A nyelv diakrón és szinkrón változásainak jellemzése [nyelvtan]

A nyelv diakrón és szinkrón változásainak jellemzése

„Az Alpok látképét lehetetlen lenne a Jura több csúcsáról egyidejűleg nézve megrajzolni; látképet csak egyetlen pontról lehet készíteni. Ugyanígy van a nyelv esetében is: akár leírni, akár a nyelvhasználat számára normákat adni csak úgy lehet, ha egy állapoton belül helyezkedünk el.”

(Ferdinand de Saussure)

A szinkrónia és diakrónia fogalma

A nyelv élete tükrözi egy nép történetének, az emberi gondolkodás és kommunikáció fejlődésének különböző állapotait, állomásait. Egy nyelvről úgy kapunk hiteles képet, ha figyelembe vesszük ezeket a változásokat, fejlődési tendenciákat is. „A nyelvi tények időbeli egymásutánja a beszélő számára nem létezik: az ő számára csak állapot van. A nyelvésznek, aki ezt az állapotot meg akarja érteni, szintén meg kell feledkeznie mindenről, ami azt létrehozza, és a diakróniáról nem szabad tudomást vennie. A beszélők tudatába csak úgy hatolhat be, ha a múltat figyelmen kívül hagyja.” A fenti idézet a szinkrón, tehát az egyidejű vizsgálati módszert mutatja be szemléletes hasonlattal. A következő pedig a diakrón vizsgálódást jellemzi: „Amikor a nyelvész a nyelv fejlődését követi, olyan mozgásban lévő figyelőhöz hasonlít, aki a Jura egyik végétől a másikig megy, hogy a kilátás eltolódásait feljegyezze.” Kétféle nyelvvizsgálati módszer létezik tehát. Az egyik, amelynek feladata egy bizonyos nyelvállapot leírása, függetlenül az előzményektől és a következményektől [egyidejű, szinkrón], és a másik, amely éppen ezeket az előzményeket és következményeket vizsgálja az egymásra következő nyelvállapotokban [történeti, diakrón]. A leíró módszer tehát „látképet” készít, a diakrón pedig összehasonlít, folyamatokat, tendenciákat állapít meg.

SZINKRÓN [leíró, egyidejű]	DIAKRÓN [történeti]
[görög szün ’együtt’ + kronosz ’idő’]	[görög dia ’át ,keresztül’ + kronosz ’idő’]
Egy adott korszak nyelvállapotának leíró vizsgálata.	A nyelv időbeli változásait vizsgáló nyelvtudományi módszer. Segítségével történik nyelvtörténeti korszakaink meghatározása, az azokban végbement és végbemenő nyelvi folyamatok vizsgálata.

A nyelvi változások módja

A változások először mindig a beszédben indulnak el, az új és a régi változat egy ideig együtt él, majd az új kiszorítja a régit (kihalás), vagy korlátozza a szerepét abban az esetben, ha életképesnek bizonyul, azaz a társadalom, a jelenségek, a nyelvhasználat stb. változása igazolja létét. Az alábbi táblázatok elsősorban diakrón tendenciákat tükröznek, de van közöttük ma is aktív változást bemutató. Az egykor élő lágy l hangnak (ly betűvel jelöljük) ma már csak nyomai vannak egyes nyelvjárásokban, ugyanakkor mai is teremtünk és alkotunk új szavakat. A külső, más nyelvekből átvett szavak jelensége is élő folyamat – a nyelvvédők éppen ennek megakadályozását szorgalmazzák – a nemzetközi műveltségszók, idegen szók átvétele, a tükörszók lefordítása manapság ambivalens magatartást vált ki a közvéleményből (nem feltétlen a nyelvészekből). A jelentésváltozások területe pedig a legaktívabb nyelvi folyamatok közé tartozik ma is.

A nyelvi változások színterei

1. Hangrendszer

A HANGVÁLTOZÁSOK KÉT CSOPORTJA
Szórványos Csak egy-egy szóra terjed ki.		Szabályos Minden szóra kiterjed.
Mássalhangzó rendszer	- Régiek hangok haltak ki pl. β, γ. - Mássalhangzók nyúlása > pl. középfok jele: b ~ bb; a múlt idő jele: t ~ tt ; valamint a t ~ tt határozórag stb. - A ly-t fokozatosan felváltja a j. - A XVI. Században alakultak ki az ősmagyar korban még hiányzó mássalhangzók: c, zs (az s zöngés párja), v, ty. XVI. század vége, megjelent a dz (a c zöngés párja), valamint a dzs hang. - A korszak elején még hanghelyettesítés pótolta a hiányzó mássalhangzókat a jövevényszavakban pl. a német: zapp(e) > csap (c helyett cs), az oszmán-török: jäb > zseb (dzs helyett zs) stb. - A szó eleji mássalhangzó torlódást a magyar nyelv feloldja pl.: a szláv: kral > király; a latin scola > iskola stb.
Magánhangzó rendszer	- Új hangok keletkeznek pl. ö, ő, a ,ó. - A magánhangzók egy fokkal nyíltabbá válnak pl. pukul > pokol, bolatin > Balaton: u>o>a. - A szóvégi magánhangzók eltűnnek pl. utu>út, varu>vár, feheru>fehér. - Ajakkerekítéssel képzett magánhangzók arányának növekedése pl. fist > füst. - Kettőshangzók (diftongusok) kialakulása, majd eltűnése>hosszú magánhangzókká alakulnak pl. ou>ó, iü>ő. - A finnugor nyelvek jellemző sajátossága a hangrend törvénye szláv: megya >megye; alán: ahszin > asszony. - A hangrend törvényszerűségeinek köszönhető a toldalékok több alakja: -nak, -nek, -val, -vel, -hoz, -hez, -höz. - Rövid magánhangzók megnyúlnak: -víz, tűz, lúd (vizes, vizek; züzes, tüzek; ludas, ludak) - malina > málna; palics > pálca stb. pl.

2. Szókincs

A SZÓKINCS VÁTOZÁSÁNAK KÉT IRÁNYA
Bővülés (gyarapodás)	Szűkülés (elavulás, kihalás)

A szókészlet gyarapodhat belső keletkezésű szavak révén a szóteremtés vagy a szóalkotás módszereivel, de bővülhet külső átvételek segítségével is, amikor más nyelvektől kölcsönöz szavakat. Ezek idővel vagy meghonosodnak a nyelvben, vagy kivesznek onnan. Szerencsés esetben egy arra a jelenségre alkotott magyar szó terjed el, amely kiszorítja az idegen színezetűt.

Gazdagodás – Kihalás

å æ

å æ

Belső Külső

å æ â

A már meglévő elemek, morfémák átalakítása.

Szóteremtés Hangutánzó Hangfestő szavak

Idegen szavak Jövevény szó (beépült a magyar nyelvbe) Nemzetközi műveltségszavak

â

szóalkotás

å â æ

szóképzés szóösszetétel ritkább szóalkotási módok

â

mozaik szavak

Belső keletkezés

Szóteremtés	Indulatszavak, hangutánzó és hangfestő szavak.
Szóalkotás	Képzés (termékeny ill. elavult képzők, az előbbit lásd a morfémák fejezetben).
	Ragszilárdulás: az alkalmilag a szóhoz illesztett rag az alapszó részévé válik pl. túl, rögtön, itt.
	Szórövidülés: úgy változik meg a szó alakja, hogy vagy csak a szó eleje vagy a vége marad meg pl. tulajdonos>tulaj, trolibusz>troli, eszpresszó>presszó.
	Elvonás: egy alapszót képzett vagy összetett szónak vélnek, s képszelt alapszavát, vagy végződését önállóan használják pl. kapál>kapa, parancsol>parancs, képviselő>képvisel.
	Szóhasadás: egy szónak két vagy több alakváltozata él egymás mellett, és idővel ezek a változatok jelentésben is elkülönülnek egymástól pl. csekély – sekély, vacok – vacak.
	Szóösszerántás: két különböző jelentésű szó hangalakjából keletkezik egy harmadik, az előzőektől eltérő jelentésű szó pl. cső + orr = csőr.
	Szóösszetétel - Szintagmatikus: alanyos, tárgyas, határozós, jelzős összetételek pl. időtálló, mákdaráló. - Jelentéssűrítő: pl. villanyszámla.
	Mozaikszó: leggyakrabban intézménynevek alkotásakor használatos szóalkotási mód. Alapvetően két típusa van: - Betűszó: a szavak első betűiből állnak össze, ejtésükkor a betűejtést alkalmazzuk pl. MÁV (Magyar Államvasutak), OTP (Országos Takarékpénztár), tv (televízió). - Szóösszevonás: a szó eleji betűcsoportokból állnak össze pl. MALÉV (Magyar Légitársaság Vállalat)

Külső átvétel

Jövevényszavak	Nem érezzük idegennek, hangzásuk hozzáidomult nyelvünkhöz. Alaktanilag beilleszkedtek. Alapjaivá váltak képzett vagy összetett szók alkotásának.
Idegen szó	Máig is őrzik az idegenes jelleget. Pl. rádió, márka, téma.
Nemzetközi műveltség szó	Nem egy nyelvből vettük át, hanem európai áramlásuk révén több irányból is eljutottak hozzánk. Eredetük: vagy arab, görög, latin vagy angol, francia, német, azaz kultúrát hagyományozó antik, illetve modern nyelvekből származnak pl. atom, energia, hotel, rádió.
Tükörszó	Egy idegen összetett szó elő- ill. utótagját lefordítjuk pl. Tiergarten = állatkert.

A jövevényszavakat annak megfelelően csoportosítjuk, hogy melyik nyelvből vettük át őket. Az alábbi táblázatban olyan nyelvek szerepelnek, amelyekkel a magyar nyelv élete során hosszabb-rövidebb ideig együtt élt, tehát ezektől kölcsönzött olyan szavakat, amelyek nyelvünkből még hiányoztak. Ezek a szavak később meghonosodtak, ezért nem érezzük már idegennek őket.

Iráni	Tej, tehén, vásár
Török	Kecske, szőlő, disznó
Szláv	Málna, búza
Német	Polgár, kastély
Latin	Iskola, templom, diák, papír
Francia	Kilincs, parfüm
Olasz	Pálya, lándzsa

3. JELENTÉSVÁLTOZÁSOK

A nyelvben végbemenő jelentésváltozások oka egyrészt a társadalom, a gazdaság és a gondolkodás fejlődése, másrészt a nyelvi rétegek közötti mozgás (a szlengből, vagy az irodalmi nyelvből szavak áramlanak be a köznyelvbe), harmadrészt pedig a szemléletes, újszerű kifejezések alkotására való igény. A folyamatos változás, a megújulásra való igény teszi élővé a nyelvet.

A jelentésváltozások folyamata az azonos szövegkörnyezetben (kontextusban) előforduló szavak kölcsönhatásán alapul. Először általában csak alkalmi jelentésmódosulás megy végbe, később állandósulhat a jelentésfejlődés. A jelentésfejlődés – mint általában minden nyelvi folyamat – két irányban mehet végbe: jelentésbővülés vagy jelentésszűkülés történhet. Legismertebb fajtáit az alábbi táblázat tartalmazza.

Valóság és a megnevezés módosulása	Ma több mindenre használják a szót, mint eredetileg pl. lábas, toll.
Nyelvi rétegek közötti mozgás	Pl. a szaknyelvből a köznyelvbe került kontár.
Metaforikus szóhasználat	Jelentésbővülés történt pl. hegyláb, a korsó füle.
Jelentéstapadás	Pl. farkas (farkas állat), tokaji (tokaji bor); az állat és bor jelentése hozzátapadt a jelzett szóhoz.
Metonímián alapuló jelentésváltozás	Pl. cserép, üveg; az anyag a belőle készült tárgyat is jelenti.
Absztrahálódás	Konkrétból elvonttá válás pl. a tapasztal ige eredetileg tapogat jelentésben élt.
Jelentésmegoszlás [szóhasadás]	Két alakváltozat létezik, majd külön-külön mást kezd jelenteni pl. érem – érme, csekély – sekély.
Köznevesülés	Tulajdonnévből köznév lesz pl. Attila>atilla, Káin>kaján.

4. A NYELVTANI RENDSZER VÁLTOZÁSA

Jóval lassabban, de jelenlévő változás. Nyelvünk eddigi élete folyamán lezajlott vagy jelenleg végbemenő legfontosabb változások:

§ Bonyolultabbá és egyszerűbbé is vált a magyar nyelv.

§ Jelöletlen kapcsolatok is jelöltté váltak.

§ A viszonyok gyarapodtak.

§ Birtokos személyjelek kialakulnak.

§ A határozószók és viszonyszók szófaji kategóriája megjelenik.

§ Többes szám, birtokviszony megjelenése.

§ Kötőszavak kialakulása.

§ Rag és névutó rendszer bővülése.

§ Névmási rendszer kialakulása.

§ A grammatikai (nyelvtani) eszközök folyamatosan bővülnek.

§ Az igeragozás kialakulása személyes névmásból pl. lát + te > látod.

§ Az igeidők száma csökkent: kihalt az elbeszélő múlt és régmúlt pl. látá, látta volt.

§ A magyar nyelv külön életében sok igekötő, névutó, kötőszó, határozói igenév jött létre.

§ A ragok készlete gyarapodik.

§ Az egyszerű mondatszerkesztés bonyolultabbá válik, előtérbe kerül az összetett mondatok, a mellé- és alárendelő viszonyok használata.

A NYELV, MINT JELRENDSZER [nyelvtan]

A NYELV, MINT JELRENDSZER

"Jel az, ami az érzékelésnek önmagát, a léleknek pedig önmagán kívül valami egyebet tár elébe. "

(Szent Ágoston)

A JELRŐL ÁLTALÁBAN

A szakértők többféleképpen határozzák meg a jel fogalmát, de abban mindenki egyetért, hogy a jel mindig valamilyen önmagán túli valóságra utal. Gyakorlatilag bármi lehet jel pl. a kék szín a térképeken, egy sípszó egy mérkőzésen, egy kérdőjel a mondat végén. Minél inkább jel valami, annál inkább közmegegyezés, konvenció kapcsolja össze azzal, amire vonatkozik.

A jeleket „lefordítjuk”, jelentésüket megfejtjük, és ösztönösen, vagy tudatosan felhasználjuk. A jelek felhasználásuk során jelzésekké válnak. Vannak egyedi, egyéni jelek, de a jelek többsége egy-egy nagyobb rendszerbe, jelrendszerbe illeszkedik.

JEL		JELZÉS	JELRENDSZER
A valóság egy darabjának felidézője		Üzenet, tájékoztatás.	Rokon jelzések gyűjtőtábora.
JELÖLŐ	JELENTÉS
Amit érzékelünk (látunk, hallunk, stb.). Pl.: STOP feliratú KRESZ-tábla H-betű	Amit kifejez a jelölő. Amire a jelet használjuk. Pl.: Elsőbbségadás kötelező Kórház / helikopter-leszálló

A JELEK TULAJDONSÁGAI

• Érzékszerveinkkel felfoghatók (láthatóak, hallhatóak, tapinthatóak stb.).
• Önmaguknál mindig többet jelentenek.
• Létrehozásuk absztrakción (elvonatkoztatáson) alapul.
• Az általánosítás, az osztályok közös nevei dolgok milliói között segítik az eligazodást.
• Csak az emberek közötti érintkezésben tölthetik be lényegi szerepüket, a jelzést.
• Sohasem elszigeteltek, mindig egy kisebb-nagyobb közösség használja őket. A közösség minden tagja elfogadja.
• Lényegi szerepük a jelzés, a tájékoztatás. Ez a tulajdonságuk - ha nem is akaratlagosan - érvényes az ún. "véletlen jelek" -re is, pl. a lábnyomok.
• Egy jelrendszer tagjai.

A JELEK CSOPORTOSÍTÁSA

A jelölő és a jelölt viszonya alapján három csoport különböztethető meg. A csoportosítás szempontja, hogy a jelölő, tehát az érzékelhető hangsor, kép stb. mennyire önkényes, vagy mennyire hasonlít az ábrázolt jelenségre. Hasonlóságról beszélünk, amikor a jelölő látványa, hangja stb. teljes egészében felidézi a jelentést [ikon]. Kapcsolatról, amikor tartalmi érintkezés van jelölő és jelölt között [index]. Társadalmi megállapodásról, amikor a jelölő önkényes kitalálás eredménye, semmilyen összefüggés nincs a jelölttel

HASONLÓSÁG [IKON]	ÉRINTKEZÉS, KAPCSOLAT [INDEX]	TÁRSADALMI MEGÁLLAPODÁS [SZIMBÓLUM]
A jelölő felidézi a jelentést, hasonlít rá. (pl. a közlekedési lámpa tilos mezőjében szereplő álló és a szabad mezőben levő lépő emberalak)	A jelölő nem közvetlen hasonlóság alapján idézi fel a jelentést, de közöttük kapcsolat, tartalmi érintkezés van. (pl. a járművek számára égő közlekedési lámpa zöld mezőjében szereplő előre és jobbra mutató nyíl jelzi, hogy ebbe a két irányba haladhatnak)	Jelölő és jelölt viszonya pusztán az emberek közötti (társadalmi) megállapodáson alapul. (pl. a közlekedési lámpák színei)

A NYELV FOGALMA

A nyelv a legegyetemesebb, leggyakrabban használt jelrendszer. Egy nagyobb közösségé, általában egy nemzet tulajdona. A külső és belső valóságot minden más jelrendszernél pontosabban fejezi ki. Rendszer jellege a változtatható jelek, és a viszonylag állandó szabályrendszer összekapcsolásából adódik. A nyelv alkalmazása, azaz a beszéd és az írás tulajdonképpen a megfelelő nyelvi jelek kiválasztását és a megfelelő szabályok segítségével való összekapcsolását jelenti.

