Gelléri Andor Endre (1906-1945) leginkább a külváros emberei között érezte magát otthon. "Űbuda volt az én országom, a fenyvessel, a Kiscelli-hegy régi kastélyával, a téglagyárral és a lakatosműhelyekkel." Szereplôi a külváros jellegzetes alakjai: segédek és inasok, alkalmi munkások és munkanélküliek, pékek, kékfestôk és mészárosok, mosónôk, szállítók, kocsisok, trógerek, csákányosok.
Novelláiban indulatait, szorongásait, a romlatlanság és tisztaság utáni vágyakozását írta meg. Az elviselhetetlen, riasztó létet álommá és költészetté varázsolta: "őrültség, Álom, Tündérek. Ezek voltak az életem reménykedô szavai." Korai írásai feszültségekkel, szorongásokkal teli álomnovellák. Lírai szimbolizmus, lázas expresszionisztikus kifejezésmód jellemzi ôket. Elsô novelláskötetében, a Szomjas inasokban (1933) a realista ábrázolás és az idilli látásmód elegyedik. Az író a hétköznapok sivárságában poézist keres. A Hold utca (1934) és a Kikötô (1935) c. köteteiben egyre inkább a való élet, a reálisabb kifejezési formák felé tájékozódik.
Gellérit erôsen foglalkoztatta az örökké nyugtalan, a maga sorsával elégedetlen, önbizalom híján magát megvalósítani nem tudó, de nagy romantikus vágyakkal és elképzelésekkel teli nagy tettek végrehajtásáról álmodozó, szeretetre vágyó ember típusa. Ezt bizonyítja Facipô c. elbeszélése (1932) is. A kékfestô az élet peremére sodródott különös alak, groteszk, tragikomikus figura. Az író lázadó hôseinek sorába tartozik, magányos lázadása reménytelen. A novella balladai-drámai szerkezetű. Az írói elôadás expresszionisztikus lüktetésű, belsô indulat fűti. Élesen, határozott vonalakkal, erôs színekkel láttat minden mozgást.
Utolsó kötetében, a Villám és esti tűzben (1940) már az iszony és borzalom uralkodik. Ezek az írások az elidegenedés novellái, kísétteties, groteszk és abszurd víziók. Már nem az elesettek nyomorúságát hirdetik, hanem az egész világét.
Novelláiban indulatait, szorongásait, a romlatlanság és tisztaság utáni vágyakozását írta meg. Az elviselhetetlen, riasztó létet álommá és költészetté varázsolta: "őrültség, Álom, Tündérek. Ezek voltak az életem reménykedô szavai." Korai írásai feszültségekkel, szorongásokkal teli álomnovellák. Lírai szimbolizmus, lázas expresszionisztikus kifejezésmód jellemzi ôket. Elsô novelláskötetében, a Szomjas inasokban (1933) a realista ábrázolás és az idilli látásmód elegyedik. Az író a hétköznapok sivárságában poézist keres. A Hold utca (1934) és a Kikötô (1935) c. köteteiben egyre inkább a való élet, a reálisabb kifejezési formák felé tájékozódik.
Gellérit erôsen foglalkoztatta az örökké nyugtalan, a maga sorsával elégedetlen, önbizalom híján magát megvalósítani nem tudó, de nagy romantikus vágyakkal és elképzelésekkel teli nagy tettek végrehajtásáról álmodozó, szeretetre vágyó ember típusa. Ezt bizonyítja Facipô c. elbeszélése (1932) is. A kékfestô az élet peremére sodródott különös alak, groteszk, tragikomikus figura. Az író lázadó hôseinek sorába tartozik, magányos lázadása reménytelen. A novella balladai-drámai szerkezetű. Az írói elôadás expresszionisztikus lüktetésű, belsô indulat fűti. Élesen, határozott vonalakkal, erôs színekkel láttat minden mozgást.
Utolsó kötetében, a Villám és esti tűzben (1940) már az iszony és borzalom uralkodik. Ezek az írások az elidegenedés novellái, kísétteties, groteszk és abszurd víziók. Már nem az elesettek nyomorúságát hirdetik, hanem az egész világét.
Megjegyzés küldése