Középszintű érettségi [biológia]

A. Egy testvérpár színtévesztő. Születhet-e normál látású testvérük? A testvérek génanyaga a következő: a lány XX (itt mind két kromoszóma hordozza a hibás gént), a fiú XY (itt csak az X hordozza a hibás gént). Születhet jól látó testvérük, ha az anya kromoszómái heterozigóták (azaz csak az egyik X hordozza a hibás információt).

B. Mi a különbség a növények és az állatok gázcseréje között?

Növények: a gázcsere a növényi test belseje és a növényt körülvevő légkör között zajlik. A fotoszintézis során szén-dioxidot építenek be a szerves molekulákba, és a vízből oxigént termelnek. A biológiai oxidáció során viszont a lebontott szerves molekulából képződik szén-dioxid, és a felvett oxigén a terminális oxidációban a hidrogént vízzé oxidálja. Többnyire a levelek fonákján vannak a gázcserenyílások. A levél 1 mm²-es felületén általában sok száz gázcserenyílás található.

Állatok: a heterotróf életmódot folytató állatoknak a lebontó folyamataikhoz kapcsolódik a gázcseréjük. A biológiai oxidációhoz szükséges gázcserét, vagyis az oxigén felvételét és a termelődő szén-dioxid leadását légzésnek nevezzük. Ha a gázcsere a test egész felületén, mintegy szétszórva jelentkezik, ekkor diffúz légzésről beszélünk. A légzés történhet kopoltyúval (rákok, halak), légcsövekkel (rovarok), és tüdővel (kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök).

C. Adrenalin hatása: az adrenalin a mellékvese sejtjeiben keletkezik. A máj és az izomsejtekben membránfehérje receptoraihoz kapacsolódva kiváltja a cAMP keletkezését, amely aktiválja a glikogénbontó enzimeket. Ennek hatására a májban glükóz-foszfát, majd egy további lépésben glükóz keletkezik. A glükóz a vérkeringéssel kerül felhasználási helyére, az izomba. Az izomsejtekben is az adrenalin indítja el az izomglikogén lebontását, de csak glükóz-foszfátig, amely ott helyben tovább bontódik tejsavvá. Az izmok glükózellátása tehát két glikogénforrásból is pótlódhat. Hatására tehát extra energia áll az izmok rendelkezésére, ami extra teljesítést tesz lehetővé. Felgyorsul a szívverés, megnő a pulzus.

D. Biológiai album, 65-ös tábla (Biológia III, 83. o.): A szájüregbe bekerülő táplálékot a fogak harapással és rágással felaprítják. A felaprított táplálékot a nyelv keveri össze a nyállal, ekkor kezdi meg működését az amiláz, ami a szájüregben megkezdi a keményítő lebontását. Innen a nyelőcsőbe kerül a táplálék, ahol a perisztaltikus mozgás miatt halad lefelé. Innen a gyomorba kerül, a gyomor a bélcsatorna legtágabb része. Izmos falát belülről nyálkahártya borítja, amelynek mikroszkópos keresztmetszeti képén jól láthatók a bemélyülő gyomormirigyek. A mirigyek által termelt összetett váladék a gyomornedv. Két fontos alkotója a sósav és a fehérjebontó enzim, a pepszin (az amiláz a savas közeg miatt leáll). Az optimális keveredést a gyomor perisztaltikus mozgása segíti elő. A táplálék emésztése már a szájban és a gyomorban is elkezdődött, azonban döntő része a vékonybélben zajlik le. A gyomorból kiinduló vékonybél kezdeti szakaszába (patkóbél) két vezeték is torkollik. Az egyik a máj által termelt epét szállítja. A májban folyamatosan termelődő epe az epehólyagba kerül. Itt besűrűsödik, tárolódik, és időnként az epevezetéken keresztül a vékonybélbe ürül. Az epesavak szerepe részben a zsírok kolloid állapotban tartása, részben pedig a zsírbontó enzimek aktivizálása. A másik vezeték a hasnyálmirigy kivezető csatornája, a hasnyál többféle enzimet tartalmaz. A fehérjebontó enzimek részben aminosavakra, részben kisebb peptidekre bontják a polipetidláncokat, ilyen enzim a tripszin. A szénhidrátbontó enzimek a keményítőt és a glikogént bontják először diszacharidokra, majd azokat tovább egyszerű cukrokra (glükóz), ilyen a hasnyálmirigy-amiláz. A zsírokat bontó enzimek a zsírsavak, ezek a glicerin közti észterkötéseket bontják fel. Az epe és hasnyál a savas gyomortartalmat a vékonybél elején semlegesíti. A bél felületét növelik a bélbolyhok, ezt még megsokszorozza a bélbolyhok hámsejtjének felszínéről kinyúló óriási számú plazmanyúlvány. A víz passzív transzportja mellett, a különböző ionok és szerves építőegységek aktív transzporttal jutnak keresztül a bélbolyhok sejtjeinek membránján. A sejtekből a monoszacharidok és az aminosavak a vérkeringés hajszálereibe jutnak, míg a zsírok többsége a nyirokhajszálerekbe kerül. A bélcsatorna további szakaszában a vékonybél folytatása a vastagbél. Ide kerülnek a felszívódás utáni emészthetetlen táplálékmaradványok nagy mennyiségű vízzel és a benne oldott ásványi sókkal. A vastagbél kezdetén egy tág szakasz, az egyik végén zárt vakbél található, amelyhez a vékony féregnyúlvány kapcsolódik. A vastagbélben nagy mennyiségű baktérium található, ezek az emészthetetlen növényi rostok cellulóztartalmának egy részét lebontják. Anyagcseretermékeikkel megakadályozzák más, esetleg kórokozó baktériumok elszaporodását. A vastagbél szerepe a jelentős mennyiségű víz és só felszívása a béltartalomból. A perisztaltikus mozgás a végbél felé mozgatja a béltartalmat.

Középszintű érettségi [biológia]

A. A haltenyészetet röntgensugárázás éri, mi történik? Indukált mutáció: amikor tisztába vagyunk a mutáció okával (pl. röntgensugárzás, radioaktív sugárzás, kémiai agyagok hatására, stb.), ha nem tudjuk a kiváltó okokat, akkor spontán mutáció a jelenség neve. Mutáció: öröklődő tulajdonság ugrásszerű megváltozása.

Területekre felosztva: kromoszóma mutáció: a kromoszóma törésével kezdődik, lehet, hogy kiesik, elvész (ezek az információk elvesznek). Lehet, hogy visszanő a kromoszóma, de fordítva, ez fenotípus változás, a bázissorrend felcserélődik. Gén vagy pont mutáció: a DNS bázissorrendjében történik egy kicsi változás.

B. A rovarok széles körben való elterjedésének magyarázata: a külső kitintakaró megjelenik, ez védi a rovart a kiszáradástól és valamennyi mechanikai védelmet is nyújt. Megjelenik a harántcsíkolt izomszövet is, amivel a gyors mozgás lehetősége nyílt meg. Ehhez fejlett érzékszervek fejlődtek ki. Továbbá a rovarokra jellemző a sokféle táplálkozási mód is, így kihasználnak minden táplálékforrást.

C. Emberi idegszövet (idegsejt – neuron):

Nyúlványok: dendrit, sejttest, sejtmag, axon. Van rövid és hosszú nyúlvány (max. 2db van belőle), mérete 1mm – 1m-ig terjedhet. A végén az axon elágazik, ez a végfácska. Az egész idegsejtet membrán alkotja (ez kettős foszfatid hártya). Az axonon kialakulhat velős hüvely, ez az ingerületvezető sebességét változtatja meg (gyorsabb lesz). Neuronok egymáshoz kapcsolódnak, ezt hívjuk szinapszisnak (a kapcsolat neve ez). Ha kicsi a rés, akkor az ingerület átugrik, ekkor elektromos szinapszis, ha nagy a rés, akkor nem tudja átugrani a távolságot, ekkor kémiai szinapszis van. Végfácskák végén szinaptikus hólyagok, ebben kémiai vegyületek vannak, ezek adják át a ingerületet. Ha nyugalomban van az idegsejt, azaz nincs ingerület, akkor mérhető feszültség van a sejten belseje és a külseje között, ez a nyugalmi potenciál, ami –90mV, és ezt az egyenlőtlen ioneloszlás okozza (a sejten kívül Na⁺, a sejten belül K⁺ található). Az ionok ilyen eloszlását egy aktív mechanizmusnak, ami a kálium-nátrium pumpának (ez a káliumot beszívja, a nátriumot kilökdösi), működése közben ATP bomlik. Fehérje anionok a sejten belül többen vannak, ezért negatív a potenciál különbség.

Ha ingerület érkezik, akkor depolarizálja a membránt (+50mV), megszűnik a pumpa, és kiváltja az akciós potenciált (+50mV). A sejt addig újra nem ingerelhető, míg vissza nem áll a nyugalmi potenciál (ez pár tized másodperc), ezért egyirányú az ingerület.

Idegsejtjeink száma 10 milliárd, az élet folyamán nem születik több, és egy életkor elérése után elkerülhetetlen a pusztulásuk.

A sejtes tömörülések a szürkeállományt alkotják, az axonok tömörülése az idegszövet fehérállományát alkotja. Idegaxon kötegek a környéki idegrendszerben. Ha ezek az agyban vagy a gerincben vannak, akkor idegpályák. Sejttestek tömörülése a környéki idegrendszerben a dúc, a központja a mag.

D. Biológiai album, 58-as tábla (Biológia II): Hasonló felépítésű és működésű sejtek összessége a szövet.

1. Osztódó szövet (a növények növekedésért felel, a növény élete alatt folyamatosan osztódik).

2. Osztódó szövet származékai (nem osztódnak):

a) Bőrszövet: beborítják a hajtásos növény testének felületét. Szerepe a védelem, elhárítás, a külvilággal való kapcsolat fenntartása. A hajtás bőrszövetében gázcserenyílás található.

b) Szállítószövet: feladata az anyagok nagyobb távolságra való szállítása. Két részből áll: egyrészt a vizet és a benne lévő sókat szállító farész, másrészt háncsrészt, ennek fő szállítóelemei a rosta szövetek (szerves vegyületek szállítása)

c) Alapszövet: a növényi test legnagyobb részét alkotják. Sok zöld színtest van benne. Bennük zajlik a fotoszintetikus szervesanyag-égetés. A raktározó alapszövetek tartalék tápanyagokat, zsírokat, fehérjéket, szénhidrátokat halmoznak fel. Elsősorban fénytől elzárt növényekben, pl. magvakban található.

Középszintű érettségi [biológia]

A. Egy kémcső fel van töltve mustármaggal, ellepi a víz, milyen változást tapasztal? A magvak vizet vesznek fel, nő a térfogatuk, elkezdenek csirázni. A víz miatt működésbe lépnek az enzimek, miattuk indul meg a csirázás.

B. A populációban mutáció révén agresszív gén jön létre, mi a feltétele annak, hogy ez a genetikai típusváltozás a fenotípusban is látható legyen? Az, hogy homozigóták jöjjenek létre (homológ kromoszómák ugyanazon helyén ugyan azt a tulajdonságot hordozó génváltozat (alél) van).

C. A szem alkalmazkodása: a két szemüregben helyezkedik el a látás szerve, ami két szemgolyóból áll. A szemgolyókon található szemmozgató izmok segítségével mozog a szem. Kívülről az ínhártya borítja, ennek elülső ¹/₆ része a szaruhártya, az ínhártyán belül van az érhártya, ennek külső része az írisz (pigment sejtek száma határozza meg a szem színét). Az írisz középén lévő lyuk a pupilla. A pupilla fényrekesz (szűkül, tágul, szabályozza a fény mennyiségét). A körkörös izmok beszűkítik a pupillát, a hosszanti izmok kitágítják a pupillát (az érzelmek is hatással vannak a pupillára, a kellemetlenre pl. összeszűkül ). Az írisz mögött helyezkedik el a sugártest, ehhez kapcsolódnak a lencsefelfüggesztő rostok (ha összehúzódnak, akkor laposabb lesz), ezek függesztik fel a szemlencsét, a szemlencse pedig a fókuszt határozza meg. Az érhártyán belül van az ideghártya vagy retina. Ezen találhatók az idegsejtek, a pálcikák és a csapok. A pálcikák a fény-árnyék receptora, a csapok a színlátást teszik lehetővé.

D. Biológiai album, 97-es tábla (Biológia IV. 82. o.): Az első pár képen osztódó zigótát látunk, a második páron szedercsírát, ill. hólyagcsírát, majd a velőcső látható. Az egyedfejlődés embrionális szakasza a zigóta osztódásával veszi kezdetét és a peteburok elhagyásáig, ill. a szülésig tart. Az egymást követő mitózisok során a keletkező sejtek közötti határokat mély barázdák jelzik az osztódó zigóta felületén. Ezért barázdálódás a folyamat neve. Az osztódó sejtek együttesét a petesejtet borító hártyás burok tartja össze. A 16 sejtes állapot leginkább egy szederbogyóra hasonlít, innen ered a szedercsíra elnevezés. Mivel a nagyméretű zigóta sok kisebb sejtre osztódik, a szedercsira lényegében nem nagyobb, mint a megtermékenyített petesejt. A barázdálódás további folyamatában a szedercsírában egy üreg keletkezik, aminek a következtében a sejtek osztódása az így kialakult hólyagcsira falában folytatódik. A hólyagcsira megjelenése átvezet a csíralemezek kialakulásához. A folyamat során a hólyagcsirából úgynevezett bélcsira alakul ki. Ez a legegyszerűbb esetben úgy megy végbe, hogy a hólyagcsira felületének egy részlete betüremkedik a középső üreg felé. Ez a betüremkedő fal alkotja a kialakuló bélcsíra belső csíralemezét, míg a kívül maradó fal a külső csiralemezt. A két csíralemez határán a betüremkedés helye az ősszáj, amely a belső csíralemezzel határolt ősbélüregbe vezet. A csalánozóknál fejlettebb állatoknál a két csíralemez közötti testüregbe a belső csíralemezből sejtek válnak le, amelyekből a középső csíralemez alakul ki. A bélcsíra állapotban megjelenő ősszáj a különböző férgek, a puhatestűek, és az ízeltlábúak további egyedfejlődésben a végleges szájnyílás lesz. Ezért ezeket az állatokat közös néven ősszájú állatoknak nevezzük. A tüskésbőrűek, a gerinchúrosok és a gerincesek egyedfejlődése során az ősszáj vagy elzáródik, vagy végbélnyílássá alakul. Eközben a végleges szájnyílásuk új helyén, az ősbélüreg ellenkező végén keletkezik. Ez az újszájú állatok. A bélcsíra kialakulása után kezdődik meg a gerinces állatokban a központi idegrendszer embrionális kezdeményének a velőcsőnek a kialakulása. A központi idegrendszer kezdeményének a fejlődése a bélcsíra hátoldalán elhelyezkedő területből, a velőlemezből indul ki. Ennek a szélei az embrionális fejlődés során felemelkednek, és egymáshoz hajlanak. Így alakul ki a velőbarázda, amely végül velőcsővé zárul. A bezárulás után a velőcső besüllyed a külső csíralemez alá. és az embrió további fejlődése során a feji végéből az agyvelő, a törzsi részéből pedig a gerincvelő alakul ki.

Középszintű érettségi [biológia]

A. Fokozott hőtermelés és testsúlycsökkenés, mi okozza? A trioxin serkenti a lebontási folyamatokat. Egyik legjellemzőbb hatása a sejtek oxigénfogyasztásának emelkedése. Az intenzívebb biológiai oxidáció fokozott hőtermeléssel jár együtt. A pajzsmirigy működésének hiányában például az anyagcsere intenzitása akár egyharmadára is csökkenhet. Túltermelése viszont nagy étvágy mellett is testsúlycsökkenést eredményez, mivel erőteljesen a lebontó irányba tolja az anyagcsere-folyamatok egyensúlyát.

B. Oxigén és szerves anyag termelés.

C. Szövet, a véralkotói: folyékony kötőszövet a vér, sejtközötti állomány a vérplazma, ebben úsznak a sejtes elemek. Az emberi vér kb. 5 liter, ennek fele vérplazma. Ez mintegy 90 – 92 %-os vizet és 8 – 10 %-os oldatban lévő ionokat (Na⁺, K⁺, Ca⁺ kationok, ill. Cl^- és HCO₃^- anionok) és szerves molekulákat tartalmaz. Kisebb szerves molekulák közül szénhidrátok, lipidek, glükóz, nukleinsavak anyagcseréjéből származik.

Plazmafehérjék: Albuminok: aminosavakból álló egyszerű fehérjék, vér ozmózis szerepe van, zsírsavak, epesavak szállítása. Globulinok: összetett fehérjék, szervezet védekező funkciói. Fibrinogén: véralvadásban jelentős fehérjék, plazmából a fibrin kicsapódik.

Vörösvértestek: a vörös csontvelőben keletkeznek. Hemoglobin: egyrészt a O₂-t szállítja, másrészt a CO₂-t is szállítja. A vörösvértestek élettartama a vérben 120 nap, innen a lépbe kerül, hemoglobin átalakul epefestékké a májban, a másik részből hemoglobin lesz újból.

A fehérvérsejtek van sejtmagjuk, hemoglobint nem tartalmaz. 1 mm³ vízben 5 – 8000 fehérvérsejt található. 3 csoportjuk van: 1, Granulociták: a vörös csontvelőben képződik. Fogocitózis bekebelezés (baktériumok). Védekező mechanizmus a feladatuk. Genny keletkezik, az a fvs tömeg elhalt. 2, Monociták: vöröscsontvelőben képződik. Szövetekben endocitózissal kiszűrik a fertőzést okozó anyagokat. Bekebelezik a baktériumokat, enzimjeik segítségével lebontják. 3, Limfociták: a nyirok szervekben kialakuló fvs.-ek. Immunrendszer működése. Egy-egy idegen anyag felismerése és hatástalanítása speciálisan.

Vérlemezek: a vörös csontvelőben keletkező sejtekből kialakuló sejtplazma töredék. Ér sérülésekor a vérből vérlemezkék tapadnak az érfalra, rövid idő alatt sűrű massza keletkezik, így az ér falát elsődlegesen elzárja a fibrinogén, a fibrin véralvadás végleges.

D. Biológiai album, 87-es tábla (Biológia IV, 40 – 43. o.): Hallás (egyensúlyozó szerv is): fülünknek három része van: külső-, középső-, belsőfül. Ingere a hallásnak a levegő rezgése. A levegőrezgések áthaladnak a külső fülön és megrezegtetik a dobhártyát) külső és a középső fül határán), ez adja át a középfül felé a rezgést a hallócsontoknak. Három darab hallócsont van, ezek a kalapács, az üllő, és a kengyel. Ezek egymáshoz izületekkel kapcsolódnak és egymásnak tudják átadni a rezgést. A kengyel talpa egy ovális ablakhoz kapcsolódik, ez az ablak ill. hártya választja el a közép ill. belső fület egymástól. A belső fülben folyadék van, és ott található a csiga, ennek bejárata illeszkedik az ovális ablakba. Itt átadódik a rezgés és itt folyadékhullámokat kelt. A csiga belsejét egy alaphártya osztja ketté, ezen az alaphártyán találhatók az idegsejtek (halló sejtek). Magas hangok a csiga bejáratához közeli sejteket hozzák ingerületbe, a mélyebb hangok a beljebb lévőket. A hallósejtek nyúlványai alkotják a hallóideget, amelyek a hangingereket a talamuszon át a halántéklebenyi központba közvetítik.

Egyensúlyozó szervünk a belső részben (három félkörös ívjárat, labirintus), a tér három irányába helyeződik el. Ebben nyomásérzékelő sejtek vannak, a fej mozgatására a folyadék elmozdul, és ezt érzékelik, így érzékeljük a fejünk térbeli helyzetét. A kisagyban van a vegetatív központja az egyensúlyozásnak.

Középszintű érettségi [biológia]

A Hüllők: szárazföldi gerincesek, erősen elszarusodott bőrük van. Lényegesen tagoltabb a tüdejük.

Négy csoportjuk van:

1. gyíkok,

2. kígyók,

3. teknősök,

4. krokodilok.

Néhány szárazföldi teknős kivételével ragadozók.

Megjelenik a hüllőknél a zárt mellkas, periodikusan lélegeznek.

A keringésük három üreges, két körös. Változó a testhőmérsékletük.

Utóvesével választanak ki (páros szerv).

Vált ivarúak, belsővé válik a megtermékenyítés. Lágy héjú tojásokat raknak.

Kígyók: nincs lábuk. Foguk sincs, ill. ha van, az méregfog. Ez mindig egy méregmiriggyel kapcsolatos. Kiakasztható állkapcsuk, rendkívül erős gyomorsavuk van.

Teknősök: bőrcsontjuk van, ez a hát- és haspajzs. Szájukban éles szarukáva van fogak helyett, ez darabolásra is alkalmas.

Krokodilok: legfejlettebb hüllők. Fogmederben lévő gyökeres foguk van, rágásra alkalmas. A krokodiloknak teljesen zárt, négyüregű szívük van. Két aortarendszerük van, mégis kevert vért kapnak, ezért a hőmérsékletük változó.

Ivadékgondozás: a fészkét őrzi és a tojásból kikelt ivadékait gondozza.

Szárazföldhöz igazodtak a testük felépítésében, ezt igazolja a tüdő, a szaporodás módja, a végtagok jelenléte.

B Az állat és az ember a táplálékot megemészti, miért? Az emésztés lényege a tápanyagoknak (nagymolekulájú szerves anyagok) enzimekkel való bontása monoszaharidokká. Tápcsatornákon keresztül a lebontás helyétől a sejtekhez kell jutnia a lebontott tápanyagnak. Ezt a vér szállítja, a bélből a vérbe, a vérből a sejtekbe jut, ezért kell monomereknek lenniük.

C Biológiai album, 81 tábla (Biológia IV. 7.o.) Növényi hormonok: több hormonjellegű anyag termelődik. Auxin (növényi hormon) a sejtszaporodást serkenti, serkentő hatással van a megnyúlásra (növekedés). A hajtásvégeken és a gyökérvégen is található, ezek növekedését is serkenti. Nem egyenletes az eloszlása, és tud vándorolni a szervezeten belül, a szükséges helyeken nő meg a koncentrációja. A tropizmust (inger által kiváltott helyzetváltoztató mozgás) is az auxin váltja ki. Az auxin az árnyékos oldalon dúsul fel, és így itt elősegíti a növekedést az árnyékos oldalon. A növekedést serkenti, és az etilén nevű hormont is segíti termelődni, ez pedig a növény növekedését gátolja. Ezek megfelelő aránya a megfelelő.

Középszintű érettségi [biológia]

A. Ha növények két csoportjából az egyik zöld, a másik vörös fényt kap, amelyek a zöld fényt kapták elpusztultak, mi történt? A zöld színtest a vörös fénnyel gerjeszthető (a fényből a vörös spektrum), a zöld fénnyel nem. A vörös moszat él a tengerben a legmélyebben, azért mert ide már csak a napfény zöld sugarai hatolnak le (értelemszerűen a vörösmoszat vörös színtestét a zöld fény gerjeszti).

B. A DNS szintézis egyedülálló folyamat, miért? A térszerkezete kettős spirál, meghatározott párosok között (odenin – timin, guanin – citozin) hidrogénkötés tartja fenn a térszerkezetet.

C. AB vércsoportú beteg 0-ás vért kap: a 0-ás vér általános adó, az AB vércsoportúnak mindenki adhat. A véradónál vörösvértest membránján lévő szénhidrátokat kell figyelembe venni, a kapónál pedig a plazmában lévő kicsapó anyagokat.

D. Biológiai album, 51-es tábla (Biológia III): fényenergia megkötése mind a prokarióta, mind az eurokarióta sejtekben különböző színanyagok segítségével történik. A színanyagok a sejtekben a membránok fehérjéihez kötődnek. Az eurokarióta növényi sejtekben az ilyen membránok külön sejtszervecskéket alkotnak, ez a színtest.

Mitokondrium: az eurokarióta sejtekben külön sejtalkotó a mitokondrium (henger formájú, méretük a baktériumokéhoz hasonló). A biológiai oxidációban a glikolízis a sejtplazmában, a citromsav ciklus és a terminális oxidáció a mitokondriumban játszódik le.

Középszintű érettségi [biológia]

A. Bőr eredetű, gerincvelői reflex:

Gerincvelő reflex: érző idegsejt (a külvilágból jövő ingert felfogja), érző idegrost (az idegsejtből a hátulsó szarvba jutatja az idegsejt), gerincvelő központ (átadja az elülső szarvnak) mozgató ideg, harántcsíkolt izomszövet.

Tisztán gerincvelői reflex lehet bőr eredetű (Babinski) és izomeredetű (térdreflex).

A gerincvelő szürkeállománya a fehérállományt kötegekre osztja. A hátsó érzőpálya felszáll az agyba, az elülsők a leszállópályák (mozgató pályák).

B. A nők sejtjeiben a két ivari kromoszóma egyforma, mindkettő X (genotípus XX). Férfiak esetében a sejtek két ivari kromoszómája különböző, az egyik teljesen megegyezik a nők sejtjeiben levő X kromoszómával, míg a másik ettől eltérő Y (genotípus XY). Ha az X kromoszómát tartalmazó petesejtet X kromoszómát tartalmazó hímivarsejt termékenyíti meg, akkor a zigóta genotípusa XX lesz, azaz női ivar fog kialakulni. Ha Y kromoszómát tartalmaz a hímivarsejt, akkor megtermékenyítéskor a zigóta genotípusa XY lesz, azaz hímivarú lesz az egyed.

C. Mivel magyarázható, hogy csak nedves, párás helyen fordul elő haraszt, moha?

Mohák: telepes szerveződés, nincs szöveti differenciálódás. Mohapárnákat alkotnak. A gyökerük csak rögzíti őket, az egész felületükön veszik fel az ásványi sókat és a vizet. Fotoszintézisre képesek, mert zöldek.

Szaporodásuk: az egyik mohanövény tetején hímivar- a másiknak a tetején petesejt érik meg. Amikor megérik a petesejt, kémiai anyagot bocsát ki magából, ennek hatására a hímivarsejt egy vízcseppben úszva megy át a petesejthez. Ezt a szaporodási módot hívjuk kemotaxisnak.

Rendkívüli módon kötődnek a vízhez (pl. a szaporodásuk, a tápanyagfelvételük), ezért azt mondjuk, hogy változó vízállapotú növények.

A megtermékenyített petesejt egy spóratartót és egy spóratartó tokot hoz létre, amiben a spórák keletkeznek (a spóra ivartalan szaporító szerv). Amikor megérnek, kihullanak a talajba, és ebből lesznek az új mohanövénykék. Ivaros-ivartalan nemzedékváltozásnak, vagy kétnemzedékes szaporodásnak hívjuk. Az egyik ivarosan, a másik nemzedék ivartalanul jön létre.

Harasztok: szövetes növényi rendszerek, valódi szövetekkel rendelkeznek, hajtásos növények, virágjuk még nincs.

A harasztok ősei a földtörténeti ókorban, 350 – 400 millió éve éltek, ezek az ősharasztok. Hatalmas méretű fák voltak. Ezekből alakultak ki a hatalmas kőszéntelepek. A mai képviselőik 20 – 30 centiméteresek. Állandó vízállapotú növények. Ettől függ a szaporodásuk, tápanyagfelvételük. A nedvesebb, hűvösebb helyeket kedveli.