A NYELV RENDSZER JELLEGE

A nyelv legkisebb elemei a fonémák (a beszédben hang, az írásban betű alakjában találkozhatunk velük). Egyes nyelvészek szerint a fonéma nem önálló nyelvi jel, csak jelelem, mivel nincs önálló jelentése. A legkisebb, önálló jelentéssel is rendelkező nyelvi jelek a morfémák, amelyeknek összekapcsolásával értelmes szavakat, szószerkezeteket, tagmondatokat, mondatokat, bekezdéseket és szöveget hozhatunk létre, ezek már általunk szerkesztett nyelvi jelek.

JELEK			SZABÁLYRENDSZER
Szinakrón és diakrón módon (is) változnak			Viszonylag állandó. Jóval lassabban változik, mint a jelek csoportjai. Vörösmarty Mihály szerint ez a nyelv "csontozata".
FONÉMÁK	MORFÉMÁK	SZERKESZTETT JELEK
Nincs önálló jelentésük, csak jelentés-megkülönböztető szerepük van (pl. bár-kár-nyár-vár).	Önálló hangtesthez önálló jelentés járul. abszolút szótövek toldalékok (képző, jel, rag)	szó szószerkezet [szintagma] tagmondat mondat bekezdés szöveg

Jó tanácsok [irodalom]

Jó tanácsok

Szövegértés

• Elsőként úgy olvassa el a szöveget, hogy próbálja megérteni, mi a fő témája, és melyek a résztémái!
• Azután olvassa végig a szöveggel kapcsolatos feladatokat! Oldja meg közü­lük azokat, amelyekre már az első elolvasás után tudja a választ!
• Addig olvassa újra a szöveg részleteit, ameddig minden, az egyes részekhez kapcsolódó feladatot meg tud oldani!
• Minden esetben pontosan azt tegye, amit az utasításszöveg kér!
• Válaszait világosan, szabatosan fogalmazza meg!
• Ügyeljen a helyesírásra!

Az érvelő fogalmazás

• Ha szövegrészlet (idézet, mottó) alapján ír érvelő szöveget, elsőként értel­mezze, mi a szöveg legfontosabb gondolata!
• Gondolja végig azt, mivel ért egyet, mit cáfol, mivel egészíti ki az idézett szöveg tartalmát! Hogyan tudná a témát más oldalról megközelíteni?
• Ha kérdésre kell válaszolnia, próbáljon állító és cáfoló választ is adni! Majd mérlegelje, hogy melyik tükrözi inkább a véleményét!
• Ha tételmondatot kap az érvelő fogalmazáshoz, döntse el, hogy elfogadja-e vagy cáfolja a tételmondat tartalmát!
• Bármelyik úton is indul el, először gyűjtse össze és csoportosítsa a véleményét bizonyító különféle ötleteket kulcsszavakban!
• Válogasson az összegyűjtött érvötletek közül aszerint, hogy melyek az erősebb érvek!
• Tervezze meg, hogyan halad az érvelésben! Keretes vagy a fokozásos érvelést alkalmazzon!
• Kezdje hatásos kérdéssel, kijelentéssel, problémafelvetéssel!
• Utaljon a kifejtés menetére az elővázlatban!
• Építsen be a fogalmazásba többféle érvelési módot, többféle érvtípust, saját példát!
• Egyszerűen, világosan fogalmazza meg a véleményét! Ha szükséges, értel­mezze a tételben előforduló főbb fogalmakat!
• Ne ugyanazt a véleményét fogalmazza meg többféleképpen, inkább igyekez­zen változatos érvekkel bizonyítani!
• Ha tud, idézze szó szerint mások véleményét a témáról, hivatkozzon adatokra, kutatási eredményekre, irodalmi példákra!
• A cáfolat célja a saját vélemény megerősítése. Ezért a cáfolat után tömören ismételje meg a véleményét!
• Alkalmazzon a szövegben többféle stíluseszközt: hasonlatot, példázatot, me­taforát, párhuzamot, ellentétet, felsorolást, fokozást!
• Kérdezzen többféleképpen a szövegben: tegyen fel problémafelvető kérdést; kérdezzen azért, hogy utána megadja a választ; fogalmazzon meg nyitva ha­gyott retorikai kérdéseket!
• Ha szükséges, foglaljon össze a szöveg végén!
• Zárja fogalmazását egy újabb hatásos érvvel vagy idézettel, saját véleményének frappáns megfogalmazásával, humoros közléssel, a téma továbbgon­dolásával, cselekvésre buzdítással vagy kérdéssel!

Az érvelő szöveg szerkezete

Bevezetés: problémafelvetés, témamegjelölés, elővázlat.

Tárgyalás: a vélemény megfogalmazása;

a tétel fontosabb fogalmainak az értelmezése;

a vélemény bizonyítása példával, többféle érvvel;

a saját vélemény megerősítése, és ha a gondolatmenet úgy kívánja;

az ellenvélemény cáfolata.

Befejezés: összegzés, a téma továbbgondolása, érzelmi zárás

(idézet, kérdés, felhívás, humor stb.).

Egy mű értelmezése, értékelése

Elemzésében következetesen tartsa szem előtt az adott feladatot!

Háttérként legyen tisztában:

• a tárgyalt alkotás műfaji sajátosságaival,
• témájával,
• ihlető élményével!
• Terjedjen ki a figyelme:
• az alkotó feltételezett céljára,
• a mű üzenetére,
• a cím szerepére a szöveg értelmezésében,
• az alkotás általános hangulati hatására,
• a mű szerkezeti felépítésére,
• a szerkezeti egységek egymáshoz való viszonyára
• az egyes szerkezeti egységek külön-külön jellemzőire!
• Az epikus művek elemzése során tanácsos kitérnie:
• az elbeszélő, leíró és a párbeszédes részek arányára, az arányok által kiváltott gondolati és hangulati hatásra,
• az elbeszélő részek hangnemére, az író előadásmódjára.
• a leírások funkciójára és hangulati elemeire,
• a párbeszédek tartalmára, hatására, hangulatkifejező vagy jellemző erejére,
• a jellemábrázolás egyéb eszközeire,
• a főhős jellemére, tetteinek mozgatóira (a lélekrajzra),
• a külső vagy belső konfliktus jellegére, eredetére, fokozódására vagy oldódására,
• a főhős és más szereplők viszonyára,
• a műben lezajló folyamatokra és a végkifejletre.
• A lírai alkotások elemzése során tanácsos figyelembe vennie a hangulati hatást keltő és a gondolatot erősítő nyelvi eszközöket:
• a szóképeket (a metaforát, a metonímiát, a szinesztéziát stb.),
• az alakzatokat (az ellentétet, a párhuzamot, a felsorolást, a halmozást. a fokozást stb.),
• a zenei eszközöket (a ritmust, a rímet, az alliterációt, a hangutánzó szavakat stb.),
• a szerző szóhasználatát (igék, névszók, jelzők),
• a mondatszerkezeteket.
• Mellőzze a felesleges életrajzi adatokat!
• Vigyázzon a szerkezeti arányokra!
• Kerülje az epikus mű cselekményének részletes ismertetését, csak egyes cselekményegységekkel igazolja állításait!
• Kerülje a lírai művek „prózára fordítását"!
• Az állításait támassza alá idézetekkel! Ha szükséges, fogalmazza meg, hogy mit kíván igazolni az idézett sorokkal!
• Használja pontosan az irodalomelméleti fogalmakat, szakkifejezéseket!
• A nyelvi, művészi eszközökről nem elég megállapítani, hogy „vannak benne..."! Azt is vizsgálja meg, hogy mi a funkciójuk, hogyan hatnak!
• A stíluseszközök hiánya is stíluselem, jelentése lehet.
• A befejezésben csak azt összegezze, amit az elemzés valójában bizonyított is!
• Ne feledje! A jó dolgozat egyéni gondolatokról és érzelmekről tanúskodik, és hangvétele is tükrözi írójának személyiségét.

Összehasonlító elemzés

• Elsőként olvassa el figyelmesen az összehasonlításra vonatkozó feladatot!
• Mielőtt megfogalmazná gondolatait, olvassa el külön-külön mindkét alkotást!
• Olvasás közben terjedjen ki a figyelme a két mű közös és eltérő vonásaira egyaránt!
• Gondolkodjon el mind az eltérő, mind a közös vonások kiváltó okairól!
• Az ilyen típusú fogalmazások legkényesebb pontja a logikai felépítés. Az összehasonlítás megfogalmazása előtt készítsen egy jól felépített, alaposan átgon­dolt vázlatot, amely pontosan rögzíti a dolgozat logikai menetét!
• Ha a dolgozatban egymást követően szeretné elemezni a két művet, a másodikról szólva mindig utaljon vissza az előző alkotásról leírtakra!
• Ha a két művet folyamatosan egymás mellé helyezve elemzi, nagyon ügyeljen az összehasonlítás szempontjainak határozott kiemelésére!
• A befejezésben ne feledje el tömören összegezni az összehasonlítás során szerzett tapasztalatait! Itt kell jól körülhatárolt választ adnia a címben foglalt kérdésre is.

SZÖVEGALKOTÁS [irodalom]

II. SZÖVEGALKOTÁS

1. Érvelés

A sors, a végzet sok ember szerint játszik fontos szerepet életünkben. Mennyiben irányíthatjuk saját sorsunkat, s mennyiben befolyásolhatják azt a körülmények, a végzet? Fejtse ki véleményét! Érvelésében hivatkozzon irodalmi példákra (a ma­gyar és a világirodalom lírai, epikai és drámai műveiből meríthet)! írása ne haladja meg a 4 oldalnyi terjedelmet!

Megközelítési lehetőségek, lehetséges tartalmi elemek

Bevezetés: A tanuló véleménye a sors, a végzet szerepéről

Tárgyalás: a téma kifejtése

a görög sorstragédiák (pl. Szophoklész: Antigoné, Oidipusz király) sze­rint a végzetet nem kerülhetjük el

az istenek szerepe Homérosz eposzaiban

Petőfi költészetében fontos a sors, de az ember választhat a lehetőségek közül; a nagy egyéniségek szerepe, a nép vezérei (pl. Sors nyiss nekem tért...; A XIX. század költői; Egy gondolat bánt engemet...)

Madách Tragédiájában az ember alapvetően természeti lény; tehát - ezt nem feledve - kell kialakítania és elérnie céljait, s így morálisan csak egyet tehet: küzdhet

Jókai nőalakjai gyakran a végzet asszonya, pl. Plankenhorst Alphonsine, Athalie

Mikszáth müveiben a végzet gyakran jut kulcsszerephez. A hősök a kiszámít­hatatlan sors foglyai, pl. Az a fekete folt; A Noszthy fiú esete Tóth Marival

Kafka hőse Az átváltozásban addigi életének köszönheti, hogy féreggé változott

a háború mint sorsformáló erő, pl. Örkény: Tóték; Radnóti versei

Németh László asszonyalakjai önpusztító sorsokat képviselnek, pl. Iszony; Gyász

a mai, modern kor: az egyéni érdekek önző hajszolása vagy túlzott fontos­ság a természetfeletti erőknek; sorsunkat egyre inkább a saját kezünkbe akarjuk venni

Befejezés: kitekintés, a globalizáció, az informatikai forradalom hatása életünkre

Idézetek : Az Ember tragédiájából [irodalom]

Első szín

• „Dicsőség a magasban Istenünknek,
  Dicsérje őt a föld és a nagy ég,
  Ki egy szavával híva létre mindent
  S pillantásától függ ismét a vég.” /Angyalok kara/
• „Be van fejezve a nagy mű, igen.
  A gép forog, az alkotó pihen.” /Úr/
• „Győztél felettem, mert az végzetem,
  Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
  De új erővel felkeljek megint.
  Te anyagot szültél, én tért nyerék” /Lucifer/
• „Az élet mellett ott a van a halál,
  A boldogságnál a lehangoltság,
  A fénynél árnyék, Kétség és remény.” /Lucifer/
• „E két sudár fát a kellő közepén
  Megátkozom, aztán tiéd legyen.” /Úr/
• „Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagyúr-
  S egy talpaltnyi föld elég nekem.
  Hol a tagadás lábát megveti,
  Világodat meg fogja dönteni.” /Lucifer/

Második szín

• „Más szellem óvja csábgyümölcseit,
  S halállal hal meg, aki élvezi.” /Úr/
• „Én meg, ha ott fenn a dics elborul,
  Itt lenn találom azt szemedben, Ádám.” /Éva/
• „Küzdést kívánok, diszharmóniát” /Lucifer/
• „Egyúttal olyanná is alkotott,
  Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon.” /Éva/
• „A tett halála az okoskodás.” /Lucifer/
• „Legyünk tudók, mint Isten.” /Ádám/
• „Ádám, Ádám! Elhagytál engemet,
  Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban.” /Úr/

Harmadik szín

• „…A nagy világ helyett
  E tér lesz otthonom.” /Ádám/
• „…közénk varázslom
  A veszett Édent.” /Éva/
• „… Önmagam lennék
  Énistenemmé, és amit kivívok,
  Méltán enyém. Erőm ez, s büszkeségem.” /Ádám/
• „Vagyok”- bolond szó. Voltál és leszesz.
  Örök levés s enyészet minden élet.” /Lucifer/
• „Nem az idő halad: mi változunk,
  Egy század, egy nap szinte egyre megy.” /Lucifer/

Negyedik szín

• „…-Milljók egy miatt.” /A rabszolga/
• „…-A milljók egy miatt-” /Ádám/
• „Fülemben cseng még: milljók egy miatt.
  E millióknak kell érvényt szereznem.
  Szabad államban - másutt nem lehet” /Ádám/

Ötödik szín

• „… miért is éljek,
  Midőn látom, mi dőre a szabadság,
  Melyért egy életen küszködém keresztül.” /Ádám/

Hatodik szín

• „Nem bízod, úgy-e, kéjek mámorával
  Elandalítani azt a szózatot,
  Mely a kebelnek mélyét felveri
  S jobb cél felé hiába ösztönöz.” /Péter apostol/

Hetedik szín

·        „… Hát egy `i` miatt is

Mehetni ily elszántan a halálba? -

Mi akkor a magasztos, nagyszerű? /Ádám/

Nyolcadik szín

• „Minő csodás kevercse rossz s nemeseknek
  A nő, méregből s mézből összeszűrve.
  Mégis, miért vonz? Mert a ja sajátja,
  Míg bűne a közé, mely szülte őt.” /Ádám/
• „Nem messiás-é minden újszülött,
  Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak
  S csak később fejlik szokott pimasszá.” /Lucifer/
• „oh, halkan, hallom a jövő dalát” /Ádám/

Kilencedik szín

• „Egyenlőség, testvériség, szabadság!” /Ádám/
• „Bakó, ügyes légy – órjást vesztesz el.” /Ádám/

Tizedik szín

• „Mi nagyszerű kép tárult fel szememnek!” /Ádám/
• „Tehát csak álom volt, és vége van!” /Ádám/

Tizenegyedik szín

• „Kutyáknak harca ez egy konc felett.” /Ádám/
• „… nézzük tovább,
  Hogyan silányul állattá az ember,” /Ádám/
• „A por hull csak belé, e föld szülötte,
  Én glóriával átallépem azt.” /Éva/
• „Ismét csalódtam,” /Ádám/

Tizenkettedik szín

• „ Csalódtam hát a tudományban is :
  Unalmas gyermekiskolát lelek
  A boldogság helyén, mit tőle vártam.” /Ádám/
• „Az eszme nálunk a megélhetés.” /Tudós/

Tizenharmadik szín

• „Szerelem és küszködés nélkül mit ér
  A lét” /Ádám/
• „Oh, Lucifer! Vezess földemre vissza,
  Ha oly sokat csatáztam hasztalan,
  Csatázzam újra, és boldog leszek.” „Ismét csalódtam,” /Ádám/
• „… A cél voltaképp mi is?
  A cél, megszűnte a dicső csatának,
  A cél halál, az élet küzdelem,
  S az ember célja e küzdés maga!” /Ádám/
• „… Bármi hitvány
  Volt eszmém, akkor mégis lelkesített,
  Emelt, és így nagy és szent eszme volt,
  Mindegy, kereszt vagy tudomány, szabadság
  Vagy nagyravágy formájában hatot-e,
  Előre vitte az emberemet.” /Ádám/
• „Vezess csak vissza, égek látni már
  A megmentett földön mi új tanért
  Fogok fellelkesülni.” /Ádám/

Tizennegyedik szín

• „Segítség, Lucifer! el innen, el,
  Vezess jövőbül a jelenbe vissza,
  Ne lássam többé ádáz sorsomat:
  A kasztalan harcot. Hadd fontolom meg:
  Dacoljak-é még Isten végzetével.” /Ádám/
• „… -Szomszédaimat, igaz,
  Agyonverném már mind, de hasztalan,
  Mindég kerülnek újak: s oly kevés
  A fóka-fej: - Ha Isten nagy, tegyed,
  Könyörgök, hogy kevesb ember legyen
  s több fóka.” /Eszkimó/

Tizenötödik szín

• „Megállj! Mi eszme villant meg figyelmemben-
  Dacolhatok még, Isten, véled is.” /Ádám/
• „Mert ami eddig kétséges vala,
  Most biztosítva áll már: a jövő.” /Éva/
• „Anyának érzem, ok Ádám, magam.” /Éva/
• „Uram, legyőztél. Ím porban vagyok
  Nélküled, ellened hiába vívok:
  Emelj vagy sújts, kitárom keblemet.” /Ádám/
• „Megy-é előbbre majdan fajzatom,
  Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,
  Vagy, mit malomnak barma, holtra fárad,
  S a körből, melyben jár, nem bír kitörni?” /Ádám/
• „Karod erős - szived emelkedett:
  Végtelen a tér, mely munkára hív,
  S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
  Szüntelenül, mely visszaint s emel,
  Csak azt kövesd. S ha tettdús életed
  Zajában elnémul az égi szó,
  E gyönge nő tisztább lelkülete,
  Az érdekeknek mocskától távolabb,
  Meghallja az, és szíverén keresztül
  Költészetté fog és dallá szűrődni.” /Úr/
• „Csak az a vég!- csak azt tudnám feledni” /Ádám/
• „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”. /Úr/