A nyelvi jelek csoportjai a hangalak és a jelentés viszonya alapján [nyelvtan]

A nyelvi jelek csoportjai a hangalak és a jelentés viszonya alapján

A nyelv az emberi beszéd eszközeinek rendszere. Jelelemekből (hangok) felépülő jelekből (szavak, szóelemek) és az ezeket összekapcsoló szabályokból áll.

Minden nyelvnek van szótára (jelkészlete, szókészlete), a szavak, a mondatok összekapcsolódására vonatkozó szabályrendszere (nyelvtana), és az alkalmazást mutató hagyományrendje.

A nyelv is jelekből áll: elemeiben megvan a jelre jellemző kettősség:

- van jelölő: egy hangsor,

- és van jelölt: az a fogalom, amire a hangsor vonatkozik.

Minden nyelvi jelnek van jelentése, a nyelv legkisebb jelentéssel is bíró egysége a nyelvi jel. A nyelvi jelek a szavak és a szóelemek (szótő, toldalékok).

A nyelv szótárát (jel - és szókészletét), a beszédben és az írásban keltjük életre, a grammatikai szabályoknak megfelelően mondatokká szerkesztjük, azaz gondolataink közvetítésére jelként használjuk, jelzésekké alakítjuk. Ha helyesen akarjuk használni őket, akkor ismernünk kell a jelek hangsorát és jelentését, valamint a hangalak és jelentés egymáshoz való viszonyát.

A nyelvi jel és a jelentés

A nyelvi jelben a hangalak és a jelentés kapcsolata általában önkényes és szokásszerű, megállapodáson alapul. Kivételt képeznek a hangutánzó és a hangulatfestő szavak, mert alakjuk és jelentésük között a kapcsolat szükségszerű és okszerű, a hangalakjukból köveztetni lehet a jelentésükre.

A hangutánzó szó hangalakja jellegzetes hangokat, zörejeket utánoz: cincog, csobog.

A hangulatfestő szavak cselekvést ábrázolnak vagy tulajdonságokat jellemeznek hangzásukkal: biceg, libeg.

A hangalak és a jelentés viszonya alapján a szavak egyjelentésűek, többjelentésűek, rokon értelműek, egyalakúak, többalakúak, azonos alakúak és hasonló alakúak lehetnek.

Egyjelentésű a szó, ha a hangalakhoz (hangsorhoz) egyetlen jelentés kapcsolódik: fém, műanyag, hétfő.

Az egyjelentésű és a hangutánzó – hangulatfestő szavak hangalakjának (H) és jelentésének (J) viszonyát mutatja az alábbi ábra:

H J H J

egyjelentésű: hangutánzó:

hétfő csattog

A többjelentésű szó hangalakjához többféle jelentés fűződik. Ezek közül az egyik az eredeti, az alapjelentés, a többi a későbben kialakult, de vele összefüggő (jelentésbeli kapcsolaton alapuló) mellékjelentés. Például:

- a gerinc szó alapjelentése: gerincoszlop (hátgerinc),

mellékjelentései: hegygerinc; a hajó, a könyv gerince

- a levél szó alapjelentése: növények levele,

mellékjelentései: postai levél, tésztalevél, oklevél

J1

H J2 kapcsolat

J3

A rokon értelmű szavak (szinonimák) jellemzője, hogy eltérő hangalakokkal azonos jelentést fejeznek ki. A jelentésbeli azonosságot mutató szavak sem cserélhetők fel bármikor; az adott beszédhelyzet hol az egyik, hol a másik alakot követeli meg. A szó hangalakja nemcsak jelentést hordoz, hanem sajátos hangulatot is kelthet.

Többalakú a nyelvi jel, ha egy jelentést alakváltozatokkal fejezünk ki. Lehetnek tőszavak: csepp – csöpp; és lehetnek toldalékos formák: kérd – kérjed.

Az azonos alakú szavak (homonimák) esetében a hangalak véletlenül azonos, a jelentés teljesen más, és az eltérő jelentések között nincs semmiféle összefüggés:

- terem (főnév) – terem (ige)

- várnak (várakoznak) – várnak (a vár részére)

- vár

- tűz

- ég

J1

H nincs kapcsolat

J2

Az azonosalakúság a kommunikációt nem zavarja, a beszédhelyzetben már nincs homonimitás; mind a szónak, mind a toldalékoknak a mondatban csak egyetlen jelentése van.

A hasonló alakú szavaknak csak a hangzása hasonló, a hangalakjuk és a jelentésük eltérő, semmiféle kapcsolat nincs közöttük, nem szabad összekeverni őket:

egyelőre (most és még egy kis ideig) – egyenlőre (egyenlő alakúra)

helység - helyiség

Érvelés [nyelvtan]

Érvelés

Az élet különböző területein az emberek véleménye gyakran eltérő. Ilyenkor néha az is elegendő, ha mindenki kifejti a véleményét, megmagyarázza az álláspontját-nincs szükség megegyezésre. Van, amikor érvekkel kell meggyőznie egyik félnek a másikat, közös nevezőre kell jutniuk (pl. ha egy döntéshez megegyezésre van szükség). És van, amikor az érveinkkel rábeszélünk: elhatározásra, tettre akarunk ösztönözni.

Az érv: meggyőződésünk bizonyítására, illetve mások megállapításainak cáfolására felhasznált tény, bizonyíték vagy körülmény. Az érvelés: érvek felhasználása az igazság bizonyítására. Az érvelésnek nem az a célja, hogy legyőzzünk, hanem az, hogy meggyőzzünk másokat, és az együttgondolkodással közelebb jussunk az igazsághoz.

Az érv felépítése.

A kifejtett érv három elemből épül fel:

— Tétel: Egy következtetés megfogalmazása.

— Bizonyíték: A következtetés előzményei, magyarázatai.

— Összekötő elem tétel és bizonyíték között: Logikai összekötő kapocs. Ha egyértelmű a tétel és bizonyíték közötti összefüggés, akkor el is hagyható. Ekkor az érv csak kéttagú.

Példaképen:

1. tétel	Idén bajnok lesz a csapatunk
2. bizonyíték	Ebben az évben valamennyi mérkőzését nagy gólkülönbséggel nyerte meg.
3. az őket összekötő elem	Mindig a legeredményesebb csapat nyeri a bajnokságot.

A rövidített érv egyik eleme- az összekötő elem-nincs megfogalmazva, többnyire azért, mert a beszélő feltételezi, hogy a hallgatóság magától értetődőnek tartja.

Az érvek fajtái

1. A definícióból levezetett érvek

A definíció egy-egy fogalom (tétel) meghatározása, kifejtése, többnyire körülírással.

Például úgy, hogy a fogalmat osztályba soroljuk és a meghatározó egyedi jegyei alapján a többi fogalomtól elhatároljuk, vagy leírhatjuk a fogalmat az összetevői alapján, továbbá példák felsorolásával is meghatározhatjuk.

Valamennyi tudomány, illetve tudományos igényű munka törekszik arra, hogy a fogalmakat meghatározza. A definíciókhoz többnyire érvek, érvsorok is kapcsolódnak, az érvekkel elfogadtatják a tényeket, meggyőznek.

A meggyőzés, a hatásos érvelés alapfeltétele, hogy jól érthető és pontosan körülhatárolt fogalmakat használjunk. A fogalmak meghatározásában segítségül hívhatjuk az értelmező szótárakat, szakszótárakat.

2. Az ok-okozati öszzefüggésből származó érvek

Az ember természetétől fogva kíváncsi, egyik leggyakoribb kérdésünk: a „miért”. Ezekre a kérdésekre az ok-okozati összefüggésből származó érveléssel felelhetünk.

A tudományos gondolkodás és a tudományos érvelés alapvető módja az okfejtés: az okok feltárásával bizonyítunk, magyarázunk. Így magyarázhatunk például egy történelmi eseményt.

3. A körülményekből levezethető érvek

A körülményekből levezethető érvekkel arról akarjuk meggyőzni a hallgatóinkat, hogy az általunk bemutatott körülmények elkerülhetetlenné tesznek (tettek) bizonyos lépéseket, cselekedeteket; más mód nem lehetséges (nem volt lehetséges) vagy nem elfogadható. Az ilyen érvek jellegzetes mondatokban fogalmazódnak meg, általában így kezdődnek: „Nincs (nem volt) más választásunk, minthogy” stb.

