Friss tételek

Anton Pavlovics Csehov(1860-1904) [irodalom]

Anton Pavlovics Csehov(1860-1904)

Drámafejlődés a XIX. század végén

A műfaj válsága

- a dráma addig nagy emberi konfliktusok megjelenítését szolgálta

- a műfajnak nem kedveznek a társadalmi tendenciák

- a polgári társadalom viszonyainak kisszerűsége

- az élet elszürkülése

- az emberek közötti kapcsolatok felszínessé válása

- a közélet és magánélet elválása

- az egységes világkép és értékrend hiánya

A hagyományos drámaszerkezet fellazulása

- a klasszikus dráma alapvető jellemzője az emberek közötti egyidejű cselekvés

- a XIX. század végén e három alapelem közül kettő kérdésessé válik

- az ember marad a dráma középpontjában

- a cselekvés gyakran hiányzik, pl. Csehovnál

- Ibsennél az időszerkezet bomlik fel

- az írók egyre több jelenséget próbálnak meg a színpadon ábrázolni

- társadalmi problémák, pl. Gorkij „Éjjeli menedékhely”-ében

- filozófia: gyakran nem konkrét élethelyzet, hanem általános érvényű példázat

- epika: életképek, amelyek a drámát a regény műfajához közelítik

- líra: szabadabb formákra jellemző

Ibsen

- drámaköltészete 1877-ben kezdődik

- a naturalista dráma megteremtője: valóság a színpadon

- A vadkacsa

- új tematika: látszat és valóság drámája

- a szereplők látszatvilágban, „élethazugságban” élnek

- szimbolikus cím, a vadkacsa villódzó jelkép, néha allegorikus jelentést nyer

- sorsa is szimbólumértékű, a mű végén nem hal meg

- Gregers Werle számára az Ekdal család történetének allegóriája

- az Ekdal család számára az élethazugságnak ad tápot

- a valódi konfliktus már a cselekmény kezdete előtt lezajlott

- a dráma végén nem oldódik meg

- analitikus dráma: a múlt fejtődik fel – ez adja a drámai konfliktust

- egymásnak feszülő életfilozófiák

- Relling doktor szerint az élethazugságoknak tápot kell adni

- Gregers szerint a boldogságért meg kell tudni szabadulni tőlük – ez is egy illúzió

- szerepet kap a líra is a drámában (műfajok összemosása)

- poétikus, „lábujjhegyre állított” dialógusok

Konfliktus nélküli drámák

- a XIX. század végétől kezdve elterjedt drámaforma

- az írók az emberi élet öntudatlan mechanizmusait emelik ki

- gyakran a cselekmény hiányának látszatát keltik

- az emberek a konfliktusaikkal együtt élnek, ám ezek a konfliktusok nem oldódnak fel

- a klasszikus tragédiában a hősök belebuktak, a komédiában úrrá lettek a konfliktuson

Csehov életrajza

- 1860-ban megszületik Taganrogban; ősei parasztok, apja kereskedő

- 1876 családja Moszkvába költözik, ő 79-ben követi őket (a gimnáziumot befejezi)

- 1880 orvosi egyetem; élclapoknak dolgozik, humoreszkeket ír

- 80-as évek végén elmélyül műveinek filozófiai tartalma: céltalanság, elvesző sorsok

- egyetem után orvos, de hamarosan abbahagyja

- Puskin-díj, növekvő írói hírnév

- 1887 első drámájának bemutatója (Ivanov) - hatalmas bukás

- 1890 utazás Szahalinra, megrendítő beszámoló a fegyenctelepekről

- visszatérése után Moszkvához közel, Melihovóban vásárol egy kisbirtokot

- tüdőbetegségek, utazás Ausztriába, Franciaországba, Olaszországba

- 1899 birtok eladása, villa Jaltában (Krím-félsziget), kapcsolat Tolsztojjal, Gorkijjal

- utolsó évtized: drámák, bemutatók a Moszkvai Művész Színházban

- 1901-ben feleségül veszi az egyik színésznőt

- 1904 25-éves írói jubileum, utazás Badenweilerbe, halál, temetés Moszkvában

Fontosabb művei

- 1880 Levél tudós barátomhoz (karcolat)

- 1883 A csinovnyik halála (novella)

- 1887 Ivanov

- 1892 A 6-os számú kórterem (hosszú novella)

- 1894 Szahalin (útirajz)

- 1896 Sirály

- 1897 Ványa bácsi

- 1901 Három nővér

- 1904 Cseresznyéskert

A csehovi drámák általános jellemzői

Társadalomkritika

- mindig egy helyszínen játszódik (vidéki kúria)

- keretét általában utazás adja

- a szereplők különböző társadalmi rétegekből kerülnek ki

- mindig van egy orvos, egyéb jellegzetes szereplők is előfordulnak

- Csehov diagnózist ad a társadalomról, de nem mutat megoldást

- emberek nem találják a boldogságot, az életük értelmét

- cselekvőképtelen hősök, csak szenvedni tudnak

- mindig van szerelem, legtöbbször az is elhibázott vagy viszonzatlan

- az alakokban gyakoriak a groteszk, abszurd személyiségjegyek

Konfliktus nélküli dráma

- az egész műre ránehezedik egy jellegzetes, nyomasztó légkör

- a konfliktusok ez alatt részben elfojtódnak

- mindig megjelenik egy „szép új világ” ábrándja

- intarziás szerkesztés – egymáshoz nem illő mozaikelemek összekapcsolása

- az irónia, a kritika eszköze

- a szereplők gyakran elbeszélnek egymás mellett, így egymás gondolatait vonják vissza

- a darab végére visszaáll a kezdeti állapot

- mindig hiányzik az ötödik felvonás, a megoldás

- a végén a szereplők helyzete még reménytelenebbnek tűnik

Ványa bácsi

A dráma alapvető vonásai

- jellegzetes csehovi színmű (helyszín, keret, szereplők)

- ironizáló cím: keresztnév + bácsi

- téma: patriarchális világ hanyatlása, tőke uralmának kezdete

- döntő fordulat: Szerebrjakov bejelentése, el akarja adni a kúriát

- az egyetlen igazi konfliktushelyzet, megosztja a szereplőket

- Csehov nem áll egyik oldalra sem: mindkét álláspontot hiteltelen alakok képviselik

- a változtatás szükséges, mégsem rokonszenves a néző számára

- elveszne a vidéki atmoszféra szépsége

Kompozíció

- meghatározó elem a csehovi atmoszféra

- 4 felvonás, megoldás nincs

- élethelyzet ismertetése

- Ványa elhibázott életén kesereg, az orvos az erdőről beszél lelkesen

- konfliktusok elmélyülése

- Ványa és Asztrov isznak, Jelena és Szonya kibékülnek, Szonya szerelmes az orvosba

- kimozdulás az alapállapotból:

- Jelena és Asztrov jelenete, Szerebrjakov bejelentése, Ványa lövései

- visszaáll az eredeti „rend”

- bonyolult kapcsolatrendszer, nincs meghatározó, drámai konfliktus

- mindenki mást szeret, senki sem boldog

- a cselekményből kimarad három mellékszereplő – irónia

- Tyelegin: Ványa életútjának karikatúrája

- Marina: jellegzetes alak

- Marija Vasziljevna: a letűnő világ megtestesítője, Szerebrjakov feltétlen híve

- az intarziás szerkesztés többek között Szonya záró monológjában nyilvánul meg

Szereplők

- Szerebrjakov: a cselekmény mozgatórugója, a haladás megtestesítője; mégsem szimpatikus

- tudósnak tartja magát, de nem tehetséges

- praktikus gondolkodás, zsarnoki jellem

- nem hiteles figura

- Ványa: szintén tehetségesnek tartja magát, szorgalmas is, de hamis értékeknek élt

- kisiklás szerelem, munka és tanulás terén

- ő áll a konfliktusok középpontjában, őt értik meg a legkevésbé

- mindenben ő a hibás, semmi sem sikerül neki

- szláv lélek: öngyilkossági és gyilkossági kísérlet

- a legnagyobb vesztes a szereplők közül

- Asztrov: az egyetlen, aki valamikor érdemi munkát végzett

- nemes céljai voltak, de hitelvesztetté vált

- reményvesztett értelmiségi: ismeri az ország nyomorát, tehetetlenséget érez

- Jelena Andrejevna: pozitív alak, mindenki szereti, ő is mindenkihez kedves

- eleinte ő is tehetséges, nyitott volt

- Szerebrjakovval házasság – elfojtódás

- Szonya: tisztességes, dolgos, de nem szép (csak etikai értékek)

- Asztrov ellenpontja, mégis szerelmes belé

- ártatlansága, őszintesége eltávolítja a többi szereplőtől

- ő próbálja csillapítani a konfliktusokat, ő zárja le a drámát

A 6-os számú kórterem

Keletkezés, műfaj

- előzmény: látogatás Szahalinra, útirajz (egyszerű emberek portréja)

- megjelenés Az orosz gondolat c. lapban

- műfaj: kisregény, poveszty (elbeszélésnél hosszabb, regénynél rövidebb)

Kompozíció

- 1. kórterem ismertetése, majd Nyikita bemutatása

- 2-3. Gromov életútja

- 4-5. Ragin doktor bemutatása

- 6-8. megkezdődik Ragin jellemének átalakulására: elveszti lelkesedését (nem operál)

- 9-10. Ragin találkozik Gromovval, filozófiai vitába bocsátkoznak, a doktor élvezi

- 11- Ragint elmebajosnak tartja a környezete, amiért bejár a kórterembe

- 13-14. út Moszkvába, Varsóba; a doktor kölcsönad 500 rubelt a postamesternek

- 15-19. Ragint elbocsátják, pénze nincsen;

- bezárják a kórterembe, ahol agyvérzésben meghal

Téma

- Csehov legreménytelenebb hangvételű alkotása – nincs irónia

- a mű tiltakozás a passzivitás és a fennálló társadalmi rendszer ellen

- a kórházban virágzik a bűnözés (lopás, hárem, korrupció, betegek megtévesztése)

- a 6-os kórterem egy melléképületben áll, ami a betegek (?) elkülönítését szolgálja

- a kórterem az orosz társadalom tükörképe

- teljhatalmú őr: Nyikita

- az orosz hatalmi gépezet primitív, talpnyaló megtestesítője

- felfelé alázatos, lefelé aljas, durva, kegyetlen

- két párhuzamos sors: Gromov és Ragin doktor

- Gromov tanár volt, majd elszegényedése és lelki gyengesége révén üldözési mániás lett

- Ragin eleinte ambiciózusan igazgatta a kórházat, később abbahagyta a munkát

- saját megnyugtatására új filozófia: a szenvedés és a halál az élet velejárója, amely a tökéletesség felé visz

- teljes passzivitásából, nihilizmusából Gromov zökkenti ki

- Gromov szerint Ragin filozófiája „megfelel az orosz naplopó természetének”

- szabadon szeretne élni, szenvedélyesen szereti az életet

- a passzív elmélkedés nem erény, hanem „tompa elbutultság”

- Ragin a mű végén, a kórteremben döbben rá életének elhibázottságára

- Nyikita ütése nyomán visszazökken a való világba

- feltámad felelősségérzete, lelkifurdalás gyötri; életét elhibázottnak tartja

- a mű szimbolikája szerint Oroszország egy börtön, ahol mindenki elpusztul, aki ki akar törni, vagy másképp gondolkodik

Írta: Somogyi Tamás

Share this:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2007- Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates