A világtól félrehúzódó, különc, komorságra hajlamos erőtlen és beteges fiú volt. Pályájának korai szakaszában versei két csoportra oszthatók: hazafias ódákra és szerelmes versekre. Berzsenyit alkata, pályája, visszavonultsága fordítja az ódákhoz. Mintaképe Horatius volt. Feleségül vette Duhai Takács Zsuzsannát, és Sömjénben telepedett le, ahonnan Niklára költöztek. Kiváló gazda lett, de titokban verseket is írt. Kis János evangélikus lelkész fedezte fel benne a költőt, verseit Kazinczynak küldte. Később Berzsenyi egy egész verseskötetet küldött Kazinczynak, aki megírta Berzsenyinek lelkesítő levelét. Kettőjük között hosszan tartó levelezés indult meg. Kölcseytől kapott kritikát megalázónak érezte, és elhallgatott benne a költő. Legfőbb vágya az volt, hogy méltó választ adjon Kölcseynek.
Jelentősége
Húsz évig írta verseit, s Kölcsey hideg, lesújtó bírálata után újabb húsz évig írt még: tanulmányok sorában magyarázta, miért formálta úgy verseit, ahogyan megformálta őket. A teljesületlen élet, a terméketlen vágyak, a félbemaradt akarások költője Berzsenyi. Életének legjellemzőbb eleme a várakozás. Képes megalkotni a magyar felvilágosodás költészetének szintézisét, és egyszersmind elindítani a romantikát. A költői hivatás, csupán mélyen rejtegetett parázs marad életében, az irodalmi élet bevilágító lángolássá soha nem bontakozhatott, noha eszméi már a reformkorban hatni kezdenek. Berzsenyi az antik minták, különösen Horatius ideálját állította maga elé, de a költői én egyénivé, eredetivé gazdagította a klasszikusoktól kapott formákat.
Recenzió - antirecenzió
- recenzió - publicisztikai műfaj; lat. Vizsgálat szóból; általában rövid, kritikai jellegű írás, mely egy mű tömör bírálatát adja
- 1815 Kölcsey: Recenzió - kritizálja Berzsenyi líráját, romantikus vonásait - megszakad Berzsenyi líraköltészete
- 1825 Berzsenyi: Antirecenzió - válasz Kölcsey Recenziójára
- Kölcsey igaztalan kritikája miatt Berzsenyi kiforratlan költő maradt
Alkotói korszakai
4 műfaj határozza meg költészetét, ezek 1-1 alkotói periódusok
- ódák - klasszicizmus (1804 előtt)
- elégiák - szentimentalizmus (1804-10)
- episztolák és epigrammák - klasszicizmus (1810-17; Kazinczy hatása)
- tudományos munkák - irodalmi, esztétikai tanulmányok (1817-33)
Ódaköltészete - A Magyarokhoz!
A magyarokhoz I. (Romlásnak indult...)
A magyarokhoz I. izgatott, zaklatott menetű, nagy ellentéteket egymásnak feszítő alkotás. Az egész ódát áthatja a nemzet jövőéért érzett önostorozó aggodalom, a szorongó fájdalom. Az óda kulcsszava az erkölcs: a múltbéli "tiszta" és vele szemben a "mostani veszni tért" erkölcs. Ez az oka - a kor felfogása szerint - a nemzet hanyatlásának, sőt menthetetlen pusztulásának. Ez a gondolat évtizedek óta élt, érlelődött a köztudatban és az irodalomban. A költemény sodró lendülete váltakozva és egyre táguló méretekben villantja össze a kétféle időt, a dicső múltat és a züllött jelent.
A magyarokhoz II. (Forr a világ...)
Az előző költemény lemondó pesszimizmusával szemben ebben az ódában a kezdeti riadalom a jövőbe vetett szilárd, optimista hitbe vált át. Történelmi háttere a napóleoni háborúk Európát megingató hatása. A vers minden korra érvényes erkölcsi ítéletet fogalmaz meg. Reményt, biztatást, a lelkek ébresztését jelentette ez a költemény nem csak a maga korában, de a későbbi évtizedekben is. Uralkodó érzelme a rémület. A legmegdöbbentőbb az, hogy az eddig örökkévalónak hitt világ és rendje összeomlott.
Berzsenyi és a horatiusi ideálok
- alaposan ismerte a görög és római mitológiát, az antik költőket
- költői példaképe Horatius
- arany középút magyar költője, de nem elégedett
Berzsenyi és a romantika
Ő indította el a magyar romatikát
Elégiaköltészete
Levéltöredék barátnémhoz
A cím episztolát sejtet, ám már első olvasásra is nyilvánvaló, hogy elégiával van dolgunk. A címbeli "töredék" utalhat arra, hogy a vers valójában episztolaként indul (megszólítással), de hamarosan a költő figyelme önmagára irányul. Létösszegző vers - a költő elvonultságát, lelki társtalanságát, egész életének szomorúságát festi le. Ütemhangsúlyos. A költő figyelme önmagára irányul.
3-4. vsz.-ban megindul az ábrándozás folyamata.
5. vsz. a korábbi reális képsor életsorsát összegző jelképpé emelkedik. Így lesz a magányos szüreti este az élet estéjévé, az öregedés jelképévé.
Akár egy romantikus festményt szemlélnénk: est, a hatalmas diófa, a tűz fényküllői, lepelbe burkolt árnyalak. A valóság konkrétumai azonban ellenpontozzák ezt a lebegést: szüreti lárma, őszi bogár zúgása hangzik. Az emlékező álom-hangulat a jelképességbe váltással elkomorul.
Episztolái
Olyan költői levél, melyben nincsenek személyes dolgok, titkos gondolatok. Témái általában filozófiai töprengések (élet, halál). Alkalmas arra, hogy a felvilágosulás gondolatmenetét és a saját gondolatait el tudja mondani.
Vitkovics Mihályhoz
Fő témája: a korban, ha egy költő falun él, nem tud találkozni hasonló költőkkel, csak egyedül van. Nem tudja megosztani gondolatait a felvilágosodásról. Találunk benne egy kis ellentmondást, mert szereti a vidéki életet, de mégis sóvárog a város és a költői nyüzsgés után. Szemere Pálnál járt Pesten, ezekből az élményekből merít össze tudja hasonlítani a két életformát. A költő szeretett volna változtatni életformáján, magányosságán, de nem tudott.
Jelentősége
Húsz évig írta verseit, s Kölcsey hideg, lesújtó bírálata után újabb húsz évig írt még: tanulmányok sorában magyarázta, miért formálta úgy verseit, ahogyan megformálta őket. A teljesületlen élet, a terméketlen vágyak, a félbemaradt akarások költője Berzsenyi. Életének legjellemzőbb eleme a várakozás. Képes megalkotni a magyar felvilágosodás költészetének szintézisét, és egyszersmind elindítani a romantikát. A költői hivatás, csupán mélyen rejtegetett parázs marad életében, az irodalmi élet bevilágító lángolássá soha nem bontakozhatott, noha eszméi már a reformkorban hatni kezdenek. Berzsenyi az antik minták, különösen Horatius ideálját állította maga elé, de a költői én egyénivé, eredetivé gazdagította a klasszikusoktól kapott formákat.
Recenzió - antirecenzió
- recenzió - publicisztikai műfaj; lat. Vizsgálat szóból; általában rövid, kritikai jellegű írás, mely egy mű tömör bírálatát adja
- 1815 Kölcsey: Recenzió - kritizálja Berzsenyi líráját, romantikus vonásait - megszakad Berzsenyi líraköltészete
- 1825 Berzsenyi: Antirecenzió - válasz Kölcsey Recenziójára
- Kölcsey igaztalan kritikája miatt Berzsenyi kiforratlan költő maradt
Alkotói korszakai
4 műfaj határozza meg költészetét, ezek 1-1 alkotói periódusok
- ódák - klasszicizmus (1804 előtt)
- elégiák - szentimentalizmus (1804-10)
- episztolák és epigrammák - klasszicizmus (1810-17; Kazinczy hatása)
- tudományos munkák - irodalmi, esztétikai tanulmányok (1817-33)
Ódaköltészete - A Magyarokhoz!
A magyarokhoz I. (Romlásnak indult...)
A magyarokhoz I. izgatott, zaklatott menetű, nagy ellentéteket egymásnak feszítő alkotás. Az egész ódát áthatja a nemzet jövőéért érzett önostorozó aggodalom, a szorongó fájdalom. Az óda kulcsszava az erkölcs: a múltbéli "tiszta" és vele szemben a "mostani veszni tért" erkölcs. Ez az oka - a kor felfogása szerint - a nemzet hanyatlásának, sőt menthetetlen pusztulásának. Ez a gondolat évtizedek óta élt, érlelődött a köztudatban és az irodalomban. A költemény sodró lendülete váltakozva és egyre táguló méretekben villantja össze a kétféle időt, a dicső múltat és a züllött jelent.
A magyarokhoz II. (Forr a világ...)
Az előző költemény lemondó pesszimizmusával szemben ebben az ódában a kezdeti riadalom a jövőbe vetett szilárd, optimista hitbe vált át. Történelmi háttere a napóleoni háborúk Európát megingató hatása. A vers minden korra érvényes erkölcsi ítéletet fogalmaz meg. Reményt, biztatást, a lelkek ébresztését jelentette ez a költemény nem csak a maga korában, de a későbbi évtizedekben is. Uralkodó érzelme a rémület. A legmegdöbbentőbb az, hogy az eddig örökkévalónak hitt világ és rendje összeomlott.
Berzsenyi és a horatiusi ideálok
- alaposan ismerte a görög és római mitológiát, az antik költőket
- költői példaképe Horatius
- arany középút magyar költője, de nem elégedett
Berzsenyi és a romantika
Ő indította el a magyar romatikát
Elégiaköltészete
Levéltöredék barátnémhoz
A cím episztolát sejtet, ám már első olvasásra is nyilvánvaló, hogy elégiával van dolgunk. A címbeli "töredék" utalhat arra, hogy a vers valójában episztolaként indul (megszólítással), de hamarosan a költő figyelme önmagára irányul. Létösszegző vers - a költő elvonultságát, lelki társtalanságát, egész életének szomorúságát festi le. Ütemhangsúlyos. A költő figyelme önmagára irányul.
3-4. vsz.-ban megindul az ábrándozás folyamata.
5. vsz. a korábbi reális képsor életsorsát összegző jelképpé emelkedik. Így lesz a magányos szüreti este az élet estéjévé, az öregedés jelképévé.
Akár egy romantikus festményt szemlélnénk: est, a hatalmas diófa, a tűz fényküllői, lepelbe burkolt árnyalak. A valóság konkrétumai azonban ellenpontozzák ezt a lebegést: szüreti lárma, őszi bogár zúgása hangzik. Az emlékező álom-hangulat a jelképességbe váltással elkomorul.
Episztolái
Olyan költői levél, melyben nincsenek személyes dolgok, titkos gondolatok. Témái általában filozófiai töprengések (élet, halál). Alkalmas arra, hogy a felvilágosulás gondolatmenetét és a saját gondolatait el tudja mondani.
Vitkovics Mihályhoz
Fő témája: a korban, ha egy költő falun él, nem tud találkozni hasonló költőkkel, csak egyedül van. Nem tudja megosztani gondolatait a felvilágosodásról. Találunk benne egy kis ellentmondást, mert szereti a vidéki életet, de mégis sóvárog a város és a költői nyüzsgés után. Szemere Pálnál járt Pesten, ezekből az élményekből merít össze tudja hasonlítani a két életformát. A költő szeretett volna változtatni életformáján, magányosságán, de nem tudott.
Megjegyzés küldése