„A” 7. tétel: Az Európai Unió politikai intézményrendszere

Az európai kontinens egységére /integrációjára, uniójára/ vonatkozó elképzelések már a második világháború előtt megfogalmazódtak, de csak a második világháború után kezdődtek el a tárgyalások az integráció /unió, egység/ létrehozásáról, politikai megfontolásokból.

/Politikai ok: a második világháború után 2 szuperhatalom (az USA és a Szovjetunió) került egymással szembe, mindkettő növelni akarta befolyási övezetét, a nyugat-európaiak az egység létrehozásával akarták a Szovjetuniót megfékezni./
Az integrációban kezdetben csak nyugat-európai országok vették részt, s az egység főleg a gazdasági életre vonatkozott.
 
Az európai egységesülés útja
1. 1950-ben fogalmazódott meg a Schumann-terv
Schumann francia külügyminiszter volt, aki részben német származású. Ő a francia-német megbékélés fontosságát hirdette, ill. a két ország közötti gazdasági együttműködés fontosságát hangoztatta. Az ő javaslatára jött létre a Montánunió.

2. 1951-ben megalakult az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió).
A szerződést 1951-ben Párizsban írta alá Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, NSZK és Olaszország, ők lettek a „hatok”.       /Németország a második világháború után szét lett szakítva, a nyugati befolyási övezethez NSZK, a szovjet befolyási övezethez NDK tartozott./

3. 1957-ben írta alá a 6 ország a római szerződést, amely létrehozta az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) és az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom).
/Az EGK-t Közös Piacként emlegették./
Tagok egyre szorosabbra fűzték a kapcsolatukat, amely az integráció irányába hatott, így megjelentek a nemzetek feletti intézményrendszer alapjai.
Céljuk a vámunió létrehozása volt, amely szabad és egyenlő versenyt teremt a tagállamok között. Tervbe vették az egységes vámtarifa-rendszer bevezetését is.
A vámunió kialakulása gyorsabban ment a vártnál, már 1968-ban megvalósult.

Az EGK-n kívüli európai tőkés államok (Nagy-Britannia, Dánia, Norvégia, Svédország, Svájc, Ausztria, Portugália), angol vezetéssel 1960-ban hozták létre az Európai Szabadkereskedelmi Társulást (EFTA – European Free Trade Association), amelynek kisebb fogyasztópiaca volt, földrajzilag kevésbé volt egységes. és gazdaságilag London uralta a szervezetet.
Anglia felismerte az EFTA hátrányát az EGK-val szemben, és már 1961-ben jelezte csatlakozási szándékát, de a franciák ellenezték felvételüket..

4. 1968-ban összevonták az EGK, az Euratom és a Montánunió eddig párhuzamosan működő szerveit, ekkortól használatos az Európai Közösségek (EK) elnevezés.
Az Európai Közösségek első bővítésére 1972-ben került sor, amikor felvették Dániát, Írországot és az Egyesült Királyságot.
1979-ben Görögország, majd 1985-ben Spanyolország és Portugália került be a tagállamok közé.

5. 1991-ben a hollandiai Maastrichtben tárgyaltak az integráció mélyítéséről, 1992-ben aláírták – 1993 novemberében hatályba lépett – maastrichti szerződés volt, mely alapján az Európai Közösségek elnevezés helyére az Európai Unió /EU/.
1995. január 1-jén Ausztria, Finnország és Svédország is az Európai Unió teljes jogú tagjaivá váltak.
1995-ben a schengeni egyezmény szerint a belső határőrizet megszűnt és a külső határok közös ellenőrzése kezdődött el. /Nem minden EU tagország vezette be./

A kilencvenes években került napirendre az Unió további, keleti bővítése is, ugyanis 1989-tól bekövetkezett a szocialista rendszerek bukása, a rendszerváltás.
Tíz tagjelölt országnak – Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia – 2002 végén, Koppenhágában lezárták a csatlakozási tárgyalásait. Ezen országok 2003. április 16-án Athénban aláírták a Csatlakozási Szerződéseket, amelyek 2004. május 1-én léptek hatályba.
Napjainkban 28 ország tagja az EU-nak.

Az Európai Unió működése, intézményei
Az EU-ban megvalósul a négy szabadság (az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása).
Az EU három pillérre épül:
1. közös gazdaság és valutapolitika
2. Közös kül- és biztonságpolitika
3. Bel- és igazságügyi együttműködés.

Az Európai Unió jelképei:
- EU zászló (kék alapon 12 sárga csillag, a csillagok száma nem növelhető)
- EU himnusza: Beethoven IX. szimfónia, Örömóda
- Európa nap: május 9. (1950. május 9-én mondta el javaslatát Schumann)
- Euró, mint fizetőeszköz

Az EU fontos intézményei
Az Európai Unió Tanácsa
Az Európai Unió Tanácsa (más néven a Miniszterek Tanácsa vagy röviden: a Tanács) az Európai Unió legfontosabb döntéshozó szerve. A Tanácsot a tagállamokat képviselő miniszterek alkotják, akik mindig a napirenden lévő ügyeknek megfelelő összetételben üléseznek.
Európai Parlament
Az Európai Parlament az Unió állampolgárai által közvetlenül választott képviselőtestület, 785 főből áll, amelynek fő feladata, hogy a tagállami érdekeket megjelenítő Tanács és a közösségi érdekeket megtestesítő Bizottság mellett az Unió állampolgárainak érdekeit képviselje a közösségi döntéshozatalban.
Európai Bizottság
Az EU legfontosabb döntéshozó szerve.
Tagjai az uniós tagállamokból kinevezett személyek, akik ötéves hivatali idejük alatt az Bizottság elnöke által meghatározott szakpolitikai területért felelősek.
Új európai törvények meghozatalára tesznek javaslatot, melyet az Európai Parlament vitat meg.
Az uniós törvények végrehajtásával, és az uniós források, pénzek elköltésével kapcsolatos mindennapi feladatokat is ellátják, 2014-tő a luxemburgi Juncker irányításával
Magyarországot Navracsics Tibor képviseli.
Az Európai Közösségek Bírósága
A Bíróság biztosítja a közösségi jog egységes értelmezését és végrehajtását. Ítéleteivel egyaránt kényszerítheti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy az alapszerződésekkel, illetve a másodlagos közösségi jogforrásokkal összhangban tevékenykedjenek.
Régiók bizottsága
A Régiók Bizottságát a Maastrichti Szerződés hozta létre 1993-ban azzal a szándékkal, hogy az egyre erősödő "régiók Európáját" ilyen módon juttassa képviselethez a közösségi döntéshozásban.

Share this: