A szóalkotás lehetőségei: a szóképzés jelentésmódosító szerepe; a szóösszetétel jelentősége, fajtái, a mozaikszók [nyelvtan]

A szóalkotás lehetőségei: a szóképzés jelentésmódosító szerepe; a szóösszetétel jelentősége, fajtái, a mozaikszók

Manapság, a mai nyelvben, a szó szót többféle jelentésben használjuk. A szótári szó a mondatban elõforduló szavak jelektõl és ragoktól megfosztott alakja, szótározható nyelvi egység. A beszédben a szavak a mondat részeiként tartalmaznak nyelvtani szerepükre utaló jelentésmozzanatot: Érdekes könyvet olvastam. Ebben a mondatban a fõnév a tárgyeset ragját, az ige a múlt idõ jelét és az egyes szám elsõ személyû igei személyragot tartalmazza. Ez a szóalak.

A szóalak szerkesztés eredménye, ezért jelentéssel is bíró kisebb részekre, szóelemekre bontható. A szóelemek a nyelvnek a legkisebb, jelentéssel bíró egysége.

Az egyszerű szavak szerkezeti elemei: a szótő (főszóelem) és a hozzá kapcsolódó toldalékok.

A szó legfontosabb alkotórésze a szótő, amelynek önmagában is van jelentése. A szótő a mondatban vagy önállóan fordul elő, vagy más szóelemekkel összekapcsolva.

Nyelvünk az úgynevezett ragozó nyelvek csoportjába tartozik. A magyar nyelv egyik igen jellemző sajátossága tehát, hogy benne az egyszerű szavak szótövéhez különféle toldalékok járulhatnak; ezek sorrendje kötött.

A toldalékok nem fordulnak elő önállóan, csak szótövekkel együtt; a szótőköz járulva alkotnak szóalakot:

Képzõ: az alapszóhoz kapcsolva megváltoztatja annak jelentését; az új jelentéssel új szót hoz létre. Pl: ember + ség, szép + ség. A képzõ megváltoztathatja az alapszó szófaját, s ezzel együtt mondatbeli szerepét is.

Jel: az alapszó jelentését módosítja, viszonyít. Pl: a múlt idő jele (-t -tt) az időbeli viszonyítás eszköze : A fiú olvasott (nem most, a jelenben olvas, hanem a múltban olvasott).

Az –é birtokjel a birtok és a birtokos viszonyára mutat: A könyv (birtok) a fiúé (birtokos)

A jel közbülsõ helyzetû szóelem: elõtte a képzõk, utána a rag áll.

Rag: szerepe a szavak mondattá fűzése, a mondatbeli viszonyítás. Ezáltal kijelöli a szavak mondatbeli szerepét. Pl: a tárgyrag, a határozóragok. A fiú könyvet olvasott a kertben.

A toldalékok kapcsolódásának szabályszerűségét mutatja be a következő ábra:

Szótő		Toldalék
	1.	2.	3.
	képző	jel	rag
tanul + ó + k + nak

A szóalakok egynél több főszóelemet (szótövet) is tartalmazhatnak: ezek az összetett szavak.

Előtag + utótag	Összetett szó
diák + nyelv	diáknyelv

Ha az elő- vagy utótag (esetleg mindkettő) összetett szó: többszörösen összetett szóról beszélünk (Pl: gépkocsi + vezető = gépkocsivezető stb.).

A magyar nyelv szóalkotási módjai

A nyelvközösség alapvetően két módon szokott nevet adni agy-egy új dolognak és jelenségnek: szókölcsönzéssel vagy belső erőből.

Belső erőből:

teremt vagy alkot szavakat

| |

előzmény nélkül hoz létre új hangsort már meglévő elemek felhasználásával

A szóteremtés legősibb, de ma is elevenen élő módja a hangutánzás és a hangulatfestés.

A valóság egész sereg folyamata, jelensége, mozgása hang kíséretében jelentkezik, érthető hát, hogy az ember utánozza ezeket a hangokat, vagy mozgást, cselekvést, állapotot idéz föl

A szó hangzásával: csitt, zsong, bóbiskol stb.

Az új szavak nagy része a szóalkotás különféle módjaival keletkezik. A szóalkotás leggyakoribb módja a szóképzés és a szóösszetétel. Ezekben az esetekben a nyelv a saját erejéből – az évezredek során kialakult belső törvényszerűségei szerint – a már meglévő szavak és szóelemek felhasználásával hoz létre új szavakat.

A szóképzés

A szóképzés olyan szóalkotási művelet, amikor egy alapszóhoz képzőt illesztünk, s ilyenkor képzett, vagyis származékszó jön létre. Az ily módon képzett szó további származékoknak (továbbképzett és többszörösen továbbképzett szavaknak) lehet az alapszava.

Alapszó	Képzett szó	Továbbképzett szó	Többszörösen továbbképzett szó
hal→ ír→	halász→ írás→	halászat→ írásos→	halászati írásossági

A képzett szó szófaja megegyezhet az alapszóéval (írogat, mezőség, kékes stb.), de el is térhet tőle (alkotmány, tanulékony, építész, lakatos). A képzett szó szófaja szerint beszélhetünk igeképzésről és névszóképzésről.

Igét képezhetünk:

- igéből (másolat, neveltetik, ígérkezik, tanulhat, csapong, dobban);

- névszóból (tégláz, egyesít, sokall, részesül).

Névszót képezhetünk:

- névszóból is (főnév > főnév: kenyérke, melléknév > főnév: ifjúság, főnév > melléknév: fővárosi, számnév > számnév: heted stb.);

- igéből is (főnév:rendezvény, nézet; melléknév: tanulékony, óvatlan).

Külön csoportot alkotnak az igenévképzők (főnévi: -ni; melléknévi: -ó, -ő, -t, -tt, -andó, --endő; határozói: -va, -ve, -ván, -vén).

A szóösszetétel

A szóösszetétel esetében új jelentés kifejezésére két szót, elő- és utótagot kapcsolunk össze. E szóalkotási művelet eredménye az összetett szó. Többszörösen összetett szó akkor keletkezik, ha az előtag vagy az utótag (esetleg mindkettő) már maga is összetett szó.

Előtag + utótag	Összetett szó	Többszörösen összetett szó
divat + lap játszó + tér	divatlap játszótér	divatlapszerkesztő gyermekjátszótér

Az összetett szó jelentése

- eltér az összetevő tagok jelentésétől vagy

- éppenséggel egészen távol esik tőlük (tyúkszem, ökörnyál).

Több régi keletű összetett szóban már elhomályosultnak érezzük az elő- és utótagot

(jámbor

Az összetett szó szófaji hovatartozását az utótag szabja meg.

Az elő- és utótag nyelvtani viszonya alapján mellérendelő és alárendelő összetett szavakról beszélünk.

Mellérendelő: két egyenrangú, azonos szófaj és mondatrész szerepet betöltő összetett szavak.

Fajtái:

szókettőzés: vagy-vagy, alig-alig, körös-körül

ikerítés: egy szó+ hangalak tekintetében módosított változata, pl. mendemonda, csigabiga

valódi mellérendelő szavak, pl. adásvétel, rúgkapál/, búbánat.

Alárendelő: az előtag mondattani értelemben alá van rendelve az utótagnak.

Fajtái: alanyos (mennydörög mi dörög?), tárgyas (igazmondó mit mondó?), határozós (színdús miben dús?), jelzős (drágakő milyen kő?).

Az alárendelő összetett szavak jelöltek vagy jelöletlenek, aszerint, hogy tartalmaznak-e olyan ragot, amely megmutatja, milyen mondatrészviszonyt fejez ki az előtag.

Például:

- jelölt: jótáll (tárgyas), észrevesz (határozós), hazánkfia (birtokos jelzős);

- jelöletlen: szénégető (tárgyas), mélyhűtött (határozós), könyvcím (birtokos jelzős) stb.

Az alárendelő összetett szavak sajátos csoportját képezik a jelentéstömörítő összetételek:

csak hosszabb kifejezéssel lenne leírható – pl. munkaképesség – munkára való képesség

A szóalkotás ritkább módjai:

szóelvonás – kapál> kapa

szórövidülés – laboratórium >labor

szóvegyülés – ordít+ kiabál= ordibál

szóhasadás – nevel~ növel, család~cseléd

ritka – népetimológia tuberose/latin/> tubarózsa

- szándékos torzítás – nyögdíjas

elavultak felújítása – hon

tájszóból közszó - betyár

A mozaikszók hosszabb kifejezések betűiből vagy részleteiből összevont szavak. Leginkább a tulajdonnevek, azokon belül is az intézménynevek között gyakoriak. Például OSZK (Országos Széchényi Könyvtár), Ofotért (Optikai, Finommechanikai és Fotocikkeket Értékesítő Vállalat).

A mozaikszavak három nagy csoportba sorolhatók: betűszók, szóösszevonások, egyéb mozaikszók.

Ha a mozaikszó csak kezdőbetűkből áll, betűszókról beszélünk (például BKV, EMKE). A kezdőbetűk az összetételi tagok kezdőbetűi is lehetnek, például HVG: Heti Világgazdaság, MÁV: Magyar Államvasutak, HÉV (Helyiérdekű Vasút). A betűszók köznevekből is eredhetnek, például áfa, tb, gyed; ezeket kisbetűvel írjuk. A betűszókat, ha alakjuk megengedi, összeolvassuk (például MÁV, ENSZ), másokat betűnként ejtünk (például OSZK, kft.). – Ha a rövidítéseket nem teljes alakjukban ejtjük, azokból is betűszók válhatnak: kb. (mint [kábé]), pzs (mint [pézsé]), rt. (mint [erté]), kft., bt.

A szóösszevonás a kezdőbetűnél hosszabb részleteket olvaszt egybe kifejezésekből, például Mahart, Malév, Közért (ma már köznévként is: közért), Ofotért, Mokép, maszek, trafó, viszlát. Reklámcélból a csupa nagybetűs írás is elfogadható.

Egyéb mozaikszók közé soroljuk azokat az intézményneveket, melyek a teljes névből a tájékoztatást szolgáló egész szavakat őriznek meg, például Ceglédtej, Dunahús, Budataxi. Ez a mozaikszók legfiatalabb csoportja.

Az egyszerű mondat részei, felépítése. [nyelvtan]

Az egyszerű mondat részei, felépítése. A mondat a szöveg egysége, viszonylag önálló, kerek egész. A mondat építőelemei a szavak, melyek bizonyos nyelvtani kapcsolatban állnak egymással..

A magyar helyesírás alapelvei[nyelvtan]

A magyar helyesírás alapelvei

A helyesírás fogalma:

A helyesírás gondolatainak írásos rögzítésekor a mondanivaló értelmes, gondolattükröző, a kommunikációs célnak leginkább megfelelő kifejezését segíti.hangjelölő és értelemtükröző jellegű. Maga a helyesírás szó Révai Miklós 18. századi nyelvtudós alkotása. A görög-latin eredetű ortographia szó is a helyes írás jelentésű szavak összetételéből keletkezett. A magyar helyesírás

A helyesírás funkciója:

A világon kb. 6000 nyelv létezik, de csak 100-nak van írásrendszere. Jóval több analfabéta (az írást nem tanult ember) él a világon, mint ahányan tudnak írni, és az írástudók kb. fele helytelenül ír. A számítógépes szövegszerkesztés korában csökkenni látszik a helyesírás tanulásának szerepe, hiszen a helyesírás-ellenőrőz programok megkönnyítik életünket. Ám a programokat is emberek alkotják, így hibázhatnak, ismereteik hiányosak lehetnek, vagy meggátol(hat)nak bennünket gondolataink értelem tükröztető jellegének szabad ábrázolásában.

A helyesírás egyéni sajátossággá is válhat, amiről – a kézíráshoz hasonlóan – felismerhető a személyiség. Természetesen ahhoz, hogy „szabadon” kezeljük a helyesírást, ismernünk kell alapvető törvényszerűségeit, amelyeket alkalomadtán tudatosan változtathatunk meg. Kezünkből kiadott írásos szövegeinkben „bizonyítványt” állítunk ki magunkról (kulturáltságunkról, műveltségünkről, ízlésünkről, tájékozottságunkról, személyiségünkről). Tehát célszerű megtanulni a helyesírás rendszerét, és ha már kiválóan ismerjük, akár meg is változtathatjuk egyéni használatunkban, természetesen csak akkor, ha következetesen és funkcionálisan helyesen alkalmazzuk a változtatásokat. Különben értelmetlen módosítani.

A magyar helyesírás története:

A magyar írás latin betűs írás. A magyar helyesírás történetének kezdetén a szöveget írók arra törekedtek, hogy minél pontosabban alkalmazzák a latin írásjeleket a magyar hangrendszerre. Az írást átültető magyarországi papság ráadásul német, olasz vagy szláv volt. Ezért ingadozott századokon át a z, a zs, a ty vagy a gy hangok jelölése. A helyesírás lassan, de követi a nyelvi változásokat.

A latin betűs írás mellett – elszigetelt jelenségként – terjedt a magyar rovásírás, amely a kelet-európai rovásírásnak egy sokat módosult, kései, Kárpát-medencei változata. Egyes kutatók szerint a rovásírást feltételezhetően az egész magyarság használta. A magyar rovásírás emlékei főként a 15. századból maradtak fent, elsősorban Erdély területén. A legismertebbek talán a Nikolsburgi ábécé vagy a Marsigli-féle naptár. A székelyek körében a rovásírás egészen a 17. századik élt.

A középkori rendszerek kora A 11. századtól az 1530-as évekig	Az újkori rendszerek kora Az 1530-as évektől 1832-ig (az első helyesírási szabályzat megjelenéséig).	A legújabb kori helyesírás 1832-től napjainkig
A nyelvemlékekben a hangjelölés ingadozó, akár egy kéziraton belül is. (pl. HB feleym, neki)	A könyvnyomtatás terjedése meghozta az igényt az egységes hangjelölésre.	A letisztulás, megállapodás időszaka.
Meghatározó a királyi kancellária helyesírása. Egységesítik az írást az oklevelek kiállításához.	Vallási felekezetek szerint kétféle írásgyakorlat alakult ki. A protestáns (Károli Gáspár: Vizsolyi Biblia, Szenczi Molnár Albert: Zsoltároskönyv, Nyelvtankönyv, Dévai Bíró Mátyás: Ortographia) És a katolikus helyesírás (Káldi György, Pázmány Péter írásai).	A Magyar Tudományos Társaság (az akadémia elődje) kiadja az első helyesírási szabályzatot 1832-ben. Ma (1984 óta) ennek a 11. átdolgozása van érvényben. Szerk. Fábián Pál, 299 pontban tartalmaz helyesírási szabályokat, ezenkívül szótárt és tárgymutatót.
A Husz Jánosról elnevezett Huszita Biblia íródásakor újszerű hangjelölést vezetnek be. Ez huszita vagy mellékjeles helyesírás, amelyben a latin betűktől eltérő hangokat mellékjelekkel látják el.	Ypszilonista-jottista háború: A kiejtés ill. a szóelemző írásmód képviselőinek harca, Pl.: aggya - adja, Verseghy Ferenc kontra Révai Miklós. Utóbbiak győztek, mivel Kazinczy a j-s írásmódot fogadta el.	Helyesírási kéziszótár (1988) Magyar helyesírási szótár (1999) Különböző szaknyelvi helyesírási szótárak.

Helyesírási alapelvek:

Egy-egy szó írásában akár több alapelv is érvényesülhet. A helyesírás nem cél, hanem eszköz, az akadálytalan nyelvhasználatot kell szolgálnia. A nemzeti kultúra egységének megóvása és a mindennapi nyelvhasználat minél következetesebb, pontosabb szolgálata megköveteli a helyesírásban az állandóság és a változás egyensúlyát. Elsősorban nem különálló szabályokat kell megtanulnunk, hanem helyesírásunk logikáját, értelemtükröző jellegét kell megértenünk. Elsősorban értelmes, gondolatainkat pontosan megfelelő írásra kell törekednünk.

Kiejtés elve	Szóelemzés elve	Hagyomány elve	Egyszerűsítés elve
A tőszavakat, illetve toldalékokat általában úgy írjuk le, ahogyan ki is ejtjük őket. Pl.: körte, szék, alma, -ban, ság	A toldalékos (képzett, jelezett, ragozott), illetve az összetett szavakban általában feltüntetjük az összetevő morfémákat (tehát a szótőt + toldalékokat, illetve az összetett szavakat, Pl.: látja, szabadság, tősgyökeres)	A máig megőrzött írásmód sem kiejtés, sem a szóelemzés elvével nem magyarázható. Különösen a régi családnevek írását tartjuk tiszteletben, illetve a hagyományos ly írását, Pl.: Dessewffy, Batthyány, király, hely, stb…	A hosszú kétjegyű mássalhangzókat nem teljes alakjukban kettőzzük meg, hanem egyszerűsítve. Három azonos mássalhangzót nem írunk le egymás mellé még akkor sem, ha szóelemzés ezt megkívánná, pl.: füttyent (és nem fütytyent), címzettől (és nem címzetttől) Keresztneveknél: pl. Mariannal Vezetékneveknél: Kiss- sel Összetett szavaknál: Jegygyűrű, balett- táncos

A határon túli magyar nyelvhasználat főbb adatai, tendenciái [nyelvtan]

A határon túli magyar nyelvhasználat főbb adatai, tendenciái

„Az etnikai egység kérdésében mindenekelőtt a nyelvhez kell felvilágosításért fordulni; ennek vallomása minden másnál döntőbb.”

(Ferdinand de Saussure)

A kisebbség fogalma

A nem anyanyelvi területen élő népcsoportokat hívjuk kisebbségnek. Nemzetiségi, nyelvi és vallási kisebbségekről szoktunk beszélni. A kisebbségek kulturális autonómiára törekednek (kultúrájuk, művészetük, vallásuk szabad, anyanyelven való gyakorlása; anyanyelvi oktatás az óvodában, iskolában, esetleg egyetemen; az anyanyelv használatának joga a közéletben, anyanyelvi névhasználathoz való jog, anyanyelvi tömegtájékoztatás stb.).

A határon túli magyarok csoportjai

A világon kb. 14 millió magyar anyanyelvű ember él. Magyarország határain túl kb. 4 millió ember tekinti magát magyarnak, közülük legtöbben Kárpát-medencében, a történelmi Magyarország területén élnek.

A magyar nyelv anyanyelvi beszélőinek számát tekintve a világ közel 6000 nyelve közül a negyvenedik hely körül áll, a 67 európai nyelv sorában a tizenkettedik helyet foglalja el. A magyar anyanyelvűek ma két nagyobb tömbben élnek. Magyar népesség lakja a mai Magyarország területét és a magyar-német illetve magyar-horvát nyelvhatárnak a kivételével a határral érintkező keskenyebb-szélesebb sávot is. Ezen a területen hozzávetőlegesen 12-12,5 millió magyar él. A másik összefüggő magyar nyelvterület a Székelyföld, ahol mintegy 900 ezer magyar anyanyelvű (túlnyomórészt székely) él.

A magyarországi és a székelyföldi összefüggő magyar nyelvterületek mellett kisebb nyelvszigeteken, azaz szórványokban él a magyarság Ausztriában [Burgenland-ban], Szlovákiában [Felvidék], Ukrajnában [Kárpátalja], Romániában [Erdélyben] és Jugoszláviában [a Vajdaságban]. A történelmi Magyarországon kívül is élnek magyar anyanyelvűek, legtöbben az Amerikai Egyesült Államokban. Jelentős magyarlakta települések vannak Kanadában, Brazíliában, Argentínában, Ausztráliában. Sokan pedig más európai államokban élnek, pl. Németországban, Franciaországban, Svédországban, Nagy-Britanniában.

TÖRTÉNELMI KISEBBSÉG	BEVÁNDORLÓ MAGYAROK	SZÓRVÁNYMAGYARSÁG
A történelmi Magyarországtól elcsatolt területeken élő magyar kisebbség a Kárpát-medence területén. Őshonos magyarság, évszázadok óta eredeti lakóhelyükön élnek, pl. Erdélyben, Burgenlandban.	A Kárpát-medencén kívül élő magyarok. Gazdasági, politikai vagy egyéb okokból hagyták itt lakóhelyüket. Sokan 1956-ban vándoroltak el. Legrégebben elvándorolt csoportjuk a moldvai csángók, akik a 13.század végén hagyták el Közép-Erdélyt.	Nem magyar anyanyelvű állam hatósága alatt egy tömbben élő magyar közössége.

A kisebbségi helyzetben lévő nyelvcsoportok jellemzője: Az egyik nyelvet inkább a családi, köznapi, személyes kapcsolataikban használják, míg a másikat a munkahelyen, az iskolában és a közéletben. Ha a két nyelv ismerete nem azonos szintű, úgy megindul a szókölcsönzés az erősebből a gyengébbe. Olykor a nyelvtani rendszerre és a kiejtésre is hat (pl. moldvai csángók – román és magyar).

A határon túli magyar nyelvhasználat típusai

A határainkon kívüli magyarság döntő többsége kétnyelvű, az emigráns (bevándorló) magyarok a saját nyelvükkel nem is boldogulnának. Ez azt jelenti, hogy a magyar nyelvközösség harmada kétnyelvűnek tekinthető, egy statisztika szerint az 1980-as évek elején 4,5 millió volt a kétnyelvű magyarok száma. A magyarul is beszélő két- és többnyelvűek nyelvpárok szerinti gyakorisági listáján a magyart az első öt helyen a román, a szlovák, az angol, a szerb és a német nyelvekkel beszélik együtt. A kétnyelvűség természetes velejárója, hogy a mindenkori második nyelv hatással van a kétnyelvűek anyanyelvi nyelvhasználatára is, azaz a másik nyelvből szavakat, szerkezeteket stb. vesznek át.

Kettőnyelvűség	Egy nyelvnek két különböző változatát sajátítjuk el. (pl. a köznyelvet és egy nyelvjárást).
Kétnyelvűség (Két különböző nyelvet használ valaki.)	Egyéni kétnyelvűség Kétnyelvű lesz az a gyerek, akihez más nyelven beszél az anyja és az apja.
	Közösségi [kollektív] kétnyelvűség A kisebbségi helyzetben lévő nyelvcsoportok jellemzője. Az egyik nyelvet inkább családi, köznapi, személyes kapcsolataikban használják, míg a másikat a munkahelyen, az iskolában és a közéletben. Ha a két nyel ismerete nem azonos szintű, úgy megindul a szókölcsönzés az erősebbtől a gyengébbe. Olykor a nyelvtani rendszerre és a kiejtésre is hat.
Kevertnyelvűség	Nem állapítható meg, hogy a két nyelv közül melyiknek a nyelvtani rendszerét, szókincsét stb. használja valaki, annyira összeolvadt használatuk az illető nyelvhasználatában. (Kevert nyelvet használ.)

Nyelvváltozatok [nyelvtan]

Nyelvváltozatok

Minden nyelv különböző változatokban él. Több nyelvváltozatot (nyelvréteget) használunk. Például az egységes köznyelvet és valamelyik nyelvjárást vagy szakmánkat tekintve valamelyik szaknyelvet, életkorunkból adódóan esetleg az ifjúsági nyelvet. A nyelvváltozatokat nem lehet élesen elhatárolni egymástól, hatnak egymásra, az egyes ember nyelvhasználatában pedig összefonódnak. A köznyelv és egy adott nyelvjárás együttes használatából alakult ki az adott tájegység regionális köznyelve, amely átmeneti nyelvváltozat. A területi és társadalmi megoszlás szerint nyelvváltozatoknak jó esélyük van arra, hogy idővel önálló nyelvvé alakuljanak, különösen akkor, ha saját irodalmuk van, ez történt a holland, portugál nyelv esetén. A nyelvváltozatok hatására minden embernek kialakul a sajátos, csak rá jellemző egyéni nyelvhasználata (idiolektus), illetve egy adott, kisebb közösségre, családra jellemző családi (familiris) nyelvváltozat.

Nyelvváltozatok
Területi megoszlás szerint	Az egységesség igénye jegyében (normatív)	Társadalmi tagolódás szerint
Nyelvjárások A nyelv területi változatai. Elsősorban szókincsben és hangzókészletben térnek el a köznyelvtől (pl. északkeleti, mezőségi, csángó, dél-alföldi nyelvjárás). Kisebb mértékben nyelvtani rendszerük is eltérhet a köznyelvtől.	Köznyelv A nemzet nagy többsége által használt, beszélt igényes változata	Szaknyelv Egy-egy szakterület, tudomány saját szó- és kifejezéskészlete (szakszókincs) pl. orvosok, színjátszás, sportolók nyelve
	Társalgási nyelv A köznyelv kötetlenebb kevésbé igényes, családias változata.	Hobbinyelv Egy-egy szabadidős tevékenység, hobbi sajátos szó- és kifejezéskészlete
	Irodalmi nyelv A köznyelv írott változata. Jobbára a köznyelv szavait használja, de eredeti, művészi a szó- és szövegalkotása.	Rétegnyelv A nyelvnek életkor és társadalmi rétegek szerinti változata. Pl.: az ifjúság, az értelmiség nyelve.

Néhány rétegnyelv jellemzése (társadalmi tagolódás):

Az ifjúság nyelve	Gyorsan változik, jelentős a köznyelvre gyakorolt hatása. Stílusa határozott, őszinte, szókimondó, gyakran ironikus. Hangvétele időnként nyers vagy akár harsány. Pl.: doga, diri, kispályás,
Argó	A bűnözői csoport saját nyelvváltozata. A beavatottakon kívül más nem érti. Létrejöttének oka a lelepleződéstől való félelem, célja a csoporthoz tartozás kifejezése. Pl.: cucc, buli, kaja
Szleng	Az argó elemeinek bekerülése a köznyelvbe, illetve a társalgási nyelvbe. Cél az egyéni színezésmegtalálása, a stílus variálása, élénkítése, egyénisítése, a köznyelvi normától való elszakadás. Pl.:csaj, csóró, pia

Nyelvjárások

A nyelvnek földrajzi területekhez kötődő változatai. Hazánkban nincs olyan nagy különbség, mint pl. a német vagy az olasz nyelvben, ahol szinte meg sem értik egymást a különböző nyelvjárást beszélők. A magyar nyelvjárások főként hangzókészletben különböznek egymástól, szókincsükben és nyelvtani szabályaikat tekintve kevésbé. A nyelvjárások osztályozásával sok magyar tudós foglalkozott (pl. Deme László, Imre Samu) E két kutató rendszerében (A magyar nyelvjárások atlasz) 18 tiszta és 10 kevert nyelvjárástípust különít el.

Ezekből jellemez néhányat a következő táblázat.

A nyelvjárás neve	Területi behatárolása	Jellemzői
Nyugati	Északnyugat Dunántúl	Zárt e. Nyitódó kettőshangzók (pl. szó>szuo, lő>lüő) Sok helyzetben rövid magánhangzót ejtenek (pl. tiz, husz, tüz)
Dunántúli	Északkeleti Dunántúl	Zárt e. A főnévi igenév képzője: ni>-nyi, -nya
Déli	A Duna két oldalán Dél-Magyarországon	Zárt e helyett ő-zés (pl. öszik, mögy, szedök)
Tiszai	Tiszántúl középső része, a körös-vidék	Zárt e. Az ó,ő,é hangok helyén záródó kettőshangzót ejtenek (pl. jou, lőü) Erős í-zés (pl. felesíg, víres)
Palóc	A Dunakanyartól északra eső területek (pl. Nógrád megye)	Ajakkerekítés nélküli a. A köznyelvi á helyett rövid a hangot ejtenek. Az ly betű lágyított l-lel való ejtése.Ű hang helyett gyakran ejtenek i-t. (pl. kilső, siket) A val/vel rag nem hasonul az előtte lévő msh-hoz (pl. szekérvel)
Északkeleti	Északkelet-Magyarország	Az ó,ő,é helyén záródó ou, öü, éi van (pl. vaut-vout, szeép-széip) Gyakran megrövidül az í, ó, ő hang (pl. víz, út, szür) Kijelentő mód E/3-ban megjelenik az –n rag (pl. leszen, veszen, teszen)
Mezőségi	Erdély középső része	O helyett a hangot ejtenek (pl. malam, szaba) Hosszú mgh helyett annak rövidebb változata él a toldalékokban (pl. hazbol, mellöl) Az elbeszélő múlt megmaradása. (pl. mene, jövék)
Székely	Erdély déli része	A keleti székelyek nyelve sok hasonlóságot mutat a nyugat magyarországi nyelvjárással. O helyett a hang használata. Van elbeszélő (pl. mene) és régmúlt (pl. mentem volt) is.
Csángó	Székelyföld déli része és Moldva	Van beszélő múlt (pl. mene, kére)és régmúlt (pl. ment vala, kért vala )is.

Nemzeti nyelvi norma

A „norma” szó két különböző dologra utal. (közösségi norma, akadémiai norma)

Az intézményes norma képviselői a nyelvművelők, akik módosítani próbálják mindazoknak a nyelvhasználatát, akik nem megfelelő módon írnak és beszélnek

Minden beszélőközösségben létezik valamiféle, a helyességre vonatkozó, spontán megegyezés, nyelvi egyetértés, azaz közösségi norma.