Legtermékenyebb, legolvasottabb, legnépszerűbb, s ezért hosszú ideig legnagyobb hatású prózaírónk. Romantikus történeteivel, szárnyaló fantáziájával, izgalmas meseszövésével és nyelvi gazdagságával széles olvasóközönséget teremtett, több nemzedéket nevelet haza- és életszeretetre, a történelmi és a nemzeti hagyomány megbecsülésére. Köznemesi-értelmiségi családban született, jogot tanult, ám tehetsége és korai sikere kezdettől az írói pályának kötelezte el. Ifjúságát a reformkor és a forradalom liberális demokrata eszméli határozták meg, a márciusi ifjak egyikeként Petőfi oldalán főszereplője az 1848. március 15-i eseményeknek. Már az ötvenes években megtalálja az a nemzeti-írói feladatot, amellyel a kor meghatározó életérzését és vágyait fejezi ki: a közelmúltról írt regényeivel bizalmat, hitet önt a meghasonlott emberekbe, példákat állít a hűségre és a helytállásra. A nemzeti múltat idéző regényein kívül kaladndregényei, történelmi regényei, a múlt század életét megörökítő elbeszélései és legérettebb műve, Az aranyember jelentős. (1872) Ez utóbbiban a polgáriasodó magyar társadalom ellentmondásait és a személyiség összetettségét, belső konfliktusait ábrázolja. A vallomásregénybe tartozik ez a műve, ebben éri el újra az Egy magyar nábob színvonalát, kivált kiteljesült változatban. Válságregény ez, mint az ily típusú írásai legtöbbje (pl. Mire megvénülünk). A hetvenes években látnia kellett, hogy a liberalizmus sem gazdasági, sem társadalmi, sem erkölcsi-szellemi síkon nem váltja be reményeit. Nem térhetett ki a válság elől, de tanácstalanul állt vele szemben. Egyéni elemek, köztük egy elkésett szerelem fokozta zavartságát. Hosszú írói gyakorlata hibátlan eszközkezelésével kivitelezve s az életkép sűrű atmoszferikus erejével gazdagítva.
Az arany ember a jelenben játszódik, és annak legérzékenyebb pontját érinti: az egyéni boldogság lehetőségeit vizsgálja a kapitalizálódó társadalom valóságában. Főhőse most nem egy eszme megszállott harcosa, hanem vívódó, meghasonulásra kényszerülő ember. Timár Mihály a siker minden kellékét megszerzi magának (vagyont, társadalmi pozíciót, az áhított hölgy kezét) - valódi boldogságát azonban csak a társadalomból kivonva, a természet menedékében meghúzódó családi közösségben leli meg. A kapitalizálódás, a polgári életlehetőségek kritikus ábrázolása tehát Az arany ember, romantikus eszközrendszerrel utópisztikus feloldással, Rousseau gondolatvilágának megidézésével. A főszereplő a Jókainál megszokott, kivételes képességű, abszolút főhős: Timár Mihály kiváló hajós, előrelátó és szerencsés üzletember, sikeres gazdálkodó. Olykor a véletlen is kezére játszik: Krisztyán Tódor váratlan halála a biztos lelepleződéstől menti meg a feszültségek tetőpontján, sőt a halott ruházata teszi lehetővé Timár számára az elvonulást Senki szigetére. Egyetlen ponton azonban megtörik Timár minden próbálkozása, és ez: Tímea szerelme. Hálát és végtelen szeretetet ugyan ki tudott váltani a török leányból, a szerelem öntörvényű világában azonban fel kell adnia a harcot. Timár bűntelen bűnössége a boldogság lehetőségeinek eljátszása elzárja előle Tímea szerelmét. Senki szigetére azonban nem kell magával vinnie vétkeit. Amikor teljes énjét majd át tudja adni Noéminak, akkor révbe érhet - egy olyan szigeten, ahol pénz, egyház, erőszak és törvény nem léteznek. Timár és Tímea érzelmi válságát Jókai finom lélekrajzzal jeleníti meg: a többi szereplő belső alkata egyszerűbb. Noémi a szelíd jóság, természetes nőiesség megtestesítője (jellegzetes hősnő Jókainál), Athalie-t szélsőséges szenvedélyek fűtik, féktelen gyűlölködés motiválja. Krisztyán Tódor a főhős elsőszámú ellenfele, maga a megtestesült gonoszság. A cselekmény több pontján tűnik fel, nem csupán gátlástalan önzés vezéreli, hanem politikai hatalmaknak is kiszolgálója. Árnyaltabb jellemrajzot Jókainál rendszerint a mellékalakokban találunk.Ebben a műben pl. Brazovics Athanázné figurája reálisabb, színes, zsánerszerű. Kitűnő zsánerfigura Fabula János is.
Jókai ebben a műben a lélek történéseire koncentrál. Timár boldogságkeresése alkotja a cselekmény fővonalát. A szerkezet epizódok elváló, majd összetalálkozó szövevénye, sajátosan többszálú a többi Jókai-műhöz képest. A romantikus cselekményvezetésben hatásos jelenetek (mennyegző napja), kiélezett értékhelyzetek (Tímea cselédsorban Athalie-nál, majdszerepcsere), fordulatok, megkapó költőiségű leírások (Vaskapu), váratlan talákozások, tömegjelenetek, ritmusváltások fordulnak elő - ahogy másutt is megszokhattuk az írótól. Stílusában is a hangulatváltások, kifejező előadásmód, ellentétezés érvényesül - Jókai a mesélés nagymestere volt. A romantikus ábrázolásmód mellett írói eszköztárának másik részét az anekdotázás elemcsoportja alkotja: életkép (pl. Senki szigetéről), idill, adomák, a komáromi hétköznapok életanyaga. tanulságos kitérő Teréza mama férjének és az idősebb Krisztyánnak az életútja.
Jókai írásművészetének összegzéséről Mezei József írta: "Legfontosabb jellemvonása talán a mese, a megköltés. Jókai életműve az ember és az élet apológiája".
Az arany ember a jelenben játszódik, és annak legérzékenyebb pontját érinti: az egyéni boldogság lehetőségeit vizsgálja a kapitalizálódó társadalom valóságában. Főhőse most nem egy eszme megszállott harcosa, hanem vívódó, meghasonulásra kényszerülő ember. Timár Mihály a siker minden kellékét megszerzi magának (vagyont, társadalmi pozíciót, az áhított hölgy kezét) - valódi boldogságát azonban csak a társadalomból kivonva, a természet menedékében meghúzódó családi közösségben leli meg. A kapitalizálódás, a polgári életlehetőségek kritikus ábrázolása tehát Az arany ember, romantikus eszközrendszerrel utópisztikus feloldással, Rousseau gondolatvilágának megidézésével. A főszereplő a Jókainál megszokott, kivételes képességű, abszolút főhős: Timár Mihály kiváló hajós, előrelátó és szerencsés üzletember, sikeres gazdálkodó. Olykor a véletlen is kezére játszik: Krisztyán Tódor váratlan halála a biztos lelepleződéstől menti meg a feszültségek tetőpontján, sőt a halott ruházata teszi lehetővé Timár számára az elvonulást Senki szigetére. Egyetlen ponton azonban megtörik Timár minden próbálkozása, és ez: Tímea szerelme. Hálát és végtelen szeretetet ugyan ki tudott váltani a török leányból, a szerelem öntörvényű világában azonban fel kell adnia a harcot. Timár bűntelen bűnössége a boldogság lehetőségeinek eljátszása elzárja előle Tímea szerelmét. Senki szigetére azonban nem kell magával vinnie vétkeit. Amikor teljes énjét majd át tudja adni Noéminak, akkor révbe érhet - egy olyan szigeten, ahol pénz, egyház, erőszak és törvény nem léteznek. Timár és Tímea érzelmi válságát Jókai finom lélekrajzzal jeleníti meg: a többi szereplő belső alkata egyszerűbb. Noémi a szelíd jóság, természetes nőiesség megtestesítője (jellegzetes hősnő Jókainál), Athalie-t szélsőséges szenvedélyek fűtik, féktelen gyűlölködés motiválja. Krisztyán Tódor a főhős elsőszámú ellenfele, maga a megtestesült gonoszság. A cselekmény több pontján tűnik fel, nem csupán gátlástalan önzés vezéreli, hanem politikai hatalmaknak is kiszolgálója. Árnyaltabb jellemrajzot Jókainál rendszerint a mellékalakokban találunk.Ebben a műben pl. Brazovics Athanázné figurája reálisabb, színes, zsánerszerű. Kitűnő zsánerfigura Fabula János is.
Jókai ebben a műben a lélek történéseire koncentrál. Timár boldogságkeresése alkotja a cselekmény fővonalát. A szerkezet epizódok elváló, majd összetalálkozó szövevénye, sajátosan többszálú a többi Jókai-műhöz képest. A romantikus cselekményvezetésben hatásos jelenetek (mennyegző napja), kiélezett értékhelyzetek (Tímea cselédsorban Athalie-nál, majdszerepcsere), fordulatok, megkapó költőiségű leírások (Vaskapu), váratlan talákozások, tömegjelenetek, ritmusváltások fordulnak elő - ahogy másutt is megszokhattuk az írótól. Stílusában is a hangulatváltások, kifejező előadásmód, ellentétezés érvényesül - Jókai a mesélés nagymestere volt. A romantikus ábrázolásmód mellett írói eszköztárának másik részét az anekdotázás elemcsoportja alkotja: életkép (pl. Senki szigetéről), idill, adomák, a komáromi hétköznapok életanyaga. tanulságos kitérő Teréza mama férjének és az idősebb Krisztyánnak az életútja.
Jókai írásművészetének összegzéséről Mezei József írta: "Legfontosabb jellemvonása talán a mese, a megköltés. Jókai életműve az ember és az élet apológiája".
Megjegyzés küldése