Friss tételek
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vallás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vallás. Összes bejegyzés megjelenítése

Makkabeusok 1-2, Bölcsesség, Sirák fia

Makk 1-2: Deutero-kanonikus
Makk 3-4: apokrif

Makk 1: Antiochosz Epifanész elleni lázadás Júdás Makkabeus vezetésével
Makk: jelentése vitatott – kalapács
csak görög fordításban maradt ránk.
Részek:
Nagy Sándor háborúi és a diadochoszok (bevezetés)
A felkelés előzményei
Júdás Makkabeus a felkelés élén
Jonatán a felkelés élén
Simon a felkelés élén
Hivatalos dokumentumok bedolgozása
Pogány forrásokat is felhasznál.
Vallásos történelmet ír. Isten a szelekuida kor megpróbáltatásaiban is irányítja népe sorsát
Hasmoneusok tisztelője
Történetileg is hiteles. Szerzője ismeretlen. 100 körül írta
Tanítása: Törvényhez ragaszkodás, Templom tisztaságáért buzgóság
Nincs benne eszkatologia
Politikai szándék: Makkabeusok a Törvény fő támasza

Makk 2: Párhuzamos az 1-vel. Eredetileg Görög.
Középpontjában a Templom.
Júdeai és Jeruzsálemi zsidók 1. levele
Júdeai és Jeruzsálemi zsidók 2. levele
Bev: a szerző célja és munkamódszere
Isten csodálatosan megvédi templomát Oniás főpap idején
A templom megszentségtelenítése a méltatlan főpapok idején
A zsidók győzelme, a templom megtisztítása
Júdás harca a pogány népekkel
Győzelem a káromló Nikátor felett
A szerző búcsút vesz és művét dicséri
Célja: épületes írást nyújtani -> retorika
Részletek nem pontosak, de történeti értékű. Kirenei Jázon munkájának rövidítése
Felülmúlja az 1-t.
Mózesi törvények itt is fontosak! A Törvényért és Templomért folytatott küzdelem világfeletti távlata.
Végkimenetel: Isten országának eljövetele
Isteni segítség + emberi hősiesség
Templom: tevékeny Isteni jelenlét jele
Isten teremtő és feltámasztó ereje

Bölcsesség:
Görög: Salamon bölcsessége -> szerzője ismeretlen (zsidó, hellenista kultúrában járatos)
Részek:
bölcsesség  istentelenség
bölcsesség mibenléte
bölcsesség tettei
Egységes -> 1 szerző v. redaktor
2 kultúrkör hatása
Biblikus hagyományra támaszkodik -> Szeptuagintát olvasta
Hellenista és platóni filozófia
A diaspórában élő zsidókhoz szól
Testi halál után: Isten ítélete
Feltételezi a testi feltámadás lehetőségét
Isten jelenléte a történelem eseményeiben
a bölcsességet megszemélyesíti

Jézus, Sirák fia:
Bölcsességi írás
Latin: Egyházi könyv
Héber -> görög
Nem tartozik a zsidó kánonhoz
Szerzője: írástudó
Leírás a templom javításáról.
Izrael hitének értéke -> erősítés
Mondások gyűjteménye -> laza összefüggés
Részek:
unoka bevezetője
Tanítás az egyén életéről, házasságról, családról
Tanítás a társadalmi életről
Függelék: Hála Istennek és a bölcsesség keresése
zsidóság értékei  hellenizmus
Az igazi bölcsességet egyedül Izrael birtokolja
Forrása: biblikus hagyomány
Nincs eszkatologika és messiásvárás
Bölcsesség és gyakorlati élet kapcsolata
Bölcsesség kezdete: az Úr félelme
Vallásosság alapja: Isten és ember kapcsolata

Báruk, Jeremiás levele, Tóbiás, Judit

Báruk:
Bevezetés
A száműzöttek bűnbánati imája
Bölcsességi költemény
Vigaszdal
Báruk: Jeremiás kísérője
Szerzője több ember. Végső formája: 1. szdban.
Nem tartalmaz eredeti gondolatokat -> más könyvek hatása
Jámborság, bűnbánat komolysága

Jeremiás levele:
Szeptuaginta: külön könyv
Vulgata: Báruk 6. fejezete (katolikus kánon is)
Szerzője: Jeremiás
Nem levél -> tanítás a bálványok kultusza ellen
Keletkezése: 300 körül

Tóbiás:
Történeti könyv
Tanító célzatú novella:
A Törvényhez és népéhez hűséges Tobit a fogságban
Az ifjú Tóbiás útja Médiában
Tóbiás és Sára visszatér Ninivébe
Epilógus
Isten gondviselő -> engedelmességgel tartozunk
Sokat merít a biblikus hagyományból
Keletkezése: 200 körül. Szerzője ismeretlen.
Valláserkölcsi tanítás -> jócselekedetek
Angyalok: jó és rossz. Gondviselés eszközei

Judit:
Vulgata: történeti könyvek
Csak fordításban maradt ránk
Nebukadnezár  Jahve -> Jahve az egyedüli Isten
Judit: megüli Nebukadnezár hadvezérét -> Jahve eszköze
Részek:
Nebukadnezár isteni igényekkel lép fel
Nebukadnezár  Jahve
Jahve az egyedüli Isten
Vallásos tanítás. Izrael tapasztalatait szabadon kezeli. -> pontatlanság
Perzsa vagy hellenista kor
Jahve megmentő hatalma
Keletkezése: II-I. szd. Palesztina
Judit győzelme: hazugság és csábítás -> követendő?
Hűség -> Isten védelme

Ezdrás, Nehemiás, Krónikák

Krónikás történeti mű: a 3 könyv szoros összefüggést alkot -> szerzőjük a Krónikás
a) Egy átfogó mű a teremtéstől Ezdrás és Nehemiás koráig. Krónikás + kiegészítések
Jeruzsálem kultuszának igazolása
b) Létezik Krónikás tört. mű, de nem azonos ezekkel
Az eredeti mű apokrif: Ezdrás 3.
c) Nem létezik a krónikás tört. mű. A Krónikák és Ezdrás-Nehemiás nem egységes -> más a szerzőjük

Ezdrás és Nehemiás:
apokrif: Ezd 3. 4.
Részek:
Fogságból visszatérés, templom építése
Ezdrás pap -> a zsidó közösség újjászervezése
Nehemiás története: Jeruzsálem építése
Ezdrás felolvassa a törvényt
A Jeruzsálemi közösség megszervezése (Neh)
Források:
Héber és arám dokumentumok
Ezdrás elbeszélés
Nehemiás emlékirata
Keletkezése: 400-250 között
Tanítás: a megújulás teológiai értékelése
Templom: Isten jelenléte
Kultuszhely -> szent város újjászületése
Jeruzsálem: Isten népének jele


Krónikák:
elnevezése Szt. Jeromostól ered
Héber kánon: írások
Szeptuaginta: történeti könyvek
Részei:
Nemzetségtáblák Ádámtól Dávidig
Dávid uralma
Salamon uralma
Júda királyai a fogaságig
Kánoni könyvekből vett források + kiegészítések (megnevezett ismeretlen forrásokból)
Keletkezése: 400-200 között
Az alapművet fokozatosan kiegészítették
Tudatos válogatás a forrásanyagban
Izrael múltját a jelenre való tekintettel mutatja be.
Vallási írás (a Krónikás teológus) -> Izrael több, mint pol. közösség -> Isten népe
Isten országa -> Dávid királyságában
Dávid: az isteni uralom legkiemelkedőbb építője
Jeruzsálemi templom különleges szerepe
Teokrácia: Izrael ideális életrendje -> Az izraelita közösség igazi királya Isten. A király Isten képviselője.
Isten még a földi életben megjutalmaz v. bűntet.