Gyakran előfordul, hogy egy-egy tévedésért, hibás intézkedésért, rossz cselekedetért a „körülményeket okoljuk”. Nem szabad azonban visszaélni ezzel az érvelési móddal: nem használhatjuk erkölcstelen vagy önző tettek magyarázatára, az egyéni felelősség elhárítására.

Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényében Moviszter doktor így érvel Anna mellett a tárgyaláson: „Az az érzésem – ismételte makacsul -, az az érzésem, hogy nem bántak vele emberien.” A doktor valószínűsíti, hogy a cselédlány emiatt ölte meg gazdáit.

4. Az összehasonlításon alapuló érvek

Az összehasonlítás, az analógia igen hatásos érvelési mód: az érvek szemléletesebbé tételére, megerősítésére használjuk fel őket (formájuk gyakran metafora vagy hasonlat). Igen gyakori módszere például az irodalomnak.

5. A bizonyítékokból származtatott érvek

Állításunk bizonyítékaként utalhatunk tényekre, fölhasználhatunk statisztikai adatokat, kutatási eredményeket, jelentéseket, beszámolókat stb. A bizonyítékoknak mindig megbízható, hiteles (megnevezett) forrásból kell származniuk.

6. Az ellentéten alapuló érvek

Ha bizonyítani akarunk valamit, akkor az is elegendő, ha bizonyítjuk, hogy az ellenkezője hamis- ellentéten alapuló érveket használunk. Az érvelésnek ez a formája a feszültségteremtés eszköze lehet például az irodalomban: Petőfi Sándor negatív festéssel, tagadó formában idézi fel a nyári puszta képeit, így bizonyítja, hogy télen a puszta üres, kihalt és csendes:

„Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,

Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,”

7. Valószínűségen alapuló érvek

Alapja olyan megfigyelés, tapasztalat, megállapítás, amit mindenki elfogad.

Pl.: Vörös az ég alja, valószínűleg fel fog támadni a szél, vagy felhős az ég, dörög, villámlik, hamarosan nagy vihar lesz.

8. Tekintélyre vonatkozó érvek

Egy tekintélyes ember szavaira hivatkozik.

Szent István fiához, Imre herceghez intézett Intelmeinek V. fejezetében a tekintélyre való hivatkozást választja: a Bibliából Dávid király és próféta, Pál apostol, az Úr (az evangéliumban) szavait idézi. Első keresztény királyunk gondolatainak, fiához intézett szavainak súlyát erősítik ezek az érvek.

„Dávid király és a próféta mondja: „Isten a te ítéleted add a királynak.” És ugyanő másutt: ”A királynak tisztessége szereti az igaz ítéletet.”

Az érvelés módszerei

1. A dedukció módszerével először az általános tételt fogalmazzuk meg, abból vonjuk le az egyedi esetekre vonatkozó következtetéseinket.

Általános ® egyes

2. Az indukció módszerét alkalmazzuk akkor, ha az egyedi jelenségekből, egyedi tényekből indulunk ki, és azokból általánosítunk, azokból vonjuk le a következtetést. Ügyelnünk kell arra, hogy megfelelő mennyiségű, tárgyszerű és pontos adatok (tények) alapján szabad csak általánosítani.

A cáfolat

Az érvelés része a cáfolat is. Ahhoz, hogy eredményesen és tisztességesen cáfolhassuk mások érveit, meg kell ismernünk és meg kell értenünk azokat, csak így tudjak megtalálni az érvelésük gyenge pontjait. Bírálnunk csak az érveket szabad, soha sem az ellenfél személyét. Bírálhatjuk például a források a források megbízhatóságát, a fogalmak meghatározásának pontatlanságát, az egyoldalú megközelítésmódot, a bizonyítékok hiányát vagy nem elegendő voltát, az érvek egyoldalúságát stb.

Az érvelő szövegtípus

Kisebb-nagyobb nyilvánosságnak íródik, tudatos, gondos szerkesztés, világos, arányos, előrehaladó szerkezet.

Érdeklődést keltőnek kell lennie.

Fontos: erősebb tagolást kell alkalmazni.

Gyakori az előre és visszautalás, ismétlés.

Felépítése:

Mint a szónoki beszédnél, a bevezető és befejező rész az érzelmekre hat, a közepe az értelemre.

1. Bevezetés:

Meg kell nyerni a hallgatóság jóindulatát, megszólítás, dicséret, fel kell kelteni a figyelmét a témaválasztás indoklásával, hangsúlyozni kell a téma fontosságát, újszerű téma-megközelítés, elő kell készíteni a beszédet, a téma megértését. Lehet utalni arra, hogy hogyan fogom kifejteni.

2. Elbeszélés

A téma megjelölése, a fő gondolat, amit később részletezésre kerül. Rövidnek kell lennie, tömörnek, egyértelműnek, lényegre törőnek. Összetett téma esetén több tételmondat is megfogalmazható.

3. Részletezés

A tételek kifejtése bővebben
Eszközök:

— Fogalommagyarázat

— Példák

— Szemléltetés

— Kitérők személyes élményekkel

— Először a fő téma kifejtése

— Ha nagyon ismert, akkor a részletezés elhagyható

4. Bizonyítás

Az érvelő fogalmazás legfontosabb része. Álláspont igazságának bizonyítása érvekkel.

— Összegyűjtött adatok

— Törvények

— Tanúvallomások

— Bizonyítékok

segítségével érvelhetünk, utána következtetéseket vonhatunk le.

5. Cáfolás

A velünk ellentétes véleményt vallók nézeteinek cáfolata, érveinek közömbösítése, megdöntése, megsemmisítése. Érvelni kell, levonható a következtetés.

6. Befejezés

Ismétlése a fő gondolatoknak, összegzés. Netán felvillantja a megközelítés más módjait is. Lehet előretekintés a jövőbe. Az olvasók érzelmeire hatással kell lennie, újra meg lehet szólítani őket, esetleg fokozni a felháborodást az ellentábor ellen. A saját elkötelezettség is hangsúlyozható.

Az érvek elrendezése

Cél egy meggyőző és hatásos érvrendszer. Megvalósítása:

— Egy erős érvre épülő érvelés: Az erős érv köré csoportosítjuk a gyengébbeket.

— Fokozásos érvelés: A gyenge érvekkel kezdjük, fokozatosan erősítünk, míg a végére hagyjuk a legerősebb érvet.

— Lejtéses érvelés: Az erős érvvel kezdünk, a gyenge érveket hagyjuk a végére. Kevésbé hatásos érvelési módszer.

A beszéd felépítése, a szövegszerkesztés lépései az anyaggyűjtéstől a megszólalásig [nyelvtan]

A beszéd felépítése, a szövegszerkesztés lépései az anyaggyűjtéstől a megszólalásig

„Itt tanulhatod meg, hogy ami több a kelleténél, az kevesebb a kelleténél; s ami nemtelen, az hatástalan vagy visszás hatású. Minden felesleges szó egy lépés az unalom felé; a sértő szó még annál is rosszabb.”

(Babits Mihály)

A szónoki beszéd fogalma

Egy szónok által nagy nyilvánosság előtt mondott, ékes stílusú, igényes politikai vagy ünnepi beszéd. Mára kitágult a fogalom jelentése. Ide sorolunk minden olyan megnyilatkozást, amelyben a megszólaló nem csupán saját nevében szól egy közösséghez. A szónoki beszéd verbálisan egyirányú kommunikációs forma, hiszen a hallgatóságnak csak korlátozott lehetőségei vannak a visszajelzésre (pl. tetszésnyilvánítás tapssal, figyelmes csend vagy érdektelen moraj, nem-verbális eszközök pl. ásítás).

A szónoki beszéd kommunikációs funkciói

A közvetlen, emberi kommunikáció hat funkciója közül a szónoki beszédek funkcióiról szólva csak az értelmező szerep hiányzik, hiszen nincs közvetlen visszajelzés a hallgató felől, legalábbis verbálisan.

Kifejező funkció	A hallgatóságból érzelmi reakciót vált ki, célja, hogy megindítja a hallgatóságot.
Esztétikai funkció	A hallgatóság gyönyörködtetése (pl. ünnepi beszédek), és a felelősség is igényességet kíván.
A kapcsolat fenntartása	A beszéd elején időnként közben és végén a hallgatóság megszólításának (pl. Tisztelt hölgyeim és Uraim! Tisztelt ünneplő közönség!) célja a figyelem ébrentartása és a tisztelet kifejezése a közönség iránt.

A jó szónok

„Jó szónokok stílusa olyan, mint minden jó stílus: nemesen egyszerű és a tárgyhoz mért: külön „szónoki” stílus nincs.” (Babits Mihály)

-Erkölcsileg hiteles, felelősségvállalása nem kérdőjelezhető meg.

-Találékony, képes az aktuális szituációhoz alkalmazkodni váratlan esemény, reakció esetén is.

-Jó szerkesztő, képes az összegyűjtött anyag elrendezésére, logikus felépítésére, tagolására, az egész ér részek arányainak összefüggéseinek megtartására.

-Van stílusérzéke. Képes az alkalomnak, a témának, a hallgatóságnak leginkább megfelelő stílust és hangnemet megtalálni. Tud irodalmi stíluseszközöket is használni (pl. stílusárnyalatok, képszerűség).

-Jó emlékezőtehetsége van. Képes rögzíteni memóriájában a legfontosabb tényeket, tételmondatokat, érveket, példákat, hatáskeltő kifejezéseket, illetve a beszéd teljes felépítését.

-Kiváló előadó. Képes eleve, árnyalt érzelemkifejezésre, megtalálja a helyes ritmust, a megfelelő hangerőt, beszéde tiszta, érthető, megfelelően artikulált, hangszíne szép, élvezhet, megjelenése az alkalomhoz illő, szenvedélyessége a témát illetően magával ragadó, belső tűz árad belőle.

A szónok feladatai

Arisztotelész szerint a rétornak rendelkeznie kell az alábbi öt tulajdonsággal/eszközzel ahhoz, hogy sikeres szónoklatot alkothasson. A szónoklás művészetének atyja ezt az öt képességet a klasszikus retorika öt lépésének nevezte. Az első három a beszéd szövegének megfogalmazásához, létrehozásához elengedhetetlen, míg az utóbbi kettő a kész szöveg hangzóvá tételéhez, az előadáshoz szükséges.

INVENTIO [invenció = feltálalás, anyaggyűjtés]	Fellelni azt, amiről beszélünk.	A rétori mű létrehozása. Végeredmény a szónoki szöveg.
DISPOSITIO [diszpozíció = elrendezése]	Elrendezni azt, amit felleltünk.
ELOCUTIO [elokúció = kifejezés]	Hozzárendelni a szöveghez a szóékítményeket, a figurákat.
MEMORIA [megtanulás]	Az emlékezethez folyamodni.	A végeredmény a szónoklat. „A szöveg dramaturgiája.” (Roland Barthes)
PRONUNTIATIO [pronunciáció = előadás]	Taglejtések és dikciók, hangosítás

A szónoki beszéd megszerkesztésének menete

-Témaválasztás + címadás. Inkább témajelölő, mint szenzációvadász legyen.

-Szövegtípus kiválasztása (műfaj). + A kommunikációs körülmények feltérképezése.

-Vázlat elkészítése. Célja a tudatosabb, célirányos anyaggyűjtés.

-Anyaggyűjtés (tények, statisztikai adatok, gondolatok). Forrásai: könyvek, nyomtatott sajtó (napilapok, folyóiratok), elektronikus média (rádió, televízió), újabb elektronikus források (Internet, CD-ROM, elektronikus könyvtár), tudományos munkák, művészeti alkotások stb. + saját ismereteink, tapasztalataink (megfigyelések, kísérletek, személyes kapcsolatok, utazások stb. révén).

-Az anyag elrendezése. Kiválasztjuk a fontosabb gondolatokat, érveket, ezek lesznek a tételmondatok. Ezekből készül a vázlat, amely a tételmondatokon kívül kulcsszavakat, neveket, adatokat, esetleg idézeteket is tartalmaz. Idd derül ki, hogy mi lényegtelen a gyűjtött anyagból, ezeket félretesszük („kidobjuk”).

-A szöveg kidolgozásának szempontjai:

-Egység elve. Mellőzzük a témához nem szorosan kapcsolódó információkat, gondolatokat. Minden elhangzott mondatnak a beszéd célját kell szolgálnia. Ha több témát érintünk, akkor is legyen egyértelmű a kapcsolódás funkciója (tartalmilag és formailag is!).

-Haladás és folyamatosság elve. Minden kisebb-nagyobb szövegegység vigye tovább a téma kifejtését. Az egy helyben toporgás untat, a sietség érthetetlenné tesz, legyen megfelelő az ismétlés és az új gondolatok aránya, a logikai láncszemek következetes előrehaladása.

-Logikus elrendezés elve. Témától függő időbeli, térbeli vagy ok-okozati előrehaladás.

-Arányos elrendezés elve. A szövegrészek terjedelmét, kifejtettségét a szöveg egészéhez, a kommunikáció céljához, a gondolat, a probléma súlyához igazítsuk. A fontos, hangsúlyos részek nagyobb teret, több időt kapjanak. Hiba a túl hosszú bevezető vagy összefoglaló, de a jelzésszerű elnagyolt zárás is.

-Fokozatosság elve. A meggyőző beszédben a fontos részek a szöveg elején vagy épp a végén helyezkednek el. A szöveg többi rész a célnak alárendelve fokozatosan taglalja a bizonyítékokat, érveket az elejétől a végső megállapításig vagy éppen fordítva: a legsúlyosabb gondolatot magyarázza.

-Teljesség, befejezettség elve. A szónoknak törekednie kell arra, hogy a beszéd – elhangzása után – a teljesség, lezártság, befejezettség érzetét keltse. Ne hagyjon megválaszolatlan kérdéseket. Se többet, se kevesebbet ne mondjon az elégségesnél és a szükségesnél.

-Az előadásmód megtervezése. Annak átgondolása, milyen nonverbális (mimika, gesztus, testtartás), illetve zenei kifejezőeszközöket (intonáció, hangsúly, hanglejtés, szünetek, tempó) fogunk használni.

-A szöveg emlékezetébe vésése. A szöveg megtanulása teljes egészében, vagy tételmondataiban, felépítésében. Önellenőrzés, esetleg próbaelőadás tartása.

-A szöveg eladása. A felolvasás a lehető legrosszabb formája a beszédnek. Törekedni kell a spontánnak tűnő beszédmódra, még ha előttünk van is a szöveg.

A továbbtanuláshoz, illetve a munka világában szükséges szövegtípusok[nyelvtan]

A továbbtanuláshoz, illetve a munka világában szükséges szövegtípusok

A témában használatos hivatalos stílus a közélet érintkezési formáiban jelentkezik: a törvényalkotás, a rendeletek, a közlemények és mindenfajta hivatalos érintkezéshez szükséges írásbeli megnyilvánulás nyelvi megformálásában.

Szóhasználat jellemzői:
- sajátos műszók és hivatali kifejezések
- idegen nyelvek hatása a szavak összefűzésében
- elavult formákhoz, fordulatokhoz való ragaszkodás

Mondatszerkesztés jellemzői:
- bonyolultság, mely nehezíti a megértést
- pontos, tömör
- nagyfokú tartalmi és formai tagoltság

A kérvény igen gyakori hivatalos jellegű iratunk. Kérvényt akkor írunk, ha valamely ügyünk intézését egy hivatalos szervtől vagy egy intézmény intézkedésre jogosult vezetőjétől kérjük. A döntés az illetékes mérlegelésétől függ, a következő szempontokat figyelembe véve:

- lehetséges-e teljesíteni a kérést
- jogos-e a kérés
- igazságos-e a kérés
- indokolt-e a kérés

A kérvények formai felépítése:
- a lap külső jobb oldalára írjuk:
- címzett nevét
- címét
- a kérvény benyújtójának nevét
- a kérvény tárgyát és mellékelt iratokat
- a belső oldalra a kérvény szövege írandó, melynek tartalmaznia kell:

- a kérelmező nevét, lakcímét, munkahelyét, beosztását
- a kérés pontos megfogalmazását
- az indokok meggyőző előadását
- a kérvény záradékát (a kérelem tömör megismétlését)
A kérvény csak az igazságnak megfelelő tényeket tartalmazhat. Kérésünket pontosan, tárgyilagosan kell megfogalmaznunk.

Önéletrajzot akkor írunk, ha továbbtanulásra jelentkezünk, vagy ha állást pályázunk meg. Az önéletrajz írásával az a célunk, hogy az önmagunkról, a szakmai tevékenységünkről adott sokoldalú tájékoztatással elősegítsük pályázatunk, kérelmünk számunkra kedvező elbírálását.
Az önéletrajzzal szemben támasztott követelmények az elmúlt évtizedben megváltoztak: a szakmai szempontok lettek az igazán mérvadóak, a személyes elemek egyre inkább háttérbe szorulnak, egyre inkább szakmai önéletrajznak nevezzük.

A szakmai önéletrajznak a következőket kell tartalmaznia:

- személyes adatok:

- név, születési idő és hely, állandó/ideiglenes lakcím, egyéb elérhetőségek

- tanulmányok, iskolai végzettségek:

- iskolák, szakok, szakirányok, specializációk, tanulmányi versenyen elért eredmények, továbbképzések

- sorrendileg a legutoljára elvégzett iskolát kell elsőnek írni

- szakmai tevékenységek, munkahelyek:
- pályakezdőknél alkalmi munkák, gyakorlatok

- sorrendileg a legutolsót kell elsőnek írni
- egyéb ismeretek:
- nyelvtudás, számítástechnikai ismeretek stb.
- személyes érdeklődési kör
- referenciák
- jobb felső sarokban fénykép

Szakmai önéletrajz írásánál törekedjünk az egy oldalas (A4) terjedelemre. Kiegészítője lehet egy kísérőlevél, mely árnyalja, kiegészíti a rólunk kialakult képet. Például egy állásra való jelentkezésnél írhatunk arról, hogy honnan értesültünk az állásról, milyen pozícióra pályázunk, miért lennénk almalmasak.

Az önéletrajz készülhet rövidebb és részletesebb formában, kézírással vagy gépírással, azonban mindig tartalmaznia kell a dátumot és az aláírást!

A szövegösszetartó erő: jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek [nyelvtan]

9 . A szövegösszetartó erő: jelentésbeli és grammatikai kapcsolóelemek

A szöveg a legmagasabb szintű beszédbeli egység: mondatok láncolatából áll. A láncolat jelzi, hogy

A szöveg nem azonos a mondatok véletlenszerű halmazával, hanem a mondatok tartalmilag és szerkezetileg egységet alkotnak, tehát a szöveg: szerkesztmény. A szöveg mondatainak összetartozását, láncszerű összekapcsolódását a szövegösszetartó erő (kohézió) biztosítja.

I. A szövegkoherencia grammatikai mutatói

1.) Határozott névelő pontosan utal a már előbb megnevezett dologra, jelenségre, fogalomra.

Pl.: Egy fiú és egy lány sétált a parkban. A fiú hirtelen megállt és megfogta a lány kezét.

2.) Kötőszók
Az önálló mondatokat összekötő kapcsolóelemek: a jelölt vagy odaérthető kötőszók..

Pl.: Tegnap vásárolni akartam. De mégsem mentem el, mert nem volt időm.(ellentétes, magyarázó)

3.) Névmásítás többféle nyelvtani szereppel rendelkeznek. A névmás más névszókat helyettesítő szó, elvont jelentése van, csak a szövegkörnyezetben kapja meg aktuális jelentését. Helyettesítő, tömörítő forma, segítségével lekerülhetjük a szóismétlést.

Pl.: A barátom középiskolás. Ő már harmadik osztályba jár.

A névmások előre- és visszautaló, valamint a szövegből kifelé utaló tulajdonságokkal rendelkeznek.

4.) Ragok és a jelek rendszere mondattá fűzik a szavakat, meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét, eszközei az egyeztetésnek.(pl.: alany-állítmány egyeztetése)

Pl.: A nővérem bejött a szobába. Némán leült a fotelba és olvasni kezdett.

5.) A határozószók és névutók - szintén utaló és viszonyító feladatot látnak el.

Pl.: Ne úgy csináld, hanem így! – mutatta a kezével.

Majd én is elmegyek oda. Az asztal alatt van a ceruza! Oda esett.

6.) A szórend és a mondatfonetika eszközök, főként a hangsúly - a szórenddel és a hangsúllyal kiemelünk valamit, s annak adjuk a főszerepet.

Pl.: Holnap megyek moziba (és nem máskor). Moziba megyek holnap (moziba és nem máshova, ez a legfontosabb programom). Holnap megyek moziba, holnapután pedig kirándulok(a sorrendiséget hangsúlyoztam).

7.) Az közléselem (a réma) és az ismert rész (a téma) minden mondatban arányosan jelenik meg; ami az egyik mondatban új elem, az a következőben már ismert részként jelentkezik. Ez a jelenség szintén összefügg a hangsúlyozással - mindig az új elem kap nyomatékot.

Pl.: Hívj fel szombaton! Bármikor hívhatsz, otthon leszek.

réma réma téma

II. A szöveg koherencia jelentésbeli kapcsolóelemei

A jelentésszintű kapcsolóelemeket az ismétlődés gazdag, bonyolult jelentésbeli rendszere alkotja.

1.) Szó szószerkezet ismétlése - jelentéstani szempontból összefogja a szöveget.

Az ismétlés jelenthet tartalmi megerősítést, de színezhetik az ismétlést más-más hangulat, érzelmi töltés, illetve egyazon érzés árnyalatai, fokozatai.

Ilyen jellegűek a versek refrénjei.

Pl.: ,, Hej, rózsa, rózsa, ékes vagy,

Hajnali csillag, fényes vagy.”

(Népdal)

,, Esküszünk,

Esküszünk, hogy rabok tovább

Nem leszünk!”

(Petőfi Sándor: Nemzeti dal)

2.) Az ismétlés további formái: részleges ismétlés, változat, párhuzam, ellentét.

Párhuzam: ,, Mi valánk a legelsők, kik

Tenni mertünk a honért!

Mi emeltük föl először

A cselekvés zászlaját,

Mi riasztók föl zajunkkal

Nagy álmából a hazát!”

(Petőfi Sándor)

részleges ismétlés: ,, Szép vagy, alföld, legalább nekem szép

ellentét (bölcső - sír): Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.

párhuzam (mondatszerkezet): Itt borúljon rám a szemfödél, itt

Domborodjék a sír is fölöttem.”

(Petőfi Sándor)

3.) A rokon értelműség az ismétlődés sajátos formája. Mivel a rokon értelmű szavak jelentése azonos, vagy csak árnyalati, fokozatbeli eltérésben különbözik, ezek a szavak lehetőséget adnak az unalmasság, egyhangúság elkerülésére.

Pl.: ,, Tűrte Miklós, tűrte, meddig csak tűrhette,

Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette;

Úgy mutatta, mintha nem is venné észre,

Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre.”

(Arany János)

4.) A nemfogalom - a fajfogalom a biológiából számodra is ismert fogalmak. Nemfogalom: tárgyak, dolgok, személyek, fogalmak olyan osztályának elnevezésére szolgál, amelynek tagjai külön-külön is rendelkeznek valamilyen elnevezéssel. Például az élőlény nemfogalma az állatnak - ebben az esetben az állat fajfogalom. Az állat nemfogalma a madárnak - ebben az esetben a madár fajfogalom. A nemfogalommal bármikor visszautalhatunk a fajfogalomra.

Pl.: Fővárosunkban nekem legjobban tetszik a Parlament. Ezt a hatalmas épületet a múlt században emelték a Duna-parton.

5.) Felsorolás – összetartó erő lehet az is, ha a valóságot halmazként fogom fel, és felsorolom a halmaz elemeit. Ebben az esetben a rész-egész viszonyán alapul a felsorolás.

Pl.: ,,Add ki, bátyám, tüstént, ami engem illet; halmaz: juss

Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert” elemei: pénz, paripa, fegyver

(Arany János)

6.) Logikai - tartalmi elrendeződés: a tagmondatok és mondat egészek logikai-tartalmi elrendezése sorén ok-okozat, általános-konkrét (vagy fordítva), előzmény-következmény, időrend, figyelem felkeltés-oldása szerkezeti alapszabályokra épülnek föl szövegeink.

Pl.: Tegnap alig hogy elindultunk, kitört a vihar, eleredt a zápor. Mire beértünk a városba, teljesen eláztunk. (Ok-okozat: zápor – teljesen eláztunk; de időrend is: elindultunk – kitört a vihar - eláztunk)

7.)Magyarázó - kiegészítő közbevetések, amelyek el is maradhatnának a szövegből. Szerepük: a kiegészítés, a magyarázat. Zárójellel, két gondolatjellel vagy két vessző közé téve szerkeszthetjük be a mondatba.

Pl.: ,, A beszéd hibáinak feltárása – legyen az hanglejtés, hangsúlyozás, beszédhang-hiba stb. – egyesekben megdöbbenést, másokban kételkedést, de minden esetben nagy megdöbbenést okozott.”

(Fischer Sándor: A beszéd művészete)