Ha Mikszáth novelláiról beszélünk, elegendő két kötetcímet említeni: Jó palócok, Tót atyafiak. E két kötet hozta meg a várva-várt sikert a jobb sorsra érdemes írónak.
Tót atyafiak
A Tót atyafiak négy közepes hosszúságú történetet foglal magában. Az arany kisasszony lassan indul, hogy aztán mind gyorsabb ütemű elbeszéléssé váltson át, s végül egyszerűen megszakadjon. A szöveg első része Selmecbányába kalauzolják az olvasót. Furcsa vidék ez: a barátnők a kertjükből átkiabálhatnak egymásnak, de ha meg akarják látogatni egymást, az másfél óra gyaloglást jelent. Az egész város egy völgykatlanba épült, s a házak lépcsőzetesen emelkednek egymás fölé. Ez a rendkívül szokatlan tér a színhelye a történetnek. Csemez úr azt fogadja el vőnek, aki a lánya súlyának megfelelő mennyiségű arannyal fizet érte. Mirkovszki Miklós vállalkozik a feladatra, és Amerikába utazik, hogy aranyat ásson. Az idő elteltével a lány fonnyadozik, az apa meghal, a fiút senki nem tudja értesíteni a történtekről, mivel nem tudják a címét. Legendává merevedik, mint az elérhetetlen külvilág. A történet nagyon rövid, nem több, mint átmenet két időtlennek tetsző állóhelyzet között.
Az időszerkezet a következő szövegben is jellegzetes. A cím - Az a fekete folt - a történet végpontjára utal. Mikszáth a jelenben indítja a történetet. Az átmenet a múltba fokozatosan történik meg, az elbeszélő múlt közbeiktatásával történik meg. A történetíró eltávolítja magától alakjait: Anikáról, a hercegről és Matyiról alig tudunk meg többet, mint a birkákról. Szereplésüknek egyetlen jelentősége van: részt vesznek Olej Tamás belső összeomlásában.
A történet röviden: A brezinai bacsa, Olej Tamás, nem hajlandó eladni a lányát urának, a hercegnek. Bár meginog egy kicsit, amikor a herceg az egész nyájat kínálja fel neki, ez a kis kilengés elég ahhoz, hogy beleőrüljön. Elveszti lányát (megszökteti a herceg) és ezt a terhet már nem bírja elviselni: felgyújtja az aklot, mely egy "fekete folttá" ég el.
Az összes szereplő a bacsa szemszögéből van értékelve; ő az egyetlen akit az író belülről láttat. Ez a belső megközelítés mindazonáltal közvetett: mindig 3. számú elbeszélésből értesülünk a bacsa gondolatairól.
Mikszáth szubjektív elbeszélő. A történet számára másodlagos az elmondás beszédművészetéhez képest. A beszélő hangneme fontosabb az eseményeknél. Az írott szöveg a szóbeliséget próbálja meg utánozni. Ezért folyamodik az írószünetet, vagy hanglejtést jelölő írásjelekhez (3 pont, vessző stb.). Pl.: A bacsa sorsát kérdő mondattal rekeszti be.
A Tót atyafiak hőseinek többsége a magányban, a természetben, természeti lényként él. Sorsedzett főszereplői önmaguk köré teljes értékű világot teremtenek, melyet aztán valami megzavar (Pl.: Lapaj, a híres dudás érzéketlenül nézi végig, hogy egy fiatal nő a szeme láttára vízbe fojtja magát, de amikor megtudja, hogy egy csecsemőt hagyott hátra, legnagyobb kincsét, a lantját is eladja, hogy etetni tudja a kicsit).
Jó palócok
A jó palócok szereplői is polgárosulatlan parasztok. Bede Erzsi - Bede Anna tartozása - nem kevésbé él a régi hiedelmekben, mint Jasztrab György. Úgy próbálja meg biztosítani nővére nyugalmát a sírban, hogy letölti helyette a büntetését. A babonák világát az elbeszélő mélyen átéli, csakis így sikerül meggyőznie az olvasókat, hogy a hiedelmek mekkora szerepet töltenek be a nép életében. Az ilyesfajta hasonlóságokat leszámítva a Jó palócok erősen különböznek a Tót atyafiaktól. Sokkal nyíltabban fejezik ki érzelmeiket (Pl.: A néhai bárány történetében mikor a kisgyerek megtalálja kedvenc bárányát egy ködmön béléseként stb.).
A rövid szövegekben Mikszáth sokszor belülről közelíti meg szereplőit. Ilyen a Szűcs Pali szerencséje c. novella is. A megjavult korhely sikeres leánykérés után leissza magát a kocsmában. Másnap az ágyán találja a jegykendőjét. Kikosarazták, vagy csak álmodta az egészet? A szöveg a hős kijózanodása előtt véget ér.
Más esetekben az elbeszélő csak a történet csúcspontján vált át belső nézőpontra: A péri lányok szép hajáról írt történetben csak hézagosan ismerjük meg az előzményeket, mivel csak a nővér szemszögéből látjuk az eseményeket, aki csak annyit lát, hogy húga haját bosszúból tövig levágta a szomszédasszony. A nézőpontváltozást figyelhetjük meg a Tímár Zsófi özvegységében is: a férj szemével látjuk a világot a templomtoronyból, amíg le nem zuhan.
Mikszáth ezekben a kis történetekben tanulta meg a sűrítés mesterségét. 15 novellája kevesebbet tesz ki mint a Tót atyafiak. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a természeti leírások hiányoznak ezekből a művekből, bár a természet még mindig aktív szereplő (Bágyi csoda - a molnárné megcsalja a férjét, a víz kezd visszafelé folyni.) Másrészt a ballada-stílusú elhallgatások is lerövidítik a szöveget. A szokatlan, nyitott befejezések is hozzájárulnak ehhez: Vér Klára és Gélyi János lagziba mennek, de útközben a férfi egy szakadék felé irányítja a szekeret. A történetet az olvasónak kell kiegészítenie.
Tót atyafiak
A Tót atyafiak négy közepes hosszúságú történetet foglal magában. Az arany kisasszony lassan indul, hogy aztán mind gyorsabb ütemű elbeszéléssé váltson át, s végül egyszerűen megszakadjon. A szöveg első része Selmecbányába kalauzolják az olvasót. Furcsa vidék ez: a barátnők a kertjükből átkiabálhatnak egymásnak, de ha meg akarják látogatni egymást, az másfél óra gyaloglást jelent. Az egész város egy völgykatlanba épült, s a házak lépcsőzetesen emelkednek egymás fölé. Ez a rendkívül szokatlan tér a színhelye a történetnek. Csemez úr azt fogadja el vőnek, aki a lánya súlyának megfelelő mennyiségű arannyal fizet érte. Mirkovszki Miklós vállalkozik a feladatra, és Amerikába utazik, hogy aranyat ásson. Az idő elteltével a lány fonnyadozik, az apa meghal, a fiút senki nem tudja értesíteni a történtekről, mivel nem tudják a címét. Legendává merevedik, mint az elérhetetlen külvilág. A történet nagyon rövid, nem több, mint átmenet két időtlennek tetsző állóhelyzet között.
Az időszerkezet a következő szövegben is jellegzetes. A cím - Az a fekete folt - a történet végpontjára utal. Mikszáth a jelenben indítja a történetet. Az átmenet a múltba fokozatosan történik meg, az elbeszélő múlt közbeiktatásával történik meg. A történetíró eltávolítja magától alakjait: Anikáról, a hercegről és Matyiról alig tudunk meg többet, mint a birkákról. Szereplésüknek egyetlen jelentősége van: részt vesznek Olej Tamás belső összeomlásában.
A történet röviden: A brezinai bacsa, Olej Tamás, nem hajlandó eladni a lányát urának, a hercegnek. Bár meginog egy kicsit, amikor a herceg az egész nyájat kínálja fel neki, ez a kis kilengés elég ahhoz, hogy beleőrüljön. Elveszti lányát (megszökteti a herceg) és ezt a terhet már nem bírja elviselni: felgyújtja az aklot, mely egy "fekete folttá" ég el.
Az összes szereplő a bacsa szemszögéből van értékelve; ő az egyetlen akit az író belülről láttat. Ez a belső megközelítés mindazonáltal közvetett: mindig 3. számú elbeszélésből értesülünk a bacsa gondolatairól.
Mikszáth szubjektív elbeszélő. A történet számára másodlagos az elmondás beszédművészetéhez képest. A beszélő hangneme fontosabb az eseményeknél. Az írott szöveg a szóbeliséget próbálja meg utánozni. Ezért folyamodik az írószünetet, vagy hanglejtést jelölő írásjelekhez (3 pont, vessző stb.). Pl.: A bacsa sorsát kérdő mondattal rekeszti be.
A Tót atyafiak hőseinek többsége a magányban, a természetben, természeti lényként él. Sorsedzett főszereplői önmaguk köré teljes értékű világot teremtenek, melyet aztán valami megzavar (Pl.: Lapaj, a híres dudás érzéketlenül nézi végig, hogy egy fiatal nő a szeme láttára vízbe fojtja magát, de amikor megtudja, hogy egy csecsemőt hagyott hátra, legnagyobb kincsét, a lantját is eladja, hogy etetni tudja a kicsit).
Jó palócok
A jó palócok szereplői is polgárosulatlan parasztok. Bede Erzsi - Bede Anna tartozása - nem kevésbé él a régi hiedelmekben, mint Jasztrab György. Úgy próbálja meg biztosítani nővére nyugalmát a sírban, hogy letölti helyette a büntetését. A babonák világát az elbeszélő mélyen átéli, csakis így sikerül meggyőznie az olvasókat, hogy a hiedelmek mekkora szerepet töltenek be a nép életében. Az ilyesfajta hasonlóságokat leszámítva a Jó palócok erősen különböznek a Tót atyafiaktól. Sokkal nyíltabban fejezik ki érzelmeiket (Pl.: A néhai bárány történetében mikor a kisgyerek megtalálja kedvenc bárányát egy ködmön béléseként stb.).
A rövid szövegekben Mikszáth sokszor belülről közelíti meg szereplőit. Ilyen a Szűcs Pali szerencséje c. novella is. A megjavult korhely sikeres leánykérés után leissza magát a kocsmában. Másnap az ágyán találja a jegykendőjét. Kikosarazták, vagy csak álmodta az egészet? A szöveg a hős kijózanodása előtt véget ér.
Más esetekben az elbeszélő csak a történet csúcspontján vált át belső nézőpontra: A péri lányok szép hajáról írt történetben csak hézagosan ismerjük meg az előzményeket, mivel csak a nővér szemszögéből látjuk az eseményeket, aki csak annyit lát, hogy húga haját bosszúból tövig levágta a szomszédasszony. A nézőpontváltozást figyelhetjük meg a Tímár Zsófi özvegységében is: a férj szemével látjuk a világot a templomtoronyból, amíg le nem zuhan.
Mikszáth ezekben a kis történetekben tanulta meg a sűrítés mesterségét. 15 novellája kevesebbet tesz ki mint a Tót atyafiak. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a természeti leírások hiányoznak ezekből a művekből, bár a természet még mindig aktív szereplő (Bágyi csoda - a molnárné megcsalja a férjét, a víz kezd visszafelé folyni.) Másrészt a ballada-stílusú elhallgatások is lerövidítik a szöveget. A szokatlan, nyitott befejezések is hozzájárulnak ehhez: Vér Klára és Gélyi János lagziba mennek, de útközben a férfi egy szakadék felé irányítja a szekeret. A történetet az olvasónak kell kiegészítenie.
Megjegyzés küldése