Csokonai Vitéz Mihály(1773 – 1805)
A felvilágosodás kora
A felvilágosodás
- XVII. századi polgárosodást előkészítő új eszmerendszer és gondolkodói magatartás
- követői hisznek a végtelen fejlődésben
- „A gondolkodás bátorsága” (Kant)
- „Sapere Aude”, azaz „Merj gondolkodni!” (Horatius)
A felvilágosodás eszmerendszere
- vallási kötöttségektől mentes kritikai gondolkodás
- az emberi ész erejére támaszkodó szabad vizsgálódás
- empirikus módszer
- Bacon, Locke, Hume: az ismeretek végső forrása a tapasztalat
- racionalizmus
- Descartes, Pascal: ismeretek végső forrása az értelem; „Cogito ergo sum”
- a felvilágosodás irodalmi ábrázolása gyakran a sötétség és a világosság eszközeivel történik
- sötét = vallási sötétség, világosság = ész, értelem
A magyar felvilágosodás
- 1772-ben kezdődik Bessenyei György írói fellépésével: Ágis tragédiája
- leginkább a felsőbb rétegekben terjedt el
- fontos szerep: Mária Terézia testőrsége és II. József felvilágosult abszolutizmusa
Csokonai életútja
- Debrecenben születik és nevelkedik, apja korai halálával elszegényednek
- a református kollégium konzervatív légkörében nem érzi magát szabadnak
- teológushallgató, önképzőkört szervez, hatalmas műveltségre tesz szert
- 1794-től a poéta osztály vezetője, Kazinczyval levelezik
- 1795 kisebb kicsapongás miatt kizárják a kollégiumból
- egy évig jogot tanul Sárospatakon, de nem szerez oklevelet
- Pozsonyba megy, hetilapot indít (Diétai Magyar Múzsa) – kudarc
- eposzt kezd írni Árpádiász címmel
- 1797-ben Komáromban ismerkedik meg Vajda Juliannával (Lilla)
- kölcsönös szerelem – Csokonai „víg poéta”
- házassági tervek, Lillát azonban 1798-ban férjhez adják
- dunántúli bolyongás, egy év Sárközy Istvánnál (somogyi alispán) Kisasszondon
- egy évig Csurgón gimnáziumi tanár, megírja Dorottya című vígeposzát
- 1800-ban visszaindul Debrecenbe, szűkösen él, minden terve zátonyra fut, alig ír
- Rhédey Lajos gróf feleségének temetésére írt Halotti versek felolvasásán tüdőgyulladást kap
- fél évvel később, 1805-ben meghal
- „A múzsáknak szózatja / A sírt is megrázkódtatja / S életet fuvall belé”
Költészetének általános jellemzése
- széles skálán mozog: a kor valamennyi stílusában ír (nem egyszerre)
- egyszerre tudós költő (poeta doctus) és őstehetség (poeta natus)
- a barokkos hagyományoktól indul, majd a klasszicizmus iskoláján nevelkedik
- később rokokó elemeket sző a verseibe
- a rousseau-i szentimentalizmus is szerepet kap költeményeiben
- verseit élete végéig csiszolja, alakítja, némelyikhez később kapcsol szentenciát
A felvilágosodás és a klasszicizmus gondolatrendszere
Az estve
- piktúra: E/3 leíró rész
- az alkonyi tájat írja le változatos költői eszközökkel
- hang- és fényhatások, pl. búcsúzó nóta, pirúlt horizon
- ellentétek: madarka, filemile, pacsirta – vadak, farkasok, mord medve
- felhasznál mitológiai elemeket is (napszekér)
- szentencia: E/2 elmélkedés, majd E/1 vallomás
- ellentét a természet nyugalma és a költő lelkiállapota között
- filozófiai mondanivaló
- bódult emberi nem – gondolkodás hiánya
- zárbékó – magántulajdon (Rousseau nyomán)
- a királyt a nép ruházta fel hatalommal – meg is foszthatja tőle
- őstársadalom és az akkori világ közti különbségek
- negatív festés (felsorolja az akkoriban nem létező rossz dolgokat)
- alaptételek
- születési előjogok ellenzése
- mindenki eredendően jónak születik
- lezárásban ódai pátosz keveredik a keserű, rezignált sóhajjal
- visszatér az eredeti természeti képhez
- „Teáltalad embernek születtem” – rousseau-i felfogás
- romlott társadalommal szemben természeti harmónia
Konstancinápoly
- piktúra: térbeli rendező elv szerint
- kívülről befelé közelíti meg a várost
- tengerpart, város, vásár, hárem (intim belső tér)
- a háremből kilépve a mohamedán vallás jellegzetes építményeit veszi sorra
- végig kíséri a múzsája
- költői ihlet, társ, megkönnyíti a versírást (lehet hozzá beszélni)
- szentencia: időbeli szervező elv alapján
- bevezetés: indulatos felkiáltó mondatok: „Denevér babona! bagoly vakbuzgóság!”
- nézőpontváltás, emelkedettebb hangnem
- felidézi a rousseau-i ősállapotot
- ostorozza a vallási fanatizmus sötétségeit (Voltaire valláskritikája)
- lenyomott értelem, korlátoltság, emberi élet dehumanizálása
- látszólag a mohamedán vallásról beszél
- a pénteki böjt, Paradicsom, harangok említése
- egyértelműsíti, hogy a keresztény vallási fanatizmus áll a háttérben
- az utolsó 18 sorban az elképzelt szép, új világot írja le
- jelzi, hogy ezt csak későbbi korokban várja
- „Én ugyan lelketlen por leszek már akkor…”
A rokokó életérzés
Rokokó
- a barokk kései, monumentalitását elvesztő változata
- tárgyköre: epekedő, boldog, viszonzottnak érzett szerelem, olykor finom erotika
- jellemző a szimultán verselés
- Magyarországon Csokonai honosította meg
Lilla-versek
- kezdetben ábrándozó költemények (plátói szerelem)
- később a beteljesedő szerelem ábrázolása
Tartózkodó kérelem
- eredetileg nem Lillának írta (címe is más volt: Egy tulipánthoz)
- a vers igazi „mondanivalója” a nyelv, formai virtuozitásban, a szimultán verselésben rejlik
- alap: gyakori metafora (toposz): a szerelem tűz
- továbbfejleszti: tűz, éget, ezért csillapítani kell
- orvosság: viszontszerelem
- az utolsó versszakot keresztény angyali és antik ambrózia szavak mélyítik el
Anakreóni dalok
- anakreóni sor: u — | u — | u — | u vagy u — | u — | u — | —
- Csokonai összesen 21 anakreóni dalt írt
- rövid, életvidámságot sugárzó művek
- A boldogsághoz
- leíró rész (14 sor)
- idő (boldogság pillanata) + tér (boldogság környezete, a táj)
- minden érzékszerv szerepet játszik
- tanulság (3 sor)
- két költői kérdés, de nincs válasz Ø a boldogsága nem önthető szavakba
A rousseau-i szentimentalizmus
A kiábrándult költő
- Lilla elvesztése után a Dunántúlon bolyong
- kevesebb verset ír, de jobbakat: mélyen átérzett, sablonmentes költemények
- a szentimentalizmusban kultusza alakult ki a magányosságnak
A Reményhez
- érzelmi-gondolati tartalom ellentétben áll a könnyed ritmussal – érdekes hatás
- tükrözhető versforma
- 1. és 4. versszak tartalmi és érzelmi párhuzam;
- 2. és 3. versszak: hangulati ellentét, éles kontraszt
- az egész vers egy fájdalmas monológ
- végig megvan a párbeszéd lehetősége, ám Csokonai nem él vele
- szerkezet
- 1. definiálja és megszólítja a reményt, istenként tiszteli, de haragszik rá
- 2. tavaszi virágoskerttel jellemzi életének bizakodó korszakát
- 3. visszájára fordítja az évszakmetaforikát: tavasz – tél
- 4. reménytelenség kiteljesedése, világtól való elidegenedés
- fájdalmas, elégikus búcsú Lillától: „Kedv! Remények! Lillák! / Isten véletek!”
A tihanyi Ekhóhoz
- elégia műfaj
- nem igazi ekhós vers
- a költő csak megismétli a versszakok utolsó sorait, nem változtatja őket meg
- nyomatékosító szerep, az utolsó sorok mindig a lelkiállapotára vonatkoznak
- szerkezet
- megszólítja Ekhó istennőt: „Tihannak rijjadó leánya”
- a füredi parton ül, Tihannyal szemben, távol a füredi vigadozóktól (hangulati ellentét)
- jellegzetes szentimentális vershelyzet: a halvány holdfénynél ül és sír
- általánosságban beszéli el élete kisiklását, számkivetettségének okát
- megemlékezik Lilláról, aki „a reménynek / még egy élesztője volt”
- 7. – 9. versszakban új emberi tartalmak
- felül akar emelkedni a világon, Rousseau-hoz hasonlóan magányba akar vonulni
- „Ember s polgár leszek” csak vágy: számkivetett ember soha nem lehet igazi polgár Csokonai a magányban remélheti, hogy megközelítheti az általa elképzelt polgári létet
- a végén jóslat: a jövő majd felismeri benne előfutárát
A Magánossághoz
- elégiko-óda
- indítás: istenasszonyhoz szól
- kéri, hogy ne hagyja el
- gazdag tájleírás + filozófiai tartalom
- a magány értékeit csak az érzékeny, művelt emberek (bölcsek és poéták) képesek felfedezni
- 4-5. versszakban éles szemléletváltás:
- királyi udvarban és egyéb zajos helyeken nincs magánosság
- ahol van, ott az emberek számára csak gyötrelmet, gondokat, félelmet és bút jelent
- 6. versszak: visszatér a magány dicséretéhez, sorra veszi az előnyeit
- „Mentsvára a magán szomorkodónak”
- „Tebenned úgy csap a poéta széjjel, / Mint a sebes villám setétes éjjel”
- 10. versszak: az elmúlás ábrázolása
- nem fél a haláltól; a halál az igazi magánosság, a „nemtudás kietlene”
- még utoljára érzékelteti a világból való kitaszítottságát: „Síromba csak te fogsz alá követni”
- ódai lezárás: már kívánja a halált
- a magánosságot a vers végére azonosítja a halállal
- a versben végig megtalálhatóak a magánosság hátrányai is, amiket el kell viselni
- kommunikáció, társaság, irodalmi élet, család hiánya
- közösségből való kitaszítottság
- nem lehet felvilágosult polgár
- nem akar visszakerülni a társadalomba (lemondó, keserű rezignáltság)
Írta: Somogyi Tamás
Megjegyzés küldése