Osztály:

Zsurlók: mivel leveleik nincsenek, csak pikkelyeik, a zöld színtestek az elágazó szárban találhatók, itt megy végbe a fotoszintézis. Nálunk a leggyakoribb faj a mezei zsurló.

Páfrányok: a talaj feletti rész többszörösen szárnyaltan tagolt levelek. A száruk a talajban gyöktörzset alkot, a föld alatt elhelyezkedő módosult szár. A tagolt levelek fonákán képződnek a spórák. A spórák megérésükkor kihullanak a talajba, szív alakú előtelepet alkotnak, ezen az előtelepen jönnek létre az ivarsejtek. A megtermékenyített petesejtből lesz az új páfrány. Nemzedékváltakozás figyelhető meg.

Állandó vízállapotú növények, ettől függetlenül a nedvesebb, hűvösebb helyeket kedvelik.

D. Biológiai album, 68-as tábla (Biológia III, 90. o.): rovarok, halak légzése.

Rovarok légzése: a rovarok légcsövei a testet teljesen behálózó csőrendszert alkotnak. A légcsőrendszer a test két oldalán szelvényenként elhelyezkedő légzőnyílásokon keresztül áll kapcsolatban a külvilággal. A légzőnyílásokat kitinszűrők szűrőberendezés védi. A légcsövek belső falát is vékony kitinréteg fedi, amely spirális fonal alakjában a légcső üregét rugalmasan és szabadon tartja az áramló gázok számára. Legkisebb nyúlványai a szövetekben a sejtek közé hatolnak. A rovar potrohának mozgatásával segíti elő a légzést.

Halak légzése: a halak kopoltyúi a garat két oldalán levő kopoltyúüregben helyezkednek el. Oldalról az üreget mozgatható kopoltyúfedő borítja. A kopoltyú szilárd alapjai a kopoltyúívek, amelyekben nagyszámú kopoltyúlemezt találunk. A hajszálérhálózattal átszőtt kopoltyúlemezek vékony hámszövettel borított felületén történik a gázcsere. A gázokat a kopoltyúlemezek és a biológiai oxidációt végző sejtek között a vér szállítja. A légzőmozgást a száj és a kopoltyúfedők összerendezett működése biztosítja. A belégzésnél a száj kinyílik, a szájüreg kitágul, a kopoltyúfedő zárva marad. A szájból a kopoltyúüregbe áramló víz átmossa a kopoltyúlemezek felületét. Kilégzésnél a szájnyílás becsukódik, a szájüreg összeszűkül, és a kopolty

Az evolúciós elmélet és Darwin Charle Robert élete

Készítette Balla Kolos

Darwin Charle Robert
(1809-1882)
Az angol természetbúvár a modern biológia kiemelkedő alakja, a korszerű származási elmélet megalkotója. Miután befejezte az egyetemet világ körüli útra indult 22 éves korában, az utat egy hadihajón tette meg. Útja során sok biológiai és őslénytani szempontból érdekes helyre jutott el. Jelentős növényi, állati és őslénytani anyagot gyűjtött össze. Útján szerzett tapasztalatai és az angliai állattenyésztés több százéves múltja alapján megírta leghíresebb könyvét A fajok eredete a természetes kiválogatódás útján, vagy a létrán való küzdelemben előnyhöz jutott fajok fennmaradása (1859). Ez a jelentős munka világhírűvé tette és kihatott a biológia minden ágára. Műve elkészülte után Dawin főleg azzal foglakozott, hogy a fajképződési elméletét kibővítse, és bizonyítékokkal bizonyítsa azok igazát. Még nagyon sok dologgal foglakozott a fajképződésen kívül, de ezek nem voltak annyira jelentősek.
Az egyház és a reakciós politikusok főműve miatt támadták, mert az ellent mondott az egyház tanításának. De ezzel szemben a marxisták elismerték művét és a történelmi osztályharc természettudományos alátámasztásának nevezték. Műveinek többsége magyarul is megjelent.
Darwinizmus
A Ch. R. Darwinról elnevezett tudományos elmélet az élővilág kialakulását és a fajok fejlődését magyarázza. Mind elméleti, mind gyakorlati szemp¬ontból megalapozott helytálló megállapításokkal helyettesíti a korábbi tudománytalan és misztikus nézeteket.
A Darwin-féle elmélet értelmében az élővilág fejlődése a természet szakadatlan változásának, átalakulásának természetes következménye. A különböző fajok és a fajokon belül megnyilvánuló változatok létrejötte az illető csoport és az őt körülvevő élő és élettelen környezet kölcsönhatásával magyarázható. Ez nem más, mint az evolúció. Darwin abból a megfigyelésből indult ki, hogy a termesztett növények és a háziállatok körében rendkívül nagy változékonyság és alakgazdagság figyelhető meg. A változatosság alapja az, hogy az ember célszerű munkával a mesterséges kiválasztás útján a céljának leginkább megfelelő alakokat tenyésztette tovább. Máskor meg éppen fordítva, különböző fajokat keresztezett és így egyesítette egyes fajok tulajdonságait. A természetben ennek a céltudatos emberi munkának a megfelelője a természetes kiválogatódás, azok az élőlények, amelyek kevésbé képesek alkalmazkodni az adott körülményekhez, kihalnak. A természetes kiválogatódást nagyon sok tényező befolyásolja. Ezért az élővilágban állandóan folyik a harc a fennmaradásért. Ez bizonyos egyensúlyt teremt, mert nem engedi, hogy egy faj a többiek kárára nagyon elterjedhessen.
Darwin szerint az élővilág végső láncszeme az ember. 1871-ben megjelent művében (Az ember származása és az ivari kiválogatódás) bebizonyította, hogy az ember is az élővilág egyetemes fejlődése során alacsonyabb rendű szervezetekből fokozatosan alakult ki.
Művei nem csak tudományos, de politikai, filozófiai és társadalmi szempontból is az érdeklődés középpontjába kerültek, főleg az ember kialakulásának elmélete miatt. Ez az elmélet a tudósokat két táborra osztotta a darwinistákra és az undarwinistákra. A darwinisták támogatták Darwin elméletét. Az undarwinistáknak két csoportja volt, az egyik csoport teljesen elvetette az elméletet, Darwin minden más evolúcióra vonatkozó tanításával együtt. Ezt főleg az emberi méltóságra való hivatkozással tették. A másik csoport oly módon kívánta kijavítani az elmélet hibáit, hogy minden számukra nem tetsző részt kihúztak. Ők voltak a neodarwinisták.
Manapság már a legtöbb tudós elismeri a természetes kiválogatódás helyességét, de sokan még másból indulnak ki, mint Darwin. Magyarországon elsőként Rónay János Jácint és Margó Tivadar volt, aki elsőként terjesztette a darwinizmust.

Középszintű érettségi [biológia]

A. Egy állat hormon injekciót kap, amitől felgyorsul a szívverése és a pulzusa, milyen hormont tartalmazott az injekció?

Adrenalin hatása: az adrenalin a mellékvese sejtjeiben keletkezik. A máj és az izomsejtekben membránfehérje receptoraihoz kapacsolódva kiváltja a cAMP keletkezését, amely aktiválja a glikogénbontó enzimeket. Ennek hatására a májban glükóz-foszfát, majd egy további lépésben glükóz keletkezik. A glükóz a vérkeringéssel kerül felhasználási helyére, az izomba. Az izomsejtekben is az adrenalin indítja el az izomglikogén lebontását, de csak glükóz-foszfátig, amely ott helyben tovább bontódik tejsavvá. Az izmok glükózellátása tehát két glikogénforrásból is pótlódhat. Hatására tehát extra energia áll az izmok rendelkezésére, ami extra teljesítést tesz lehetővé. Felgyorsul a szívverés, megnő a pulzus.

B. Miért kevésbé gazdaságos az erjedés, mint a biológia oxidáció?

Az erjedés első fázisa a glikolizis. A glükoz bomlik → pirosszőlősavig, ekkor 2 mol energia szabadul fel. Ha nincs elég oxigén, akkor erjedni kezd.Ekkor összesen 2 mol ATP szintetizálódik. Terminális oxidáció: ha van oxigén, akkor 36 molnyi ATP szintetizálódik.

C. Békák bőrlégzése: tüdővel lélegeznek, de ez igen fejletlen, kicsi a légző felülete, ezért fontos nekik, hogy mindig nyálkás legyen a bőrük, ha kiszáradnak, elpusztulnak, mivel a bőrlégzésük (diffúz légzés) a jelentősebb. Nincs zárt mellkasa, ezért nem periodikus a légzés.

D. Biológiai album, 53-as tábla: mitózis, vagy számtartó sejtmagosztódás, a leggyakoribb osztódási forma. Lényege, hogy az interfázisban megkettőződött kromoszómák hosszúkban kettéválnak, és két teljes értékű és egymással azonos sejtmagot alkotnak, ami alapfeltétele annak, hogy az egész sejt is két életképes utódsejtre osztódhasson. Lefolyása: profázis (előszakasz): a sejtmag állománya a kromoszómák spiralizációja következtében láthatóan fonalassá válik. A sejtközpont kettéosztódik, és a sejt két pólusára vándorol, megkezdve a mag orsó kialakítását. A sejtmaghártya szétesik, majd az egy vagy több sejtmagvacska is eltűnik. Metafázis (középszakasz): a kromoszómák maximálisan vastagok és rövidek, felismerhető bennük egymás mellett a két kromatida (utódkromoszóma). Nagyjából a pólusok közötti egyenlítői síkba rendeződnek, és kapcsolat jön létre elsődleges befűződésük, valamint a magorsófonalak között. A magorsófonalat tulajdonképpen vékony csövek, hasonlóak azokhoz, amelyek a csillókat, ostorokat és magát a sejtközpontot felépítik. Nem mindegyikük kapcsolódik kromoszómához csak az úgynevezett húzórostok. Ezek „találkozását” a kromoszómák megfelelő helyével igen egyszerűen magyarázza az a feltevés, hogy az elsődleges befűződéstől növekszenek a pólusok irányába. Anafázis (utószakasz): minden kromoszóma két kromatidja elválik egymástól, egyik az egyik pólus felé, a másik a másik pólus felé kezd vándorolni. A mozgás mechanizmusát pontosan nem ismerjük, az egyik lehetséges feltevés szerint a húzófonalak „elcsúsznak” a mellettük levő fonalakon a köztük kialakult összeköttetések folytonos áthelyeződése révén. Telofázis (végszakasz): az utódkromoszómák a két pólushoz érve megnyúlnak, elvékonyodnak és összegombolyodnak. Körülöttük az endoplazmatikus hálózat lemezeiből kialakul a maghártya és a sejtmagokban megjelennek a sejtmagvacskák. A magorsó eltűnik.

A mitózis lefolyása általában 1 – 3 órát vesz igénybe, ezen idő nagy része a profázisban és telofázisban telik el, a kromoszómák rendeződése és szétvándorlása viszonylag gyorsan történik.

Középszintű érettségi [biológia]

A. Hosszú esőzés miatt a gyümölcsök felrepednek, miért? Ez az ozmózis (félig áteresztő membrán) miatt van így.

B. Milyen jelrendszer és hogyan határozza meg a fehérjeszintézis menetét? A DNS molekulájában az információ mintegy rejtjelezve, úgynevezett kód formájában található. A kód általánosságban olyan jelek rendszere, amellyel az információ meghatározott úton továbbítható és visszaalakítható. A biológiai kód jelei a bázishármasok, amelyek egy-egy aminosavat fejeznek ki. Az információforrás a DNS, ahonnan a kód átírása a képződő mRNS-molekulára történik. Innen a kód lefordítását az aminosavak jelrendszerére a tRNS-molekulák végzik. Mivel a nukleinsavak bázishármasát négy alapvető bázis alkotja, így három bázisból 4³, vagyis 64-féle bázishármas jöhet létre. Ez jóval több, mint a fehérjéket felépítő 20 aminosav típus, de részben egy-egy aminosavat több bázishármas is kódol, részben egy indító és három láncvégződést záró bázishármas is van közöttük. A lehetséges változatokat egy átfogó táblázatban az aminosav-kódszótár tartalmazza. Mivel a bázishármasok minden élőlényben ugyanazon aminosav beépülését jelentik, ezért a biológiai kód általános érvényű az élővilágban.

A (adenin) – T (timin) (vagy RNS esetén U (uracil))

C (citozin) – G (guanin)

C. Vizet forralunk, 20 ˚C-ra lehűtve élő halat rakunk bele, mi történik? A hal fuldokolni kezd, mert a forraláskor minden oxigén távozott a vízből. Ha többször átöntjük a vizet, mi történik? Az átöntésnél ismét oxigén kerül a vízbe, így a hal normálisan tud lélegezni.

D. Biológia album, 52-es tábla: a gerincvelő a gerinccsatornában végigfutó hengeres szerv, ez a nyaki csigolyák felé elvékonyodik. Csontos védelmét a csigolyák adják. Szelvényezetté a belőle hátsó és mellső gyökérrel kilépő gerincvelői idegek teszik. A szürkeállomány (sejttestek tömege) a gerincvelő esetében H-betűhöz, vagy pillangóhoz hasonlít (és belül van). A H-betű hátulsó két szárának megfelelő részeket hátsó szarvaknak, az elülsőket mellső szarvaknak nevezzük, közöttük kisebb kiemelkedés, az oldalsó szarv figyelhető meg. A gerincvelő többi részét a fehérállomány alkotja, amely idegrostok tömegéből áll. A szürkeállomány szarvai a fehérállományt négy kötegre osztja. A gerincvelő a gerincesek idegrendszerének legősibb reflexközpontja. A gerincvelőbe futó érzőingerületet a háti érződúcban levő idegsejteknek a periféria felé futó nyúlványai veszik fel. Ezeknek az idegsejteknek a másik nyúlványa – a hátsó gyökér közvetítésével – a gerincvelő hátsó (érző) szarvába lép be. A hátsó szarvból az érzőimpulzusok a hátsó kötegben futnak a központi idegrendszer magasabb központjai felé. A központokból a mellső kötegben jönnek lefelé a mozgató-, központi idegrendszeri rostok. Ezek a mellsőszarvi mozgatósejtekhez kapcsolódnak, melyek nyúlványai a mellső gyökéren keresztül lépnek ki és futnak a beidegzendő struktúrákhoz. Az oldalsó kötegben túlnyomórészt vegetatív fel- és leszálló rostokat találunk. A vegetatív mozgató neuronok az oldalsó szarvban találhatók. A gerincvelőből 31 pár ideg lép ki, és ezek mind kevert rostokat tartalmaz. Szelvényezetten lépnek ki, közel párhuzamosan futnak le, és nem lépik át a test középvonalát.

Agy:

Az agyvelő nyúltvelői része: az agyvelő leghátulsó szakasza, hengeres, a felfelé szélesedő, a koponya alapján fekvő szerv. Ürege a negyedik agykamra. Belőle indul ki a hátulsó hét pár agyideg. Életfontosságú vegetatív központokat tartalmaz (vegetatív = akaratunktól független működésű), be- és kilégző, keringési, nyálkahártya (nyelés, hányás, tüsszentés) központok találhatók benne. Ezt a területet a nyakszirtcsont védi. Ha ez sérül meg (koponyalapi), akkor halálhoz is vezethet (légzésbénulás, szívmegállás).

A nyúltvelő felett a híd van, a nagyagy és a kisagy közötti híd, rostokat, pályákat tartalmaz. Itt vannak a nyúltvelői légzőközpontokat szabályozó felsőbb központok.

Kisagy: szürkeállományon kívül helyezkedik el, egy része betüremkedik, és faágszerű képződményt hoz létre. Egyensúlyozást segítő központokat tartalmaz. Kapcsolatban áll a nyúlt-, közép- és nagyaggyal.

Középagy: egységes hengeres szerv, innen is két pár agyideg indul ki, a szemmozgatás ill. alkalmazkodása a feladata.

Nagyagy középagyi része: Talamusz tartalmazza a harmadik agykamrát, ez az érzőpályák átkapcsolódási helye. Hipotalamusz: hormont termel, másrészt hormonálisan szabályozza a hipofizis elülső lebenyét, éhség és jóllakottság központok vannak benne.

Nagyagy: két féltekéből áll, összekapcsolja a két kéregtestet. Csontos védelmét a koponya biztosítja, ezen belül található a keményagyhártya, aztán a pókagyhártya (vérellátás), ez alatt pedig a lágyagyhártya. Kisebb-nagyobb barázdák tekervényekre tagolják az agy felszínét. A nagyagynak kívül van a szürke- (agykéreg), belül a fehérállomány. Fehérállomány pályák:

– fel- és leszállópályák (gerincvelő felől és felé);

– két félteke szimmetrikus pontjait összekötő pályák;

– azonos féltekében lévő szürkeállomány két pontját összekötő.

12 pár agyideg: tisztán érző (látó, halló), tisztán mozgató (szemmozgatás), és kevert rostok.

A levegő hatása az élőlényekre [biológia]

A levegő hatása az élőlényekre

A levegő, kémiai és fizikai tulajdonságaival hat az élőlények életfolyamataira, elterjedésére, társulásbeli viselkedésére. A kémiai tulajdonságára jellemző összetétele Nitrogén 78%. Oxigén 21% a maradék 1% pedig vízgőz, szén-dioxid, hidrogén, nemesgázok és más különböző szennyezőanyagok. Mivel a nitrogénből és oxigénből bőven van ezért ez nem korlátozza az élőlények életlehetőségét. A légkör szén-dioxid készlete alapvetően befolyásolja a bioszférában a fotoszintézis folyamatát. Ha a szén-dioxid tartalom 0,03% alá esik akkor csökken a fotoszintézis, viszont a szén-dioxid tartam növekedésével a fotoszintézis gyorsan nő eleinte, majd lassul a folyamat és végül egy bizonyos szinten folytatódik tovább. A szén-dioxid koncentrációját a fény is befolyásolja, mivel a fényerőség növekedésével nő a szén-dioxid koncentrációja is. A szén-dioxid mennyisége a fotoszintézis hatására csökken, de pótlását a talajban lakó baktériumok és gombák elvégzik. Szén-dioxid a növények és állatok légzésekor is keletkezik.

A levegő szennyező anyagai közül a legelterjedtebb a légkör kén-dioxid tartalma. Ez főleg a kéntartalmú anyagok elégetésekor kerül a levegőbe és ahol találkozik a levegő vízgőz tartalmával és kénsavat alkotva csapadék formájában lejut a földre. A savas eső hátráltatja a növények fejlődését.

A levegő fizikai tulajdonságai közül a legfontosabb a légáramlás. A szél ugyanis fokozza a párolgást és elősegíti a növények elterjedését, beporzását. A szél mechanikai hatása viharok alkalmával károsítja a fákat. A szél hatása az állatok közül leginkább a repülő állatokat érinti. Ezen állatok energia forrásként használják.

A populációk kölcsönhatásainak főbb típusai [biológia]

A populációk kölcsönhatásainak főbb típusai

Egy adott területen különböző fajok populációi élhetnek együtt. Az együtt élő populációk kisebb- nagyobb mértékben befolyásolhatják egymás működését. Egyes esetekben ez a hatás közvetlen, például egy ragadozó és egy zsákmányállat populációinak viszonyában, tehát ezek egymásból táplálkoznak. Máskor közvetve hatnak a populációk egymásra, mint a bükkpopuláció, amely ez erdő alsóbb szintjein élő növénypopulációk fény- és hőmérsékleti viszonyait változtatja meg. A populációk közötti kölcsönhatásokban egy- egy populációra vonatkozóan megkülönböztethetünk előnyös (+), semleges (0) és hátrányos (-) hatást. E szerint lehet:

- Asztalközösség: (kommenzalizmus) „0+” Az egyik számára a másik léte közömbös, a másiknak viszont határozott előnyt jelent a kapcsolat. Pl.: Gólya- veréb; Oroszlán- kígyó; Ragadozóhal- kalózhal.

- Hasznos együttélés: (szimbiózis) „++” A jelenségre mind a növény-, mind az állatvilágban rengeteg példát találunk, de jól ismert néhány növény- és állatpopuláció szimbiózisa is. Pl.: Fenyő- gomba; Nitrogénmegkötő baktérium- gyökér; Cellulózbontó baktérium- tehén.

- Antibiózis: „-0” Amikor az egyik egyedre nem hat a másik, de másban kért okoz. Ez a jelenség általában mikroorganizmusok között hat. Pl.: Gomba- antibiotikum (Az ecsetpenész termeli a penicillint, tehát rá nem hat, de mást öl)

- Élősködés: Parazitizmus: „+-” Egyik élőlény a másikból táplálkozik, de nem pusztítja el. A növényi paraziták lehetnek teljes paraziták (aranka, napraforgó) és fél paraziták (csak szervetlen anyagot szív fel). Az állati paraziták lehetnek külső (tetű) és belső (bélféreg) paraziták.

- Táplálkozási kapcsolat: Ilyenkor az egyik populáció, mint zsákmányszerző, táplálékként pusztítja a másik populáció, a zsákmánypopuláció tagjait. Ilyenkor a két populáció szoros kapcsolatban van egymással. Az egyik tagjainak száma meghatározza a másik tagjainak számát. Van olyan, amelyik élőket pusztít. Pl.: ragadozók, növényevők, mindenevők. Van olyan, ami élettelent pusztít. Pl.: dögevők, iszapevők, földevők, ürülékevők, lebontók.

Versengés: „- -„ Ez a leggyakoribb. Azonos ökológiai igényű populációk között alakul ki. Ennek elkerülése végett a teljesen azonos ökológiai igényű populációk földrajzilag is elkülönülnek. Pl.: A trópusi esőerdők liánjai és fán lakó növényei fény felé való törekvése

A Nyitvatermők törzsének főbb jellemzői [biológia]

A Nyitvatermők törzsének főbb jellemzői

A magvas növények kialakulása oldotta meg a kiszáradás elleni védekezést. A magvas növényeket két nagy törzsbe soroljuk. Az ősibb a nyitvatermők törzse. Nevét onnan kapta, hogy a termőlevelek nem zárják körbe a magvakat, azok fedetlenül alakulnak ki a magkezdeményből. Őseik az őspáfrányok.

Testfelépítésük: itt két nagy csoportot különböztetünk meg: vegetatív és generatív.

Vegetatív szervek: gyökér fejletlen, gombákkal él szimbiózisban. Szár: mindig fás, gyantát termel. Levél: tűlevél, vagy pikkelyszerű levél. A tűlevél gyantát tartalmaz, jól bírja a hideget, örökzöld.

Generatív szervek: ezek a fajfenntartó szervek. A termős virágzata a toboz (elfásult virág). A porzós virágzata olyan, mint a barka virágzat.

Szaporodása: a heterospórás nemzedékváltakozás jellemző rá.

A virágporszem anyasejt (2n) Þ virágporszem (n, mikrospóra)

Embriózsák anyasejt (2n) Þ embriózsáksejt (n, makrospóra)

Þ zigóta (n)Þ növény termőÞ embriózsák anyasejt.

porzó Þ virágporszem anyasejt.

Szaporodásában elszakad a víztől. A szaporító sejtek védelme fokozódik: a spórát burok vesz körül, ezt a termőlevél védi és ez az egész a növényen van.

Magkezdemény: A burokkal körülvett makrospóra.

Mag: A magkezdemény megtermékenyítés után maggá fejlődik.

A mikro- és a makrospóra az ivaros nemzedék. A termő és a porzó az ivartalan nemzedék. A megtermékenyítést a szél végzi el.

Páfrányfenyők osztálya: a páfrányfenyő lombhullató növény. A magkezdemény - miután a megporzás megtörtént - sokszor a megtermékenyítés előtt a földre hullik. Itt fejlődik ki a csíra. Fenyők osztálya: Fenyőfélék családja: F. lucfenyő 1-1,5 cm hosszú levelek. F. erdei fenyő: 4-5 cm-es villaalakú levél, kérge vörös. F. erdeifenyő 10-12 cm-es villáslevél, kérge szürke, levegőszennyezésre érzékeny. F. vörösfenyő: lombhullató, szárazságtűrő.

A sivatagok és a trópusi lombhullató erdők [biológia]

Sivatagok:

Jellemzői:

- Szubtrópusi éghajlati öv

- Az évi középhőmérséklet 20°C

- A csapadékmennyiség változó, egyes területeken 250 mm, másutt akár 1000 mm.

- Vannak területek ahol egyáltalán nem esik eső évekig.

Elhelyezkedés: - A trópusi és a mérsékelt éghajlati öv közötti átmenetben.

Általános jellemzés:

- A mostoha vízhiányos élethez csak kevés élőlény tudott alkalmazkodni.

- Az a néhány növény amely mégis alkalmazkodott az evolúció sokféleségét mutatják.

Élőlények:

A kaktuszok szigorú vízgazdálkodással képesek csak a vizet elraktározni. Pl: a levelek tüskékké való alakításával, a vízzáró szövetek képzésével.

Másféle növények a gyökerük méretének szabályozásával maradnak életben. Ilyen pl a jerikói rózsa. A gyökere nagyon mélyre és nagy talajfelületet behálózva képes elegendő vizet felvenni, aminek a feleslegét raktározza.

Efemer növények: Az alkalmazkodás sajátos formáját képviselik. Ezek rövid ideig tenyésznek, a magvaik akár évekig is képesek víz nélkül megmaradni, majd egy csapadékosabb időszakban kihajtanak és rövid idő alatt újra szaporodnak.

A sivatagi egerek és az ugróegerek a sivatagok legjellemzőbb rágcsálói.

Afrikában a mendeszantilopok és a hófehér beizaantilopok, a sivatagi róka a sivatagi hiúz a legelterjedtebbek.

A trópusi lombhullató erdők:

1) Keménylombú erdők:

Növények: Ezek az erdők általában a sivatagokat szegélyezik. (Földközi-tenger melléke) A fenyőket és a tölgyeket az emberek kiirtották erről a vidékről, hajókészítés és kereskedelem céljából. Helyükön sziklás hegyoldalak maradtak és bozótosok telepedtek meg (macchia). A macchia 5-8 m magas sűrű bozót, melyben különböző növények élnek: szentjánoskenyérfa, krisztustövis, szúrós csodabogyó.

A növényzet elsősorban örökzöld, kemény, bőrszerű lombozatú fák. Pl: mirtusz, paratölgy, olajfa, füge, oleander és a magyal. A fenyők közül a cédrus-, és a ciprus a legjellegzetesebb.

Állatok: Az eredeti állatvilág is jobbára eltűnt, helyét a lomberdők biomjaiból átvándorolt fajok foglalták el. Őshonos a muflon, a mezopotámiai dámvad és a párduchiúz.

2) Babérlomú erdők:

Ezekben az erdőkben különböző babérfajok élnek, erről kapta az erdőtípus a nevét. A növények már nem rendelkeznek a vízmegőrzés speciális adottságával.

A legszebb ilyen eredők Amerikában és Kelet-Ázsiában élnek.

Növényeik: Sáfrányfa, a liliomfélék és az üstökösfa a legjellemzőbb. Amerikában a virginiai tölgy és örökzöld Rododendron fajok, Ázsiában a tulipánfák és a nyitvatermők. Az erdők cserjeszintje és gyepszintje igen gazdag. A bambusz is a cserjeszinten él, a fásodó szárú fűféle.