Madách Imre - Az ember tragédiája - Magyar irodalom érettségi tétel

Madách Imre: Az ember tragédiája

1823 januárjában született Alsósztregován(ma Szlovákia), középnemesi családban. Anyja, Majthényi Anna művelt asszony volt. A gimnázium után Pestre ment, a bölcsészkaron és a jogi karon tanult. 1840-ben megjelenik első verseskötete, Lantvirágok címmel. 1845-ben elveszi Fráter Erzsébetet. 1848-49-ben betegsége miatt nem vesz részt a fegyveres harcban. 1851-ben egy évre börtönbe zárják, mert birtokán rejtegette Kossuth volt titkárát. Mikor hazatér, a két asszony, a felesége és anyja között háborúskodást talál. Ez a két nő személyiségének alapvető különbözősége miatt fordulhatott elő. 1854-ben elvált feleségétől. A remekművének sikere ismertté teszi. A Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja lesz. 1864. októberben halt meg szívbajban.

A tragédia műfaja: drámai költemény, lírai dráma. Nem egyszerű dráma, ugyan formailag olyan és vannak drámai jegyei, de vannak sajátosságai, melyek átlépik a dráma kereteit. Fontosabb a belső történés, mint a külső. Megváltozik a hangnem, megnő a lírai Én szerepe.

Az ember tragédiája keletkezése (1860)

szabadságharc bukása, magánélete, betegsége (kétségbeesés, bizakodás)
XIX. század. uralkodó filozófiai irányzata:

Gondolati líra: a költészet nagy általános témái (élet, halál, szerelem, az élet célja, eredménye) mint problémák jelentkeznek.
a bibliai mítosz alkalmas arra, hogy abból kiindulva az emberiség fejlődését végigkövessük (a jövőt is)

Madách filozófiai kérdései:

Mi az értelme azok életének, akiknek a sors nem adott alkalmat arra, hogy emberi nagyságuk kibontakozzék?
Miért küzdöttek a hősök, ha utódaik rabok maradtak?
Van-e értelme küzdeni eszmékért, melyeket az utókor elavultnak tart?
A végzet irányítja-e az ember tetteit, s ha igen, van-e értelme bűnnek, erénynek?

műveiben a tragikum értelmet, a végzet értelmetlenségének állandó jelenlétet, kikerülhetetlen bekövetkezését kereste
tiszteli a természetet, az embereket megpróbálja beleágyazni a környezetükbe. Ezek az eszmék meghatározzák az emberek tetteit.
A múltban kutat, a jelenben szemlélődik, a katasztrófákat írja le (a természeti meghatározottságtól nem menekülhet az ember)
Művei a klasszikus német filozófiába tartoznak: pozitivizmus

Szerkezet:

15 szín.
Keretszínek:
I: A mennyekben
II: A paradicsomban
III: A paradicsomon kívül
XV: A paradicsomon kívül
Történeti színek: IV-XIV.

Keretszínek:

A tragédia keretszínei önálló drámai egységet alkotnak. Az Úr és Lucifer között konfliktus támad a világteremtésről. Az Úr elégedett a világgal, szerinte kész, befejezett. (Deizmus: az a felfogás, amely elismeri Isten létezését és világteremtését, de szerinte a világ további alakulásába az Isten nem szól bele). Az angyalok szerint a világ tökéletes. Lucifer lázad az úr ellen, mert szerinte az embereknek nincs öntudatuk. Lucifer a teremtés értelmét vonja kétségbe az ember révén.

Bekövetkezik-e:

Az emberiség pusztulása
Nincs szabad emberi akarat
Öröklődés
Fejlődés előrelépés

Lucifer jelleme:

tagadás szelleme
kiűzetés, "bukott angyal", ördög
két fa: halhatatlanság fája, tudás fája.
a tudás és a kételkedés képviselője

Lucifer célja: az Úr hatalmának megdöntése, az emberi lét céltalanságának bizonyítása, az emberi történelem tehetetlenségének demonstrálása. Lucifer összetett figura, hiszen végzete a szüntelen bukás, de mégis újra lázad. Az önálló akarat szószólója. A hittel szemben a tudás hangoztatója. Lucifer első sikere: az embert engedetlenségre készteti - eredendő bűn. Ádám kíváncsisága a jövőre irányul, hogy megtudja, miért fog küzdeni, érdemes-e. Álomutazás = Lucifer által elképzelt jövő. Lucifer mutatja meg a jövőt, a saját céljainak megfelelően, s általa kreált történelmi képeket láthatunk. Lucifer Ádám kísérője, ô magyarázza az ember sorsát, ők nem kerülnek konfliktusba. Éva kettejük közé áll: Ádám egyoldalú idealizmusával és Lucifer eszménytelenségével szemben a sokszínű, változatos" természetet" képviseli.

Összeütközések:

hit, tudás↔kétely
érzelmek (a szív) ↔tudás (az értelmek)
lemondás, csalódás, értelmetlenség, hit, remény
Lucifer és Ádám vitája = Madách belső vívódása, vitája

I. Mennyország (Úr, angyalok, Lucifer):

Modern nyelvezet. Jellemzi. Az Úr megsértődik, hogy Lucifer nem dicséri őt (nem hagyományos isten). Úr = mesterember. Lucifer (=születet gonosz) bírál, megfogalmazza véleményét (a teremtés gyermekes játék). Követeli a jussát, érvel, mint egy ügyvéd.

II. Bűnbeesés (Ádám, Éva, Lucifer):

Lucifer ismét érvel | elgondolkodtat | meggyőz. Ez a Bibliában nem így van. Lucifer meginog, érvel és gondolkodik, ravasz módon saját céljaival szemben beszél (furfangos). Gonosz, ártani akar a kíváncsi embernek. Ádám elhagyja az urat és az Úr is Ádámot. Maguktól akarnak elmenni a Paradicsomból.

III. Pálmafás liget(Ádám, Éva, Lucifer):

Megteremtik az otthont (optimizmus, bizakodás). Ádám előre, Éva visszatekint. Innentől beszélünk az emberről. Ádám hisz abban, hogy egyedül is boldogulni tud, megkérdőjelezi, hogy a teremtés jogos-e. Az ember nem felel meg Lucifer céljainak, ezért megmutatja neki a jövőt, annak árnyoldalait, nincs értelme megölni az embert.

Történeti színek:

Fő kérdése: az uralkodó eszmék. Madách szerint a történelmet eszmék irányítják, ez az eszme megjelenése és kiteljesedése után eltorzul, visszájára fordul és ebből kialakul egy új eszme.

Időbeliség:

a keretszínhez képest a történeti színek a jövőt mutatják,
Madách korához képest a múltat, a jelent és a jövőt is.

IV. Egyiptom (Ádám = fáraó, Lucifer = miniszter, Éva = rabszolgafeleség):

Ádám fáraó, abszolút uralkodó, célja: a boldogság elérése. Piramist építtet, hogy halhatatlan legyen. Egy ember miatt millióknak kell meghalni. Az öncélú, egyéni dicsőség hajhászása az eszméje. Éva az egyenlőséget, a szabadságot képviseli. A rendszer nem megfelelő, „Milliók egy miatt”. Éva nyitja fel a fáraó szemét (emberi érzelmek). Megfordítja a tézist (antitézis). Nem áll be a harmónia (új és régi tézis = szintézis), ez Lucifer érdekeit képviseli. Új eszem egy a milliók miatt.

V. Athén (Ádám = Miltiádész, Éva = Luciana, Lucifer = Ádám fegyvernöke):

Uralkodó eszme: szabadság. A nép legnagyobb bűne a hiszékenység, a befolyásolhatóság. Ádám csalódik a népben. Az egyes ember szabad ugyan jogilag, de valójában, lelkileg mégsem az. Egy a milliók miatt. Demagóg (=lázító, ellenszólások) a nép hisz nekik, az ellen fordul, aki értük volt, az ellentézis is hibás. Éva hisz Ádámban (rendületlenül), a népharag majdnem őt is eléri, templomba menekül. Nincs igazi magánélet, nincs boldogság. Alapeszme megsemmisül => Ádám csalódik. Új eszme: mindenki a saját boldogságát kereste (élvezetközpontú). Ádám érzelmi társa Éva, értelmi Lucifer.

VI. Róma (Ádám = Sergilius, Éva = Júlia, Lucifer = Milo):

Eszmenélküliség, züllöttség, anarchia jellemző erre a korra. Éva és Péter apostol a szeretet és a testvériség megtestesítői. Nem hisznek az istenekben, mindenki az élvezetért él. Lezüllött az élet és kiürült. Nincs társadalmi és magánéleti boldogság. Az élet nem ér semmit, de a halált se tiszteleik. Nincs fejlődés, csak visszafejlődés. Nincs összefogás, Péter apostol visszavezette Ádámot a jó útra. Új eszme: lovagkor, keresztes lovagok, kereszténység.

VII. Konstantinápoly (Ádám = Tankréd, Éva = Izóra apáca, Lucifer ( fegyvernök):

Kereszténység, mély és igaz vallásosság. Nincs magánéleti boldogság. Ádám csalódik a lovagi erényekben, a szeretetben, a testvériségben. Teológiai vita: Jézus tanításaiból dogma lett. Véres csaták a hit miatt, a lovagok sem felelnek meg a kor eszméjének. Rabló lovagok, az emberek félnek tőlük. Évától, a nőideáltól a korszellem és az apácazárda fala választja el. Tolerancia hiánya, új alapelvet szül. Új eszme megbocsátás, tolerancia = realizmus. Ádám már másodszor csalódik az eszmékben!

VIII. Prága I (Ádám = Kepler, Éva = Borbála, Kepler neje, Lucifer = Kepler famulusa):

Hasonlít Rómához: eszme nélküli, értékvesztett világ. Ádám lemond az aktív cselekvésről, a szemlélő szerepét veszi át. Ádám, mint Kepler, a zseniális tudós elveszti reményét. Ebben a színben megnő Éva szerepe. Megjelenik az inkvizíció, ami a tudományok ellen van. Éva gyenge jellem, nem elégedett Ádám munkájával, rangjával. Ádám a tudományok felé fordul. Azt szeretné, hogy ne kelljen küzdeni, előítéletek nélkül világot, hit és babona nélkül. Nincsen családi boldogság, elhanyagolja a feleségét, nem szellemi társ. A tudományokban nem tud érvényesülni (horoszkópkészítés, jóslások = nem igazi tudományok). Közömbös, nem akar változtatni.

IX. Párizs (Ádám = Danton, Lucifer = bakó, Éva = arisztokrata nő, pornő):

Álom az álomban. Ádám. Ismét van eszme: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ez a három eszme összefoglalása az eddigi eszméknek. Itt is csalódik, mivel a nép ellene fordul, de a hite mégis megmarad. A vérontás a lényeg, nem, pedig az alapeszme. Maga fekszik a guillotine alá.

X . Prága II. (Ádám = Kepler, Éva = Borbála, Kepler neje, Lucifer = Kepler famulusa):

Az álom után Ádám, Kepler reménye ismét megújul. Átgondolja az álmot. ”Kepler” az eszmékben hisz (vezéreszmékben). Tanítás = idomítás. Kételkedik a tudásban, túl sokat tud és azon gondolkodik (!). Teljes keserűség csalódik a feleségében és a tudományokban is. Új eszme: hirdeti a gyakorlati tudás fontosságát.

XI. London (Ádám, Lucifer, Éva = polgárlány):

Madách jelene (a XIX sz. közepe), a kapitalizmus kora (legnagyobb fokú fejlődés). Ettől a színtől kezdve Ádám már nem aktív, középponti hős, hanem szemlélő. A jelenben Madách a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméinek megcsúfolását, elárulását látja. Nem egységes cselekmény (epizódok). Ádámnak tetszik a kor, távolról. Bábjátékos a bűnbeesés komédiáját játssza. Az athéni színt idézi, versenyszellem | szabad verseny, kislány ↔gyémántárus. Nincs ízlés = nincs barát. A zenész csak pénzért zenél. Éva csak akkor figyel fel Ádámra, amikor gazdag. Éva felemelkedik = paradicsomi Éva. A korszellem nem tudta legyőzni. Új eszme: magasztosság, érzelmek, szerelem, költészet.

XII. Falanszter (Ádám, Éva, Lucifer, tudós):

Kitalált jövő. Ez a szín fordulópont. Ettől kezdve a színek a determinizmus (az ember sorsa meghatározott) és a szabad akarat problémájával foglalkoznak. Az ember a sorssal áll szembe, hiszen keresi a túlélés lehetőségét. Haszonelvűség, haszonelvű tudományok. Nem konkrét helyszín bárhol lehet. Ádámnak megfelel, de nem teljesen, nincsenek határok (=haza fogalma), cáfolja magát (= gyanús). Tudós tipikus alak, nagy munkában van, (Lucifer ↔Isten vita: az ember is létrehozhat teremtést). Minden száműztek, ami hasztalan (rózsa, kutya, oroszlán stb.). Nincs igény a változásra. Nincsenek gyermeki élmények, helyette mértan. Éva nem illik a korszakba, lázadó, szemben álló, anyai érzések, vonzalom Ádám + Éva.

Célszerűség:

nincs egyéniség,
gyakorlatiasság,
nincs szépség,
nincs család,
nincs szerelem.

A torzulás oka: kényszerűség, 4000 év múlva úgyis meghal az ember. Falanszter: az utópikus szocialista Fourier találta ki. Csalódik az egész teremtésben. Végigjárta a történelmet és nem talált megfelelő kort. El kell szakadnia a Földtől.

XIII. Az űr (Lucifer, Ádám):

Istent nem tudja megközelíteni, elérhetetlen. Megfagy, de kap egy lehetőséget. Ádámnak lehetősége van - szemben a végzettel - elszakadni a Földtől. Lucifer korán örül: a Föld szellemének hívásának hatására Ádám felismeri, hogy vissza kell térnie a Földre. Ádám szerint az ember lényege: cél nélkül is küzdeni. Ádám újra lelkes, meg kell szüntetni.

XIV. Az eszkimó világ (Ádám Lucifer):

A falanszter folytatása, nem, pedig az űré. Ismét a szabad akarat kérdése kerül előtérbe. A determinizmus által előre jelzett vég bekövetkezett. Ez a világ ennek a végnek a következményeit tükrözi. Az ember elállatiasodott. Lucifer egyre aktívabb, érvei meggyőzőek: az ember tehetetlen, a természet törvényeinek vergődő foglya csak. Túlélés a cél. Nincs eszem, ez a legnagyobb csalódás. Nincs boldogság. Legfontosabb dolog az élelem. Ádám föladja, fel akar ébredni, kételkedik magában, végül felébred.

XV. A Paradicsomon kívül (Ádám, Lucifer, Éva):

Lucifer megpróbálja elbizonytalanítani Ádámot, aki a szabad akarata létét akarja bizonyítani.

Lucifer ellenérve: Ádám egyénként bízhat a szabad akaratban, de az egész emberi nemnek nincs szabad akarata (bélféreg hasonlat). Ádám válasza: az egyén egyúttal a közösség is, akár meg is szüntetheti a közösséget, öngyilkos lehet, s így elkerülheti a jövőt. Ádámot az öngyilkosságtól Éva anyasága tartja vissza, mivel már nélküle is tovább élne az emberi nem. Egyetlen lehetősége marad Ádámnak: vállalnia kell a küzdelmet, hogy jobbá tegye a jövőt.

A szüntelen újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek az a bukásokkal szembenéző, kudarcokból felemelkedő hősiessége nemcsak Madách korában volt mozgósító erejű, hanem minden kor számára érvényes tanulság.