A szociálpszichológia státusnak nevez minden olyan társadalmi helyzetet, funkciót, amelyet az egyén elfoglal illetve betölt. A státus fogalmába a társadalmi ranglistán elfoglalt hely éppúgy beletartozik mint a nem, az életkor, a családi állapot, a foglalkozás, a beosztás stb. Minden egyes státushoz pedig meghatározott társadalmi elvárások, követelmények kapcsolódnak: ezeket nevezi a társadalomlélektan szociális szerepnek. A szerepek többségének csak akkor van létjogosultsága ha a vele ellentétes szerep is létezik. ( beteg szerep nélkül pl. az orvosszerepnek nincs értelme, a tanárszerephez is hozzátartozik a diákszerep). A szerepproblematikával a szociálpszichológián belül az ún. szerepelmélet foglalkozik.
1, - Szerepelváráson az adott státussal kapcsolatban megfogalmazódó társadalmi követelmények összességét értjük.
2, - Szerepelképzelésen pedig a megvalósító személy által előzetesen kialakított és valószínűsített követelményrendszert értjük.
3, - A szerepmagatartás a szerep egyéni megvalósításának a módja.
4, - A szerepkészlet pedig az egyén által aktuálisan birtokolt reagálásmódok halmaza.
5, - A társadalmi követelmények megtestesítő minta a szerepmodell (pl. az ideális orvosszerep)
6, - A szerep hovatartozását jelző fogalma pedig a szereptípus. A szereptípusnak 3 változata van: az adott vagy velünk született szerep (ilyenek a nemi szerepek) , a tanult vagy kivívott szerep (mint pl. egy foglalkozási szerep), a spontán szerep. Ez olyan szerep, amelyet az egyén kivételes esetben előzetes megtanulás nélkül is képes megvalósítani.
Szerepkonfliktusok fajtái, és típusai:
A személynek egyidejűleg több szerepet kell megvalósítania, teljesítése nehézségekbe ütközik. Ilyenkor alakulnak ki az ún. szerepkonfliktusok (szerep összeütközések) amelyeknek 3 változatát különböztethetjük meg:
1, - Személy – szerep konfliktus: akkor alakul ki ha az odaadott szerep jellegénél fogva nem illik az azt megvalósító egyén személyiségéhez (mentalításhoz)
2, - Szerepek közötti konfliktus: akkor áll elő, amikor a sokféle szerepelváltozásnak az egyén egyidejűleg nem tud maradéktalanul eleget tenni ( vezető pozíciót betöltő családanya)
3, - Szerepen belüli konfliktus: az ugyanazon szereppel kapcsolatos ellentétes elvárások váltják ki (pl. amikor mást vár el a beosztottól a főnöke és megint mást vár el a felettese)
A szerepkonfliktusokat ki-ki a maga módján igyekszik feloldani.
A konfliktus kezelési mód lehet:
1, - a szerepek összeolvasztása : amikor is két ütköző szerepből átmenetileg egyet csinálunk. A két szerepet egynek tekintjük (pl. az oktatói és a kutatói szerepet) Erre persze csak egymáshoz nagyon közel álló szerepek esetében van lehetőség.
2, - Szerepalku: amelynek lényege a kompromisszum képzés (pl. egy családanya aki a mh-i feladatok tárolása miatt kénytelen kompromisszumot kötni a férjével és megkérni őt arra, hogy bizonyos házimunka elvégzésében átmenetileg segítsen)
3, - racionalizálás: amikor az egyén elfogadható magyarázatot próbál kitalálni valamely kötelezettség elmulasztásának igazolására.
4, - A szerepből való kilépés: ebben az esetben az egyén megszünteti valamelyik státusát. Ezzel mentesül a státushoz kapcsolódó teljesítési kötelezettség alól (pl. valamilyen szervezeti tagság megszüntetése)
4, - Szerepkonfliktus módjai között említjük a betegségbe való menekülést a nyugtatók, kábítószerek szedését és végső esetben az öngyilkosságot.
A foglalkozási szerep
Valamely intézményesült szakma, foglalkozás, élethivatás gyakorlójának személyével szemben támasztott társadalmi elvárások összessége. A foglalkozási szerep típusát tekintve olyan tanult szerep, amely feltétlen teljesítést igényel, különben nem lehet szó a szakmával való azonosulásról (hivatástudatról) pl. hivatali dolgozó és az ügyfél, az orvos és a beteg, a pedagógus és a tanuló.
Elhárító mechanizmusok
Szociális tanulással sajátítjuk el Anna Freund nevéhez fűződő elhárító mechanizmusok.
Az elhárító mechanizmusok olyan viselkedésformák, amelyek alkalmazásával az egyén elhárítja a kellemetlen, szorongó élményeit, illetve amelyek segítségével képes ellenőrzést gyakorolni viselkedése, érzelmi, ösztönkésztetései felett. A kevésbé fegyelmezett embert ugyanis indulatai könnyen elsodorhatják.
Ilyen elhárító mechanizmusok:
1, - A feldolgozás (elaborálás) negatív élmény okozta feszültségnek tevékenységei erővé való átalakításán, valamilyen hasznos tevékenységben történő elnevezésén alapuló mechanizmus. Két változata ismert: a munkában, illetve a fantáziában való feszültség levezetése.
2, - Az elfojtás: során a negatív impulzusokat elfelejtjük, az önfegyelmezés látszatát keltve azokat tudatunkból kiszorítjuk úgy, hogy az emlékezet számára hozzáférhetetlenné váljanak. Egy gyors megkönnyebbüléshez vezet, az elfelejteni kívánt késztetésnek azonban csak a tudásától szabadít meg. Az elfojtást ezrét csak átmeneti álmegoldás.
3, - A kivetítésnél (projekciónál) megtagadott lelki késztetéseinket, érzéseinket másra helyezzük át, a másik embernek tulajdonítjuk, benne vesszük észre azt amit eredetileg magunkban éreztünk, de nem vállaltuk fel. Ezt alkalmazzák többek között az igazságkeresők akik mások szemében a szálkát is, magukéban a gerendát sem veszik észre.
4, - Az ésszerűsítés (racionailálás) az elhárításnak az a módja amikor hihető magyarázatot próbálunk adni kínos helyzetekre, sikertelenségekre. Akkor alkalmazzuk amikor valamely vágyunk, törekvésünk meghiúsul, illetve amikor a kudarc vállalása alól igyekszünk felmenteni magunkat.
5, - Az érzelmi átfordítás (azonosulás) mechanizmusát a másik embertől való félelem hívja elő. Viselkedésüket a tisztelt, de rettegett személy viselkedéséhez igazítjuk, hozzá hasonló megnyilvánulásokkal élünk, minek következtében magunk is félelemkeltővé válunk.
6, - A meg nem történtté tevés az eltörlés (anullálás) mechanizmus akkor lép be, amikor valaki nem akarja vállalni tettének, viselkedésének negatív következményeit, úgy tesz mintha a szégyenletes esemény meg sem történt volna. Pl. a cserbenhagyásos gázolás elkövetője elmenekül a helyszínről, hogy emlékképe se maradjon a történtekről.
7, - a sajnáltatás alkalmazásának az a célja, hogy a másik emberből illetve a környezetéből együttérzést, részvétet csikarjunk ki. Ezt a mechanizmust már kora gyermekkorban megtanuljuk, miután tudatosul bennünk, hogy sajnáltatással könnyebben juthatunk előnyökhöz. Pl. amikor valaki elsírja magát, kéregetők viselkedése.
8, - a visszacsúszás (regresszió) a konfliktushelyzetből való menekülésnek az a módja amikor életkorunkhoz illő viselkedés alacsonyabb szintű reagálásmódot produkálunk, mégpedig azért, hogy lehetőleg mindenki velünk foglalkozzon. Ez hasonlít a sajnáltatáshoz, a különbség csupán az, hogy itt nem annyira az együttérzés, hanem inkább a szeretet kierőszakolása az igazi cél. A regresszió kétségtelenül csökkenti a lelki terheket, de ha alkalmazása rendszeressé válik, magányossághoz, negatív életérzéshez vezethet. A regresszió mindenképpen a gyengeség megnyilvánulása.
9, - Az áttolás mechanizmusát akkor működtethetjük ha vágyaink megvalósítását igényeink kielégítését valamilyen ok miatt el kell halasztanunk. Az elhalasztás a veszteség érzését kelti, ezt a hiányérzetet próbáljuk pótolni átmenetileg. Ilyen valódi igényt pótló eszköz pl. a hobbi.
10, - elszigetelésről (izolációról) akkor beszélünk, amikor valamely negatív késztetésről leválasztjuk az indulati elemet, majd a szándék és a leválasztott indulat közé egy semleges dolgot, gondolatot iktatunk be. Ez a töltelék anyag.
Az elhárító mechanizmusok alkalmazásuk során természetesen egyéni színezetet öltenek, minden ember sajátos, rá jellemző módon valósítja meg őket.
1, - Szerepelváráson az adott státussal kapcsolatban megfogalmazódó társadalmi követelmények összességét értjük.
2, - Szerepelképzelésen pedig a megvalósító személy által előzetesen kialakított és valószínűsített követelményrendszert értjük.
3, - A szerepmagatartás a szerep egyéni megvalósításának a módja.
4, - A szerepkészlet pedig az egyén által aktuálisan birtokolt reagálásmódok halmaza.
5, - A társadalmi követelmények megtestesítő minta a szerepmodell (pl. az ideális orvosszerep)
6, - A szerep hovatartozását jelző fogalma pedig a szereptípus. A szereptípusnak 3 változata van: az adott vagy velünk született szerep (ilyenek a nemi szerepek) , a tanult vagy kivívott szerep (mint pl. egy foglalkozási szerep), a spontán szerep. Ez olyan szerep, amelyet az egyén kivételes esetben előzetes megtanulás nélkül is képes megvalósítani.
Szerepkonfliktusok fajtái, és típusai:
A személynek egyidejűleg több szerepet kell megvalósítania, teljesítése nehézségekbe ütközik. Ilyenkor alakulnak ki az ún. szerepkonfliktusok (szerep összeütközések) amelyeknek 3 változatát különböztethetjük meg:
1, - Személy – szerep konfliktus: akkor alakul ki ha az odaadott szerep jellegénél fogva nem illik az azt megvalósító egyén személyiségéhez (mentalításhoz)
2, - Szerepek közötti konfliktus: akkor áll elő, amikor a sokféle szerepelváltozásnak az egyén egyidejűleg nem tud maradéktalanul eleget tenni ( vezető pozíciót betöltő családanya)
3, - Szerepen belüli konfliktus: az ugyanazon szereppel kapcsolatos ellentétes elvárások váltják ki (pl. amikor mást vár el a beosztottól a főnöke és megint mást vár el a felettese)
A szerepkonfliktusokat ki-ki a maga módján igyekszik feloldani.
A konfliktus kezelési mód lehet:
1, - a szerepek összeolvasztása : amikor is két ütköző szerepből átmenetileg egyet csinálunk. A két szerepet egynek tekintjük (pl. az oktatói és a kutatói szerepet) Erre persze csak egymáshoz nagyon közel álló szerepek esetében van lehetőség.
2, - Szerepalku: amelynek lényege a kompromisszum képzés (pl. egy családanya aki a mh-i feladatok tárolása miatt kénytelen kompromisszumot kötni a férjével és megkérni őt arra, hogy bizonyos házimunka elvégzésében átmenetileg segítsen)
3, - racionalizálás: amikor az egyén elfogadható magyarázatot próbál kitalálni valamely kötelezettség elmulasztásának igazolására.
4, - A szerepből való kilépés: ebben az esetben az egyén megszünteti valamelyik státusát. Ezzel mentesül a státushoz kapcsolódó teljesítési kötelezettség alól (pl. valamilyen szervezeti tagság megszüntetése)
4, - Szerepkonfliktus módjai között említjük a betegségbe való menekülést a nyugtatók, kábítószerek szedését és végső esetben az öngyilkosságot.
A foglalkozási szerep
Valamely intézményesült szakma, foglalkozás, élethivatás gyakorlójának személyével szemben támasztott társadalmi elvárások összessége. A foglalkozási szerep típusát tekintve olyan tanult szerep, amely feltétlen teljesítést igényel, különben nem lehet szó a szakmával való azonosulásról (hivatástudatról) pl. hivatali dolgozó és az ügyfél, az orvos és a beteg, a pedagógus és a tanuló.
Elhárító mechanizmusok
Szociális tanulással sajátítjuk el Anna Freund nevéhez fűződő elhárító mechanizmusok.
Az elhárító mechanizmusok olyan viselkedésformák, amelyek alkalmazásával az egyén elhárítja a kellemetlen, szorongó élményeit, illetve amelyek segítségével képes ellenőrzést gyakorolni viselkedése, érzelmi, ösztönkésztetései felett. A kevésbé fegyelmezett embert ugyanis indulatai könnyen elsodorhatják.
Ilyen elhárító mechanizmusok:
1, - A feldolgozás (elaborálás) negatív élmény okozta feszültségnek tevékenységei erővé való átalakításán, valamilyen hasznos tevékenységben történő elnevezésén alapuló mechanizmus. Két változata ismert: a munkában, illetve a fantáziában való feszültség levezetése.
2, - Az elfojtás: során a negatív impulzusokat elfelejtjük, az önfegyelmezés látszatát keltve azokat tudatunkból kiszorítjuk úgy, hogy az emlékezet számára hozzáférhetetlenné váljanak. Egy gyors megkönnyebbüléshez vezet, az elfelejteni kívánt késztetésnek azonban csak a tudásától szabadít meg. Az elfojtást ezrét csak átmeneti álmegoldás.
3, - A kivetítésnél (projekciónál) megtagadott lelki késztetéseinket, érzéseinket másra helyezzük át, a másik embernek tulajdonítjuk, benne vesszük észre azt amit eredetileg magunkban éreztünk, de nem vállaltuk fel. Ezt alkalmazzák többek között az igazságkeresők akik mások szemében a szálkát is, magukéban a gerendát sem veszik észre.
4, - Az ésszerűsítés (racionailálás) az elhárításnak az a módja amikor hihető magyarázatot próbálunk adni kínos helyzetekre, sikertelenségekre. Akkor alkalmazzuk amikor valamely vágyunk, törekvésünk meghiúsul, illetve amikor a kudarc vállalása alól igyekszünk felmenteni magunkat.
5, - Az érzelmi átfordítás (azonosulás) mechanizmusát a másik embertől való félelem hívja elő. Viselkedésüket a tisztelt, de rettegett személy viselkedéséhez igazítjuk, hozzá hasonló megnyilvánulásokkal élünk, minek következtében magunk is félelemkeltővé válunk.
6, - A meg nem történtté tevés az eltörlés (anullálás) mechanizmus akkor lép be, amikor valaki nem akarja vállalni tettének, viselkedésének negatív következményeit, úgy tesz mintha a szégyenletes esemény meg sem történt volna. Pl. a cserbenhagyásos gázolás elkövetője elmenekül a helyszínről, hogy emlékképe se maradjon a történtekről.
7, - a sajnáltatás alkalmazásának az a célja, hogy a másik emberből illetve a környezetéből együttérzést, részvétet csikarjunk ki. Ezt a mechanizmust már kora gyermekkorban megtanuljuk, miután tudatosul bennünk, hogy sajnáltatással könnyebben juthatunk előnyökhöz. Pl. amikor valaki elsírja magát, kéregetők viselkedése.
8, - a visszacsúszás (regresszió) a konfliktushelyzetből való menekülésnek az a módja amikor életkorunkhoz illő viselkedés alacsonyabb szintű reagálásmódot produkálunk, mégpedig azért, hogy lehetőleg mindenki velünk foglalkozzon. Ez hasonlít a sajnáltatáshoz, a különbség csupán az, hogy itt nem annyira az együttérzés, hanem inkább a szeretet kierőszakolása az igazi cél. A regresszió kétségtelenül csökkenti a lelki terheket, de ha alkalmazása rendszeressé válik, magányossághoz, negatív életérzéshez vezethet. A regresszió mindenképpen a gyengeség megnyilvánulása.
9, - Az áttolás mechanizmusát akkor működtethetjük ha vágyaink megvalósítását igényeink kielégítését valamilyen ok miatt el kell halasztanunk. Az elhalasztás a veszteség érzését kelti, ezt a hiányérzetet próbáljuk pótolni átmenetileg. Ilyen valódi igényt pótló eszköz pl. a hobbi.
10, - elszigetelésről (izolációról) akkor beszélünk, amikor valamely negatív késztetésről leválasztjuk az indulati elemet, majd a szándék és a leválasztott indulat közé egy semleges dolgot, gondolatot iktatunk be. Ez a töltelék anyag.
Az elhárító mechanizmusok alkalmazásuk során természetesen egyéni színezetet öltenek, minden ember sajátos, rá jellemző módon valósítja meg őket.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése