte. Párizs dalol, Mo. sír.
Tudja, hogy Párizs, a “szép ámulások szent városa” fejlettebb, mégis hazajön, mert a sorsa így rendeli.
Páris, az én Bakonyom (I. 85.)
1906. A hazai zűrzavarból, a támadások elől menekül ide. Párizs megvédi, elrejti üldözői elől.
Betyár-kultusz.
FORRADALMAS VERSEK
Az Illés szekerén című kötetben jelenik meg ez a témakör. 1907-től küldi verseit A Népszavának, a szociáldemokrata párt lapjának.
Társadalmi, gazdasági, nemzetiségi problémák: - parasztság kérdése, feudális maradványok,
- munkásmozgalmak,
- nemzeti függetlenség
- nemzetiségi kérdés.
Ady keresi azt az osztályt, amely képes a harcot megvívni a demokratikus átalakulásért. Először a parasztságot célozza meg, harcba akarja őket szólítani. Vállalja velük a sorsközösséget.
Paraszti életből vett képek, könnyen érthető szimbólumrendszer. Dózsa György, Táncsics, Esze Tamás, Rákóczi alakjának megjelenítése.
Dózsa György unokája (I. 193.)
Történelmi múlt felidézése, elgondolkodásra készteti a nemeseket.
Az öreg Kúnné (I. 298.)
Hatásos életkép. Félállati sors, értelmetlen élet.
A grófi szérűn (I. 190.)
A paraszt dolgozik a semmiért, mégis ő siratja meg a két keze munkáját. Forradalom piros lángja megjelenik.
Fölszállott a páva (I. 81.)
Csák Máté földjén (I. 189.)
Csák Máté: feudalizmus, hatalom.
Lázító alaphang, lelkes, lelkesítő, optimista.
Ady az utolsó versszakban nem azonosul tettben, csak lélekben.
Ady a parasztágban nem lát vezéreket, a munkásosztály felé fordul. Szaporodó munkásmozgalmak, rossz helyzet, nincs vesztenivalójuk, kimennek az utcára.
Vörös szekér a tengeren (I. 55.)
A leggyakrabban előforduló ige: VÁR. Ez Ady álláspontja.
Vörös: vér, Hajnal (megújhodás).
Ady kételye (utolsó vsz.): Van-e értelme a forradalomnak, lesz-e jobb, vagy csak halált hoz eredmény nélkül.
Menekülés úri viharból (I. 295.)
Versbe foglalt tépelődés: menjen vagy maradjon? Szíve szerint menne, de bizonytalan abban, hogy befogadják-e.
Küldöm a frigy-ládát (I. 288.)
Csizmadia Sándornak küldi a verset, aki azt mondta, hogy nincs szükség Adyra. Ha kell nekik, ha nem, ő akkor is velük van.
Rohanunk a forradalomba (I. 577.)
1912, alkalmi vers, májusi vérbe fojtott “véres csütörtök” után írta. Összefogás kérdése, optimista. Vihar előtti csend áthatja.
Ady meg volt róla győződve, hogy ha már forradalom lesz, akkor mindent elsöprőnek kell lennie.
1. vsz.: Teljes bizonyosság a forradalom győzelméről.
2. vsz.: Az elkerülhetetlenséget sugallja.
3. vsz.: A régi és új ellentéte.
4. vsz.: Megjelenik Tisza István alakja, akit Ady nemzet- és népellenesnek tartott, mégis a versben rokonszenvez vele, mivel ő is gyújtogat.
5. vsz.: Nominális stílus. Újra megjelenik a sorsszerűség, a forradalom elkerülhetetlensége.
7. vsz.: Kétely, jó-e a forradalom. Mo.-t a robbanás előtti csend jellemzi.
Ének aratás előtt (I. 572.)
Aratás || forradalom: kasza, mészárlás.
Aratás előtt || forradalom előtt: valamire várunk és készülünk.
Hangulat: hamu alatti parázs, vihar előtti csend.
A Tűz csiholója (I. 580.)
Példabeszéd. Prométheusszal példállózik. Bátorságot akar önteni az emberekbe.
“Csak akkor...”-motívum.
KURUC VERSEK
A magyarság versek közeli rokonai. A Szeretném, ha szeretnének (1909) című kötetben rendeződnek először önálló ciklussá.
Rákóczi-kultusz, példaértékű kor a milleneum időszakában. Rosszul felszerelt társaság, de bátorság, elkeseredettség, elszántság. Hozzátartozik a bukás és az ezzel járó bujdosás.
Thaly Kálmánnak jelenik meg egy gyűjtése, egy ő általa írt versgyűjtemény, archaizáló stílusú kuruc versekből. Saját koráról és korának szól.
A versek jellemzői:
– szerepversek (Ady beleképzeli magát egy-egy kuruc helyébe),
– archaizáló stílus,
– kuruc költemények színhelyei, hősei.
Bujdosó kuruc rigmusa (I. 235.)
Esze Tamás komája (I. 239.)
Sípja régi babonának (II. 31.)
Témája a hazától való elszakadás, a bujdosás.
ISTENES VERSEK
Ady Istenkeresésének okai:
– ebben az időben újra terjedt a vallásosság,
– halálközelség,
– lekiismeretfurdalás életvitele miatt,
– magány,
– kapaszkodót keres,
– titok, miszticizmus.
Ady magára akarta erőltetni a hitet, azonban nem volt vallásos a szó köznapi értelmében, nem élt az egyház szolgálataival, és Isten-képe sem szokásos. Állandó kétség gyötörte, hogy létező dologban hisz-e, hogy van-e Isten egyáltalán.
Az Illés szekerén című kötetben szerepeltek először önálló ciklusban Istenes versei, a legjelentősebbek a Minden-Titkok verseiben jelentek meg.
Hiszek hitetlenül Istenben (I. 335.)
1910. A hagyományos értelemben nem vallásos költő érzi, hogy szüksége van valakire, mert beteg, bűnös, meg fog halni. Adytól szokatlanul a halálra készülő költő szemében a régi, hagyományos értékek megtelnek értelemmel, újra elfoglalják helyüket a világban (szépség, tisztaság, igazság, szüzesség, jóság, derékság).
A Sion-hegy alatt (I. 155.)
1908. Gyermekkori vallásos képzésének már csak emlékei vannak, most újra keresi az utat Istenhez.
Találkozás Istennel: nem elég találkozni, meg is kell szólítani, el kell mondani a panaszokat, hogy Isten segíthessen. A költő tragédiája: nem jut eszébe az öregúr neve, nem tud vele beszélni. Így Isten nem segíthet, pedig tele van jó szándékkal, segíteni akarással.
Szakítás az eddigi konvenciókkal: Istent minden méltóságától megfosztva, ütött-kopott öregúrként ábrázolja.
Álmom: az Isten (I. 158.)
1907. Ady halni készül, megbékél a világgal, békét köt mindenkivel. Nincs semmije, már beletörődött sorsába. Nominális stílus, főnevek, melléknevek, igenevek használata.
Rendben van, Úristen (I. 307.)
Ha van Isten akkor Ady az ő teremtménye, ő tette olyanná, amilyen, így nem Ady a bűnös életéért.
Istenhez hanyatló árnyék (I. 443.)
1911.
Hitre való törekvés és kétség: e két alapgondolatra épül az Istenhez hanyatló árnyék című költeménye is.
Ady a Zsoltárok könyvének 109-ik zsoltárára rímelteti a verset, talán épp ez adja a mű bibliai súlyát. A vers címe alatt mintegy annak magyarázataként két sornyi idézet található az említett zsoltárból.
1. vsz.: Megjelenik a hit igénye, két rokon jelentésű igével nyomatékosítva: “akart, vágyott Istenem”. Az utolsó sor az Isten-keresés okát árulja el: a beteg, megfáradt költő a halál közelségében nyugalomra vágyik.
2. vsz.: Ezeket a gondolatokat ismétli, kiegészítve Isten magasztalásával: “Neved, mely szebb minden neveknél”.
3. vsz.: Ady Isten-felfogásának alapellentétét fejti ki. Ellentétben áll egymással a kétség: “Szent Képzelés”, “létlenül is leglevőbb”, és a hit vágya: “S akarom, hogy hited akarjam”. A hit-balzsam metafora a hit lelki gyógyítóerejére hívja fel a figyelmet.
4. vsz.: és az 5. strófa első sora a cím alatt olvasott bibliai zsoltáridézet versbe szövése. Konkrétan végigvihetők a megfelelések: “Mint árnyék, mikor elhanyatlik”, “S hányattatom, mint a sáska”, és így tovább.
5. vsz.: Az utolsó három sor összefoglalja a mondanivalót: csak Isten nyújthat segítséget a költőnek, “Nem szabad hinni senki másba”.
SZERELMI LÍRA
1.) Futó, felszínes kalandok
Az én menyasszonyom (I. 48.)
1900. Dosztojevszkij halhatatlan szánalmának félremagyarázása volt forrása, perdita-kultusz. Más értékrend.
2.) Léda-szerelem
A futó és felszínes szerelmi kalandok után Nagyváradon ismerte meg egy gazdag zsidó kereskedő feleségét, Diósy Ödönné Brüll Adélt, akit Ady Lédának nevezett. 1911-re a szerelem kezdett lassan kihűlni, 1912-ben végleg vége lett.
Ady nagy botrányt okoz szerelmes verseivel is:
- rosszlány (perdita) kultusz,
- kor szokásaira fittyet hányva, kitárja a legbensőbb titkokat is,
- férjes, zsidó asszony, idősebb is Adynál.
A szerelem jellege sem szokásos.
Szimbólumtár is megváltozik: - gerle helyett héja,
- évszak: tavasz helyett nyárvég, ami az őszbe tart.
A szerelem nem boldogság, hanem boldogtalanság forrása, harc, csatározások, egymás tönkretevése.
Halál gondolata hozzátartozik, az igazi beteljesülés csak a túlvilágban tud eljönni.
Önzés, önimádat, ami nem jellemzője az igazi szerelemnek.
Megszépítő messzeség, se vele, se nélküle.
Testiség, fülledt erotika.
Héja nász az avaron (I. 23.)
1905. Nyár-ősz: öregség-ifjúság.
“Útra kelünk”: nyár SZIMBÓLUM 222 \f "Symbol" \s 10 ősz.
Akusztikus és vizuális megerősítés.
Mert engem szeretsz (I. 10.)
Udvarlóvers. Szerelem jellegéről tájékoztat.
Vad szirttetőn állunk (I. 13.)
A boldogtalan szerelem mindig magában hordja az összeomlás veszélyét.
Lédával a bálban (I. 124.)
1907. Mi SZIMBÓLUM 219 \f "Symbol" \s 10 ők, másság kifejezése. Szokványos ifjúság-, szerelem- és bálkép. Ezzel ellentétben állnak ők. Halál szele.
1. vsz.: Meglepő, váratlan ellentét. Megjelennek.
2. vsz.: Néma döbbenet. Belépnek.
3. vsz.: Táncba kezdenek.
A mi Násznagyunk (I. 174.)
Vidéki esküvő kelléktára jelenik meg.
Ellentétek: pántlika-kasza, lakodalom-csend.
Áldásadás a vonaton (I. 429.)
Búcsúvers. Ezzel a szerelemmel egy kicsit Ady is meghalt.
Elbocsátó, szép üzenet (I. 541.)
A Nyugatban megjelenő szakítóvers.
Kegyetlennek, önzésnek tűnik a megfogalmazás. Megalázó hangvétel.
Oka lehet: - ha elhiteti magával, hogy jobb így, akkor kevésbé szenved.
- cél: kibillentse magukat a bizonytalan állapotból, mindkettőjük dolgát akarta megkönnyíteni.
Valaki útravált belőlünk (I. 543.)
Már nem az öntudatos, önző hangvétel, hanem egy megsebzett, magányos, összetört férfi panasza. A szerelem volt életében a legnagyobb érték.
3.) Csinszka-szerelem
Boncza Berta először egy svájci leánynevelő intézetből, majd Csucsáról bombázza leveleivel. Ady 1914-ben kereste fel. 1905-ben feleségül vette. Csinszka haláláig ápolta a megromlott egészségű költőt.
Egészen más versek, mint a Léda-szerelemnél. Megfáradt, magányos, megcsendesült, meg tudja becsülni a feléje áradó szerelmet, szeretetet.
Őrizem a szemed (II. 191.)
Szem a lélek tükre.
De ha mégis? (II. 192.)
Nézz, Drágám, kincseimre (II. 193.)
Akkor sincsen vége (II. 194.)
A PÉNZ (ARANY) VERSEI
Ady a vér mellett a pénzt tartotta az élet másik fontos mozgatóerejének. Állandó pénzgondokkal küszködött, soha sem volt annyi pénze, amennyi a nagyvilági életformájához elegendő lett volna, a szegénységgel az életből kirekesztettnek érezte magát.
Verseiben mitizálja, istenséggé növeszti a Pénzt, az Aranyat.
Harc a nagyúrral (I. 53.)
1905. Hízelgés, magalázó könyörgés, küzdelem, kétségbeesés.
VILÁGHÁBORÚS KÖLTÉSZET
1914 júliusában kitört az első világháború.
Főleg A halottak élén (1918) című kötetben jelentek meg világháborús versei. A háború alatt a költő bekapcsolódott a közéletbe, a politikai, háborús eseményekre reagált. Verseit az aktualitás miatt datálta. A háború mélységesen megrázta Adyt, szemében esztelen vérontásnak, a világ értelmetlen rombolásának tűnt. Végig a háború ellen volt, a háborúellenes szociáldemokrata párttal szimpatizált. A háború nemcsak anyagi és vérveszteség, hanem erkölcsi összeomlás is.
A költő feladata:
– szembesíteni az embereket a háború tébolyával, embertelenségével,
– rádöbbenteni a kisembereket arra, hogy ez a háború nem értük folyik, mégis ők szenvednek miatta,
– megőrizni a múlt értékeit és átörökíteni a jövő számára,
– embernek maradni az embertelenségben.
Három fő motívum:
– a Tegnap,
– a Gondolat,
– az Ember.
Emlékezés egy nyár-éjszakára (II. 93.)
1917. Elbeszéli a háború kitörésének éjjelét, de a vers hangulatteremtő, az érzelmekre hat. A két évvel azelőtt csak különösnek látott éjszakáról kiderült, hogy borzalmak elindítója.
Az eltévedt lovas (II. 118.)
Néhány hónappal a háború kitörése után keletkezett, amikorra a villámháború illúziója már szertefoszlott.
Ez a szándékoltan kihagyásos és homályos költemény a háborút tragikus eltévelyedésnek minősíti. A címben szereplő eltévedt lovas a kiutat kereső emberiséget és kilátástalan jövőjét jelképezi.
A vers indítása kísérteties, és ez a hatás a versben tovább is erősödik. A kilátástalanság kifejezése végett a jövő teljesen hiányzik a műből, a jelen, a pőre sík pedig a múlttal telik meg, maga a lovas is “hajdani”. Ehhez a múlthoz viszont egyértelműen negatív és félelmetes fogalmak kapcsolódnak (sűrű bozót, süket köd). Ebben a ködben inkább a képzelet, mint a látás rajzolja a tárgyak körvonalait. A lovast sem láthatjuk, csak vak ügetését hallani, ami szintén hozzájárul a vers kísértetiességéhez. Látható viszont a táj, erdők, nádasok, és sűrű bozót, mintha egy világméretű mocsár lenne, ami pedig a kiúttalanság szimbóluma. A hatodik strófa hat csupa kezdetű mellékmondata kifejezi, hogy a múlt rossz jelenségei teljesen elfoglalták a jelent. Az eltévedt lovas külső segítséget, útmutatást sem kaphat, mert amik ezt adhatnák hiányoznak: “nincsen fény, nincs lámpa-láng, | És hírük sincs a faluknak.” A nincs ismétlődése nyomatékosítja a reménytelenséget. A köd-bozótból a vadság, az emberellenesség jelképei tűnnek elő. A mondanivalót a megismétlődő első versszak nyomatékosítja, amelyben a hajdani és eltévedt jelzők felcserélődnek, tehát a hajdani kap nagyobb hangsúlyt, ami a változatlanság-érzést erősíti.
Az egész emberiség útvesztésének látomásaként is értelmezhető.
Krónikás ének 1918-ból (II. 126.)
Itt már a háború képei jelennek, meg az eltévelyedés konkrét következményei.
Archaizált feldolgozás, krónika-utánzat. Oka: mintha megpróbálná magától eltávolítani a kort, hogy érzelemmentesen, krónikás módjára tudjon képet festeni a háborúról.
Értékrendszer felbomlása, más erkölcs, nem tudni mi a jó és rossz.
A mesebeli János (II. 117.)
A kisemberek verse. Népmesei legkisebb fiú motívum. A háborúban is a kisemberek harcolnak, a népmesében szokásos jutalom azonban a valóságban nem létezik.
Ember az embertelenségben (II. 97.)
1916. Visszatér a mégis-motívum. Újra költői feladat: az értékeket kell megmenteni és átadni a jövőnek.
Mag hó alatt (II. 109.)
1914-ben jelent meg a Nyugatban. Tisztes költői magatartás megnyilvánulása. Megőrizni a reményt a jövő számára.
Ha másért nem, akkor azért, mert az élet rendje az, hogy mindenből van kilábalás, mindig lesz új tavasz.
Intés az őrzőkhöz (II. 104.)
Remény megőrzése.
HALÁL-VERSEK
A halál és halálvágy korán megjelent Ady költészetében (Vér és Arany, 1907, külön ciklus: A halál rokona).
A Léda-versek állandó kísérője a halál, az Istenes versekkel is kapcsolatban áll.
A halál a beteg életből való menekülésben boldog nyughelyt nyújt.
Párisban járt az Ősz (I. 64.)
1906, Párizs.
Ady Endre 12.
