A Bessenyei György által meghirdetett nyelvközpontú irodalmiságon lépett túl Kármán József (1769-1795), ez a rendkívül tehetséges író, kiváló stiliszta és merész gondolkodó.
Tragikusan rövid ideig élt: írói működése is csupán egy-két évet foglalt magában. 1794-ben indította meg Uránia címmel negyedévi folyóiratát, s mindössze három szám jelent meg belôle. 1795 nyarán, a Martinovics-mozgalom vezetôinek kivégzése után Kármán Losoncon, szülôvárosában halt meg máig is tisztázatlan körülmények között.
Sokat ígérô műveit az Urániában adta közre. Az irodalmi programadás szempontjából ezek közül korszakos jelentôségű A nemzet csinosodása című értekezése.
A legelején szembeszáll a túlzott önteltséggel, az önámítással, "nemzetünk kényeztetésével", saját magunk tömjénezésével. Az elmúlt két évtized felbuzdulását, pezsgô szellemi életét nemigen sokra értékeli. Ironikusan jegyzi meg: "Nincs vége se hossza az öröm ujongatásoknak tudományaink felderült egérôl, a világosság hasadó hajnaláról, a felébredt józan értelemrôl, és az édes anyai, hazai, nemzeti nyelv, literatura s tudományok szerencsés megérkezésérôl." - "Ártalmas ez a szédítés" - állapítja meg kritikusan, s hozzáteszi: "Valljunk igazat! ott megállapodtunk, ahol elkezdettük. Egy kis zsibongás, egy kis felforrás az egész dolog summája."
Kármán már az eredetiség mellett állt ki, s ezzel a követelésével lényegében a romantika elôfutára lett. "Szent, áldott és jó dolog a nyelven magán dolgozni. Nagy foganatú munka azt művelni... De még ez nem elég! a nyelv nem tudomány, a szó, beszéd nem bölcsesség. Kulcsa a tudományoknak, út, mód, eszköz a bölcselkedésre. - Eredeti munkák gyarapítják a tudományokat, csinosítják a nemzetet és emelik fel a nagy nemzetek ragyogó sorába. Nagy akadálya az nálunk a tudományoknak, hogy nálunk termett eredeti munkák még nincsenek. Nincsenek! még egyszer jól megfontolva mondom."
Maga Kármán vállalkozott "eredeti" munka alkotására: az Urániában jelent meg e kor legremekebb, "legmodernebb", a 20. századi olvasónak is élvezetet adó szentimentális napló- és levélregénye, a Fanni hagyományai (a cím alatt ez áll: "Napi jegyzések és levelek").
Messze kiemeli ezt a kisregényt a kor átlagirodalmából a rövid mondatokra épülô stílus természetessége, könnyed bája, finom választékossága, ezenkívül a hôsnônek, Fanninak kitűnô, árnyalt és egyénített lélekrajza, valamint a lelki fájdalom (elszakították szerelmesétôl) által kiváltott sorvadásának, lassú haldoklásának érzékletes megjelenítése az ôt körülvevô érzéketlen, durva társadalmi környezetben.
Kármán nôolvasókra számított, lelki életet élô hölgyeknek szánta munkáját: "Megvallom, hogy nekem az egy legszebb képzelôdéseim közül való, ha valamely szép leánykát valami szép könyvvel a kezében gondolok magamnak." (A módi)
Tragikusan rövid ideig élt: írói működése is csupán egy-két évet foglalt magában. 1794-ben indította meg Uránia címmel negyedévi folyóiratát, s mindössze három szám jelent meg belôle. 1795 nyarán, a Martinovics-mozgalom vezetôinek kivégzése után Kármán Losoncon, szülôvárosában halt meg máig is tisztázatlan körülmények között.
Sokat ígérô műveit az Urániában adta közre. Az irodalmi programadás szempontjából ezek közül korszakos jelentôségű A nemzet csinosodása című értekezése.
A legelején szembeszáll a túlzott önteltséggel, az önámítással, "nemzetünk kényeztetésével", saját magunk tömjénezésével. Az elmúlt két évtized felbuzdulását, pezsgô szellemi életét nemigen sokra értékeli. Ironikusan jegyzi meg: "Nincs vége se hossza az öröm ujongatásoknak tudományaink felderült egérôl, a világosság hasadó hajnaláról, a felébredt józan értelemrôl, és az édes anyai, hazai, nemzeti nyelv, literatura s tudományok szerencsés megérkezésérôl." - "Ártalmas ez a szédítés" - állapítja meg kritikusan, s hozzáteszi: "Valljunk igazat! ott megállapodtunk, ahol elkezdettük. Egy kis zsibongás, egy kis felforrás az egész dolog summája."
Kármán már az eredetiség mellett állt ki, s ezzel a követelésével lényegében a romantika elôfutára lett. "Szent, áldott és jó dolog a nyelven magán dolgozni. Nagy foganatú munka azt művelni... De még ez nem elég! a nyelv nem tudomány, a szó, beszéd nem bölcsesség. Kulcsa a tudományoknak, út, mód, eszköz a bölcselkedésre. - Eredeti munkák gyarapítják a tudományokat, csinosítják a nemzetet és emelik fel a nagy nemzetek ragyogó sorába. Nagy akadálya az nálunk a tudományoknak, hogy nálunk termett eredeti munkák még nincsenek. Nincsenek! még egyszer jól megfontolva mondom."
Maga Kármán vállalkozott "eredeti" munka alkotására: az Urániában jelent meg e kor legremekebb, "legmodernebb", a 20. századi olvasónak is élvezetet adó szentimentális napló- és levélregénye, a Fanni hagyományai (a cím alatt ez áll: "Napi jegyzések és levelek").
Messze kiemeli ezt a kisregényt a kor átlagirodalmából a rövid mondatokra épülô stílus természetessége, könnyed bája, finom választékossága, ezenkívül a hôsnônek, Fanninak kitűnô, árnyalt és egyénített lélekrajza, valamint a lelki fájdalom (elszakították szerelmesétôl) által kiváltott sorvadásának, lassú haldoklásának érzékletes megjelenítése az ôt körülvevô érzéketlen, durva társadalmi környezetben.
Kármán nôolvasókra számított, lelki életet élô hölgyeknek szánta munkáját: "Megvallom, hogy nekem az egy legszebb képzelôdéseim közül való, ha valamely szép leánykát valami szép könyvvel a kezében gondolok magamnak." (A módi)
Megjegyzés küldése