- az első kritikák a 40-es évek második felében jelentek meg
- az azóta napvilágot látott kritikai észrevételek:
• az elméleti újszerűség
• a tudományos kutatás szemlélete és módszere, ill.
• az elméleti eredmények általánosíthatósága és időtállósága
kérdéskörébe rendezhetők
1. Az elméleti újszerűség kérdése
- bármennyire is bombaként robbantak a korabeli tudományos életben, a gazdasági, társadalmi és épített környezet térbeli összefüggéseire vonatkozó összefüggéseknek voltak elméleti előzményei:
- 1826 – Thünen mezőgazdasági telephelyelmélete, mely a burgessi térmodell elméleti előfutárának tekinthető - Thünen nem a város, hanem a város és környezete térszerkezeti összefüggését elemezte – Thünen is a gazdasági érdek és a verseny hajtóerejére építette elméletét, és ő is úgy gondolta, hogy a város egy központi magból kifelé körkörösen terjeszkedik, a mező-gazdasági termelők a csökkenő szállítási költség függvényében a várostól körkörösen távolodva telepednek le
- 1841 – Kohl – a város társadalmi szerkezete térbeli szerkezetté transzformálódik, ahol a tér homogén társadalmi státuszú ívekre osztható úgy, hogy a központtól kifelé haladva csökken a társadalmi státusz
- Engels – „A munkásosztály helyzete Angliában” Manchesterről írva Burgesshez hasonlóan festi le a modern nagyváros térszerkezetét
2. A tudományos kutatás szemlélete és módszere
- a támadó kritikák először a bioökológiától kölcsönzött szemléletet és eszköztárat vették célba – a társadalmi folyamatokat társadalmi és nem biológiai törvényszerűségekkel kell megmagyarázni, ugyanis az ember (a növényekkel és állatokkal szemben) nem korlátlanul van kiszolgáltatva a környezete és a nagy társadalmi folyamatok hatásainak
- 1938 – Milla Allihan – Parkot bírálta, aki azt állította, hogy a város társadalmi és biotikus közösség egyben, ahol az emberek közötti kapcsolatok egy része társadalmilag szervezett; másik része a területi együttélésből fakadóan szimbiotikus, ösztönös, mely hasonló a növények és állatok ökológiai környezetükkel való kapcsolatához – Alihan nem értett egyet a biotikus közösséggel, számára a város tisztán társadalmi közösség volt, ahol az emberek által átörökített intézményeké a meghatározó szerep.
3. Az elméleti eredmények általánosíthatósága és időtállósága
- a kritikák két kiemelt kutatási területre összpontosítottak:
- a, a városi életmód ökológiai meghatározottsága
- b, a városi tér és társadalom összefüggése
- a, Wirth ökológiai elméletének kritikája
- az első kritikák a 40-es évek második felében jelentek meg, de csak az
50-es, 60-as évekre erősödtek meg
- ökológiai elméletét két oldalról támadták:
• 1. Wirth elmélete túl általános, megragad a nyilvánvaló felszín vizsgálatánál, és ezért nem tud magyarázattal szolgálni a városon belüli kisebb közösségek életmódjának eltéréseire
- 1945 – Walter Firey – „Érzelem és szimbólum mint ökológiai változó” – arról ír, hogy a belváros egyes területei hosszú ideig képesek voltak gyakorlatilag változatlanul megőrizni társadalmi karakterüket annak ellenére, hogy közvetlen környezetükben az invázió és szukcesszió hatására totális változás ment végbe – Boston belvárosának 3 különleges negyedét vizsgálta, melyek a város lakóinak számára szimbólummá váltak
- Bacon Hill – az évszázadokkal ezelőtt itt letelepedett bostoni előkelő arisztokrata családok utódainak lakhelye volt, mely még akkor is megőrizte hírnevét, mikor már egy értékét vesztett, alacsonybérű lakásövezetben helyezkedett el.
- Boston Common – történelmi emlékhely és park, amit nem nyelt el a belvárosi üzleti negyed
- Nort End – az olasz gettó, ami változatlanul megőrizte eredeti etnikai karakterét
- Firey szerint a hagyományok táplálta érzelmek olyan erősek lehetnek, hogy képesek legyőzni a tisztán gazdasági motivációt, azaz a városszerkezetet nem lehet csak a telekár változásával magyarázni
• 2. az életmód nem szigorúan ökológiailag meghatározott, mint ahogy azt Wirth gondolta, ill. a Wirth-i három tényező (népességszám, népsűrűség, társadalmi heterogenitás) nem adja meg a városi életmód jellemzőinek magyarázatát
- Michael Young és Peter Willmot – Dél-londoni felmérés az 50-es években – hogyan és miért változott egy lakóhelyet cserélt csoport életmódja
- Bathnal Green-ben az emberek több generációra visszamenőleg ismerték egymást, szoros szomszédsági, baráti kapcsolatok fűzték össze őket – egymás megítélésének alapja a személyes tulajdon-ságok ismerete volt
- a II. vh. után sok család egy új kertvárosba, Greenleigh-be költöztek – az elköltözöttek idegenek között találták magukat, hirtelen meg kellett változtatniuk az életmód mintájukat – a kölcsönös megítélés alapja az anyagi javak külső jegyei lettek, ami féltékenységet, irigységet szült – a közösség a Wirth-i anonim városi életmód jellemzőit produkálta, pedig az új lakóhelyen nem volt nagyobb sem a népesség száma, sem sűrűsége, sem társadalmi heterogenitása
- tapasztalat:
- pusztán társadalmi okok miatt is nagyon különböző életmód alakulhat ki
- kertvárosias környezetben is létrejöhet anonim, elidegenedett társadalom
- Herbert Gans
- bírálta Wirth alaptézisét, miszerint a nagyváros lényegét a nagyvárosi életforma adja, szerinte ugyanis nincs egységes nagyvárosi életforma – a városokban sokféle életforma él együtt, amik eltérésében a foglalkozási struktúra meghatározó szerepű, az ökológiai viszonyok szerepe csak másodlagos
- bírálta azért is, mert Wirth a várost személytelen, bürokratikus, pusztán áru és pénz viszonyra épülő társadalomnak látta
- Gans a belváros társadalmát vizsgálva társadalmi és kulturális gyökereik alapján a következő rétegeket különböztette meg:
• Kozmopoliták – olyan emberek, akik közel akarnak lenni a belvárosi kulturális intézményekhez – diákok, értelmiségiek, művészek, szórakoztatóiparban dolgozók, stb.
• Nem házasok, gyermektelen házasok – a nem házasok csak átmenetileg laknak a belvárosban, házasságkötés és gyerekszülés után kertvárosba költöznek – gyermektelen házasok akár végleg a belvárosban maradhatnak
• Különböző etnikai csoportok szigetei – életterük két színtéren zajlik, a gettóban és a munkahelyükön – külső elsődleges kapcsolataik nincsenek, életmódjukat a gettón belüli elsődleges kapcsolatok határozzák meg
• Hátrányos helyzetben levők – nagyon szegények, felbomlott családok, érzelmileg megzavarodottak tartoznak ide – ők a slum lakói – kiszolgáltatottak, az egész réteg lefelé mobil
• Lecsúszottak – a legalsó réteg – az ide tartozók korábban magasabb osztályba tartoztak, a lecsúszottság tudata a teljes kiábrándultság állapotába taszítja őket
- a fenti öt réteg nemcsak a hierarchiában elfoglalt helyükben különböznek egymástól, lakóhelyválasztásuk szabadsága is eltérő
- Gans vizsgálta a kertvárost is és arra jutott, hogy a klasszikus humánökológia kertvárosképe korrekcióra szorul – a klassz. humánökológia szerint a kertváros fő jellemzői:
• alvóváros jelleg
• távolabb esnek a központi üzleti negyed munka és szórakozási lehetőségei
• újabbak, modernebbek a belvárosi lakóterületeknél
• közlekedésük személyautóra alapozott
• egylakásos épületek és kisebb népsűrűség
• népességük társadalmi rangjukat illetően homogénebb
• demográfiai jellemzőik karakteresek
• magasabb jövedelműek lakhelyéül szolgálnak
- 60-as évekre megváltozott a kertváros:
• már nem teljesen alvóváros, mert az intézmények egy része kiköltözött a belvárosból, aminek így erősödött a lakófunkciója
• a kertvárosok csak földrajzilag vannak távol a belvárostól, az útidő rövid a közlekedés fejlődése miatt
• mivel a kertvárosnak is lettek intézményei, lakóinak nem kell a belvárosi intézményeket használni (csak a felsőbb osztály vásárol és szórakozik a belvárosban)
- Gans módszertani szempontból is bírálta Wirthet, aki csak Chicago belvárosát tanulmányozta, de tapasztalatait mégis az egész városra vonatkoztatta
- Gans kritikájának legfontosabb eleme, hogy a városi életforma fő meghatározója nem a Wirth-i három tényező, hanem a foglalkozási viszonyok
- b, Burgess térelméletével kapcsolatos kritikák
- az első kritikák egyrészt a zónák társadalmi homogenitását, másrészt a zónák közötti tiszta népességmozgást kérdőjelezték meg
- Firey cikke a társadalmi inhomogenitást már bizonyította, ill. azt is, hogy ha Burgess hipotézise általános igazságot fogalmazott volna meg, Bacon Hill már rég slum lenne
- Homer Hoyt is a zónák inhomogenitásával foglalkozott – Chicagóban a Deutschland Ghetto és a Black Belt (német bevándorlók és a néger lakosság lakhelye) nem csak az átmeneti zóna területén helyezkedett el, hanem több övezetet keresztben átvágott (ld. 58. ábra)
- Burgess azt hitte, zónaelméletével bármely város modellezhető – bizonyították, hogy modelljét Észak-Amerika régi városaira,a korai indusztrializáció lázában nagyra nőtt városokra lehetett csak alkalmazni
- a kritikák egy másik csoportja a zónaelmélet övezetlehatárolásának alapjául szolgáló telekár kérdését vette kereszttűz alá – William Form – a telekárak igazi árak, mert nem személytelen, automatikus mechanizmusok termékei, hanem olyan árak, melyekben társadalmi preferenciák fejeződnek ki.
- 70-es években az újabb kritikák a zónák közötti, korlátlan verseny által irányított népességmozgással foglalkoztak – bizonyították, hogy a verseny nem áll mindig a városi élet központjában, és hogy a népességmozgásnak eltérő intenzitású korszakai vannak, azaz hogy az urbanizáció periodikus és azt is, hogy kultúrafüggő (társadalmanként jelentős eltérést mutathatnak az urbanizáció kísérőjelenségei és az intenzitása is)
- a mai, közgazdaságtani indíttatású kritikák azt kifogásolják, hogy a korlátlan szabad verseny és a szabad piac feltételezéséből indult ki – a telekpiac és a telekárak alakulására már nem vonatkoztathatók a szabad piac közigazgatási összefüggései
- Burgess elmélete a maga idejében pontos képet adott Chicagóról – leírta, hogy a kp.-ból kifelé haladva nő a bűnözés és a külföldi születésűek aránya és csökken a saját házban lakók aránya – a nagyváros belső térszerkezet változását mozgató mechanizmust is elemezte – rámutatott arra, hogy a kp.-i üzleti negyed növekedése az átmeneti zónában telekspekulációhoz vezet
- a Chicagói Iskola legnagyobb ellensége az idő – az egy központ körül koncentrikus körök mentén növekvő város koncepciója nem tekinthető az urbanizáció általános érvényű modelljének, csupán Észak-Amerika ipari és kereskedelmi városai fejlődésének egy bizonyos korszakára fogadható el maradéktalanul
- a Chicagói Iskola érdemei: kutatói feltárták a városi társadalom betegségeit és megkönnyítették, hatékonyabbá tették orvoslásukat – térképen megjelenítették a társadalmi konfliktusokat, így a városi vezetés a problémás területekre koncentrálhatta erőforrásait
- az azóta napvilágot látott kritikai észrevételek:
• az elméleti újszerűség
• a tudományos kutatás szemlélete és módszere, ill.
• az elméleti eredmények általánosíthatósága és időtállósága
kérdéskörébe rendezhetők
1. Az elméleti újszerűség kérdése
- bármennyire is bombaként robbantak a korabeli tudományos életben, a gazdasági, társadalmi és épített környezet térbeli összefüggéseire vonatkozó összefüggéseknek voltak elméleti előzményei:
- 1826 – Thünen mezőgazdasági telephelyelmélete, mely a burgessi térmodell elméleti előfutárának tekinthető - Thünen nem a város, hanem a város és környezete térszerkezeti összefüggését elemezte – Thünen is a gazdasági érdek és a verseny hajtóerejére építette elméletét, és ő is úgy gondolta, hogy a város egy központi magból kifelé körkörösen terjeszkedik, a mező-gazdasági termelők a csökkenő szállítási költség függvényében a várostól körkörösen távolodva telepednek le
- 1841 – Kohl – a város társadalmi szerkezete térbeli szerkezetté transzformálódik, ahol a tér homogén társadalmi státuszú ívekre osztható úgy, hogy a központtól kifelé haladva csökken a társadalmi státusz
- Engels – „A munkásosztály helyzete Angliában” Manchesterről írva Burgesshez hasonlóan festi le a modern nagyváros térszerkezetét
2. A tudományos kutatás szemlélete és módszere
- a támadó kritikák először a bioökológiától kölcsönzött szemléletet és eszköztárat vették célba – a társadalmi folyamatokat társadalmi és nem biológiai törvényszerűségekkel kell megmagyarázni, ugyanis az ember (a növényekkel és állatokkal szemben) nem korlátlanul van kiszolgáltatva a környezete és a nagy társadalmi folyamatok hatásainak
- 1938 – Milla Allihan – Parkot bírálta, aki azt állította, hogy a város társadalmi és biotikus közösség egyben, ahol az emberek közötti kapcsolatok egy része társadalmilag szervezett; másik része a területi együttélésből fakadóan szimbiotikus, ösztönös, mely hasonló a növények és állatok ökológiai környezetükkel való kapcsolatához – Alihan nem értett egyet a biotikus közösséggel, számára a város tisztán társadalmi közösség volt, ahol az emberek által átörökített intézményeké a meghatározó szerep.
3. Az elméleti eredmények általánosíthatósága és időtállósága
- a kritikák két kiemelt kutatási területre összpontosítottak:
- a, a városi életmód ökológiai meghatározottsága
- b, a városi tér és társadalom összefüggése
- a, Wirth ökológiai elméletének kritikája
- az első kritikák a 40-es évek második felében jelentek meg, de csak az
50-es, 60-as évekre erősödtek meg
- ökológiai elméletét két oldalról támadták:
• 1. Wirth elmélete túl általános, megragad a nyilvánvaló felszín vizsgálatánál, és ezért nem tud magyarázattal szolgálni a városon belüli kisebb közösségek életmódjának eltéréseire
- 1945 – Walter Firey – „Érzelem és szimbólum mint ökológiai változó” – arról ír, hogy a belváros egyes területei hosszú ideig képesek voltak gyakorlatilag változatlanul megőrizni társadalmi karakterüket annak ellenére, hogy közvetlen környezetükben az invázió és szukcesszió hatására totális változás ment végbe – Boston belvárosának 3 különleges negyedét vizsgálta, melyek a város lakóinak számára szimbólummá váltak
- Bacon Hill – az évszázadokkal ezelőtt itt letelepedett bostoni előkelő arisztokrata családok utódainak lakhelye volt, mely még akkor is megőrizte hírnevét, mikor már egy értékét vesztett, alacsonybérű lakásövezetben helyezkedett el.
- Boston Common – történelmi emlékhely és park, amit nem nyelt el a belvárosi üzleti negyed
- Nort End – az olasz gettó, ami változatlanul megőrizte eredeti etnikai karakterét
- Firey szerint a hagyományok táplálta érzelmek olyan erősek lehetnek, hogy képesek legyőzni a tisztán gazdasági motivációt, azaz a városszerkezetet nem lehet csak a telekár változásával magyarázni
• 2. az életmód nem szigorúan ökológiailag meghatározott, mint ahogy azt Wirth gondolta, ill. a Wirth-i három tényező (népességszám, népsűrűség, társadalmi heterogenitás) nem adja meg a városi életmód jellemzőinek magyarázatát
- Michael Young és Peter Willmot – Dél-londoni felmérés az 50-es években – hogyan és miért változott egy lakóhelyet cserélt csoport életmódja
- Bathnal Green-ben az emberek több generációra visszamenőleg ismerték egymást, szoros szomszédsági, baráti kapcsolatok fűzték össze őket – egymás megítélésének alapja a személyes tulajdon-ságok ismerete volt
- a II. vh. után sok család egy új kertvárosba, Greenleigh-be költöztek – az elköltözöttek idegenek között találták magukat, hirtelen meg kellett változtatniuk az életmód mintájukat – a kölcsönös megítélés alapja az anyagi javak külső jegyei lettek, ami féltékenységet, irigységet szült – a közösség a Wirth-i anonim városi életmód jellemzőit produkálta, pedig az új lakóhelyen nem volt nagyobb sem a népesség száma, sem sűrűsége, sem társadalmi heterogenitása
- tapasztalat:
- pusztán társadalmi okok miatt is nagyon különböző életmód alakulhat ki
- kertvárosias környezetben is létrejöhet anonim, elidegenedett társadalom
- Herbert Gans
- bírálta Wirth alaptézisét, miszerint a nagyváros lényegét a nagyvárosi életforma adja, szerinte ugyanis nincs egységes nagyvárosi életforma – a városokban sokféle életforma él együtt, amik eltérésében a foglalkozási struktúra meghatározó szerepű, az ökológiai viszonyok szerepe csak másodlagos
- bírálta azért is, mert Wirth a várost személytelen, bürokratikus, pusztán áru és pénz viszonyra épülő társadalomnak látta
- Gans a belváros társadalmát vizsgálva társadalmi és kulturális gyökereik alapján a következő rétegeket különböztette meg:
• Kozmopoliták – olyan emberek, akik közel akarnak lenni a belvárosi kulturális intézményekhez – diákok, értelmiségiek, művészek, szórakoztatóiparban dolgozók, stb.
• Nem házasok, gyermektelen házasok – a nem házasok csak átmenetileg laknak a belvárosban, házasságkötés és gyerekszülés után kertvárosba költöznek – gyermektelen házasok akár végleg a belvárosban maradhatnak
• Különböző etnikai csoportok szigetei – életterük két színtéren zajlik, a gettóban és a munkahelyükön – külső elsődleges kapcsolataik nincsenek, életmódjukat a gettón belüli elsődleges kapcsolatok határozzák meg
• Hátrányos helyzetben levők – nagyon szegények, felbomlott családok, érzelmileg megzavarodottak tartoznak ide – ők a slum lakói – kiszolgáltatottak, az egész réteg lefelé mobil
• Lecsúszottak – a legalsó réteg – az ide tartozók korábban magasabb osztályba tartoztak, a lecsúszottság tudata a teljes kiábrándultság állapotába taszítja őket
- a fenti öt réteg nemcsak a hierarchiában elfoglalt helyükben különböznek egymástól, lakóhelyválasztásuk szabadsága is eltérő
- Gans vizsgálta a kertvárost is és arra jutott, hogy a klasszikus humánökológia kertvárosképe korrekcióra szorul – a klassz. humánökológia szerint a kertváros fő jellemzői:
• alvóváros jelleg
• távolabb esnek a központi üzleti negyed munka és szórakozási lehetőségei
• újabbak, modernebbek a belvárosi lakóterületeknél
• közlekedésük személyautóra alapozott
• egylakásos épületek és kisebb népsűrűség
• népességük társadalmi rangjukat illetően homogénebb
• demográfiai jellemzőik karakteresek
• magasabb jövedelműek lakhelyéül szolgálnak
- 60-as évekre megváltozott a kertváros:
• már nem teljesen alvóváros, mert az intézmények egy része kiköltözött a belvárosból, aminek így erősödött a lakófunkciója
• a kertvárosok csak földrajzilag vannak távol a belvárostól, az útidő rövid a közlekedés fejlődése miatt
• mivel a kertvárosnak is lettek intézményei, lakóinak nem kell a belvárosi intézményeket használni (csak a felsőbb osztály vásárol és szórakozik a belvárosban)
- Gans módszertani szempontból is bírálta Wirthet, aki csak Chicago belvárosát tanulmányozta, de tapasztalatait mégis az egész városra vonatkoztatta
- Gans kritikájának legfontosabb eleme, hogy a városi életforma fő meghatározója nem a Wirth-i három tényező, hanem a foglalkozási viszonyok
- b, Burgess térelméletével kapcsolatos kritikák
- az első kritikák egyrészt a zónák társadalmi homogenitását, másrészt a zónák közötti tiszta népességmozgást kérdőjelezték meg
- Firey cikke a társadalmi inhomogenitást már bizonyította, ill. azt is, hogy ha Burgess hipotézise általános igazságot fogalmazott volna meg, Bacon Hill már rég slum lenne
- Homer Hoyt is a zónák inhomogenitásával foglalkozott – Chicagóban a Deutschland Ghetto és a Black Belt (német bevándorlók és a néger lakosság lakhelye) nem csak az átmeneti zóna területén helyezkedett el, hanem több övezetet keresztben átvágott (ld. 58. ábra)
- Burgess azt hitte, zónaelméletével bármely város modellezhető – bizonyították, hogy modelljét Észak-Amerika régi városaira,a korai indusztrializáció lázában nagyra nőtt városokra lehetett csak alkalmazni
- a kritikák egy másik csoportja a zónaelmélet övezetlehatárolásának alapjául szolgáló telekár kérdését vette kereszttűz alá – William Form – a telekárak igazi árak, mert nem személytelen, automatikus mechanizmusok termékei, hanem olyan árak, melyekben társadalmi preferenciák fejeződnek ki.
- 70-es években az újabb kritikák a zónák közötti, korlátlan verseny által irányított népességmozgással foglalkoztak – bizonyították, hogy a verseny nem áll mindig a városi élet központjában, és hogy a népességmozgásnak eltérő intenzitású korszakai vannak, azaz hogy az urbanizáció periodikus és azt is, hogy kultúrafüggő (társadalmanként jelentős eltérést mutathatnak az urbanizáció kísérőjelenségei és az intenzitása is)
- a mai, közgazdaságtani indíttatású kritikák azt kifogásolják, hogy a korlátlan szabad verseny és a szabad piac feltételezéséből indult ki – a telekpiac és a telekárak alakulására már nem vonatkoztathatók a szabad piac közigazgatási összefüggései
- Burgess elmélete a maga idejében pontos képet adott Chicagóról – leírta, hogy a kp.-ból kifelé haladva nő a bűnözés és a külföldi születésűek aránya és csökken a saját házban lakók aránya – a nagyváros belső térszerkezet változását mozgató mechanizmust is elemezte – rámutatott arra, hogy a kp.-i üzleti negyed növekedése az átmeneti zónában telekspekulációhoz vezet
- a Chicagói Iskola legnagyobb ellensége az idő – az egy központ körül koncentrikus körök mentén növekvő város koncepciója nem tekinthető az urbanizáció általános érvényű modelljének, csupán Észak-Amerika ipari és kereskedelmi városai fejlődésének egy bizonyos korszakára fogadható el maradéktalanul
- a Chicagói Iskola érdemei: kutatói feltárták a városi társadalom betegségeit és megkönnyítették, hatékonyabbá tették orvoslásukat – térképen megjelenítették a társadalmi konfliktusokat, így a városi vezetés a problémás területekre koncentrálhatta erőforrásait
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése