Egynyelvű szótárak - Emelt szintű nyelvtan érettségi tételek kidolgozás

Szótárak: Szócikkek, nyelvészeti segédeszközök, valamilyen szempont szerinti rendszerezése.

Célja: gyakorlati (a két- vagy többnyelvű szótárak) és tudományos (egynyelvű).

A szótárazás nem új keletű dolog, a kódexek korában már készítettek:. 
glosszákat- ezek voltak az első szójegyzékek, melyek lehettek:

interlineárisak – tehát két sor közé írták és

marginális – a lap szélire jegyezték fel a szavakat.

A leghíresebb szótár 1502-ből Ambrózius Calepius egynyelvű szótára. Nálunk az első kétnyelvű (latin-magyar) a Szenci Molnár Albert által összeállított Nünbergi szótár 1604-ből.

Az egynyelvű szótárak csoportjai:

1. értelmező szótárak (megmagyarázza a szó jelentését)

2. tájszótárak (egy adott régió szavait rögzíti)

3. történeti szótárak (régi nyelvállapotok szókincse)

4. etimológiai szótárak (azt vizsgálja, honnan származik a szó)

5. írói szótárak (egy-egy író szókincse, ami nyelvállapotra utal vissza)

6. szinonimaszótár

7. sajátos rendeltetésű szótárak (pl. régi magyar családnevek, Bakaszótár, Diákszótár, stb.)

8. helyesírási szótárak

1. Értelmező szótárak

Leírják a főbb jelentéstartalom jegyeit, (szó, szófaj, nyelvi réteg, jelentések, szószerkezetek az illető szóval) idegen szóval megadják, szinonimákat közöl.

Története: 1844-ben írtak ki először értelmező szótárra pályázatot, ezt Czuczor Gergely és Fogarasi János nyerte meg. Ez a szótár 4 kötetes volt, és 1862-74-ig jelent meg, ebben eredetmagyarázat is van.

- Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára , 2 kötetes 1867-1. kötet, 1872. – 2. kötet. A 19. sz. köz- és szépirodalmi szókincsét rögzíti, stílusárnyalatokat is megkülönböztet, táj és idegen szavakat is alkalmaz.

- Balassa József: A magyar nyelv szótára. 1940-ben jelenik meg, már nyelvhelyességi szempontokat is bevezet, pl. kerülendő x-nek az alkalmazása.

- Országh László- Bárczi Géza: A magyar nyelv értelmező szótára. 1953-62-ig jelent meg, köznapi szókincset dolgoz fel, szak- és műszavakat használ, tájszavakban jelöli a kiejtést, a származási helyet, a szavak időrendi elhelyezését.

- az előző rövidített változata: Magyar értelmező kéziszótár (Juhász József-Szőke István-O. Nagy Gábor- Kovalovszky Miklós) 1972. Ez már rajzokat, ábrákat, nyelvhelyességet, köz-és szaknyelvet is feldolgoz.

A legújabb: Magyar értelmező kéziszótár Szerk. Juhász József et al. Budapest: Akadémiai. 2006. ISBN 963 05 8024 1

A szótár szócikkekből áll, a szócikk a címszótól a másik címszóig tart. Ezek ábécérendben követik egymást.

A szócikk felépítése: címszó, gyakorisági szám (a címszó előfordulási gyakoriságát jelzi 1-5 között, az 1=gyakori) szófaj, alapjelentés (1.), milyen nyelvi rétegbe tartozik – ez rövidítve; az alapjelentés értelmezése, példa, 2-3 vagy több mellékjelentés, értelmezés.

2. Tájszótárak

A nyelvjárásgyűjtést korábban laikus emberek, papok, tanítók végezték, leginkább a szókincsre koncentrálva. A Magyar Nyelvőr 1930 indulásával folyamatos tájszógyűjtés lesz jellemző. Kialakul mint tudományág: a nyelvjárástan. 1930-tól Csűry Bálint karolja fel ezt az ügyet, akkor már nyelvészek gyűjtenek tájszavakat, kialakítják az egységes hangjelölést, kiterjesztik a nyelvjárástant más tudományokra pl. irodalom, történelem.

a, Általános tájszótár: gyűjti az alaki (kanál-kalán), a jelentésbeli (bogár) és a valódi tájszavakat (peco, tócsni) és az összes magyar nyelvjárást feldolgozza.

- Magyar tájszótár T.SZ. 1838. Buda. A Magyar Tudós Társaság gondozásában jelent meg, az előszót Döbrentei Gábor, az utószót Toldy Ferenc írta, de a szerkesztője nem ismert, talán Vörösmarty vagy Kecskeméti Csapó Dániel volt. A finnugor népek körében ez az első tájszótár, mindhárom típusú tájszót gyűjti, nem minden nyelvjárásból, a szó pontos lelőhelyét közli.

- Szinnyei József: Magyar tájszótár M.T.SZ. 1. kötete 1893. 2. kötet 1897-1901. Az előszóban a nyelvjáráskutatás történetét és módszereit taglalja. Felépítése: a, megadja a jelentését a címszónak latin vagy német megfelelővel b, értelmezést segítő szövegkörnyezetet ad, c, lelőhelyet, d, adatközlő nevét.

- Új magyar tájszótár U.M.T.SZ. 1890-1960. A Debreceni Nyelvkutató Intézet, az ELTE Nyelvjárástani Tanszéke, és a MTA Nyelvtudományi Intézete szerkesztésével.

b, Regionális tájszótár: egy terület nyelvjárásához köthető szókincset gyűjt. Ezen belül:

1. regionális teljes tájszótár: egy régió minden tájszavát gyűjti

2. regionális tájszótár: csak egyfajta tájszót vizsgál pl. Debreceni Cívis szótár: mesterséghez köthető.

- Csűry Bálint: Szamosháti szótár 1935. Bp. Három nemzedéktől, élőbeszéd alapján gyűjt, alaktani és hangtani sajátosságokat vizsgál, mindhárom tájszót, a valódi tájszóhoz néprajzi leírást ad.

- Kiss Géza- Keresztes Kálmán: Ormánsági szótár 1953. Szintén három nemzedéktől, élőbeszéd alapján gyűjt és értelmezi a szavakat.

- Bálint Sándor: Szegedi szótár 1957. Élőbeszédet gyűjt, településtörténeti bevezetővel, nyelvjárási jellemzőkkel, szinonimakereséssel, rövidítéssel, magyarázómondatokkal látja el szótárát.

További pl.-k: Kriza János: Erdélyi tájszótár, Imre Samu: Felsőőri tájszótár, Villám Judit: Nagykőrösi szótár, Kiss Jenő: Mihályi tájszótár, stb.

Jelentős továbbá: Magyar nyelvjárások atlasza- Deme László és Imre Samu szerkesztésében 1950-.

3. Történeti szótárak

Cél: egy nyelv szókincsének, szókészletének múltját bemutatni fejlődésében és változásában.

- Magyar nyelvtörténeti szótár Bécs-Pest 1868-71. szerk.: Mátyás Flórián. Értelmezte a szavakat és latin magyarázatokkal látta el.

- Magyar nyelvtörténeti szótár – Szarvas Gábor-Simonyi Zsigmond 1890-93. Cél: legrégebbi emlékektől a nyelvújításig gyűjteni, 1873-78-ig gyűjtötték az anyagot, de a legrégebbi emlékeket nem ismerték, a nyelvújítási anyagból önkényesen válogattak, megadták a címszó latin megfelelőjét, rövidítését. Érdekes, hogy az összetett szavakat az utótag alapján rakták sorba, hátul tárgymutatóval látták el, megadták, hol találkozhatunk először a szóval és ennek időpontját.

- Szily Kálmán. A magyar nyelvújítás szótára 1902 NY.Ú.SZ.

A korai szövegek pótlására:

a, Berrár Jolán-Károly Sándor: Régi magyar glosszárium 1984. Bp.

b, Szamota István-Zolnai Gyula: Magyar oklevél szótár 1902-1906.

c, Szabó F. Attila-Benedekné Gergely Piroska-Mózesné Kabán Annamária: Erdélyi-magyar szótörténeti tár

4. Etimológiai szótárak (fontos)

Def.: a nyelvtudománynak az az ága, amely elválaszthatatlan egységet alkot a szótörténettel, kutatja a szavak történetét felhasználva a földrajz, történelem, nyelvészet, művészettörténet kutatásait.

Szűkebben: szófejtés, szóeredeztetés. 1900-as évek elején végeznek először ilyen kutatásokat, kezdetben folyóiratokban. 1904-ben ír ki a MTA erre pályázatot.

- Gombocz Zoltán-Melich János: Magyar etimológiai szótár 1919-44. 17 füzetben jelent meg, de Gombocz halála miatt csak G betűig jutottak.

- Bárczi Géza: magyar szófejtő szótár 1941. Művelt olvasóknak készült, rövid szócikkek, címszó után utalás, az előfordulás dátuma, szófaja, származékai

- A magyar nyelv történeti etimológiai szótára 3 kötetes, a 4. a mutató. A szótár szócikkekből áll, a szócikk a címszótól a másik címszóig tart. Ezek ábécérendben követik egymást.

Egyesíti a történeti és etimológiai szótár sajátosságait, megadja a címszó forrását, előfordulását (különböző alakjait, előfordulási helyét, idejét), német és latin megfelelőket ad, utal kódexekre. A szócikk második részében pedig a származását fejti ki, ill. a jelentésebeli összefüggésekre is utal.(fontos)

5. Írói szótárak

Kritikai kiadás: irodalmi műnek, az eredeti kéziratok vagy az első kiadások alapján szerkesztett jegyzetekkel ellátott tudományos kiadása.

pl. írói szótár

abrosz f. (3) + jelentés + verscímek

- 715/6 – sor – ez a kritikai kiadásban jelölt lapszám

- ritm. halm. szimb. – erőteljes ritmus, halmozás, szimbólum

- Petőfi szótár – J. Soltész Katalin-Szabó Dénes-Wacha Imre- Gáldi László. 4 kötetes 1973-1987. 150. évfordulóra adták ki.

Petőfi életművének, verseinek, prózáinak nyelvét és stílusát vizsgálják. Nyelve őrzi az irodalmi nyelv korabeli hagyományait, és a népies nyelvhasználatot is. Tartalmaz, rövidítéseket, tájékoztatót, előszót, szerkesztési elveket-használatot, felsorolja a költeményeit, címet, időpontot, összes műveiben hol található, idegen szóval is magyaráz.

- Csokonai szókincstár – Jakab László-Bicskei András. Ez is kritikai kiadáson alapul, nem szótár, inkább adattár, meghatározza a szófajt, idézeteket nyújt, megahatározza a szó gyakoriságát a költőnél. 9812 szót dolgoz fel. Mai helyesírással adja meg, de eredetit is közöl.

6. Sajátos rendeltetésű szótárak

- Helyesírási tanácsadó szótár

- A magyar nyelv szóvégmutató szótára

- Régi magyar családnevek szótára

- Szólás, közmondás, szinonima szótárak

- Baranyai Decsi János: Szólás és közmondás gyűjtemény 1589.

- O.Nagy Gábor: Magyar szólás és közmondás gyűjtemény

Mi fán terem?

- O. Nagy Gábor: Magyar szinonima szótár 1961.

- Szinonimaszótár: a rokon értelmű szavakat adja meg, vagyis egyetlen fogalom rokon értelmű szavait, kifejezéseit szerepelteti a szócikkben. A szavak, kifejezések mellett zárójelben szerepel a stílusminősítés, vagyis közli azt is, hogy a kifejezés melyik  stílusrétegbe tartozik, ill. milyen stílusárnyalatú.

12500 címszó és több mint 30000 rokon értelmű lexikai egységet tartalmaz.

Értelmezési feladatot nem tölt be, csupán csúcsos zárójelben utal a címszó és a szinonima közötti értelmi illetve használatköri különbségre.

Szócikkei címszótól címszóig tartanak, vastag betűs szedés különbözteti meg őket.

8. Helyesírási szótár

Három nagy szerkezeti részből áll: Szabályzat, Szótár, Tárgymutató

Akadémia Kiadó és Osiris Kiadó is adott ki, jelentős a különbség, folyamatban a helyesírás reformálása, új szótár kiadása.

Az egynyelvű szótárak ismerete

A magyar nyelv értelmező szótára:

1959 és 1962 között jelent meg,

7 kötetből áll

Magyar értelmező kéziszótár:

1972-ben jelent meg,

Az előbbinél gazdagabb szókinccsel rendelkezik (70000 címszó)

A 2003-ban átdolgozott kiadásban már 75000 címszót találunk

Magyar tájszótár:

A tájszótárak a népnyelv szavait, sajátos kifejezéseit gyűjtik össze.

19 sz. végén és a 20. sz. elején jelent meg

80000 szóadatot tartalmaz

Új magyar tájszótár:

1950-ben jelent meg az előző folytatásaként

4 kötetet tartalmaz

1890-1960-ig terjedő népnyelvi adatokat tartalmazza

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára:

1967-ben jelent meg

A magyar nyelv szavainak eredetét, jelentésváltozásait vizsgálja.

4 kötetből áll (3+1 kiegészítő)

Az egyes szócikkek élén szótörténeti adatok állnak, ezek segítségével végigkövethetjük a vizsgált szó nyelvi életútját

Idegen szavak és kifejezések szótára:

A magyar nyelvben előforduló idegen szavak eredetét és jelentését adja meg

Magyar szinonímaszótár:

Segít fogalmazáskor

1998-ban jelent meg iskolai változata Szinonímaszótár diákoknak, valamint a Magyar szókincstár

Magyar szólások és közmondások:

A szólások és közmondások jelentését adja meg

Ó Nagy Gábor

Nyelvművelő kézikönyv, Nyelvművelő kéziszótár:

Nyelvhelyességgel, nyelvműveléssel foglalkozik

A magyar helyesírás szabályai, Helyesírási kéziszótár, Magyar helyesírási szótár:

11. kiadás, helyesírásunkkal foglalkozik

Szaknyelvi szótárak:

Egy-egy szakma nyelvét foglalja össze

A magyar nyelv szókészletének rétegei - Emelt szintű nyelvtan érettségi tételek kidolgozás

(alapszókincs, jövevényszó, idegen szó, érintkezés, török kapcsolatok, műveltségváltás, szlávsággal való keveredés, német kultúra hatása, latin kultúra, újlatin kapcsolatok)

-szókészlet – a nyelv alapvető építőeleme - a nyelvek szókészlete hosszú idő alatt, korszakról korszakra alakul ki, növekszik

-egy nép életében bekövetkező változások az általa beszélt nyelv szókincsében tükröződnek legközvetlenebbül

-magyar nyelv: ősi finnugor alapszókincs – elenyésző, de a belső szóteremtés erősebb, így a mai magyar nyelv legnagyobbrészt magyar szavakból áll, csak kevés a jövevény- vagy idegen szó

-a történelem során találkozó népek nyelvei is érintkeznek; ennek során szavak kerülnek át egyik nyelvből a másikba és lassan meghonosodnak

magyar nyelv:

1. a honfoglalás előtt török népekkel érintkezett – műveltségváltás – az átvett szavak tükrözik (állattartás, vadon élő állatok nevei, lakóhely és berendezés szavai, társadalmi és szellemi tevékenység, stb)

2. szlávok – a honfoglalás előttől kb napjainkig – több ezer kölcsönszó

3. korai németből átvett szavak (polgár, püspök, herceg) – városokkal, kereskedelemmel összefüggő szavak, főúri társaság nyelvhasználata, étkezés, katonai nyelvhaszn., kultúrnövényzet

4. latin jövevényszavak – a középkori latinból, sok közöttük egyházi körökben, iskolai életben, tudományos szavak, orvosi szavak, hónapnevek

5. újlatin kapcsolatok: francia szavak a XVIII-XIX. századból, kevés olasz jövevényszó, ezek katonai, színházi, zenei, kereskedelmi szavak, stb

6. nemzetközi műveltségszavak: nagy világnyelvek közvetítésével, elsősorban a tudományos körökben, forrásuk ált. görög & latin; vándorszavak (régi kultúrák elemeit nevezik meg)

7. modern nemzetközi szavak: felvilágosodás korától, német közvetítéssel

8. tükörszavak: az átvevő nyelv hangalakjával fejeznek ki kölcsönvett idegen tartalmat (pl. anyag – matéria, mater; egyetem – universitas, uni)

9. jövevényszó & idegen szó: nem egyértelmű a határ, idegen eredetűek, idegen hangzásúak, de beilleszthetők a magyar nyelvtani rendszerbe; azok válnak idegen szóból jövevényszóvá, amiknek nincs magyar megfelelője; az idegen szavak és magyar megfelelőjük között hangulatbeli, stílusbeli különbség lehet; ha ugyanazt jelentik, felcserélhetők – kiszorítják vmelyiket

A magyar nyelv szókészletének rétegei

A szókészlet változása

-külső és belső okok

-külső: környezet változás, életmód változás, új eszközök megismerése

-belső ok: nyelvi természetű változások

-belső és külső forrású változás – a beszédben indul el, először kisebb közösség, majd szélesebb körök nyelvhasználatában

-régen ösztönösebb folyamat, ma a szótárak, a köznyelvi norma, a nyelvtan miatt szabályozottabban megy végbe

-újító egyéni szóhasználat akkor lesz nyelvi tény, ha az egész társadalomban elterjed

A szókészlet változása belső forrásból

- szóteremtés: ösztönös nyelvi tevékenység, egy hangsor önálló jelentést kap, pl. indulatszavak, hangulatszavak

-jelentésfejlődés: a nyelvi elemek a gyakori együtthasználat során jelentésváltozáson mennek keresztül

-szóalkotás: tudatos nyelvi tevékenység, meglévő nyelvi elemek összekapcsolása, több módja létezik:

-szóképzés: a honfoglalás idején kb 50 elemi, többfunkciós képzőnk volt, pl: -d ami lehet: igeképző (mozog-mozdul), kicsinyítő képző (Árpa-Árpád), településnév képző (Szeg-Szeged) és l: igeképző (mozog-mozdul)

-képzőbokrok kialakulása: elhalványul a képző jelentése, és így még egy képző csatlakozik hozzá. Eredeti képző megismétlése, hasonló jelzésű képző, más jelentésű, valamint passzív és inaktív képzők

-szóösszetétel: alá vagy mellérendelő szintagmatikus kapcsolat. Alanyi alárendelés: napsütötte, tárgyi: favágó, mellérendelő lehet kapcsolatos (búbánat), ellentétes (jöttment), jelzős szóösszetételek: minőség, mennyiség, birtokos jelzős

-ragszilárdulás: a határozók kialakulásának jellegzetes módja – a tő és rag kapcsolata idővel elhomályosul, és olyan szorossá válik, hogy a nyelvérzék alapszónak érzi a korábban ragozott szót, például táv-ol-ról

-elvonás: ha a nyelvérzék egy-egy tőszó végét képzőként ételmezi,és leváltásával új szót hoz létre, az negatív szóképzés (perel-per)

-mozaikszók, köznévvé ill. tulajdonnévvé válás által is bővül a szókincs

A szókészlet változásai külső forrásból

-idegen eredetű szavak között találhatóak: bizonytalan eredetűek – átvettek, de nem lehet tudni honnan, ismeretlen eredetűek – lehet, hogy ősi örökség, nem lehet tudni mi az átadó nyelv, nemzetközi vándorszó – azaz műveltségszó, latin eredetű, modern nemzetközi szavak

-idegen szavak – ideiglenes jelleg, jövevényszavak – alkalmazkodnak hangzásvilágukban az átvevő nyelvhez, toldalékfonémák

-csoportosítás: időrend és átadó nyelv szerint

-ősmagyar kor – iráni eredetű jövevényszavak (tehén, tej), csuvasos (török – kecske, disznó)

-ómagyar kor – szláv eredetű szavak főként közigazgatással kapcsolatosak (megye), német eredetű a városlakó életmóddal (gróf), latin eredet a kereszténységgel kapcsolatban (juss)

-középmagyar kori francia hatás (kilincs, lakat), olasz eredet, reneszánsz szókészlet, hangszerek (trombita, mandula, gondola), oszmán töröktől ismeretlen tárgyak (mamusz, harács), román jövevényszavak (cimbora, poronty)

A magyar nyelv szókészletének rétegei

Nyelvi rétegek (és stílusszintek) a szókészlet alapján:

A jelenkori, szinkrón nyelvi helyzet tényezői:

–közömbösség, szavaink nagy részét – alapszókincs – kötöttség nélkül használjuk

–igényszint: irodalmi nyelv

–területiség (vízszintes tagolódás: földrajzi-táji szempont: nyelvjárások)

–társadalmiság (függőleges tagolódás: réteg- vagy szociolingvisztikai szempont); foglalkozás szerinti rétegek (szaknyelv, tudományok nyelve, művészetek nyelve, politikai nyelvhasználat, hivatalos nyelv, divat nyelve, diáknyelv); társadalmi csoportok szerinti (társalgási nyelv, közéleti nyelv, ifjúsági nyelv, családi nyelv)

–témakör (tematikus vagy csoportszempont)

–kommunikáció megnyilatkozásának módja (szóbeliség vagy írásbeliség)

–nyelvi magatartás (trágár, durva, bizalmas, semleges, választékos, ünnepélyes)

–életkor (pl. ifjúsági nyelv)

–gyakoriság

A nyelvváltozatok rendszere:

– idiolektus, szavajárás: egyénre jellemző nyelvhasználat, kedvelt kifejezések, szólások, szerkezetek, szövegtípusok

– familiáris, családi nyelvhasználat: a szókincs részévé válnak a gyerek első próbálkozásai, tévesztései, szófordulatai

– szociolektus, csoport-, szaknyelv: társadalmi nyelvváltozat; foglalkozás, munkahely, a kortárscsoport, szabadidős tevékenységek és a nem is meghatározza a nyelvhasználatot; ide sorolandó a hobbi- és sportnyelv, a politikai nyelvhasználat, divatnyelv, ifjúsági- és diáknyelv (szleng: alacsonyabb rendű köznyelv) is

– zsargon: legszűkebb szakmai nyelv, sok benne az idegen nyelvi elem

– argó: tolvajnyelv

Beszédrétegek:

– élőszó

– félproduktív

– reproduktív-interpretatív

– felolvasás

A beszéd hangzásának stílusszintjei:

– igényes norma

– átlagos norma (sztenderd)

– igénytelen beszédmód

Történeti változásokra utaló tényezők:

– élőnyelvi szavak

– archaizmusok

– neologizmusok

– feltűnő neologizmusok (idegen szavak)

A magyar szókészlet rétegei:

Ősi örökség: az uráli, finnugor és ugor korból maradt fenn; mintegy 700 ősi szóelem a finnugor korból, 70-70 az uráli és ugor korból származó

igék, leggyakoribb mediális, cselekvő igék:	van, lesz, marad, él, hal, szül; megy, áll, alszik, iszik, lát, játszik; ad, visz, hagy, fon, köt, varr, mos
főnevek, testrészek:	kéz, láb, köröm, szem, fej, homlok, száj
főnevek, rokonsági kifejezések:	anya, apa, fiú, nő, rokon, árva
főnevek, vallási kifejezések:	ég, menny, éj, hajnal, villám
melléknevek, tulajdonságok jelzése:	ó, új, agy, vén, lágy, vékony
mennyiséget jelölő fogalmak:	egy, kettő, három, négy, öt, hat, húsz, száz
névmások:	én, te, ő, mi, ti, ki?, mi?, ez, az

Jövevényszavak: a vándorlás és együttélés során átvett szavak, melyek hangrendileg illeszkedtek a magyar nyelvhez, meghonosodtak, nem érezzük idegennek őket

iráni	tej, tíz, vám, vásár; alán: asszony, híd
ótörök (csuvas) k. 300 szó	bika, borjú, disznó, tyúk, búza, eke, bor, gyöngy
oszmán-török kb. 30 szó	dívány, findzsa, pamut, dolmány
szláv: kb. 500 szó bolgár cseh lengyel orosz szerb-horvát bosnyák szlovák szlovén ukrán	palota, zarándok csésze bekecs, galuska jász, tanya borostyán kupica boróka, lekvár, kasza malac, zabla harisnya, kalamajka
német kb. 400 szó	herceg, bognár, farsang, zokni, zsemlye
latin kb. 200 szó	káptalan, mise, pápa, eklézsia, akác, citrom, patika
francia kb. 10 szó	címer, kilincs, tárgy
olasz kb. 100 szó	kastély, rizs, táska, torzsa, dús
román kb. 150 szó	cimbora, ficsúr, mokány, tokány, pulya
angol	meccs, futball, dzsentri, nejlon, lord, löncs
cigány	csaj, csávó, csór, góré, kajál
jiddis	gój, jampec, jatt, kóser

Értékelő szempont (stílusrétegek) szerinti tényezők:

– eszményített nyelvváltozatok szempontjai (normatív, nem normatív)

– stíluskategória, stílusréteg

A beszéd mint cselekvés - Emelt szintű nyelvtan érettségi tételek kidolgozás

A nyelv és a beszéd szorosan öszefügg. A nyelv eszközkészlet, a beszéd ennek működtetése = a működésben levő nyelv.

A beszéd nyelvhasználat, alapja a nyelv, ami közös (kollektív), társadalmi jelenség. A beszéd tevékenység, a nyelv alkalmazása, egyéni alkalmazás, felhasználás. Elsődleges célja a valóság leírása – minden kijelentő mondat igaz vagy hamis. Ennek ellenére sok kij. mondat nem ír le semmit – pl ígéret, elnézés, kérés.

A megszólalással vagy egy szöveg leírásával vmilyen cselekvést hajtunk végre, vagy a befogadót cselekvésre késztetjük. A közléseink ált nyitott, közvetlen beszédtevékenységek – különböző fajtájú mondatottak hajtjuk végre: kij, felszólító, kérdő, óhajtó.

Pragmatika: rejtett üzenet, szándék, célzás – a szöveg mögött.

Emberi beszédben a kifejező, ábrázoló és felhívó funkciók érvényesülnek, amik alapvetően szándékosak: az emberi beszédben a cél dominál (az állatoknál az ok). A beszélő megnyilakozásaival kifejezi a maga belső állapotát, befolyásolja magatartásában/cselekvésében  a másik/többi embert, tájékoztatja bzonyos körülményekről. Minden kimondott gondolat egyúttal cselekvés is, hatást vált ki a másik félből.

Beszéd funkciói összefüggnek a cselekvéssel:

-          Információközlés, v cselekvés tudomásulvétele.

-          Kifejező funkció: érzelemvilág, lelkiállapot közlése.

-          Felhívó funkció: óhaj, felszólítás, felkiáltás, parancs, tiltás, kérés.

Magánjellegű: mind3 funkció műk, nyilvános: felhívónak van szerepe nyíltan v rejtetten.

Médiaműfajokban is megvan a beszéd és cselekvés összefüggésének jellege – példaértékűnek kell lennie a beszédnek: tárgyilagos stílus, mentes szlogentől, trágárságtól.

Beszéd kísérőjelensége a metakomm – együtt fejezik ki a cselekvéssel kapcs tartalmakat.

A beszéd az emberi kommunikáció legkifejezőbb, leggyakoribb, legfontosabb eszköze.

Gondolati tevékenység, egyben tevékenység  - cselekvés, melynek célja a társadalmi kapcsolatok megvalósítása:

- gondolatközlés,

- érzelmi-akarati kifejezés,

- visszajelzés és

- befolyásolás.

A beszéd, mint cselekvés  egyedi alkotótevékenység, az egyén  hozza létre az adott kommunikációs helyzetben.

Austin: beszédtettek szerk-ét elemezte először.

Searle: a beszéd mint cselekvés 4 összetevője:

-          a megnyilatkozás kimondása vagy leírása (egy kérdés)

-          az utalás vagy kijelentés végrehajtása (a kérdés kimondása)

-          a kijelentés értelmezésének a jelzése (a kérdéssel elérni kívánt cél)

-          a beszédtevékenység által elérni kívánt hatás (a kérdésből következő elvárások).

A tömegkommunikáció hatása a nyelvre és a gondolkodásra - Emelt szintű nyelvtan érettségi tételek kidolgozás

I.  A tömegkommunikáció általános kommunikációs forma, amely mind témáiban, mind potenciális felhasználói körét tekintve univerzálisra tör. Elvileg nincs olyan témai, mely – a közegnek megfelelő – feldolgozásban ne válhatna a tömegkommunikáció tárgyává, és nincs olyan emberi egyén vagy közösség, aki ne válhatna a tömegkommunikáció felhasználójává, címzettjévé.

A társadalom kommunikációs rendszerében különleges és egyre fontosabb szerepet játszik a tömegkommunikáció. A "tömegnek" itt kettős értelme, jelentése van: egyrészt arra utal, hogy a kommunikációnak ez a formája nagyszámú emberhez, tömeghez juttat el üzeneteket, másrészt azt fejezi ki, hogy a szétsugárzott üzenetek, napjaink fogyasztási cikkeihez hasonlóan, tömegcikk jellegűek, a tudatipar termékei.

II. Korszakai:

1.)    Őskor

Barlangrajzok, barlangfestmények

2.)    Ókor

Színházi előadások, népgyűlések

3.)    XV. Század

Gutenberg – könyvnyomtatás, kódexek

4.)    XIX. század

Ipari forradalom, tömegtermelés, tömegtársadalom, urbanizáció ( => írástudás elterjedése, közös nyelv és kultúra elsajátítása), újságok, rádió

5.)    XX. Század

Számítógép, internet, körlevelek, csevegő programok, televízió

Gutenberg-galaxis a XV. század közepétől napjainkig terjedő időszak, ami az emberiség írásba foglalt kulturális örökségét jelenti

III. Különbség a tömegkommunikáció és a személyek közötti kommunikáció közötti

Tömegkommunikáció	Személyek közti kommunikáció
Nagyközönségnek szól	2 vagy több személy között
Közvetett módon (modern hírközlő eszközök útján)	Közvetett vagy közvetlen módon
Témája bármi lehet *	Témája bármi lehet (gyakran személyes)
rögzítik	Általában nem rögzítik
Egyirányú **	kétirányú (van visszacsatolás)
Általában szervezett, nyelvileg és formailag megszerkesztett, hozzáértő emberek irányítják	Szervezett vagy szervezetlen
közlő és befogadó között térbeli és/vagy időbeli távolság van	közlő és befogadó között térbeli és/vagy időbeli távolság lehet

* Tartalmuk szerint a közleményeket hat csoportra oszthatjuk:

1. politikai jellegű közlemények (hírek, hírmagyarázatok, kommentárok, politikai magazinok stb.)

            2. ismeretterjesztő műsorok, újságok (természetfilmek, stb.)

            3. szórakoztató műsorok ( quiz műsorok, vetélkedők, stb.)

            4. bulvár témájú közlemények (valóságshow-k, pletykalapok, stb.)

            5. reklámok (piacgazdaság marketingfolyamatainak eljuttatása a fogyasztókhoz)

            6. filmek (témájuk bármi lehet)

** a közlő és a befogadó a közlés során sohasem cserél szerepet (ha van is visszajelzés, az a rendszeren kívül megy végbe)

IV. A tömegkommunikáció fajtái

1.      Írott (könyv, újság, stb.)

2.      Vizuális (képeslap, plakát, stb.)

3.      Auditív (rádió)

4.      Audiovizuális (hangosfilm, TV)

V. A  tömegkommunikáció funkciói:

1.    Szocializáció (pl. különböző társadalmi csoportokra jellemző szerepek elsajátításának elősegítése)
2.    Integrálás (biztosítani, hogy minden nemzet, réteg, társadalmi csoport megismerhesse a másikat, valamint biztosítani a hozzájutást az egymástól eltérő nézetek, életkörülmények helyes megítélésére).
3.    Motiválás (egyéni és társadalmi célok , a személyes és közösségi törekvések, döntések ösztönzése és szinkronba hozása
4.    Konszenzusteremtés ( pl. hozzájárulás az eltérő álláspontok megismeréséhez, a közérdekű kérdésekben az információcsere biztosítása, a nemzeti ügyek iránti érdeklődés felkeltése és ébrentartása stb.)
5.    Oktatás, kutatás  (új ismeretek feltárása, régi tapasztalat átadása, személyiségformálás stb.)
6.    Kulturális csere (pl. nemzeti kultúra értékeinek őrzése és továbbadása, kulturális termékek terjesztése, alkotókészség ösztönzése stb.)

VI. Hatása a nyelvre

- A nyelvben is változások következnek be. Egyre inkább jellemzőek a lecsupaszított közlések, a magyartalan fordítások, stílustalanságok, humorizáló társalgásmód.

- az írott nyelvben is egyre lazább szövegszerkesztési módot használunk, elmosódnak a nyelvtani határok.

- A fiatalok között pedig a nyelvnek egy külön formája alakult ki. Gyakran már úgy írunk, mintha beszélnénk – írott-beszélt nyelv alakult ki (internetes csevegés, SMS)

                        * élőszóbeli megnyilvánulások

                        * szlenges írásmód

                        * rövidítések

VII. Hatása a gondolkodásra

- Gondolkodásra, elmélyülésre sosem ad időt, hiszen rögtön újabb érdeklődést kelt fel. Lényegében ez azt jelenti, hogy a médiumok csak egy leegyszerűsített világképet sugallnak, igazából semmit sem mutatnak be alaposan, ennek ellenére mégis tetszést érnek el.

- A filmekben, sorozatokban, TV műsorokban megismert nem létező hősök, helyzetek kiragadnak minket a hétköznapjainkból, ezért a valós életünkben gyakran összemosódik a valóság és az álomvilág. Ezek a műsorok mégis szórakoztatónak találjuk.

- A színes, látványos reklámok figyelemfelkeltőek, ezért a legegyszerűbb dolgokból, eseményekből is fő híreket kovácsolnak. A hatás eléréséhez gyakran blickfangos címeket használnak

- a tudatosan megszerkesztett, megtévesztő reklámszövegek könnyen elhitetnek velünk kedvezőnek tűnő üzleti / piaci ajánlatokat, amik viszont leginkább csak az árusító számára kedvezőek. Legtöbb reklámban a reklámozó vállalat frappáns szövegekkel próbál minél több pénz kihúzni a befogadó zsebéből

- A biztosítók, bankok hirdetései és a politikai kampányok a legnagyobb hirdetési felületeket tulajdonítják ki.

            - a média hatását a percekre lebontott hallgatósággal, nézettséggel mérik.

- habzsolásra, túlfogyasztásra készteti fogyasztóit, ezáltal tompítja a kritikai érzéket. Másrészt azonban válogatásra készteti a közönséget, feltételezve a kritikai szempontokat.

- Szelektálja, monopolizálja és manipulálja az információt, hirdetés és reklámipar, hozzájárul bizonyos tabuk lerombolásához, megváltoztatja a férfi – nő, gyerek – szülő kapcsolatot, sztereotipizál (megváltoztat bizonyos szerepeket), viselkedésmintákat ad.

- különféle célok szerint szelektált és továbbított információkat az általuk meghatározott irányba képesek terelni

            - Szelektálják a híreket, csak azokat olvassák be, melyek az érdekeknek megfelelnek

- Elhallgatják az adott esemény rossz oldalait, csak a jókat hangsúlyozzák, ezáltal a laikus hallgatókat könnyen megtévesztik.

VIII. A tömegkommunikáció képlete:
    TK (tömegkommunikáció) = A + 2P
•    A: Aktualitás – aktuális eseményekről szól
•    P: Publicitás – nyilvános, közérdekű dolgokról szól
•    P: Periodicitás – bizonyos időközönként újra és újra megjelenik (pl. napilapok, heti  lapok, híradások, stb.)