A képzéssel
ellentétes jelenség. Lényege, hogy a szó végéről leválasztották a képzőt vagy a
képzőnek érzett végződést, és használni kezdték az így megmaradt - és egykor
önmagában is létezett (vagy inkább csak ilyennek feltételezett) - szót. Így
keletkezett a dics (a dicsérből), a gyönyör (a gyönyörűből), a vizsga (a
vizsgálból), az emlék (az emlékeztetőből), a pír (a pirosból), a szomj (a
szomjazikból), az ék (az ékesből), az űr (az üresből), a tan (a tanítból).
