A szocializáció fogalma és színterei

A társadalomban elfoglalt helyet és a hozzá tartozó társadalmi jellemzőket az egyén „örökli” és megtanulja; illetve örökli és megtanulja azoknak az eszközöknek a használatát, amelyekkel megtarthatja, illetve megváltoztathatja a társadalomi helyzetét. Ezt a társadalmi tanulást szocializációnak nevezzük.
A szocializáció az a folyamat, amelynek során az újszülött gyermekből a társas interakciók révén identitással rendelkező személy, egy adott társa¬dalom tagja lesz. A szocializációban eleinte rendszerint a családtagok kapnak szerepet, később a kortárscsoportok, az oktatási intézmények, majd a mun¬kahelyi, szabadidős társak, akikkel érintkezve az egyén elsajátítja (megismeri és magáévá teszi) a különböző helyzetekben és tevékenységeknél elvárt vi¬selkedés szabályait, illetve kialakítja az alkalmazásukhoz szükséges készsé¬geket (kompetenciákat). A szocializáció eredményeként ezeket a szabályokat az egyén már nem kívülről érkező előírásként, hanem személyes beállítódásaiból, értékrendjéből következő szerepként éli át. A szocializáció ebben az értelemben az egész életen át tartó, jellegzetes életkori szakaszokban meg-megújuló folyamat. Noha sok szempontból meg¬határozóak a gyermekkori tapasztalatok, a másodlagos vagy harmadlagos (iskolai, munkahelyi, politikai szervezetbeli stb.) szocializáció radikálisan felülírhatja a korábban meghatározónak tűnt személyiségjegyeket. Megkülönböztetünk elsődleges szocializációt, amely a társas környezettel való interakcióban történik, és minden későbbi szocializációs folyamat alapja. Az elsődleges szocializáció során alapvető kognitív, verbális, ill. szociális készségek, valamint kulturális, erkölcsi mintázatok sajátítódnak el. A társadalmi szerepekkel kapcsolatosan beszélünk másodlagos, pl. erkölcsi, politikai, foglalkozási szocializációról.
A szocializáció színterei:
1. Az elsődleges szocializáció színhelye a család. A családi szocializáció tartalma:
• A gyermek találkozása a társadalommal.
• Az intim kapcsolatok működtetésének mintái.
• A kommunikáció képességének kialakulása (elsősorban a nyelvi kommunikáció).
• Az identitás meghatározásának (nem, társadalmi helyzet, vallás, etnikum) alapvető eszköze.
• Általános életesélyek hagyományozódása: egészség, várható élettartam, várható iskolai végzettség, várható foglalkozás, anyagi helyzet
• A szülő-gyermek kapcsolat kihatása az élet időben távoli szakaszaira (depresszió, infarktus-veszélyeztetettség, stb.)
• Alapvető viselkedési (pl. egészségviselkedési) szokások.
2. A másodlagos szocializáció legfontosabb színhelye az iskola. Az iskola célja, hogy a tanulók elsajátítsák mindazokat az információkat, készségeket, értékeket, amelyeket a társadalom fontosnak tart. (Nem csak írás-olvasás, hanem pl. kötelességtudás, megbízhatóság, pontosság, stb.)
• A gyermeknek meg kell tanulnia együttműködnie más gyerekekkel, megfelelnie külső elvárásoknak, kialakítani a viselkedés új szabályait (megosztani másokkal, versenyezni).
• A társadalmi (családi) előnyök és hátrányok iskolai előnyökké/hátrányokká válnak, az iskolai előnyök/hátrányok pedig ismét társadalmiakká.
3. Az iskola mellett igen jelentős szocializációs szerepe van a kortárscsoportnak. A kortárscsoport lényege az iskolán kívüli kapcsolat más fiatalokkal (barátok, szomszédság), ami lényegesen különbözik a családi és az iskolai kapcsolatoktól.
Az iskola és a kortárscsoport további lényeges funkciói:
• a családi kapcsolatok lazítása,
• alternatív viselkedési modellek nyújtása
• Alternatív, nem ritkán ütköző értékek és normák nyújtása.
• A serdülőnek meg kell tanulnia a számára fontos személyek s intézmények esetleg konfliktusos normáit, értékeit összehangolni.
4. A tömegkommunikáció is betölt szocializációs funkciót.
A tömegkommunikáció különféle médiumai – tévé, rádió, film, újság, könyvek, hanglemezek, videók, Internet – társadalmi szempontból eltérő csoportokhoz juttatják el ugyanazokat az értékrendeket (pl. ízlés, életcélok, fogyasztási célok), és szerepmodelleket (példaképek, viselkedés). Ahogy a multinacionális média teret nyer, üzenetei egységesebbé válnak.
A szocializáció során a viselkedés mögöttes befolyásoló faktorait, pl. a bizalom képességét, vagy az ellenséges beállítódást is elsajátítja az egyén. A folyamat eredményeként létrejön az ún. társadalmi tőke, amelybe az anyagi és kapcsolati tőkén kívül pl. az egészség-tőke, az egészségi állapot fenntartásának képessége is beletartozik.

Szerepek pénzgazdálkodás a családban

A család funkciói közül alapvető a biológiai reprodukció, az utódnemzés. Emellett gazdasági egység, illetve érzelmi és kulturális közösség. Az utódteremtés és nevelés szabályait különböző törvényekkel, jogi előírásokkal igyekszik körülbástyázni. A döntés mégis a pár kezében van. Statisztikák szerint növekszik az 1 és 2 gyermekes családok száma, míg a 3 gyermekre vagy annál többre vállalkozók száma csökkent. A fiatalok körében elterjedt a családlapítás kérdésének halogatása, illetve családalapítás esetén is sokan csak egy gyermek vállalását tartják ideálisnak. Manapság a házasság intézményével szemben előnyösebbnek tartják és sokan választják az élettársi viszonyt. Egykoron a gazdasági érdek megkövetelte a több gyermek vállalását , manapság épp a gazdasági lehetőségek szorítják vissza a népességnövekedést. Régebben a földdel, műhellyel, termelőeszközzel rendelkező családokban a gyermek munkaerőt is jelentett. Az utóbbi években a család gazdasági funkcióin belül fontosabb lett a fogyasztási, mint a termelői egységjelleg. Az iskolakötelezettség ideje kitolódott. A gépesítés átalakította a családi gazdaságokban végzendő munkafolyamatokat. A gyermekszám növekedéséhez családi-gazdasági érdek nem fűződik. A több gyermek tudatos vállalása a szülők individuális (egyéni, sajátos, magántermészetű) fejlettségének és képzettségének többnyire magasabb szintjén történik, nem ritkán a hitorientált vallási életvitel következménye (pl. a katolikus egyház tiltja a fogamzásgátlást és a születésszabályozást). Manapság a házastársak szinte minden családban elsődlegesnek tekintik a megélhetést.
A család pénzgazdálkodása nem más, mint a jövedelmek szerzése és felhasználása. Első lépés a jövedelmek számba vétele (mikor milyen bevételeink lesznek) ennek alapján próbáljuk megtervezni azok felhasználását.

A gazdálkodás követelményei

1. Hatékonyság: egyéni ráfordítással minél több eredményt elérni.(olcsóbb de jobb minőséget!)
2. Biztonságra törekvés, tartalékképzés
3. Fizetőképesség megőrzése
4. Rugalmasság: a piaci viszonyokhoz igazodó beszerzés és készletezés révén megtakarítást érhetünk el.
5. Függetlenség: a túlzott eladósodás elkerülésére

A jövedelem forrásai:
teljesítménybér
/
Munkabér
\
órabér

A törzsbér növekedhet:
 Bérpótlékkal
 Prémiummal
 Kiegészítő fizetéssel
 Egyéb bérekkel

Társadalombiztosítási egyéb jövedelemforrások:

A háztartások kiadása:
A megszerzett jövedelem pénzbevétel elszerzése, pénzeszköz csökkenést,- kiadást jelent. A kiadások tervezésénél a családok csak korlátozott szabadságjogokkal rendelkeznek.
Vannak rendszeres kiadások:
1.rugalmatlan kiadások ,fix összeggel jelennek meg költségvetésben, nincs módosítási lehetőség pl.: törlesztés
a másik csoport korlátozott döntési szabadságot biztosít.
A kiadásokat aszerint is célszerű megkülönböztetni, hogy a pénzünkért vásárolt javak miként szolgálják a fogyasztást.

Napi cikkek
Tartós fogyasztási cikkek

Szabad rendelkezésű jövedelmek:
 megtakarítás
 fogyasztás közti választás
Költségvetés:
Olyan pénzügyi terv, vagy elszámolás, amely egy adott időszakra vonatkozik.

Költségvetési mérlegelhetőségek hó végén:
 Bevétel és kiadás egyensúlyban van
 Kiadás nagyobb, mint a bevétel
 Bevétel nagyobb, mint a kiadás

Magyarországon a családok jövedelmének változása napjainkban éppen abban fejeződik ki hogy a szabadrendelkezésű jövedelem sávján összeszűkült, vagy teljesen eltűnt, miközben a fixnek tekintett kiadások aránya megnövekedett.

Az önkormányzatok

A szocializmus idején a tanácsrendszer működött, de a helyi „önkormányzati” szervek tulajdonképpen a pártutasításokat hajtották végre helyi szinten.A tanácsrendszert 1989 után a helyi (megyei, települési, fővárosi, főváros-kerületi) önkormányzatok váltották fel.

42.§ A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzat joga, A helyi önkormányzás (…) a helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.(…)

44.§ A helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül; gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat. (…) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabályokkal.”

(Részletek a Magyar Köztársaság alkotmányából)

Az önkormányzat feladata a helyi közhatalom gyakorlása, a közügyek intézése. Saját hatáskörében az alkotmányos és törvényi kereteket betartva szabadon dönthet (rendeletei nem lehetnek ellentétesek a hatályos jogszabályokkal), saját vagyonnal rendelkezik. Legfontosabb feladatai:

- a helyi közintézmények (pl. kórház, iskola stb.) fenntartása;

- alapvető helyi közszolgáltatások (pl. kommunális szolgáltatások, hivatali ügyintézés) biztosítása;

- döntés helyi gazdasági ügyekben;

- helyi infrastruktúra (pl. út- és utcahálózat) fenntartása stb.

Az önkormányzatok anyagi forrásai:

- állami hozzájárulás (pl. normatív támogatás → fejkvóta);

- saját források (pl. helyi adók → kommunális, iparűzési, gépkocsi-teljesítmény;

önkormányzati tulajdonú ingatlanok bérbeadása, eladása stb.);

- pályázati források (legtöbbször célirányos felhasználásra).

Az önkormányzatok élén a választópolgárok által közvetlenül, többségi rendszerben és titkosan választott szervek állnak. Az önkormányzat legfőbb szerve a közvetlenül választott képviselő-testület. A képviselő-testület kebeléből az ügyköröknek – gazdaság, oktatás, idegenforgalom, egészségügy stb. – megfelelő bizottságokat hoz létre, melyek előkészítik a döntéseket a testület számára. Az önkormányzat választott vezetője a polgármester, munkáját segíti, illetve a törvényességre ügyel a képviselő-testület által megbízott jegyző. Az önkormányzat határozatait köztisztviselőket alkalmazó hivatalok hajtják végre; pl. Okmányiroda, Földhivatal stb. A kisebbségi önkormányzatokat 1994-95-ben hozták létre a magyarországi kisebbségek jogainak, kultúrájának és identitásának védelmére.

Az önkormányzati választások rendszere

Az egyes önkormányzati típusokban a választópolgárok választják:

A kistelepüléseken, városokban	A megyei jogú városokban	A fővárosban
Települési önkormányzati képviselők	Települési önkormányzati képviselők	Kerületi önkormányzati képviselők
Polgármester	Polgármester	Kerületi polgármester
―	―	Főpolgármester
Megyei közgyűlési tagok	―	Fővárosi közgyűlési tagok
Kisebbségi önkormányzat	Kisebbségi önkormányzat	Kisebbségi önkormányzat

Az Európai Unió intézményrendszere

Az Európa egységesítését célzó törekvések évszázados múltra nyúlnak vissza, de az erre irányuló kezdeményezések gyakorlati megvalósítására csak a második világháború után, a hidegháború időszakában került sor. Az első lépés az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) létrehozása volt a párizsi szerződés értelmében 1951-ben. Alapítói: Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg. Az 1957-ben aláírt Római Szerződésben a tagok szorosabbra vonták kapcsolataikat, létrejött az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac). Céljuk a gazdaságpolitika összehangolása, a vámunió létrehozása. Ez tükrözte a felismerést, hogy a politikai egységet a gazdasági integráció folyamatán keresztül lehet megvalósítani. /Integráció → egységesülés, szoros együttműködés szervezetek, régiók, országok között./ A gazdasági együttműködés sikerét jelezte a tagországok gyors gazdasági növekedése. 1967-68-ban a Közös Piac Európai Közösséggé alakult, melyhez további országok is csatlakoztak. A hidegháború lezárultával az 1992-ben aláírt maastrichti szerződés révén még szorosabbá vált az együttműködés. Létrejött az Európai Unió. A schengeni egyezmény (1995) értelmében megszűnt a határellenőrzés, viszont szigorodott a Közösség külső határainak őrizete.

Az Unió szerveződését három pillérre alapozták – közös gazdaság- és valutapolitika, közös kül- és biztonságpolitika, bel- és igazságügyi együttműködés – , emellett döntöttek az uniós állampolgárság és a közös európai valuta (euro) bevezetéséről, a közös intézményrendszer fejlesztéséről, szerepének növeléséről. Az euró 2002-ben váltotta le a nemzeti valutákat (néhány ország nem vezette be, pl. Nagy-Britannia). Az Unió bővítése során tagországok száma 27-re nőtt, Magyarország 2004. május 1-jén csatlakozott hivatalosan.
Az Európai Unió tagállamai (a csatlakozás sorrendjében):
• Németország, Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg;
• Nagy-Britannia, Dánia, Írország;
• Görögország;
• Spanyolország, Portugália;
• Ausztria, Finnország, Svédország;
• Magyarország, Szlovénia, Lengyelország,Csehország, Szlovákia, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, Ciprus;
• Bulgária, Románia.
Az Európai Unió alapvonása, hogy egyszerre működik nemzetek feletti és kormányközi alapon. Ez azt jelenti, hogy intézményrendszere közös, nemzetek felett áll, ugyanakkor a nemzetállamok különállása fennmaradt. Az intézmények működése tükrözi ezt a két alapelvet. A legfontosabbak:
• Tanács - Európai Tanács - Európai Unió Tanácsa
• Európai Parlament (Közgyűlés)
• Európai Bizottság
• Európai Bíróság


Tagállamok

Az Európai Unió politikai intézményei

Az Európai Tanács az Unió legmagasabb szintű politikai szerve, a tagállamok állam- és kormányfőiből áll. Tehát kormányközi döntéshozó szerv, amely évente háromszor ülésezik, és a legfelsőbb döntéshozó testület, amely lefekteti a követendő általános politikai irányvonalat. Itt érvényesíthetik a tagok nemzeti érdekeiket.
Az Európai Unió Tanácsa a tagállamok szakminisztereiből áll (kormányközi), szintén döntéshozó, jogalkotó, egyben a döntések végrehajtását ellenőrző szerv. A tagállamok szavazatai a nizzai szerződés értelmében az országok népességétől és gazdasági erejétől függően eltérő súlyúak (pl. Németország → 29; Magyarország → 12; Luxemburg → 3). A határozatok általában minősített többséggel (a 345 szavazatból 255 szükséges → 73,9 %; emellett a tagállamok többsége támogatja), stratégiai döntésekkor egyhangúlag születnek. Székhelye: Brüsszel.
Az Európai Bizottság nemzetek feletti intézmény, amely nem az egyes államok, hanem a Közösség érdekeit érvényesíti. A Bizottság létszáma 20 fő, a biztosokat szakértelmük alapján a tagállamok egyetértéssel jelölik ki (tagonként egyet a rotáció elve alapján). Az EU kormányának tekinthető, közös ügyekben kizárólagos kezdeményezési joga van, javaslatokat tesz; végrehajtja a Tanács döntéseit. Székhelye: Brüsszel.
Az Európai Bíróság 15 bíróból és 8 főügyészből áll. Feladata az alapszerződések értelmében létrejött közösségi jog (elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben) védelme és alkalmazása. Székhelye: Luxembourg.
Az Európai Parlament 750 tagját a tagállamok választópolgárai közvetlenül választják meg. A képviselők nemzetközi frakciókba (pl. Európai Néppárt, Zöldek, Szocialisták stb.) tömörülnek, ugyanakkor választóik érdekeit is képviselik. Az Európai parlament nem elsősorban törvényhozó szerv, bár egyre nagyobb szerepet kap a jogalkotási folyamatban (véleményező, tanácsadó → konzultatív szerepe van). Elsődleges feladata az ellenőrzés, illetve meghatározó szerepe van a költségvetés meghatározásában. Egyéb hatáskörök: önigazgatás; jogérvényesítés; a biztosi kinevezéseknek, az új tagok felvételének, az EU-egyezmények jóváhagyása stb. Székhelye: Strasbourg.

A választási rendszer Magyarországon a rendszerváltozás után

Az alkotmányos polgári demokrácia alapja a hatalmi ágak szétválasztása. A törvényhozó hatalmat az országgyűlés, a végrehajtó hatalmat a kormány gyakorolja, mellettük kiépül a független bíróságok rendszere. A demokratikus államrendben az állampolgárok képviselet útján vehetnek részt a közügyek gyakorlásában (népfelség /népszuverenitás/ elve), a választójog politikai alapjog. Ennek alapvető szervei országos szinten az országgyűlés (parlament), helyi közigazgatási szinten az önkormányzatok. A testületeket az állampolgárok által választott képviselők alkotják.
A választójog azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek az állam központi, illetve helyi képviseleti szerveinek létrehozását határozzák meg. A választójog aktív (az állampolgár választó) és passzív (az állampolgár választható); a népképviselet elvén alapul.
A demokratikus választójog alapelvei:
• Általános választójog → minden állampolgár szavazati joggal rendelkezik.
• Egyenlő választójog → minden választó szavazata ugyanannyit ér.
• Titkos szavazás → a szavazatok titkos, befolyásolástól mentes leadása.
• Közvetlen szavazás → a választók közvetlenül a jelöltekre szavazhatnak. (De létezik közvetett szavazás is a demokráciában, pl. az Egyesült Államokban: választók → elektorok → elnök.)
A Magyarországon jelenleg hatályos alkotmányt 1989-ben, a rendszerváltáskor fogadták el (a Harmadik Köztársaság kikiáltása: 1989. október 23.). Ennek értelmében az általános választójog érvényesül, amely 18 év felett minden – a közügyektől el nem tiltott – magyar állampolgár számára biztosítja a közügyekben való részvételt. A választások alkalmából az egyes szavazók közvetlenül választhatják meg képviselőjüket. A választópolgárok szavazataikat titkosan adhatják le, mely a demokratikus hatalomgyakorlás egyik fontos eleme. A választók két szavazólapon szavazhatnak, az egyiken egyéni képviselőjelöltre, a másikon pedig a területi (párt)listára szavazhatnak. Tehát a hatályos választójogi törvény a vegyes választási rendszert vezette be, amely biztosítja a többpártrendszerre (pluralizmus) épülő demokrácia működését.
A magyar országgyűlés 386 képviselői mandátuma a következőképpen oszlik meg:
• Egyéni választókörzetben megszerezhető 176 mandátum.
• Területi listán megszerezhető 152 mandátum.
• Országos listán megszerezhető 58 mandátum.
Az egyéni választókerületben pártszínekben vagy független jelöltként indulhat minden választható állampolgár, ha megszerzi legalább 750 választópolgár aláírással hitelesített ajánlószelvényét („kopogtatócédula”). Az egyéni mandátum megszerzéséhez abszolút többség szükséges, ellenkező esetben a második fordulóban az előzőleg három legtöbb szavazatot kapott jelölt között az egyszerű többség dönt.
A területi választókerületek a 19 megye és a főváros. Területi listát azok a pártok állíthatnak, amelyek az adott területi választókerület egyéni választókerületeinek negyedében (de legalább kettőben; pl. ha 7 egyéni kerület van) állítanak jelöltet. A területi listák kötöttek, az elnyert szavazatok aránya határozza meg, hogy hány jelölt jut a parlamentbe. A mandátumokból csak azok a pártok részesülnek, melyek elérik a parlamenti küszöböt, amely az országosan az egyes pártlistákra leadott szavazatok 5 %-a.
Az országos lista arányosító, kiegészítő jellegű. Erre nem közvetlenül a választópolgárok szavaznak, hanem az egyéni választókerületben leadott vesztes szavazatok (töredékszavazatok) arányában kerülnek a pártlistákról a parlamentbe a képviselőjelöltek. Országos listát az a párt indíthat, amely legalább hét területi listát állít.
A képviselőket négy évre (parlamenti ciklus) választják. A köztársasági elnököt a parlament választja öt évre. Az országgyűlés jogkörei pl.:
- a törvényhozás,
- az alkotmány módosítása,
- a hadsereg mozgósítása,
- a költségvetés elfogadása stb.
A parlamentbe került pártok közül az alakíthat kormányt, amely a legtöbb mandátumot szerzi. A kormány működéséhez a parlament többségének (50 %+ 1 képviselő) támogatása szükséges. Ha a győztes párt nem rendelkezik az abszolút többséggel, abban az esetben koalíciós kormányzás következik a győztes és egy másik párt megegyezése alapján, amely már biztosítja a parlamenti többséget. A kormány csak konstruktív bizalmatlansággal váltható le, vagyis egy másik kormányfőjelöltnek többségi támogatottsága alakul ki az országgyűlésben. Az igazságszolgáltatás független a kormánytól és a parlamenttől, biztosítja, hogy törvényes keretek között működjenek. Az alkotmányosság legfőbb őre az Alkotmánybíróság.

A bírósági eljárás szereplői, az eljárás főbb szakaszai

A bírói igazságszolgáltatás négy fő területet ölel fel.
Az elsőbe a polgári peres ügyek tartoznak: a tulajdonjogi, szerződési, örökösödési jogviták eldöntése. Ha magánszemélyek vagy jogi személyek (szervezetek) vitába keverednek egymással, keresetlevélben bírósághoz fordulhatnak, hogy az érvényes törvények szerint tegyenek igazságot ügyükben. Aki a keresetet benyújtja az a felperes, aki ellen a per folyik, az az alperes: mindkettőjüket ügyvéd képviselheti. A bírósági esetek legnagyobb része ilyen polgári peres ügyekkel foglalkozik, amelyekre a Polgári Törvénykönyv jogszabályai az irányadók. Vagyoni viták, családjogi ügyek vagy személyiségi jogsértés esetei tartoznak ide.
A másik fő terület a büntetőperek, amelyek a büntető bíróságra tartoznak. A bűnügyekre a Büntető Törvénykönyv jogszabályai az irányadóak. A büntetőperekben hármas tagozódással találkozunk. Az igazságszolgáltatást a bíróság végzi: a vád képviselője az ügyész, a védelemé pedig az ügyvéd. Büntető feljelentést tehet magánszemély vagy közvádló (államügyész). A vádlott büntetőjogi felelősségét egy bizonyítási eljárás keretében vizsgálják. Ennek három szakasza a nyomozati, vádemelési és tárgyalási szakasz. A nyomozás során feltárják az eset tényeit. A vádemelésnek részletesen taglalnia kell a feltárt tényeket, és jogszabályokra hivatkozva meg kell állapítani, hogy a vád szerint milyen büntetőjogi felelősség terheli a vádlottat. A bírósági tárgyalás során nyilvános bizonyítási eljárás keretében mérlegelik a bizonyítékokat, az eset körülményeit, megállapítják a büntetőjogi felelősség mértékét, és meghozzák az ítéletet. A vádlott védelméről vagy maga gondoskodik ügyvédet fogadva, vagy nem él ezzel a lehetőséggel. Bűnvádi eljárásban a törvényben meghatározott esetekben ilyenkor hivatalból is kirendelnek mellé védőt.
A bírói igazságszolgáltatás harmadik fő területe a munkaügyi bíráskodás. Munkaügyi perekben az illetékes munkaügyi bíróságok ítélkeznek: pl. vitatott elbocsátások, elmaradt végkielégítések, baleseti felelősség megállapítása.
Végül negyedikként a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatára is lehetőség van. Ez a közigazgatási bíróságok hatáskörébe tarozik. A katonai ügyekben eljáró hadbíróságok is részei a bírói szervezetnek. Külön említést érdemelnek a fiatalkorúakkal kapcsolatos büntetőjogi rendelkezések. Ennek az az oka, hogy a fiatalkorúak cselekvőképessége s így büntetőjogi felelőssége is korlátozott. A fiatalkorúak ügyeinek tárgyalásán a bírói tanácsban rendszerint egy pedagógus is helyet kap.
A bírói és ügyészi szervezet hierarchikus. A helyi bíróságok elsőfokú ítéleteket hoznak. Ezek ellen fellebbezni lehet a másodfokú, megyei, illetve fővárosi bíróságokhoz. Efölött helyezkednek el a táblabíróságok, végül a Legfelsőbb Bíróság, amelynek ítélete nem fellebbezhető meg.

Az alapvető emberi, gyermeki és diákjogok, valamint az ezekhez társuló kötelezettségek

A gyermeket minden felnőttnek óvni, védeni, gyámolítani kellene. Az erkölcsös ember ugyanis nem közömbös a közösség dolgai, tehát a más gyermeke iránt sem. Nem minden szülő alkalmas ugyanis a gyermeknevelésre. A gyermekek jogait számos családban megsértik. Ezért is fontos, hogy vannak a gyermekeknek külön jogaik. Aki ezeket megszegi, azt a bíróság elítélik.
A gyermekeket külön nemzetközi jogszabály is védi 1989 óta.. Ez a fontos alapszabály egyebek mellett kimondja, hogy „ a gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi értségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége „
Gyermeknek az a személy számít, aki még nem töltötte be a 18. életévét, de csak a 14 éven aluli személy számít cselekvőképtelennek, a 14 év feletti gyermek már korlátozottan cselekvőképes. Ez azt jelenti, hogy jognyilatkozataik érvényességéhez törvényes képviselőjük beleegyezése szükséges.
A magyar alkotmány 1993-ban építette ezt a Gyermekjogi Egyezményt a magyar jogrendbe. Ez lehetővé teszi, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ ) évenként jelentést kapjon arról, megsértik_e hazánkban a gyermekek jogait. Ha a család nem segíti elő gyermeke egészséges fejlődését, nem gondoskodik ellátásáról, vagy arról, hogy életkorának és képességeinek iskolába járhasson, az államnak kötelessége a megfelelő intézményeken keresztül fellépni kiskorú állampolgára érdekében.
Ugyanakkor a gyermek nevelésében a szülők nagyfokú autonómiát élveznek, így például ők dönthetnek abban a kérdésben, milyen életpályát, iskolát válasszon gyermekük.
Összefoglalva elmondható, hogy az ENSZ 1989-es, a Gyermekek Jogairól Szóló Egyezménye biztosítani kívánja a kiskorú polgárok személyes, szociális és kulturális jogait. Ezek a jogok az úgynevezett általános emberi jogokból vezethető le.
Az emberi jog olyan társadalmi jelenség, ami az élet különböző területein érvényesül. Ez a demokrácia alapfeltétele.
- Állampolgársági jog: minden olyan cselekvési lehetőség, ami a társadalomban élő embert megilleti és amelyet az állam csak alkotmányos keretek között korlátozhat. Ezzel szemben az alapvető emberi jogok nem korlátozhatók és minden emberre vonatkoznak. ( jogegyenlőség)
- Emberi jogok:
1, Polgári és politikai jogok
- Polgári szabadságjogok: vallásszabadság, lelkiismereti szabadság, szólásszabadság, tulajdonhoz való jog, az emberi méltósághoz való jog.
- Politikai szabadságjog: választójog, gyülekezési szabadság, sajtószabadság.
2, Gazdasági, szociális és kulturális jogok: Oktatáshoz való jog, munkához való jog, egészséghez való jog, szociális biztonsághoz való jog.
Ezek államilag szabályozottak.
3, Kommunikációhoz való jog
Egészséges környezethez való jog
Békéhez való jog
4, A legalapvetőbb jogok: élethez való jog, szabadsághoz való jog, ártatlanság védelme
Az (állam) emberi jogokat biztosítja világ szinten az ENSZ , magyar szinten az alkotmány és az állampolgári jogok országgyűlési biztosai: - ombudsman, feladata a jogsértések feltárása, ajánlások megfogalmazása.
Állampolgári kötelességek:
- a közterhek részarányos vállalása
- törvények betartása
- egészségügyi szabályok betartása
- közlekedési szabályok
- mások jogainak tiszteletben tartása
- tankötelezettség
- honvédelmi kötelezettség
Az, hogy jogállamban élünk, nem mindig és feltétlenül kellemes. Összegzésében azonban az, mert biztonságban élhetünk, tudva, ha bármi sérelem ér bennünket, van kihez fordulni jogorvoslatért.

A társadalmi együttélés alapvető szabályai, eredetük és rendeltetésük

Az emberi közösségek, kialakulásával, az emberi társadalmi együttélés megjelenésével egyidős a jogi gondolkodás azon ága, mely arra keresi a választ, hogy milyen alapja van azoknak a magatartási normáknak, melyek a szervezett közösségeket, az emberi kapcsolatokat szabályozzák.
Az állam, mint főhatalom, legfőbb jogalkotó, a rend őre, a magatartási szabályok megteremtője valamilyen ráruházott hatalomnál fogva gyakorolja e jogosítványait, alkotja meg a társadalom valamennyi tagjára kötelező jogszabályait. Egyesek a nép és az állam közötti szerződéses viszonyként fogták fel, melynek lényege, hogy a hatalom legfőbb letéteményese, a nép saját belátásából döntött úgy, hogy a rend és a békés együttélés biztosítása érdekében hatalmának egy jelentős szeletét az államra ruházza megfelelő korlátok és garanciák beiktatásával (társadalmi szerződés elmélete). Mások az emberi felismerés racionalizmusával és a szükségszerűség örök törvényével magyarázzák az államokban tradicionálisan kialakult jogkörök eredetét. A szervezett állami rend létrejöttén és az állam rendőri szerepén túlmenően azonban a jogbölcselet képviselőit leginkább foglalkoztató kérdés az állam által alkotott pozitív jog érvényességének és igazságosságának kérdése. Meddig terjed az állam hatalma? Létezik-e olyan örök értékrend, ami korlátozza az államot a magatartási szabályok megalkotása során? A természetjogi elméletek megalkotói egy magasabb rendű normának való megfelelésben látják a jog érvényességének és ezáltal a jogbiztonságnak a kulcsát. Nem elegendő a jogszabályok megalkotásának folyamatához kapcsolódó formai kritériumokat teljesíteni, a megfelelő szerv által a megfelelő eljárási rendben megalkotni és kihirdetni a normákat, hanem olyan tartalmi követelményeknek is meg kell felelnie a létrehozott normának, amely követelmények valamely, a jognál magasabb rendű, a társadalom egészét átható és minden ember által feltétel nélkül elfogadott és vallott morális szabályokkal azonosak.
A totalitárius államok formálisan legális jogi köntösbe bújtatott embertelen világa megmutatta annak szükségességét, hogy a jogszabályok keletkezése köré olyan burok kerüljön, melyet a világ valamennyi államában egyformán elfogadott erkölcsi, morális magatartási szabályok, az emberi együttélés legalapvetőbb követelményeit magában foglaló elvek alkotnak. A társadalmi együttélés alapjai a valamennyi ember viselkedésében születésétől fogva benne rejlő morális gátlások és veleszületett jó és rossz érzékek. Amennyiben az állam által alkotott jogszabályok ellenkeznek ezekkel a társadalom széles köre által elfogadott, belső erkölcsi normákkal, úgy azzal a helyzettel találja magát szembe a jogalkotó, hogy formálisan ugyan érvényes szabályát a társadalom tagjai nem fogadják el, az kiüresedett írott joggá válik. A kérdést leegyszerűsítve az amerikai esküdtszéki rendszer számos példával szolgál a jogszabályok társadalmi elfogadtatásához kapcsolódóan. Több esetben derült ki a bírósági eljárások során, hogy a nyilvánvalóan pozitív jogba ütköző és a jogalkotó által elítélni rendelt magatartások az esküdtszék – mint a jogkövető állampolgárok mintatestülete – nézőpontjából megengedett és erkölcsileg védhető cselekvéseket rejtenek.
Az emberi jogok és a személyiségi jogok tartalma és elismertsége napjainkban szinte valamennyi államban azonos a jogvédelem módjában, a személyében megsértett ember számára rendelkezésre álló jogi eszköztár milyenségében találhatóak csak eltérések. A személyiségi jogok az ember veleszületett jogai, melyek függetlenek az aktuális hatalom akaratától. Egyetlen állam sem teheti meg, hogy ezeket az ember természetében kezdettől fogva benne rejlő jogokat korlátozza, ne ismerje el vagy aktuális akaratához igazodó tartalommal töltse meg.

Az erkölcs és a jog fogalmának összehasonlítása

A jog és az erkölcs abban hasonló, hogy mindkettő normarendszer, amely a társadalomban együtt élő emberek számára megmondja, mit tehetnek meg és mit nem. Lényeges különbség azonban, hogy az erkölcsi vétségért nincsenek írásban rögzített büntetési tételek, mint a jogban.
Az erkölcs fogalma:
Az erkölcs azon normák, szabályok, parancsok, értékítéletek összegzése, melyek magatartásunkat, cselekedeteinket a társadalmi jó érdekében gyakorlatilag szabályozzák. Az erkölcsöt idegen szóval etikának, morálnak is nevezik.
Erkölcsi kárt azok az emberek okoznak mások, akik lelkileg nem igényesek, akiket nem zavar a lelkifurdalás. Az ilyen embereket a köznyelv erkölcstelennek vagy cinikusnak nevezi. Az emberi cselekedetek mindig lelki tulajdonságból fakadó, a közös normák szempontjából erkölcsileg is megítélhető tettek. Könnyen kijelenthetjük, hogy minden erkölcstelen, ami erőszakot alkalmaz másokon.
Az erkölcs szinte egyidős az emberi társadalommal. Már az őskori ember is normarendszert követett rítusaival. Az erkölcsi jó: mások tisztelete, az emberszeretet, a segítőkészség minden társadalomban nélkülözhetetlen, hiszen másképpen zűrzavar keletkezne, az emberek elpusztítanák egymást. A történelem azonban gazdag példasort szolgáltat az alapvető erkölcsi értékek megszegésére a háborúk alkalmával. Ahol az erőszak az úr, ott még az emberi lét védelmének legfőbb erkölcsi parancsát is megszegik.
A jog fogalma:
A jog legáltalánosabb megközelítésben emberek közötti viszony, társadalmi viszony. A jog norma, magatartásszabály, az emberi magatartásokat, vagy magatartásokat befolyásoló körülményeket szabályozza. A jogot a többi magatartásszabálytól az különbözteti meg, hogy a jog esetében az államszervezeti rendszerén keresztül rendelkezésre bocsátja a kényszereszközöket annak érdekében, hogy a társadalom tagjai a jogi normáknak megfelelő magatartást tanúsíthassanak. A jog tehát állami kényszereszközökkel kikényszeríthető általános magatartásszabály.
Az erkölcs és a jog között az a döntő különbség, hogy az erkölcsi normák ajánlottak, megszegésük legfeljebb a társadalom megvetését vonja maga után, de a jogszabályok megszegése azt is jelenti, hogy a tipikus helyzetekre előre megírt és a társadalom által megalkotott szabályrendszert szegtünk meg. A jogszabályokat követni kötelező, az egyénnek nincs mérlegelési lehetősége. Ha nem követi, tette büntetést von maga után.

Társadalom ismeret

DEVIÁNS VISELKEDÉS:Olyan normaszegő viselk. mikor valaki nem tud alkalmazkodni a
társadalmilag elfogadott normákhoz, viselkedési szabályokhoz. Eltérő minden társadalomban.
DEVIANCIA:A társadalomban elfogadott normák, viselkedési formák megszegése
ELIDEGENITÉS:Az ember idegenűl érzi magát a társadalomban. Nemkötödik és nem számithat a társadalomtol segitségre. NORMASZEGŐ VISELKEDÉSEK: öngyilk, bűnözés, alkohol, kábítószer, elmebetegség, .
LÉTEZNEK ELMÉLETEK:Biólogiai, Pcihológiai, Szociologiai, Kultúrális

EGYENLŐTLENSÉG: Minden mai társadalomban vannak szegények és gazdagok, hatalmasok és a hatalomnak kiszolgáltatottak. Elégedettek és elégedetlenek ez a jelenség az egyenlőtlenség

TÁRSDALMI EGYENLŐSÉG: Az egyének és családok társadalmi kategóriák helyzete, a társadalomban nagy különbséget mutat.
Dimenziói: - Jövedelem, vagyon, munka, lakás, körülmények,
- Műveltség, szabadidő mennyisége és eltöltésének módja
- Egészségi állapot

ESÉLYEGYENLŐTLENSÉG: A társadalmi pozíciókba bejutás egyenlőtlensége.

EGYENLŐSÉG: Aktuális pozíciók: Vizsgálat során egyforma esélyei vannak. a társadalom minden tagjának egyenlő az adott időszakban azonos a jövedelme, vagyona, lakás, viszonyai stb….

ESÉLYEK EGYNELŐSÉGE: Társadalom minden tagjának egyenlő esélye van arra hogy a jövedelem stb…. szempontjából kedvező pozíciókat elérjen.
Méltányosság: Az egyenlőség mint elérendő cél alternatívája. Azt jelenti hogy a társadalom tagjai olyan jövedelemben, megbecsülésben részesülnek a társadalom részéről amely arányos a társadalom érdekében végzett szolgálatokkal, közjóhoz való-hozzájárulásával.

IGAZSÁGOSSÁG: Azok a egyenlőtlenségek amelyeket egy hipotetikus kiinduló helyzetben a társadalom minden tagja elfogadhatónak tartana.

SZEGÉNYSÉG: A nem modern társadalomban a lakástól ruházkodástól megfelelő táplálkozástól való megfosztottság. A hagyományos fajtájú hátrányos helyzet megjelölése.

DEPRIVÁCIÓ: Megfosztottságot jelent

MÉRTÉKEK: - Hátrányos helyzet, többszörösen is hátrányos,- abszolut ill relativ szegényésg
MÓDSZEREK: - Háztartási jövedelem ill Háztartás panel felvétel
EGYENLÖTLENSÉG-SZEGÉNYSÉG OKAI: Müveltség,iskolai végzettség,testi lelki egézségi állapot


Alapfogalmak

Kultúra: Az anyagi és szellemi javak összessége.
Azon szellemi anyagi és intellektuális értelmi és érzelmi sajátosságok teljes komplexuma, amely egy társadalmi csoportot jellemez. Nem csak a művészeteket és az irodalmat, hanem az életmód az alapvető emberi jogokat, az értékrendszereket, hagyományokat és a hiedelmeket is magába foglalja.

Szubkultúra: Egy népesség csoportban érvényes kultúra.

Kulturális identitás: Egy nép, nemzet öntudata. Joga hogy ellenálljon, szembe helyezkedjen minden fajta asszimilációs nyomásnak és hanongelizáló erőnek.

Interkultúrális akciók: Kultúrák közötti interakció.

Multikultúrális akciók: Kölcsönös együttélés és megértés, egyazon társadalomban élő különböző kultúrák között.


Kultúrák fajtái:
1. Elit: Humanizálás
2. Tömeg: Csak kikapcsol
Érvek ellene: Átlag ízlést célozza meg. Profit szerzés a cél. Manipulálja az igényeket. Nem segíti a műveltségi szint fejlődését.
Érvek mellette: Informál. Lépcsőfok a magas kultúrához. Hozzá férhetővé teszi a kultúrt
3. Népi kultúra: A hagyományok ápolásában pótolhatatlan a megtartó erő.
4. Mindennapi kultúra: Az emberhez méltó igényszerit alakítása fenntartása. Ahogy élünk, ahogy felhasználjuk a lehetőségeket. (táplálkozás, öltözködés, lakás stb.)


Kultúra elsajátítási formái:

1. Szocializáció: Az egyén mindennapi életképességének elemi formáit alakítja, fejleszti.
Alapintézménye: Család, Óvoda
2. Nevelés, Oktatás: Az emberi erőforrásokat termelő folyamatok egyike
Alapintézménye: Iskola, Főiskola, Egyetem
3. Művelődés: Tudatós elsajátítása, amely külön erőkifejtést igényel, nem kötelező, hanem önkéntes
Alapintézményei: Művelődési intézmények

A szociológiát: legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, mint a társadalmi élet törvényszerűségeit kutató tudományt. A tudománnyal és a társadalommal foglalkozik. A társadalmat amelyben élünk megismerhetjük a szociológia segítségével. Persze nem csak ennek segítségével tudunk a társadalmi helyzetünkkel megismerkedni hanem riportok szépirodalom valamint a mindennapi élet tapasztalatainak segítségével is megismerhetjük társadalmunkat. A szociológia tudományának lényegéhez hozzátartozik az elméleteknek a valósággal való összevetése. A valósággal való tudományos módszerekkel végzett összevetés nélkül nem beszélhetünk tudományos szociológiáról.
RAYMOND ARON 3 FAJTA SZOC:Uralkodó tanácsadója,Nép orvosa,Tudomány főpa
TÁRSADALOM TUDOMÁNY KIAL:
Demográfia: Népességszáma; Politikatudomány: alapelvek, Közgazdaságtan ; Szocialpszihológia ; Társadalo,néprajz:
SZOCIOLOGIA KUTATÁS ÉS POLTIKIAI CSELEKVÉS:
SZOCILOLGIAI KUTATÁSOK OBJEKTIVITÁS

A SZOCIALIZÁCIÓ: többféle képpen definiálhatjuk Az egyik definició szerint az a folyamat amelynek során az emberi személyiség kialakul .Ezt inkább a pszichológia használja A másik definició szerint a szocializáció az a folyamat amelynek során a gyerekek megtanulják hogyan lehetnek a társadalomuk hasznos tagjai hogyan kell a társadalomban élniük.
Ebben az értelemben a szocializáció során a gyerek megtanulja a környező társadalom kultúráját normáit értékeit. Szocializáció szempontjából döntő életszakasz a gyermekkor. Csecsemőkorra helyez nagy súlyt a szocializáció ,majd az iskolai szakaszt látja később döntő fontosságúnak amikor a gyerek elsajátítja a fogalmakat,a gondolkodás szabályait.A szocializáció végül is az egész élet során folytatódik mert felnőttkorban a már gyerekként elsajátított normák értékek helyére a felnőttkori értékek és nornák lépnek életbe.A szocializáció legfontosaabb intézménye a család mert a gyermek elsősorban a szüleitől ,testvéreitől,rokonoktól sajátítja el a normákat és értékeket. Szocializálnak a modern társadalomban a tömegkommunikációs eszközök is különösen a televizíó.
SZOCIALIZÁCIÓ: Az a folyamat amelynek során a megszületett csecsemő személyisége fokozatossan kialakul másképpen amelynek során a gyermek elsajátítja a társadalmi normákat és értékeket,megtanulja a különféle társadalmi szerepekben elvárható viselkedést.A szocializáció nagy része a gyermekkorban történik de a felnőttkorban is folytatódik.

SZEREPE: Viselkedési mintákból, jogokból és köteleségekből áll.

STÁTUSZ: Egy társadalomban elfoglalt poziciót jelent. Pl:tanár

INTERNIZÁLÁS: Az a folyamat mikor az egyén olya mértékben sajátitja el, teszi magáévá az értékeket ésnormákat hogy akkor is azoknak megefelelöen viselkedik, ha nem számít külsö negatív szankciokra a norma megszegése esetén, más szóval ha valaki belső megygözödésből viselkedik a normáknal megfelelöen, mert normakövető viselkedést igen értékesnek tartja

TÁRSADALMI SZERKEZET: A társadalmon belüli különböző poziciók közötti viszony,a különböző poziciókat betöltő egyének és csoportok közötti viszony.
TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS: A különböző ismérvek alapján megállapított társadalmi kategóriák helyzetének eltérése,hierarchikus sorrendje az életkörülmények és az életmód különböző dimenziókban.
TÁRSADALMI OSZTÁLYNAK: nevezzük a termelőeszközökhöz való viszony alapján definiált társadalmi kategoriákat.
STÁTUSZCSOPORT: az egyének vagy családok csoportja ,akik az általa használt hét dimenzióban együttvéve hasonló helyzetben vannak.
MÓDSZEREK:
Survey Sokféle adatot gyűjtenek össze a megkérdezett személyek vagy családok társadalmi helyzetéről,életkörülményeiről,életmódjáról,gondolkodásáról.Ezeknek az adatfelvételeknek alapján társadalmi kategóriánként lehet kimutatni.
ÖNBESOROLÁSOS:Az önbesorolásos módszer esetében a megkérdezetteket kérdezik meg hogy milyen osztályba,rétegbe sorolják magukat.
PRESZTIZSVIZSGÁLAT:Ebben a megkérdezetteket arra kérik fel ,hogy pontosan megnevezett foglalkozások presztizsét nevezzék meg.
TÁRSADALMI GAZDASÁGI STÁTUSZ:
MARX:
Egydimenziós-gazdaság: A társadalmi szerkezetben elfoglalt hely. Teremelőeszközökhöz való viszony.
WEBER:
3dimenziós gazdaság: Gazdasági dimenzió,Hatalom,Rend(megbecsültség, életvitel)
BOURDIEU:
Pénztőke,Kulturális tőke, Szociális tőke. Egymásba konvertálhatók
ERDEI FERENC
2társadlom létezett: Történelmi nemzeti: egyházak, államhivatalnok, nagybirtokos, úri középosztály,
Modern Polgári:
2OSZTÁY EGY RÉTEG:
Munkásosztály: amely az állami tulajdonon keresztül részesül a termelőeszközök tulajdonába
Teremelőszövetkezeti Parasztság: Szövetkezeti tulajdonon keresztül részesül a term. eszk.
Réteg: kisiparokok, kulákok

TÁRSADALMI MOBILITÁS: azt a jelenséget nevezzük társadalmi mobilitásnak amikor az egyén vagy a család társadalmi helyzete megváltozik .Átlép az egyik társadalmi osztályból rétegből a másikba.
FAJTÁI: Nemzedékek közötti mobilitás, Nemzedékeken belüli mobilitás, Házassági mobilitás

4szempont szerint definiáljuk: foglalkozás, müveltség, anyagi helyzet, lakóhely
NYITOTT ÉS ZÁRT TÁRSADALOM: Annál nyitottab valamely társdalom, minnél kisebb az eltérés a különböző rétegekből származók mobilitási esélyei között
VÁNDORLÁS, INGÁZÁS, NEMZETKÖZI VÁNDORLÁS,
A társadalmi mobilitásra külömbözö felmérésére különbözö módszerek vannak: Kérdőiv alapján,
STRUKTURÁLIS MOBILITÁS:azt értjük ha valaki szükségszerüen vált mobillá

ISMERTESSE A FREKVENCIA- ÉS IDŐMÉRÉS ELVÉT! RAJZOLJA FEL A DIGITÁLIS FREKVENCIA- ÉS IDŐMÉRŐK TÖMBVÁZLATÁT ÉS ELEMEZZE MŰKÖDÉSÜKET! SOROLJON FEL PÉLDÁK

Digitális frekvencia- és időmérés elve:
A digitális frekvencia- és időmérők univerzális műszerek. Különböző fizikai mennyisé-geket lehet velük mérni: frekvencia, periódusidő, időtartam, frekvenciaarány, fázisszög. A műszer feladata jelimpulzusok megszámlálása, amelyhez mérési hibát nem okozó digitális áramkörök állnak rendelkezésre. Digitális időmérésnél egy ismert frekvenciájú jelből szár-mazó impulzusokat számlálnak ismeretlen ideig egy számlálóval. Digitális frekvenciamé-résnél fordítva, ismeretlen frekvenciájú jelből származó impulzusokat számlálnak meg is-mert ideig.
Digitális frekvencia- és időmérő felépítése:
A digitális frekvenciamérő minden mérendő jelet a jelformáló erősítővel előbb meredek felfutású impulzusjellé alakít, majd ennek 1s alatt lejátszódó periódusait számolja meg és jelzi ki, amely éppen a frekvencia. A mérési elvet emiatt számláló típusú mérésnek is neve-zik.
A mérés a vezérlőegység által meghatározott időszakonként történik, és mindig a szám-láló nullázásával, majd a kapu nyitásával kezdődik. Az időalap által nagyon pontosan megha-tározott idő letelte után a kapu zár, és a számlálás befejeződik. Ha az időalap 1s-ig tarja nyit-va a kaput, akkor a mérés végén a számlálóban pontosan a frekvenciának megfelelő érték lesz. A számlálóban lévő érték kétféle módon használható fel:
1. Tároló nélkül: a kijelző közvetlenül a számlálóra csatlakozik. Ekkor a kijelzőn látszik a számlálási folyamat, a mérés befejeződéséig egyre nagyobb értéket mu-tat A kapu zárása után a számláló tartalmát egy bizonyos ideig ki kell jelezni, és a következő mérés csak ennek letelte után kezdődhet. A kijelzés időtartamát a felhasználó saját igénye szerint potenciométerrel választhatja meg.
2. Tárolóval: a tároló a mérést gyorsítja, mert a kapu zárása után a vezérlőegység a számláló tartalmát azonnal átírja a tárolóba, és amíg a kijelzés tart, megkezdőd-het a következő mérés. A kijelző mindig a számlálóban lévő értéket veszi fel, vagyis az átírással a régi érték automatikusan törlődik.
Az időalap-áramkör nagy pontosságú kristály-oszcillátorból és frekvenciaosztóból áll. Az időalap értéke általában 1s, de túl nagy frekvencia esetén ennél kisebbet, míg túl kicsi frekvencia esetén ennél nagyobbat célszerű használni.
Méréstechnikai alkalmazások:
Periódusidő mérése: főleg kis frekvencia esetén mérünk, mert ekkor a frekvenciamérés nagyon pontatlan lenne. Periódusidő mérésekor a kaput nem az időalap, hanem a mért jel ve-zérli, és éppen T ideig tartja nyitva.
Időtartam mérése: a számlálás és a periódusidő-mérés kombinációjával keletkezik oly módon, hogy az időalap impulzusait számoljuk a START és STOP jelek által meghatározott időben. A START és STOP jelet a vizsgált jelekből állítjuk elő.
Frekvenciaarány mérése: két frekvencia összehasonlítására alkalmas. A kijelzőn meg-jelenő érték azt mutatja meg, hogy az egyik frekvencia hányszor nagyobb a másiknál. A mé-résnek csak akkor van értelme, ha az egyik frekvencia a másiknak sokszorosa, különben nagy mérési hiba keletkezik.

ISMERTESSE AZ ANALÓG MULTIMÉTEREKBEN ALKALMAZOTT ANALÓG-DIGITÁL ÁTALAKÍTÓK ELVI MEGOLDÁSI LEHETŐSÉGEIT, ÁRAMKÖREIKET ÉS MŰKÖDÉSÜKET! RAJZOLJA FEL A DI

Az analóg-digitális átalakítás elve:
Az analóg-digitális átalakítás két jellegzetes szakaszra bontható: mintavételre és digitá-lis kódolásra. Azokban az átalakítókban, amelyekben mérés közben a vett minta nagysága nem változhat meg, külön áramkörrel a szinttartásról is gondoskodni kell.
A mintavétel bizonyos időközönként történik, amelyet az átalakítóra jellemző átalakítási vagy konverziós idő határoz meg. A konverziós idő az átalakító működési módjától függően lehet állandó érték, de a mért feszültség nagyságával arányosan növekvő is.
A mintavételezés folyamata során a mérendő és folytonos analóg mennyiséget – általá-ban feszültséget – tartományokra (egységekre) bontjuk. Az egységek lehetnek azonosak, de különböző nagyságúak is.
Az A/D átalakító azt állapítja meg, hogy a mért mennyiség hányszorosa az egységnek, vagyis a mért mennyiség mérőszámát adja. Ha a mérőszámot nem lehet a kvantum egész számú többszörösével kifejezni, akkor az átalakító a hozzá legközelebb eső számhoz kerekít, és a mérési elvből származó hiba keletkezik, amelyet a kijelző utolsó számjegyénél a 1 digites eltérés fejez ki. A hiba arányos a kvantum nagyságával, különböző nagyságú kvantu-mok esetén a legkisebb kvantumhoz tartozó értékkel.
A kvantumokat nagy stabilitású UR referencia-feszültségből állítjuk elő, azonos kvan-tumok esetén annak N = 2n részre osztásával. A referenciafeszültség értéke megegyezik az A/D átalakító bemenetére adható legnagyobb feszültséggel.
Átalakítási módszerek
Az átalakítás módja szerint megkülönböztetünk közvetlen és közvetett átalakítót. Köz-vetlen módszer esetén a mérendő feszültséget egyetlen lépésben alakítjuk digitális jellé, míg közvetett módszernél előbb vele arányos idővé vagy frekvenciává, majd ezt kódoljuk digitális számértékké.
Közvetlen(komparátoros) átalakítók: a párhuzamos vagy komparátoros A/D átalakító-ban az UR referenciafeszültséget egy nagy pontosságú osztóval N = 2n darab U egységre bontjuk, majd az így kapott feszültségeket egy-egy komparátor bementére vezetjük. A kom-parátorok másik bemenete össze van kötve, és erre a közös bemenetre csatlakozik a mérendő Ux feszültség.
Ux hatására mindazok a komparátorok átbillennek, amelyek pozitív bemenetére na-gyobb feszültség jut, mint az osztó kimeneteiről érkező feszültség. A kódoló az átbillenéseket logikai 1 szintként érzékeli és a mintavételt engedélyező STROBE jel hatására egy logikai kapukból álló hálózattal binárisan kódolt számmá alakítja. A legkisebb értékű bitet LSB-nek, legnagyobbat MSB-nek nevezik.

A működési elvből következik, hogy a kódoló kimenetén minden engedélyező jel hatá-sára azonnal megjelenik a mért érték, vagyis a komparátoros átalakító rendkívül gyorsan mű-ködik. Nagy hátránya azonban, hogy az elkészítéséhez soktagú és pontos osztó, és ugyanennyi komparátor szükséges. Ha pl. a felbontóképességet és ezzel együtt a kimeneti jel bitjeinek a számát növelni akarjuk, akkor minden további bitnél kétszeresre kell növelni az osztó elemei-nek és a komparátoknak a számát is. A komparátoros átalakítót főleg hang- és képjelek digi-talizálására alkalmazzák.
A számláló típusú A/D átalakító: minden mérés a számláló nullázásával kezdődik, ami a digitális kimeneti jelet, és ezzel együtt a D/A átalakító bemeneti jelét is nullára állítja. Ennek következtében az utóbbi kimenetén és a Ko komparátor invertáló bemenetén UD = 0 V jelenik meg. A komparátor másik bementére a pozitív polaritású UX feszültség jut, ezért átbillen, és az ÉS kapu egyik bemenetére H szintet ad.
A számlálási folyamat mindaddig tart, amíg UD el nem éri UX értékét. Ekkor a kompará-tor átbillen, és megakadályozza további órajel impulzusok átjutását, a számláló kimenetén pedig az UX = UD-nek megfelelő bináris érték lesz.

Számlálás közben az átalakító kimenetére csatlakozó kijelző egyre nagyobb és gyorsan változó értéket mutat. A mért értéket emiatt csak akkor lehet elolvasni, ha a számlálás befeje-zése után egy bizonyos ideig kijelezzük. Erre szolgál a várakozási idő. A mérési és várakozási idő miatt ezzel az átalakítóval gyors mérés nem végezhető, nagy előnye viszont az egyszerű felépítés, valamint az, hogy a mérés pontossága nem függ az órajel frekvenciájától.
Digitális multiméter:
A digitális multiméterek ma már az analóg multimétereknél is elterjedtebbek, mert szer-vizcélokra használható változataik kis méretben és olcsón előállíthatók, üzemi és laboratóriu-mi változataikkal, pedig nagy mérési pontosság érhető el, sőt a mérés automatizálható.
A digitális multiméter jellemző szolgáltatásai:
 Egyenfeszültség mérése
 Váltakozó feszültség mérése
 Egyenáram mérése
 Váltakozó áram mérése
 Ellenállás mérése
 Dióda, tranzisztor, valamint szakadás és zárlat vizsgálata, sőt több típus alkal-mas frekvencia, kapacitás, tranzisztorparaméter stb. mérésére is. A leggyako-ribb és legjellemzőbb megoldás az 5-14. Ábrán látható
Az ellenállásmérő egység: az ellenállásmérő minden multiméternek, így a digitális mul-timéternek is fontos üzemmódja. Az analóg multiméterek többsége az ellenállást feszültség-mérős elven méri, amelyhez nemlineáris skála tartozik. Digitális műszerekben ezt nem lehet megvalósítani, vagyis olyan ellenállás-feszültség átalakítási módszert kell választani, amely esetén a kimeneti feszültség arányos a mért ellenállással.
A digitális műszerek általában áramgenerátoros módszerrel mérnek, amelynek az a lé-nyege, hogy állandó áramerősség esetén, az ellenálláson fellépő feszültség arányos az ellenál-lás értékével.

ISMERTESSE A VILLAMOS JELEK KÉPI MEGJELENÍTÉSÉNEK ELVÉT! RAJZOLJA FEL AZ OSZCILLOSZKÓP TÖMBVÁZLATÁT, MAGYARÁZZA EL MŰKÖDÉSÉT! RÉSZLETEZZE A SZINKRONIZ

Képi megjelenítés:
A vizuális megjelenítő olyan elektronikus készülék, amely a fizikai folyamatokat vagy állapotokat látással teszi érzékelhetővé. A készüléken megjelenített kép csak bizonyos ideig szemlélhető, rövid idő után eltűnik, vagy megváltozik. A vizuális megjelenítő elsődleges fel-adata a folyamat időbeli változásának, valamely állapotának vagy jellemzőjének a bemutatá-sa, mérése.
Katódsugárcső: Az elektronágyúból nagy sebességgel érkező elektronok az ernyőnél egy pontban találkoznak, és az ernyő falán lévő fénypor bevontba csapódnak. Az elektronok mozgási energiáját a fénypor atomjai felveszik, gerjesztett állapotba kerülnek, majd a felvett energiát fényként kisugározzák. A jelenséget lumineszkálásnak nevezik.
Oszcilloszkóp felépítése működése:
A katódsugárcső eltérítő egysége erősítőkkel vezérelhető. Megkülönböztetünk függőle-ges (Y), és vízszintes (X) erősítőt. Az ernyőn megjelenő ábra x vagy y irányú méretét, vagyis az eltérítés mértékét az erősítők előtti osztóval állíthatjuk be. A legnagyobb érzékenységet leosztás nélküli állapotban kapjuk. Ekkor a vizsgálható feszültség nagyságát az erősítés mér-téke határozza meg. Nagyobb feszültség esetén az erősítő bemenetére jutó feszültséget a kí-vánt mértékben leosztjuk.
Az osztó és a függőleges bemenet között AC/DC kapcsoló van. A vizsgálandó jelet mindig a függőleges erősítő bementére (YIN) kell csatlakoztatni, a vízszintes bemenetet (XIN) csak különleges célra használjuk.
Álló vagy szinkronizált ábrát akkor kapunk, ha az időlap-generátorral a vizsgált jelet mindig ugyanabban a fázishelyzetű pontban kezdjük rajzoltatni, vagyis a jelet abban a pilla-natban indítjuk el, amikor a vizsgált jelnél új periódus kezdődik. Erre való a szinkron- vagy triggeráramkör, amely vezérelhető az Y-erősítő jelével és valamilyen külső jellel.
Szinkronizáló-, trigger-áramkör:
Az időlap-generátor indításához meredek felfutású impulzus szükséges, amelyet a triggeráramkör állít elő az Y-erősítő jeléből vagy a külső szinkronbementre adott jelből. Kö-vetelmény, hogy az indítási szintet szabályozni lehessen, továbbá a pozitív és negatív indítást is megvalósítsa. Az indító tűimpulzust erősítés és formálás után differenciálással állítják elő.
A triggerjel forrását kiválasztó K1 kapcsolóról a jel egy elválasztó erősítőre jut. Kimene-ti feszültségének szabályozásával állítják be a triggerszintet, majd erősítik egy differenciáló erősítővel. Az erősítő kimenetéről két ellentétes fázisú jel vehető le, amelyek közül K2 kap-csolóval lehet választani. A jel alakja a kapcsoló kimenetén még megegyezik a K1 kapcsoló-val kiválasztott jel alakjával, a formálás csak ezután következik egy Schmitt-triggerrel, majd a kimenetén lévő differenciáló-áramkörrel.
Több jel egyidejű megjelenítése:
Erre a kétcsatornás oszcilloszkópok alkalmasak. A kétcsatornás azt jelenti, hogy egy-szerre két jel vizsgálható. Gyakrabban használják az elektronkapcsolós megoldást, amelynél a függőleges erősítőnek csak egy részét kell megkettőzni (AC/DC kapcsolót és a bemeneti csat-lakozót). A két csatorna jelét elektronikus kapcsoló felváltva kapcsolja a közös függőleges erősítőre olyan gyorsan, hogy a szemünk észre sem veszi.
Többsugaras oszcilloszkópokban a triggeráramkörhöz egy új kapcsoló tartozik, amely belső szinkron üzemmódban a szinkronjel forrását választja ki. Szinkronozni az A és B csa-torna jelével egyaránt lehet.
Áramkörei: katódsugárcső áramköre; függőleges erősítőrendszer; időlap-generátor; víz-szintes erősítőrendszer; triggeráramkörök; hitelesítőosszcillátor; elektronkapcsoló.
Méréstechnikai alkalmazás:
Feszültségek, frekvenciák, rezgések mérése. Erősítők kimeneti jeleinek vizsgálata. Négypólusok jelátviteli jellemzőinek meghatározása. Impulzusok tulajdonságainak mérése. Szabályzási tagok bemeneti és kimeneti jeleik közötti összefüggések vizsgálata.

CSOPORTOSÍTSA AZ ELEKTRONIKUS JELGENERÁTOROKAT AZ ELŐÁLLÍTOTT JELALAK ÉS A MŰKÖDÉSI FREKVENCIATARTOMÁNY SZERINT! RAJZOLJA FEL AZ EGYES CSOPORTOKBA TAR

Jelgenerátorok csoportosítása:
A jelgenerátorok elektronikus jelforrások. Működésük alapja elektronikus rezgéskeltő (Oszcillátor). A jelgenerátorokat az elektronikában passzív és aktív két- és négypólusok frek-vencia-átvitelének és –erősítésének mérésére használják. A frekvencia változtathatósága sze-rint lehet: állandó és szabályozható frekvenciájú.
Frekvencia szerint megkülönböztetünk:
- Infrafrekvenciás
- Hangfrekvenciás: 20Hz-20kHz
- Széles sávú
- Rádiófrekvenciás: 0,1-30MHz
- URH-TV
- Mikrohullámú
Jelalak szerint lehetnek:
- Szinusz-generátor
- Négyszög- és háromszög-generátor
- Impulzusgenerátor
- Zajgenerátor
Felhasználhatóság szerint:
- Hanggenerátor
- Szignálgenerátor
- Impulzusgenerátor
- Függvénygenerátor
- Zajgenerátor
Hanggenerátor:
Hangfrekvenciás erősítők és más négypólusok frekvencia-átvitelének és –erősítésének mérésére, hangszórók ellenőrzésére, valamint hidak táplálására használják. Jellemző frekven-ciatartománya 20Hz-20kHz.
Oszcillátor: a teljes frekvencia tartományt három sávra osztva fogja át. A sávokon belül a frekvencia folyamatosan változtatható. Az oszcillátorral szemben támasztott követelmény, hogy torzítása legyen kicsi és a frekvencia változtatása közben az amplitúdó csak ±1dB-nél kisebb mértékben ingadozzon. A feltételek legkönnyebben Wien-hidas oszcillátorral teljesít-hetők.
Folyamatos osztó: a kimeneti feszültség pontos beállítására való. Általában két lineáris potenciométer alkotja, amelyek egymással sorban vannak kapcsolva, és értékük jelentősen különbözik. A nagyobb a durva, a kisebb a finom szabályzó.
Erősítő: az erősítő 1…10W-os kiváló minőségű hangfrekvenciás teljesítményerősítőnek felel meg. Frekvencia-átvitele a kívánt tartományban csak 0,1…1dB-t ingadozhat, és torzítása nem haladhatja meg az oszcillátor torzítását. Ezt úgy érjük el, hogy a szükségesnél nagyobb teljesítményűre tervezzük, de teljes mértékben nem használjuk ki, és negatívan erősen vissza-csatoljuk.
Szakaszos osztó: a legkisebb impedanciájú illesztett kimenet táplál, a jelet 0,1…1mV-ig képes leosztani. A váltás 20dB-es lépésekben történik. A nagy leosztás miatt -kapcsolást használnak.
Feszültségmérő: a kimeneti feszültség mérésére általában nagyon egyszerű hangfrek-venciás feszültségmérőt használnak. Felhasználáskor előnyösebb az analóg rendszerű, mert ennek dB skálája is van, amely lehetővé teszi a kimeneti jel értékének közvetlen dB-es leolva-sását is.
Négyszöggenerátor:
A jelet közvetlen módszerrel, vagyis relaxációs oszcillátorral állítja elő. Ennek megfe-lelően astabil multivibrátorból, erősítőből és osztóáramkörökből áll.
Az astabil multivibrátor szimmetrikus felépítésű. A frekvenciasávokat a kapacitások cseréjével lehet kiválasztani, a sávon belüli hangolást együttfutó kettős potenciométerrel. A sok felharmonikus miatt széles sávú és kis kimeneti impedanciájú erősítő szükséges, amely az oszcillátortól a kimenetig DC csatolású.
Impulzusgenerátor:
A négyszög- és függvénygenerátoroktól abban különböznek, hogy a frekvencián és az amplitúdón kívül az impulzusszünet-arányt, vagyis a kitöltési tényezőt, sőt a kimeneti jel kés-leltetését is képesek szabályozni. Általános impulzus csak ilyen generátorokkal állítható elő.
A frekvenciát belső oszcillátor vagy külső generátor határozza meg, azonban jelalakja bármilyen lehet, a jelformáló áramkör tűimpulzussá alakítja. Ez lesz az alapjel, ezzel egyezik meg a kimeneti jel frekvenciája, és ehhez képest történik a késleltetés is.
Az elválasztó fokozatról ez a jel mindkét polaritással levehető, és az oszcilloszkópos mérésekhez szükség esetén felhasználható. A késleltető-áramkör az alapjel tűimpulzusának hatására Tk időtartamú impulzust ad, amelyből jelformáló áramkör a felfutás pillanatában ne-gatív, lefutáskor pedig pozitív tűimpulzust állít elő. Ezzel indítjuk az impulzusidőt meghatá-rozó áramkört, amelynek kimenetén Ti időtartamú impulzus jelenik meg. A multivibrátor kimeneti jeléből az erősítő és az osztó állítja elő a kívánt nagyságú és polaritású jelet a kime-netek számára.
Jelgenerátorok jellemzői:
- Frekvenciatartomány
- Frekvenciapontosság és –stabilitás
- A kimeneti feszültség nagysága, pontossága, állandósága
- A kimeneti feszültség terhelhetősége
- A kimeneti feszültség torzítása
- A kimeneti impedancia nagysága
- Modulálhatóság

RAJZOLJA FEL AZ ANALÓG MULTIMÉTER TÖMBVÁZLATÁT! ISMERTESSE AZ EGYENFESZÜLTSÉG-MÉRŐ ÉS A MÉRŐÁTALAKÍTÓK KAPCSOLÁSI MEGOLDÁSAIT! ÉRTELMEZZE AZ ANALÓG MU

Analóg multiméter felépítése:
Az elektronikában leggyakrabban használt műszerek az univerzális feszültségmérők vagy multiméterek. Megoldástól függően mérnek:
 Egyenfeszültséget;
 Váltakozó feszültséget legfeljebb néhány MHz-ig;
 Ellenállást;
 Egyenáramot;
 Váltakozó áramot;
Tartozékokkal:
 Nagyfrekvenciás feszültséget 1-2 GHz-ig;
 Egyenáramú nagyfeszültséget 30 kV-ig.
A felsorolás a kialakítások gyakoriságát is kifejezi. A legtöbb multiméter csak az első három (esetleg négy) mennyiség mérésére alkalmas, de egyes különleges megoldásokkal minden felsorolt mennyiséget mérnek.
A műszer alapja az egyenfeszültség-mérő. Ezt egészítik ki a többi mennyiség mérésére alkalmas áramkörök és tartozékok. Emiatt fontosabb jellemzői (bemeneti ellenállás, mérési tartomány stb.) is az előzőekben megismert egyenfeszültség-mérőével egyeznek.
Az üzemmódválasztó kapcsoló első két állása (+;-) egyenfeszültség mérésekor polaritásváltásra alkalmas. Ha a mért egyenfeszültséget téves polaritással csatlakoztattuk volna, nem kell a mérővezetékeket levenni és felcserélés után újra csatlakoztatni, elegendő a kapcsolót átváltani. Az egyenfeszültség-mérő hitelesítésére a P1 trimmerpotencióméter szolgál.
Váltakozó üzemmódban az egyenfeszültséget mérő műszer elé egyenirányítót iktatnak (mérés közvetlen módszerrel). Ebben az állásban a rendszer P2-vel hitelesíthető.
A következő üzemmódban a műszer ellenállást mér, amire az elektronikában rendkívül nagy szükség van. Ebben az állásban nemcsak az ellenállás értéke ellenőrizhető 1-5% pontossággal, hanem a zárlatok és szakadások helye is könnyen meghatározható, sőt diódák és tranzisztorok hibái is megállapíthatók. Az ellenállás méréséhez U0 segédfeszültség szükséges, amelynek értéke idővel változhat. Korrigálására – lényegében az ellenállásmérő hitelesítésére – való a P3 potenciométer, amely forgatógombbal a műszer előlapján állítható.
Néhány műszer áramerősség mérését teszi lehetővé, sőt ebben az üzemmódban külön csatlakozó szükséges.
Oszcilloszkópokban, monitorokban és tévékészülékekben 1-30 kV-os egyenfeszültség is előfordul, amelyet valamilyen módon mérni szükséges. Az univerzális feszültségmérő ezt a feladatot kiegészítő előtét-ellenállással oldja meg, amely a műszer tartozékaként ún. nagyfeszültségű mérőfejet alkot, és amely a mérési tartományt egészen 30 kV-ig növeli.
Analóg multiméter áramkörei:
A váltakozófeszültség-mérő rész: a műszer, váltakozó feszültséget közvetlen módszerrel mér, az egyenirányító a bemenet és az egyenfeszültség-mérő rész között önálló egységet alkot. Ebben az üzemmódban a műszer legkisebb méréshatára általában 1 V, a legnagyobb 300V.
Általában csúcs-egyenirányítót alkalmaznak, amelyben szilícium- és vákuumdióda egyaránt lehet. Szilíciumdióda esetén csak néhány kHz-ig, vákuumdióda esetén 5-20 MHz-ig mér. Még akkor is, ha az egyenirányító a műszer házán belül helyezkedik el, és mérővezetékkel kell csatlakozni a mért áramkörhöz.
Nagyobb frekvenciájú jelek mérésére is alkalmas műszereknél a mérő-egyenirányító a műszer házán kívül mint nagyfrekvenciás mérőfej helyezkedik el, de más megoldásokban beépített egyenirányító és külső nagyfrekvenciás mérőfej is van, és ekkor a műszerrel néhány Hz-től több GHz-ig lehet mérni.
A csúcs-egyenirányítónál a csúcsérték és az effektív érték közötti -es korrekciót közelítő pontossággal az egyenirányítóban lévő soros ellenállás és az egyenfeszültség-mérő bemeneti ellenállása által alkotott osztó végzi el, a rendszer a P2 potenciométerrel hitelesíthető.
Az ellenállásmérő rész: ellenállás mérésére a műszerek többsége a feszültségmérő módszert használja. Ennek lényege: az ismeretlen RX ellenállásból és egy nevezetes értékű RN ellenállásból feszültségosztót készítenek, amelynek bemenetére egységnyi feszültséget adnak, és az osztó kimeneti feszültséget feszültségmérővel mérik.

Az árammérő rész: ilyen szolgáltatása csak kevés műszernek van, ugyanis jó minőségű árammérő univerzális feszültségmérővel nehezen készíthető. A tömbvázlata szerint áramerősség mérésekor külön bemenetre kell csatlakozni. Ide kapcsolódnak a méréshatárváltó kapcsolóval kiválasztható söntellenállások is. A mutató kitérése arányos a söntön kialakuló feszültséggel, vagyis a söntön átfolyó árammal, ezért a feszültségmérő skálája áramerősség mérésekor is használható.
Analóg egyenfeszültség-mérők felépítése:
Az egyenfeszültség-mérő a leggyakrabban használt műszer, azonban olyan változata, amely csak egyenfeszültség mérésére alkalmas, rendkívül ritka. Néhány egyszerű áramkörrel kiegészítve sokoldalú univerzális feszültségmérővé alakítható.
A műszer jellemző méréshatárai 1, 2, 10, 30, 100, 300 és 1000 V, de ritkán a 0,01 V-os és a 0,1 V-os méréshatár is előfordul. A kijelzője 20…1000 A alapérzékenységű lengőtekercses műszer, amelyen a méréshatárokhoz igazodó 100-as és 30-as osztású skála van, ezáltal nem kell műszerállandót számítani, a leolvasás és a mért értek megállapítása egyszerű.
Analóg egyenfeszültség-mérők áramkörei:
Feszültségosztó: a műszer bemenetén a méréshatárok előtét-ellenállásokkal vagy feszültségosztóval válthatók. A mai FET-es bemenetű mérőerősítők bemeneti ellenállása kellően nagy, ezért gyakoribb a feszültségosztós megoldás.
Váltakozófeszültség-szűrő: ha a műszerrel olyan feszültséget mérünk, amelynek nagy váltakozó összetevője is van, vagy mérés közben a bemenetére a környezetből túl nagy 50 Hz-es hálózati feszültség kerül, akkor a választott méréshatárban az erősítő túlvezérlődik, és emiatt a kijelző hibás értéket mutat. A váltakozó komponens hatását legegyszerűbben alulátersztő szűrővel csökkenthetjük.
Mérőerősítő: a mérőerősítő a műszer legfontosabb része. Követelmény, hogy bemeneti ellenállása az osztó ellenállásánál sokszorta nagyobb legyen, az erősítő s hőmérséklet és a tápfeszültség ingadozásira ne változzon. Erre legjobb a differenciálerősítő, amely két teljesen azonos erősítőlemezt tartalmaz. Legegyszerűbb esetben a műszer a kimeneti körben helyezkedik el, mert akkor az erősítés nagy.
Védőáramkörök:
 Zéner-diódás védelem
 Ellenpárhuzamos diódás védelem az erősítő bemenetén, kimenetén

RAJZOLJA FEL A STABILIZÁLT TÁPEGYSÉGEK TÖMBVÁZLATÁT ÉS ISMERTESSE AZ EGYES RÉSZÁRAMKÖRÖK FELÉPÍTÉSÉT, MŰKÖDÉSÉT! MAGYARÁZZA EL A DISZKRÉT ALKATRÉSZEKB

Stabilizált tápegység:
- Hálózati transzformátor: a hálózati feszültséget ez egyenirányító számára szükséges értékre változtatja. Ha az egyik tekercsre váltakozó feszültséget kapcsolunk, a létre-jövő váltakozó áram fluxusváltozást idéz elő, amely a másik tekercsben indukált vál-takozó feszültséget hoz létre. A bementi oldalon lévő tekercset primer tekercsnek, a kimeneti oldalon lévőt pedig szekunder tekercsnek nevezzük.
- Egyenirányító: a bementére kapcsolt váltakozó feszültséget egyenirányítja (szűret-len egyenfeszültséget állít elő).
- Szűrő áramkör: feladata az egyenirányított feszültség ingadozásainak csökkentése és a váltakozó áramú összetevők kiszűrése. Lehet pufferkondenzátor, RC és LC szű-rő.
- Stabilizátor: a stabilizált tápegységekben alkalmazzák, feladata a kimeneti áram vagy feszültség stabilizálása.
o Feszültség stabilizátor: olyan áramkörök, amelynek feladata, hogy egy fogyasztó feszültségét állandó értéken tartsa a tápfeszültség, a terhelő-áram és a környezeti hőmérséklet változása esetén. Két fajtája van:
 soros stabilizátor: a szabályzó elem a terheléssel sorosan van kap-csolva
 párhuzamos stabilizátor: a szabályzó elem a terheléssel párhu-zamosan van kapcsolva

o Áram stabilizátorok: olyan négypólus típusú áramkörök, amelynek fel-adata, hogy egy adott terhelésen átfolyó áramot a bemeneti feszültségtől, a terhelő ellenállás nagyságától és a környezeti hőmérséklet változásától függetlenül állandó értéken tartson.
Zener diódás elemi feszültség-stabilizátor: lásd 5. A tétel
Áteresztő tranzisztoros feszültségstabilizátor:
Egy közös kollektoros alapkapcsolásnak felel meg, amelynek az egyik munkapont-beállító eleme egy Zener-dióda, az emitter-ellenállás szerepét, pedig az Rt terhelő-ellenállás tölti be. Az R1 ellenállás és a Zener-dióda elemi stabilizátort alkot.

A terhelő áram azonos az emitter árammal és megváltozása a bázis áram és a bázis-emitter feszültség megváltozását okozza. A bázisáram megváltozása változtatja az elemi sta-bilizátor terhelőáramát, a bázis-emitter feszültség megváltozása, pedig a tranzisztor áteresztő-képességét befolyásolja. A két jelenség a kimeneti feszültség változását eredményezi.
Integrált feszültségstabilizátor:
Visszacsatolással és soros szabályzó elemmel rendelkező feszültség-stabilizátoroknak tekinthetők. Az első generációs integrált feszültségstabilizáló áramkörök jellegzetessége, hogy minden belső áramköri egység bemenete és kimenete a felhasználó számára hozzáférhe-tő. Ezek a típusok kis teljesítményű, több mint három kivezetéses tokozásban kerülnek for-galmazásra.
A második generációs integrált feszültség-stabilizátorok több előnyös tulajdonsággal rendelkeznek az előző típushoz képest: beépített túláramvédelem, beépített frekvenciakom-penzálás, az alkalmazásokban maximum három külső diszkrét elem beépítését igénylik, ma-ximális terhelőáramuk amper nagyságrendű.
Kapcsoló üzemű feszültségstabilizátor:
Felépítés szempontjából három fő részből áll:
 Teljesítmény-kapcsoló: általában egy tranzisztor vagy tirisztor
 Szűrő: aluláteresztő karakterisztikája van és a kimeneti feszültség időbeli közép-értékét képzi
 Vezérlőegység: feladata a teljesítménykapcsoló vezérlése és a kimeneti feszült-ség stabilizálása
A kapcsoló periodikusan zár viszonylag magas frekvenciával. A teljesítménykapcsoló kimenetén négyszögjel alakú feszültségimpulzusokat kapunk, amelyek amplitúdója közelítően megegyezik a bemeneti feszültség amplitúdójával. Kitöltési tényezője olyan, hogy időbeli középértéke megegyezzen a kívánt stabilizált feszültség értékével.
Az LC szűrő feladata, hogy elektromos energiát tároljon, amíg a teljesítménykapcsoló zár, és a tárolt energiát az Rt terhelésének leadja, miközben a teljesítménykapcsoló kinyit. A stabilizátor legfontosabb egysége a vezérlőegység. A kapcsolójel előállítását két modul végzi: referencia-feszültséggel ellátott szabályzó és az impulzusszélesség-modulátor.
A felerősített hibajelet a következő egységek állítják elő: referencia-feszültségforrás, kimeneti feszültségfigyelő áramkör, különbségképző és erősítő áramkör. A impulzusszéles-ség-modulátor fűrészgenerátorból és komparátorból áll. A komparátor által bekapcsolt telje-sítménykapcsoló vezetési ideje, a hibajel előjelétől és nagyságától függően változik.
A stabilizátor fő hátránya, hogy a kapcsoló üzemű működés erős rádiófrekvenciás zavart okoz. A megfelelően magas kapcsolási frekvencia és a megfelelő árnyékolás alkalmazása hatékonyan csökkenti ezeket a zavaró hatásokat.

ÉRTELMEZZE AZ IMPULZUSOK JELLEMZŐIT! CSOPORTOSÍTSA A JELFORMÁLÓ ÁRAMKÖRÖKET, ISMERTESSE FELÉPÍTÉSÜKET ÉS MŰKÖDÉSÜKET! RAJZOLJON FEL NEM SZINUSZOS JELE

Impulzusok jellemzői:
Az impulzus olyan áram, vagy feszültség melynek értéke két nyugalmi állapot között ugrásszerűen változik.
Az elektronikus áramkörök állapotának bármilyen megváltozása berezgési és lecsengési folyamatokkal jár együtt, amelyek hatása a jel időtartamához képest vagy elhanyagolható, vagy nem hanyagolható el. Ennek következtében a valóságban csak bizonyos pontossági hatá-rok között léteznek szabályos impulzusalakok.
Paraméterek:
- Amplitúdó (Umax)
- Periódusidő (TA): a 0,1*Umax amplitúdó értékhez tartozó időtartam
- Impulzus idő (Ti): a 0,5*Umax amplitúdó értékhez tartozó idő
- Felfutási idő (Tf): azon időtartam, amíg az impulzus amplitúdója 0,1*Umax ér-tékről 0,9*Umax értékre változik
- Lefutási idő (Tl): azon időtartam, amíg az impulzus amplitúdója 0,9*Umax érték-ről 0,1*Umax értékre csökken
- Felfutási meredekség (vf): a felfutási idő alatt bekövetkezett amplitúdó változás:
- Lefutási meredekség (vl): a lefutási idő alatt bekövetkezett amplitúdó változás:
- Tetőesés (ε2): az Ut és Umax viszonya %-ban kifejezve:
- Túllövés (ε1): az Uε és Umax viszonya %-ban kifejezve:
- Kitöltési tényező (k): az impulzusidő és a periódusidő viszonya:
Differenciáló négypólus:
Feltételezzük, hogy a kezdeti időpillanatban a kondenzátor töltetlen. A négyszögimpul-zus értéke t=0 időpillanatban 0 V-ról egy pozitív U értékre változik. A kondenzátor rövidzár-ként viselkedik, mivel nem tudja követni a feszültség gyors változását, így a teljes U feszült-ség megjelenik az ellenálláson. A kondenzátor a töltőáram hatására elkezd töltődni az ellenál-láson pedig csökken a feszültség. A kondenzátor töltési folyamata exponenciális görbével írható le, aminek következtében az ellenálláson folyó áram exponenciális változású feszült-séget hoz létre. A kondenzátor töltődésének, valamint az ellenálláson eső feszültség csökke-nésének sebességét az RC szorzat értéke határozza meg. Ezt a szorzatot időállandónak nevez-zük:.
A négyszögimpulzus értéke t1=0 időpillanatban az U értékről 0 V-ra változik. A kon-denzátor kisül, de mivel ez a folyamat olyan gyors mint az impulzus változási sebessége, az impulzus lefutó éle megjelenik az ellenálláson. A kondenzátor exponenciális kisülési folya-matának megfelelően az ellenálláson is változik a feszültség.
Integráló négypólus:
Feltételezzük, hogy a kezdeti időpillanatban a kondenzátor töltetlen. A négyszögimpul-zus felfutó élének megjelenésekor a kondenzátor rövidzárként viselkedik és kivezetésein 0V feszültség alakul ki. A kondenzátor fokozatosan feltöltődik és rajta közel U feszültség lesz mérhető. A négyszögjel lefutó élének megjelenésekor az előző folyamat fordítva játszódik le. A kondenzátor töltődésének illetve az ellenálláson eső feszültség csökkenésének a sebességét itt is az RC szorzat határozza meg.
Differenciáló négypólus Integráló négypólus
Differenciáló négypólus ki- és bemeneti jellemzői Integráló négypólus ki- és bemeneti jellemzői
Diódás vágóáramkörök:
Olyan impulzusformáló négypólusok, amelyek az impulzusok amplitúdó-határolását va-lósítják meg. Ezekben az áramkörökben a dióda kapcsolóelemként működik. A nyitóirányban előfeszített félvezető dióda úgy viselkedik, mint egy kis értékű ellenállás, a záróirányban elő-feszített dióda, pedig mint egy nagy értékű ellenállás.
Diódás vágóáramkör Diódás vágóáramkör
Astabil billenőkapcsolás:
Egyetlen stabil állapottal sem rendelkezik, négyszögfeszültséget állít elő. Feltételezzük, hogy a T1 tranzisztor vezet, a T2 zárva van. A C2 kondenzátor az R2 ellenálláson keresztül töltődik. Amikor a kondenzátor feszültsége eléri a T2 tranzisztor nyitófeszültségét, a T2 kinyit és lezárja a T1 tranzisztort. Vagyis az áramkör átbillen a másik állapotába.
A T2 tranzisztor csak addig vezet, amíg a C2 kondenzátor az R1 ellenálláson keresztül nem töltődik fel annyira, hogy a T1 tranzisztort kinyissa. Ha a T1 tranzisztor kinyit, lezárja a T2-t és az áramkör újra átbillen.
A kapcsolás folyamatosan a két állapot között billeg. Az időtartamok az időzítő elemek értékétől függenek:;.
Astabil billenőfokozat Feszültség-idő ábra
Bistabil billenőkapcsolás:
Bistabil multivibrátornak, vagy flipflopnak is nevezik. Két stabil állapota van. A kime-net állapota csak akkor változik, ha az átbillenési folyamatot egy bemeneti jel kiváltja.
Monostabil billenőkapcsolás:
Egyetlen stabil állapota van, azaz bemeneti vezérlőimpulzus nélkül a kimeneti feszült-ség egy rögzített értéken marad. Ha egy külső vezérlőjellel a másik állapotába billentjük, ezt az állapotát csak meghatározott ideig tartja meg, majd visszabillen stabil állapotába.
Schmitt-trigger:
Olyan bistabil billenőkör, melynek kimeneti jele a bemeneti jel amplitúdójának nagysá-gától függ. Ez az áramkör egy küszöbérték kapcsoló. A billenések nem ugyanazon a feszült-ségszinten következnek be. Ezt a jelenséget az áramkör hiszterézisének nevezzük.