Jobb félni, mint megijedni...

Mármint attól, hogy a dolgozat egyetlen kérdésére sem tudja az ember a választ. És mi, diákok, félünk is. Ezért
találtuk fel a tanárok által "tiltott segédeszköz"-ként emlegetett puskát. Sokszor emlegetik, hogy az iskola
megöli a tanulók fantáziáját; lehet, hogy kivétel erősíti a szabályt, de ha a tanulás megkerüléséről van szó, ez az
állítás igencsak sántít. A diákok többsége rengeteg módszert ismer, és ezeket mindenki kedve és tehetsége
szerint alkalmazhatja. (Meg is teszik.)
A puskázás rendszerint az általános iskola felső tagozatában kezdődik, előtte viszonylag ritka, és a tanulók
inkább "divatból" puskáznak, mintsem azért, mert valóban semmit nem tudnak. (Kivételek persze mindig
vannak...)
Az általános iskolában legelterjedtebb módszerek: a padba, zsebbe, lap alá vagy tolltaróba rejtett cetlik,
papírdarabok, illetve a kézre vagy padra írt puska. Ezek készítése nagy körültekintést igényel. A szépreményű
és kreatív diák egy svájci órásmester precizitásával, és egy elefánt türelmével próbálja az anyag lényegét egy
mikrochip méretű fecnire viszonylag olvashatóan kiírni - több-kevesebb sikerrel...
Kézre puskát írni, úgy hogy olvasható legyen, csak tollal lehet, aminek nehezebb eltüntetni a nyomait, s így a
lebukás veszélye is nagyobb. (Persze nem árt, ha nem alkoholos filctollat használ az ember...) Padra ceruzával
célszerű írni, mert szükség esetén ez egyetlen mozdulattal olvashatatlanná maszatolható. E módszer
alkalmazásakor nagy segítséget nyújtanak a diákoknak a telefirkált, kidekorált padok - a feliratok, rajzok között
kevésbé tűnik fel egy-egy mondat, mint egy teljesen tiszta padon.
A középiskolások korosztályában a puskázást leginkább az időhiány miatt elmulasztott tanulás indokolja. A
technika fejlődésével és a diákok tájékozottabbá válásával a pukázás is fejlődik, korszerűbbé válik, noha a régi
módszerek is kiválóak. Egy számítógéppel szerkesztett A/4-es oldal meglepően apróra kicsinyíthető.
Szakértőnk szerint a hármas betűméret a legkisebb, amelyikkel még jól olvasható puskát lehet készíteni. (Ő
csak tudja...) Aki viszont nem szeret sok időt írással tölteni, az a könyvből kivágott szövegrészek helyett
manapság már inkább a fénymásolót válassza. Nemcsak másolásra és sokszorosításra, hanem kicsinyítésre
is alkalmas - különösen tematikus földrajzi térképeknél hasznos.
Főleg egyetemen, főiskolákon bevett módszer a dolgozat előre megírása, persze ennek is megvannak a maga
veszélyei - például, ha nem tudja az ember kicserélni az előre megírt dolgozatot a helyszíni munkával.
A tanárok véleménye a puskázásról nagyon eltérő, abban azonban mind egyetértenek, hogy a lebukott puskázó
büntetést érdemel - ha másért nem, hogy legközelebb ügyesebb legyen. Van, aki úgy vélekedik, hogy a mai
diákok nem tudnak puskázni; ők a maguk idejében ügyesebben csinálták. Van aki azt mondja, hogy csúnya
dolog, és akit elkap, azt négy évre megjegyzi magának, de hozzáteszi, hogy ha jól puskázik, hát csinálja...
Megint más azt mondja, hogy mindenki kipróbálja egyszer, aztán eldönti, hogy megéri-e neki
. Erre a diákok legjobban Murphy puskázási alaptörvényével felelhetnek:
Puskázni minden tanárnál lehet. Folyománya: Ha lehet, miért ne tegyük.

Propaganda

A tömegjelenségek a társadalom egészét vagy különböző területeit érintő jelenségek, melyek a mindennapi élet eseményeivel kapcsolatosak és nagyban befolyásolják az emberek viselkedését. Egyik fontos tömegjelenség a propaganda.
A propaganda szó (latin propagare = terjesztés) viszonylag új keletű, első dokumentált forrása 1622-ből való, mikor XV. Gergely pápa létrehozta a pápai propaganda intézményét, hogy rákényszerítse az embereket az egyházi tanok „önkéntes” követésére. Az 1880-as évek elején az Egyesült Államokban az egyetemeken különböző kurzusok indultak, ahol a meggyőzés fortélyait sajátíthatták el a hallgatók hirdetések, reklámfogások által különböző árucikkek eladása érdekében. A propaganda szó csupán a XX. század elején vált közhasználatúvá, mikor az első világháborúban alkalmazott meggyőzési módszerek szinonimájaként kezdték használni. Később a totalitárius politikai rendszerek meggyőzési stratégiáit is e szóval illették. A propaganda a tudatformálás, véleményalakítás hatékony eszköze. Célja elsősorban nem a tájékoztatás vagy a felvilágosítás, hanem a közvélemény elmozdítása valamely álláspont irányába. Tömeges befolyásolás, mely jelképeket használ fel, s alkalmazza a pszichológia eszközeit – napjainkban elsősorban a reklámok, hirdetések területén. Különböző elméletek születtek a fogyasztói magatartás, illetve a vásárlási motivációk kutatása során. A hirdetések hatására a fogyasztók termékvásárlását, az új információk be- ill. elfogadását tanulási folyamatnak nevezik.
Kurt Lewin ún. „field” elmélete szerint az emberi agy egy pszichológiai terület, melyet kogníciók alkotnak és amely pszichológiai környezetben működik. Ez a környezet magába foglalja a hiedelmeket, meggyőződéseket, attitűdöket, célokat és pszichológiai akadályokat. Eszerint a tanulás magába foglalja a kognitív újrarendezést, mely lehetővé teszi az új ismeretek beépülését a pszichológiai területbe.
A Gestalt-pszichológia állítása szerint a tanulás több, mint új szokások elsajátítása, ill. egyszerű inger-válasz kapcsolatok kifejezése. Szerintük a tanulási folyamat során az egyén felhasználja problémamegoldó képességét, éleslátó gondolkodását.
Krugman állítása szerint az agyféltekék működése nagyban meghatározza a tanulást. A bal agyfélteke ellenőrzi az analitikus gondolkodást, az olvasást, a nyelvtanulást és a logikát. A jobb agyfélteke a mentális és térbeli képek felfogásával és művészi dolgokkal foglalkozik. Krugman kísérletei alapján kijelenti, hogy a jobb agyfélteke megszűri az ingert, szelektálja az információkat a bal agyfélteke részletesebb tanulmányozása számára. A jobb agyfélteke hosszú ideig működhet elfáradás nélkül, azonban a bal agyféltekének szünetekre van szüksége a tanulás közben. EEG-mérésekkel vizsgálták a tv-reklámok hatékonyságát, melynek eredménye szerint azoknak a reklámoknak, amelyek nagyobb agyhullám-aktivitást váltottak ki, nagyobb az előhívási szintjük is.
Lutz továbbment a kísérletben, és megállapította, hogy a reklámok akkor a leghatékonyabbak, ha mindkét agyféltekét ingerlik – ezek az ún. interaktív image reklámok.
A hatvanas évek végén kialakult egy új elmélet, a kognitív megközelítés. Ennek lényege, hogy a befogadó a meggyőzési folyamat aktív résztvevője – eszerint az információ fogadása, a tanulás függ az egyéntől. A meggyőzés azon múlik, hogy a befogadó az üzenetet hogyan értelmezi, és milyen reakciót vált ki belőle. Az eredményes meggyőzési stratégia szerint azonban olyan gondolatokat, információkat kell közvetíteni a befogadó felé, melyek összhangban állnak az egyén nézeteivel – hiszen a pozitív érvek szinte mindig hatásosak a meggyőzésben. A reklámszakemberek leginkább ezt használják ki hirdetéseikben, s van néhány trükk, mely szinte mindig eléri célját:
• új, gyors, könnyű, javított, most, azonnal, meglepő, bemutatjuk – e szavak használata megnöveli a forgalmat.
• állatok, gyermekek, kisbabák, sexepil szerepeltetése esetén a termékek nagyobb hatásfokkal adhatóak el.
• a szupermarketekben leginkább a szemmagasságba, a polcrendszer szélére valamint a pénztárak közelében elhelyezett árucikkek fogynak.
• „csomag-ár” (azaz például kettőt egy áráért), ingyenes termékminta, bevezető ár, a termékkel egybecsomagolt ajándék esetén szintén megnő a forgalom.
Mivel az egyén információ-feldolgozó képessége korlátozott, így szinte gondolkodás nélkül fogad el ajánlatokat, érveket, csupán mert egyszerű eszközökkel juttatják el hozzá (pl.: termékek eladása érdekében a fent felsorolt technikákat alkalmazzák).
Napjainkban sokat hallhatunk a modern demokrácia alapdilemmájáról szóló véleményekről, melynek lényege az, hogy a vezetők, a kormányok a szabad vélemény-nyilvánítás, a különböző társadalmi csoportok közti hatékony eszmecseréről szónokolnak, ugyanakkor mivel az egyén kognitív energiáival (agymunkájával) takarékosan bánik, s a legegyszerűbb, legrövidebb utat választja döntéseihez; a leegyszerűsített meggyőzési taktikák formálják véleményét – végül olyan döntést hoz, melyet elvártak tőle.
Festinger fogalmazta meg a kognitív disszonancia elvét: „valahányszor az embernek olyan információja vagy véleménye van, mely önmagában véve arra kellene hogy késztesse, hogy ne kövessen el egy bizonyos tettet, ez az információ vagy vélemény disszonáns lesz egy olyan ténnyel, hogy ezt a tettet mégis elkövette.” Másképpen fogalmazva az egymással ellentétes tudattartalmok az agyban feszültség-érzetet eredményeznek. E feszültség megszüntethető, ha az egyén disszonáns tudattartalmai közül az egyiket úgy változtatja meg, hogy az összhangba kerüljön a másikkal. Ezen elmélet szerint tetteinket, cselekedeteinket, választásainkat utólag racionalizáljuk.
Sapir és Whorf létrehozták az ún. nyelvi relativitás elméletet, amely szerint a nyelv nemcsak eszköze a valóság leírásának, hanem feltételezhetően a különböző nyelveken beszélő emberek a világot is különbözőképpen látják. Kutatásai során arra a megállapításra jutottak, hogy a különböző nyelveken beszélő csoportok más megismerési világban is élnek. „A gondolatok megfogalmazása […] egy adott nyelvtan része, és különböző lehet az adott nyelvtanokban. […] A természetet fölszabdaljuk, s [olyan] fogalmakba szervezzük, melyek leírják jelentős mozzanatait” (B. L. Whorf). A hétköznapi életben számos példa akad a fent említett nyelv-kultúra-gondolkodás kapcsolatra. A volt szocialista országokban élők más jelentést tulajdonítanak a „demokrácia”, „szabadság”, „béke”, „emberi jogok”, stb. fogalmaknak, mint pl. a Nyugat-Európában élők.
A politikusok, a sajtó, a média kiválóan mutatja be, hogyan lehet a gondolkodást a nyelv segítségével manipulálni. A negatív érzelmi jelentésű fogalmakat olyan kifejezésekre cserélik fel, melyek nem váltanak ki az egyénből indulatokat, érzelmeket; közömbösen hatnak: hadügy – védelem, áremelés – árrendezés, propaganda – tájékoztatás, stb. A nyelvhasználat a gondolkodás politikai manipulációjára is felhasználható; a legismertebb példa a náci Németország propagandagépezete. A nyelv óriási mozgásteret biztosít, s ez fölhasználható a meggyőzési stratégiákban is. A szavak erejével azok, akik a tömegkommunikáció eszközeivel rendelkeznek meghatározzák, formálják a társadalmi környezetet, irányítják az egyén gondolatait és cselekedeteit. Hitler propaganda-miniszterének, Goebbels-nek félelmetes és elgondolkodtató állítása a szavak hatalmáról: „Kellő számú ismétléssel és lélektani szaktudással bebizonyíthatjuk az embereknek, hogy a négyszög, amit látnak, valójában egy kör. Mert mi a kör és mi a négyzet? Szavak. És a szavak addig gyúrhatóak, míg a dolgokat a kellő mértékben álcázzák”...
Egy érdekes kísérlet szemlélteti az egyén véleményének befolyásolhatóságát, ill. formálhatóságát. A kísérlet során egy többszörös autóbalesetről mutattak be egy filmet az alanyoknak, majd a vetítés után a csoportot kettéosztották, s mindegyik csoport egy kérdést kapott. Az első csoportnak azt a kérdést kellett megválaszolnia, hogy milyen sebességgel haladtak az autók, amikor egymásnak ütköztek. A másik csoport kérdésében az „ütköztek” szó helyett a „csapódtak” szót használták. Nos azok, akik a „csapódás” előtti sebességet becsülték, sokkal magasabb számokat mondtak, mint akik az „ütközés” előtti sebességet becsülték meg.
A tömegkommunikációban korunk legveszélyesebb eszközei a faktoidok. A faktoidok olyan állítások, melyekre nincsenek bizonyítékok, nincs valóságalapjuk. Nem csupán az egyén véleményét formálják, hanem teljesen félrevezetik őt. Otthon vagy munkahelyen rémhírnek, pletykának nevezik, a médiában rágalmazásnak, gyanúsítgatásnak, a bíróságon pedig elfogadhatatlan bizonyítéknak. A faktoidok legtöbbször ellenőrizhetetlenek, sőt az egyén nem is tesz lépéseket a valóság felkutatásához, ha a rémhírt vagy pletykát barátjától, vagy „szavahihető” embertől hallja. A „hírek” a sajtóban, rádióban, televízióban hallhatóak, olvashatóak, így azokat eleve elfogadja az ember, s szintén nem kutat az igazság után. A pletyka és a híresztelés még inkább felerősödhetnek, ha a tömegtájékoztatás is foglalkozik velük. A faktoidok kielégítik az egyén bizonyos szükségleteit, alátámaszthatja koncepcióit, sztereotípiáit, nem utolsó sorban pedig szórakoztatnak is. Azonban nem szabad elfeledni, hogy a faktoidok nagy mértékben alakítják a társadalmat, irányítják az egyén érdeklődését, s ennek megfelelően láttatják a világot.
Azonban nem csak a faktoidok vezethetik félre az egyént, hanem a kommunikátor hitelessége is. Az emberek gyakran elfogadják, szavahihetőnek tartják kíváló sportolók, ismert színészek, közkedvelt személyiségek kijelentéseit. A reklámokban, hirdetésekben gyakran találkozunk ismert személyiségekkel, akik valamilyen terméket kívánnak népszerűsíteni. Azáltal, hogy egy kedvelt tévéfilmsorozat sztárja fogorvos szerepet játszik, még nem jelenti azt, hogy valóban ért a fogászathoz; a fogkrém-reklámokban sokan mégis hitelesnek tartják állításait, hogy pl. a reklámozott fogpaszta napi használatával visszanyerhető a fogak fehérsége.
A médiában látható példaképek óriási hatással vannak az egyénekre. Az emberek gyakran viselkedésükkel is követni próbálják a sugallt mintákat, hogy pl. milyen a jó háziasszony, a sikeres üzletember, stb. A reklámok egyfajta életmforma-mintákat árasztanak magukból, így próbálván az embereket meggyőzni arról, hogy pl. egy sikeres üzletember elengedhetetlen kelléke a mobiltelefon, a pár kalóriás mentolos cukorka, a luxusautó, a kimeríthetetlen hitelkártya – hogy a fogyasztót az éppen reklámozott árucikkek megvásárlására ösztönözze. A politikusok hasonló módszert használnak népszerűségük megőrzése vagy éppen megszerzése céljából. Az ún. örömbrigád-effektus módszer szerint: „tégy úgy, mintha már mindenki a te híved volna”, azaz mikor a határozatlan szavazó azt látja, a szóban forgó jelöltet nagy tömeg ünnepli, a meggyőzés életbe lépett.
A reklámfogások sora szinte kimeríthetetlen. A propaganda eszközeit felhasználva szinte mindent el lehet adni – árucikket, politikai elveket, életstílust, vallási eszméket, stb. Az emberek becsaphatóak és félrevezethetőek; a médiákban a híreket cenzúrázzák, félinformációkat vagy álinformációkat közölnek. Az egyén számára nincs elegendő rendelkezésre álló idő, sőt sokszor mód sem arra, hogy minden információt ellenőrizhessen, amit a különböző tömegkommunikációs eszközök állítanak. A propaganda által az ember irányítva van. Azt veszi meg, illetve fogadja el, amit elétálaltak; hatva az érzelmeire, a gondolkodására, az egyéniségére.
„A tudás és a logika csak következtetések révén szerezhető meg. Sajnos azonban nem mindenki képes világos következtetésekre minden kérdéskörben, és aki nem, annak számára a meggyőzés művészetével közvetíthetjük az igazságot; így végül ők is helyes végkövetkeztetést vonhatnak le.” (Ariszotelész)

Felhasznált irodalom:
Hofmeister – Törőcsik: A fogyasztói magatartás
Pratkanis – Aronson: A rábeszélőgép
Dr. Szabó István: Bevezetés a szociálpszichológiába
Garai László: Emberi tőke mint potenciál
J. P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája

Életmód, életstílus-csoportok

Az életmóddal kapcsolatos kérdések kutatásának régi hagyományai vannak a szociológiában. Max, Weber az életvitelt tekintette a rendek elkülönülése egyik alapjának. Ennek ellenére az életmód szociológiája korántsem olyan kikristályosodott ága a szociológiának, mint például a városszociológia vagy a társadalmi mobilitás szociológiája.
Az életmód empirikus kutatásának kezdetei a „szabadidő szociológiájához” nyúlnak vissza. A szociológiának ez részterülete az 1960-as években vált divatossá, a szabadidő megnövekedésével és az életszínvonal emelkedésével összefüggésben, amely lehetővé tette a szabadidő felhasználásának egyéni megválasztását és a nem jelentéktelen pénznek a szabadidős tevékenységek keretében való felhasználását. A szabadidő eltöltése szociológiájának egy mellékága volt a rádió- és televízióműsorok hallgatottságának, illetve nézettségének kutatása, amellyel ebben az időben a legtöbb nemzeti rádió és televízió foglalkozni kezdett. Az 1970-es 1980-as években fellendült fenomenológiai szociológia érdeklődése elfordult a nagy társadalmi struktúráktól, és kifejezetten a mindennapi életet tekintette a szociológia fő kutatási területének.

Alapfogalmak
Az életmód a szükségletek kielégítése érdekében végzett tevékenységek rendszere, tehát konkrétabban az, hogy a társadalom tagjai mindennapi életükben milyen tevékenységeket végeznek, hol végzik ezeket, kik vesznek részt ezekben, miért végzik ezeket, mit jelentenek számukra ezek. A tevékenységek körébe tartozik a munka, a művelődés, a társas együttlét, a fogyasztás stb.
Az életstílus egy adott társadalmi körülmények között viszonylagos szabadsággal megválasztott tevékenységeket, ezekkel kapcsolatos preferenciákat helyezi vizsgálatainak középpontjába. Tehát ebben az értelemben felfogható az életmód egy részének.
Az életvitel fogalom a Max Weber műveiben szereplő „Lebenweise” fogalom fordítása, nagyjából az életstílus előbb definiált fogalmának felel meg.
Az életvilág a mindennapi életnek mindazokat az elemeit jelenti, amelyeket a társadalomban élő ember adottnak vesz: az embertársakat, azoknak a mienkhez hasonló tudatát, a velük való kapcsolat létesítésénél lehetőségét, környezetünk tárgyait.
A praxis a mindennapi tevékenységeken kívül ezeknek a tevékenységeknek a cselekvő egyének számára megnyilvánuló értelmét, továbbá a gyakorlatban megnyilvánuló értékeket, „ízléseket” is.
A habitus a mindennapi tevékenységek és ízlésválasztások mögött meghúzódó alapvető beállítódásokat, attitűdöket jelenti, vagyis például azt, hogy az egyén a XIX. századi vagy a modern irodalmat kedveli, vagy hogy évi szabadságát a tengerparti strandolással vagy vitorlázással vagy golfozással tölti-e.

Módszerek
Időmérleg
A módszer kidolgozás és elterjedése a Szalai Sándor vezette 1965-1966. évi nemzetközi időmérleg-felvételhez fűződik. Lényege, hogy a megkérdezett személyek mintegy naplót vezetnek a megelőző napról vagy hétről, azaz feljegyzik, hogy a nap különböző szakaszaiban milyen tevékenységet végeztek, hol tartózkodtak, kivel voltak együtt. Ennek alapján össze lehet állítani a „nap 24 órájának” időbeosztását, időmérlegét, és az egyes emberek adatai alapján ki lehet számítani a férfiak, nők; fiatalok és idősebbek; munkások, parasztok, szellemi foglalkozásúak stb. átlagos időbeosztását. Az időmérleg-adatfelvételek feldolgozásánál három alapvető mutatót szokás kiszámítani:
1. a megkérdezettek által az adott tevékenységgel töltött idő, tehát a nap 24 óra átlagos felosztása különféle tevékenységek és a helyszínek, tartózkodási helyek közt,
2. az adott tevékenységben a kérdezettek közül naponta részt vevők aránya,
3. azoknak átlagos ideje, akik az adott tevékenységben a vizsgált napon részt vettek.
Háztartás- statisztika
A fogyasztási szokások vizsgálatának módszere. Ennek keretében a statisztikai hivatalok nagyobb számú háztartásból, amelyek lehetőleg az összes háztartás reprezentatív mintáját alkotják, arra kérnek fel személyeket, hogy hosszabb időn keresztül naplószerűen vezessék a háztartás összes jövedelmét és kiadását.
Megfigyelés és élettörténet
Az életmód, életstílus és különösen az életvilág kutatásában lényeges szerepet játszok a megfigyelés módszere, továbbá a kötetlen élettörténetek feljegyzése.

Elméletek
A szociológia tudományában a klasszikusok óta él az a gondolat, hogy az életmód különbségei lényegesen differenciálják a társadalmakat, befolyásolják a társadalmi szerkezetet. Max Weber háromdimenziós szerkezeti modelljében az életmód, a megbecsüléssel, presztízzsel együtt a harmadik dimenzió lényeges eleme. Más szóval a társadalom tagjai nemcsak a gazdasági helyzet és a hatalom szerint rendeződnek a társadalom hierarchiájában, hanem az életmódjuk és az ennek az életmódnak következtében kialakuló megbecsültségük szerint is. Aki „finomabb”, „előkelőbb” életmódot folytat, azt jobban megbecsülik, függetlenül attól, hogy mekkora a jövedelme vagy vagyona és mekkora a hatalma.
Az amerikai társadalomtudományok nagy „kívülállója”, az erősen társadalomkritikus Thorstein Veblen szerint a gazdagoknak a társadalom nagy tömegeitől való elkülönülésében szintén nagy szerepet játszik az életmód és a fogyasztás. Ezt a gazdag osztályt „dologtalannak” nevezte el, és azt hangsúlyozta, hogy tagjait „hivalkodó fogyasztás” jellemzi, mert nagyon is meg akarják mutatni, hogy mennyire megengedhetik maguknak a fényűzést, hogy ezzel is kifejezésre juttassák, mennyivel fölötte állnak a dolgozó tömegeknek.
Az időmérleg-vizsgálatoknak az időfelhasználásra, annak társadalmi különbségeire koncentráló elemzései mellett tovább élt és az utolsó években ismét megerősödött az életmód és a társadalmi szerkezetben elfoglalt hely közötti összefüggés vizsgálata. Itt az egyik fő kérdés az volt, hogy van-e a munkásosztálynak sajátságos munkáséletmódja. Az 1960-as évek első felében a szociológia egyik sokat vitatott kérdése az volt, hogy elpolgárosodik-e a fejlett országokban viszonylagosan magas jövedelmű és ezért jólétben élő munkásosztály. Azt lehet mondani, hogy a modern szakmunkások magas keresetük és életszínvonaluk mellett is megtartják a hagyományos munkásosztályra jellemző életmód számos jellemzőit, tehát nem polgárosodnak el. Oscar Lewis a szegénység szociológiájával kapcsolatosan már említett kutatásaiban a mexikói szegény családokat vizsgálta. Azt bizonyította, hogy ennek a rétegnek egészen speciális életmódja van (különféle alkalmi munkákból élnek, háztartási gazdálkodásuk kevésbé ésszerű, a holnapra kevéssé gondolnak, nem takarékoskodnak, családi kapcsolataik meglehetősen zavarosak és gyakran változnak). Ezt nevezte a „szegénység kultúrájának”.
P. Bourdieu szerint: A társadalmi hierarchiában magasabb helyzetű osztály különleges életmódjával, különleges szabadidős tevékenységeivel és ízléssel önmagát definiálja és különíti el más osztályoktól. Azzal, hogy milyen sportot űz, milyen zeneszerzőket kedvel, hogyan rendezi be a lakását stb., önmagát definiálja, így az egyes ember egy-egy társadalmi osztályhoz, réteghez való tartozását juttatja kifejezésre. A mindennapi életmódnak ezeket az elemeit a praxis formájában foglalja össze. A praxis, vagyis a mindennapi gyakorlat- és ízlésválasztások hátterében áll az egész társadalmi élettel és kultúrával szembeni következetes attitűd, amelyet habitusnak nevez. Ez a habitus jellemzi és egyben definiálja a társadalmi osztályokat.
Még tovább mentek egyes német rétegződéskutatók, mert azt állítják, hogy a társadalmi osztály és réteg hagyományos meghatározói már nem a társadalmi struktúrában elfoglalt pozíció fő kritériumai. Ehelyett az életmód és az azt befolyásoló értékek alapján javasolnak a társadalmi struktúrán belül „társadalmi miliőket” megkülönböztetni. Ilyen miliők: magas konzervatív, kispolgári, hagyományos munkás, hátrányos helyzetű hagyományos munkás, társadalmi felemelkedésre orientált, feltörekvő, technokrata-liberális, hedonista, alternatív-baloldali miliő. Ezek a társadalmi miliők természetesen változnak az idők folyamán, régiek sorvadnak el, újak tűnnek fel és terjednek el.

Nemzetközi tendenciák
A szabadidő növekedése
Az egymást időben követő időmérlegekből kikövetkeztethető tendenciák valójában meglehetősen közismert tényeket mutattak ki. Lassan nő a szabadidő mennyisége. A szabadidő növekedése azonban nem szükségképpen jár együtt annak változatos és igényes felhasználásával. Az emberek a megnövekedett szabadidő nagy részét ugyanis a televízióműsorok nézésére fordítják. Újabban észrevehető egyes társadalmakban olyan tendencia is, hogy a lakosság növekvő része igyekszik úgy alakítani szabadidejét, hogy az egészségének fenntartását elősegítő tevékenységekre több időt fordít, többet sportol, több időt tölt a szabad levegőn. A megnövekedett szabadidő és a megnövekedett jövedelem együttes hatásának következménye a belföldi és külföldi turizmusra fordított idő növekedése. A háztartási munka tendenciáját két ellentétes tényező befolyásolja: a háztartások gépesítése rövidíti az egyes háztartási munkák elvégzéséhez szükséges időt; továbbá az életszínvonal emelkedése és a lakások alapterületének növekedése növeli a háztartási munka iránti igényeket. Számos fejlett országban látszik az utolsó 10-15 évben olyan tendencia, hogy a „jóléti állam és a piac csődje” következtében (vagyis mert sem a jóléti állam, sem a piac nem képes megfelelően biztosítani bizonyos alapvető emberi szükségleteket, különösen a szolgáltatások iránti szükségletek megfelelő színvonalú kielégítését) megnőtt a családok, háztartások, barátok, szomszédsági csoportok és egyéb kisközösségek szerepe a jólét előállításában, és ezzel megnőtt az ilyen típusú munkára fordított idő. A férfiak és nők életmódja közötti különbségek lassan tűnőben vannak, elsősorban azáltal, hogy a férfiak munkaideje lassan csökken, a nők foglalkoztatása és ezzel az egy nőre jutó átlagos kereső munkával töltött idő viszont nő, és azáltal, hogy a férfiak részvétele a háztartási munkában és a gyermekek gondozásában kissé emelkedik.
Időmérleg vizsgálatok
Az 1965-1966-ban végzett, 12 ország – közöttük akkori kapitalista, szocialista országok és egy fejlődő ország – városi és városkörnyéki népességére kiterjedő első nemzetközi időmérleg-vizsgálat némileg meglepetésszerű eredményekhez vezetett. Kitűnt, hogy az iparosodás mindháromfajta vizsgált társadalomban sok hasonlóságot hozott létre. A szocialista társadalmakra jellemző, hogy lényegesen hosszabb volt az egy főre jutó munkaidő. Hosszabb volt a háztartási munkaidő is, elsősorban a háztartások alacsonyabb gépesítettsége következtében. Ennek következtében a szocialista társadalmak tagjai kevesebb szabadon felhasználható idővel rendelkeztek.

Magyarországi helyzet
A magyar társadalom életmódja sok hasonlóságot mutat a többi fejlett társadaloméval, másrészt vannak a magyar társadalom életmódjának bizonyos különleges sajátosságai, amelyek az utolsó évtizedek magyarországi gazdasági és társadalmi viszonyaival függnek össze. Ha egyetlen mondatban akarjuk összefoglalni a magyar társadalom nagy többségének életmódját az 1970-es és 1980-as évekre vonatkozóan, akkor azt mondhatjuk: az emberek Magyarországon igen sokat dolgoztak. A munkával kapcsolatos közlekedés időtartama is viszonylag hosszú volt, naponta több mint átlagosan egy óra. Hosszú volt – a nőknél napi 4 óra, a férfiaknál napi 1 óra – a háztartási munkával töltött idő.
Más országokhoz viszonyítva a hosszú kötött időnek leginkább az volt az oka, hogy a magyar társadalom tagjainak nagy többsége a munkahelyen végzett munkát követően különféle munkákkal próbált kiegészítő jövedelemhez jutni. E jövedelemkiegészítő tevékenységek között a leggyakoribb a mezőgazdasági kistermelés volt. A lakosságnak mintegy kétharmada élt olyan háztartásban, amely kisebb-nagyobb mértékben gazdálkodott. Az időmérleg vizsgálatok két további olyan munkatevékenység előfordulásáról adtak információt, amelyek ugyan nem eredményeztek pénzbeli jövedelmet, de lényegesen hozzájárulnak a családok életszínvonalának emeléséhez. Ezek: lakásépítés és –karbantartás, továbbá a tartós fogyasztási eszközök szerelése, javítása, karbantartása.
Az 1993. évi időmérleg-felvétel egyrészt a korábbi tendenciák folytatódását, másrészt a rendszerváltással összefüggésben bekövetkezett lényeges változásokat mutatta ki. A főfoglalkozásban végzett munka idejének erőteljes csökkenése nemcsak a munkaidő rövidülésének és a szabadidő növekedésének nagy tendenciáját tükrözi, hanem ezen kívül a munkahellyel rendelkező népesség arányának erős csökkenését is. E csökkenés oka egyrészt a munkanélküliség megjelenése és jelentős megnövekedése, másrészt a foglalkoztatás ennél is nagyobb csökkenése, a foglalkoztatott népesség jelentős részének nyugdíjba vonulása és egy másik részének egyszerűen a háztartásba való visszavonulása. Azonban a főmunkahelyek elvesztése, az ott töltött átlagos idő megrövidülése nem vezetett az egyéb jövedelemkiegészítő munkatevékenységek idejének növekedéséhez. Oka, hogy a nem mezőgazdasági jövedelemkiegészítő tevékenységek feltételei kedvezőtlenebbé váltak. Lecsökkent a mezőgazdasági jövedelemkiegészítő tevékenységekre fordított idő is, mivel a kereslet lényegesen csökkent. Visszaesett az építési munkára fordított idő is.
1993-ban a nők összes kötött tevékenységének ideje 58 perccel hosszabb volt, mint a férfiaké. Más szóval ezt mondhatjuk, hogy a társadalom felnőtt nőtagjai naponta közel egy órával több munkát fordítottak a társadalom egésze jólétének előteremtésére, mint a férfiak.
Még nagyobbak voltak az 1970-es és 1980-as években a társadalmi rétegek közötti különbségek. A kötött idő hossza és a társadalmi hierarchiában elfoglalt hely közötti kapcsolat nagyon határozott és egyértelmű volt: a vezetők és értelmiségiek kötött ideje a legrövidebb volt, a mezőgazdasági fizikaiaké pedig a leghosszabb. 1993-ra a társadalmilag kötött idő különbségeinek képe némileg összezavarodott. A felsővezető és értelmiségi férfiak összes munkával töltött ideje erősen megnőtt.
Két társadalmi csoport életmódját különlegesen vizsgálták Magyarországon. Ezek a szegények és a cigányok. Sok tekintetben hasonlít az életmódjuk a mexikói családokéhoz: barakklakásokból álló kis telepeken laknak, a jövedelmek igen alacsonyak, a lakás és lakókörnyezet igen szegényes, a háztartási gazdálkodás kevéssé ésszerű, a családtagok nagy része szakképzetlen munkás.

Társadalompolitika
Az életmód társadalompolitikai befolyásolásával kapcsolatos alapvető kérdése, hogy lehet-e és szabad-e állami politikákkal az életmódot irányítani. Mind a külföldi, mind pedig a hazai tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az életmód nagyrészt spontán módon alakul. Mindenképpen törekedni kell arra, hogy különféle gazdaságpolitikai és társadalompolitikai intézkedéseknek az életmódra való hatását előre becsüljük, és ne vezessünk be olyan politikát, amelyek az életmódot súlyosan, károsan befolyásolják. Arra kellene törekedni, hogy a magyar társadalom tagjainak minél több olyan idejük legyen, amelynek felhasználásáról maguk döntenek, és minél több választási alternatíva álljon előttük.

Téma, források, cédulázás, jegyzetelés, vázlat

Az első és legfontosabb dolog egy szöveg megírásánál: a téma. A téma lehet adott vagy választott, de az bizonyos, hogy már az elején magában hordozza a téma egészére jellemzőket, ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. (pl.: a téma hangulatából, műfajából adódó sajátosságok)
Téma kiválasztásnak néhány gyakori hibája:
- jól körülhatárolható témát válasszunk (pl.: ne írjunk a privatizációról, mert befejezetlen téma, könnyű benne hibát találni)
- időben legyen egyértelmű a téma határa (pl.: a házasság témát ne a babiloniaktól kezdjük)
- fontos a téma érdekessége, aktualitása
- a témában megfogalmazott kérdés legyen valóságos (pl.: valamely megoldatlan probléma)
- a témaválasztást teszteljük másokon, kérjük ki mások véleményét (esetleg újabb ötleteket kaphatunk)
- mielőtt elköteleznénk magunkat egy téma mellett térképezzük fel a forrás lehetőségeket, ennek függvényében akár változtathatunk is a témánkon

A téma kiválasztásánál az egyik legfontosabb tényező a források feltárása és kezelése. A forráskeresés szokásos terepe a könyvtár, esetleg az Internet. De nem csak írásos források léteznek, forrás lehet egy magnókazetta, egy CD-ROM vagy más audiovizuális dokumentáció is.
Egy rosszul választott forrás rányomhatja a bélyegét az egész munkára. néhány szabály, tanács:
- minél előbb és minél szabatosabban határozzuk meg a kutatásunk tárgyát, mert csak így lehet felmérni a források felelhetőségének problémáját. Csak akkor vágjunk bele egy témába, ha már pontosan tudjuk, hogy honnan jutunk forrásokhoz. (előfordulhat, hogy a témához nélkülözhetetlen anyag nem hozzáférhető, nem kölcsönözhető, stb.)
- nem elég a forrás puszta megléte, az is fontos, hogy azokat kezelni tudjuk.
- gyakori hiba a forrás keresésnél: túl szűk körben keressük az anyagokat. A témával összefüggő, de ahhoz szorosan nem kapcsolódó anyagokat is érdemes áttanulmányozni. Vagy előfordulhat, hogy túlságosan széles körben, nem célirányosan keressük a forrásokat.
- a forrás kiválasztásnál szempont a hitelesség és az eredetiség. Eredeti forrás egy könyv, vagy egy arról írt kritikai kiadás, de nem számítható eredetinek egy újságban megírt cikk, vagy recenzió. A nyomtatásban megjelenő szöveg nem feltétlenül hiteles és hibátlan. ilyen eseteknél a szöveget vessük össze más olvasott anyagokkal, más forrásokkal, konzultáljunk a téma szakértőivel.
A közvéleményből soha nem szabad átvenni készpénzként az olyan anyagokat, melyeknek helyességéről magunk sem vagyunk meggyőződve. Igyekezni kell mindig az elsődleges források feldolgozásához.
- mindezek mellett nagyon fontos, hogy a forrásokat ne egészben, készként vegyük át, hanem igyekezzünk a saját gondolatainkkal megfogalmazni, átgondolni az adott témát.
- léteznek úgynevezett: szürke irodalmak, amelyek a még nyilvánosságra sem került forrásokat takarják. De ezekkel óvatosan kell bánni, mert ezek még nem mentek át egy objektív szűrön, nem reagált rájuk a közvélemény.

Amikor egy tanulmányt írunk a legtöbb forrás nincs kéznél, ezért és a téma behatóbb tanulmányozása érdekében kell jegyzeteket, cédulákat készíteni.
Hagyományosan általában lapokra szoktunk cédulázni, de ma már közvetlenül számítógépre is felvihető. A cédulázást mindenképp meg kell előznie egy áttekintésnek Az adott témában. a cédulázást akkor érdemes elkezdeni, ha legalább már két menetben szűkítettük azt, nem érdemes cédulákat gyártani az olyan tényekről, témákról, amelyek biztosan nem fogunk megjelentetni a dolgozatban.
Mi szerepeljen a cédulán:
- bibliográfiai adatok:
- a forrás feltüntetése (rövidített változatban), szerző neve, lapszám
- fontosnak tartott tények, megállapítások, tények, gondolatok kiírása
- szerző gondolatainak pontos idézete, vagy annak saját gondolatok általi visszaadása
Léteznek ötlet-cédulák, melyek a kosza ötleteket hivatottak rögzíteni, vagy a probléma-cédulák, melyek az irodalom feldolgozás közben felmerülő problémák megközelítési módjait taglalják.
A kutatás szempontjából óriási a jelentősége a jegyzetelésnek, amely lehet aktív vagy passzív.
Aktív jegyzetelés: a kiemelt gondolatot a saját szavakkal, illetve a témával kapcsolatban megfogalmazódó gondolatokkal írják le. (kritikai észrevételek, kiegészítések, szerzőtől független gondolatok)
Passzív jegyzetelés: szószerinti, vagy megközelítőleg azonos kiírás, az olvasmány gondolatainak mechanikus kivonatolása. A passzív jegyzetelésnek csak akkor van értelme, ha a kimásolt részt kívánjuk bírálni a dolgozatban.

Jó vázlatot csak akkor tudunk írni, ha már a cédulázással előrejutottunk, a vázlat a cédulákra épül, illetve az elkészült vázlat is visszahat a cédulákra. A vázlat segít abban, hogy írás közben ne tévedjünk el, a meghatározott mondanivaló ne kanyarogjon.
A vázlatnak két fő típus van:
- pontokra szedett, tartalomra, témakörökre utaló vázlat
- állításokat, kérdéseket megfogalmazó, állásfoglalásunkat is sejtető vázlat (ez sokkal informatívabb)
Vázlatkészítés főbb szempontjai:
- a terjedelme álljon egyenes arányban a munka terjedelmével
- egységes stílusúak legyen a vázlat pontok
- a vázlat pontok ne legyenek hanyagul megfogalmazva, fedjék le pontosan a tartalmat



23. Szerkesztés, nyelvi megformálás, adatok kiegészítő tények, forma, hivatkozások, jegyzet, bibliográfia

A dolgozat szerkesztésénél elemi feltétel a világosság. A használt fogalmakat már az első előfordulásukkor definiálni kell, emellett figyelni kell arra is, hogy a téma ne legyen tele definíciókkal. Csak olyan állítást fogalmazzunk meg amit bizonyítani is tudunk.
Világos szerkezetet kell adni a tanulmányunknak, legyen benne logikai rend. Ne legyen hézagos a kifejtés, a megállapítás, magyarázat legyen érthető. A bizonytalanság nem baj, azt is bele lehet fogalmazni a témába, de pontosan határoljuk el, hogy mi az állásfoglalás és mi a kétkedés. Kérdező-kétkedő fogalmazási mód.

A szöveg makroszerkezete:
- probléma felismerése és definiálása
- problémamegoldás módszerének kiválasztása, leírása
- adatok gyűjtése, csoportosítás, bemutatása
- probléma megválaszolása, a tanulmányban adott válaszok korlátainak leírása
-
Szöveg tagolásának feltételei:
- időrend (rendezettség, ne legyen időrendi ugrálás)
- térbeli elrendezés (ez lehet geográfiai Ny->K)
- bonyolultság rendje (ismerttől a nehezen emészthetőig)
- fontossági sorrend (általában a lényeges faktoroktól halad a lényegtelenebb felé, de létezik még fokozás is, ami a fordítottja, illetve az amikor a lényeg középen áll)
- értéksorrend (pénzbeli értékeknél a nagyobb kerül előre)
- dedukció-indukció (tények és egyedi esetek levezetése)

Mondatszerkesztés:
- hosszú és rövid mondatok váltogatása, egyszerű és komplex szerkezetűek váltogatása
- nyelvi helyesség, könnyen olvasható
- érthetőség, homályosság kiküszöbölése
- határozott, egyértelmű alany
- ne legyen szóismétlés

Nyelvi megformálás:
- az összetett – három, négy tagmondatos – mondatok száma ne legyen több a szöveg 50%-nál
- a szöveg nyelvezete ahhoz igazodjon akinek szánjuk az írást
- nyelvtani szabályok, szórend betartása
- töltelékszavak (nos, szóval) kerülése
- törekedjünk a magyar kifejezések használatára

Forma:
- címoldal és belső címoldal
- ajánlás, mottó
- előszó, bekezdés, köszönetnyilvánítás
- tartalomjegyzék
- rezümé (utal a munka tartalmára, egy, másfél oldal, kedvet csinál az olvasáshoz)
- főszöveg
- tartozékok: táblázatok, ábrák, diagramok, illusztrációk
- befejezés, összefoglalás
- mellékletek, függelékek
- szakkifejezések magyarázata
- hivatkozások, jegyzetek, idézetek (névmutató, tárgymutató)
- rövidítések jegyzéke
- hibajegyzék
Hivatkozások: egy téma kidolgozásánál mindig hivatkozni, utalni kell az adott tartalommal már megjelent művekre, azok tényeire. Ezeket vagy alátámasztjuk vagy szembehelyezkedünk velük. Az állításokat bizonyítékokkal kell alátámasztani, ezért ezekre hivatkozni kell. A hivatkozási források információinak ellenőrzésével kiszűrhetők a hibák. Az erkölcsi kötelesség miatt is hivatkozni kell az „elődök” munkáira, mintegy megemlékezve azokra akik előttünk jártak a tudományos megismerés útján.
Hivatkozás csak akkor fogatható el, ha pontosan megadjuk a bibliográfiai adatokat, ezekre a visszakeresés, ellenőrzés céljából van szükség.
Tanulmány végén szereplő hivatkozások rendje
- szerző, cím, alcím, kiadási év, kiadás, kötet, kiadási hely, oldalszám, megjegyzés
Bibliográfia: valamely kérdés tanulmányozásához adott v. felhasznált forrásmunkák ill. könyvek jegyzéke


19. A közélet műfajai I. – előadás, vita, hozzászólás, felszólalás, tájékoztatás, magyarázat, tárgyalás

Közélet: emberek társadalmi érintkezésének helye. Szóbeli műfajai: lásd cím. Szerepük általában a tájékoztatás, a felhívás, cselekvő értékűek. Nyilvános, szóbeli szereplések.
Kötöttségei: egyértelműség, pontosság, arányosság, valósághűség, követhető, tagolt.
Beszédben: előre és visszautalások, ismétlések, nyelv zenei eszközeinek alk., megértést segítő tempó, szünetek, tiszta artikuláció, eleven előadásmód, fokozás, túlzás, kérdő és felkiáltó mondatok.

Előadás:
- rögtönzött előadás
- memorizált előadás
- felolvasás
- vázlat alapján megtartott előadás
Ma már nem divat a memorizált előadás, felolvasást is csak ünnepélyes, protokolláris eseményekkor alkalmaznak. (a felolvasás rossz benyomást tesz a hallgatóságra)
A szóbeli fellépés első feltétele a felkészülés. Nem elég szakmai tapasztalatokkal és előadói készséggel rendelkezni, minden egyes előadásra is fel kell készülni.
Előadás tervezésének menete:
- előadás céljának, fókuszának meghatározása
- fel kell térképezni a leendő hallgatóságot, igényeikhez igazodni, felkészültségüket figyelembe venni
- előadónak szembe kell néznie saját lehetőségeivel, korlátaival
- fizikai eszközök biztosítása
- megfelelő grafikai eszközök megválasztása

Jó előadó feltételei:
- megfelelő szakmai háttér
- gazdag szókincs
- stílusérzék
- folyamatos külső kontrollt kell alkalmazni
- állandó gyakorlás

Az előadás felépítése:
- bemutatkozás
- nyitómondatok, bevezetés. A nyitás a hallgatók megragadását jelenti, a hallgatók érdeklődésének felkeltése. Ez lehet egy határozott megállapítás, egy újdonság, vagy egy érdekes anekdota, vagy idézet
- téma lehatárolása, tájékoztatjuk a hallgatóságot arról, hogy miről is akarunk beszélni, mik saját ismereteink határai
- kifejtés, „meghatározás, állítás, bizonyítás” hármasa, tiszta szerkezet, mondatok logikus összekapcsolása
- fontos a képszerűség, szemléletes előadásmód, ez lehet szóbeli vagy fizikai
- hitelesség, szemléletes alátámasztás, diagramok, ábrák, grafikonok
- időrend betartása, az esetleges időrendi felbontás magyarázata
- befejezés, lezárás, összegzés, paradox lezárás – kérdés nyitva hagyása

Vita célja lehet valamely tudományos probléma megoldása, probléma kidolgozására adódó alternatívák kidolgozása, stb.… lényeg, hogy a vitának egyértelmű célja legyen.
A vita résztvevői általában meghívóból értesülnek a vitáról. A meghívó tartalmazza a vita helyét, idejét, a vita tárgyát, vitavezető személyét, a vita napirendjét.
Vita menete:
- tájékoztatás, esetleg vitapartnerek bemutatása
- vélemények ismertetése, azok egymásnak feszülése
- vélemények közeledése, problémák tisztázása
- vita eredményeinek leszűrése
Gyakran az előadásból is lehet vita, az előadó a fórumán kaphat kérdéseket, melyek kifejtése során vita bontakozhat ki. Ha meg vagyunk győződve álláspontunk helyességéről, akkor meg kell találnunk az eszközöket, hogy azokat a vita folyamán érvényesítsük. A viták lényege, hogy a vitapartnerek közös álláspontra jussanak, vagy világossá tegyék azt, hogy miért nem jutnak közös álláspontra.


21. Szakmai műfajok: referátum, korreferátum, szakdolgozat, tanulmány

Referátum: jelentéstétel, beszámoló
valamely kérdés lényegi kifejtése
valamely téma önálló kidolgozása

Korreferátum: kiegészítő előadás



20. A közélet műfajai: levelek, értesítés, igazolás, engedély, határozat, jegyzőkönyv, emlékeztető, feljegyzés, jelentés

Közélet: emberek társadalmi érintkezésének helye. Szóbeli műfajai: lásd cím. Szerepük általában a tájékoztatás, a felhívás, cselekvő értékűek. Nyilvános, szóbeli szereplések.
Kötöttségei: egyértelműség, pontosság, arányosság, valósághűség, követhető, tagolt.
Hivatalos stílus: állami szervek, intézmények, hatóságok érintkezési formája. Tájékoztatás, felhívás a szerepe, érzelmi többlete nincs.
Műfajai: lásd cím, jogszabály, rendelet, stb.
Kötöttségek: pontos, tiszta, logikus felépítés, bekezdések, utaló és kötőszavak, betűjeles, számos tagozódás

Jegyzőkönyv, feljegyzés, jelentés: tények rögzítése, pontos adatok, valós események hű visszaadása, meglétük a jövő számára fontos
Munkahely, szervezet, intézmény fontos dokumentuma, amely tárgyalásokat, döntéseket, határozatokat rögzít, fontos teendőket határoz meg.
Állandó részek: hely, időpont, tárgy, jelenlévők nevei, érdemi rész, vizsgálat leírása, döntések, záradék: hitelesség igazolása.

Jegyzőkönyv: esemény leírása, megállapodás
Feljegyzés: tájékoztatás, emlékezetbe idézés, figyelmeztetés, javaslat

Levél: megszólítás, címzetthez való viszony tükrözése
logikusan felépített téma
elköszönés
Hivatalos levél: bal felső sarok: küldő címe, neve, cége
jobb felső sarok: dátum
címzett rangja, neve
tárgy
megszólítás
érdemi rész
elköszönés
A formát meghatározza a küldő személyisége, igényessége, esztétikai érzéke, belső világa.


18. Szóbeli és írásbeli szövegek műfajai

Beszéd Írott
hangok egymásutánja írásjelek egymásutánja
mulandó, időben és helyben kötött időben, térben kevésbé korlátozott
akusztikus, időbeli benyomás vizuális, térbeli benyomás
azonnali szövegezés szerkesztettebb, átgondolt
hallgótok visszajelezhetnek korlátozott, késleltetett visszajelzések
gyors gondolkodás
kifejezőeszközök gazdagsága korlátozottabb, nincsenek zenei hatások
ösztönösebb nyelvi viselkedés igényesebb kifejezés
kisebb normaeltérések lehetnek normakövetés
lazább szerkesztés megformáltság

Élőbeszéd gazdagságát az adja, hogy szerepet kaphat benne a teljes kommunikációs környezet. Vita, riport, előadás, felszólalás, előadás, tájékoztatás.
Az írott szöveg: csiszoltabb, szerkesztettebb, bonyolultabb a mondatszerkesztése.
Kölcsönhatásban vannak. a beszéd hat az írásra, az írott szöveg visszahat a beszédre.
Magán v. nyilvános, irott v. élőszóbeli
Elbeszélő közlésfajta: események időbeliségét érzékeltető elmondás, jelentésszerű v. tudósító
Leírás: tárgyilagos, részletező
Meggyőző: ha a cél a jelenség, fogalom bemutatásánál, hogy elgondolkodtasson. pl.: tanulmány, esszé, szónoklat, fölszólalás
Nyelvi eszközei: következtetés, magyarázat, bizonyítás, cáfolat, párhuzam, hasonlat, ellentét


16. A szövegszerkesztés, a szövegstilisztika

A retorikai szövegvizsgálatból fejlődött ki.
- a téma kijelölése már megadja a szöveg műfaját, fajtáját
- anyaggyűjtés: 1. tapasztalás: lehet önkéntelen megfigyelés, kísérlet, vagy mások általi, könyv, folyóirat
2. okoskodás: indukció (egy esetből ált. köv.) vagy dedukció (ált.-ból az egyedire)
(szillogizmus)
- anyag elrendezése, diszpozíció
- szerkezeti kompozíció: bev, tárgy, bef
főbb szabályok: kapcsolatos, összefüggő, tagolt, haladó, zárt egész
Mondatok -> bekezdések -> szerkezeti egységek -> fejezetek
Vizuális vezérlés: kiemelés, dőlt betű, tagolás, aláhúzás
Akusztikus: nyelvi hangzásbeli változásai
Szövegkohézió: szöveg összetartó ereje a téma
kulcsszavak, utalások, ismétlések, jelentésbeli kapcsolások, időrend, logikai felépítés
Stilisztika: nyelvhasználat egyéni módja

17. A nyelvi rétegek, a stílus és az ember. Stílusnorma
10. A stílus fogalma, a stílus hírértéke. Személyiség és kommunikáció kapcsolata 13.

Stílus: - értékelő: kritikai értelem, jellegzetes vonások kiemelése
- leíró: megkülönböztető jegyek, melyek alapján az egyes személyek, korszakok, helyszínek felismerhetőek
A stílus lehet ösztönös vagy tudatos választás is
- formai tulajdonságok (szófajok megoszlása, szavak, mondatok hosszúsága)
- jelentésbeli tulajdonságok (szókincs)
- szavak, szócsoportok vizsgálata
A stílus a nyelvhasználat jellegzetes módja. A valóságot a beszélő szándéka, hangulata szerint ábrázolja, hitelesen fejezi ki a szándékolt közleményt.
Befolyásolja: beszélő egyénisége, lelkiállapota, beszédhelyzet, téma, hallgatósághoz való viszony.
Gondolataink, érzelmeink árnyékolt kifejezéséhez válogatnunk kell a nyelvi eszköztárból. A nyelvhasználat tükrözi a kultúráltságot és műveltséget is.
A stílust a nyelvi elemek kiválasztása, elrendezési módja adja, nyelvi elemek kombinációja. Minél újszerűbb a kifejezésmód, minél inkább eltér a szokásostól annál inkább gazdagodik a nyelvi jelek jelentéstartalma, annál inkább megnő a szöveg hírértéke, kifejező ereje. A nyelvben adott, állandósult stílusérték a szó jelentésének része, egyéni és alkalmi felhasználása révén a szövegben jelentéstöbbletet nyer, ez az alkalmi stílusérték. Az állandósult stílusértékek a közlésben, állandóan használt elemek.
Egy-egy csoport kifejezésmódja, nyelvi eszköztára stílusváltozatokat alakít ki, ezek a stílusrétegek. Egyes nyelvváltozatokra épülő, tipikus kifejezésmód, eszközök és stiláris szabályok eltérése. Szóhasználat, kifejezéskészlet, szövegalkotás, kommunikációs csatornabeli eltérések.
Írott nyelvi stílusok: tudományos, publicisztikai, hivatalos
Beszélt ny.s.: szépirodalmi, társalgási, szónoki

15. Az írásbeli szövegalkotás szabályozó rendszere a helyesírás, a helyesírás, mint norma

A magyar helyesírás betűíró, latin betűs, hangjelölő, értelemtükröző írásrendszer.
Betűíró: legkisebb egységei a hangokat jelölő betűk
Hangjelölő: betűi legtöbbször a szóelemekben valóban kiejtett hangok
Értelemtükröző: helyesírásunk sokat tükröz nyelvtani rendszerünkből
Négy alapelv:
kiejtés: kiejtett szó hangalakját a nekik megfelelő betűkkel jelöljük
- msh időtartamának jelölése l/ll, zöldellik, kéklik
- mgh minőségi, mennyiségi jelölése ból, ből,
- kétalakú elemek föl – fel
- szóelemek elhomályosulása éjszaka, aggat, lagzi
szóelemzés: toldalékos szavaknál a toldalék, összetett szavaknál az összetétel felismerése szénpor
hagyomány: régies családnevek írásképeinek megőrzése
egyszerűsítés: hangtorlódás megoldása
- menynyi – mennyi
- kéttagú msg-ra végző szavak toldalékolása vicc – viccé

A légitársasági rendszerek kapcsolatai

A légitársasági informatikai rendszerekre a széleskörű kapcsolattartás jellemző. Az 1. ábrán látható az egyes rendszerek közötti kapcsolat modellje, az utasközeli rendszereket sötétebb árnyalat jelöli. Az ábra egy légitársaság rendszereit emeli ki, de természetesen ezek mellé a részrendszerek mellé mindig oda kell képzelni a többi légitársaság saját rendszereit illetve a globális egyközpontú rendszereket, hiszen a kapcsolat nemcsak az ábra síkjában van meg, hanem többdimenzióban is. Például a különböző helyfoglalási illetve DCS rendszerek egymással kapcsolatban állnak.
Az alapadatokat tároló menetrend szinte kivétel nélkül minden más részrendszerrel kapcsolatban áll, a teljes menetrendi periódusra vonatkozó SSM (Standard Schedule Message) és az eseti ASM (Adhoc Schedule Message) üzenetek révén. A helyfoglalás, a jegytarifálás és a jegykiadás rendszere általában egy adatállományból dolgozik, így a felhasználó számára egységesen átjárhatóak.
A DCS rendszer a helyfoglalási rendszertől kapja az utaslistát (PNL - Passenger Name List), illetve ennek mindenkori aktualizálását (ADL - Additional Name List). A DCS a végső utaseladási listával (PFS - Passenger Final Sales) zár vissza a helyfoglalási rendszer felé, és információkat küld a célállomás felé is. Ezen listákból készített statisztikák alapján állítható be a későbbi túlkönyvelés mértéke a Yield Management rendszerben. A DCS rendszer a célállomás felé adatot szolgáltat a különleges utaskezelésről, pl. VIP (PSM - Passenger Service Message), az átszálló utasokról (PTM - Passenger Transfer Message) illetve a repülőgép terheléséről (LDM - Load Message).
A FIDS kapcsolatban áll a helyfoglalási és az utasfelvételi rendszerekkel. A TELETEXT kapcsolat révén jut el az aktuális járatinformáció a TV-nézőkhöz is.
A CARGO rendszer a terhelési és a manifesztációs adatokat küldi a FIDS illetve a DCS részére (Load Manifest), ezáltal az optimális berakodást segíti. A CARGO rendszernek, hasonlóan a helyfoglalási rendszerhez, széleskörű kapcsolata van más nem légitársasági ügynökségi rendszerekkel (CCS - Cargo Community System). A Bevétel-elszámolási rendszerek szoros kapcsolatban állnak az alapadatokat szolgáltató rendszerekkel.
A CUTE (Common Use Terminal Equipment) használatával az adott légitársaság a külföldi repülőtereken is a saját rendszereivel tudja utasait kiszolgálni. A rendszer lényege, hogy ugyanaz a munkaállomás több host-ot is képes access-álni, így időben elkülönítve mindig más és más légitársaság utasait tudja kiszolgálni. A CRS/GDS (Computer Reservation System / Global Distribution System) az egyes helyfoglalási rendszerek közötti kommunikációt segíti. A repülési tervek elkészítésében az egységesítési törekvések egy közös EUROCONTROLL rendszerben jelennek meg.
A rendszerek közti üzenetcserét a SITA hálózat könnyíti meg. Megoldható az üzenetek kezelésének automatikussá tétele, vagyis az érkező és a rendszer által felismert message-ek automatikusan karbantartják az adatállományok megfelelő részét, illetve automatikusan generálódnak a kimenő üzenetek.
A rendszereknek egymással összhangban kell működni, és ez az összhang csakis megfelelő kapcsolatok révén valósítható meg. Hiszen ha egy adott járaton valamely ok miatt géptipuscsere történik (pl. Fokker-ről Boeing-re), akkor ez a csere érinti az összes többi alrendszert, melyeket el kell látni a változtatás okozta aktuális információkkal. Könnyen lehet, hogy új személyzetet kell találni, megváltozik az új géptipus repülési ideje, hiszen a lecserélt repülőgép más műszaki adottságokkal rendelkezik. Ráadásul a helyzet akkor a legbonyolultabb, ha a géptipuscsere miatt más gépeket is át kell rotálni, mivel azokra a gépekre is meg kell oldani az összes változtatást. Ezen példán keresztül is könnyen látszik, hogy a helyzet nem egyszerű, főként ha figyelembe vesszük, hogy itt globális rendszerekről van szó, amelyek az egész világot átszövik.

Magyarország természetföldrajza

Magyarország földrajzi helyzete
Hazánk Kelet-Közép-Európában, az Alpok keleti végződésétől a Keleti-Kárpátok íveléséig terjedő Közép-Duna-medence északi és középső részén fekszik.
A földrajzi fokhálózat (koordináta rendszer) szerint országunk az északi szélesség 45 fok 48' és 48 fok 35', a keleti hosszúság 16 fok 5' és 22fok 58'-e között terül el. (Ez a földrajzi helyzet magyarázza például éghajlatunk átmeneti jellegét.)
Az ország maximális kelet-nyugati szélessége 526 km, míg legnagyobb észak-déli kiterjedése 268 km.
A Magyar Köztársaság területe 93.033 km. Határának hossza 2.442 km, melyen hét országgal osztozik: Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Ausztria. Természetes határszakaszok a Duna, Ipoly, Dráva és a Tisza mentén alakultak ki.
Tipikusan kontinentális fekvésű országunk a legközelebbi - Adriai - tengertől 200 km-re fekszik.
Magyarország központi helyzeténél fogva fontos átmeneti, összekötő térsége Európának földrajzi, gazdasági, közlekedési, kulturális téren egyaránt.
Világgazdasághoz való kapcsolódásunk szempontjából igen kedvező, hogy a világkereskedelem egyik legjelentősebb pólusához, az Európai Közösséghez közeli a földrajzi fekvésünk.
Az ország területe mesterséges kialakítású, nem önálló földrajzi egység, mint például Olaszország.
Földrajzilag (is) nyitott, vagyis az országhatár nem zár le tájakat, geológiailag, morfológiailag nem képez önálló egységet, nagy tájaink átmenet nélkül folytatódnak - a szomszédos országokban - a bennünket körülölelő fiatal lánchegységek, az Alpok, a Kárpátok és a Dinaridák belső peremvidékeihez.
Abszolút földrajzi helyzetünk egyik - ha nem a legfontosabb - meghatározó eleme a medencejelleg, Közép-Duna-medencében (Kárpát-medencében) kialakult fekvésünk igen sok mindenre kihat, például:

• domborzat: csekély szintkülönbségek
• éghajlat: száraz, napsütéses, kontinentális klíma, főn szelek
• természetes növényzet: döntően pusztai vegetáció, szárazságtűrő lombos erdők
• vízrajz: a környező földrajzi tájak vízrendszeréhez kapcsolódunk, a felszíni vizek jelentős részben itt rakják le hordalékaikat, szennyeződéseiket; árterek, mocsarak, belvizek jellemzők
• ásványkincsek: viszonylagos szegénység
• gazdaság: a mezőgazdaság viszonylagos fontossága
• közlekedés: tranzit utak, sugaras (centrális) úthálózat.

Magyarország földtörténeti áttekintése, domborzatának kialakulása
A földtörténet őskorát nagy mélységben megmerevedett magmás kőzetek és hatalmas nyomáson átkristályosodott palák képviselik. Egy milliárd éves kristályos palát találunk a Szeged környéki kőolajkutató fúrásokban, 900 millió éves csillámpala képviseli az ősi kort az ország északkeleti szögletében Vilyvitánynál.
A legidősebb tengeri üledékes kőzetek közel félmilliárd évesek. Az ókorban ugyanis hazánk melegvizű, trópusi tengerfenék volt. Az ókor vége felé azonban a Variszkuszi-hegységképződés (karbon időszak) kiemelte hazánk területének nagy részét, így az ókor végére (perm) a tenger keskeny sávvá zsugorodott össze. A Variszkuszi hegységképződés felszínen lévő maradványa a Velencei-hegység gránitja és a Soproni-hegység gneisz- és csillámpalája. A perm időszakot vörös színű, sivatagi-félsivatagi éghajlatra utaló üledékek képviselik (pl. Mecsek - Jakab-hegy), ahol a permi vöröshomokkő uránérc-tartalmú lencséket is rejt.
A földtörténeti középkor elején, a triász időszakban hazánk területét újra tenger öntötte el. Először homokkő és márgarétegek, majd hatalmas tömegű mészkő és dolomit rétegek rakódtak le. Ez építi fel a Dunántúli-középhegység legnagyobb részét, a Kisalföld medencealjzatát, de a Dunától keletre is megtalálható, a Naszály és a Bükk kőzetanyagaként. Az észak-borsodi karszt világhírű cseppkőbarlangja is triászkorú mészkőben alakult ki. A mélyből feltörő forróvizes oldatok az üledéktömeg egy részét vasérccé alakították (Rudabánya).
A jura tenger vörös mészkőrétegei a Gerecsében az ún. piszkei márványként ismertek, de fellelhetők a Villányi-hegységben is. A Bakonyban jelentős mennyiségű mangán-karbonát és mangánoxid is lerakódott, míg a Mecsek-hegység területén lévő mocsarakban Pécs és Komló környékén feketekőszén telepek keletkeztek.
A középkor utolsó időszakában, a krétában a Tethys-tenger déli szegélye ék módjára nyomult a Tethys északi partszegélyéhez.

A törésvonal mentén tengeri vulkánok keletkeztek, melynek nyomait a Mecsekben megtalálhatjuk.
Eszerint hazánk medencealjzatában két jól elkülöníthető kőzetlemez található. (A Tethys déli szegélye Magyarország északnyugati részén és a Tethys északi partszegélye hazánk déli részén.) Ezeket választja szét a Zágráb-Kaposvár-Dunaújváros-Miskolc-Sjátoraljaújhely-Kassa vonalában húzódó törésrendszer. Az Eurázsiai-hegységrendszer, ezen belül az Alpok és Kárpátok felgyűrődésével egyidőben hazánk területének nagy része is kiemelkedett, a tenger a Dunántúlon a Bakonytól nyugatra eső területre szorult vissza, míg az Alföldön hosszan elnyúlt tengervályú alakult ki. A Dunántúli-középhegység kiemelkedése következtében a meleg éghajlaton a mészkőféleségek karsztosodtak, a nedves és száraz éghajlat változása során különleges mállási folyamatok indultak, melyek a szilikátos kőzetek alumíniumvegyületeit alumínium-oxiddá és hidroxidokká alakították.
A földtörténet újkorában, 60-70 millió évvel ezelőtt az eocén időszakban ismét elöntötte hazánkat a tenger, melyből szigetként emelkedett ki a Dunántúli-középhegység. A szubtrópusi, trópusi éghajlaton keletkezett a barnakőszén. A miocén időszakban a trópusi tengerből, szigetként emelkedett ki a Dunántúli-középhegység és a Bükk. Kb. 20 millió évvel ezelőtt hatalmas törésvonal mentén felhasadt a földkéreg Szentendre-Visegrád környékétől egészen Tokajig. Ekkor keletkeztek az Északi-középhegység vulkáni tagjai: a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, a Zempléni-hegység, valamint a Dunántúlon a Visegrádi-hegység (a Kárpátok belső vulkáni ívének tekinthetők). A Szentendre-Visegrádi andezithegység ekkor még összefüggött a Börzsönnyel. Az utólagos folyóvízi tevékenység alakította ki a visegrádi Duna-szorost.
A miocén vulkánok kialudtak, s a kb. 10 millió éve (pliocén időszak) megkezdődött a pannóniai-medence kialakulása. A lassan süllyedő medencét elöntötte a Pannon-tenger és több ezer méter vastag homok- és agyagüledék rakódott le. A medence feltöltődésével a beltenger helyén édesvizű, elmocsarasodott tó maradt vissza. Ezek emlékét őrzik a lignittelepek a Mátra és a Bükk előterében, de akkor keletkezett a kőolaj és földgáz jelentős része is. A pannóniai beltenger rétegeit bazalt vulkánok törték át, beborítva és ezáltal megvédve az alattuk lévő agyag- és homokrétegeket a későbbi lepusztulástól. A bazalthegyek a pannóniai rétegek eredeti magasságát őrzik, ezért nevezzük őket tanúhegyeknek (Tapolcai-medence tanúhegyei: Badacsony, Szentgyörgy-hegy, a Ság és Somló, valamint Salgótarján környékén Salgó és Somoskő).
A bazaltvulkánosság mellett a forróvízkitörések, gejzírek (Tihanyi-félsziget) már átnyúltak a jégkorszakba (pleisztocén időszak). Összefüggő jégtakaró nem fedte hazánk területét, de a hideg szélviharok a folyómedrekből rengeteg port szállítottak, melyet a sztyepp jellegű növényzet löszrétegként megkötött (Dunántúli-dombság, Alföld, Hajdúság, Körös-Maros-köze). Ezt követően a folyóvíz és a szél alakította, formálta hazánk felszínét. A folyók feltöltötték árterületeiket (így keletkeztek az asztal simaságú tökéletes síkságok, pl. Nagykunság), míg a szél dűnékbe, buckákba halmozta a homokot ott, ahol a növényzet nem kötötte meg (Belső-Somogy, Kiskunság, Nyírség).
A földtörténeti változások sohasem fejeződnek be. Jelenleg is enyhe emelkedések, süllyedések jellemzik a felszínt. A törésvonalak mentén (pl. a Dunával párhuzamos törésrendszer) rendszerint melegforrások, gyógyvizek törnek fel.

Magyarország sajátos domborzatának jellemzői
A mai felszín kialakulása hosszú, soktényezős folyamat. Évmilliók során a jelen pillanatig a belső erők (kőzetlemezek mozgása, gravitáció, vetődés, vulkanizmus) és a külső erők (szél, csapadék és folyóvíz, jég, hőingás) egymásra hatása irányította a domborzat fejlődését.
Az emberi átalakító tevékenység csak pár száz éve jelentős tényező, de annál erősebb, intenzívebb hatású a táj átalakulására. Utak, települések, bányák, meddőhányók, gátak, mocsárlecsapolások, halastavak .... változtatják környezetünket.
A hazai domborzat legalapvetőbb jellemvonása a gyenge függőleges tagoltság. Ebből következik, hogy uralkodó domborzati formánk a síkság, vagyis az alföldek túlsúlya, az 1000 méternél magasabb hegységek hiánya jellemző.
A kismértékű abszolút szintkülönbség mellett a hazai felszín három térszintbe sorolható: alföldek, dombvidékek, középhegységek.
Alföldek: síkságok, melyek tengerszint feletti magassága nem haladja meg a 200 métert (tszf. 0-200 méterig terjednek). Döntően üledékgyűjtő medencék feltöltődésével keletkeztek. Elsősorban a folyók, kisebb területeken a szél akkumulálta a hordalékot. Ritkán (Marcal-medence) magasabb térszín lehordásával (lepusztulásával) jöttek létre. Az Alföld és a Kisalföld területei tartoznak ide.
Dombságok: Átlagos tengerszint feletti magasságuk 200-500 méter közé esik. (Szigorúan véve ide tartozik néhány hegységünk, köztük a Villányi-, Velencei-hegység és a Vértes.) Hegységek lesüllyedésével és lepusztulásával, ill. alföldek részleges megemelkedésével, feldarabolódásával keletkeztek. Hazánkban önálló egységként (pl. Dunántúli-dombság), vagy hegységek pereméhez kapcsolódva (Bakony-alja) lelhetők fel. Felszínükön főleg pannon tengeri üledék, ill. negyedkori lösz, kavics, Belső-Somogyban nagyrészt homok található. Minél magasabban helyezkedik el a környezetéhez képest a dombvidék, felszíne annál tagoltabb (Hegyhát, Zselic, Göcsej). A Mezőföld, a Tolnai-dombság és Belső-Somogy területén a folyóvízi erózió kisebb mértékű, a formák lankásabbak, szelídebbek.
Középhegységek: Magasságuk tengerszint felett 500-1500 méterig terjedhet, hazánkban a legmagasabb pont 1014 méter (Kékes-tető). Középhegységeink építőanyaga ókori gránit, középkori mészkő, dolomit, pala, harmadkori vulkáni kőzetek. Kiemelkedésük óta pusztuló felszínüket ma főleg a folyóvízi erózió alakítja, mély völgyeket hozva létre. Ide tartoznak az Alpokalja hegységei, a Dunántúli- és az Északi-középhegység tagjai, valamint a Mecsek.
A három térszint (alföldek, dombságok, középhegységek) egymáshoz viszonyított területe igen aránytalan. Az ország 68%-a alföldi jellegű síkság, s csak alig 1% a tszf. 500 méternél magasabb térség.

Magyarország vízrajza
Felszín alatti vizeink
A kéregben előforduló vizeink sokfélék (talajvíz, rétegvíz, ásványvíz, hévíz, karsztvíz, artézi víz), és ezekből gazdagnak mondhatjuk magunkat.
A talajvíz általában a felszínhez közel, az első vízzáró réteg fölött található. Sajnos országosan jellemző erős szennyezettsége, ivásra ezért a kerekes kutak, talajvízforrások (főleg az Alföldön) nem alkalmasak.
A rétegvizek legtöbbször tiszta, iható vizet adnak (kivétel az Alföld délkeleti része az arzén tartalom miatt), mivel mélyebben, a vízzáró rétegek között helyezkednek el. Ide sorolhatók az artézi vizek, ásványvizek, hévizek.
Hazánk területén az átlagosnál vékonyabb a földkéreg, melyet szerkezeti vonalak, törésvonalak szabdalnak. Mindezek következtében a geotermikus grádiens értéke hazánk területén az átlagosnál nagyobb, a 33 méterenként 1 fok C növekedés helyett 20-22 méterenként emelkedik 1 fok C-al a belső hőmérséklet.
Forróvizeink hőmérséklete különböző, előfordul a 70-90 fokos is (pl. Zalakarosnál 3370 m mélységből 90 fokos tör fel). Legnagyobb kiterjedésű, legsűrűbb hévíztermelő területünk az Alföldön helyezkedik el. Földrajzi elrendeződésünk a fő szerkezeti vonalat és a szénhidrogén-kutatások útját követi. Különösen kedvező az Alföldön a felső-pannon üledéktakaró teknője.
A karsztvizek a mészkő és dolomit hegységeinkben végzik oldó, szállító, építő munkájukat, létrehozva a csodálatos karsztjelenségeket (pl. karrmező, barlang, cseppkő, dolina, dolina-tó).

Felszíni vizek
Folyóvizek

Vízrajzi szempontból meghatározó hazánk medence fekvése. Folyóink a környező hegységekben (Alpok, Kárpátok) erednek, a vízfolyások 96%-a külföldről érkezik hozzánk. A medencealji fekvés következménye a jelentős mennyiségű szennyeződés leülepedése, lerakódása, másrészt az árvíz- és belvízveszélyes területek jelentős nagysága. Mindezek veszélyeztetik a vízminőséget, szükségessé teszik a nemzetközi vízügyi együttműködést.
Folyóvizeink a Duna vízgyűjtő rendszeréhez tartoznak. A Duna-meder futását két egymásra merőleges, fiatal törésvonal jelöli ki, ezzel magyarázható viszonylag "egyenes" folyásiránya. Ahol keresztezik egymást (Dunakanyar) ott felsőszakasz jellegű a folyó, s főleg eróziós, romboló munkát végez. Közép- és alsószakasz jellegű részein szállító- és építő tevékenység jellemzi, szigeteket, hordalékkúpokat hoz létre. Jobbpart mellékfolyói az Alpokban erednek (Rába, Répce, Dráva), mellettük lassabb középhegységi patakok vizét is felveszi, melyek inkább szép turista helyek, vízhozamuk kevéssé jelentős. Balparti mellékfolyói a Kárpátokból, Szlovákia területéről
érkeznek.
A Tisza a "legmagyarabb" folyó, a Máramarosi havasokban ered, az Alföldre érve jelentősen lelassul, "megszelídül", kis sebességű, kanyargó (meanderező) folyóként szeli át az Alföldet és töltögeti a vizében lebegő sok iszappal. Vízjárása erősen ingadozó. Fontosabb mellékfolyói a jobb parton a Bodrog, Sajó és a Zagyva, míg bal oldalon a Szamos, Hármas-Körös és a Maros.
Több folyónkat kíséri lefűződött vagy levágott holtág, vagyis morotva tó. Jelentős a víztározó tavak száma is: Tisza-tó, Rakacai- és Zámolyi-víztározók.

Állóvizek

Állóvizeink közül legnagyobb a Balaton (700 km2), egyben Közép-Európának is a legnagyobb tava. A gyorsan felmelegedő tó medencéje árkos vetődéssel keletkezett, fiatal negyedidőszaki képződmény. Hosszúsága északkelet-délnyugati irányban 78 km, szélessége kb. 12-15 km (kivéve Tihany kb. 2 km), átlagos mélysége 3 méter, legmélyebb pontja a Tihanyi-kútnál 11 méter. Medre észak-déli irányban asszimetrikus, északon hirtelen, míg délen fokozatosan mélyül. Vízutánpótlását főleg a csapadék, a beömlő Zala-folyó és kisebb patakok adják. A Kis-Balaton a tó nyugati részén, a Zala-folyó által feltöltött, elmocsarasodott öböl volt, melynek nagy részét lecsapolták, s így a Zala-folyó hordaléka a Keszthelyi-öbölben ülepedett le. Ma a hordalék kiülepedése érdekében az eredeti állapotot - a Kis-Balaton szűrő szerepét - próbálják visszaállítani. A természetvédelmi terület madárvilága is nagyon értékes.
A Velencei-tó jelentőségét növeli a fővároshoz közeli fekvése. Területe 27 km2, de jelentős részét nádasok fedik. Sekély (átlagosan 1,5 méter mély), erősen feltöltődött, pusztuló tó. Vízellátása rapszodikus, vízszintje változó. Nyugati része madárrezervátum.
A Fertő-tó méginkább haldoklik, a tópusztulás előrehaladottabb stádiumban van. Sekély, nádasokkal tarkított vize már többször kiszáradt. Mint a legnyugatibb helyzetű sztyepp-tó, védelmet élvez. Osztrák-magyar együttműködéssel létrejött a Fertő-Hanság
Nemzeti Park. A tó teljes felszíne 322 km2, de ebből csak 82 km2˛ jut hazánk területére.
Több "apró", szélvájta mélyedésekben kialakult tó található a Kiskunság és Nyírség homokbuckái között. Többségük szikes terület, sajátos növény- és állatvilággal (nyíregyházi Sós-tó, szegedi Fehér-tó, Fülöpháza környéki tavak, Kolon-tó).
A Jósvafő melletti Vörös-tó dolina tó.
Patakok, folyóvizek visszaduzzasztása során kialakított szép fekvésű tavaink például az Orfűi-tórendszer és az Abaligeti-tó.

Magyarország éghajlatának főbb jellemzői
Hazánk az északi mérsékelt klímaövben van, éghajlata mérsékelten szárazföldi. Területe a kelet-európai szárazföldi (kontinentális), a nyugat-európai óceáni és a földközi-tengeri mediterrán éghajlat által keltett (kölcsön)hatások színtere, amelyet a medence-jelleg is befolyásol. Ezért az időjárás változatos, szeszélyes.
Az egyes régiók éghajlata kissé eltérő (11. ábra). Az évi középhőmérséklet 10C körüli, a januári -1,7C, a júliusi +20,5C.

11. ábra: Magyarország fő éghajlati körzetei
(I a, b, c: Nagyalföld és Mezőföld, II. Kisalföld, III a, b, c: dunántúli hegy- és dombvidék, IV. északi hegy- és dombvidék)

Az évi átlagos csapadék 580 mm, az ország nyugati felén 600-800, keleten 500-600 mm. Jellegzetes a tavaszvégi-nyáreleji fő csapadékmaximum (60-110 mm/hó) és az őszi - második - csapadékmaximum (50-80 mm/hó).
A havas napok száma átlagosan 15-30, a november-márciusi időszakban. A hóval borítottság a síksági és dombvidéken 25-30 nap, 50-100 nap a középhegységekben, de hótakarómentes tél is előfordul.
A napsütéses órák átlaga 1700-2100/év. Maximumot a Duna-Tisza közén, minimumot az ország nyugati részén mutat.
Leggyakoribb és legerősebb az északnyugati szél. A szélsebesség átlagos évi középértékének felső határa 3,5 m/s (közepes szélerősség). A defláció (szélerózió) elsősorban a homok és lösz borította Duna-Tisza közi, nyírségi és nyugat-somogyi területeket pusztítja.
A helyi éghajlatot (mezo- és mikroklíma) a domborzat, a talaj, a természetes növénytakaró, a mezőgazdasági termelés és az emberi tevékenység (fásítás, öntözés, légszennyezés stb.) együttes hatásai módosítják.

Magyaroszág gazdasága

A Magyar Köztársaság Közép-Európában a Kárpát-medence középső és nyugati, alacsony fekvésű részén terül el. Területe 93036 négyzetkilóméter. Lakossága 10'310'100 fő, népsűrűsége 111,5 fő négyzetkilóméterenként. Államformája köztársaság, fővárosa Budapest (1'992'000 lakos). Közigazgatási beosztás: 19 megye és Budapest. Pénznem: forint (1 forint =100 fillér). Népek: magyar (96,6%), német (1,6%), szlovák (1,1%), egyébb (0.5%).
Magyarország ipari-agrár ország. Egy főre jutó GNP: 3010 dollár. A társadalmi össztermék megoszlása ágazatonként: mező- és erdőgazdaság 14,7%; ipar 62,6%; építőipar 8,4%; közlekedés, kereskedelem, távközlés 12,9; egyébb 1,4%.

Ipar:

Energiahordozók: Az oraszágnak nincsenek jó természeti adottságai energiahordozók kitermeléséhez. Energialelőhelyek az ország területének kis részén taláhatók. A szénkészlet legnagyobb része barnakőszén és lignit, jó minőségű feketekőszén csak kis arányban fordul elő. A barnakőszén- és lignittelepek a középhegységek vonalát követik. A Bakony legnagyobb szénmedencéje az erősen karsztvizes ajkai medence. Az itt található közepes minőségű baranakőszén fűtőértéke alig haladja meg a 13000 kJ-t. Az itteni bányák elsősorban az ajkai hőerőművet látják el. A Dunántúl legfiatalabb szénmedencéje az oroszlányi medence. A szén fűtőétréke meghaladja a 13000 kJ-t. A tatabányai szénmedencének igen fontos szerepe van Budapest ellátásában. A szén átlagos fűtőértéke 17000 kJ, elsősorban a térség nagy hőerőművei égetik el. A dorogi medence a leginkább karsztvizes az országban, ez nehezíti a bányászatot. A szén fűtőértéke 17000 kJ, elsősorban a Duna mentén elhelyezkedő cement- és papíripar használja. Az Északi-középhegységben a nógrádi medence szene magas hamutartalmú, rosszul égő. A fűtőértéke 13000 kJ alatt van, a helybéli fogyasztókat és a Zagyva-völgyi ipart látja el. A borsodi medencében többségben alacsony fűtőértékű (12000 kJ) földes barnakőszenet bányásznak. Fő felhasználója a borsodi nehézipar és a háztartási fogyasztás. Lignibányászat folyik a várpalotai medencében. A nagy víztartalmú, kb. 8000 kJ fűtőértékű lignitet a helybeli hőerőművekben égetik el. Az ország legnagyobb lignitbányája a Mátraalján, Visonta térségében működik. A szén fűtőértéke alacsony, kb. 7500 kJ, felhasználása csak a helyi hőerőműben gazdaságos. Az országban feketekőszén egyedül a Mecsekben található. Itt a bányászat két nagy központja Pécs és Komló. Az itt kitermelt feketekőszén átlagos fűtőértéke 19000 kJ. Ezen kívül az importált szénnek is fontos szerepe van.
A kőolaj és földgázkészletek sem elég nagy mennyiségűek, és a jövőben a termelés visszaesésére lehet számítani, a mezők kiürülése miatt. Magyarországon kitermelésre érdemes szénhidrogénmezők Zala-megyében, a Hortobágyon és a Dél-Alföldön vannak. A legtöbbet az Algyő és Szeged között, észak-déli irányban húzódó mező termel, az ország kőolajtermelésének 60%-át, földgáztermelésének 40%-át adja. Földgázkitermelés folyik Debrecentől nyugatra a Hortobágy térségében, Hajdúszoboszlón és Nagyhegyesen. A gáz minősége jó, de a készletek kimerülőben vannak. A Dél-Zalában a mezők nagy része már kimerült. Olajat már alig adnak, csak kisebb földgáztermelés tartható fenn. Számottevő maradt az elsősorban aszfaltgyártásra alkalmas, Nagylengyel közelében (Nyugat-Zala) taláható sűrű kőolaj. A hazai termelést az Oroszországból importált kőolaj, olajfinomítványok és földgáz egészítik ki. A kőolaj és földgáz gazdaságosabb szállítására csővezeték-hálózat épült ki.
A Mecsekben, a Pécs közelében lévő Kővágószőlősön uránércbányászat is folyik. Az elsőfokú dúsítást Pécsen végzik. A további feldolgozás az országban nem gazdaságos, ezért a további dúsítást, és a fűtőelemek elkészítését Oroszországban és Ukrajnában végzik. Ezekkel működik Pakson Magyarország egyetlen atomerőműve.
Az energiatermelésre alkalmas folyók esése alacsony, vagy vízhozamuk erősen ingadozó, ezért hasznosításuk csak kisebb erőművekben, magas befektetésekkel lehetséges.
Kohászat: Magyarország kohászatának nyersanyagellátását csak kis részben lehet hazai forrásból fedezni, ezért a kohászat ellátása csak import segítségével oldható meg. Az ország egyetlen vasércbányája Rudabányán volt, 1986-ban megszüntették. A magyar vaskohók kizárólag külföldi vasércet dolgoznak fel. A vasérc nagy részét Ukrajnából importáljuk. A Dunai Vasmű kokszolója a kohókoksz 1/3-át komlói feketekőszénből képes fedezni. A kohókoksz nagyobb részét importból biztosítják.
Az acélgyártás legfontosabb ötvözőféme a mangán, amelynek ércét a Bakonyban, Úrkút közelében bányásszák. Az érc egy részét exportálják. Az acélgyártáshoz szükséges hulladékvas nagy részét belföldi források fedezik. Az acélgyárak pakurát és földgázt használnak fűtőanyagként. A mészkő iránti szükségletet a belföldi bányák korlátlanul ki tudják elégíteni.
A bauxitbányászat két nagy területre összpontosul. Az egyik a Móri-árok és a Bakony talákozása, ahol Iszkaszentgyörgy körzetében működnek kizárólag mélyművelésű bányák. A másik körzet, a Dél-Bakonyban Halimba-Nyirád-Szőc térsége, ahol mélyművelésű és külszini fejtéses bányák egyaránt találhatók. A Bakony északi részén, Fenyőfőn is folyik bauxitbányászat. Magyarországon a bauxitbányászat környezeti ártalmakat okoz. A karsztvíz a bauxitrétegekkel gyakran egy szinten van, így a biztonságos bányászat érdekében a vizet ki kell szivattyúzni, ami gyakran apasztja a térség vízforrásait.
A bauxit aluminiummá való feldolgozásának következő fázisa a timföldgyártás. A tinföldgyártásnak három telephelye van. A legnagyobb termelési kapacitás Ajkán van, ahol két gyár is működik. A bauxitot a közeli, dél-bakonyi bauxitbányák, a hőenergiát az ajkai hőerőmű hulladékgőze szolgáltatja. A víz forrása a bauxitbányászat karsztvize. Almásfüzítőn a timföldgyár a Dunát fasználja ipari víz forrásnak, a bauxitellátást nagyrészét a Fejér megyei bányák fedezik. A legkisebb timföldgyár Mosonmagyaróváron működik. A vizet itt is a Duna szolgáltatja. Melléktermékként a bauxitból vanádiumot (V2O5) állítanak elő.
A következő lépés timföldből aluminiumot előállító kohászat. Az aluminiumkohászatnak három üzeme van. A nagy villamosenergia felhasználás miatt mindegyik erőmű mellé települt. A legnagyobb kohó Várpalotán működik, a helyi lignitre települt erőmű áramát használja. A tatabányai kohó a tabányai szénmedence szenét felhasználó erőrmű energiájával működik. Ajkán a kohó az ajkai hőerőmű villamos energiáját használja. Az ajkai telepítés optimális, mert helyben van a szén, a timföld, az ipari víz, és a kombináthoz egy nagy kapacitású aluminiumöntöde is kapcsolódik. A szénnel termelt elektromos energia magas ára miatt a hazai aluminiumkohászat gazdaságtalan, Ajkán és Tatbányán már megszűnt. A bauxitot és timföldet Oroszországba és Ukrajnába exportáljuk, és az ott olcsó, vízerőművekben termelt elektromos energiával kohósított kész fémtömbök egy részét visszavásároljuk. Így, még a nagy szállítási költségek ellenére is olcsóbban jutunk aluminiumhoz.
Ez után az aluminiumból félkész terméket állítanak elő a hengerművekben. Székesfeférváron nagy kapacitású henger-, prés- és huzalmű működik, Európa aluminiumiparában számottevő méretet képvisel. Budapesten két aluminium-hengermű található: az egyik a Csepel Művek keretében, a másik Kőbányán, melynek fő terméke a fólia (élelmiszer-csomagolás számára).
Gépipar: A gépipar egyik jelentős körzete Budapest és környéke, ahol csaknem az összes hazai gépipari ágazat megtalálható. Szoros az együtműködés a vidéki üzemekkel, amelyekben főleg alkatrészeket gyártanak. A másik gépipari körzet a Kisalföld, ahol vezető ágazat a gépkocsiipar. Jelentős még a mezőgazdasági gépgyártás (Mosonmagyaróvár, Szombathely), a fémtömegcikkipar (Mosonmagyaróvár), az elektromos készülékek és alkatrészek gyártása (Pápa, Szombathely). Jelentős gépipar alakult ki északon, ahol Miskolc, Eger, Gyöngyös, Salgótarján üzemei fűtőberendezéseket, villamosgépipari tartozékokat, orvosi műszereket, elektronikai alkatrészeket, nehézipari berendezéseket gyártanak. A három nagy körzet mellett jelentős gépipari központok: Székesfehérvár (elektronika, autóbusz-, szerszámgépgyártás), Veszprém (személygépkocsialkatrész-gyártás), Kecskemét (híradástechnika, fémtömegcikkipar, szerszámgépgyártás), Debrecen (golyóscsapágy-, orvosi műszergyártás), Szeged (kábel- és fémtömegcikkipar), Nagykanizsa (izzólámpagyártás, olajbányászati gépgyártás), Vác (elektronika, konténergyártás).
Vegyipar: A vegyipar magyarország leggyorsabban fejlődő iparcsoportja. A szervetlen vegyipar csak néhány ágazatban vált jelentősebbé, ami a hozzá szükséges nyersanyagok hiányával magyarázható. A kénsavgyártás, a technológiai előnyök felhasználása miatt, a szuperfoszfátgyártással együtt települt. Kénsav- és szuperfoszfát gyár működik Szolnokon, Budapesten és Berhidán.
A mezőgazdaság korszerűsítése a nitrogénipar gyors fejlesztését követelte meg. A nitrogénipar bázisa az ammóniagyártás (NH3), melynek nitrogénforrása a levegő, a hidrogént pedig földgáz bontásával nyerik. Nitrogénműtrágyagyár működik Várpalotán (Péti Nitrogénművek). A földgázt az Alföldről kapja csővezetéken. Egymáshoz közel települt Borsodban két nitrogénüzem, amelyek integrálva működnek. Kazincbarcikán a Borsodi Vegyi Kombinát (BVK) működik, a Sajó mentén. Az alapanyag itt is az alföldi földgáz. A Sajó nem tudja az üzem vízigényét fedezni, ezért mesterséges víztárolókat építettek. Tiszaújvárosban a Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) részben importált földgázt dolgoz fel.
A klóralkáli ipar korábban kevésbé volt fejlett, két ok miatt: az országban nincsen hozzá nyersanyag (kősó), az iparág sok villamosenergiát igényel. A Budapesten működő klóralkáli üzemben klórt (sósavat) és marónátront (NaOH) gyártanak. Hasonló termékeket állítanak elő Balatofűzfőn is. A marónátron nagy mennyiségben szükséges a timföldgyártáshoz, ezért Kazincbarcikán a BVK keretében nagy kapacitású klóralkáli üzem épült, ahol a PVC-gyártásnak nagy mennyiségű klórra van szüksége, amit importált kősóból állítanak elő, a kelekező nátriumból pedig marónátron készül. Ezek a gyárak az ország timföldgyártásának marónátron-szükségletét teljesen fedezik, sőt kivitelre is jut.
A mezőgazdasági vegyszerek gyártása nagy mértékben hozzájárul a mezőgazdaság fejlődéséhez. A mezőgazdasági vegyszereket nem önálló üzemekben, hanem valamelyik vegyi kombinátba vagy gyógyszergyárba integrálva gyártják, például: Balatonfűzfőn, Budapesten, Dorogon, Tiszavasváriban.
Kőolaj-finomító működik Százhalombattán, amely a kőolajat a Barátság csővezetéken kapja. Elsősorban Budapest ellátására épült, de egyúttal az azonos telephelyen működő hőerőmű pakuraellátásáról is gondoskodik. Az ágazat másik üzeme a tiszaújvárosi kőolaj-finomító, amely elsősorban a TVK olefinműjének szállít alacsony oktánszámú benzint. A Duna melletti, almásfüzítői kőolajfinomító benzint és gépkocsi-motorolajakat állít elő. Kisebb olajfinomító működik Várpalotán, melyhez magasnyomású vegyi üzem is tartozik, ami a szintetikus mosószerek gyártásához nélkülözhetetlen anyagot, a zsíralkoholt állítja elő. A nagylengyeli magas bitumentartalmú olajat a zalaegerszegi olajfinomítóban finomítják, amelynek egyik fő terméke az aszfalt.
Magyarországon a természetes nyersanyagok hiánya miatt különösen fontos a műanyagok széleskörű felhasználása. Az olefinipar bázisüzemei a TVK-ban találhatók. A telephelyet indokolta, hogy itt már korábban is létesült vegyipari üzem, ide fut be az Oroszországból érkező Barátság II. olajvezeték (amelyre az olajfinomító és a hőerőmű is épült) és a Testvériség gázvezeték, és egy villamos távvezeték is. Az ipari víz forrása a Tisza. A TVK gyártja az olefin alapanyagokat, a polietilént és a polipropilént, ezenkívül az ország legnagyobb műanyag-késztermékgyártó kapacitása is itt van. A BVK Kazincbarcikán a TVK-tól csővezetéken szállított etilénből, és saját klóralkáli üzemében előállított klórból készíti a PVC-t, amelynek egy részéből készterméketet (főleg csöveket) gyártanak.
A gumiipar szinte kizárólag importált nyersanyogot használ fel. A legnagyobb gumiipari üzemek Budapestre (gépkocsiabroncs-gyártás), Szegedre (műszaki gumiáruk), Nyíregyházára (gépkocsibelsők, mezőgazdasági gumiabroncsok, campingcikkek) épültek.
A magyar gazdaság világviszonylatban legjelentősebb iparága a gyógyszeripar. A termelés 2/3 részét exportálják. A gyógyszeripar alapanyagait a vegyipar különböző ágazataiból, a mezőgazdaságból és az élelmiszeriparból szerzi be. A hazai források mellet szükség van alapanyagok és félkész termékek importjára is. Az iparág nagyrészben Budapestre koncentrálódik, ahol több vállalat is működik, pl.: Chinoin, Richter Gedeon, Egis. A vidéki gyógyszergyárak közül a legfontosabb a Tiszavasváriban működő Alkaloida gyógyszergyár, amelynek fő terméke a mákgubóból kivont morfium, és egyéb növényi alapanyagú gyógyszerek. Debrecenben antibiotikumok gyártása folyik.
Építőanyag-ipar: A építőanyag-ipar Magyarország egyetlen olyan iparágazata, amelynek nyersanyagai nagyrészt hazai forrásból származnak. Az üledékes és a vulkáni kőzetek gyakori előfordulása miatt az építőanyag-ipar területi elhelyezkedése viszonylag egyenletes. A legtöbb termékből ki tudja elégíteni a hazai szükségleteket. A tégla- és cserépipar legjelentősebb központjai: Budapest és környéke (főleg a Duna jobb partja), Békéscsaba és a Délkelet-Alföld.
A cementipar alapanyaga a mészkő és az agyag. Korábban a cementgyártás kizárólag szenet használt fűtőanyagként, így a szénmedencék közelében lévő legjobb nyersanyaglelő-helyekre települtek az üzemek, például Lábatlanban, Bélapátfalván. Később megkezdődött a cementipar átállása a szénhidrogénekre. Az új cementgyárak már mind fűtőolajat vagy földgázt használnak. Új cementgyárak épültek Miskolcon, Bélapátfalván, Beremenden, Vácon. A cementhez adalékanyagként gipszet adnak. Az országban jelentős gipszlelőhely a Bódva völgyében található, amelyet részben cementipari célokra, részben talajjavításra használnak. A hazai termelés mellett importra is szükég van gipszből.
A mészipar területileg szorosan kapcsolódik a cementiparhoz, ugyanis a cementgyárak többsége nagy kapacitású mészégetőkkel is rendelkezik, amelyek a termelés nagyobb részét adják. Ezenkívül a mészkőhegységekben a cementgyáraktól független mészégető üzemek is működnek.
Az üveggyártás alapvető sajátossága a magas hőenergia-felhasználás, a tüzelőanyag súlya többszörösét teszi ki az összes többi nyersanyagénak. Ezért a korábbi telepítésű üveggyárak a szénmedencékben találhatóak, például Ajka, Tokod, Salgótarján, Miskolc. A korábban szénbázisú üveggyárakat átalkították földgáztüzelésűre. A földgázra való átállás újabb telephelyeket kínált, a zalai földgázmezőkre épült a nagykanizsai, az alföldire a karcagi és az orosházi üveggyár.
Könnyűipar: A magyar könnyűipar földrajzi elhelyezkedése - a többi iparághz viszonyítva - kiegyenlített. Ennek ellenére kialakult néhány olyan körzet, ahová a könnyűipar számos ágazata tömörült. A legjelentősebb körzet Budapest és környéke, ahol különösen kiemelkedő a textil-, a bőr-, a bútor-, a papír-, a papíráru- és a nyomdaipar. Budapest közelében még jelentős könnyűipari központok: Szentendre, Budakalász, Vác, Kerepestarcsa.
A könnyűipar második nagy körzete a Kisalföld, melynek központja Győr. A körzetben a pamut-, a gyapjú-, a selyem-, a lenipar mellett a cipő- és a bútoripar jelentős (Pápa, Mosonmagyarovár, Sopron, Kőszeg, Szombathely, Szentgotthárd).
A Dél-Alföldön is számottevő könnyűipar van. Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye könnyűiparában kiemelkedő a pamutfonás és -szövés, a kender-, textilruházati, a fa- és bútoripar. A fontosabb központok: Szeged, Békéscsaba, Gyula, Hódmezővásárhely, Kiskunhalas és Kecskemét.
Az Észak-Alföldön különösen a textil-, a fa-, a cipő-, a ruházati-, és a papíripar jelentős. Központok: Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok, Újfehértó, Mátészalka.
Az északi megyékben a könnyűipar nem jelentős. Egyedül Borsod-Abaúj-Zemplém megyében vált jelentőssé a ruházati- és textilipar.