Friss tételek

Platón Filozófiája

Bevezető
A filozófia eredetileg nem tudomány, hanem életmód, amely a gazdagság vagy a becsület kedvelésével szemben a bölcsességet /szophia/ tekinti legfőbb értéknek. A filozófus szemében a bölcsesség mindennél értékesebb. Ha a tévedések forrását az érzékcsalódásban látja, akkor a lélek megtisztítása /katarszisz/ révén igyekszik kiszabadulni az érzékiség hálójából, s begyakorolni a tiszta szellemi megismerést /platonizmus/.

A filozófia Platónnál az ítélet és a gondolkodás művészete. Platón azt írja "Az Állam"-ban, hogy a filozófiai látás a lélek elfordításának köszönhető: egész lélekkel kell elfordulnunk a mindennapok világától.

Raffaello Athéni iskola című festményének részletén Platón és Arisztotelész látható. A fölfelé mutató alak, Platón az ideák világára irányítja a figyelmet, Arisztotelész pedig a konkrét tapasztalati valóságra.

Platón élete (i.e.427-347)
Athénban született. Előkelő athéni család sarja volt. (anyai ágon Szolón rokona) Eredeti neve Arisztoklész volt, de ezt széles válla miatt Platónra (széles) változtatják. Kiváló testi és szellemi képzésben részesül. Fiatalon költészettel foglalkozik, de Szókratésszel való találkozása után megsemmisíti műveit. Filozófiai fejlődésére Kratülosz és Szókratész gyakorolt maradandó hatást. I.e. 407-tól hallgatta Szókratész tanításait egészen a mester haláláig. Utána menekülni kényszerül Athénból Megarába (Eukleidészhez), majd visszatér Athénba. Később háromszor is ellátogat Szüraküszaiba (I. ill. II. Dionüszosz kívánságára), de mindhárom útja sikertelen volt. Szüraküszaiban az ideális államot igyekezett megvalósítani, de az udvar (és a kor) ellenállása miatt ez meghiúsult. Ezek az utak Platón gondolkodását is befolyásolták. Az első út után írja meg az Állam című művét, a második után az Államférfit és a harmadik után a Törvényeket. Az útjairól a Hetedik levélben szól részletesen. I.e. 387-ben megvásárolja Akadémosz Hérosz ligetét, s megalapítja az Akadémiát. (Az iskolában alapvető volt a geometria és a matematika ismerete, ezt követte a voltaképpeni filozófiai képzés). Az Akadémiát 529-ben záratja be Justinianus császár.

Szellemi fejlődését 4 tényező befolyásolta határozottabban: Szókratész (elsősorban etikai problémák), Hérakleitosz (érzékekkel felfogott világ örökös változása), Parmenidész (létező időtlensége) és Püthagorasz (lélek halhatatlansága, lélekvándorlás, misztika).

Főbb művei: Dialógusai alapján filozófiájának 3 fő korszaka van:
- A korai (vagy Szókratészi ) periódus: pl: Szókratész védőbeszéde, Gorgiász, Kritón, Kharmidész, Euthüdémosz
- Középső korszak: A lakoma (Szümposzion), Kratülosz, Phaidon, Phaidosz, Állam
- Harmadik (késői) periódus: Timaiosz, Törvények, Philébosz, Levelek

A lét kérdése
Platón természetfilozófiájának kiindulópontja az, hogy létezik egy világteremtő és világépítő isten, a "demiurgosz" (kézműves), aki a Kozmosz létrejöttének az oka. Ennek a demiurgosz-istennek a célképzetei alapján láttak napvilágot a természet dolgai.

A demiurgosz-isten először a négy őselemet teremti meg. Belőlük hozza azután létre az összes természeti jelenséget. Nemcsak a demiurgosz az isten. Az égitestek átvették a világformáló istentől a lélek halhatatlan magvát. Ezáltal ők is istenségekké váltak. Ők is hozzáadnak valamit a halhatatlan lélekhez: a halandó lélekrészt, az érzékelés színhelyét. Ez a halandó lélekrész voltaképpen két részből áll: a vágyakozó és az akaró lélekrészből. A halhatatlan lé1ekrész pedig a racionális, a gondolkodó tevékenység székhelye.

A demiurgosz-isten létét Platón különböző érvekkel támasztja alá a szofisták istenképzet-magyarázataival szemben. Első istenérve az, hogy az égi szférában matematikai pontosságú mozgások figyelhetők meg. Csak akkor tudjuk magunknak megmagyarázni őket, ha eszes lény alkotásának tekintjük. A második érve az, hogy az isteneket illetően az embereknek megegyező képzeteik vannak. Az ateizmus szerinte betegség, amiből legkésőbb a halálos ágyán mindenki kigyógyul.

Végezetül Platón szerint az istenek lényegéhez tartozik az egész Kozmoszról való gondoskodás. Mi, emberek nagyon kis része vagyunk az Univerzumnak. Attól, hogy valami nem a mi személyes érdekeink szerint látszik történni, attól még állhat az Egész érdekében.

Ideatan
A platóni "kétvilág" elmélet (a formák, illetve az érzékekkel felfogható dolgok világa) eredetét valószínűleg a szókratészi bölcseletben kereshetjük. Az érzékelhető dolgoktól független, örök realitás világát képező formák tanát dolgozta ki, szembeállítva ezt az univerzummal, ami élő teremtmény. A hagyomány Szókratésznak tulajdonította a definíció felfedezését, s Platón ezt folytatva ("a miben áll?" kérdést boncolgatva) jut el az ősképhez (eidosz, idea). Az eidosz (forma, fajta), az idea (alak, jelleg) és az úszia (lét, lényeg) ugyanarra a változhatatlan, örökké létező csoportra vonatkoznak. Az érzékelhető világ dolgai részesednek az ideákban, s azokkal a részesedés (methexisz) viszonyában állnak. A részesülőben a részesülés után megjelent tulajdonságnak ugyanaz a neve, mint az ideáknak, amelyből részesült. Nem tudjuk egész pontosan, hogy mi mindennek van ideája, de a következőknek biztosan van: viszonyok (egyenlő, kisebb, nagyobb), matematikai idomok (háromszög, kör, négyzet), érzetminőségek (hideg, meleg, fekete, fehér), elemek (tűz, víz, föld, levegő), értékek (szép, jó), fajták (ember, ló). Platón szerint a szépség örökké változatlan ideájára irányul a filozófus figyelme (pl: Lakoma vagy Szümposzion). A jó és szép egyet jelent az igazságos fogalmával. A szép oka a jónak, s azért foglalkozik az ember szép dolgokkal (pl: bölcselettel) mert ennek eredménye a jó. A bölcsesség a jó lényegi megismerése.

Platón 3 híres hasonlattal világította meg a jó ideájának természetét:

1. Naphasonlat
2. Osztott vonal hasonlat
3. Barlanghasonlat
Anamnézisz (visszaemlékezés) elmélete
Püthagoreus gyökerekből és az orphikus hagyományból (a test a lélek börtöne) ered. A geometriában járatlan embert ráébreszthetjük kérdések segítségével a tudására, mert eredendően megvolt benne. Platón állítása szerint az érzékelés nem vezet lényegi megismeréshez. Az igazságot csak az értelem segítségével ragadhatjuk meg. Platón a doxát, a vélekedést sem tartja igazi megismerésnek, egyedül a gondolkodást ítéli igazinak. De hogyan lehet belső úton eljutni az igazsághoz? Éppen a visszaemlékezés révén. A lélek mielőtt egy testtel egyesülne, az ideákat közvetlenül szemléli. De mielőtt beköltözött volna a testbe, ivott a felejtés folyójának vizéből, ezért nem emlékezhet az ideák világára. Tehát tulajdonképpen a tanítás és a tanulás visszaemlékezés. Maga az anyagi világ látszatvalóság, melynek megismeréséhez elegendőek érzékszerveink, de mivel valóságunk, az érzékelhető világ állandóan változik, nem lehet teljességgel megragadni. Ami állandó, az az ideák, az eszmék világa.

A dialógus, mint módszer
A szofisták és Szókratész is használták, de Platónnál tudatosan használt új irodalmi műfajjá vált. Ez valójában egy szigorúan szabályozott kérdés-felelet formájú párbeszéd a kérdező (mester) és a válaszoló (tanítvány) között. A kérdező fejti ki a nézeteit (kérdéseik sorozatában), a válaszoló csak egyetérthet, vagy nem érthet egyet. Legfeljebb azt jelezheti, hogy nem érti a kérdést, de ahhoz nincs joga, hogy saját álláspontját kifejtse.

A dialógus szerkezete a következő:

1. célkitűzés
2. alaptétel rögzítése
3. bizonyítás

Társadalomelmélet és etika
Társadalomfilozófiai munkái közül kiemelkedik az Állam. Fontos azonban, hogy az ebben írt nézeteit később felülvizsgálja a Törvényekben. Az Állam (Politeia) kiindulópontja az igazságosság. Szerinte az igazságos ember boldog, az igazságtalan boldogtalan. Az igazság általánosan érvényesülő formája lehet az állam. Az államban 3 emberfajta létezik: arany (vezetők), ezüst (segéderők, hadsereg), bronz-vas (kézműves-földműves). Ez megfelel az értelmes, haragvó és vágyakozó lélekrésznek. A vezetők értelemmel és a bölcsesség erényével, a segéderők indulattal és a bátorság erényével, a földműves-kézműves réteg vágyakozással és a mértékletesség erényével rendelkezik. S ha mindez együttesen, harmonikus egyensúlyban van meg, akkor megjelenik a negyedik erény: az igazságosság. Az államot a legbölcsebb embereknek, azaz a filozófusoknak kell irányítaniuk. Feladatuk a szép, a jó, az igazságos törvényének a világra történő alkalmazása. Azonban a filozófust is nevelni kell, a jó felé kell irányítani. A számolás, a mértan és a csillagászat tudománya felhasználható a képzéskor, de ezek csak bevezetésnek tekinthetők. A legtisztább tudást a dialektika nyújtja, melynek célja a jó megismerése.

Felfogását az államformák értékrendjéről hat fokozatra szokták osztani:
1. alkotmányos monarchia - egy ember törvényes uralma
2. arisztokrácia - több kiváló férfi kormányoz
3. demokrácia - sokak alkotmányos uralma
A következő három törvény nélküli:
4. anarchikus demokrácia - alkotmány nélküli
5. oligarchia - vagyonos kevesek uralma
6. türannisz - a zsarnok egyeduralma

A Törvények című műben szigorúan szabályozza az uralom mikéntjét és kimondja: legtöbb hibánknak a túlságos önszeretet az oka. Az egyik legsúlyosabb bűnnek azt tartja, aha az ember tudja, hogy helytelenül cselekszik, mégis megteszi.

Felhasznált irodalom:
- Dr. Hajdu Péter - Filozófiatörténeti előadások
- Filozófiai Kislexikon
- Nyíri Tamás, a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia professzorának munkái
Összeállította: Rajnai Gergő

Mindennapi problémáink: a konfliktusok

Tartalomjegyzék

A. Bevezetés 1
B. Konfliktusok 2
I. Jutalom 2
II. Magatartásból elégtelen 5
III. Boldog új évet 7
IV. Anyós(-sors-)csapás 9
V. Buli volt, van, …lesz? 11
C. Befejezés 13
D. Irodalomjegyzék 14

A. Bevezetés

„…aki meg akarja ismerni a természet legnagyobb titkait, az nézzen körül az egymással szembenálló ellentétes jelenségek legszűkebb és legtágabb határai között és elmélkedjenek róluk. Mélységes varázs van abban, ha rá tudunk jönni egy ellentétre, miután megtaláltuk az egyesülés pontját.”

Giordano Bruno

„Az egymással szemben álló ellentétes jelenségek” a konfliktusok a szélesen értelmezett élet természetes velejárói. A konfliktusok mindennapi életünk szerves, elmaradhatatlan részei. Konfliktusok keletkezhetnek az emberben, emberek között, embercsoportok, vállalatok, ez utóbbiak és az állam között. De mi is konfliktus? Lényegében egy feszültséghelyzet, amelyben két vagy több fél – akik kapcsolatban vannak egymással – minden eszközzel megkísérlik a valós vagy lappangó összeegyeztethetetlen elgondolásaikat, terveiket megvalósítani. Ennek eredményeként a másik féllel szemben negatív érzések s előítéletekkel terhelt gondolatok jelentkeznek.

Az átélt és tapasztalt konfliktusok lehetővé teszik a résztvevőknek, hogy szembesüljenek önmagukkal, s így fejlesszék önismeretüket, önkritikai érzéküket. A konfliktushelyzet megoldása – a vesztesek számára is – fejlesztő hatású lehet: elősegítheti a reális énkép kialakulását, a személyiség állandósulását. A konfliktus megoldás szükségessége a társadalmi életben, a társas kapcsolatokban nagyon fontosak, hiszen, például: a belső viszályok egyébként másra is fordítható, hasznos energiát emésztenek fel.

B. Konfliktusok
I. Jutalom
Munkahelyemen több pénzintézet értékpapírjait kínáljuk az ügyfeleknek megvételre, megbízásos szerződések alapján. A terjesztésért a vállalat részesedést kap ezektől a bankoktól, míg azoknak, akik közvetlenül kezelik a papírokat ösztönző jellegű bérjutalmat ajánlanak fel negyedévenként, abból a nem titkolt célból, hogy így még több értékpapírt adjanak el. Néhány évvel ezelőtt még én is ilyen munkakörben dolgoztam, így azok közé tartoztam, akik részesültek ebből a juttatásból. Jelenleg egyébként más beosztásban dolgozom, de a probléma még mindig ugyanaz, mint az én időmben. Ugyanakkor a saját vállalatom is jutalmaz minden év végén egyszer, néha kétszer. Itt jegyzem meg, hogy véleményem szerint ezt a jutalmazási módszert sürgősen meg kellene szüntetni, mert ez a konfliktusok számának növekedését idézi elő újra és újra. Az lenne a legideálisabb, ha a fizetések olyan mértékűek lennének, hogy nem lenne szükség jutalmakra. Márpedig itt még nem tartunk. Nagyon is jól jön az a kis plusz pénz év végén, karácsony előtt.

Ezt a jutalmat a kollektíva előtt, hangos felolvasással hirdetik ki, hogy ki, mennyit és miért kapott. Az osztályvezető a névsorban hozzám érve tájékoztatott, hogy azért kapok a kötelező minimumtól is kevesebbet – harmadmagammal, akik ügyfélkapcsolatban terjesztjük a bankok értékpapírjait – mert az év folyamán a különböző pénzintézetektől kapott jutalmakat már zsebre vágtuk, míg mások és ez a többség semmit nem kapott. Miután befejezte a tájékoztatást, megkérdezte, hogy kinek van hozzászólása, ki nem ért egyet, stb. Külön felhívta a figyelmünket, hogy nyugodtan szóljunk, bárki elmondhatja a véleményét abból nem származik semmilyen hátránya. Ekkor én bátorságot gyűjtöttem és szóltam, hogy szerintem ez igazságtalan. Mert bár igaz év közben más cégektől a jól elvégzett munkámért már kaptam jutalmat, de a saját cégem miért büntet engem (minimálisnál is kevesebb jutalom) ezért. Ez olyan, mintha a saját vállalatomnak nem lenne megfelelő a munkám és ezt így juttatja kifejezésre.

A válasz bár meglepően hangzik, számunkra nem volt az: „Azért, mert így döntött a vezetőség. Különben meg nekünk nem muszáj együtt dolgoznunk az utcáról bármikor fel tudunk venni valakit, úgyis olyan sok munkanélküli van odakint. Inkább dolgozzunk jobban és becsüljük meg a munkákat.” Nálunk ez a szemléletmód sajnos egy, két idősebb vezető beosztásúnál betokosodott. A vállalat átszervezés alatt áll. Így remélhetőleg az ilyen és efféle egyéneket a rendszer kidobja magából.

A történet egy hét múlva folytatódott. Történt ugyanis, hogy december 6-án Télapó ürügyén a cégem reklámfogásként Télapókat keresett. Többek között én s jelentkeztem. A feladat nagyon egyszerű volt. Aki megrendelte a Télapót bizonyos ellenszolgáltatás fejében, ahhoz házhoz ment a gyerekek nagy örömére. Közben természetesen előre megadott koreográfia szerint reklámtevékenységet is el kellett látni. Az osztályvezetőm is megrendelte a Télapó szolgáltatást a szomszéd kislánynak. Éppen én voltam az, akinek erre a címre kellett mennie. Az osztályvezető már várt a lépcsőházban és megkért, hogy a látogatásom után menjek át hozzájuk, mert kíváncsi minden apró részletre. Így is történt. Beszélgetésünk alatt nagyon boldog volt, és hirtelen felajánlotta, hogy ezentúl tegeződjünk és elmondta, hogy megbocsát a múltkori összezördülésünkért. Ezen én nagyon meglepődtem és igazolva láttam a magam igazát.
Ez a konfliktus nagyon sok más konfliktus nyitánya volt, mint később kiderült.

Elemzés:
 Ez tipikusan a győztes-vesztes konfliktus megoldási módszer esete. A győztes az osztályvezető, aki egyoldalú vagy tekintélyelvű döntést alkalmazott. A vesztes a beosztott (én), aki tehetetlenség miatt belsőleg emészti magát, mert nyilvánvalóan érdekeit nem tudta érvényesíteni. Ezért a benne lakozó feszültség, sértettség, esetleg düh közömbössé teheti a további munkavégzés iránt. Ha ezt nem tudja feldolgozni, akkor a munkáját sem lesz képes jól elvégezni. Itt adódik egy logikusnak tűnő probléma. Ha az egyén nem dolgozik túl jól, mert azt tapasztalta, hogy nem becsülik meg, akkor lehet, hogy a következő évben a gyengébb teljesítmény miatt a bankok kevésbé vagy egyáltalán nem fogják dotálni, és ráadásul az év végi munkahelyi jutalomból is kimaradhat.

 Az osztályvezető reagálása stílusától eltekintve azzal magyarázható, hogy az igazgató óriási hatalmi fölénnyel irányít. Minden ötletet, alulról jövő javaslatot elutasít, esetleg magáénak tekinti és úgy kezeli mint saját ötletét. Így az osztályvezető „azt teszek amit mondanak” játékot játssza, bár sokszor nem ért egyet a főnökével, de ezt nem tudatja vele, mivel az már többször megszégyenítette – mások előtt is – és ilyenkor még az is előfordult, hogy az osztályvezető sírva jött ki a vezetőtől. Alkalmazkodó stratégiát követ. Kényszerből, félelemből aláveti magát az „elnyomónak”. Rengeteg feszültség halmozódik fel benne, fáradsággal küszködik, beteges. Mint egy mandinerből továbbítja az utasításokat a beosztottak felé, így egy „váratlan” visszacsatolást nem képes megoldani. Ugyanolyan elutasító, mogorva mint a közös főnökünk az igazgató.

 A munkatársak joggal háborodtak fel, hogy mit ugrálok amikor már legalább 20.000 Ft jutalmat kaptam év közben, ők meg semmit. Ugyanakkor részemről nem a pénz miatt történt a felszólalás, hanem azért mert magát az indokot sértőnek találtam.
Megoldási javaslatok
1. Az osztályvezető javasolja az igazgatónak, hogy dolgozzanak ki egy másik ösztönző rendszert. Ezáltal esetleg év közben többen is részesülhetnének jutalomban. Problémamegoldó stratégiát előtérbe helyezve, bátran „szembeszegülve” a főnökkel, aki ezáltal esetleg változtathat magatartásán.
2. Az osztályvezető és köztem kompromisszum keresése, például az idén még így lesz, mert rossz a rendszer, de már dolgozunk az új szisztémán és jövőre majd kompenzáljuk stb.
3. Részemről beletörődés, pontosabban elfogadása annak, hogy a kevésből azok kapjanak, akik eddig sehonnan sem kaptak jutalmat.

II. Magatartásból elégtelen
Két alkalmazott – nevezzük őket „A” és „B” kezelőknek – magánbeszélgetést folytattak egy pénzintézet ügyfélkapcsolati munkahelyén. „B” kezelő éppen dolgozik, értékpapírt tölt ki egy ügyfél számára. Hallgatja „A” mondandóját és néha válaszol is neki, bár nem tud rendesen odafigyelni arra, mit is mond a másik. Az „A” kezelőnél nincs senki. Időközben ügyfél érkezik „A” kezelő ablakához is, de „A” nem vesz tudomást róla, tovább folytatja a csacsogást. Ügyfelünk eleinte türelmesen vár, de egy kis idő múlva udvariasan tudtára adja munkatársamnak, hogy igazán nem szeretné megzavarni, de nagyon siet és szeretné gyorsan elhelyezni a pénzét valamilyen betéti formában. (Ebben a pillanatban „B” kezelő ügyfele távozik, és más nem is érkezik.) „A” kezelő az orra alatt mormolva kifejezi nemtetszését, amelyről azt gondolja, hogy nem hallható és durván, nem megfelelő hangnemben közli, hogy a másik ablaknál (vagyis a „B” kezelőnél) nem áll senki, fáradjon oda. Az ügyfél, miután átfáradt „B”-hez és megkapta az értékpapírjait megkereste a főnököt és felháborodva elmesélte a történteket.

Az osztályvezető magához kérette „A” kezelőt, hallgattasson meg a másik fél is alapján. „A” mindent másképpen magyarázott, szépített a történeten, amennyire csak lehetett. Az osztályvezető az ügy súlyosságára való tekintettel a főnök elé vitte azt. Aki szintén meghallgatta „A”-t. Önmagában már ez is egy konfliktus, de a történet végkifejletében lévő konfliktust érdekesebbnek találtam. Tehát amíg az osztályvezető tájékoztatta a főnököt az esetről, „A” gyorsan visszament „B”-hez és elmondta neki, hogy óriási bajba került. Megkérte, hogy segítsen neki és hazudja ugyanazt, mint ő. „B” meglepett és határozatlan volt. Nem mondott nemet, de igent sem.

Elemzés
 A konfliktus „B” szempontjából intraperszonális. „A”-tól konfrontáló én-üzenetet kapott (hazudja ugyanazt), melynek hatására magában vívódik. Nem tudja eldönteni mit is csináljon. Vállalja a ráosztott szerepet és mondjon valótlant. Viszont, ha kitudódik, akkor ő is bajba kerülhet. A hazugság vállalása esetén „A” rokonszenvét még jobban elnyerheti így fennáll annak a veszélye, hogy „A” a közös titok miatt barátsági kapcsolatot kezdeményez, amit „B” nem szeretne, ugyanis nem szereti „A”-t.
 Megmondja az igazat és ezzel eláztatja „A”-t. igaz, hogy nem szereti őt, de várhatóan ezután még jobban megromlik kettőjük közötti munkakapcsolat is. Továbbá azok is elutasítják, akik szeretik „A”-t és elvárták volna „B”-től, hogy segítsen a kezelőnek.

Mint szem-, és fültanúra sor került „B” meghallgatására is. Ez segített volna a vezetőnek a döntéshozatalban, viszont „B” a benne tusakodó két alternatíva helyett egy harmadikat választott. Tudatosan az elkerülő stratégiát választva azt mondta, hogy igazából nem hallotta az incidenst, mert akkor még éppen az előző ügyfele kötötte le a figyelmét. Közben pedig az intraperszonális konfliktus interperszonálissá változott.
A vezető tájékoztatta a kollektívát az ügyről, hogy mindenki okuljon belőle. Elmondta, hogy nincs joga kételkedni „A”, főleg az ügyfél szavahihetőségében és „A” csak azért marad a vállalat kötelékében, mert „B” nem tudta bizonyítani sem „A” sem az ügyfél igazát. „A”-val már korábban is voltak gondok, ezért írásbeli figyelmeztetésben részesül és más, ügyfelektől távol lévő munkakörbe helyezték át. Az ügyféltől egy udvarias levélben elnézést kértek míg „B” maradt a helyén.

Igazából tehát az igazi vesztes „B” lett, aki a főnöknél szerzett egy rossz pontot. Hisz az érezhető volt, hogy „B” nem meri vagy nem akarja vállalni az igazságot. A csoport több tagjában is ellenszenvet váltott ki ez a magatartás, hiszen úgy gondolták, hogy „A” igazán megérett már arra, hogy kirúgják.

Megoldási javaslatok
Az elemzés során már felvázolódtak a konfliktus megoldásának lehetőségei, így röviden összefoglalva:
1. „B” elmondja az igazat. „A”-t valószínűleg elbocsátják.
2. „B” falaz „A”-nak.
3. Közömbössé válik, ő nem látott, nem hallott semmit, mossa kezeit.
III. Boldog új évet

Év vége közeledtével mindig sok konfliktusra ad okot a szolgálati beosztás. Ez egy olyan minden hónapra előre elkészített napokra lebontott táblázat, amelyen mindenkinek megtervezik – az igényeket figyelembe véve – a ledolgozandó munkaidejét. Munkahelyemen a közvetlen munkacsoport, melynek én is tagja vagyok 20-25 főből áll. Vezetőnk készíti el a beosztást. A munkakörünk olyan, karácsonykor és szilveszterkor is dolgoznunk kell hacsak az nem esik vasárnapra. Idén december 24.-e és 31.-e is péntekre, tehát munkanapra esik. De, hogy valami jó is legyen a dologban évek óta az a szokás, hogy aki dolgozik az egyik nap, az nem dolgozik a másikon. Egyik kollégám, nevezzük „B”-nek felháborodva mesélte el néhány munkatársának, hogy ugyanúgy mint tavaly megint szilveszterre osztották be. Ugyanakkor „J” – akit „B” ki nem állhat – ismét karácsonykor fog dolgozni. Ezt „B” nagyon igazságtalannak tartotta, mert így nem is tervezhet magának programot, pedig szeretett volna elmenni egy házibuliba. „B” szól a csoportvezetőjének, aki az „aki hamarabb szólt elv” alapján nem változtat a beosztáson.

Elemzés
 A csoportvezető – „B” szemszögével nézve – győztes-vesztes módszert alkalmazta. Mivel ő is ellenőrzés alatt áll, illetve a főnök kemény elvárásokat támasztott rá. Mivel ezeknek mindenképpen meg akar felelni, úgy véli, hogy a beosztottak legfőbb kötelessége, hogy kövessék az utasításait, attól függetlenül, hogy mennyire értenek azokkal egyet. Mivel „J” hamarabb szólt mint „B”, hogy szilveszterkor nem akar dolgozni a csoportvezető úgy döntött, nem változtat.

 „B” kezelő úgy érzi a vezető betartott neki. „J”-t ezentúl még jobban fogja utálni, ami a munkavégzés szempontjából egyáltalán nem egészséges. „B” intarperszonális konfliktusban van egészen addig, amíg nem szól a csoportvezetőnek problémájáról. Ez egy igénykonfliktus és mivel csak „J” igényeit veszi figyelembe, mindenképpen destruktív.

Megoldási javaslatok
1. A csoportvezetőnek empátiát és megértést kellett volna tanúsítania „B” felé, hogy kinyilvánítsa „B” problémájának elfogadását (nem az azokkal való egyetértését) és talán így segíthet „B”-nek, hogy önállóan találjon megoldást. Például: beszéljen „J”-vel, akár felajánlva közvetítését is, hogy cseréljen vele. Ha „J” belemegy a cserébe, akkor a csoportvezető kikerült a problémából. Ez azért is lenne szerencsés, mert az alkalmazottak láthatják, hogy a vezetőjük igenis értékeli, ha a konfliktusok kölcsönös problémamegoldással rendeződnek. Nem pedig azt látják, hogy a vezetőnek mindig igaza van, mert ő a csoport vezetője illetve fordítva „B” hihette azt, hogy a vezető „J” igényeit mindig, bármi áron teljesíti.
2. „B” közvetlenül „J”-hez fordul, és megkéri a cserére kihagyva ezzel a csoportvezetőt. Ha „J” cserél akkor a köztük lévő haragos viszony is enyhülhet.

IV. Anyós(-sors-)csapás
Házasságkötésem előtt már együtt éltem a feleségemmel, ekkor még élt az apósom. Sokan mondják, hogy nem jó együtt élni a szülőkkel, mert előbb-utóbb problémák merülnek majd fel és ez még egy jónak induló házasságot is képes tönkretenni. Nálunk ennek semmi jele – szerencsére – nem volt tapasztalható. Egymást kölcsönösen tiszteltük, a másik dolgába csak annyira avatkoztak a szülők, hogy érzékelni sem lehetett azt. Tartott ez apósom haláláig. Ekkor egy „pálfordulat” következett be anyósom magatartásában illetve hozzánk való viszonyában. Szinte semmi nem volt jó, amit én csináltam és ez állandó konfliktusokat okozott. Ekkor született lányunk is.

Anyósom aprólékosan ellenőrizte a napi életünk valamennyi eseményét. Folyton kritizált, fölényeskedett, hogy ő jobban ért hozzá, csak nem tudja megcsinálni mert itt fáj, meg ott fáj. Ha erre az alig burkolt felszólításra készen álltam a dolog elvégzésére, leintett, hogy majd megcsináltatja valaki mással, egy szakemberrel. Mikor a gyermeknevelés területén is kibontakoztak a napi összetűzések radikális lépésre szántuk el magunkat a feleségemmel. Albérletbe költöztünk,(bár így egy fillért nem tudunk félrerakni) s azóta is ott lakunk. Anyósomat meglepte ez a váratlannak talán nem mondható lépésünk, de büszkeségének köszönhetően nem gördített semmilyen akadályt az utunkba, hogy elköltözhessünk.

Elemzés
Ez a konfliktus interperszonális, vagyis személyek közötti. A probléma oka, hogy az anyós a vejében próbálja meg fellelni elvesztett férjét. Akaratlanul is hozzá hasonlítja – direkt módon ezt kifejezésre sosem juttatja - , méri s mivel a vő egy teljesen más beállítottságú ember, mint az apó volt adva van a konfliktus lehetősége. Ez állandó nézeteltérésben nyilvánul meg, amely elkerülhetetlen. Minden nap előfordult olyan élethelyzet, amikor valamilyen döntést kellett hozni, de ez ellenkezett illetve egyezett (de más szemszögből közelítve meg a problémát) az anyós által elképzeltekkel. Amiről ő úgy gondolta, hogy a férje biztosan másképpen oldotta volna meg azokat. Így eltekintett attól a nem elhanyagolható tényezőtől, hogy egy feladatot több féleképpen is meg lehet oldani.

Megoldási javaslatok
1. A konfliktus megoldása (elköltözés albérletbe) – győztes-győztes jellegűnek tűnik, de csak részben tekinthető annak. A fiatalok, illetve az anyós között megszűntek a konfliktusok, a belső feszültségek csökkentek, ezáltal újra normalizálódott a viszonyuk. Ugyanakkor mindkét fél vesztesként jött ki ebből a helyzetből. Az anyós egyedül maradt egy nagy házban a gyerekektől, unokáktól távol. Míg a fiatalok egyenlőre feladták a saját lakás megszerzésének az illúzióját is. Az albérlet, főiskola, stb. mellett képtelenség félretenni erre a célra.

2. A fiatalok – elsősorban a vő (én) – részéről választható megoldás lehetett volna az alkalmazkodó stratégia, melyet bajmegelőző én-üzenetekkel vezetett volna be. Például: mondja meg, hogy csináljam, mert nem tudom, de ha segít, akkor biztosan megtaláljuk a megoldást. De ebben benne van az a veszélylehetőség is, hogy a vő több áldozatot hoz, mint az anyós. Így könnyen aszimmetrikussá válhat a köztük lévő kapcsolat. Ennek megakadályozása, kiküszöbölése nagy körültekintést és hozzáértést igényel. Ez a módszer átsegítheti a feleket azon a nehéz időszakon, amíg az anyós túlteszi magát férjének elvesztésén és a vőt képes lesz elfogadni olyannak, amilyen.

V. Buli volt, van, …lesz?
Feleségemmel hat évvel ezelőtt házasodtunk össze. Akkor 23 voltam, a párom négy évvel idősebb nálam és mivel a biológiai óra ketyeg, ezért úgy döntöttünk, hogy nem várunk tovább. „Minden perc, minden nap azért van, hogy utód legyen” felkiáltással összeházasodtunk és egy év múlva megszületett kislányunk. Korkülönbségnek köszönhetően néhány állandó probléma mindig terítéken van. Az egyik, amely miatt sok konfliktus adódik, hogy fiatalabb korom miatt jobban igénylem baráti kapcsolatok gyakrabb ápolását. Például: labdarúgó mérkőzések látogatása, koncertek, bulizás, stb. Ezzel szemben feleségem nem nagyon szeret kimozdulni otthonról. Általában megígéri, hogy eljön velem az aktuális programra, de az utolsó pillanatban szinte mindig lemondja, sokszor a gyermekre hivatkozva. Ráadásul ilyenkor mindig megkérdezi; hogy muszáj-e nekem is elmenni? Miért kell nekem minden baráti füttyentésre pattannom? Meg kell jegyeznem, hogy a barátaim körében sehol sincs gyermek, így ők jobban rá is érnek, felelősséggel sem tartoznak a gyermeknevelés felé. De az esetek többségében mindig beleegyezik – bizonyos feltételek mellett – hogy elmenjek. Másnap aztán hallgatom, hogy nem csinálok otthon semmit, bezzeg előző este el tudtam menni, stb.

Elemzés
A konfliktust a szükségletek – bár egyeztetésre kerülnek – eltérő volta miatt adódik. Interperszonális, férj és feleség között kialakuló igénykonfliktus, mely nyíltan és szükségszerűen fejeződik ki. Általában nézeteltérés az intenzitása a konfliktusnak, azonban néha összecsapássá súlyosbodik. A feleség csak látszólag huny szemet a férj „kicsapongásai miatt” és egyáltalán nem biztos, hogy az indulatok mögött nincs-e valami más probléma, ami rejtve maradt (látszatkonfliktus). Ezt a problémát nyíltan nem meri vagy nem akarja vállalni, de közbeiktatva a gyereket, mint egy eszközként felhasználva, zsarol. A férj dacból – nem tudatosan – győztes-vesztes módszert játssza. „Mondj amit akarsz, úgyis elmegyek a haverokkal”.

Megoldási javaslatok
1. Valószínűleg a feleség rejtett problémája, hogy azt szeretné, hogy a férj többet segítsen a házimunkában és a gyermeknevelésben. De ezt nyíltan kell vállalnia és leülve megbeszélni a dolgot. Felajánlva, hogy attól délután nyugodtan mehet meccsre, ha délelőtt segít pl. porszívózni. Ezzel elérheti azt, hogy a férj máskor is fog segíteni és így a családi béke is fennmarad. Viszont, ha továbbra sem beszélik meg a problémát, akkor valószínű, hogy a férj lustaságán nem fog változtatni és minden munka a feleségre marad.
2. Néha a feleség is bekapcsolódik a férj programjaiba, ezzel is éreztetve, hogy fontosnak tartja őt is és a férj barátait is. Ez a férjet biztosan doppingolja majd és, hogy máskor is el tudjanak menni kettesben, biztosan segíteni fog otthon. Ennek a módszernek a veszélye lehet, hogy a gyermekkel kevesebbet fognak törődni, de ha ez nem mindennapos csak ritka esemény, akkor nem lehet probléma. Ez a két alternatíva győztes-győztes vagy nincs-vesztes módszer.

C. Befejezés
A dolgozatban három munkahelyi és kettő családi konfliktus található, melyek közül kettő munkahelyinek nem vagyok szereplője. A konfliktusok utólagos elemzése során magamról ismét sikerült egy-két dolgot, „aha” érzést megtudnom, s ezáltal önkritikát próbálok tanúsítani. Mintegy önismereti tréning része is szerepelhetne ez a pár oldal az életemben.
Egyes szituációkban – az életem során – amikor a konfliktus személyemet is érinti csakis a számomra győztes szerep elérése a cél akár versengő, akár alkalmazkodó (saját elképzeléseimet nem adom fel) stratégiát választva.
A konfliktusok, problémák zűrzavarában nehezen választhatók ki azok a központi tényezők (önismeret, önkritika, koordináció, feladatmegosztás, szinkronizáció, stb.), amelyek segítségünkre lehetnek a hatékony megoldás kidolgozásánál. Ezért ezeket tanulni, fejleszteni kell, amelyek segítségével az egyénnek módja nyílik arra, hogy az adott viselkedésmintákat megértse és kiválaszthassa a problémának legjobban megfelelő megoldásokat.

D. Irodalomjegyzék

 Gordon, T.: Vezetői Eredményesség Tréning. V.E.T.
Gordon Könyvek, 1998
 Mastenbroek, W.F.G.: Konfliktusmenedzsment és szervezetfejlesztés
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
Budapest, 1991
 Szekszárdi Ferencné: Konfliktusok az osztályban
Tankönyvkiadó, Budapest, 1987
 Utasi Ágnes (szerk.): Társas kapcsolatok
Gondolat, 1991

Mi történik a Gutenberg galaxis után?

Mint a címből is láthatjuk ez az elemzés azzal foglalkozik, hogy miért szorul háttérbe manapság a nyomtatott írás és ez milyen összefüggésben van technika rohamos fejlődésével.

A nyomtatott írás illetve az írás elsőbbsége a XX. század elejéig vitathatatlan volt. Ez volt az egyik fő eszköze az oktatásnak, a tájékoztatásnak, a kommunikációnak.

Persze ez az eszköz is csak azokhoz jutott el, akik tudtak olvasni, illetve írni. Tehát csak bizonyos rétegekhez.
A század elején megjelent a film, amely már szélesebb réteget vonzott, hiszen itt nélkülözni lehetett az olvasást. Persze a némafilmek esetében néha erre is szükség volt, de a hangosfilmeknél már ez a probléma is megoldódott.

A film másik előnye a könyvvel szemben, hogy sűrítve adja át annak mondanivalóját.
A filmnek viszont meg van az a hátránya, hogy míg a könyv olvasása esetén saját képzelőerőnkre kell hagyatkoznunk, úgy a film esetében más látásmódját kell akceptálnunk. Tehát lehet, hogy a film kényelmes megoldás, de elszegényesítheti a fantáziánkat.

A XX. század közepén azonban megjelentek az audiovizuális eszközök, amelyek kezdték háttérbe szorítani a nyomtatott írást. A televízió, a video, a mozi, mind a könyv ellenfelei lettek.
Talán az egyik válasz erre a problémára az idő, illetve a kényelem.

A mai rohanó világunkban inkább leülünk a televízió elé és azt a regényt megnézzük 90 percben, mint inkább elolvassuk. Ha fáradtan hazajövünk a munkából, akkor már nincs energiánk arra, hogy kezünkbe vegyünk egy komoly könyvet, inkább leülünk a TV vagy video elé és megnézünk egy "limonádét", amely kikapcsolódást nyújt a napi élet nyűgjei alól.

A TV és a video megjelenése tulajdonképpen a filmipart is háttérbe szorította, hiszen szinte mindent elkövettek és követnek azért, hogy az embereket a képernyő elé csalogassák. Sorra alakultak a minden igényt kielégítő csatornák, amelyek kvízjátékokat, sorozatokat, politikai műsorokat, zenét, ismeretterjesztő filmeket, rajzfilmeket sugároznak. És ott vannak még az interaktív műsorok is, amelyek igyekeznek a nézőket minél jobban bevonni a műsor készítésébe.

Szóval a technika is megpróbál lépést tartani azzal a rohanó világgal amit magunkra kényszerítettünk.
Sajnos az oktatásban is egyre jobban háttérbe szorulnak a könyvek. Erre a legjobb példa a kötelező olvasmányok megfilmesítése illetve hangszalagra mondása. Ha már gyerekkorban arra szoktatjuk az embert, hogy inkább nézze meg vagy hallgassa meg azt a könyvet, akkor mi lesz később?
Persze ilyenkor mindig a gyerekek leterheltségére hivatkoznak. Pedig ebben a korban alakul ki az ember kreativitása, fantáziálásra való képessége. Lehet, hogy időt adnak a gyerekeknek ezzel, de szegényebbek is lesznek.

A következő választóvonal a technika fejlődésében a számítógépek megjelenése volt.
Ez a média, a hírközlés területén is igen nagy előrelépést jelentett, hiszen az Internet megjelenésével a világ ott hever előttünk. Tulajdonképpen ez az újságok számára is visszaesést jelenthet majd, hiszen az elektromos információáramlás gyorsasága és olcsósága miatt háttérbe szoríthatja a nyomtatott újságokat.
Az Internet elterjedésének egyelőre csak anyagi akadályai vannak, de egyre több család engedheti meg már magának ezt a fajta kommunikációt is.

Ha tehát nem a TV előtt ülünk, akkor talán éppen a számítógépünk segítségével próbálunk az Internet labirintusában eligazodni.

Úgy gondolom, hogy a technikának ez a robbanásszerű fejlődése mindenképpen hatással van mind az emberi kapcsolatokra, mind pedig az élet minőségére.
Fontos, hogy már a fiatalokban próbáljuk érzékeltetni az olvasás örömét, hogy ne csak a filmek által jussanak el a regények a gyerekekhez, hanem saját fantáziájuk által is megéljék azt, és próbálják majd ők is az elkövetkezendő generációnak ezt átadni.

Meg kell velük értetni azt is, hogy a könyv értéket képvisel, hogy a az elődeink által megírt gondolatok majd a jövő generációjához is eljussanak.

Karl Mannheim: Korunk diagnózisa

I. Az tsd technikák jelentősége:

Feltételezett diagnózis: beteg társadalmunk haladási iránya – átmeneti kor laissez faire-től – tervszerű tsd:
-kisebbség diktatúrája
- újfajta kormányzás (demokrácia+ ellenőrzés)

Tömegtársadalom: irányítása – tsd technikákkal (emberi magatartást befolyásolása ellenőrzési célból)
/
a jelenkorban a kisebbség uralmát erősítik:
- haditechnika
- tömegkommunikáció nagy hatalom + a döntések kulcspozíciója
- nagyipar, bürokrácia

A totalitáriánus rendszerek elsősorban a tsd technikáktól függ
(tsd technikák pszichikai szinten hatnak – a legerősebb irányító erő)

II. A harmadik út: a militáns demokrácia:

tsd technika: önmagában nem rossz/nem jó – attól függ, mire használjuk

- minden tervezés eredendően rossz: az élet legfontosabb nem érdemes beleavatkozni, a spontaneitás ellen hat ( liberalizmus- be nem avatkozás, totalitarianizmus- túlzott beavatkozás)
- a komplex tsd életképtelen, ha csak a konformitás táplálja: megjelenik a heterogenitás- differencia- tsd azért működik, mert a tevékenységek kiegészítik egymást
- a tervezés a demokráciában is létezik: megvalósítója a parlamentáris gépezet
- forradalom helyett reform: megmaradnak az előző rendszer erényei
- tsd technikák: nem elég érteni, szellemi irányítást igényel
- a liberalizmus összekeverte a toleranciát a semlegességgel: tolerancia – méltányos lehetőség mindenkinek az igazság bebizonyítására, nem az, hogy nem hiszünk a saját igazunkban
- a demokrácia csak militáns formában működhet: militáns – erények értékek védelme (új értelmezés); alapvető értékekben - konszenzus, bonyolult értékeknél – a szubjektív vélemény meghagyása



Korunk kérdései:

a tervezés – összehangolással és szabadsággal?
b tervezés – el tudunk-e tekinteni a beavatkozástól?
c tervezés – igazságosság, különbségek csökkentése
d demokrácia – semlegességtől a militánsig
III. A stratégiai helyzet

- liberalizmus: a dolgok magára hagyásával jobb koordinálás
- fasizmus: egyre nagyobb csalódást okoz
- kommunizmus: tévhit- a diktatúra csak a rendszer kibontakozásáig szükséges

Stratégia: autoritásért vívott harc, benne a döntések tudatosan vállalt elvekre alapozódjanak

- a tervezetlen kapitalizmus alakuljon át – demokratikusan tervezett, szociális célokat kitűző rendszerré



ÉRTÉKVÁLSÁG

I. Ellentétes életfilozófiák

Egyszerre egy helyen: kereszténység, liberalizmus, felvilágosodás, szocializmus, fasizmus

Ellentétek mutatkoznak az egyes területeken – szabadság, fegyelem, munka, szexualitás

Egyetértés van: rossz az a tsd – ahol bizonytalanok, tisztázatlanok, kialakulatlanok a normák


II. Vita a szellemi válságok okairól

A tsd pszichikai tevékenységének van egy koherens rendszere. Az értékelés legfontosabb elemei: értékteremtés, értékterjesztés, összhang, asszimiláció, standardizálás
A legfontosabb a tsd értékelésének – zökkenőmentessége.

Az értelmezést megzavaró tényezők:

1. a tsd gyors és ellenőrzés nélküli növekedése: az elsődleges attitűdöket – másodlagos csoporteszmények váltják föl – de ezeket nem tudjuk használni
(pl. kereszténység – felebaráti szeretet szomszédsági alkalmazásának kiterjesztése a világra)
2. az egyszerűbb normákat a bonyolultabbak váltják föl (az igazságosságtól az igazságtalanság irányába pl. magányjog)
3. megváltozott a munkához és a szabadidőhöz való viszony
4. különböző értékrendű csoportok egyre gyakrabban találkoznak – nem tudnak asszimilálódni, alkalmazkodni
5. autoritások, szankciók új formái, új módszerek a létező autoritások és szankciók igazolására – ma: vallási és politikai pluralizmus- egybemosódnak
6. az értékek tudatos és racionális mértlegelése és elfogadása – csak akkor jó, ha az asszimilálás lehetséges
7. az értékek racionális megítéléséhez egy nevelő oktatási rendszert kell kialakítani
8. a tsd akkor működik, ha értékei, intézményei, oktatási rendszere összhangban van


III. A demokratikus tervezés jelentése az értékelés szférájában

1. Nem kell félni az állásfoglalástól – a demokráciában létezik a közmegegyezés; a konszenzushoz tudatosság és bátorság kell
2. a demokrácia (dem) akkor működik, ha megvan a kellő önfegyelem a konszenzushoz – a mindennapi élet szintjén is
3. minél nagyobb egyetértést kell teremteni az alapvető értékek ügyében
- demokrácia: a különböző szinteken megvalósuló konszenzusok spontán integrációja


VII. Új tsd filozófia felé

Kérdés – tömeghez vagy az uralkodó kisebbséghez kell csatlakozni

Reneszánsz, liberalizmus – ezek után a kereszténység már nem a tsd integráció fő eszköze:
1. - a spiritualizáció egyre jobban a tsd egymással versengő intézményeire hárul
- a keresztény egyház kivonult a tsd élet fő vonulataiból
- a megrendült pozíciójú egyházak az uralkodó osztály szellemi és érdekeivel azonosulnak
- a vallásosság összefonódik a konzervativizmussal

2. – Miért nem működött a liberalizmus vallás nélkül?
- a liberalizmus addig működik jól, ameddig nem válik szükségessé egy alapvető megegyezés
- új pártrendszer: felelős bírálattal
- a hosszú távú tervezés esetében a napi döntések felelősséggel párosulnak
- a tervezett tsd-ban szükség van az egyesítő célra

3. – Katolicizmus, protestantizmus és a tervezett demokratikus rend

A katolicizmus előnyei:
- kitartott a prekapitalista, preindividualista felfogás mellett (az intézmény funkciók szerint vizsgálja)
- vallási élmények összekapcsolása a racionalizmussal

hátrányai – a középkori tsd szervezési mintákat használj a jelenben

A protestantizmus előnyei:
- egyéni szabadság, önrendelkezés, együttműködés, segítségnyújtás- előrelátás, rendszerbefoglalás

hátrányai – maga is hozzájárul a kapitalizmus és az individualizmus kialakulásához


4. vallási és erkölcsi ajánlások a dem. tervezett rendben

- alapvető értékekben – konszenzus
- bonyolult értékek – liberális szabadság az egyénnek
- a liberalizmus értéksemlegessége nem elfogadható
- az egyház csak elveket és nem konkrét mintákat közvetítsen

5. közeledés egy etika felé

- megszűnik a formális etika uralkodó volta a materiális etikával szemben
- formális etika: tudatosan tartózkodik a konkrét tanácsadástól

6. Feszültéség a magánéleti és tervezett tsd rend között

- szükséges objektivizmus
- szükséges szubjektivizmus
- ezen ellentét dinamikus feloldása:
- oktatási rendszer – felfogja tsd mintában rejlő tartalmat
- a tervezett tsd elfogadása – legyen lelkiismereti kérdés

7. Etikai szabályok a tsd kontextusban

- teológiai gondolkodást össze kell hangolni a szociológiaival – mert a normák tartalma csak tsd kontextusban válik értelmezhetővé (ismerni kell a kontextust)

8. A szociológia és a teológia együttműködése

- a szociológia kivétel nélkül vizsgáljon minden tsd jelenséget a maga módszerével, és ne szelektáljon vallási alapon
- a teológus az elvégzett kutatás eredményét használja föl

9. A keresztény archetípus fogalmi meghatározása

- ha a kereszténység az igazságot egyértelműen meghatározottnak tekinti- akkor a szoc. nem tud segíteni
- ha a kereszténység inkább irányt mutat, és paradigmákban gondolkodik – a szoc. tud segíteni
- keresztény törvények: nem absztrakt törvények (példázatok – adott korban, adott tsd-ból)
- ha a tsd változás „egyszerű” – a példázatok az adott korban jól értelmezhetőek
- ha a tsd változás bonyolult – a szociológia segíthet


II. Keresztény értékek és változó környezet

1. A történelem újraértelmezésének módszerei

- hívők és szociológusok – összefogásuk csak akkor, ha már elvégezték az újraértelmezés feladatát a bonyolult civilizációs helyzetben
- a haladás filozófiája tévedett – mert mintáit a történelemre, az erkölcs és kultúra fejlődősére is kiterjesztette
- jelenvalóság: visszatérést jelent ua. a centrális értékekhez, a szubsztancia újraértelmezéséről van szó

2. Tervezés és vallásosság

- a tervezéssel kapcsolatos attitűdök:
- ellenséges (a tervezéssel szemben)
- a tsd csak az erős vallási szabályozás mentheti meg
- a mélyebb vallási tapasztalatokat tartalmazó tsd tervezhető

3. Szabadságért való tervezés – a vallásosság szempontjából

- minden más tervezése mellett szabad teret kell adni a vallás spontán fejlődésének
- a vallást ébren tartja, keretet ad neki – a TRADÍCIÓ
- a szociológus kérdése: a modern nagyvárosban van-e súlya a személyes kapcsolatoknak, fejlődhetnek-e a szabad közösségek

4. A vallás négy lényeges szférája:

az egyes álláspontok szerint:
- az egyén közösségben él az Istennel
- a vallásosság a személyes kapcsolatokban van jelen
- a vallási realitások a tsd életben öltenek
- a vallásosságot a konvenció tartja fenn (vasárnapi mise)

a vallás mindezekben a formákban létezik – a tervezést pluralisztikusan, a formák figyelembevételével kell elvégezni

5. Vallásosság, álvallásosság

- különbséget kell tenni a vallási újjászületés mesterséges és tényleges forrásai között

6. Az értékelés és a paradigmatikus kapcsolat

- keresztény értékek két oldala:
- a magatartást szabályozni kell
- kifejeznek valamilyen élményt
- utilitartisták: az élet célja – az örök alkalmazkodás egy örökké változó helyzetben (a sikeres alkalmazkodás még nem jelenti azt, hogy jól cselekedtünk)
- a keresztény az alkalmazkodási módok közül az választja, amelyik összhangban van az alapvető élményével
- a vallásosság középpontjában nem az etikai élmény áll, hanem az élmény paradigma szerinti értelmezése
- keresztény értékek:
- pardigmatikus alapélményeket közvetít
- a végbement releváns változásokról intellektuálisan tudósít

Alkalmazkodás: nem csupán kompromisszum, elvégzi a helyzet által teremtett feladatot.


7. A paradigmatikus élmények szociológiai jelentése

- manapság „elszellemtelenedés” megy végbe, semmivé válnak az ősi archetípusok, amelyek az ember alapélményeit adták
- a paradigmatikus jelentés a folyamatos dolgokat jellemzi – a kollektív cselekvés egy tetőpont (cél) felé halad, és ez a dramatizálódás teszi lehetővé a tényleges részvételt (nagyipari munka: nincs közös, mindenkit érintő cél – pl. mozi: mindegy, hogy mit, de valamit nézzünk – pótlék)
- az alapélmény legnagyobb ellensége a GÉPESÍTETT BARBARIZMUS

Összegzés: ….. + apátia – oka: a paradigmatikus élmény hiánya + a kereszténynek szükségszerűen konzervatívnak kell lennie.

10. A kialakult tsd minta gazd. vonatkozásai

- tervezett szabadság mintája:
- nem feltétlenül keresztény, de megteremti annak feltételeit
- felismeri a tervezés szükségességét
- a gazdasági kérdéseket illetően minden érintettet be kell vonni az egyeztetésbe
- meg kell találni a stratégia hanyatlást okozó pontjai találni
- az oktatáspolitikát egyeztetni kell az elvekkel

11. A tervezésnek nemcsak a gazd.-ra , hanem a tsd struktúrára és tsd politikára is ki kell terjednie
- le kell írni a hatalom alkalmazásainak formáit
- vallás, oktatás, sajtó – egységes irány érdekében egyeztetni
- a tsd átfogó képe nélkül nem lehet sikeresen szembenézni a problémákkal
- a problémák forrása gyakorta nem a kapitalizmus, hanem az urbanizáció
- a felebaráti szeretetet meg kell tanulni alkalmazni a komplex tsd szintjén
- a tsd-ban csak az elsődleges erényeket szem előtt tartó intézményeket lehet megtűrni
- a tradicionális értékek újratermelése csak csoportmunka formájában valósulhat meg
- a vizsgálódás három nagy területe:
- általános etika
- személyes kapcsolatok etikája
- szervezeti kapcsolatok etikája


I. Általános etika

a. a túlélést szolgáló értékek problematikája

Olyan értékek – amelyek a fennmaradást vagy az élet biztosítását szolgálják

Kérdések: hol szerepelnek az értékek hierarchiájában – a hasznosság szempontjából vizsgálandó:
- jó-e a demokrácia, ha nem maradunk életben
- érdemese-e életben maradni, ha nincsen szabadság

Választás a hierarchiában – szempontok: hasznosság, demokrácia, hatékonyság

b. az aszketizmus problematikája

Max Weber: a takarékoskodó attitűd járult-e hozzá a kapitalizmus kialakulásához

- a takarékoskodó szellem az élet egyéb területire is kiterjedt ( fogyasztói szokás, kultúra, jellem, szabadidő) - így válhatott általánossá
- kérdések: hogyan érvényesülnek az aszketikus normák a mindennapi életben, az aszketizmus eltűnésével mi lép annak helyébe

c. a hasadt tudat

- az élet nagy része harc a túlélésért, és ehhez az önérvényesítés is hozzá tartozik – ennek három etikai értelmezése:
- nácik: alapelve az emberi magatartás alapelve
- az önérvényesítés erkölcsileg jogtalan (képmutatáshoz vezet)
- az önérvényesítést nem szabad teljesen elfojtani, hanem egyre tudatosabb ellenőrzésre van szükség (hiánya az oktatásban = demokrácia halála)


II. Személyes viszonyok etikája

a. a magatartás problémája a modern világban:

- a magánszféra elmosódik a tömegszórakoztatás és a tömegeksztázis térnyerésével
- magánszféra: bizonyos belső élményeket kivonunk a külvilág hatása alól, és megtartjuk magunknak – ennek következtében önálló személyiség alakul ki, spirituálisan különválunk másoktól (ahol ez nincsen meg, ott az emberek a kölcsönös alkalmazkodás révén hasonlóvá válnak)
- a magánszféra kialakulása: burzsuázia kialakulásával megszületik a magánkereskedő – munkahelye elkülönül az otthontól – meggazdagodva saját szobára tesz szert (különböző helyek – különböző szererpek)
- a magánszféra fejlődése: először az szerzeteseknél jelenik meg – ez ültetik át a protestánsok a privát életbe
- a magánszféra kialakulása szorosan összefügg a városi élettel ( kézművesek – volt idejük elmélkedni a munka közben) – a nagyipari termeléssel megszűnt a töprengés, az elmélkedés lehetősége
- az elmélyedést kiszorította az izgalomra, tömegeksztázisra való törekvés
- életünk a primitív eksztatikus vallási csoportok életéhez hasonlít (nincs magánélet)

b. A tömegeksztázis problémája – nem teljesen elutasítandó, mert emocionális élményeket testesít meg (kérdés, hogy spiritualizálható-e)


III. Szervezett viszonyok etikája

- a termelés nagyüzemi keretek között zajlik – hatással van a magatartásra
- a gyors ipari fejlődéssel nem maradt idő az erkölcsi és lélektani követelmények felismerésére
- a fejlődés ellenében hat, ha a „nyeri meg” a dolgozó lelkét
- a szervezeti működés feltételei:
- a munka objektív és hatékony működése
- ki kell elégíteni a lélektani szükségleteket
- általános követelmények: figyelem, szankciók, magatartási szabályok, egyéni és kollektív felelősségek, erkölcsi, anyagi ösztönzés, munka értelmessége, presztízse, a hierarchiában elfoglalt hely
- probléma: a pszichológiai szükségletek csak akkor tisztázódnak, amikor már benne vagyunk az adott helyzetben



A szervezetben megfigyelhető tendenciák:

1. átmenet a pénzügyi jólétből az organikus jólétbe, az emberi értékek gazdagságába
2. csökken az anyagi megbecsülés jelentősége
3. túlzott biztonságvágytól – az integrált attitűdök világa felé
4. pénzügyi spekulációtól – az élet más területein meglévő kreativitás felé
5. közeledés egy demokrácia felé: funkciók szerint decentralizált tsd (ellenőrzött) , oktatási cél: a tsd érvényesülés vágya



Szabadság, hatalom és demokratikus tervezés


A világ fő szimptómái

A tsd rendszer felépítéséhez:

- rendelkezni az új világ vezéreszméivel
- ismerni a jelenlegi rendszer fogyatékosságait
- milyen módon és eszközzel lehet a változást elérni
- célmegehatározás előtt diagnózis

A körülményekhez való nem megfelelő alkalmazkodás oka:

- áttérés rövid idő alatt: parochiális világból – a Nagy Társadalomra
- a tsd irányítás nélkül fejlődött:
- új szervezeti minták sikertelensége – dezintegrációhoz vezet
- új szervezeti minták csak részben sikeresek – dezintegrációhoz vezet

Az uralkodó tsd strulktúra meggyengül, helyébe nem lép semmi – dezintegrált tsd- ban élünk.

A dezintegrálódás okai és területei:

1. a kisebbség uralmát megtestestesítő tsd technikák:

- a nagyipari termeléssel csak a mennyiségi növekedés következett be (ruha, lakás, élelem), a tsd technikák párhuzamos fejlődése elmaradt
- tsd technika: az ember viselkedését befolyásoló módszerek összessége, amely egy cél érdekében integrál
- a tsd technikák a kisebbség kezében összpontosulnak- ezt segíti a hadiipar, a tömegkommunikáció, a bürokrácia, az oktatás egy kézben való összpontosulása – döntések a kulcspozícóban lévők kezében

2. Az új technikák és a hatalmi komplexum

- a technikák – mindig összekapcsolódnak a hatalommal
- a felhalmozott tudás mindig a hatalmat növeli
- az ismeretek bővítését a hatalom finanszírozza
- a tőkés tsd – terjeszkedő elvű – ma már nincs hová, az európai hatalmak, ha kizsákmányolásra törekszenek, a zsugorodás jellemzi majd őket, az osztályok kapcsolata egyre merevebbé válik. A közösségi gazdaság – szabadverseny – monopólium

3. A közösségi gazdaság – szabadverseny – monopólium

- jelenleg két tervgazdaság közötti átmenet:
- helyi, nem profittermelő mezőgazdsági és kézműves közösség
- nemzeközöi cserén alapuló, területeket integráló tervgazdaság (fejlett technikával)

A folyamat: magántulajdon szerzése – kockázat – profit – a vállalkozások megnövekedtek – számuk csökkent – eltűnt a szabadverseny – bürokrácia hatalomhoz jutott – dezintegráció

4. Az önszabályozó kis csoportok kiszorítása:

- egyenletesség, kiegyensúlyozottság – míg a közösségek mértükből adódóan áltláthatóak voltak
- személyes kapcsolatok: mindenki tudta, hogy mit várhat a másiktól, mit várnak tőle (tudták a szerepüket)
- a metropoliszok megjelenésével ez mind megszűnik – nincs közös élet, kölcsönös funkcionális függés

5. A tradícionális csoportellenőrés rendszerének dezintegrációja:

- tradícionális cselekvés:
- megkíméli az embert a döntéstől
- ha valami elavultá vált, helyére új cselekvési forma lépett
- ellenőrző szerepet töltött be – ezek csak, akkor működnek, ha lassú a tsd változás)

- gyors változás: hadsereg, gyárak – az ember a gépezet része- visszatetszést vált ki, csökken a munka hatákonysága

- a tsd nagy közössége nem egyenlő a kis csoportokkal – más bánásmódot, ellenőrzést igényelnek

6. Az átfogó kondícionálás kudarca:

- a szervezetek által hordozott funkciókat koordinálni kell, ha nem: nem válnak aközösség szerves részévé, az ember a manipuláció áldozata lesz
- az ellenőrzés meggyengülése = a demokrácia meggyengülésével
- csak egyéni szabadságok vannak – mindenkinél máshol vannak a határok – átláthatatlanság

7. A kooperatív ellenőrzési rendszer dezintegrációja:

- eltűnnek a kooperatív ellenőrzési technikák
- a csoportellenőrzés két formája:
- parancsolás-engedelmesség (előnye: hatékonyság, hátránya: embertelen)
- a cselekvés fejlesztése, irányítása – kooperáció
- modern tsd problémája: nagyméretű közösségbe lehet-e konszenzusra jutni
- jelenlegi választási rendszer- pártok, emberek, módszerek által többszörös manipuláció

8. A személyiség dezintegrációja:

- az intézmény befolyásolja a személyiség alakulását: dezintegrált intézmény – dezintegrált személy
- a nagyméretű szervezeteknek nincsen szabályozórendszerük – az oktatás nem ad ehhez mintát
- a régi előírások elvesztették érvényüket – helyükre újak nem lépnek – dezintegráció – morális megrendülés – felerősödik a diktátor, messiás iránti vágy

9. A vallási kötelékek dezintegrációja:

- vallás (szociológiai éretelmezé): szoros kötödés valamihez, amit a dolgok legfőbb okának tartunk
- vallás: - szorosabb kötelék, mint a konvenció
- a legmélyebb integráló eszköz
- a kölcsönös kötelezettségek akkor érvényesülnek, ha a lelkiismeretben gyökereznek
- paradoxon: ma a vallási integráció csak más vallások elnyomásával jöhet létre – a jövőben csak úgy spiritualizálható a tömeg, hogy tagjai nem állnak egymással szemben


A politika megreformására

1. Politika és intézményes ellenőrzés:

- e kettő párosítása (sok esetben):

- érintetlen tradícionási keretek
- szabad tér az eljárásmódok kísérletezésében

Történeti áttekintés:

a. törzsi szervezetek: rokonsági hálozaton alapszik, nagyobb klán esetében vezér, kölcsönös kapcsolatok szabályozzák
b. abszolútizmus: a középkori rendszer összeomlása után, a területi egységeket teljesen jogköre alá akarta utalni (a leghatalmasabb úr) – hasonlít a totalitarianizmushoz, bukását a technikai fejlődés okozta
c. liberalizmus: a burzsuázia megvalósítja az ipari forradalmat – szabad piac, egyéni és csoportközi kapcsolatok spontán módon alakulnak, az állam csak a törvényességre felügyel, kisméretű vállalkozások – gyors alkalmazkodás
d. a vállaltok mérete növekszik – az egyéni vállalkozások tere beszűkül – a katasztrófa elkerülésére állami beavatkozás – a liberalizmus megszűnik, amikor a vállalkozásokat támogatni kell
e. két út kínálkozik:

- totalitarianizmus
- szabadságot szolgáló tervezés

A modern állam: szolgáló; fiatalok, idősek, rászorultak védelme, közotatás, közszolgálat, tömegtájékoztatás – jelen van a tsd élet minden területén


2. A preventív tervezés politikájának maximái:

a. csak erős központi hatalom tud tervezni
b. a centralizáció szükséges: a tervezéshez nélkülözhetetlen a különféle intézkedések összehangolása
c. egy tsd-ban a centralizáció csak bizonyos alapvető politikai kérdések esetében elengedhetetlen
d. egy tervező tsd-ban a kormányzat és a közösség nem különül el egymástól
e. az állam jogszerű beavatkozása a gazdasági életben szabályozó technikáival és hatalmával a termelés teljes körű működésének biztosítását és a monopóliumok önkénye felett gyakorolt ellenőrzést szolgálja

3. A tsd struktúra ellenőrzése:

- az ellenőrzés új formái – új manipulációs eszközök – politikai egyensúlyteremtés + a tsd-ben lévő hatalmi központok felhasználása (szükségessége – városi fejlett kapitalizmus)
- demokrácia feladata – a tsd egymást sakkban elemei mögé látni, figyelemmel tartani azokat
- egyensúly megteremtése:
- a tsd különbésgek mechanikus felszámolása (oroszok)
- az osztálystrutúra megmarad, akaratlagos tsd mozgások engedélyezése
- egyetértés – bizonyos homogenitás esetén
- a túlzott hatalmi koncentráció diktatúrához vezet
- hatalommal való visszaélés: a félelemmel való manipulálás, szándékos bizonytalanságkeltés


4. A gazdaság ellenőrzése:

- a gazdasági rendszer a stabilitás legfőbb eleme
- tévhit: a gazdasági tervezés = a tsd tervezéssel
- a legnagyobb problémák: egyenlőtlenség, szegénység, az erőforrások hibás elosztása, foglalkoztatási bizonytalanság – csak addig orvosoljuk, míg új munkahelyek megszerzését, az életszínvonal növekedését eredményezi
- a Harmadik Út stabilizációs rendelkezései:
- konjunktúra-ciklus orvoslása – munkanélküli segély
- konjunktúra-ciklus orvoslása – közmunka: akkor, ha a magánbefektetések nem tartanak lépést a közmegtakarításokkal
- “vegyes rendszer”: alapvető iparágak állami tulajdonban (szénipar, energiaipar), úttörő vállalkozások magánkézben
- bér- és árellenőrzés, beruházások ellenőrzése, majd a nagyméretű vállalatok tulajdonba vétele – akkor válik szükségessé, ha nincsen a kölcsönösség érdekében kompromisszum
- tévhit: a tulajdonvágy az ösztönben gyökerezik – valójában a tradícióban


5. A fegyvere erők feletti rendelkezés:

- a fegyveres erők ritkán válnak a zsarnokság eszközévé – oka: a hadsereg egy szervezett hierarchia, erős szabályokkal mindenki korlátozott tevékenységet folytat
- a vesztes háború tisztjei önálló hadsereget szervezheznek (terrorcsoport) – veszélyt jelent a tsd-ra
- kettős tendencia:
- nukleáris fegyverek – szükségtelen a nagy hadsereg, a jövő hadsereg: kicsi, gépesített, szakképzett katoknákból
- a totoális hadviselés megköveteli a civil lakosság részvételét a háborúban – a jövőben még szorosabb kapcsolat – a hadsereg vezetése ne különüljön el a tsd-tól – demokratikus szervezés osztálykonfliktus nélkül

6. Közszolgálat

- a bürokrácia központi irányítása, ellenőrző szerepe kiemelten fontos
- Max Weber: politikacsinálás – csak a vezetőket cseréli le, a gépezet nagy része marad, és ugyanúgy szolgál tovább – más politikai célokkal
- A közhivatalnoktól elvárt képességek: kezdeményezőképesség, vállalkozó szellem, konstruktív, képzett, tájékozott , rugalmasság, gyors döntési képesség

7. Sajtó, rádió feletti demokratikus ellenőrzés (új hatalmi intézményekkel)

a. sajtószabadság:

- funkciója: infóközlés + vitalehetőség + vélemények ütköztetése
- a funkció nem ellátható, ha a kiváltságosok csoportja birtokolja
- megbízott emberek semleges ellenőrzőtestülete kell (demokratikus célok biztosítása)
- a sajtó fontossága megnőtt, de a véleményközlés lehetősége csökkent

b. a rádió menedzsmentje:

- BBC-elvek szerint – vélemények sokszínűsége, parlamenti testület ellenőrzése

c. a propaganda természetet:

- tévhit: a propaganda hazugságok terjesztése
- alapfogalom – reálszint: mentális légkör, amelyben tetteket és összefüggéseket reálisnak tartunk (reális – attól függ, milyen értékeket tulajdonítunk nekik)
- fasiszták: más vélemény – nem meggyőzni, elhallgattatni
- demokrácia: integratív értékek középpontba állítása

d. a vita demokratikus világa:

- reálszintek versengenek egymással
- nézetetek ütköznek – összehangoltság spontán módon

e. lojatitás és konszenzus:

- közvélemény: több, mint média + propaganda – hangulat, attitűd, erkölcsi érték – szomszédsági viszony, kocsma, klub
- a közvélemény a törzsi tsd jellemzője – a demokráciának fenn kell tartania ez a spirituális hatalmat


A NEVELÉS MINT ALAPOZÁS



I. Az iskola feladatai: átfogó koncepció

Iskora: olyan tsd intézmény – család és állam között, melynek feladata a gyeremek felnőttkori életformára való begyakoroltatása.

- az egyén másodlagos (intézményi) kapcsolatokban éli az életét (ez egyre fontosabb) – az iskola erre készít fel – személyes és intellektuális példaképek segítségével
- a nevelési filozófia összhangban – a dinamikus tsd-mal
- ez a szemlélet – az embert élete végéig tanulónak tekinti

II. A változást szolgáló nevelés

- iskola: dinamikus nevelési eszköz + változás mozgatója
- cél: új típusú ember – kezeli a tsd szervezés technikáját, új ismereteket szerez – iskola fokozza a kapcsolatait az élet más területeivel
- a család által elhagyott funkciókat az iskolának kell átvennie
- régen az olvasás csak a kiválasztottaknak – ma már mindenkinek – megszűnt a tanulással kapcsolatos túlzott tekintély és félelem
- formális iskolai képzés: felnőttségre nevel +tsd megértésre


III. Az élet demokratikus értelmezése

- azt jelenti, hogy többféle módon lehet élni
- az életforma meghatározója:
- korábban: szokás, divat, tradíció
- liberalizmus: az egyénre bízták
- Harmadik Út: nyílt vita, alternatívák közötti akaratlagos választás

IV. Folyamatosság a nevelésben:

- a nevellés tsd megalapozása – szükséges a folyamatos működés
- a képzést lefedi a háromlépcsős oktatási rendszer
- kell egy szervezet, amely a nyílvánossággal kapcsolatot tart

V. A felnőttnevelés új feladata:

- alkalmazkodás az új társadalom változó igényihez
- iskola feladata: a múlt örökségének örzése + új rend felépítése
- ízlés + szabadidő: igényes formáját az iskolának kell kialakítania (a demokrácia aktuális kérdéseinek ismeretéhez – meg kell szabadulni a divatos hóbortoktól)
- liberalizmus: túl sokat vár a diákoktól (a tudás önálló integrálását)
- totalitarianizmus: kész szintéziseket tölt a diákok fejébe
- Harmadik Út: a tudás integrálása a tanár feleadata, alternatívák közötti választás, a tudás változásának hangsúlyozása, szintézis a diák feladata, egyéni ítéletalkotás a cél

VI. A népegyetemek feladata:

- oktatás: magas szinten – a teológia nyelve; alcsonyabb szinten – szimbólumok, mesék, legendák nyelvén
- a felnőttnevelés célja: tudás integrálása + a tds vezető rétege a tsd összes rétegéből kerüljön ki
- a tsd akkor elfogadható – ha a speciális képzés mellett mindenki alapképzésben részesül

VII. Az egyetemi reform szükségessége

- az egyetem három célja:
- szakismeretek
- oktatás + kutatás
- általános műveltség

- a képzés jelenleg szakbarbárokat hoz létre – nincs meg bennük a szakmai továbblépéshez szükséges filozófia tudás, a tsd problémák megértésének készsége

- kérdések: kell- e tanár-diák csere, nemzetközi egyetem

VIII. A demokratikus nevelés néhány redisztributív aspektusa

- akik féltik szerzett jogaikat – gyanakvással fogadják a demokratikus változásokat
- szerintük – a tömeg képtelen helyesen élni a tanulás lehetőségével, mert fogyatékos (a magasabb rétegekból származó magasabb IQ-val rendelkeznek)

1. Demokratizálás nivellálás nélkül

- az emberek szélesebb körű bevétele a kultúrába – felszabadítja őket, csökken a kisebbségi érzésük
- a tsd létrán felkapaszkodók gyakran jobb agyi tevékenységet folytatnak, mint a jó helyzetben lévők
- a jövedel – forráselosztás segít a tanulás javításában
- az olvasmányok egyre jobban figyelembe veszik az olvasó elvárásait (egyszerű, világos stílus) – csökken a tanulási egyenlőtlenség, a nemzeten belüli nemzetek száma

2. A kultúra sikeres demokratizálása

- demokratizálás: nem a színvonal csökkenése, kulturális sokszínűség
- kulturális monotónia ellen + színvonalcsökkenés ellen – érelmiség
- teret kell biztosítani az egymással versengő csoportoknak
- kis csoport – az intellektuáli, produktív munka fő helye – a tömegkommunikáció segít a terjesztésben


A SZABADSÁG FEGYELME


I. Szabadság és fegyelem a csoportszervezetben

- legmerevebb szervezetek: a hadsereg jellemzőit az élet minden területére kiterjesztik
- legrugalmasabb szervezetek: a tsd alcsoportokat csapatoknak tekinti
(a tagok egyenrangú partnerek)

II. Jelenlegi szabaságfelefogások:

1. Anarchista szemlélet – a szabadság teljességével a spontán önszabályozás jön létre; minél nagyobb az elnyomás, annál több az egyénben a negatívum
2. Totalitariánus megközelítés – a rend spontán módon nem alakulhat ki , a Führer militarisztikus parancsuralma érvényesül
3. Liberális megközelítés – az anarchisták szemléletét alkalmazza a tömegtársadalomra
4. Pultokratikus felfogás – a vagyonos emberek kis csoportja a tsd változásokat figyelmen kívül hagyva saját ideológiáit ülteti át a gyakorlatra

III. Szabadság és fegyelem a demokrácia tervezett viszonyai között

- csoportok és alcsoportok természete és céljai határozzák meg
- cél: egyén választási + önkifejezési szabadsága
- a tömegtsd-ban a csoportok jogait is szavatolni kell (fontos a csoportok közötti egyensúly egy adott felügyeleti szerv által felügyelete)
- a manipuláció addig jó – míg a csoport szabadságát biztosítja

IV. A választás szabadsága a tervezés korában

- megnőtt a tudatosan választható lehetőségek száma (okai – tömegkomm., ár- és jövedelmi viszonyok)
- duális mentalitás alaku ki:
- saját érdekeink követése
- intézmények közösségi értéke szempontjából korlátozzuk az egoizmusunkat

Korai polgári filozófia

Történelmi körülmények
A 17. század fordulópont az emberiség történetében. Ez a század az újkor nyitánya, a feudalizmus rendszerének első átfogó, megoldhatatlan válsága, visszafordíthatatlan veresége, az angol forradalomgyőzelme, a tőkés társadalmi--gazdasági alapok kialakulása.
A 17. századra megváltozik Európa vallási térképe, hiszen a német fejedelemségekben, Angliában, az északi államokban, Németalföldön, Magyarországon teret hódít a reformáció. A vallási küzdelmek hatalmi, politikai harcokká fajulnak, amelyeknek a tetőpontja a 30 éves háború volt.
Ennek az időszaknak egyik leglényegesebb problémája a nemzetek kialakulása, amely Angliában és Franciaországban már a 17. században közel áll a befejeződéshez. Erősödik a nemzeti öntudat, megizmosodnak a nemzeti nyelvek.
Új szemlélet kialakulása
A 17. századra új világszemlélet bontakozott ki, új tudományok és tudományos eredmények születtek. Mindez az egyház és az új tudományok konfliktusát és összeütközését váltotta ki.
A filozófia uralkodó irányzatai:
- empirizmus,
- racionalizmus,
- szkepticizmus.
Az empirizmus (empíria = tapasztalat) szerint az ismeret a tapasztalásból ered. A tudomány kiindulópontja a megfigyelés és a kísérlet, amelynek segítségével általánosabb fogalmakhoz és elvekhez juthatunk. az ismeretek nem léphetik át a tapasztalás körét, s a tapasztaláson túllévő fogalmakra vonatkozó ismeretet nem nyújthatnak. Az empirizmus elveti a velünk született fogalmakat és tételeket. Az az álláspont, amely a megismerést az érzéki észlelésbe vezeti vissza, a szenzualizmus. Empirista felfogású a sztoicizmus és az epikurizmus.
A racionalizmus (racionalizmus =ésszerű, rátió = értelem) kiindulópontja, hogy a megismerés forrása a gondolkodás, a tudás alapja az ész.
A szepticizmus tagadja az objektív igazság megismerhetőségét. Felfogása szerint az igazság egyedül a megismeréstől függ, tehát egyéni és csak meghatározott időben és helyen érvényes.
FRANCIS BACON
(1561-1626)
Empirikus gondolkodó volt, ő vetette fel elsőként az újkori filozófia központi kérdését, a módszertant.
Polgárosult nemesi családban született. Tanulmányait 16 évesen fejezte be Cambrige-ben. 1583-ban megválasztják parlamenti képiselőnek. Később koronaügyvéd, majd főpecsétőr lett. 1518-ban lordkancellár, majd verulami báróvá emelik. 1621-ben perbe fogják, sikkasztással, megvesztegetéssel vádolják és börtönbe zárják. Később I. Jakab felmenti és szabadon bocsátja. A közéletbe ezután már nem tér vissza, hanem a tudománynak szenteli az életét. Főbb művei: - Instauratió Magna (Nagy felépítés, megújítás), - melynek első része a tudományok méltóságáról (1605), - második része a Novum Organum (Utópisztikus állam leírása),
- Régiek bölcsessége,
- Szent elmélkedések,
- Anatómia Comparata (Kórbonctani írásmű),
- Nagy-Britannia történetének kezdete stb.
Bacon sokoldalú személyiség, polihisztor, filozófus, politikus, államférfi, kitűnő gazdálkodó, kísérletező ember volt. Ipari növényeket termesztett, a földművelésben gépi erőt alkalmazott, ő vetette meg a kórbonctan alapját, hangsúlyozta az állatkísérletek és a gyógyszerek módszeres vizsgálatának jelentőségét, fontosnak tartotta a testgyakorlást. A halálról című esszéjében azt kívánta magának, hogy "komoly munka közben" haljon meg.
Legfőbb célja a tudományok fejlesztése, egy új filozófia megalkotása egy teljesen új módszer alapján.
A tudományok három nagy csoportját különböztette meg az ember három alapvető képessége alapján:
1. Az emlékezet tudománya a természettudomány;
2. A képzelet tudománya a költészet;
3. Az ész tudománya a filozófia (természetes teológia, természetfilozófia és az emberről szóló filozófia.
A tudományos gondolkodás akadályai, Bacon idolum-elmélete
Bacon szkepszissel közeledett a régi ismeretekhez, de olyan kétkedéssel, amelynek célja az új tudás elérése.
Bacon egy sajátos, úgynevezett idolum-elméletet dolgozott ki. Az idolumok (ködképek) a megismerést gátló akadályok, s ezért a megismeréshez le kell küzdeni az idolumokat.
Négy idolumot különböztetett meg:
1. A faj, törzs (idola tribus) idolumai: érzékszerveink csalódásai, az ember természetében rejlenek, érzékszerveink korlátaiból fakadnak. Bacon idejében az emberek meg voltak győződve a nap mozgásáról, holott az csupán a látszat. Mégis a téveszmék, érzékszerveink korlátozottsága leküzdhető, csak fel kell fedezni azokat a törvényeket, amelyek alapján a látszat az emberi tudatban létrejön. A faj ködképeit két módon küzdhetjük le. Az egyik módszer, ha a világ és az érzékszerveink közé eszközöket iktatunk be, melyek korrigálják az érzékszerveinket. A másik módszer érzékszerveink korrigálása objektív törvények megalkotása, amelyekkel megismerhető az igazság.
2. A barlang idolumai: egyéni elfogultság, rossz szokás (idola spectus). A barlang az egyén kis világa, amelyet a nevelés és a környezet hoz létre. A barlangködképek csak úgy küzdhetők le, ha az ember arra törekszik, hogy más barlangban nevelkedett ember szemével lásson, vagyis belehelyezkedik a más helyzetben nevelkedett ember gondolatvilágába. Az embereket arra akarta mindenkor irányítani, hogy a tudományos objektivitás feltárására törekedjenek.
3. A piac ködképei: helytelen szóhasználatok, beszéd (idola fori). A szavak amelyek elzárják az ember elől a valósághoz vezető utat, főleg, ha megfeledkezünk a szavak használata közben a valóságról. Szerinte az új felfedezések, a valóság feltárt új összefüggései új kifejezéseket, fogalmakat követelnek meg, illetve a régi fogalmakat is újra meg kell határozni, ha új tartalom kifejezésére használjuk.
4. A színház ködképei: hamis elméletek (idola thetri), a helytelen filozófiai elméletek "kizárólag a színpadra való elmélet - követelményeknek és kiforgatott bizonyítási módszerek szüleményei.
A filozófusokat három állathoz hasonlítja:
1. Az empirista olyan, mint a hangya - csak gyűjti az információt, de nem dolgozza fel.
2. A spekulatív filozófus - olyan, mint a pók - csak önmagából alkot.
3. Önmagát a méhhez hasonlítja, gyűjti és feldolgozza az információkat.
Az újkori filozófiában elsőként szól a gyakorlat jelentőségéről, a megismerésben betöltött szerepéről. Bacon szerint a megismerés célja a természet feletti uralom megteremtése, amelyet nem lehet akárhogyan elérni. A természetet csak akkor tudjuk befolyásolni, ha a természet törvényeit megismerjük, törvényszerűségeihez megfelelően viszonyulunk, törvényszerűségeinek megfelelően működtetjük. A tudásnak óriási jelentőséget tulajdonít "emberi tudás és hatalom egy és ugyanaz."
RENÉ DESCARTES
(1596-1650)
Gazdag bárói családban született. 8 évesen került iskolába. 1612-ben befejezte tanulmányait, s ezután főként a geometriával és joggal foglalkozott. Később beállt katonának és részt vett a 30 éves háborúban. 1629-ben Hollandiában telepedett le és itt írta legjelentősebb műveit.
Művei:
- Értekezés a módszerről
- Elmélkedés az első filozófiákról
- A filozófia alapelvei
- A lélek szenvedélyei
Ismeretelmélet és módszer
Descartes filozófiájának kulcsa az ismertelmélet, amely arra keresi a választ, hogy van-e megbízható tudás, amelyre mint alapra a tudományt képes megbízható eredményekig eljuttatni.
Úgy vélte, hogy a tekintélyen nyugvó gondolkodást el kell vetni. A hit és a tudás kérdésében nem teremthető semmiféle kapcsolat, a tudást nem az egyház adja meg az embereknek, hanem az ész. A szepticizmus elméleti alapját és az egész lényegét cáfolja meg.
Descartes nem azonosítja a létezést a tudattal, nem az egyéni tudatból vezeti le a létezést, hanem az egyéni tudatot, mint a létezés bizonyosságát ismeri fel.
Az ismeretek három fajtáját különböztette meg:
1. Tapasztalati ismeretek
2. Magunk által alkotott ismeretek
3. Velünk született ismeretek, eszmék
Etikája
Etikája racionális színezetű. Az embernek arra kell törekednie, hogy ura legyen az érzelmeinek, szenvedélyeit képes legyen irányítani, érzelmeit helyesen ismerje, s így elérhető az erkölcsi tökéletesség. Az élet céljának az erkölcsi tökéletesedést tekinti.
JOHN LOCKE
(1632-1740)
Wringtonban született. Teológiát, majd később kémiát, orvostudományt és filozófiát tanult. Később magas közhivatalt töltött be.
Művei:
- Értekezés az emberi értelemről
- Levél a vallási türelemről
- Értekezés a polgári kormányzásról
Általános filozófiai eszméi
Az emberi tudás forrásainak problémái foglalkoztatják. Meg kell vizsgálni az emberi értelem eredetét és határait. Szerinte nincsenek olyan elmébe vésett jelek, amelyeket a születéskor magával hoz a világra. Ha lennének ilyen velünk született eszmék, akkor a gyerekeknek és az őrülteknek ismerniük kellene azokat.
Két féle tapasztalat lehet:
1. Külső tapasztalat (rensation): ez az érzéki szemlélet.
2. Belső tapasztalat (reflexion): a gondolkodás által alkotott eszmék.
Ismeretünk elemeit kétféle képen különbözteti meg:
1. Egyszerű eszmék, ideák: a külső és belső érzékelésből fakadnak,
-a, külső tapasztalat elemei;
-b, belső tapasztalat elemei;
-c, külső és belső tapasztalat együttes adatai.
2. Összetett eszmék, ideák: az elme a maga működésével az egyszerűekből hozza létre, bizonyos értelemben az egyszerű ideák kombinációi,
-a, modus;
-b, szubsztancia;
-c, viszonyok.
A tudományokat két csoportra osztja:
1. Valóságtudományok: tárgyai nem tőlünk függenek, így ezeknél nem lehet sem intuitív, sem demonstratív tudásról beszélni.
2. Ideális tudományok: melyeket magunk alkotunk meg, mint pl. a matematika és az etika. Ezek még akkor is megismerhetők, ha nincs nekik megfelelő tárgy a világban.
DAVID HUME
(1711-1776)
Az újkori szepticizmus megalapozója. Skót filozófus, aki pszichológiával, közgazdaságtannal és történelemmel foglalkozott.
Művei:
- Értekezés az emberi természetről
- Vizsgálódás az emberi értelemről
Az emberi elme mivoltát, értelmét, a gondolkodást teszi a kutatásai tárgyává. Azt mondja, hogy az ismereteknek, érzeteinknek, képzeteinknek a forrása a tapasztalat, ugyanakkor számunkra csak az adott, ami a tudatunkban szerepel. A tudatnak nincsenek tapasztalatai a tárgyak és a képzetek kapcsolatára, a kapcsolatnak nincs észbeli alapja, ezért semmilyen módon nem lehet bizonyítani a külső világ létezését.
Az emberi tudatnak két fajtáját különbözteti meg:
1. Benyomások (impressziók): nem a külvilág tárgyai, nem az emberi elme hozza létre, hanem megismerhetetlen okok.
2. Ideák, képzetek, eszmék: a benyomások emlékképei.
Minden képzet, idea visszavezethető az impresszióra. A valóság tehát nem más, mint benyomások összessége.
Az eszmetársítás törvényeiből vezeti le a különböző tudományokat, a tudományok fő típusai:
1. Hasonlóságon alapuló: a matematika
2. Érintkezésen alapuló: a leíró tudományok
3. Oksági kapcsolaton alapuló magyarázó: a természettudományok, a metafizika.
Etikája
Az ember elsősorban cselekvésre és nem elmélkedésre született. Az erkölcsi jelenségek érzelmi eredetűek, az erkölcs alapját tehát az érzelmek alkotják. Az erkölcsi érték mérői az elemi érzelmek, a gyönyör és a fájdalom. Mindaz, ami gyönyört okoz jó, ami fájdalmat, az rossz.

 
Copyright © 2007- Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates