Első szín
- „Dicsőség a magasban Istenünknek,
Dicsérje őt a föld és a nagy ég,
Ki egy szavával híva létre mindent
S pillantásától függ ismét a vég.” /Angyalok kara/ - „Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.” /Úr/ - „Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
Te anyagot szültél, én tért nyerék” /Lucifer/ - „Az élet mellett ott a van a halál,
A boldogságnál a lehangoltság,
A fénynél árnyék, Kétség és remény.” /Lucifer/ - „E két sudár fát a kellő közepén
Megátkozom, aztán tiéd legyen.” /Úr/ - „Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagyúr-
S egy talpaltnyi föld elég nekem.
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni.” /Lucifer/
Második szín
- „Más szellem óvja csábgyümölcseit,
S halállal hal meg, aki élvezi.” /Úr/ - „Én meg, ha ott fenn a dics elborul,
Itt lenn találom azt szemedben, Ádám.” /Éva/ - „Küzdést kívánok, diszharmóniát” /Lucifer/
- „Egyúttal olyanná is alkotott,
Hogy vétkes hajlam másfelé ne vonjon.” /Éva/ - „A tett halála az okoskodás.” /Lucifer/
- „Legyünk tudók, mint Isten.” /Ádám/
- „Ádám, Ádám! Elhagytál engemet,
Elhagylak én is, lásd, mit érsz magadban.” /Úr/
Harmadik szín
- „…A nagy világ helyett
E tér lesz otthonom.” /Ádám/ - „…közénk varázslom
A veszett Édent.” /Éva/ - „… Önmagam lennék
Énistenemmé, és amit kivívok,
Méltán enyém. Erőm ez, s büszkeségem.” /Ádám/ - „Vagyok”- bolond szó. Voltál és leszesz.
Örök levés s enyészet minden élet.” /Lucifer/ - „Nem az idő halad: mi változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.” /Lucifer/
Negyedik szín
- „…-Milljók egy miatt.” /A rabszolga/
- „…-A milljók egy miatt-” /Ádám/
- „Fülemben cseng még: milljók egy miatt.
E millióknak kell érvényt szereznem.
Szabad államban - másutt nem lehet” /Ádám/
Ötödik szín
- „… miért is éljek,
Midőn látom, mi dőre a szabadság,
Melyért egy életen küszködém keresztül.” /Ádám/
Hatodik szín
- „Nem bízod, úgy-e, kéjek mámorával
Elandalítani azt a szózatot,
Mely a kebelnek mélyét felveri
S jobb cél felé hiába ösztönöz.” /Péter apostol/
Hetedik szín
· „… Hát egy `i` miatt is Mehetni ily elszántan a halálba? - Mi akkor a magasztos, nagyszerű? /Ádám/
Nyolcadik szín
- „Minő csodás kevercse rossz s nemeseknek
A nő, méregből s mézből összeszűrve.
Mégis, miért vonz? Mert a ja sajátja,
Míg bűne a közé, mely szülte őt.” /Ádám/ - „Nem messiás-é minden újszülött,
Fénylő csillag, mely feltűnt a családnak
S csak később fejlik szokott pimasszá.” /Lucifer/ - „oh, halkan, hallom a jövő dalát” /Ádám/
Kilencedik szín
- „Egyenlőség, testvériség, szabadság!” /Ádám/
- „Bakó, ügyes légy – órjást vesztesz el.” /Ádám/
Tizedik szín
- „Mi nagyszerű kép tárult fel szememnek!” /Ádám/
- „Tehát csak álom volt, és vége van!” /Ádám/
Tizenegyedik szín
- „Kutyáknak harca ez egy konc felett.” /Ádám/
- „… nézzük tovább,
Hogyan silányul állattá az ember,” /Ádám/ - „A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.” /Éva/ - „Ismét csalódtam,” /Ádám/
Tizenkettedik szín
- „ Csalódtam hát a tudományban is :
Unalmas gyermekiskolát lelek
A boldogság helyén, mit tőle vártam.” /Ádám/ - „Az eszme nálunk a megélhetés.” /Tudós/
Tizenharmadik szín
- „Szerelem és küszködés nélkül mit ér
A lét” /Ádám/ - „Oh, Lucifer! Vezess földemre vissza,
Ha oly sokat csatáztam hasztalan,
Csatázzam újra, és boldog leszek.” „Ismét csalódtam,” /Ádám/ - „… A cél voltaképp mi is?
A cél, megszűnte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga!” /Ádám/ - „… Bármi hitvány
Volt eszmém, akkor mégis lelkesített,
Emelt, és így nagy és szent eszme volt,
Mindegy, kereszt vagy tudomány, szabadság
Vagy nagyravágy formájában hatot-e,
Előre vitte az emberemet.” /Ádám/ - „Vezess csak vissza, égek látni már
A megmentett földön mi új tanért
Fogok fellelkesülni.” /Ádám/
Tizennegyedik szín
- „Segítség, Lucifer! el innen, el,
Vezess jövőbül a jelenbe vissza,
Ne lássam többé ádáz sorsomat:
A kasztalan harcot. Hadd fontolom meg:
Dacoljak-é még Isten végzetével.” /Ádám/ - „… -Szomszédaimat, igaz,
Agyonverném már mind, de hasztalan,
Mindég kerülnek újak: s oly kevés
A fóka-fej: - Ha Isten nagy, tegyed,
Könyörgök, hogy kevesb ember legyen
s több fóka.” /Eszkimó/
Tizenötödik szín
- „Megállj! Mi eszme villant meg figyelmemben-
Dacolhatok még, Isten, véled is.” /Ádám/ - „Mert ami eddig kétséges vala,
Most biztosítva áll már: a jövő.” /Éva/ - „Anyának érzem, ok Ádám, magam.” /Éva/
- „Uram, legyőztél. Ím porban vagyok
Nélküled, ellened hiába vívok:
Emelj vagy sújts, kitárom keblemet.” /Ádám/ - „Megy-é előbbre majdan fajzatom,
Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,
Vagy, mit malomnak barma, holtra fárad,
S a körből, melyben jár, nem bír kitörni?” /Ádám/ - „Karod erős - szived emelkedett:
Végtelen a tér, mely munkára hív,
S ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd
Szüntelenül, mely visszaint s emel,
Csak azt kövesd. S ha tettdús életed
Zajában elnémul az égi szó,
E gyönge nő tisztább lelkülete,
Az érdekeknek mocskától távolabb,
Meghallja az, és szíverén keresztül
Költészetté fog és dallá szűrődni.” /Úr/ - „Csak az a vég!- csak azt tudnám feledni” /Ádám/
- „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”. /Úr/
Megjegyzés küldése