Friss tételek

A nyelv diakrón és szinkrón változásainak jellemzése [nyelvtan]

A nyelv diakrón és szinkrón változásainak jellemzése

„Az Alpok látképét lehetetlen lenne a Jura több csúcsáról egyidejűleg nézve megrajzolni; látképet csak egyetlen pontról lehet készíteni. Ugyanígy van a nyelv esetében is: akár leírni, akár a nyelvhasználat számára normákat adni csak úgy lehet, ha egy állapoton belül helyezkedünk el.”

(Ferdinand de Saussure)

A szinkrónia és diakrónia fogalma

A nyelv élete tükrözi egy nép történetének, az emberi gondolkodás és kommunikáció fejlődésének különböző állapotait, állomásait. Egy nyelvről úgy kapunk hiteles képet, ha figyelembe vesszük ezeket a változásokat, fejlődési tendenciákat is. „A nyelvi tények időbeli egymásutánja a beszélő számára nem létezik: az ő számára csak állapot van. A nyelvésznek, aki ezt az állapotot meg akarja érteni, szintén meg kell feledkeznie mindenről, ami azt létrehozza, és a diakróniáról nem szabad tudomást vennie. A beszélők tudatába csak úgy hatolhat be, ha a múltat figyelmen kívül hagyja.” A fenti idézet a szinkrón, tehát az egyidejű vizsgálati módszert mutatja be szemléletes hasonlattal. A következő pedig a diakrón vizsgálódást jellemzi: „Amikor a nyelvész a nyelv fejlődését követi, olyan mozgásban lévő figyelőhöz hasonlít, aki a Jura egyik végétől a másikig megy, hogy a kilátás eltolódásait feljegyezze.” Kétféle nyelvvizsgálati módszer létezik tehát. Az egyik, amelynek feladata egy bizonyos nyelvállapot leírása, függetlenül az előzményektől és a következményektől [egyidejű, szinkrón], és a másik, amely éppen ezeket az előzményeket és következményeket vizsgálja az egymásra következő nyelvállapotokban [történeti, diakrón]. A leíró módszer tehát „látképet” készít, a diakrón pedig összehasonlít, folyamatokat, tendenciákat állapít meg.

SZINKRÓN
[leíró, egyidejű]

DIAKRÓN
[történeti]

[görög szün ’együtt’ + kronosz ’idő’]

[görög dia ’át ,keresztül’ + kronosz ’idő’]

Egy adott korszak nyelvállapotának leíró vizsgálata.

A nyelv időbeli változásait vizsgáló nyelvtudományi módszer. Segítségével történik nyelvtörténeti korszakaink meghatározása, az azokban végbement és végbemenő nyelvi folyamatok vizsgálata.

A nyelvi változások módja

A változások először mindig a beszédben indulnak el, az új és a régi változat egy ideig együtt él, majd az új kiszorítja a régit (kihalás), vagy korlátozza a szerepét abban az esetben, ha életképesnek bizonyul, azaz a társadalom, a jelenségek, a nyelvhasználat stb. változása igazolja létét. Az alábbi táblázatok elsősorban diakrón tendenciákat tükröznek, de van közöttük ma is aktív változást bemutató. Az egykor élő lágy l hangnak (ly betűvel jelöljük) ma már csak nyomai vannak egyes nyelvjárásokban, ugyanakkor mai is teremtünk és alkotunk új szavakat. A külső, más nyelvekből átvett szavak jelensége is élő folyamat – a nyelvvédők éppen ennek megakadályozását szorgalmazzák – a nemzetközi műveltségszók, idegen szók átvétele, a tükörszók lefordítása manapság ambivalens magatartást vált ki a közvéleményből (nem feltétlen a nyelvészekből). A jelentésváltozások területe pedig a legaktívabb nyelvi folyamatok közé tartozik ma is.

A nyelvi változások színterei

1. Hangrendszer

A HANGVÁLTOZÁSOK KÉT CSOPORTJA

Szórványos
Csak egy-egy szóra terjed ki.

Szabályos
Minden szóra kiterjed.

Mássalhangzó rendszer

- Régiek hangok haltak ki pl. β, γ.
- Mássalhangzók nyúlása > pl. középfok jele: b ~ bb; a múlt idő jele:

t ~ tt ; valamint a t ~ tt határozórag stb.
- A ly-t fokozatosan felváltja a j.
- A XVI. Században alakultak ki az ősmagyar korban még hiányzó mássalhangzók: c, zs (az s zöngés párja), v, ty.

XVI. század vége, megjelent a dz (a c zöngés párja), valamint a dzs hang.
- A korszak elején még hanghelyettesítés pótolta a hiányzó mássalhangzókat a jövevényszavakban pl. a német: zapp(e) > csap (c helyett cs), az oszmán-török: jäb > zseb (dzs helyett zs) stb.
- A szó eleji mássalhangzó torlódást a magyar nyelv feloldja pl.: a szláv: kral > király; a latin scola > iskola stb.

Magánhangzó rendszer

- Új hangok keletkeznek pl. ö, ő, a ,ó.
- A magánhangzók egy fokkal nyíltabbá válnak pl. pukul > pokol, bolatin > Balaton: u>o>a.
- A szóvégi magánhangzók eltűnnek pl. utu>út, varu>vár, feheru>fehér.
- Ajakkerekítéssel képzett magánhangzók arányának növekedése pl. fist > füst.
- Kettőshangzók (diftongusok) kialakulása, majd eltűnése>hosszú magánhangzókká alakulnak pl. ou>ó, >ő.

- A finnugor nyelvek jellemző sajátossága a hangrend törvénye szláv: megya >megye; alán: ahszin > asszony.
- A hangrend törvényszerűségeinek köszönhető a toldalékok több alakja: -nak, -nek, -val, -vel, -hoz, -hez, -höz.
- Rövid magánhangzók megnyúlnak: -víz, tűz, lúd (vizes, vizek; züzes, tüzek; ludas, ludak)
- malina > málna; palics > pálca stb.
pl.




2. Szókincs

A SZÓKINCS VÁTOZÁSÁNAK KÉT IRÁNYA

Bővülés (gyarapodás)

Szűkülés (elavulás, kihalás)

A szókészlet gyarapodhat belső keletkezésű szavak révén a szóteremtés vagy a szóalkotás módszereivel, de bővülhet külső átvételek segítségével is, amikor más nyelvektől kölcsönöz szavakat. Ezek idővel vagy meghonosodnak a nyelvben, vagy kivesznek onnan. Szerencsés esetben egy arra a jelenségre alkotott magyar szó terjed el, amely kiszorítja az idegen színezetűt.

Gazdagodás – Kihalás

å æ

å æ

Belső Külső

å æ â

A már meglévő elemek, morfémák átalakítása.

Szóteremtés
Hangutánzó
Hangfestő szavak

Idegen szavak
Jövevény szó (beépült a magyar nyelvbe)
Nemzetközi műveltségszavak

â

szóalkotás

å â æ

szóképzés szóösszetétel ritkább szóalkotási módok

â

mozaik szavak

Belső keletkezés

Szóteremtés

Indulatszavak, hangutánzó és hangfestő szavak.

Szóalkotás

Képzés (termékeny ill. elavult képzők, az előbbit lásd a morfémák fejezetben).

Ragszilárdulás: az alkalmilag a szóhoz illesztett rag az alapszó részévé válik pl. túl, rögtön, itt.

Szórövidülés: úgy változik meg a szó alakja, hogy vagy csak a szó eleje vagy a vége marad meg pl. tulajdonos>tulaj, trolibusz>troli, eszpresszó>presszó.

Elvonás: egy alapszót képzett vagy összetett szónak vélnek, s képszelt alapszavát, vagy végződését önállóan használják pl. kapál>kapa, parancsol>parancs, képviselő>képvisel.

Szóhasadás: egy szónak két vagy több alakváltozata él egymás mellett, és idővel ezek a változatok jelentésben is elkülönülnek egymástól pl. csekély – sekély, vacok – vacak.

Szóösszerántás: két különböző jelentésű szó hangalakjából keletkezik egy harmadik, az előzőektől eltérő jelentésű szó pl. cső + orr = csőr.

Szóösszetétel
- Szintagmatikus
: alanyos, tárgyas, határozós, jelzős összetételek pl. időtálló, mákdaráló.
- Jelentéssűrítő: pl. villanyszámla.

Mozaikszó: leggyakrabban intézménynevek alkotásakor használatos szóalkotási mód. Alapvetően két típusa van:
- Betűszó: a szavak első betűiből állnak össze, ejtésükkor a betűejtést alkalmazzuk pl. MÁV (Magyar Államvasutak), OTP (Országos Takarékpénztár), tv (televízió).
- Szóösszevonás: a szó eleji betűcsoportokból állnak össze pl. MALÉV (Magyar Légitársaság Vállalat)

Külső átvétel

Jövevényszavak

Nem érezzük idegennek, hangzásuk hozzáidomult nyelvünkhöz. Alaktanilag beilleszkedtek. Alapjaivá váltak képzett vagy összetett szók alkotásának.

Idegen szó

Máig is őrzik az idegenes jelleget. Pl. rádió, márka, téma.

Nemzetközi műveltség szó

Nem egy nyelvből vettük át, hanem európai áramlásuk révén több irányból is eljutottak hozzánk. Eredetük: vagy arab, görög, latin vagy angol, francia, német, azaz kultúrát hagyományozó antik, illetve modern nyelvekből származnak pl. atom, energia, hotel, rádió.

Tükörszó

Egy idegen összetett szó elő- ill. utótagját lefordítjuk pl. Tiergarten = állatkert.

A jövevényszavakat annak megfelelően csoportosítjuk, hogy melyik nyelvből vettük át őket. Az alábbi táblázatban olyan nyelvek szerepelnek, amelyekkel a magyar nyelv élete során hosszabb-rövidebb ideig együtt élt, tehát ezektől kölcsönzött olyan szavakat, amelyek nyelvünkből még hiányoztak. Ezek a szavak később meghonosodtak, ezért nem érezzük már idegennek őket.

Iráni

Tej, tehén, vásár

Török

Kecske, szőlő, disznó

Szláv

Málna, búza

Német

Polgár, kastély

Latin

Iskola, templom, diák, papír

Francia

Kilincs, parfüm

Olasz

Pálya, lándzsa

3. JELENTÉSVÁLTOZÁSOK

A nyelvben végbemenő jelentésváltozások oka egyrészt a társadalom, a gazdaság és a gondolkodás fejlődése, másrészt a nyelvi rétegek közötti mozgás (a szlengből, vagy az irodalmi nyelvből szavak áramlanak be a köznyelvbe), harmadrészt pedig a szemléletes, újszerű kifejezések alkotására való igény. A folyamatos változás, a megújulásra való igény teszi élővé a nyelvet.

A jelentésváltozások folyamata az azonos szövegkörnyezetben (kontextusban) előforduló szavak kölcsönhatásán alapul. Először általában csak alkalmi jelentésmódosulás megy végbe, később állandósulhat a jelentésfejlődés. A jelentésfejlődés – mint általában minden nyelvi folyamat – két irányban mehet végbe: jelentésbővülés vagy jelentésszűkülés történhet. Legismertebb fajtáit az alábbi táblázat tartalmazza.

Valóság és a megnevezés módosulása

Ma több mindenre használják a szót, mint eredetileg pl. lábas, toll.

Nyelvi rétegek közötti mozgás

Pl. a szaknyelvből a köznyelvbe került kontár.

Metaforikus szóhasználat

Jelentésbővülés történt pl. hegyláb, a korsó füle.

Jelentéstapadás

Pl. farkas (farkas állat), tokaji (tokaji bor); az állat és bor jelentése hozzátapadt a jelzett szóhoz.

Metonímián alapuló jelentésváltozás

Pl. cserép, üveg; az anyag a belőle készült tárgyat is jelenti.

Absztrahálódás

Konkrétból elvonttá válás pl. a tapasztal ige eredetileg tapogat jelentésben élt.

Jelentésmegoszlás [szóhasadás]

Két alakváltozat létezik, majd külön-külön mást kezd jelenteni pl. érem – érme, csekély – sekély.

Köznevesülés

Tulajdonnévből köznév lesz pl. Attila>atilla, Káin>kaján.

4. A NYELVTANI RENDSZER VÁLTOZÁSA

Jóval lassabban, de jelenlévő változás. Nyelvünk eddigi élete folyamán lezajlott vagy jelenleg végbemenő legfontosabb változások:

§ Bonyolultabbá és egyszerűbbé is vált a magyar nyelv.

§ Jelöletlen kapcsolatok is jelöltté váltak.

§ A viszonyok gyarapodtak.

§ Birtokos személyjelek kialakulnak.

§ A határozószók és viszonyszók szófaji kategóriája megjelenik.

§ Többes szám, birtokviszony megjelenése.

§ Kötőszavak kialakulása.

§ Rag és névutó rendszer bővülése.

§ Névmási rendszer kialakulása.

§ A grammatikai (nyelvtani) eszközök folyamatosan bővülnek.

§ Az igeragozás kialakulása személyes névmásból pl. lát + te > látod.

§ Az igeidők száma csökkent: kihalt az elbeszélő múlt és régmúlt pl. látá, látta volt.

§ A magyar nyelv külön életében sok igekötő, névutó, kötőszó, határozói igenév jött létre.

§ A ragok készlete gyarapodik.

§ Az egyszerű mondatszerkesztés bonyolultabbá válik, előtérbe kerül az összetett mondatok, a mellé- és alárendelő viszonyok használata.

Share this:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2007- Érettségi vizsga tételek gyűjteménye. Designed by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates