A magyar helyesírás alapelvei
A helyesírás fogalma:
A helyesírás gondolatainak írásos rögzítésekor a mondanivaló értelmes, gondolattükröző, a kommunikációs célnak leginkább megfelelő kifejezését segíti.hangjelölő és értelemtükröző jellegű. Maga a helyesírás szó Révai Miklós 18. századi nyelvtudós alkotása. A görög-latin eredetű ortographia szó is a helyes írás jelentésű szavak összetételéből keletkezett. A magyar helyesírás
A helyesírás funkciója:
A világon kb. 6000 nyelv létezik, de csak 100-nak van írásrendszere. Jóval több analfabéta (az írást nem tanult ember) él a világon, mint ahányan tudnak írni, és az írástudók kb. fele helytelenül ír. A számítógépes szövegszerkesztés korában csökkenni látszik a helyesírás tanulásának szerepe, hiszen a helyesírás-ellenőrőz programok megkönnyítik életünket. Ám a programokat is emberek alkotják, így hibázhatnak, ismereteik hiányosak lehetnek, vagy meggátol(hat)nak bennünket gondolataink értelem tükröztető jellegének szabad ábrázolásában.
A helyesírás egyéni sajátossággá is válhat, amiről – a kézíráshoz hasonlóan – felismerhető a személyiség. Természetesen ahhoz, hogy „szabadon” kezeljük a helyesírást, ismernünk kell alapvető törvényszerűségeit, amelyeket alkalomadtán tudatosan változtathatunk meg. Kezünkből kiadott írásos szövegeinkben „bizonyítványt” állítunk ki magunkról (kulturáltságunkról, műveltségünkről, ízlésünkről, tájékozottságunkról, személyiségünkről). Tehát célszerű megtanulni a helyesírás rendszerét, és ha már kiválóan ismerjük, akár meg is változtathatjuk egyéni használatunkban, természetesen csak akkor, ha következetesen és funkcionálisan helyesen alkalmazzuk a változtatásokat. Különben értelmetlen módosítani.
A magyar helyesírás története:
A magyar írás latin betűs írás. A magyar helyesírás történetének kezdetén a szöveget írók arra törekedtek, hogy minél pontosabban alkalmazzák a latin írásjeleket a magyar hangrendszerre. Az írást átültető magyarországi papság ráadásul német, olasz vagy szláv volt. Ezért ingadozott századokon át a z, a zs, a ty vagy a gy hangok jelölése. A helyesírás lassan, de követi a nyelvi változásokat.
A latin betűs írás mellett – elszigetelt jelenségként – terjedt a magyar rovásírás, amely a kelet-európai rovásírásnak egy sokat módosult, kései, Kárpát-medencei változata. Egyes kutatók szerint a rovásírást feltételezhetően az egész magyarság használta. A magyar rovásírás emlékei főként a 15. századból maradtak fent, elsősorban Erdély területén. A legismertebbek talán a Nikolsburgi ábécé vagy a Marsigli-féle naptár. A székelyek körében a rovásírás egészen a 17. századik élt.
| A középkori rendszerek kora A 11. századtól az 1530-as évekig | Az újkori rendszerek kora Az 1530-as évektől 1832-ig (az első helyesírási szabályzat megjelenéséig). | A legújabb kori helyesírás 1832-től napjainkig |
| A nyelvemlékekben a hangjelölés ingadozó, akár egy kéziraton belül is. (pl. HB feleym, neki) | A könyvnyomtatás terjedése meghozta az igényt az egységes hangjelölésre. | A letisztulás, megállapodás időszaka. |
| Meghatározó a királyi kancellária helyesírása. Egységesítik az írást az oklevelek kiállításához. | Vallási felekezetek szerint kétféle írásgyakorlat alakult ki. A protestáns (Károli Gáspár: Vizsolyi Biblia, Szenczi Molnár Albert: Zsoltároskönyv, Nyelvtankönyv, Dévai Bíró Mátyás: Ortographia) És a katolikus helyesírás (Káldi György, Pázmány Péter írásai). | A Magyar Tudományos Társaság (az akadémia elődje) kiadja az első helyesírási szabályzatot 1832-ben. Ma (1984 óta) ennek a 11. átdolgozása van érvényben. Szerk. Fábián Pál, 299 pontban tartalmaz helyesírási szabályokat, ezenkívül szótárt és tárgymutatót. |
| A Husz Jánosról elnevezett Huszita Biblia íródásakor újszerű hangjelölést vezetnek be. Ez huszita vagy mellékjeles helyesírás, amelyben a latin betűktől eltérő hangokat mellékjelekkel látják el. | Ypszilonista-jottista háború: A kiejtés ill. a szóelemző írásmód képviselőinek harca, Pl.: aggya - adja, Verseghy Ferenc kontra Révai Miklós. Utóbbiak győztek, mivel Kazinczy a j-s írásmódot fogadta el. | Helyesírási kéziszótár (1988) Magyar helyesírási szótár (1999) Különböző szaknyelvi helyesírási szótárak. |
Helyesírási alapelvek:
Egy-egy szó írásában akár több alapelv is érvényesülhet. A helyesírás nem cél, hanem eszköz, az akadálytalan nyelvhasználatot kell szolgálnia. A nemzeti kultúra egységének megóvása és a mindennapi nyelvhasználat minél következetesebb, pontosabb szolgálata megköveteli a helyesírásban az állandóság és a változás egyensúlyát. Elsősorban nem különálló szabályokat kell megtanulnunk, hanem helyesírásunk logikáját, értelemtükröző jellegét kell megértenünk. Elsősorban értelmes, gondolatainkat pontosan megfelelő írásra kell törekednünk.
| Kiejtés elve | Szóelemzés elve | Hagyomány elve | Egyszerűsítés elve |
| A tőszavakat, illetve toldalékokat általában úgy írjuk le, ahogyan ki is ejtjük őket. Pl.: körte, szék, alma, -ban, ság | A toldalékos (képzett, jelezett, ragozott), illetve az összetett szavakban általában feltüntetjük az összetevő morfémákat (tehát a szótőt + toldalékokat, illetve az összetett szavakat, Pl.: látja, szabadság, tősgyökeres) | A máig megőrzött írásmód sem kiejtés, sem a szóelemzés elvével nem magyarázható. Különösen a régi családnevek írását tartjuk tiszteletben, illetve a hagyományos ly írását, Pl.: Dessewffy, Batthyány, király, hely, stb… | A hosszú kétjegyű mássalhangzókat nem teljes alakjukban kettőzzük meg, hanem egyszerűsítve. Három azonos mássalhangzót nem írunk le egymás mellé még akkor sem, ha szóelemzés ezt megkívánná, pl.: füttyent (és nem fütytyent), címzettől (és nem címzetttől) Keresztneveknél: pl. Mariannal Vezetékneveknél: Kiss- sel Összetett szavaknál: Jegygyűrű, balett- táncos |
Megjegyzés küldése