Nemzetállamok kialakulása a XIX. Században.
Hatalmi viszonyok és nemzeti egységmozgalmak:
Nemzeti államok a XIX. Század folyamán Európában sorra jöttek létre. Azon birodalmak is nemzeti jelleget öltöttek vagy igyekeztek ölteni, melyekben számos nemzetiség lakott, mint Oroszország vagy a Habsburg Birodalom. Az egyes országok vezetői, politikusai államformától független nemzeti törekvéseket fogalmaztak meg, s állampolgáraiktól elvárták ezek támogatását. Amennyiben a polgárok egy része ezzel vallási vagy nemzeti okból nem értett egyet, s autonómiát vagy függetlenséget követelt, keményen felléptek ellenük, legyen szó akár Nagy-Britannia írjeiről vagy az oroszországi lengyelekről. A korszakban nem volt jellemző a nemzeti kisebbségek iránti tolerancia. A nemzeti államok létrejötte egybeesett a polgári átalakulással. Nyugat Európában a polgári államok az abszolutizmus elleni harcban születtek, s az alkotmányaikban megfogalmazták a polgári szabadságjogokat. A liberális felfogás az állam szerepét minimálisra kívánta korlátozni. A valóságban az állam szerepe jelentősen megnőtt. A polgári állam hivatalai az élet minden területét szabályozták. Az állam térnyerésével párhuzamosan nőtt a választásra jogosultak száma.
Olasz egység:
Itália az ókor óta több kisebb egységből állt. Itália a széttagoltság következtében a szomszédos nagyhatalmak (spanyolok, franciák, Habsburg birodalom) befolyása alá került. Nápoly és Szicília a Francia császárság (Burbun dinasztia) alá tartozott. Velencét, Lombardiát a Habsburg birodalom irányította. Osztrák kéz alatt volt még Párma, Modena és Toszkána. Szárd Piemont független állam volt. Szárd Piemont királya Viktor Emánuel. Az ország valódi irányítója, miniszterelnöke Camillo Cavour aki reálpolitikus volt. Célja: az olasz egységet bármi áron megteremteni. Az I. ipari forradalomban megerősödő gazdaság és a Krími háború jól jött céljai megvalósításához. A Krími háborúban Anglia és Franciaország mellett harcolt. Arra számított elismerik Szárd Piemontnak a területi gyarapodását.
Itáliában két egyesítési stratégia jöhetett szóba:
1. forradalmi úton: köztársaság létrehozása (már próbálkozott: Mazzini, Garibaldi)
2. dinasztia egyesítés (királyság)
Cavour úgy gondolta, hogy forradalmi úton és dinasztia által sikerülhet csak az egyesítés. Két országgal (Habsburg birodalom, Franciaország) egyszerre nem akart háborúzni Cavour. A szárd erők nem képesek legyőzni Ausztriát. A franciák sem voltak érdekeltek egy erős szomszéd létrejöttében. Kibékülés céljából Franciaországnak odaadta Nizzát és Savoyát ezzel kihasználta III. Napóleon mohóságát. Miután a piemontiak provokálták az osztrákokat, amire Ferenc József hadat is üzent. 1859-ben ki is robbant a háború. A poroszok nem támogatták az osztrákokat. Az egyesült piemonti-francia seregek Magentánál, Solferinónál megverik az osztrákokat, s bevonultak Milánóba. Ferenc József békét kért, Napóleon hajlott a megegyezésre. Villafrankban a két császár előkészítette a Zürichben megkötendő békeszerződést, amely Lombardiát Piemontnak adta, de Velencét osztrák kézen hagyta. 1860-ban azonban Pármában, Modenában, Toszkánában felkelések törtek ki, és a felkelők kimondták egyesülésüket Piemonttal. III. Napóleon elfogadta a kialakult helyzetet. Ausztria sem akart újabb háborút.
1860. Magyar légió (Türr István, Tüköry Lajos) állomásozott Genovában. A magyarok csak akkor keltek volna fel, ha a francia csapatok elérték volna a magyar határt. Cavour úgy ítélte meg a helyzetet, hogy nyugalomra van szükség. Ennek ellenére Garibaldi ezer katonával partra szállt Szicília szigetén. Vakmerő vállalkozás volt, mivel a százezres nápolyi hadsereggel állt szemben. A lakosság sem fogadta őket lelkesedéssel. Gyors győzelmi sorozatok után végül is a lakosság melléjük állt. Garibaldi seregével gyorsan eljutott Nápolyig, végül elfoglalta egész Szicíliát. Átadta hatalmát Viktor Emánuelnek, így Dél-Itália is csatlakozott Piemonthoz.
1960-ban Róma és Velence kivételével az olasz lakta területek jelentős része már Viktor Emánuel királyságához tartozott. Velence az osztrákok, Róma a franciák kezén volt. 1861-ben kikiáltják az olasz királyságot, a főváros Firenze lett. Még ebben az évben Camillo Cavour meghalt. 1862-ben Garibaldi háborúzni akart, Rómát és környékét megszerezni. Azonban az olasz seregek feltartóztatták, Garibaldit őrizetbe vették.
A nemzetközi helyzet azonban kedvezett az olaszoknak. A porosz-osztrák háborúban Velencét (1866), a porosz-francia háborúban Rómát (1870) adta a kezükre. A pápa a Vatikánba húzódott vissza. Ezzel 1870-ben létrejött az egységes olasz királyság.
Német egység:
Az 1850-es, 1860-as években a terület rohamosan iparosodott. A német gazdasági növekedés meghaladta az angol, s messze túlszárnyalta a francia ütemet. A gazdasági növekedés hatására bővült és egységesült a német területek piaca, s a további fejlődés megkövetelte a politikai egység megteremtését.
Két egységesítési elképzelés létezett:
1. kis német egység: Hohenzoller dinasztia
- poroszokkal együtt a Habsburgok kizárásával valósulna meg
- király: I. Vilmos, miniszterelnök: Bismarck
- német nyelvűeket tömörítene össze
- Poroszország jól megerősödne
- gazdaság megerősödne: II. ipari forradalom
2. nagy német egység: Habsburg dinasztia
- nagy területű és soknemzetiségű lett volna (cseh, lengyel, magyar, olasz)
Bismarck felismeri, hogy a junkerekre (porosz nemes) kell támaszkodni.
Az első lépés a Schleswig - Holstein háború volt. A két német hercegség perszonálunióban volt a dán királysággal. 1863-ban a dán király Dániához csatolta őket. Ausztria Poroszország mellett beavatkozott a konfliktusba.
Dánia gyors vereséget szenvedett, s a hercegséget a két győztes felosztotta. Schleswig porosz, míg Holstein osztrák kézre került. Bismarck ekkor már nyíltan vallotta, hogy a porosz vezetésű német egység feltétele Ausztria háborús veresége.
Az Ausztria elleni háborút Bismarck gondosan előkészítette. Oroszország hálás volt a lengyel fölkelőkkel szemben 1863-ban kapott porosz támogatásért. III. Napóleont pedig sikerült meggyőzni arról, hogy csak az észak-német területeket akarja egyesíteni. A német államok többsége azonban Poroszország ellen foglalt állást. 1866-ban Bismarck Ausztriát és Franciaországot külön-külön akarta megverni. A porosz hadsereg napok alatt legyőzte Ausztria német szövetségeseit, majd három irányból betört Csehországba. Königgrätznél az osztrákok vereséget szenvedtek. Bismarck enyhe feltételeket szabott a legyőzöttnek a prágai békén. Olaszország megkapta Velencét, s Poroszország létrehozta az észak-német szövetséget (Bajor ország, Bárden, Bürden).
A francia-német vetélkedésnek köszönhetően nyerte el függetlenségét Luxemburg. Bismarck a diplomácia mestere volt és kiprovokálta a francia hadüzenetet. A kamu az volt hogy a spanyol trónt egy Hohenzoller fogja örökölni. A dél-német államok bekebelezéséhez ugyanis Franciaországon át vezetett az út. III. Napóleon az 1870 nyarán kirobbant porosz-francia háborúban gyors vereséget szenvedett Otto von Moltke tábornok hadseregétől. Amikor a Sedannál bekerített francia csapatok kapituláltak, III. Napóleon fogságba is esett. Két nap múlva Párizsban kikiáltották a Francia Köztársaságot (a 3. -at)
Az egyesült német katonai erők tovább folytatták a hadműveleteket a Francia Köztársaság ellen. Hamarosan körülzárták Párizst. A cél Elzász és Lotaringia elszakítása volt. 1871-ben az egybegyűlt német fejedelmek a versaillesi kastélyban kikiáltották I. Vilmost német császárnak. Elzászt és Lotaringiát Németországhoz csatolták Ezzel megszületett a porosz vezetésű egységes Német császárság.
Megjegyzés küldése