Eszter, Dániel

Eszter:
főhőse: Eszter
görög: Ezdrás és Judit könyve között (történeti könyv)
Vulgata: Judit és Makkabeusok között
kiegészítések a görögben
Részek:
Eszter királyné lesz
Zsidók elleni terv és meghiúsítása
Marodekus kitűntetése
A diaspórában élő zsidóság ragaszkodása hagyományaihoz
Részletes leírás + fiktív adatok
Nem hiteles történet -> regényszerű
Magyarázat a Purim ünnephez -> idegen eredetű -> nemzeti jelleget kap
III-II. szd. keleti diaspóra
Nehezen kapott helyet a kánonban
Hiányoznak a vallásos motívumok és Isten neve -> a látszat ellenére vallásos -> Isten üdvözítő szándéka
Kiegészítések a görögben: imák, Isten gondviselése -> Katolikus kánonban is

Dániel:
Héber Biblia: Írások
Görög Biblia: Próféták
Görög: kiegészítések (Katolikus kánonban is)
A makkabeusi korban keletkezett, nem Dániel a szerző.
Méd-perzsa uralom időszakában játszódik -> nincsenek pontos adatok
Tisztában van a hellenisztikus viszonyokkal
Nyelvezete szintén késői keletkezésre utal
Részei:
Fogságba hurcolt Dáneil és társai története
Dániel látomása -> egy angyal magyarázza
Szemléleti atalakulás -> apokaliptika -> türelmetlen várakozás
A jövőt az üdvösség és bűn szemszögéből nézi
Sajátos kifejezési forma -> terjedelmes látomások
Oka: szenvedés a hellenizálástól
Elbeszélések az elején: haggada -> vallási és erkölcsi tanítás
Pesszimizmus: bűn terjedése (egyetemes történelem)
Történelem: Isten és a gonosz harca -> ítélet felé halad
Ítélet után: üdvösséges jövő
Remény és bizalom: Isten a jövőt is kezében tartja.

Birák, Sámuel, Királyok

Birák:
Történeti bev.
Bírák története Józsuétól Sámsonig
Függelékek: Dán-szentély, Gibea bűne és Benjamin törzse elleni háború
A honfoglalás leírása különbözik Józsuéétől
Honfoglalás – hűség korszaka
Birák kora – hűtlenség korszaka
Birák jelentőségének összizraelita értelmezése (pedig szerepük korlátozott és helyi jellegű)
Szájhagyomány -> kora királyság idején: Szabadítók könyve -> Dtr irodalmi tevékenység
12 bira: 6 szabadító + 6 bíráskodó
Jahve üdvözítő tevékenysége nyilvánul meg, nem emberi kezdeményezés

Sámuel 1-2:
Egy egység -> két tekercsre írták
Septuagintában: Sámuel + Királyok -> királyságok
-> királyok 1-2-3-4
Részek:
Sámuel
Sámuel és Saul
Saul és Dávid
Dávid királysága
Kiegészítés
Királyság kezdetei -> beágyazás a hagyományokba
Megőrizte a források nagy részét a Dtr redakció alig nyúlt hozzá
Sámuel a birák korához tartozik. Személye ellentmondásos. Döntő szerepe van a kir. kialakulásában.
Filiszteus veszély -> királyság szükségessége (Isteni akarat)
Dávid eszményi király

Királyok 1-2:
Egy egység
Részek:
Salamon
Júda és Izrael Izrael megsemmisüléséig
Júda Jeruzsálem elfoglalásáig (+ Gedalja helytartósága és Jojachin megkegyelmezése)
Dtr szerkesztés eredménye
Királyok története: hűtlenségek sorozata -> bűntetések -> egészen a fogságig
Sok forrás -> hiteles
Vallási cél -> nem ír le minden részletet, de felhívja a figyelmet a forrásokra

Dtr tört mű, Józsue

700 év története a Deuteronomium szellemében
Egységes -> 1 szerző! (nem redaktor) -> engedi a hagyományanyagot megszólalni, összekötő részeket is ír
Dt/Dtr iskola: redakció

Józsue könyve: Átkelés a Jordánon, hódítás, felosztás, Józsue búcsúbeszéde, halála, temetése
Birák könyve: Honfoglalás rövid összefoglalása, majd ciklikusan: elpártolás, bűntetés, megtérés, szabadítás, nyugalom
Sámuel könyve: Sámuel bira. Birák kora -> királyság: Saul, Dávid
Királyok könyve: Salamon uralkodása, kettészakadás, babiloni fogságig

Beszédek -> a szerző reflexiói -> teológiai vezérfonal
A babiloni fogság idejéből tekint vissza
Deuteronomium szelleme: szövetségi hűség
Többféle forrást használ
- Hivatalos feljegyzések, listák
- Irodalmi, történeti írások
- Szájhagyomány
-> teológiai szempontból válogat
Valószínűleg nem a fogságban keletkezett, de a VI-IV. szd. között
A fogság okait keresi -> egészen a honfoglalásig megy vissza -> Izrael bűnei
A fogság nem végleges állapot -> lehetséges a megtérés
Dávid idealizálása -> remény

Józsue könyve:
A honfoglalás egyetlen nagy hadicselekmény -> idealizált, leegyszerűsített kép -> teológiai esemény
Jahve ígéretének beteljesedése, dicsősége
Felhívás a hűségre
Összizraelita tudat (pl. honfoglalás)
É és D elfoglalása külön hagyomány volt -> összekapcsolja Józsue személyében

Genezis, Exodus

Elbeszélés + törvények -> Izrael életrendje

Genezis:
Őstörténet
Pátriárkák
Ábrahám
Izsák
Jákob
József története
Végső formáját a papi iskola (vagy végső redaktor: R) teremti meg a fogság után.
Az emberiség történetét Izraellel kapcsolja össze.
Legfontosabb a pátriárkák története
Pátriárkák (elbeszélések) -> nemzetség
József (novella) -> királyság
Pátriárkákat üdvtörténeti távlatba helyezi.
Üdvösség: méltatlanság, de meghívottság
Ábrahám az egész emberiséget képviseli
Jövő: a történelem az üdvösség felé halad. Ígéret és beteljesedés

Exodus:
szabadulás Egyiptomból
pusztai vándorlás
Sínai szövetségkötés
Jogi szövegek: Szövetség könyve, A szent sátor előírásai
Végső formáját a papi iskola (vagy végső redaktor: R) teremti meg a fogság után.
Kevés D szöveg
JE + P : a lehető legtöbbet átvette -> ismétlések, feszültségek
Nagyobb egységekből szerkesztett, lazábban kapcsolódnak. Nincsenek nemzetségtáblák.
Az üdvtörténelem Izrael számára legkiemelkedőbb része.
Isten nem elméleti-filozófiai eredetű, hanem történeti tapasztalás
A kivonulás és vándorlás örök jelek
Ingyenes választottság -> engedelmesség
Engedetlenség -> Isten büntetése -> evangélium és törvény

Pent-kritika a 70-es évek közepétől

Okmányelmélet teljes elutasítása
Szájhagyomány kevésbé fontos

Korai Jahvista források fentartásával:
Elfogadják az okmányelméletet, de módosítva
J Salamon korában, de kevesebb anyag
VIII. szd. E (önálló?)
JEDtr redakció
JEDtr + P

Késői Jahvista hagy., tem., ling adottságok újraért.:
Az egész okmányelméletet kétségbe vonják!
Jahvista átértékelése: 1. átfogó elbeszélés az őstörténettől a honfoglalásig
Biz: közel áll a dt/dtr teológiához, korábban nem szerepel a Sínai, exodus és pátriárkai hagyomány -> A fogság végén keletkezett
A végéből indul ki! Honfoglalás-elbeszélés, Deuteronomium
A Jahvista szöveg feltételezi a Deuteronomisztikus történeti művet. -> bevezetője annak, kiterjeszti a világ teremtéséig
A papi írás a Jahvista versenytársa.

Késői Jahvista hangsúlyozásával:
Egyik elméletet sem fogadja el (okmány, forma, hagyomány)
Az egész összefüggő elbeszélés a fogságban vagy utána alakult ki -> a szájhagyománynak nincs szerepe
A Jahvista önálló szerző
J és E nem párhuzamos, hanem újraértelmezés -> több lépcsőben
Jahvista nagyredakció a fogság idején
Papi redakció (nem önálló forrás)
J a Dtr tört mű prológusa.

Formatörténet a többi elutasításával:
Szájhagyomány
A párhuzamosság nem igazolható
Szájhagyomány: önálló elbeszélések -> nagyobb egységekbe foglalás
őstörténet, kivonulás, Sínai perikópa, pusztában, honfoglalás
Az okmányelmélet a Jahvista létén múlik -> nem igazolható
E sem létezik
Dtr redakció -> nem tudni mikor.
-> teljes összefüggés
A véges forma későn alakult ki.
P nem létezik

A P-kr. rövid története napjainkig: a P kutatás kezdetei, Wellhausen-iskola, formatörténeti iskola

zsidó hagyomány: az egész P szerzője Mózes -> Josephus Flavius, Philo
Az Újszövetség is megerősíti
A középkortól kezdve felmerülnek kételyek -> egyre több részletről bebizonyosodik, hogy nem Mózes a szerzője
XIX. szdig: 4 forrás (alapirat): Jahvista, Elohista, Papi írás, Deuteronomium -> okmányelmélet (Wellhausen)

Wellhausen iskola (okmányelmélet): hexateuchus
J-E-D-P: 4 külön időben keletkezett okmány összedolgozása (1-1 szerző v. iskola)
Pátriárkák kora: nincs semmilyen történeti hitelesség
Mózes és Józsue kora: bizonyos határon belül történeti tényeknek is elfogadható (birák v. Mózes korában keletkezett)
Rétegek a rétegekben
J -> J+E -> JE+D -> JED+P
Kinyilatkoztatás nélküli szerves fejlődés: Poli -> monoteizmus

Formatörténet (H. Gunkel, G. von Rad): a szájhagyományt kutatja -> a források nem 1-1 szerző munkái, hanem Izrael kül. hagyományai
J a hagyományokat gyűjti össze (kis történeti krédó alapján) -> meghatározó
J +ED + P -> nem változik lényegesen a szerkezet, csak hozzáadások
Nincs benne a Sínai esemény

Hagyománytörténet (M. Noth): a Pent. hosszú fejlődés eredménye
Alapformája a szájhagyományban kialakult -> JE a kialakult sorrendet követi
Összizraelita jelentés fokozatosan
P: betoldások
Tartalmi keret: hagyomány
Irodalmi keret: P

A Pentateuchus neve, felosztása, a P. irodalmi összetettsége, a P-kritika eredményeinek értékelése, a P kialakulása

Zsidó elnevezés: Törvény, Tóra, Mózes Törvénye, Mózes Törvénye könyve
5 részre osztás: elsősorban gyakorlati szempotból. Tartalmi jelzés is.
Tudományos név: Pentateuchus (5 könyv)  görög, majd latin eredetű
Könyvek neve: zsidóknál a kezdő szavak
Szeptuaginta: tartalmat kifejező cím  latin is ezt vette át
Genesis – Teremtés könyve
Exodus ¬– Kivonulás könyve
Leviticus – Leviták könyve
Numeri – Számok könyve
Deuteronomium – Második Törvénykönyv
Új vélemények: Hexateuchus; v. Tetrateuchus + Deuteronomisztikus
Nem egy ember munkája, csak az elbeszéléskeret egységes  hosszú fejlődés eredménye

Pent-kritika:
Összetett irod. alkotás  Évszázadokon át alakult
Kül. hagyományanyagok
4 okmány v. forrás: J E D P
Formatörténet (irodalomkritika)  hagyománytörténet
Hagyományegységek: őstörténet, pátriárkák, szabadulás, Sínai perikópa, vándorlás, honfoglalás
Pent-kritika: a megértést segíti

Kialakulás:
Korakirályság (Salamon) idejére nyúlik vissza
Jahvista a királyi udvarhoz tartozott (összegyűjt minden hagyományanyagot – a prémonarchikus korból származnak)  rendezi
Teológiája: Izrael kiválasztása Jahve népévé
Közzéppontban az ember, leíró stílus
Kibővítés új részekkel: Elohista
nincs őstörténet
Izraelben
Felhívás Jahve kizárólagos tiszteletére
Szigorú, emelkedett erkölcs, szárazabb stílus
Nehezen elkülöníthető  lehet, hogy csak redakciós réteg
J + E = Jehovista
D: Királyság uolsó éveiben  Deut. történeti mű
A Jehovista művön is dolgoztak
P: Babiloni diaspórában  új összefoglalás
Remény táplálása
Szabatos, ismétlések
Pent kánoni formája 400 körül
JE + P + Deuteronomium
 felosztás 5 könyvre (4. szd.)

A pátriárkák, kivonulás, Sínai hegy, pusztai vándorlás, törzsek elhelyezkedése Palesztina földjén, háborúk, bírák kora

Történetírás: 13.szd. második felétől. (Letelepedés) Írásos és tárgyi emlékek miatt
Bibliai hagyomány: letelepedés előtti események, személyek

Pátriárkák: Ábrahám, Izsák, Jákob (Genezisben)
Pátriárkai történetek  pátriárkák története
Félnomád előizraelita nemzetségek fejei
Mezopotámiából erednek (Úr v. Hárán városa?)  arám rokonság
Isteni ígéretek hordozói
19. v. 15-13. szd.

Kivonulás: nem egész Izrael volt Egyiptomban.  Palesztinába vándorolva a középpalesztinai törzsek magva lettek  az egész 12 törzsből álló Izrael átvette hagyományukat
Egyiptomi dokumentumok is megerősítik: előizraelita csoportok tartózkodása a Nílus delta keleti vidékén II. Ramszesz raktárváros építése
 menekülés a kényszermunka elől  csodás megmenekülés
Mózes: egyiptomi név (kapcsolat a midianitákkal: felesége)  Jahve kinyilatkoztatás  kivonulás

Sínai teofánia: 1. nyilvános kinyilatkoztatás  Jahve a történelem ura és népének megmentője
teofánia + kultikus cselekmény

Vándorlás: nem minden esemény az exodus-csoport emléke
ivóvíz hiánya, élelem hiánya, harc az ellenségekkel, lázadások Mózes ellen
Legutolsó letelepedő csoport  József háza részei lettek

Törzsek: bibliai hagyomány: 12  valós tény, de fokozatosan alakultak ki és nem egyszerre léteztek
kb. 50 nemzetség  katonai és kultikus szövetség
8-10 nagycsalád = nemzetség
Férfiak gyűlése + vének tanácsa
A törzsek összetartó ereje: közös Jahve-hit
Simeon: Közép  dél  beolvad Júdába
Lévi: Közép  megszűnik  papi szolgálat (Leviták)
Júda: legfontosabb déli törzs: Jeruzsálem, Hebron, Betlehem
Benjámin: kicsi, Jeruzsálemtől É-ra
József: 2. legnagyobb kötelék (Benjámin, Manasszé, Efraim)
Isszachar: Galileai hg. K
Zebulun: Galileai hg. Ny
Áser: Galileai hg. Ny
Naftali: Genezáret tótól É
Dán: Közép  É, Jordán-forrás
Gád: K-Jordánia
Ruben: Ny-Jordánia  K-Jordánia D

Környező (korábban letelepült) népek támadása  többnyire önállóan védekeznek a törzsek
Birák: karizmatikus vezetők  nagy haditettek
Jahve eszközei (szabadítók)
Kis birák: keveset tudunk róluk. Állandó hivatal: jogszolgáltatás
Filiszteus veszély: egész Palesztinára tör, jól fegyverzett  központi hatalom szükségessége  királyság

Szíria-Palesztina a Kr. E. 2. évezred második felében, az izraelita honfoglalás kérdése, Izrael törzsei Palesztinában


Terület: összekötő Mezopotámia, Kisázsia, Egyiptom között. Városállamok. Falukultúra
III. Thotmesz fáraó meghódítja
Egyiptom a belügyeket nem ellenőrzi, csak a kereskedelmi útvonalakat tartja fenn.
Városállamok síkságon. (Hegyvidékek gyéren lakottak)
Felkelések: Merneptah Izraelt is megemlíti (a legyőzöttek között)
Tengeri népek vándorlása: Kr. e. 13. szd. megdől az Egyiptomiak uralma. A Gáza-övezetet átadja a Filiszteusoknak. Palesztinában városállamok.
13. szd. északkeletről arámok  Damaszkusz arám királyság

Izraelita honfoglalás:
Kutatás: Megjelenés a hegyvidéken, majd lassú elterjedés. (Kapcsolat a kánaánitákkal)
Bibliai hagyomány: Hódítás (nem egységes)
a) Hódítás-modell (Baltimori iskola): 13. szd. gyors elfoglalás
városok elpusztulása
Józsue könyve
 a modern biblikus kutatás nem fogadja el!
b) Békés beszivárgás modell (formatörténet): életmódváltás  több nemzedéken át tartó folyamat
legelőváltó, félnomád életmód  földművelés, szarvasmarha-tenyésztés
2 szakasz: - hegyvidéki letelepedés
- háborús terjeszkedés
 német nyelvterületen elfogadott
 fontos szempontokat ad, de kiegészítésre szorul
c) Szociológiai modell: társadalmi átrétegződés  angolszász területen
- Forradalom modell: a városállamok elnyomott rétege  új társadalmi tudat
elvándorlás a hegyvidékre
Él isten kultusza (Izrael)
+ Mózesi csoport (JHWH-hit)
- Fejlődés modell: nem forradalom, hanem menekülés
nincs szerepe a vallásnak  a Jahve-hit a kánaánita vallásból ered
 Biblikus hagyomány: Izrael kívülről jött, rokonság arámokkal

Izrael törzsei Palesztina földjén (Beszivárgás modell + szociológiai kiegészítések):
Izrael ősei a 13. század második felétől jelen vannak (a hegyvidéken)
A síkság elfoglalása hosszú folyamat (Birák könyve)
2. évezred: békés beszivárgás a hegyvidékre (arám rokonság)
Kapcsolat a kánaánitákkal (a hegyvidékre menekülők által)
A törzsek a letelepedés során alakultak ki

A kelta kereszténység és a katolicizmus konfliktusa

Kelta kereszténység

- A brit szigeteken a kereszténység a II. századtól három hullámban terjed el. 3 fő tradíció: óbrit, ír-skót (ez a kettő összefoglaló néven kelta kereszténység), és angolszász.
- A katolicizmus szinte egyeduralkodó volt a mai Anglia és Wales területén az V. századig, amikor is a meggyengült Római Birodalom légiói elhagyták Britanniát.
- Az ír-skót (kelta) kereszténység kialakulása elsősorban az ír Szt. Patrik nevéhez (389-461), és a walesi Szt. Kolumba (521-597) térítése folyamán elindult missziósi tevékenységhez köthető. A kelta kereszténység tradíciói eltértek a katolicizmusétól, de a bibliával sem voltak összeegyeztethetőek. Jellemzője az erős aszketizmus, és a térítői buzgalom.

Angolszászok katolizálása

- A Britanniába benyomuló angolszászok 7 pogány királyságot hoztak létre.
- Az angolszászok megtérítésébe I. Nagy Szt. Gergely pápa (590-604) aktívan bekapcsolódott. Gergely vallásos légkörben nőtt fel római családban. Fiatalon bencés szerzetes lett. A sok böjtölés életre szóló gyomorbajt okozott számára. A bibliai igazságok iránt nem volt nyitott (hamis látás a miséről, purgatóriumról, halottakért való imáról, ereklyékről, szent hagyományról). Személyét a katolikus egyház a négy nagy egyháztanító egyikeként tartja számon. Nevéhez sok liturgikus reform, és a gregoriánus himnuszok kialakulása is fűződik.
- Gergely a térítésre két fő technikát alkalmazott:
- Békés, kompromisszumokra alapuló katolizálás (bálványtemplomokban a régi bálványok lecserélése ereklyékkel és új bálványokkal, újfajta szertartás, amelyben azonban a „zökkenőmentes váltás jegyében” a helyi pogány szokásokat is „implementálták”). Az angolszász térítésre ez a módszer jellemző.
- Államhatalmi segédlettel, kényszerítő eszközökkel (testi erőszak is) történő katolizálás (teológiai előkészítés Szt. Ágoston).
- A térítés 596-ban kezdődött meg Ágoston apát és 40 bencés szerzetes részvételével. Az angolszász Ethelbert király jóindulattal fogadta a térítőket, ugyanis frank katolikus hercegnő volt a hitvese. A király 601-ben megtört, katolikus lett. Az egész országban ettől kezdve állami támogatással folyt a katolizáció.

A katolicizmus és a kelta kereszténység

- A kétféle keresztény tradíció meglehetősen elszakadt az igétől. Azonban sok különbség volt egymáshoz képest is a liturgiák területén, a húsvét számításában, és a papok megjelenésében is (ruházat, tonzúra alakja).
- A katolikusok az őslakos kelta-keresztényekkel szemben korántsem voltak olyan toleránsak, mint a pogányokkal.
- Ágoston követelte, hogy rendeljék alá magukat Britannia prímásának, és kövessék a katolikus tradíciókat. Az ír-kelta főpapok azonban nem engedelmeskedtek.
- A két irányzat harcában először a katolicizmus aratott győzelmet. A 7 közül a legjelentősebb angolszász király Ethelbert (Kent) katolikus lányát vette feleségül, majd egy hadjárat után áttért a katolicizmusra udvartartásával együtt 627-ben. Edwin azonban 632-ben elesett Oszwalddal szemben, aki kelta keresztény volt, és kelta térítőket hívatott. Az állami támogatását elvesztett katolicizmus látványosan összeomlott.
- Oszwald fia, Oszwin politikai megfontolásból ismét Kentből hozatott katolikus feleséget. Ez komoly vallási konfliktusok szinterévé tette a királyi udvart. Végül 664-ben egy teológiai tanácskozáson Oszwin a katolicizmus mellett döntött, mondván, inkább Szt. Pétert választja Kolumba helyett. Ezzel végleg a katolicizmus javára dölt el a kűzdelem.

Róma öröksége, katolicizmus terjedése

A katolicizmus államvallássá szilárdulásával párhozamosan a római birodalom látványosan elvesztette hatalmát, helyette a nagy népvándorlás népei kerültek vezető pozícióba. A Nyugat-Római 476-ban mint állam megszűnt létezni, azonban a katolicizmuson keresztül tovább élt:

- Központja Róma
- Egyházmegyei beosztás a Római Birodalom tartományi beosztását őrizte meg
- Nyelve latin - a Birodalom nyelve - annak ellenére, hogy a VI-VII. századtól már sehol sem használták a latin nyelvet anyanyelvként. Így az emberek nagy része (laikusok) a szertartás szövegéből semmit sem értett. Egyedül egy rövid prédikációt voltak hajlandóak érthetően mondani. Emellett egyedül a latin bibliafordítást tekintették mérvadónak.
- Átörökítették a Birodalom hivatali öltözékeit, melyek liturgikus öltözetté váltak.
- A római egyház vezetője az V. századtól átvette és tovább vitte a római császárok pogány főpapi titulusát, a Pontifex Maximus címet (habár ezt már egyszer Gratianus császár elhagyta Ambrus tanácsára)
- A pogány római vallás számos eleme is tovább élt a katolicizmus keblein. A Máriakultuszban a pogány istennők éltek tovább (Diana – Mária mennybemenetele, Victoria - Győzelem Úrnője, stb.), a szentek kultuszában pedig az élet minden területéért felelős pogány istenek tudtak elrejtőzni, és átvészelni a pogány kultuszok un. visszaszorítását.

Különösen érdekes, hogy a legyőzött Római Birodalom legyőzött vallása, a Katolicizmus mégis tovább él Európában, majd kizárólagos uralomra tesz szert. A népvándorlás népei mind pogányok vagy ariánusok voltak.

Frank modell: pogányság helyett katolicizmus

A Rajnától keletre élő frankok a IV. században mint katonai szövetségesek a meggyengült Birodalomba költöztek, és fokozatosan terjeszkedtek nyugatra. A vezető réteg még a Birodalom bukásakor is pogány volt, de uralmi térségükön jelentős volt a katolikus (római) polgárság, akik szabadon gyakorolhatták vallásukat.

- A római egyház taktikája: katolikus feleségen keresztül befolyásolni a királyt, aki ha megtér, államhatalommal kényszeríti az országát is megtérésre (frank modell).
- Szt. Remigius (Reims püspöke) és Szt. Avitus (Burgundia) a meroving dinasztiából származó Klodvignak (481-511) bemutatja Klotild buzgó katolikus hercegnőt.
- Klodvig és Klotild gyermeke meghal a keresztség után. Ez nem használ Klodvig „megtérésének”, hallani sem akar a dologról.
- 496-ban Klodvig a frankokkal szemben „Klotild istene” segítségével győz szorult helyzetében. 498 karácsonyán egész udvarával (3000 ember) megkeresztelkedik
- A frank népre államhatalmi eszközökkel rákényszerítik a katolicizmust.
- A Frank királyság a legjelentősebb európai hatalommá válik, amely minden erővel terjeszti a katolicizmust, és nyomást gyakorol a szomszédos (pogány és ariánus) népekre.
- Sikeresen alkalmazzák a dinasztikus házasságok eszközeit nem katolikus uralkodók áttérítésére.

Arianizmus a népvándorlás korában

Az arianizmus csak rövid ideig virágzott a Római Birodalomban. Jelentőségének elvesztése után azonban tovább élt kisebb népcsoportokban, mint törzsi vallás.

Arianizmus a nyugati gótok között

A pogány gótok Észak-Európából vándoroltak a Fekete-tenger vidékére. A keleti gótok a Krím félsziget körül, a nyugati gótok az Al-Duna vidékén telepednek meg

- 341-ben (Ariánus időszak) Euszebiosz nikodémiai püspök Konstantinápolyban gót missziós püspökké szenteli a gótok által gyermekként foglyul ejtett ariánus Wulfilát.
- Wulfila elkészíti a gót írást, és bibliát (Codex Argentus), nagy erővel ariánus térítő munkát folytat. Pogány vezetők részéről erős ellenállás
- 375-ben a hunok legyőzik a keleti gótokat. A nyugati gótok a Birodalom határai mögé menekülnek, és felveszik az ariánus vallást
- Gót arianizmus államegyház volt, szoros kapcsolat a katonai-törzsi és az egyházi berendezkedés között. Ez előrevetítette a népvándorlás utáni időszakot, amikor a király és a nemesség jelöli ki a papokat.
- A gót istentiszteletek anyanyelven folytak
Teológiájuk alapeleme Jézus istenségének tagadása

A hamis tradíció, főbb elemei a katolikus kultuszkörnek.

A hamis tradíció kiformálódása

- Az egyháztörténelemben megfigyelhető a bibliai kereszténység és a tradicionális vallás küzdelme.
- Az államvallássá válást megelőzően (IV. sz.) már megjelentek az eretnek tanítások, azonban azok soha sem tudtak a kereszténység fő áramlatává válni. Ebben az üldözés is pozitív szerepet játszott, ugyanis ez a névleges keresztények számát csökkentette, akik állami nyomásra megtagadták a hitet. Az egyház nem hígult fel álkeresztényekkel.
- Az államvallássá válást követően a kereszténység egyre több igei mintát cserélt fel addig periférikus, nem bibliai gyakorlatokkal. Ezeket az újításokat később megfellebbezhetetlen hagyományként tisztelték az egyházban, az ellenzéket pedig államhatalmi eszközökkel némították el.

Tradícióváltás a vízkeresztség gyakorlatában

- Mind a szentírás, mind a korabeli keresztény gyakorlat (I., II. század) a felnőttkeresztséget támasztja alá.
- A gyermekkeresztéget két (erőltetett) teológiai bizonyítékkal szokás alátámasztani:
- Bibliában olvasunk a „teljes háznép” megkeresztelésével, amelybe a csecsemők is beletartoznak.
Ezt sem a szó exegézise, sem a szövegkörnyezet nem támasztja alá. Igei bizonyíték: Ikor 1,16: Stefana házanépe, akik szenteknek való szolgálatra adták magukat, és engedelmeskedni kellett nekik. Nyilván csecsemőt nem értenek a házanépbe
- „Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa”
Itt megáldani vitték oda a gyermekeket, nem megkeresztelni. Ezzel az igehellyel kapcsolatban az egyház nagytekintélyű írója, Tertullianus De Baptismo (Vízkeresztségről) c. művében írja, hogy nem a vízkeresztségre vonatkozik
- A Didakhé (első századok keresztény „illemkönyve” – keresztény rendtartás) is elítéli a gyermekkeresztség gyakorlatát. Ez leírja a katekumenek korabeli felkészülési módját.
- A III. század első felétől több irat tanúskodik az addigi igei gyakorlat torzulásáról.
- A IV. században ismét háttérbe szorult a gyermekkeresztség gyakorlata. A IV. század valamennyi ismert egyházi személye felnőttként, hitből keresztelkedett meg. Szt. Ágostont anyja nem engedte megkeresztelkedni gyermekként.
- Ambrus és Ágoston erőteljesen szorgalmazták a gyermekkeresztség tanát. Szerintük erre az eredendő bűn miatt volt szükség. Ambrus: „Ádám óta örök kárhozatja jutnak még a csecsemők is.”
- Az V. és VI. századra a gyermekkeresztség vált kizárólagos szokássá. Egy ideig folyt a felnőttkeresztség, de ez később csak a pogány népek megtérítése folyamán alkalmazták.
- A felnőttkeresztség a hit kifejezése helyett parancsra (erőszak) történt, és a hatalomnak való behódolás és politikai-katonai alárendeltség elismerésévé torzult. pl:
- Nagy Károly súlyos harcok árán legyőzte a szászokat, majd 782-től kemény büntetésekkel kötelezte őket a templomlátogatásra, tizedfizetésre, 40 napos böjtre, megkeresztelkedésre. A törvény szerint kötelező volt a gyermekeket is megkeresztelni. A szászok vezetőe Widukind végső meghódolását a király előtt történő megkeresztelkedésével ismerte be.
- Pogány orosz is uralkodó parancsra keresztelkedtek meg a X. század folyamán…

Úrvacsorából – mise

- Zsidókhoz írt levél kijelenti, hogy Krisztus áldozata egyszeri és megismételhetetlen, tökéletes. Ezzel szemben már a IV. század végén „Aranyszájú Szt.” János szerint a misében Jézus áldozatának megismétlése történik. Ez a tanítás szerves része a a katolicizmusnak.
- A mise másik pillére az átlényegülés. Ezt a távtanítást egészen a IX-X. századig elutasították, viszont 1215-ben a IV. lateráni zsinat már dogmaként hirdette. A tant a IX. századi Paschasius Radbertus német bencés apát alkotta meg.
- VIII-IX. században ütötte fel fejét az „egy szín” alatt történő „áldozás”. Vagyis a bort csak papok vehetnek magukhoz. Ezt a gyakorlatot a korai katolicizmus eretneknek bélyegezte, de 1415-ben a Konstanzi zsinaton már kötelezővé tették a laikusok számára.
- A huszita háborúk és a reformáció ideje alatt sok ezer embert öltek meg azért, mert a bort is magukhoz kívánták venni.

A szentek kultusza

- Bibliával nem alátámasztható pogány eredetű kultusz. „Egy a közbenjáró Isten és emberek között, az ember Jézus Krisztus” (1Tim 2,5). És „nem is adatott az emberek között az ég alatt más név, amely által kellene nékünk megtartatnunk (ApCsel 4,12)
- Bibliai keresztény körökben ismeretlen volt az efféle gyakorlat, azonban a pogányok rendre imádkoztak meghalt, „isteni rangra” emelkedett emberek szellemeihez (pl. Libániosz rétor felszólítása, hogy a neoplatonizmus lelkes hívéhez, a már 2 éve halott Julianushoz forduljanak segítségért). Ennek a pogány kultusznak ízig-vérig megfelel a katolicizmus eme kultikus dogmája.
- A kultusz az államvallássá válást követően erősödött számottevően
- A szenteket a katolicizmus vezetősége jelöli ki.
- Sok „szent” imádata mögött régi pogány istenségek imádása folyt. Pl. Brighid kelta istennő – Szt. Brigitta, Sárkányölő Szt. György, Szt. Kristóf, stb.
- A katolikus vezetőség sok „szentet” utólag törölt a nyilvántartásból, miután kitudódott kétes származásuk.

Fedőneve: Mária (a Mária kultusz)

- Szentek kultuszában Máriának kiemelt szerepe van. A kultusz nem a bibliai Mária túlzott tisztelete, hanem ősi pogány istennők kultuszának fokozatos helyreállítása Mária neve alatt (keresztény színezet)
- Apulenius II. sz. pogány főpap beszámolása szerint, mikor Ízisz megjelent neki, felsorolta neveit: többek között Minerva, Venus, Diana, Ceres, Juno, Venus, Ég királynője, stb...
- Pogányoknak nem okoz gondot a névváltozás. Erre több történelmi példa van.
- A pogány istennők igyekeztek Máriát a saját képükre alakítani:
- 431. Istenanyaság (theotokosz) kimondása a II. egyetemes zsinaton, Efézusban (Diana kultusz központja). Az ellenkezőket kiközösítették
- 553. V. egyetemes zsinat kimondja Mária örök szüzességét, ezt a 649-es lateráni zsinat egyházi hittétel rangjára emeli. Ez nem a bibliai Mária tulajdonsága, hisz ő az ige tanusága szerint csak Jézus megszületéséig maradt szűz, utána Józseffel házaséletet élt, és több gyereke született, akiket az ige névszerint felsorol. A katolikusok ellenvetése, miszerint itt unokatestvérekről van szó, egyértelműen cáfolható: adelphos – testvér, anepsziosz – unokatestvér. Az ige mindkét szót használja a megfelelő értelemben, összetéveszthetetlen módon. A híres egyháztanító, Tertullianus még igei módon beszél Mária Jézus után született gyermekiről.
- Mária testben történt mennybemenetelének tana (Mária feltámadt, és a mennybe ment) IV. századtól létezik, de csak 1950-től hivatalos egyházi dogma (XII. Pius). Augusztus 15.-én (amely különös módon Diana istennő ünnepnapja is) már a VI-VII. századtól kezdve (I. Nagy Szt. Gergely pápa) ünneplik a katolikusok.
- Mária megkoronázott égi királyné: VI-VII. sz. kultusz. Kétségtelen, hogy az említett titulus több helyen is szerepel a Bibliában, mint hamis istenség. A kultusz betetőzéseként 1954-ben XII. Pius bevezette Mária királyságának megünneplését.
A „Mária” istenség kultikus tiszteletével és imádásával kapcsolatos eretnekség ma is a reneszánszát éli.

A három nagy nyugati egyházatya

Egyházi tanítások súlyos tévútra terelődése

Az államegyházzá válással párhuzamosan az egyházi tanításokban megsokasodnak a Bibliával szembenálló tanítások. E folyamatban fontos szerepet játszik a három nagy nyugati egyházatya:

- „Szt.” Ambrus
- „Szt.” Ágoston
- „Szt.” Jeromos

A Katolicizmus eme mértékadó tanítói a Biblia szemszögéből nézve inkább a kereszténység fő eltévelyítőinek nevezhetőek.

„Szt.” Ambrus

- Előkelő főtisztviselői család sarja
- Apja korai halála, anyja neveli
- 370 körül tartományi kormányzó Észak-Itáliában
- A város ariánus püspöke meghal, közfelkiáltásra ő az új püspök (374), habár még meg sem volt keresztelve
- Püspökké avatásakor szétosztja vagyonát a szegényeknek, és aszketikus életet él
- Nagyhatású szónok és író
- Ambróziánus himnuszok, megújított egyházi ének
- Küzd az arianizmus visszaszorításáért
- Fellép a pogányság maradványainak visszaszorításáért
- Gratianus az ő nyomására lemond a pontifex maximus címről, és eltávolítja Victoria szobrát a szenátusból

Eretnekségei:
- Tanulmányozza a neoplatonizmust, és beépíti teológiájába. Széles kapu tárul a pogány filozófiai gondolkodás számára
- Első kidolgozója a gyermekkeresztség teológiájának
- Éles zsidóellenesség
- Korai szorgalmazója a Mária kultusznak. Mária szerinte theotokosz (Isten szülő), valamint a megváltott emberiség anyja (saját anyakomplexus?)
- Angyalok és szentek kultuszának előmozdítása
- Első kidolgozója a purgatórium tanításának
- Imákat ír a halottakért

„Szt.” Ágoston

- Észak-Afrikából származik. Apja római katonatiszt, anyja, Monica keresztény
- Gyermekként keresztény befolyás, de felnőve a világ felé fordul
- 371-től Karthágóban rétornak (szónok) tanul
- Házasságon kívül él egy nővel 13 évig, fia születik, aki később meghal
- Először manicheista (világosság és sötétség harca, aszkézis, meditáció), majd sztoikus filozófia híve, majd neoplatonista
- Milánóba költözve hallgatja Ambrus prédikációit.
- Híres műve: „Vallomások” (Confessiones) – leírja megtérésének történetét:
386-ban háza kertjében olvas, majd hangot hall: „Vedd és olvasd!”. Kinyitja a Bibliát, ami maradandó hatást gyakorol rá. 387-ben megkeresztelkedik.
- 391-től Hippo püspöke
- Kiemelkedő egyházi szónok. Igei látás a prédikálásról (a Szentlélekre kell(ene) figyelni(e), lehet jó laikus prédikátor valaki)
- Hatalmas írói munkásság. Egyik főműve: De civitate Dei (Isten városáról). Felfogása szerint a világtörténelem Isten városának és az evilág városának küzdelme.
- Fellép az okkultizmus és csillagjóslás ellen. Horoszkóppal szemben Ézsau és Jákob példájára hivatkozik, kiknek születési időpontja megegyezik, de sorsuk nem.
- Fellép az eredendő bűnt tagadó Pelagius ellen
- Vallja az eleve elrendelés tanát, viszont nem hirdeti (Kálvinnal szemben) valakinek a bűnre történő eleve elrendelését

Eretnekségei:
- Tudatosan megnyitja a kaput a pogány filozófiák előtt.
- Gyermekkeresztség-teológia propagálója és továbbfejlesztője
- Bevezeti a tízparancsolat katolikus féle felosztását (bálványimádás tiltásának összevonása az első parancsolattal, utolsó parancsolat kettéosztása)
- Szentírás kánonjának kibővítése a 7 deuterokanonikus könyvvel (Tóbiás, Judit, Makkabeusok I-II., Bölcsességek, Sirák, Báruk könyve). Ezt a beosztást 393-ban a Hippói zsinaton, majd 397-ben és 419-ben Karthágóban erősítik meg
- Teológia az erőszakos térítésre („Kényszerítsétek őket bejönni”)
- Fellép a donatistákkal szemben, jelentős szerepe van a donatisták elleni állami üldözésben

„Szt.” Jeromos

- Dalmáciában, keresztény családba születik
- Rómában kereszteli meg Liberius pápa
- 382-ben Damasus pápa megbízza a leromlott szövegű, régi Vetus Latina revíziójával
- Ő a héber kánon pártján áll, a 7 deuterokanonikus könyvet nem fordítja le.

Eretnekségei:
- Jeromos súlyos fordítási hibákat követ el, önkényesen változtat az igén pl.: az I Móz.-ban latinban a kígyó eltiprója nőnemű, míg a héberben hím (Mária-kultusz, kígyó fején taposó Mária a Mária szeplőtelen fogantatásának képzőművészeti megjelenítése.)
- A katolicizmus az új biblia fordítást (valguta – elterjedt) tévedéseivel együtt is mérvadónak, szentnek fogadja el, és mindent ehhez képest tekint eretneknek.
- Jeromos propagálója Mária örök szüzességének (védelmezi álláspontját Helvidius igei látásával szemben).
- Védelmezi a szentek és ereklyéinek tiszteletét is.

Az állam és egyház összefonódása, és következményei

Az államegyház

IV. századtól kezdve a Róma vezetésével hivatalossá váló egyház igényli az állami (erőszak)szervek támogatását a hit terjesztésében, eretnek irányzatok felszámolásában. Az államvallássá válás kötelező érvényűvé tette a hitet:

- Alattvalók tömegei meggyőződés nélkül, parancsszóra keresztények
- Egyházi vezetők karriervágyból, politikai szempontok alapján kerülnek hatalomra
- Megtérést felváltja a parancsra való engedelmeskedés, ill. a hivatalos egyházba való beleszületés
- Erőteljes az egyház elpogányosodása hitelvekben, hitgyakorlatban
- A névleges keresztények behozzák az egyházba pogány tradíciókat, melyek keresztény mázzal ”leöntve” tovább élnek

Donatista irányzat kialakulása

- IV. században alakult ki Észak-Afrikában
- Nevét Donatus püspökről (a mozgalom vezetője) kapja
- Kiválásuk oka: nem fogadják el az üldözések alatt hitehagyott vezetőket püspököknek az enyhülés után
- Szerintük a szolgálóknak a Bibliai szellemi-erkölcsi normáknak kell megfelelniük
- Állammal való összefonódás elutasítása.
- Orange-i zsinat határozatának elutasítása
- Hátrányos állami megkülönböztetés, erőszakkal is fellépnek ellenük

Cezaropapizmus

Keleten erős cezaropaoizmus:
- Keleten a császár áll az egyház élén, maga alá rendeli a pátriarkát
- I. Justitianus óta a császárt is pappá szentelik
- Zsinati határozat mondja ki, hogy az egyházban semmi nem lehet a császár akarata ellenére

Nyugaton a pápa nincs a császár alá rendelve:
- Császári hatalom gyenge
- 395-től nem Róma a kereszténység székvárosa, hanem Milánó, majd Ravenna
- Szt. Ambrus: „A császár helye az egyházban van, nem az egyház fölött”

Poszt-konstantini időszak, Julianus – pogány vallás ”helyreállítása”

Konstantin halála után 3 ”keresztény” fia uralkodik. A pogányságot rendeletek útján próbálják felszámolni

337: Uralkodócsalád valamennyi férfitagját lemészárolják
- 2 kisgyermek – egyik Julianus – kivételével
340: Testvérháború Constans (középrész) és II. Konstantin (nyugat) között
- II. Konstantin életét veszti, Constant nyugaton uralkodik. Ő maga köztudottan homoszexuális, de homoiousionista is (niceai zsinatot elfogadja).
- Keleten Constantinus az Arianizmust támogatja
341: Minden pogány áldozat betiltása
342: Sardica (ma Szófia) városában birodalmi zsinat
- A zsinat két részre szakad: Constantinus és Constant követői különválnak.
346: Pogány templomok bezárása, vagyonuk elkobzása
350: Constnas katonai lázadás áldozata, Constantinus egyeduralkodó
- Magát püspökök püspökének (episcopus episcoporum) nevezi, de csak halálos ágyán keresztelkedik meg.
- Erőszakkal is érvényt szerzett ariánus meggyőződésének.
356: Minden pogány szertartás betiltása (halálbüntetés mellett)
361: Julianus a császár
- Constantinus meghal, az arianizmus hanyatlik, belső megosztottság, elveszti állami támogatását is.
- Julianus uralkodása a pogány visszahatás időszaka. Julianus nem tud azonosulni a keresztény vallással (látva családjában tapasztalható riasztó jeleket). A neoplatonizmus lelkes hívévé válik.
- Neoplatonizmus:
III. századi aposztata filozófus, Ammonius Sakkas alapozza meg. Istent őslétezőnek véli, amelyből mint ős forrásból minden táplálkozik, és mindenben jelen van. Az ő szülötte a Világész. A Világész hozza létre a Világszellemet, amelyből származik az anyag. Minél messzebb van egy létező az őslétezőtől, annál tökéletlenebb. A leghátul van a bűn, amelytől az ember aszkézis utján szabadul meg. A lélek misztikus elmélkedés és extázis révén egyesül az őslétezővel. Véleményük szerint a pogány istentisztelet a Világszellem kisugárzása. (a new age-nak is erős a neoplatonista beütése…)
- Julianus célja: megújítani a pogány államvallást. Kereszténységet visszaszorítja, elbocsátja a keresztény hivatalnokokat, megtiltja számukra az oktatást, megszünteti a klérus kiváltságait, a pogány templomokat a keresztények költségein újraépítteti. Szítja az egyházon belüli ellentéteket, visszahívja az anti-ariánusokat. Jeruzsálemi templom felépítésével próbálkozik, azonban egy földrengés (!!!) meghiusítja szándékát.
363: Perzsákkal szemben Julianus elesik
- Jövendőmondói, akik vezetése alapján kormányozta csapatait, félrevezették. Ő maga halálos sebet kapott

I/5. Kereszténység államvallás, pogányság „végső” felszámolása

Julianust követő császárok kereszténybarát politikát folytattak, de nem léptek fel a pogányság ellen sem.

375-383: Nyugaton Gratianus a császár.
- Megválik a pontifex maximus címről
- Viktória szobrának eltávolítása a római sznátustól
- Pogány papok jövedelmének megvonása
- Pogány áldozatok betiltása
379-395: Nagy Theosodius császár (kelet)
- Kereszténység államvallássá tétele
380 febr. 27: „Cunctos populos” kezdetű rendelkezés. Kereszténység államvallás
- Parancs, hogy minden alattvaló „Szt. Péter vallásában éljen, amelyet Róma népének adott át”
- Anti-ariánus hitvallás, ezt vallotta Damaskus pápa és Péter alexandriai püspök
- Akik ezt vallották, „katolikus keresztényeknek” minősülnek, mintenki más eretnek, őrült, akik nem viselhetik az ecclésia nevet. Ezek büntetését is kilátásba helyezi.
381: Konstantinápolyban II. egyetemes zsinat
- Niceai hitvallás megerősítése, Szentlélek isteni mivoltának kimondása, arianizmus végleges veresége
382: II. Valentinianus nyugat-római császár és Theosodius betiltja a pogány vallást
- Áldozatok bemutatása
- Templomok felkeresése
- Bálványok tisztelete
425-455: III. Valentinianus császár
- Minden pogány irat elégetése
- Neoplatonista Porphyrius munkáinak megsemmisítése
527-565: I. Justinianus kelet-római császár
- Neoplatonizmus utolsó szellemi központjának, az athéni iskolának a felszámolása (ehhez képest 1508-ban a pápa freskón örökíti meg az athéni iskola tanárait
- Rendelet alapján valamennyi pogány alattvalónak meg kell keresztelkednie (70 ezer pogány engedelmeskedett)

Arianizmus, Niceai I. egyetemes zsinat (egyházi gyűlés)

Arius alexandirai presbyter hamis tanítása: Jézus Krisztus isteni természetének tagadása. Szerinte Jézus teremtmény, nem született az Atyától, nem örökkévaló Isten.

Két szembenálló párt: homoousziosz (egylényegű) homoiouszosz (nem egylényegű)

318: afrikai püspökök zsinata kiközösíti Áriuszt
- Ennek ellenére tanai gyorsan terjednek
325: Konstantin összehívja Niceaban az I. egyetemes zsinatot
- Egyetemes: mert az uralkodó (pápa) az egész katolikus egyh. döntésének ismeri el
- A meghívott püspökök két hónapig a császár ellátását évezték
- A császári palota nagytermében üléseztek
- A tanácskozást az uralkodó nyitotta meg, több ízben ő elnökölt
- A császár aktívan beleszólt a teológiai vitákba
- A zsinaton 220 püspök vett részt (több meghívott visszautasította a meghívást)
- A zsinat 218:2 arányban eretneknek minősítette Áriusz tanácsát. Az ellenszegülőket száműzték.
- ”Anti-ariánus” irányzat fő vezetője: Szt. Athanasziosz (”az orthodoxia atyja”).
335: Fordul a kocka az i betű körül
- Nagy konstantin Ariánus lesz, é Athanaszioszt száműzi Trierbe. Államhatalmi segítség az arianizmus oldalán
 
Copyright © 2007- Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates